Foton5 Izé, ecet, bocs. Origó...? Én azzal kezdtem, hogy barátkozni próbáltam veled. Sőt, talán azok is vagyunk már. (Talán azért voltam olyan gonosz, bocs.)
Végig a linket igaz, még nem olvastam. De a kétréses kísérletre gondolsz? Arra az alagúteffektus jó válasz.
Mert van pld. egy hosszú folyosó, vagy tekepálya. Oda állítasz valakit, hogy guritson. Olyant, mint én. Tökéletesen biztos lehetsz, hogy ideálisan véletlenszerű lesz a szórás. A tekebábuk rezzenéstelen arccal állnak, és csak nagy ritkán dőlnek el (a röhögéstől). X számú guritásom után látni fogod az eredményt, és az talán nagyon fog hasonlítani a kétréses kísérletéhez. Akkor is, ha mindig csak a pálya egy oldalát célzom. Mert a tekepálya oldaláról visszapattanó golyók ezt a gyakoriságot írhatják le. Mert az angstrőm vastagságú aranylemezbe vágott hasonló nagyságrendű széles rés is talán ilyen alagút. Mennél inkább oldalt van a tengelyéhez a dobó, annál furább visszapattanások lehetnek. Persze nem biztos, hogy ez így van- de ezt lehetne valószínűségszámítással modellezni is. Viszont ha így van, érthetőbbé válhat a kétréses szimmetria.
Nem az a lényeg, hogy valamit én vagy más talált ki. Biztos, hogy más találta ki, és itt a fórumon pedig minden kicsit közös... Olyan vagyunk, mint egy egy agysejt. Az egyik kitalálja- ott a medve. A másik felbecsüli, elég kövér e. A harmadik lelövi, megnyúzza. (és én mind megeszem?)
Amúgy, én sokszor megjegyzem, hogy ki találta ki, vagy előbb mondta. Mert az eredmény lehetne a lényeg. De hányszor kérem, hogy valaki valaminek a kiszámításában segítsen, rám se hederítenek...
olyat amikor bizonyítható lenne, hogy az a felvillanás egyetlen foton és nem foton csoport hatására jött létre.. Sőt! a sokszorozóban az sem bizonyítható, hogy az
az elektron, ami a lavinát elindította, az csak egy db elektron volt...És azt sem,
hogy egyetlen foton indította azt az első elektront...
Így jó lenne, ha jobb példával állnál elő...mert ez nem csak nem volt igaz, de
azt a látszatot is kelti, hogy nagyon nem értesz hozzá.
Mindig határozottan állítasz téves dolgokat.
Csökkented a FES-re eső fényintenzitást. Ha az intenzitás kellően lecsökkent (a FES erősítő sávszélessége szerint), akkor az egyes burst-ök elkülönülnek.
Lesznek olyan burst-ök, melyeknél kisebb amplitudójú soha nem lép fel. Ha az intenzitás elég kicsi, csak ilyenek lesznek.
Kézenfekvő feltételezés, hogy ez azért van, mert egyetlen foton által kiütött egyetlen elektron felsokszorozódása keltette.
Te tévedsz... Nekem is van foto-elektronsokszorozóm, pin és alagútdiódás detektoraim, nagytérfogatú és felületi félvezető detektoraim...
De! Bár magam is sok kísérletet elvégeztem...de! Egyetlen egyet sem láttam
olyat amikor bizonyítható lenne, hogy az a felvillanás egyetlen foton és nem foton csoport hatására jött létre.. Sőt! a sokszorozóban az sem bizonyítható, hogy az
az elektron, ami a lavinát elindította, az csak egy db elektron volt...És azt sem,
hogy egyetlen foton indította azt az első elektront...
Így jó lenne, ha jobb példával állnál elő...mert ez nem csak nem volt igaz, de
azt a látszatot is kelti, hogy nagyon nem értesz hozzá.
Nos pontos foton model... Többé kevésbé.. Mert nem magyarázza a
létrejöttének módját.. Se azt, hogy miért és mikor csatolódik össze több foton..
Valamint azt sem, hogy egy-egy energia csomagról hogyan lehet eldönteni, hogy
hány db fotonból áll.
Azt hiszem, félreérted az egész foton dolgot úgy ahogy van, teljesen. Azért van vele problémád.
A fotont célszerűen mint valószínűséget lehet elképzelni. Annak valószínűségét írja le, hogy a kibocsátó töltött részecske mely másik töltött részecskével lép kölcsönhatásba. A valószínűség egy hullámfüggvény, térben és időben periodikus. Ennyi, és nem több. Mikor az esemény bekövetkezik, vagyis létrejön a kölcsönhatás, a valószínűség értelmét veszti.
A foton bozon, Bose-Einstein statisztikával írható le. Ezért lehet lézert építeni. Ez önmagában egy nagyon érdekes dolog, érdemes lenne utána nézned, utána teljesen máshogy látnád azt, amit most félreértésből összecsatolódásnak szoktál emlegetni.
Csatolt pár. Ez egyetlen objektum, közös valószínűségi függvény írja le. Nem keverendő a lézerfénnyel, ez teljesen más.
Mert nem magyarázza a létrejöttének módját..[=i] A foton létrejöttét? Megmondja, hogy _mikor_ jön létre. (Úgy értem, milyen körülmények között, milyen valószínűséggel). Az alapfeltevésekből következik.
Namost ennél többet egy tudományos modell nem tudhat szerintem. Ami erre választ ad, az nem tudomány.
Bocs, a fotonok nem csatolódnak (ill. a kvantumkorrekciók figyelembevételével , de az visszavezethető foton-elektron kölcsönhatásra). Hogy "mikor csatolódnak" -- gondolom, arra gondolsz, hogy mikor jön létre kölcsönhatás? --- azt a peremfeltételek határozzák meg. Ezt ismerni kell, mielőtt nekiesel a számolásnak. A kölcsönhatások meg kijönnek.
(Azért tegyük hozzá, hogy a kvantumtérelméletekkel nem lehet komplexebb rendszereket számolni, mert irgalmatlanul bonyolulttá válik. De a fenti elv, az mindenféle modellre igaz)
Hiszen az időt, ami alatt a fényfüggöny a felső peremtől az alsó (a vetület pereméig) peremig lefut, egyszerűen kihagyjuk a számításból.. Hát igen... vagy mondjuk úgy, hogy kvázistatikus árnyékok vannak a való világunkban (a fénynél sokkal lassabban változók).
Egyébként amit írsz, az pontosan addig probléma, amíg föl nem írod a matematika nyelvén, mert onnantál egyértelmű.
Az is igaz, hogy amikor egy ilyen árnyék-szerű felületet általában peremfeltételként formalizálsz, akkor nagyon észnél kell lenni (hogy hagyod-e időben változni -- milyen deriváltakkal írod fel például valami mozgó lötty vagy mező határfelületét... pillanatnyilag rögzítve, vagy együttmozgónak tételezed fel, mikor melyikre van szükség). De ez azoknak a baja, akik valami probléma megoldásához ilyeneket fel akarnak írogatni :D
Ezt nem értem. _Pontos_ fotonmodellt látunk -- értve ezalatt a mérésekkel való egyezést 10^-10 nagyságrendű relatív hibával. _Tökéletes_ fotonmodellt nem látunk, de nem is fogunk /szerintem/ :)
De ez így nem jó... A model a látott világunk... a látott világ nem modell, hanem azt próbáljuk modellezni. Pl. nem mindegy, hogy a pillanatnyilag feltett világmodellünkben a tárgyak tömegpontok halmaza, kiterjedt tömör testek, vagy micsodák :) .
Az árnyék a fényforrásból jövő fényt tárggyal kitakarva a fény egy része nem éri el az ernyőt. Ezt a részt árnyéknak nevezzük.. Csak a lényeg nem derül ki. Az árnyék a takaró tárgy vetülete a többi tárgyon, avagy az a térrész, ahova a fény nem juthat el? (A köznyelvben mindkettőt árnyéknak hívjuk!)
Persze. Az összes ilyen állításunk félrevezető. "A testek lefelé esnek", "a drót vezeti az áramot" stb.. Az a kérdés, hogy mennyire érdemes a dolgot szétválasztani, mert egy határon túl már erősen ellehetetleníti a kommunikációt. :)
Persze tisztázni nem ártott.
Személyesen úgy vagyok ezzel néhány hasonló témájú filozofikus mű végigolvasása után, hogy nem érdemes rajta túl sokat diózni, mert a tudomány határán túl logikával itt nem megyünk semmire -- mindenki azt hisz, amit akar :))))
Hát de. Hogy hullám, az csak annyit jelent, hogy modellezhető hullámegyenlettel: jól le tudom írni egy olyan vektortérrel, amire érvényes a hullámegyenlet E*exp(-i*omega*t+k*x) képlet szerint változik.
Akkor a konkrét sorok, bár nekem nem túl koherens....
Először is: Olyan e.m. hullám nem létezhet Maxwell bácsi elmélete szerint, amely csak egy adott irányba halad. ??? A Maxwell-egyenleteknek van síkhullám-megoldásuk.
Pedig nagyon jó lenne mert kétségtelenül látható, hogy nincs hullám, nincs mező, csak mezőt alkotó fotonok gigantikus tömege. Az előző szösszenetem lényege: Mező, hullám, foton, fotonok tömege _nem létezik_ . A valóság létezik _valahogy_ , mi nem tudjuk ,hogy hogyan. Ezért aztán modellezzük. A modelleinkben értelmezünk fotont, mezőt, hullámot. Nem minden modellben értelmezzük az összes fogalmat, és az egyes modellekben más matematikai konstrukciót értünk egy-egy fogalom alatt. Ami az egyik modellben mező, annak felel meg a másikban a foton. De az egyikben egy vektorteret, a másikban egy téroperátort használsz a számításaidban. A mező, foton ezeknek csupán hangzatos és hagyományos elnevezései, megszemélyesítései.
Valami halvány fogalmam van arról, hogy mi zavar téged -- ugyanakkor nem értem, hogy miért szapulod Maxwell bácsit, amikor neki nem volt módja azt tudni, amit ma lehet tudni. A fényt ma már nem is úgy írjuk le, ahogy ő tette.
Mi a fény: erre természetesen a tudomány nem tud abszolút választ adni. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a viselkedését igekszünk megismerni, és modellezni. Egyre pontosabban tudjuk leírni, de kicsi az esélye, hogy valaha is telibe trafáljuk :) . Hogy megtaláljuk a Világegyenletet egzakt formában. Őszintén, én kétlem ,hogy van ilyen.
Amikor azt mondjuk, hogy a fénynek hullámtermészete (részecsketermészete) van, az nem azt jelenti, hogy a fény hullám (részecske).
Ez igazából csak analógia. A fény ebben meg ebben a kisérletben igen hasonlóan viselkedik, mintha egy köznapi vízhullám (pinponglabda) lenne. Avagy alkalmazható rá egy matematikai modell, amelyben a fénynek egy definiált matematikai absztrakció, a hullám (avagy tömegpont) felel meg.
Ez csak hasonlat, modell. Nem gondoljuk, hogy a fény tényleg ilyen. Sőt, tudjuk, hogy nem.
Mai legjobb tudásunk szerint az elektromágneses sugárzás se nem hullám, se nem részecske, hanem egy úgynevezett kvantált mértéktér. A leíró elmélet az ún. kvantum-elektrodinamika, amely rettenetesen bonyolult matematikai eszközöket tartalmaz.
Ez magában foglalja a Maxwell-egyenleteket (amik tisztán hullámegyenletek), mint klasszikus közelítés -- de jóval több annál.
És teljesen nyilvánvaló, hogy a kvantumtérelmélet -- bár nagyon pontos -- nem a végső leírása a fénynek. A fény nem hullám, nem részecske, nem mértéktér, legfeljebb hasonlít ezekre.
