Keresés

Mit gondolsz nekik eszükbe jut hogy itt micsoda jólét van, de tőlük vesszük át a hülyeséget: minket nem sajnálnak, ha kimész te elpusztulhatsz ott nem esnek töle kétségbe. Akkor mit fenyegetnek, a jegesmaci nem mihozzánk jön, és mégis a világ miden baja tőlünk származik. A falusi paraszt sokkal hamarabb volt zöld itt minálunk mint a hüklye zöldek...

Gyereked soha ne tudja meg hogy a jegesmedvével pusztul. De te talán jó vagy a macinak tápláléknak, nosza rajta!! Ha mi átveszünk kilfedtől valamit legalább magunk gondolkozzunk el mi hülyeség nem jut az eszünkbe!!!

Megint más:Bocs: Déli határaink mellett menve sok
Ragadozó madarat láttam kin a hómezön. A kelletténél többet és nincs mit egyenek, mivel etessem őket mert a fele elpusztul jövőre : terület Lippo, Kispippo.
Jegesmedve tetemet szivesen fogadnak!!!!!!

Kicsit komikus hogy kis hazánkbol jegesmedvét akarsz megmenteni, nem gondolod. Adjak hozzá egy gumitutajt??? Hülyeséggel ne erölködjünk mert nem fog menni, de tényleg adok egy gumicsonakot medve ühgyben???

Igen ha ezeket az arany köpéseket elolvasom akkor depresziós leszek, a családomat meg ne keverjük bele mert akkor ütök!!
A kuka használata meg ilyen hüklyeség minek ide. Nem a madarakat akarjátok megmenteni, de akkor ne egyetek csirkét és hust. Én még mindig tömegközlekedést használok és otthon bájsziglit, valamint tavasszal megmentek minden fiókát és most is etetem a nem papagájt meg ugatos kutyát hanem cinlkét, rigót és más vad madarat!!!!

Tegnap írogattam egy olyan hozzászólásfélét, de aztán töröltem, mert nincs kedvem vitatkozni:(

A lényeg, hogy tpuppi barátunk, ha nem "provokatíve" nyilatkozott, úgy vagy mélységesen depressziós, vagy a gyereke írogat a nick-jén.

 

Elveim ellenére "karel"-el kell egyetérteni, és ami még súlyosabb, szinte minden pontban:(

 

Mégha az egyén nem is tehet sokat a féreg multikkal szemben, de legalább a saját környezetünkben próbáljuk világot gyújtani a reklámokkal agymosott fogyasztói társadalom humanoidjainak fejében. Ha csak egy tucat embernél érjük el, hogy ne dobják el a dekket az utcán, ne a lehajtott kocsiablakban lássák utoljára az uzsijuk maradékát és csak egyiküket bátorítjuk fel annyira, hogy az ilyesmi láttán rá is merjen szólni a terepjárós bunkóra(pofánverést kockáztatva), és persze magunk is "természettudatos" elveket követünk, akkor már megtettük a magunkét.

Viszont, ha nem tudunk megdöbbenni azon, mikor az utolsó jegesmedvék jégtábla cafatról szemlélik a végzetünket, akkor önmagunk és saját kölykeink megsemmisülését is elfogadjuk, méghozzá úgy, hogy elmondhassuk "hülyén haltunk meg" :(

 

Csak megjegyzem, nem nagyon kell örömködnünk a H5N1 elleni szérum láttán.

Az uniós támogatások és a "közpénz", ilyesmikre van elkacsmalva(meg pl. autópályára, aminek "melléktermékeit" a megsemmisítésre szánt keret elsikítását követően jótékonyan fedi az alföldi homok), mivel nem átlátható mire költik, így frankó lehetőség a pénzek "vándoroltatására". Az, hogy a szükségességüket indokló pánikhoz, milyen eszközöket vetnek be és mennyire nem számít, hogy ezzel gazdasági ágazatokat tesznek tönkre, már egy külön fejezet:(

 

Optimista alkat egyértelműen nem vagyok, de minél jobban belerágtam magam kishazánk dolgaiba, úgy gondolom, hogy meglátásaimat pesszimizmus helyett inkább tényszerűnek kell neveznem:(

Csak sajnos, ha kitekintünk a "globalizált" világba, nem kell az ott látottakon sem örömködnünk:(

Eszemben sincs lenullázni a kialakult vitát, de az eredeti témánkhoz közelebb álló információkra leltem, azokat szeretném veletek megosztani:

2006-ban az MME Nomenclator Bizottság hat új madárfajt fogadott el hazánk madarainak névjegyzékébe: először bizonyították Magyarországon a

kékszárnyú réce (Anas discors) (DA kategória), a

mandarinréce (Aix galericulata) (C kategória), az

amuri vércse (Falco amurensis) a

töcspartfutó (Micropalama himantopus) a

kék kövirigó (Monticola solitarius) és a

szuharbújó (Cisticola juncidis) előfordulását.

Bár a madár eredetének bizonytalan volta miatt DE kategóriába került, mégis érdekes adat a

sújtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) első hazai megfigyelése is.

További említésre méltó adatok 2006-ban: a

jeges búvár (Gavia immer) 8. és 9., a

rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) 11. a

rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) 13. és 14., a

fehérkarmú vércse (Falconaumanni) 1988 utáni 11., az

Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) 3., az

amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) 2., a

sárgalábú cankó (Tringa flavipes) 3., a

cankópartfutó (Tryngites subruficollis) 6. és 7., a

nagy halfarkas (Stercorarius skua) 11. és 12.,

vékonycsőrű sirály (Larus genei) 9.,

szibériai heringsirály (Larus fuscus heuglini) 11–13., a

gatyáskuvik (Aegolius funereus) 12-14., a

kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra) 5., a

déli hantmadár (Oenanthe hispanica) 11., a

berki poszáta (Cettia cetti) 12–14., a

királyfüzike (Phylloscopus proregulus) 5., a

vándorfüzike (Phylloscopus inornatus) 8. és a

kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) 7.

előfordulása.

Forrás: http://www.birding.hu/dokumentumok/jelentesek/NB2006.pdf 

okvetlenül nétzzetek be ide!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Phu!

Egy perc alatt felizzott a "képernyő". Micsoda indulatok?!? Ez igen! nagyon jó! Örülök, hogy a téma mindkét oldalról megbirizgálta a szürkeállományokat. Sajnálom, hogy tpuppi nem igazán érvel, de valami igazság van a mondanivalójában. Olvastam a 70-es években egy scifit, ami azóta is gyakran eszembe jut: ORCHIDEÁK BOLYGÓJA.

Mint irodalmi mű, nem kivételes gyöngyszem, de a problémafelvetése rendkívül izgalmas.

Kedves tpuppi! Úgy szeretnék veled erről egy kicsit alaposabban elbeszélgetni, úgy együtt gondolkozást feltételezve.

Akkor jól kibeszélnénk, hogy a gorillák elég nagy pusztítást végeznek a növényzetbe, de valami belső ösztöntől vezérelve annyit mégse, hogy egy idő után hoppon-koppon maradjanak.

Tök logikus nem?!?

A természet (más felfogásban a teremtett világ) valamiért nagyon szereti az egyensúlyt. Ha egy faj a rendelkezésére álló erőforrásokat mértéktelenül pocsékolja, akkor a természet a maga módján megregulázza azt.

Te erre megrántod a vállad azt mondod, hogy egyetlen faj sem élhet az idők végezetéig. Ebben nem látok semmi kivetnivalót - valóban, az emberiség se válhat Istenné, tehát valamikor valahogyan el fog tünni a Föld nevű bolygóról, de...

A klb. fajok a génjeikbe írt szabályok szerint próbálnak több kevesebb sikerrel ösztönösen megfelelni a környezet változásai miatt előálló kihívásoknak, és az utódaikat valamiképpen helyzetbe hozni.

Az ember (és itt megint igazad van, mert közülük leginkább a "zöldek") ezen felül még az eszüket is használva valamiképpen tudatosan próbálnak megfelelni a változásoknak - például

- figyelmeztetnek a mértéktelen halászat veszélyeire;

- a levegőszennyezés orbitális károkozására;

- az aranybányászatban a ciántechnológia alkalmazásának kockázatára...

És általában az ember akár lehet büszke is arra, hogy

- a sok klf. vakcina mellett keresik a H5N1 elleni szert, hogy esélyt teremtsenek maguknak és embertársaiknak a túléléshez;

- próbálnak új és újabb energiaforrásokat és tápanyagokat találni...

Ezenközben kiderül, hogy bizonyos igények, melyeket a fogyasztói társadalomban még mesterségesen gerjesztenek is, oly mértékben deformálják a környezetet, hogy az már nem csak az emberiség hosszútávú életesélyeit, hanem az egyes ember rövidtávú tartalmas, emberi létet is veszélyeztetik (allergia!).

A tiltások mellett a tudatos onkontroll, a józan belátás is egyre határozottabban szerepet kap - gondolj csak arra, hogy ma már nem mindenki tartja irigylésre méltónak az ocelottbundát, s a kipusztított erdőségek helyére sok helyütt társadalmi összefogással kerülnek telepített új erdőségek...

Vagy pl. az igazi madárbarát legalábbis belenyugszik, hogy veszélyeztetett fajokból befogott példányok után nem vágyakozik!!!!!!!!!!

A fosszilis energiák helyét tudatosabb, gazdagabb társadalmakban egyre szélesebb körben veszik át a megújuló energiaforrások.

Persze mindig is voltak olyanok, akik elitták, felzabálták ami a kezük ügyébe akadt, de voltak olyanok is, akik az unokáiknak ültettek diófát.

Még annyi mindent szeretnék ehhez hozzáfűzni, de újra azon veszem észre magamat, hogy talán a "fórumozás" nem is egészen alkalmas egy ilyen kényes témában a tartalmas véleménycserére!

Azért remélem, sikerült valamit felvillantani abból ahogyan én erről gondolkodom. (És az valamelyest hat a te gondolkodásodra!)

 

 

 

Hi!

Valóban. Mikor ezt így leírtam - a nagy sietségben (hülye kifogás, de ez van)- hibáztam. Így kellett volna írnom, ahogy mindig szoktam mondani is: A saját szarunkba fogunk beledögleni. (mármint az emberiség)
(A gond csak az hogy viszünk magunkkal más élőlényeket is.)
Akkor pedig tévedsz mikor egy elvakult zöld aktivistával azonosítasz :):)
Csak hogy képben legyél: 2-3 héttel ezelőtt egy másik fórumon még vadász és vadászat ellenes egyének simán legyilkosoztak.

Kérdezted az előző hozzászólásodban:
“mia fenét kell tenni??”

Lehet hogy nevetséges apróságnak tűnik, de a környezet-természetvédelemben az egyén is nagy jelentőségű dolgokat tehet, akár saját környezetében is. Lehet hogy hülye a hasonlat, de ez olyan mint a holdra szállás: kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek. (mármint ha alkalmazná mindenki)
Környezetvédelem:
Pl.: hulladékgazdálkodás. Gondolom magától értetődő hogy semmilyen szemetet nem hajigálsz szana-széjjel sem városban sem természeti területen (értsd: erdőn-mezőn). Célszerű mindenféle hulladékot ami nálad keletkezik hazavinni és otthon szelektálni, majd az e célra kialakított szemetesekben elhelyezni. Ha van rá lehetőséged akkor a szerves hulladékot komposztálni.
Energia takarékosság: mondjuk a foszilis tüzelőanyagokat sem kellene ész nélkül égetni és akkor kisebb lenne a légszennyezés. Magyarul ha mész melózni, vagy suliba, vagy akár hova akkor baromira nagy idiótaság egyedül ülve az autóban a városban araszolgatni, mikor ott a tömegközlekedés. (Ugye a busz, villamos, vonat, metró stb mindig megy a menetrend szerint, ezért értelem szerű hogy részükről van károsanyag kibocsátás, viszont ha te az autód helyett tömegközlekedsz akkor már egy autóval kevesebb okádja a bűzt. Ha nem akarsz időhöz kötötten közlekedni akkor pedig ott van a kerékpár. (tudom hogy jelen esetben sajnos ha jól megszámolja az ember soxor olcsóbb a személyautó használata mint a tömegközlekedés)(sajnos ez sem elhanyagolható szempont kis hazánkban)
Viszont otthon a háztartásban is lehet takarékoskodni az elektromos árammal és akár a gázzal is.
Ha pl kimegyek egy helységből akkor villanyleó. Nem azért mert nem tom kifizetni, hanem mert az erőmű is szennyez ugyebár. Ott van pl a légkondi. Tök felesleges. Hajnalban mikor a leg hűvösebb van akkor ajtó-ablak kinyit, majd mikor kezd melegedni a kinti hőmérséklet akkor bezár, ablak leárnyékol, a következmény pedig egész nap a kinti hőmérsékletnél jó pár fokkal hűvösebb hőmérséklet. Vagy ha annyira akarod a légkondit akkor nem 15 fokra kell állítani 40 fokos kinti hőmérséklet esetén, hanem 30-ra ez is 10 °C különbség és szintén valamilyen szintű energiatakarékosság. Érdekes módon akik nyáron még a 20 fokot is sokallják pont azok szoktak lenni akik télen még 28°C-ban is vacognak. Teljesen felesleges pl télen úgy fűteni hogy 28°C legyen a lakásban. Miért nem elég a 20 °C? Újabb takarékosság.
Van valami más is: ha EZ * helyett EZT ** használod szintén energiát takarítasz meg. Bármilyen hihetetlen, de véded vele a környezetet hiszen kevesebb üvegházhatást okozó gáz kerül a levegőbe, ezáltal a globális felmelegedés ütemét lassítod, ergo egy vagon állatfaj élőhelyének pusztulása szintén lassabb ütemű lesz, tehát bizonyos fajok kipusztulásának üteme is csökken. (ugyebár ha nem hőerőművekből jön a ménkü akkor is hasznos az energia takarékosság. Akár vízi erőművek akár atom-; szél-; nap-; ár-apály-; geotermikus erőművekről van szó, valamilyen szinten az összesnek vannak a környezetre gyakorolt káros hatásai. Ha nem működés közben akkor az előállításuk során. Ezért nem mindegy pl hogy az elvileg teljesen környezetbarát napenergiát mennyi és mekkora felületű napelem fogja be, ugyanis azok gyártása során is keletkeznek káros anyagok.
NEM AZT MONDOM HOGY NE HASZNÁLJUNK ÁRAMOT, HANEM AZT HOGY LEGYEN “ÉSSZERŰ” A FELHSZNÁLÁS!
Környezetvédelmi téma továbbá az egyes tisztító-fertőtlenítő-mosó-mosogató szerek használata. Nem kell kétszer annyit használni mint ami a használati utasításon van, attól még nem fog hatékonyabban működni a dolog, csak több szennyező anyag jut pl vizekbe. Kevesebb szennyező anyagot TALÁN még a szűk tűréshatárú fajok is elviselnének, még ha el nem is vinné őket.
Természetvédelem:
Pl.:nem quaddisznóskodom az erdőben. Nem cseszem tönkre a talajt sem erdőn sem mezőn sem krosszmotorral, sem enduróval sem quaddal. Gazdálkodók ugyebár a betakarítás után nem tarlót égetnek hanem betárcsázzák a talajt.
Nem jópofáskodunk ugye oly módon hogy nálunk nem őshonos állatot szabadon engedünk, mert esetleg konkurenciát jelent valamely hazai - (esetleg védett) - faj számára.(Az ilyenek egyébként ha csak nem a trópusokról származnak – bár még ebben az eseben is előfordulhat – általában elég sikeresek szoktak lenni a hazai flóra és fauna nagy bánatára.)

Még lehetne sorolni hogy MIT LEHET TENNI.
Az mindenesetre szerintem fontos dolog hogy nem az egyed védelme a lényeg, hanem a populációé. Ezért van az hogy nem káros pl természetvédelmi szempontból - sőt annak része a TERVSZERŰ vadgazdlkodás melynek viszont része - a vadászat, káros viszont a tarlóégetés vagy mondjuk a légkondi felesleges használata. Nem káros pl a tervszerű erdőgazdálkodási tevékenység, káros viszont a krosszozás – a kijelölt pályákon kívül – és káros továbbá az esőerdők irtása termőföld nyerése céljából, főleg ha az irtás nem favágással hanem az élő erdő felégetésével történik.
Az egyes populációk védelmét ugye leghatékonyabban az élőhelyének védelmével lehet megvalósítani, de asszem ez már mástól elhangzott.


* http://www.google.hu/
** http://www.blackle.com/

Nekem az a nagy igazság tetszik a legjobban hogy :MEG FOGUNK DÖGLENI. Miért van olyan élőlény ami nem pusztul el. Itt rátapintottál a lényegre. Ezt egyedül vagy segitséggel sikerült kideriteni??? De abba reménykedek hogy a zöldek mindent túl élnek , mivel ők a kiválasztottak és tudják hogy mia fenét kell tenni??

Igazán nincs mit! :-)))

Én inkább a te nézeteiddel azonosulok!

Üdv!


váo!
Háááát, ilyen kritikát sem kaptam még!
Eddig a legenyhébb is az volt hogy elküldtek a ......ba.
Jó esetben pedig nem nyilvánítottak véleményt, csak rámhagyták a dolgot.

KÖSZI!

Pedig elgondolkodhatnál az olvasottakon!

Ami a stílust illeti, igazán nem tudom, mi bajod vele: hozzáértő, frappáns, intelligens, felelős gondolkodást mutató, de mindemellett irónikus, szemben a te cinikus hozzászólásoddal.

Bocs hogy közbe vágok, de nem kértem felvilágositást, főképp ilyen alacson szinvonalon és ilyen "hozzáértéssel", de astilus is lenyügöző.

Te is egy jó ritka papagájféle után kutatsz;)

Itthon talán Dieter Sauer medinaszőlősi tenyésztő állományában található meg valamelyik alfajuk(ha jól emlékszem). Ja, erről a névadó faj, névadó alfaj, törzsalak, alapfaj meghatározásokról jó hosszasan lehetne értekezni;)

A rendszertani besorolásokról meg pláne;)

A mit, miért, minek alapján besorolt madarak rendszertani helye érdekesen változhat egy távcsővel(rosszabb esetben puskára szerelt) vizsgálódó ornitológus, vagy egy genetikus megfigyelései alapján.

Kedves Madárbarátom!

 

Mára az utolsó sorokban említett "tisztelet" is CITES I. kategóriába tartozik :(

Nem "divat" tisztelni sem a természetet, sem egymást, a modern kor emberének nem számít sem a környezet, sem saját fajának sorsa, csak az egyén és talán a szűkebb értelembe vett család érdekei, amiket szem előtt tartani szokássá vált :(

A globalizációval jár, hogy a magunkfajta ősember egyre nehezebben találja a helyét az új értékrendben :(

Hi tpupi!

Látom kened-vágod a témát rendesen!
Jó hogy ilyen szakmailag magasan képzett ember ilyen sok érvet fel tudott sorakoztatni a véleménye mellett mint ahogy te tetted az előző hozzászólásaidban……

Méghogy a dinók is kihaltak….. Ja. Ha egy kicsit szétnéznél a témában akkor rájönnél arra hogy a dinók kihalása sem 2 nap alatt (de még csak nem is két év alatt) következett be. Ugyebár mindenki azt szajkózza hogy a kihalásuk hirtelen történt. Mindössze az a baj ezzel, hogy ezt rosszul hirdetik. Mégpedig azért rosszul mert a hozzád hasonló, csak a pusztulásnak örülő egyének nem fogják fel a lényeget. Aki érti a dolgot az persze tudja, de attól még mikor beszél róla hozzá tehetné hogy FÖLDTÖRTÉNETI KORRAL MÉRVE hirtelen a kihalásuk. Magyarul nem 5-10 év alatt hanem pár száz, sőt bizonyos fajok esetében pár ezer év alatt történt. Sőt, ha nem tévedek nagyot akkor több “nagy hullámban” melyek közül az utolsó kb 65 millió évvel ezelőtt történt. (MILLIÓ ÉVEKRŐL BESZÉLÜNK!!!!!)
Meg hozzá lehetne tenni azt is hogy amik tudtak alkalmazkodni azoknak a leszármazottai máig is élnek. Magyarul a tág tűréshatárú fajok túlélték, a szűk tűréshatárú fajok pedig LASSAN (emberi mértékkel számolva) kipusztultak.
Most mondhatnád hogy: ebben az esetben kit érdekel, amelyik faj tud az alkalmazkodjon, amelyik nem az pusztuljon! Ja. Biztos igazad van…. Legalábbis a - tettömeg arányosan - krokikhoz képest is alacsony agytérfogatod által szűkre szabott értelmi képességeid szerint.
Az evolúció (törzsfejlődés) része a fajok/alfajok kipusztulása is. Az jelen esetben is áll hogy a tág tűréshatárú (alkalmazkodóképes) fajok túlélik a változásokat (emberi mértékkel mérve lassú változásokat), majd a saját fajuk evolúciójának keretében ahogy terjeszkednek és újabb és újabb területeket hódítanak meg, az egyes területek eltérő viszonyaihoz egyre jobban – (de más területeken élő fajtársaikhoz képest eltérő módon) - alkalmazkodnak, ezáltal a fajon belül egyre nagyobb különbségek lesznek, így kialakulnak az alfajok, később pedig az alfajok szép LASSAN (pár ezer év alatt) teljesen új fajjá alakulnak.
A szűk tűréshatárú fajok – (főleg a specialisták) – pedig ha bizonyos feltételekhez nem tudnak alkalmazkodni akkor kipusztulnak. De ez rendesen pár ezer, ha gyors eseményről beszélünk pár száz év alatt történne meg. Most pedig pár tíz évről van szó.
Okos emberek azt mondják hogy azok a fajok amik valamiben specializálódtak, illtve amik a testméretet tekintve a végletek felé fejlődnek – (túl nagy/túl kicsi) – azoknak a sorsa a kipusztulás. DE ez nem egyik pillanatról a másikra következne be, hanem száz meg ezer éveknek kellene eltelnie. Az “apró” bibi a dologban az hogy az ember - értsd: hozzád hasonló semmivel nem törődő - gazdasági érdekeken kívűl (vagy még azzal sem) – jóképességű kihaénnem figurák által szétcseszett bolygón oly módon felgyorsultak bizonyos szintű események hogy ahhoz már csak nagyon kevés faj képes alkalmazkodni. Tehát egyre gyorsuló ütemben eltűnik szinte minden. (rágcsálókon meg egyes ízeltlábúakon kívül)
Azt már talán felesleges is megemlítenem számodra hogy minden egyes fajnak valamilyen szerepe van az adott élőhelyen. Nem véletlen ha egy faj eltűnik akkor azt a nicht (ökológiaia fülkét) amit eddig a jelenlétével betöltött hozzá hasonló tulajdonságú faj fogja feltölteni. (már ha lesz ilyen) Magyarul ha kihal mondjuk az egerészölyv - (hál’ Isten most ez pont nem aktuális) – akkor őt nem fogja tudni helyettesíteni a dögkeselyű. Egy ilyen szorosan hálózatokra épülő rendszerben minden egyes faj eltűnése ami az emberi tevékenység miatt következik be sokszor nem kicsi gondot okoz. Pl.: ha az előbb említettd egerészölyv kipusztulna - meg mondjuk mellette a vércsék - egyik napról a másikra, nem pedig pár ezer év alatt akkor valszeg megennének bennünket a rágcsálók (hiába vannak ott a baglyok, meg a kis ragadozó emlősök). Viszont ha a kipusztulása a rendes ütemben zajlana, pár ezer év alatt, akkor az alatt az idő alatt szép lassan betöltené a helyét és szerepét egy másik faj.


A legdurvább az egészben pedig az, - annak ellenér hogy itt rángatod a vállad: a FAJOK EGYRE GYORSULÓ PUSZTULÁSA MUTAT ÁM NEKÜNK VALAMIT. TUDOD MIT? MEGSÚGOM CSAK NEKED, CSAK MOST, CSAK ITT: MEG FOGUNK DÖGLENI.

Hallottál már olyanokról hogy indikátor fajok?
Az indikátor fajok olyan szűk tűréshatárú fajok, melyek a környezetük állapotában hirtelen bekövetkező változásokra érzékenyen, többnyire negatív módon reagálnak. Magyarul lelépnek a színről. A te kedvedért leírom érthetően is: adott helyről, mármint ahol a változások történtek kipusztulnak. Pl.: Rába folyóban nem bírja minden élőlény a naftalin szulfátot, ezt jelzik is nekünk hogy valami nincs rendben. Viszont úgy nem tudja jelezni hogy tátog a halacska a horgásznak hogy figyu Géza! Szóljatok már a labancnak hogy ezt a szart ne engedje a vízbe mert nem bírja a búrám. Ezt csak oly módon tudja jelezni hogy a hasát az ég felé fordítva mozdulatlanul sodródik a víz felszínen....
Namármost! Ha már nem egy, hanem sok faj jelzi hogy ez így nem lesz jó, akkor már télleg van egy kis probléma.

“Hiába ostorozzuk egymást és okoskodunk a természet dolgaihoz igen gyengék vagyunk.”
Tévedsz! A természet dolgaihoz csak akkor vagyunk gyengék ha építésről van szó.Ha rombolásról akkor igen is erős az ember.
“Mindent meg tudunk magyarázni de ez még igen kevés a dolgok menetére.”
Ezért tartunk itt ahol tartunk. Mert a hozzád hasonlóaknak totál feleslegesen magyaráznak a világ élvonalába tartozó szaktekintélyek is, ti csak a vállatokat rángatjátok meg a dinós baromsággal jöttök, ahelyett hogy azt mondanátok hogy jó, tegyünk ellene.

Az ember sajnos a civilizált világával mindenképpen irtja a környezetét, de továbbra is azt mondom, valamikor nem létezett ember ennek ellenére kipusztultak a dinók. Hiába ostorozzuk egymást és okoskodunk a természet dolgaihoz igen gyengék vagyunk. Mindent meg tudunk magyarázni de ez még igen kevés a dolgok menetére.

Kedves tpuppi!

Soraid felidéznek bennem egy jó 20 éves beszélgetést, amelyet Pécsett egy tudós professzorral folytattam. Sajnálom, hogy a nevére már nem emlékszem, mert igencsak megérdemelné, hogy most is hálával említsem. Miközben megmutatott egy kisebb csapat denevért egy fatetős teraszon, arról próbált meggyőzni, hogy milyen kár, ha egy növény-, egy állatfaj kipusztul.

Nem direkten a fajok védelme és e téma fontossága volt a riportom célja, de úgy provokatíve odavetettem: "Nagy dolog! kipusztul egy két faj.. ÉS AKKOR!"

Szemmel láthatóan meglepődött, de türelmesen leültetett és hosszasan magyarázta, hogy a különböző fajok azért keletkeztek, mert eltérő táplálkozási és környezeti feltételek közepette az azokhoz alkalmazkodó egyedek és utódaik végső soron élőlénycsoportok a természetes kiválasztódás révén - szerves egységet és táplálékláncot alkotva - kitöltik a számukra kedvező nichét.

Kár, hogy én nem tudom olyan meggyőzően felidézni szavait, mert ott ő, akkor nagyon is érthetően, bennem máig hatóan megvilágosította számomra, hogy a sokszínűség ad esélyt a nagy-nagy kísérletező természet számára, hogy a legkülönbözőbb élőhelyeket is benépesíthesse csodálatosnál csodálatosabb élőlényekkel, amelyek nem a mi gyönyörködtetésünkre  szépek, hanem azért, mert az adott élőhelyen úgy, ahogy látjuk őket, ahogy ma mutatkoznak, leírhatók, pontosan úgy illenek be abba a környezetbe. (S a környezet változásával ők is fognak változni, vagy kipusztulnak!)

A nemespapagáj az egyenlítői Nikobár- szigetek élővilágába, a pillangópinty Afrika füves pusztáira, a sziklapapagáj Patagónia sziklái közé, a jeges medve északra, a pingvinek délre...

Egyesek ha a földrajzi korlátokat segítünk számukra legyőzni, jól érezhetik magukat a világ más tájain, mások elpusztulnának.

És lassan megértettem, hogy a fajok védelmének úgyszólván semmi értelme az élőhelyek védelme nélkül.

És lassan világos lett, hogy ha ilyen mértékben változik a világ, akkor ezt a gyors átalakulást aligha tudja követni a természet új fajok kialakításával.

És a tudós szavai nyomán felsejlett egy szürke világ, melyben az azonos légköri és éghajlati viszonyok, az egysíkú táplálékok miatt a mai sokszínűségnek búcsút mondhatunk, bizonyos változatok végleg törlődnek a lehetőségek közül, mások pedig kipusztíthatatlanul elárasztanak bennünket, hogy végül az egyre szűkösebb forrásokért velük kelljen harcba szállnunk.

Talán aki panellben folytat reménytelen harcot a csótányokkal, az érez valamit a fenyegető veszélyből, az sejti mit jelent ha a házityúk genetikai lehetőségei kiürülnek - az utódaink talán struccot vagy patkányt fognak enni.

Sajnálom, hogy mélyreható véleménycserére a "fórumozás" nem alkalmas, de a téma izgalmas voltára talán sikerült felhívni a figyelmet, főként arra, hogy nem intézhetjük el a dolgot egy laza kézlegyintéssel.

És talán lesz, majd, akinek volt ahhoz hasonló beszélgetésélménye, mint nekem, és talán ő jobban emlékszik is az érvekre.

Köszönöm, ha segít Truppinak - nekem és mindazoknak, akik szeretik a természetet és szeretik érteni is a dolgokat.

Egy régi mesterem azt mondta: "A természetben mindennek van oka, mindenre van magyarázat - s a gondolkodó ember azt meg is találja, ha kellő tisztelettel közelít a témához, és megvan a rejtély feloldásához a kitartása".

Szomoru a pingvinek pusztulása, de valamikor eltünt az összes Dinoszaurusz és a Föld megmaradt bizonyos élőlényekkel, A zöldek nem találták fel a megoldást csak mindent betiltanának. A Dinókat miért nem védték meg?? Hülye kérdés, de hülyeség amit a zöldek is be akarnak bizonyitani!!

http://www.geographic.hu/napkepe.php 2007. december 14.

Sutamadár

HOL: Csendes-óceán MIKOR: National Geographic Magazin, 2007. december FOTÓS: Frans Lanting

A Laysan-albatroszt és a Csendes-óceán északi részén honos többi rokonát sok helyen úgy nevezik: „sutamadár”. A Kaliforniai Egyetem munkatársa, Scott Shaffer szerint a szárazföldön nehézkesen mozgó albatroszok odafent sokszor 110-130 kilométeres sebességgel siklanak: „Ott már nem suták, sőt! Lélegzetelállító látvány, ahogy hasítják a levegőt!”

 

A lexikonban pedig:

laysan-albatrosz (Diomedea immutabilis - Laysan Albatross): az albatroszfélék családjának a mollymaukra nagyon hasonlító faja a Csendes-Óceán középső részein. Fotó: U. S. Fish and Wildlife és Forest&Kim Starr - http://www.hear.org/starr/index.html

A Hawaii-szigeteken hatalmas költőtelepe van. A mértéktartó becslések szerint ott évenként 280 000 pár költ ott. Ezt azt jelenti, hogy a faj minden üldöztetés ellenére több, mint 1 milliós populációt számlál.

Hogy ez mennyire nem túlzó, arra kell gondolnunk, hogy a laysan-albatrosz kétévenként kihagy egy évet a költésben, így a Hawaii-szigetekhez kötődő ivarérett példányok száma az éppen költők számát legalább 1/3-dal meghaladja. És akkor még nem vettük figyelembe az ivarérés előtt állókat.

Velük kapcsolatos egy hátborzongató történet az emberi "találékonyságról". A Midway-Atollon a repülőforgalmat akadályozó albatroszok költőtelepére bunkós brigádot vezényeltek, s a csapat villámgyorsan lemészárolt 30 000 laysan-albatroszt.

Az ezt követő tiltakozás hatására felhagytak a bunkós gyilkolással, s némi vizsgálódás után kiderült, hogy elég lett volna elegyengetni azokat a leszállópálya környéki homokbuckákat, amelyek felszálló légáramlatokat keltettek.

Laysan-albatrosz volt azoknak a tájékozódás-vizsgálati kísérleteknek is az alanya, amely során 18 madarat a költőhelyről repülővel 2000-6000 km távolságra szállítottak.

14 példány napokon belül visszatért a fészkéhez. Az egyik - szintén minden emberileg számításba vehető tájékozódási lehetőségtől megfosztott - egyed az 5000 km távolságot 5 nap alatt tette meg.

Meg kell még említeni, hogy az albatroszok fészekaljanként egyetlen tojást költenek. Ez azért furcsa, mert a általában a csövesorrúaknak 2-2 tojásuk van.

A kutatók kíváncsiak voltak, mi történik, ha 1-1 plusz tojás odacsempészésével kettőre növelik a tojásszámot. A következmény katasztrófális lett.

Míg a kontrollcsoport 18 párjának 18 tojásából 12 fióka jó egészségben kirepült, addig a kísérleti 18 pár, noha - a 36 tojást gondos szülő módjára keltette -, a kikelt fiókák érdekében szemmel láthatóan mindent megtett, mégsem ért el számottevő eredményt. Mi több, csúfosan kudarcot vallottak: mindössze 3 fiókájuk érte meg a kirepülést.

 

A sutamadár elnevezés pedig egy kissé gyanús - valószínűleg az én forrásom korrektebb, eszerint 

 

dolmányos albatrosz v. mollymauk (Diomedea melanophris - Mollymauk): leggyakrabban a vándoralbatrosszal együtt költ ez a fekete szemcsíkú, a szárnyán, a hátán és a farkán is sötét albatroszféle.

Másutt a tollazat hófehér. A kifejlett példányok csőre narancsszínű. A fiatalok feje szürke.

A mollymauk név a holland mamelből ered, ami bolondot jelent, vagyis nevezik bolond sirálynak is. A jelző onnan ered, hogy hajóról horoggal viszonylag könnyen fogható, s a fedélzeten ostobán viselkedik. Valójában nem ostoba, hanem magatehetetlen.

Ti. csak vízről tud felszállni, szilárd talajról a hatalmas szárnyai (fesztávolság 210 cm) miatt csupán nagy ellenszélben sikerülhet neki ez. Az angolok, a tengerészek egymás között sarki birkának csúfolják.

Ez utóbbi név nem csak a bárgyúságra utal, hanem arra is, hogy sokan meggazdagodtak az albatroszokon: a sűrű pihetoll párnák tömésére, az úszóhártyák pénzeszacskónak, a csöves csontok pipaszárnak keltek el.

 

T. madárbarát!

A zászlósfarkú papagájokról semmit sem tudok. (teszem hozzá gyorsan hogy a többiekről sem sokkal többet, csak amit innen-onnan összeszedtem, de az sem sok). Velük kapcsolatos dogoknak is utána lehetne nézni bizonyos helyeken, de hosszú időbe tellene a dolog. (Ugyebár a nyelvtudás hiánya…)

Lexikont megkaptam, sajna még csak fél órát tudtam vele foglalkozni. De ami késik nem múlik………

De nincs ok aggodalomra.

Nálunk törzskönyvezve van és ez sok mindenhez elég - olvassátok el a lentebb jelzett webszájton a részletes hírt!

SAJNOS EZ MÉG KÖZELEBBRŐL ÉRINT BENNÜNKET:

Nem törzskönyveztetik az EU-ban a madárinfluenza elleni vakcinát 2007. december 11. , 07:23 FigyelőNet, MTI

Nem törzskönyveztetik az Európai Unió országaiban a madárinfluenza elleni magyar szérumot - írta keddi számában a Napi gazdaság, saját értesülésére hivatkozva.

RÉSZLETESEBBEN:

http://www.fn.hu/belfold/0712/nem_torzskonyveztetik_eu_ban_178160.php?hirlevelkatt=2007-12-11

INFORMÁCIÓ A

http://www.fn.hu/gazdasag/0712/kiolvad_antarktisz_pingvinek_178191.php?hirlevelkatt=2007-12-11 webszájtról:

Kiolvad az Antarktisz a pingvinek alól 2007. december 11. , 12:30 FigyelőNet

Bizonytalanná tette az antarktiszi pingvinek fennmaradását a globális felmelegedés: a jég évről évre gyakorlatilag kiolvad a még pelyhes fiókák alól, és drasztikusan csökkent a táplálék mennyisége is – közölte a WWF.

A természetvédelmi szervezet négy, a Déli-sarkon élő pingvinfaj állományát vizsgálta meg. Az eredmények azt mutatják, hogy egyre nehezebb életkörülmények között élnek a kantáros-, a szamár-, a császár- és az Adelie pingvinek. Egyrészt azért, mert a globális felmelegedés következtében eltűnik a jégtakaró, ahol fiókáikat felnevelik, másrészt pedig a felmelegedés és a túlhalászás együttes hatása miatt egyre kevesebb élelem áll rendelkezésükre.

Adeline pingvinek (forrás: WWF-Canon)

Nincs táplálékuk

Az Antarktisz ötször gyorsabban melegszik, mint bolygónk más területei, a déli óceánokon egészen 3000 méter mélységig mérhető a hőmérséklet-emelkedés. Kétséges, hogy az Antarktisz jelképei, a pingvinek képesek-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás ilyen példa nélküli gyorsaságához.

A tengeri jégtakaró kiterjedése 40 százalékkal kisebb, mint 26 évvel ezelőtt: ez a kantáros pingvinek fő táplálékát adó apró rákok, a krillek mennyiségének csökkenéséhez vezetett. Egyes kolóniáik egyedszáma 30-60 százalékkal csökkent, mivel a kevesebb táplálék miatt kevesebb fiókát tudnak felnevelni. Ugyanez tapasztalható a szamárpingvineknél is, akik a túlhalászás következtében fogyatkozó halállomány miatt egyre inkább rákényszerülnek a krillek fogyasztására.

Szamárpingvinek küzdenek az elemekkel (forrás: Van Parsel/WWF-Canon/)

Megfulladnak a fiókák

A világon élő legnagyobb testű pingvin, a császárpingvin kolóniái közül többnek is megfeleződött az egyedszáma az elmúlt 50 évben, mivel az enyhébb telek és a viharosabb szelek következtében egyre vékonyabb jégtakarón kell felnevelniük fiókáikat. Előfordul, hogy a jégpáncél hamarabb olvad el, mint ahogy a fiókák felnőnek és úszni tudnak, így ilyenkor a biztos pusztulás vár rájuk.

Tehetetlenek a császárpingvinek is (forrás: Fritz Pölking/WWF-Canon)
A felmelegedés az Antarktisz északnyugati partjainál, az Adelie pingvinek élőhelyén mutatkozik meg a legdrámaibb módon, a pingvinek száma itt 65 százalékkal csökkent az elmúlt 25 évben. Nem csak a rendelkezésre álló táplálék lett kevesebb, de a magasabb hőmérsékletet kedvelő szamárpingvinek és kantáros pingvinek terjeszkedésével is versenyezniük kell.

Ahol melegebb van, ott a levegő páratartalma nagyobb, ez pedig több havazást idéz elő. Az Adelie pingvineknek a fiókáik felneveléséhez azonban hó- és jégmentes talajra van szükségük. A kutatók aggódnak a jövőjükért, mert a táplálékért és a fészkelőhelyekért való versenyben veszíthetnek melegkedvelő rokonaikkal szemben.

Beletörődött? (forrás: Fritz Pölking/WWF-Canon)

Az Antarktiszon élő pingvinek és sok más sarkvidéki állatfaj élete függ a tengeri jégtakaró jövőjétől. A Balin zajló klímakonferencián a fejlett országok kormányainak el kell kötelezni magukat a széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése mellett, hogy megvédjük az Antarktiszt és bolygónk egészét – kommentálta a tanulmányt Kiss Mónika, a WWF Magyarország éghajlatváltozás programjának munkatársa.

Nahát! Ez így egy kissé lehangoló.

De hát mit tehetünk?

Jut eszembe! Gyermekkoromban egyik pajtásom édasapja íjászedzőként (néhai Szabados Géza) az eszközhiányt saját erőből megoldandó gyakran vitt bennünket a pilisi lőterekre lőszermagot gyűjteni, a tollakat pedig baromfivágóhídról szerezte be, s mintha azt állította volna, hogy e célra a lúdtollnak nincsen párja, festette is a tollat, de részletekre már nem emlékszem.

Köszönjük a jókívánságokat, nektek is hasonló jókat!!!

 

A National Geographic magazin decemberi számában az albatroszokról olvashatunk.

Ime egy kis ízelítő:

Viharok vándora: az albatrosz

Írta: Carl Safina
Fényképezte: Frans Lanting

Hús-vér repülőgépként siklik. Odafönt, a levegőégben tölti mindennapjait. Csak akkor ereszkedik le közénk, földhöz ragadtak közé, ha eljön a nász ideje. Ám elveiből akkor sem enged – szigorú monogámiában él.

Bolygónk legtökéletesebb és legelegánsabb eleven repülőgépe. Csupa csont, izom és toll teste, akár a felajzott íj, húrként pendül meg a szélben. Küllemre mintha az art deco stílusában fogant volna: színei feltűnő kontrasztban állnak egymással, teste formái a végsőkig letisztultak. Vándorútjai világrészeket ívelnek át, kitartása, hűsége megingathatatlan. Szülőként 15 ezer kilométert is átrepül, csak hogy fiókáját egyszer megetesse. Kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága minden repülő élőlényé közül a legnagyobb: a három és fél métert is elérheti. Egyetlen szárnycsapás nélkül siklik száz meg száz kilométert, óceánokat szel át, akár az egész földtekét megkerüli. Ötven esztendő alatt legalább hatmillió kilométert tesz meg a levegőben.

Amikor aktívan, szárnyait mozgatva repül, az albatrosz csak közepes teljesítményre képes. A siklórepülés műfajában azonban utolérhetetlen. Szárnyát úgy rögzíti kitárt helyzetében, mint a nyitott pengét a zsebkés biztonsági zárja. Testét ettől kezdve vitorlázó repülőgépként használja: megnyergeli a felszálló légáramlatokat, a magasba emelkedik, majd a gravitációnak fittyet hányva siklik, egyre csak siklik a levegőben végtelen kígyót rajzoló röppályáján. Képes rá, hogy megzabolázza a szelet, amellyel a többi madár csak viaskodik.

Az albatroszt nemcsak felépítése, de természete és készségei is jócskán megkülönböztetik a többi madártól, még a szegről-végről rokon sirályoktól is. Utóbbiak mindig partközelben maradnak, gyakran leszállnak a szárazon, kikötői cölöpök magasából szemlélik a világot. Az albatrosz viszont tengereket szel át, csak hogy fiókája éhségét csillapítsa, és legfeljebb akkor lép partra, ha eljön a párosodás ideje. Számára a szárazföld nem több, mint a fajfenntartás kényszerű színtere. Ott mókásan kacsázva, fejét lóbálva totyog. Szilárd talajon járni – látnivaló, hogy nem az erőssége. Ám ha kiterjeszti szárnyát, ha megszabadul a gravitáció nyűgétől, a levegőben már utolérhetetlen eleganciával mozog.

Az albatrosz (vagy kéttucatnyi fajára ez egyaránt igaz) hónapokig, sőt olykor évekig nem lát szárazföldet, de nincs is rá szüksége: a tengerek fölött a legpokolibb időjárást is elviseli. Kopár, zord szigeteket keres fel, túl az emberlakta vidékeken, ahol már mindenütt csak víz veszi körül. Ám az ember mindenütt utoléri.

 

Forrás: http://www.geographic.hu/ngm/0712/index.php?m=200712&s=3 

és

http://www.geographic.hu/napkepe.php

Kedves Tibor!

 

A kérdés, miszerint miért csak az evezőtollak érdeklik a kollégát, bennem is felmerült, és rá is kérdeztem: sajnos elég prózai választ kaptam. A tollak nyílvesszőkhöz kellenek. Hát nem örültem tiszta szívemből, de azért ha valakinek vannak tollai és olvassa ezt a bejegyzést, a 30 Ft-s darabonkénti ár nem is hangzik rosszul! A neves tenyésztők kérdéséhez majd egyszer még visszatérek, mert van problémám a fogalommal, de most mennem kell. Ha nem találkozunk valamilyen formában addig (bár szándékozom benézni ide), akkor Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és a lányoknak is!

Kedves Carel7!

Hálásan köszönöm hozzászólásait és a leveleit. Nagy élvezettel olvastam és őszintén örülök, hogy nagyobbrészt tudunk együtt gonolkodni, s a véleményünk alapvetően nem tér el.

Mint soraiból kiderült, érdeklődése a papagájok tekintetében a legelkötelezettebb.

Sajnos a madákról elég kevés anyagot sikerült összegereblyéznem, így a MADÁRBARTÁT-LEXIKON a zászlósfarkú nemzetség fajait illetően eléggé szegényes. Esetleg ahhoz is volna valami kiegészítése?

 

zászlósfarkú papagájok (Prioniturus - Spatelschwanzpapagei): papagájnemzetség 6 (másutt 9) fajjal és 14 alfajjal. 28-36 cm nagyságú papagájok a Fülöp-szigeteken és az Indonéz-szigetvilágban.

A csőr itt szaruszín v. feketés. A láb kékesszürkétől a hússzínűig lehetséges.

A tollazat zöld, kevés más színű díszítéssel. Nem is a színpompájukkal ragadják meg az embert, hanem farktollak a rendkívül szokatlan alakulása bűvöli el a szemlélődőt: a KÉT KÖZÉPSŐ FARKTOLL gerincéről nagyobbrészt hiányzik a zászló, ahol is csupasz a tollgerinc.

Ellenben a legvégén újra megjelenik a zászló, s ettől a két középső, hosszan megnyúlott farktoll olyan, mint egy-egy nyílvessző.

Az ivari kétalakúság kialakult.

1. Prioniturus discurus: →kobalt madapapagáj v. aranyzöld papagáj (Philippinen- v. Blauköpfiger Spatelschwanzpapagei - Blue-crowed Racket-tailed Parrot),

• d. malindagensis: érvt.,

• d. mindorensis: mindnor-szigeti mada,

• d. nesophilus: érvt.,

• d. platanea*: aranyló →kobalt madapapagáj (Palawan Racket-tailed Parrot),

• d. suluensis (verticalis): →sulu-szigeti rakétafarkú papagáj - csak Grahlnál, mert másutt P. m verticalis v. önálló,

• d. waterstradti: →Waterstradt kobaltmadája - csak Grahlnál, mert másutt önálló faj, mindanaoi hegyi zászlósfarkú papagáj,

• d. whitehaedi: nagy kobaltkék mada;

2. Prioniturus flavicans: →rakétafarkú papagáj (Raketenschwanzpapagei - Red-sotted Racket-tailed Parrot),

• f. montanus: érvt. – ma már önálló faj (P. montanus),

• f. verticalis: →sulu-szigeti rakétafarkú papagáj Grahlnál a P. m. alfaj;

3. Prioniturus luconensis: →zöld madapapagáj (Grüköpfiger Spatelschwanzpapagei - Green Racket-tailed Parrot),

4. Prioniturus mada: →zászlós madapapagáj (Mada- v. Buru-Spatelschwanzpapagei - Buru Racket-tailed Parrot),

5. Prioniturus montanus: →hegyi zászlósfarkú papagáj (Mountain Racket-tailed Parrot),

• m. malindangensis: világos hegyi zászlósfarkú papagáj,

• m. verticalis*: sului zöldfejű hegyi zászlósfarkú papagáj (ma már önálló - Sulu Racket-tailed Parrot),

• m. waterstradti*: Waterstradt- v. →mindanaoi hegyi zászlósfarkú papagáj (másutt önálló - Mindanao Racket-tailed Parrot);

6. Prionitus platanea**: aranyló →kobalt madapapagáj (Palawan Racket-tailed Parrot),

7. Prionitus platurus**: →zászlósfarkú motmot papagáj (Motmot- v. Spatelschwanzpapagei - Golden-mantled Racket-tailed Parrot),

• p. sinerubis: kis motmot papagáj,

• p. talautensis: sötét motmot papagáj;

8. Prionitus verticalis: →sulu-szigeti rakétafarkú papagáj (Sulu Racket-tailed Parrot v. Blue-winged Racquet-tail),

9. Prionitus waterstradti**: Waterstradt- v. →mindanaoi hegyi zászlósfarkú papagáj (másutt P. m. alfaj - Mindanao Racket-tailed Parrot).

* másutt önálló,

** másutt alfaj, de hivatalosan önálló.

Szép napot!

Ha Ön betette ide a nekem írt levelének egy részletét akkor TALÁN nem lesz baj ha én is beteszem ide az Önnek írt válaszlevelem egy részletét.


Most egy idézet az előző leveléből:

„Egyszerű csak arra gondolni, hogy a faj, amint vannak alfajok, már csak mint fogalom létezik.”
Ezzel nem értek egyet. Az alfaj is és a faj is jelenleg elismert rendszertani kategória. (pl.: a változat (varietas) nem elismert rendszertani kategória)
Ennyi erővel ha a fenti állítás igaz volna akkor onnantól kezdve ha vannak fajok a genus is csak mint elméleti fogalom létezne.


„Accipiuter gentilis gentilis
A dolog innentől kezdve tök világos azok számára akik végigondolják.
Mondjuk felfedeznek egy új madárfajt, azt besorolják, kap nemzetségnevet és kisbetűs második nevet.
aztán felbukkan egy másik madár (a párjával együtt), amelyről kiderül, hogy összességében Accipiter vagyis az előzőekben Accipiter gentilisnek leírt madár legközelebbi rokona.
Na ilyenkor az Accipiter gentilis kap egy harmadik nevet általában a második nevet megduplázzák, az újonnan fellelt alfaj pedig egy másik harmadik nevet pl a feltalálójáról van egy köztiszteletben álló személyről, vagy a feltalálás helyéről stb.”

Így van. (annyi pontosítással hogy nem nemzetség hanem nem, a kisbetűs második név pedig fajnév, a harmadik pedig alfaj név.)
A fajnak az az alfaja pedig amit először leírtak - (ahol az alfaj név ua. mint a faj név) – lesz a törzsalak.
Az a faj pedig amiről a genus kapta a nevet lesz a holotipus, másnéven a genus (nem) típus faja.


„És így az történt a héjával, hogy 10 alfaját jegyzik.”
Talán egy alkalom hogy mégiscsak írjak újra az említett könyvről. (Az idézet első két szava nem szószerinti idézet): „Elterjedési területén GLUTZ ET AL. (1971) szerint 10, CRAMP-SIMMONS (1980) szerint 7-9, WEICK (1980) szerint 9 alfaja él. Az eltérések elsősorban Az európai alfajok érvényességének eltérő elismerésében vannak.” (Faragó Sándor Vadászati állattan)
Ezután a könyv első ránézésre kb 8-as betűmérettel fél oldalon keresztül felsorolja az alfajokat, megemlítve elterjedési területüket és élőhelyüket)
E mellé még megjegyzem hogy zoonomen-en 10 alfaj szerepel, viszont a worldbirdinfo-n a „Peter’s family list” alatt 8 alfaj szerepel.
(én magam ehhez - mármint az alfajok számának kérdéséhez - nem tudok érdemben hozzászólni hisz nem vagyok taxonómus, sőt ha az lennék akkor is csak annyit tudnék mondani hogy nem végeztem ez irányú kutatásokat.)



„Arra kell gondolni, hogy az alfaj az a faj keletkezésének centrumától távilabbi helyen, más életfeltételek, eltérő tápláléklehetőségek stb folytán keletkeznek”

Így van. Ez az elsődleges változékonyság. (Mármint hogy a faj egyes alfajai a többi alfajhoz képest egyre eltérőbbekké válnak)(talán-talán még ide vehetjük a változatot is (varietas) ami ugyebár nem önálló taxon, viszont az egyes változatok is egyre inkább különbözőek lesznek az eredeti fajtól)

„Egy-egy alfaj ha teljesen elkülönül a populációja a faj élőhelyén előforduló populációtól, akkor lassan teljes megindul a fajképződés útján és végül olymértékben mértékben más lesz, hogy az új besorolása válik szükségessé.”

Nagyjából. MÁSODLAGOS VÁLTOZÉKONYSÁG. (Elsődleges változékonyság során kialakult változatok, alfajok egyre eltérőbbek lesznek az eredeti fajtól, így új rendszertani egység, azaz új faj jön létre.)




„MÁR EGY KISSÉ "PARASZTOSAN" ez történik, következésként normál esetben az alfajok kereszteződnek, ha pedig mégse, akkor megkezdődik a fajjá válásuk.”
Ebből ezt emelném ki: „következésként normál esetben az alfajok kereszteződnek” Ez nem történik meg , azazhogy maximum nagyon kis mértékben, többnyire a teljes állomány létszámát tekintve oly kis egyedszámban hogy az már-már elhanyagolható. (természetes körülményekről beszélek)
Hogy ezt mivel támasztom alá? Ez az idézet is Öntől származik:
„az alfaj az a faj keletkezésének centrumától távilabbi helyen…”
Magyarul az egyes alfajok nem azonos elterjedési területtel rendelkeznek. Ebből következik hogy TERMÉSZETES körülmények közt az egyes alfajok csak az alfaj elterjedési területének határain találkozhatnak - (esetleg) – a szomszédos elterjedési területtel rendelkező másik alfajjal. Ebből kifolyólag csak az elterjedési területek „peremterületén” élő egyedek azok amik kereszteződhetnek más alfajokkal. Tehát TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK KÖZT nem történhet meg hogy a faj bármelyik alfaja a faj bármely más tetszőleges alfajával kereszteződjön, csak a szomszédos területen élőkkel - ESETLEG – amennyiben az elterjedési terület határai „egybemosódnak”.



„Na mármost mi történik, ha héja alfajok kereszteződnek? Semmi probléma.”

Én ezt nem így látom. Nem csak hogy semmi probléma, hanem igenis nagy probléma (hacsak nem arról a minimálisan kevés egyedről van szó amit fent említettem.). Ezáltal ugyanis csökken a biológiai sokféleség. (biodiverzitás) Mármint ha az említett módon a különböző – már korábban kialakult - alfajok helyett csak egy alfajhibridek alkotta állomány marad fent.
Van egy természetvédelmi egyezmény is amit úgy hívnak „közönségesen” hogy Riói egyezmény. Ez a biodiverzitás fenntartásáról szól, azaz az élőlények sokszínűségének megőrzéséről. Egy fajt vagy alfajt úgy is el lehet tüntetni a Föld színéről hogy ész nélkül kutyuljuk a „tiszta” génállományukat, nem pedig csak úgy hogy teljesen kiirtjuk vagy pedig megszüntetjük az élőhelyét.



„Innentől kezdve mindenkinek szíve joga összetenni a sokszínű (szivárványos) lóri - mennyi is, ha jól emlékszem 36 alfaja közöl bármely kettőt.”

Ez szintén nem így van. Mint említettem TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK közt ezekből az alfajokból nem találkozhat egymással az összes –(az eltérő elterjedési terület miatt) -, csak ESETLEG az elterjedési terület határán élő egyedek, de mint említettem az egyes alfajok kombinálódásának lehetősége sem határtalan, sőt mondhatni minimális. (Abban az esetben is ha vannak egymással határos elterjedési területek.)
Innentől kezdve senkinek semmi joga nincs ahhoz - főleg nem hobby tenyészetekben - hogy hibrideket gyártson. Mi nem vagyunk sem orvosok sem egyéb kutatók hogy Istent játszunk vagy az Ő szerepében tetszelegjünk! A fajok/alfajok kialakulását, megszűnését, esetleges hibridizációját bízzuk a természetre és Istenre!
Abban a sokat emlegetett vitában anno felhoztam egy példát arra nézve hogy korábban nem vették figyelembe állatkertekben, cirkuszokban stb a fajok/alfajok tiszta vérű szaporítását, most meg milliókat költenek arra hogy például a különböző tigris alfajok esetében a még „tiszta” vérű egyedeket egymás közt szaporítsák. Hozzá kell tenni hogy ez egyre nehezebb, mivel ugyebár nagyon minimálisra csökkent az egyes alfajok „tiszta” állománya, és ezeknek az egyedeknek a tervszerű szaporítása – magyarul tenyésztése – nagy odafigyelést és szakmai hozzáértést igényel azért hogy az adott élőlény fajra/alfajra jellemző tulajdonságai minél inkább eredeti módon maradjanak fent, ne történhessen a genetikai állományában leromlás. Amíg ugye nagy az adott fajhoz/alfajhoz tartozó állatok egyedszáma addig ez nem jelent túl nagy problémát, a beltenyésztést el lehet kerülni. Viszont ez kis egyedszám esetén óhatatlanul is be fog játszani. (UGYE MOST NEM FAJTÁKRÓL BESZÉLÜNK HANEM FAJOKRÓL, ÉS NEM GAZDASÁGI HASZNOSÍTÁS ALTT LÉVŐ ÁLLATOKRÓL AHOL AZ EGYES TENYÉSZTÉSI ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA MINDENNAPOS DOLOG, ITT MOST VAD ÁLLATOKRÓL BESZÉLÜNK AHOL ELSŐDLEGES SZEMPONT A FAJRA JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK FENNTARTÁSA!)
Visszatérve a szivárványos lórikra ha jól emlékszem 21 alfajt emlegetnek, de ennek talán nincs is jelentősége, hisz csak példaként hozta fel őket. (azért megnéztem: worlbirdinfo PETER’S family list 23 az alfajok száma, zoonomen: 12 jegyez; Thomas Arndt pedig a papagájlexikonban: 21-et írt le.

Még egy rövid hozzáfűzni való: Tudomásul kell venni hogy kis túlzással – legalábbis egyenlőre - lassan az összes állatfaj ami él a Földön valamilyen szinten veszélyeztetett fajnak számít. Nem szabad hagyni hogy bárki ezeknek a veszélyeztetett fajoknak a génállományát holmi önös érdekből – (akár meg tudja magyarázni akár nem) – tönkrecsessze, sem ész nélküli, teljes leromlásig vezető beltenyésztéssel, sem pedig hibridizálással. Még egyszer hangsúlyozom nem gazdasági haszon állatokról beszélek. Sajnos egyre több faj esetében jutunk el odáig hogy a fogságban tartott állomány komoly értékkel bír a faj fennmaradása szempontjából, ezért nem szabad hagyni hogy kutyuljunk.

„Nekem pl volt egy napasztrildom (törzsalak) hím, s bizony összetettem volna bármely alfaj tojójával,…”
Szomorúan olvasom……




„Fajok keletkezése miért ne volna elképzelhető fajok keresztezése folytán? Most ne menjünk bele abba, hogy a faj egyik ismérve, hogy a faj hímje egy másik faj tojójával nem hozhat létre nemzőképes utódot, mert mint tudjuk az öszvérek között is akad ivarképes!!!”

Ennek egy oka van: mégpedig az, hogy fajok keresztezése során nem új faj keletkezik hanem fajhibrid. (Pl.:kecskebéka sem önálló faj, hanem fajhibrid) Mint már leírtam a fajok keletkezésének feltétele az elsődleges és másodlagos változékonyság.
Most akkor had említsem meg hogy sok jóképességű ámerikai hamburgerzabáló abban leli örömét hogy a különböző ara fajokat keresztezi egymással, majd a keletkezett hibrideket újra keresztezi vagy másik hibrid egyedekkel vagy egy harmadik, még tiszta vérű fajjal. Tehát ezek a hibridek nem sterilek, hanem szaporodóképesek. Ergo mint korábban írtam az az iskolában tanított definíció, melynek segítségével a faj fogalmát kellene meghatározni, szóval az nem helytálló. Ugyanis különböző fajhoz tartozó egyedek is hozhatnak létre egymással szaporodóképes utódot.
Most nem kell jönni azzal hogyha kül fajhoz tartozó egyedek szaporodóképes utódokat hoztak létre akkor az taxonómiai problémákat vet fel, - (csak mert általában ilyen esetekben ezzel jönnek) – hisz a fent említett arák pl már genetikai alapon vannak rendszerbe sorolva, nem morfológiai alapon, és ahelyett hogy különböző genusokat összevontak volna már 6 genusba vannak sorolva.

Üdvözlettel: karel (P.K.)