Keresés

Isten értünk gondolkodik, nem a pillanatra, hanem az örök életre

Magunk meg magunknak a pillanatot tartjuk szemünk előtt

Így nem csodálkozhatunk, ha más úton vezet minket, nem azon, mint amint magunkat vezetnénk

És megsegít minket, hogy kiálljuk azt az utat, ami az örök életbe visz

És ha Benne vagyok, és bennem van, akkor könnyűvé válik az utam

Aki meg a maga útját akarja járni a pillanatért, az szenved

Nem abban szenved, amit az Isten ad, hanem abban, ami hullámokat gerjeszt a lépteivel

Istennek számos eszköz van a kezében értem

Megengedve, hogy amit adok, azt magam is megkapjam

És abban megismerjem mit adok, közvetve megismerve magamat

Ha meg akarom ismerni az Istent, akkor beszélgetek vele, sok kérésben beszélgetek Vele

A kérésben elismerve, tud segíteni, és elismerve, szükségem van a segítségére

Nem ódzkodva attól, hogy az akaratában

Felismerve, a célja az értem, az életemért

Ne legyél irigy, hiszen a féltékenység félreértett szeretet

De mégis csak egy lépcsőfokozat

Ha azért vagy irigy, mert a másik ismeri az Istent, és elmerül benne, először lehetsz irigy, majd gyűrd le az irigységedet

Hiszen ha szellemire vagy irigy, az már egy felismerés

Még nem magasság, de a mélység megingása az a kezdődő felismerésemben

És az irigységem tárgyát nem elveszem másoktól, hanem kikérem magamnak, és avval el is elenyészik az irigységem

Hogy más ismeri az Istent, az a megalázása, nem másoktól, hanem az önön akaratában

Így ha szembefordulok magammal a bensőmben, és felismerem magamat a töredékességében, és a nyomorúságomban, akkor megteremtettem az alapot a találkozásra

És megkérem az Istent, hogy találkozzam Vele, azaz ismerjem fel

Ha nem ismerem az Istent a jelenlétében, az azért van, mert az Isten alázatos, magam meg a nagyra törekszem, így máshol vagyok, mint ahol van

Amíg fent keresem, csak néz engem, és kutatja, miként érhetné el nálam, hogy megalázzam magamat, hogy levessem a nagyságomat

És beszélek az Istenhez

Éppen nem hamisan, hanem úgy amint érzek

Ha magamat takargatom a gondolataimmal nincs mit velem kezdenie

Sőt, nyugodtan mondhatom azt is, nem találkoztam Veled, hogyan higgyek Benned?

És birokra is kelhetek Vele a gondolataimmal

Ha birokra kelek Vele, akkor válaszolhat nekem, ha nem formázok felé gondolatot, mire válaszolhatna?

Kényelmes az, hogy forma gondolatot adok, küzdelmes az, ha átgondolt gondolatot adok

Hogy mutasson nekem megfoghatót, amiben felismerem, az az jelenti, magasból próbálkozom

Hogy megkérem, érintsem meg a szeretetével, azt szívesen megteszi

Minden helyzetben kikövetelem a szabadságomat

Ő is szabad Lélek, pontosabban, magam is szabad vagyok

Így a gondolataim is úgy mennek, szabadtól szabadhoz

Engem nem kényszerít, a nagyságom követelődzik

Az alázatom meg kér

Merről jött Jézus, és merre tart?

Felvállalva a kérdést nem azt mondva, ott van a mi Istenünk

Hanem azt mondva, itt van, és élő, és eleven

Jött, és ment, honnét jött, és merre tartott?

És ugyan magam merről jöttem, és hova tartok?

Ha pedig két irányba tarthatok, hogyan az egyikbe, és hogyan a másikba?

Az egyikben azt gondolom, ott van, a másikban felvállalom, itt van, és Vele járok

Tanítását véve, Vele járva, megszabadulva a mélységből

Figyelve, ahogyan befogadja a válaszainkat, és cselekszik

Szavát adva, és tetteit adva

Megszabadítva minket a tetteink következményeitől

Elmerülve szeretetében, befogadva a Szeretetlángot

Először felismerve, majd Vele járva

Hogy felismerem, az még nem élet, hanem az a bevezetés az életbe

Az az élet, amikor a tetteit a tetteimmel követve belépek az életbe, élővé téve a szeretetét a tetteimben

És megvalósul az Ige, testet ölt az Ige a gyermekeiben

Befogadva, és felvállalva, és ujjongva a szeretetében

Jön a Bölcsesség, és befogad a Szeretet

Mikor meglátok valakit, aki a szeretetedben lángol, gondolom, könnyű neki

Valóban könnyű neki az erődben, miután megfürdött a véredben, és felvállalta az önmagáról lemondó áldozatot

És gondolja rólam: a könnyűt választotta, elé teszem a könnyűmet, hogy levehesse a könnyűét, hogy meglássa, választhat

Választhatok, hogy az legyen, ami az akaratom, vagy magamévá tegyem az akaratod

Hogy meglássam a cserét, hogy lássam, ki tudom cserélni a világ édesét az édesedre

És abban az édesben, meglássam a pusztaságot, és felleljem az édent

Soha vissza nem vágyva a világ édesébe

A világ ígérete az akaratában vonzó, vonzza a testemet

Az ígéreted mellé, meg odaadod az édesedet, ha elkezdem keresni az ígéreted értelmét

Felvállalva a Szavadat

Ha bennem van a kutatás, a keresés, és arra kész vagyok, hogy befogadjam, nem hagyod, hogy válasz nélkül maradjak

És olyan úton válaszolsz, amit rám szabsz

Nem olyan választ adsz, amit világ vár, hanem olyat, amit befogadhatok, és egységbe kerülhetek a válaszadóval

Jézus három évig tanított, majd elárulták, elfogták, és elítélték

És felvette a keresztjét, és keresztre feszítették

Harmadnapra feltámadt, az Írások szerint, és felment a mennybe, és elküldte a Szentlelkét

És felkészítette az apostolokat a tanításra

És a felkészítésen a zár a halála volt, a körülményeivel, és a feltámadása

Ez adta nekik az erőt a kitartásra, és az állhatatosságra az igazságban

És ez adja nekünk is az erőt, hogy oda menjünk, ahol van

Hogy belépjünk a csendbe, és felemelkedjünk az ég felhői közé

Megerősödve a lemondásokban

És ez segít bennünket, hogy találkozzunk a Feltámadttal, a hit útjain

És az öröme, ha cselekszik a kéréseinkben

Megosztva velünk az örömeit

A megtérés a pillanatban kezdődik, a pillanatban folytatódik, és a pillanatban van megtartva

Az a pillanat a kezdete, amikor elkezdek szemlélni, belülről szemlélni a világra, befogadva a szemlélődésemre a válaszokat

Mindenben találkozva a válaszokkal

Figyelve az apróra, és a kicsire

Az érintésekre

Minden keresi az igazságot, az okkultizmus, és a másban keresők is keresik az igazságot

Az okkultizmus rátapos az apróra, így pont azt tapossa el, ahonnét kitudódna a tévedése

Magából indul ki, holott a magunk legyőzése tesz képessé meglátni az aprót

Mindenki azt hiszi, közelebb van az igazsághoz, így az, hogy egyenlőbb vagyok, magamat elé helyezve másoknak, máris letaposta az apró virágait

És a lány a fiúban, és a fiú a lányban rengeteg aprót fedezhet fel, ha a másikat nagyobbnak tartva magánál, és szolgálja a másikat 

Ha a nagyságomat választom, akkor alkalmatlanná teszem magam a megtérésre

És mi a megtérés, bizonyára nem az, ha betűről betűre tudom az igazságot, hanem csakis az, ha megcselekszem

Hiszen az igazság a szeretet, így az igazság megtalálása ott van az első két törvényben, ami a lényegben egy törvény, a két törvény szolgálva mindig a másik törvényben

És a fiú, és a lény szerelme, csodálatos tanítója a két első törvénynek

És a testi érzékiség, ha elhagyja a szerelmet, a meggyalázója az első két törvénynek

Magam döntöm el, hogy mindenben kiveszek, vagy mindenben elkezdek lassulni, egészen addig, míg hasonlóvá nem válok a kőhöz

Ha pedig szolgává teszem magamat másokért, akkor forrás fakad bennem, és az igazság bennem is kinyilatkoztatja, élek

Nem magamtól, hanem az élet adja, hogy élek

A test elmúlik, rövid az ideje, a lelkem meg olyan lesz, amilyenné az akaratommal formázom, segítséget véve az élettől, vagy elsüllyedve a halálban 

valojában nincs olyan, hogy megtérés. mindig csak az aktuális pillanat van, hogy mennyit engedtél/engedsz ki magadból, az alakitja a jövendöt. Én nagyon szeretem a csajt, ö hatalmas erejü de szabályos, kerek, szimmetrikus, annyira szép hogy hihetetlen. A szemei nagyok és gömbölyüek, a szemgolyó kisebb. Orra enyhén kampos a végén, de egyenes és koronahaja van, nagyon boszis és azon láthatsz egy folyton változó mandalát/mintázatot

a neutronsugárzás is csak egy bizonyság, a valodi állapot sehol sincs, a lány képes mindenböl virágot csinálni, ugyanazt az oceánt nézi, és ugyanannyira látja, bárhol is, gyakran és sokáig tud ihletben maradni, és meg fogja tanulni másodikként, nagyon boldog

elvileg ugyanabbol valok csak a lánynak más a helyzete, ö most is kezdö, ennyi a különbség, de igyis jo nagy, megközelithetetlen másoknak (mert ez nem az ő idejük)

táncra rábirni a legnehezebb, szegény csajnak nem megy a tánc, tánca visszafogott és misztikusan szimpi. meg az élet se megy neki, de ez csak idő kérdése..

még a szépséget is megszerezheti joval késöbb és szuper jol fog állni a misztikumához

a szivén át keresztül vezet az ut, és egy igazi sárkánycsaj lehet belöle, elég hamar, szinte egyenrangu vele majdnem, és késöbb neki is sok dolga lesz

le tud verni mindenkit, bár ezt még csak sejti, de amig tanul, nem tehet kárt benne, figyelve van

1 zenéje van és rengeteget szenvedett, dehát mégiscsak csaj na, kibir mindent

igazán láthatatlan még igaziba is, tengernyi erény vár rá amit meditácio alatt tanul +, de egy olyan csaj akibe sose lehet belelátni, még Buddhának se, de ismeri őt, tudja ki ő

Ha nem jut el hozzám az igazság, hogyan ébredhetnék?

És ha eljut hozzám, akkor meghallom?

Valaminek kell lennie, ami elém teszi az igazságot, úgy, hogy felismerhessem

Az első próbálkozásod hozzám, a szereteted

És ha eredménytelen, mert nem akarom azt, amit nem ismerek, akkor a lényegében amit elém teszel, az a szeretetem

Ha fájdalmakat kapok, ha ínséget kapok, ezt hozza hozzám a szeretetem

Neked mindegy, hogy a szereteted teljességében, vagy a szeretetem ínségében ébredek

Ha ínségemben ébredek, akkor mélységem mértékében enyém lesz a hála

Fájdalmaimért cserébe hálás leszek, de nem kívánom ezt a hálát magamnak, mégis magam készítek hozzá mindent

Magam döntök a sorsomról, nagy segítségem, a Házad

Ha megújítod a Házadat, a lényegben engem is megújítasz

Hiszen többet kapok a szeretetedből

Nem én kérem azt, hanem a Házad esdekli ki nekünk, távollévőknek

Senki sem jó, egyedül az Isten

És lehet, hogy annyira megrökönyödsz, hogy nem jössz a kérdésben szóhoz

Mint ahogyan, magam is megrökönyödtem

Akik meg megtisztultak, ők bólintanak

Bólintásuk alapja az önismeret, és az Isten ismerete

Péter erős szikla, és mégis kardot rántott, amikor nem kellett volna

És háromszor tagadott, amikor magányos lett

És magunk is ugyanúgy cselekszünk, jó sokszor, jó gyakran

Pedig kezd belénk gyökeret verni az ismeret

Az ősatyáknak egy légyben megmutattad, nincs okunk a dicsekvésre magunktól

Egy légy is meg tud ingatni minket, ha rálépünk a magabiztosságra magunkban

És mivel ilyen szélforgók vagyunk, ezért a szükségünk az ínség, amikor nem érezzük a jelenlétedet

Hogy akkor tanuljuk a hűséget, amikor minden el akarja tőlünk venni a hűséget

Így a kétségbeeséseink, és a megingásaink a jó tanítóink

Hogy megtanuljunk akkor is Beléd kapaszkodni, amikor nincs bennünk méltó

Hogy kikecmeregjünk a méltatlanságainkból, kiküzdve a jelenlétedet

Hogy elérjünk oda, hogy megrökönyödés nélkül bólintsunk, amikor meghalljuk, senki sem jó, csak az Isten

Abból bólintsunk, amiket tapasztaltunk, amikor cselekszik

Hogy szívünkből bólintsunk az igazságra

Erőt nyerve Belőled a megtisztulásunkért

Közömbössé válva a világ vonzására, és erősödve a jelenlétedben

És nem úgy veszti el a vonzását a világ a számunkra, hogy nem azt adja, amit adhat, hanem abban, amit adsz

Mérlegre téve könnyűnek találtatva a könnyűt

A nehezet megismerve

Mikor utolér a kegyelem, és belépek az ajtón, az ajtódon, Benned

Ösztönözve érzem magamat, hogy abból, amit kaptam, adjak, hiszen túlcsordult a kelyhem édessége

Még nem vagyok tiszta, de a kegyelem azt érezteti velem, hogy tiszta vagyok, és valóban a kegyelem jelenlétében tiszta vagyok, nem magamtól, hanem a kegyelemtől

Magamtól csőstül mennék a házba, és berontanék

De azt még nem láttam, hogy egy házba berohantál

Nagy lapáttal mérnék, de ki kér a nagy lapátból, magam sem kértem

Adnám, amit adtál, de nem olyan könnyű azt adni

Mint ahogy gyermeket sem lehet erőszakkal nevelni

Ha erőszakkal adok, akkor annak ellenállás lesz a vége, hiába akarom adni, amiben a részem

Nem, nem kell meggyőznöm

Hanem egyszerűen tovább adni

Milliónyi az ínséges, akkor milliónyi mellé adod a személyes, és egyedi vezetésedet, egyedi tapasztalásokban

Gondolnám, parazsat adok, pedig csak elhúzom a függönyödet a parazsad elöl

Téged még nem engedsz be, engem beengedsz, nálam vagy, így Te is bejutsz

Nem meggyőzök, így is lesznek, aki ellenem állnak

Bár ha szelíd vagyok, nem ellenem állnak, hanem ellened állnak

Magamtól gondolnám, bárcsak nem állnának ellened

Pedig amikor megmutatják magukat, mint ellenpólus, minél kegyetlenebbek, annál inkább szembetűnő, ki vagy

Nem a kegyetlenségük tudatában jönnek, hanem a nagyságuk igazában

Ha pedig tovább adsz az igazságból, minél kisebb vagy, annál inkább szembetűnik az igazság

Lehetne mondani, örülhetnék a kegyetlennek, hiszen kitudódik az igazság

De valójában szomorú vagy azon, ha kegyetlen vagy

Majd ha a kegyetlenségemben megállok, majd felismerem, és annyi hála tölti el a szívemet, amennyire gyűlöltem

Hiszen a kegyetlenségem oka a gyűlöletem

A gyűlöletem oka pedig a nagyságom

És a félelmeim miatt estem a nagyságaimba

Így amikor féktelen vagy az erőszakodban, azon sírok, győzött feletted, legyőzött téged a félelem

Ha pedig beengeded magadhoz a kegyelmet, amit felfed előtted, azok a félelmeid

Hiszen lemondásokban le kell mondanom a földről, és bekéredzkednem az égbe

Hiszen a kiszilárdult, és megkérgesedett keserű nem mehet az égbe

Az mehet oda, aki boldog, és mentes a félelemtől

Nagyon zavaró, hogy egy mondatban kettő a tegezés?

Az egyik te vagy, a másik az, aki vágyakozik utánad, a tisztulásodban

Hamarosan mennydörgésként fog hallatszani hangod a magasságokból és megrendül a hegyek alapja

Ez fog történni

De nem úgy, ahogyan olvasod, hanem amint mondja

Ahogyan a Lélek, a léleknek közöl

Mert mi fogja megrendíteni a hegyeket?

A hegyek fogják megrendíteni a hegyeket

Amikor takarás nélkül szembetalálkoznak a félelmükkel

Mert elfeledkeztünk arról, hogy feltámadt

És nemcsak feltámadt, mert abban el van rejtve, ha feltámadt, jelen van

És a jelenléte ugyanúgy igazol, feltámadtam

És odaáll a zárt ajtók elé, és kopogtat

És amikor felismerem, ki kopogtat, akkor veszem a bátorságot, hogy beengedjem a szobámba?

Hallom a szeretetét, de megismerem a szeretetét?

Szavából ismerem fel a szeretetét, amikor a Lélek ad a lelkemnek

És amikor cselekszik

Tehát a megismerésem a Szava, és a cselekedetei

És amint találkoznak a hegyek a hegyekkel, ami szükségszerű, betöltve a törvényt, úgy találkozok a cselekedeteimben a cselekedeteivel, betöltve a szeretetet

Amint cselekszem, úgy tárom ki, vagy zárom be az ajtómat, a szívem ajtaját

És ahogyan feltámadásod után egykor beléptél a tanítványaidhoz a szobába, és kinyilatkoztattad magadat, ugyanez történhet meg velem is, ha elmerülök a csendben, felemelkedve a felhők közé

Magam ledöntve a hegyemet, a félelem hegyét

„Béke legyen veled! Kedvesem, e szavakat mondd nekem ünnepemen :

"Vigyél engem, én Kedvesem, a Te lábad nyomaiba,
melyek édes mirha illatot árasztanak!
Kézen fogva vezess, Királyom, a szobádba,
ahol meghallom királyi hangod a magányban!
Derítsd fel arcomat mosolyoddal,
emberiség Szerelmese!
Vesd rám szerető, gyengéd tekinteted,
minden értelmet felülmúló, drága pillantásod!
Ha csalódást okoztam Neked
vagy törékenységem miatt
akár egyetlen pillanatra is
össze kellett vonnod szemöldöködet,
esedezve kérlek, Szentséges Szív,
légy könyörületes hozzám!
Hatalmad van élet és halál felett,
ezért most Hozzád jövök,
hogy menedékre leljek Szentséges Szívedben,
ahol élet és örök nyugalom van ."

Íme, ez az a Szív, amely Vérét ontotta érted és az egész emberiségért. Ez a vigasztalás és az irgalmasság Szíve. Ez az a Szív, mely téged megkedvelt. Aki ezt a Szívet imádja, azt be fogja takarni a bölcsesség fátyola. Ez a Szív széppé teszi lelkedet, hogy így felékesítve hasonlóvá válj hozzám.
Meg tudod mondani, leányom, hogy hol születtél?

Igen! Te az én Szentséges Szívemben születtél. Akik hozzám tartoznak, azok mind az én Szívemben születtek. Nem olvastad?

"Fel fog kiáltani hozzám:
"Te vagy az én Atyám, az Istenem,
Te vagy az én sziklám, a menedékem!"
Elsőszülöttemmé teszem őt,
elsővé a földi királyok között."

Mert nemessége a királyok Királyától való, és mert a magasságokban fog élni azok között, akiket istenségemmel átisteniesítettem.
A földi királyok a földi feladatokkal foglalkoznak, de akik tőlem születtek, azoknak a mennyben lesz nagyobb hatalmuk.

"Az átlagos ember csupán olyan,
mint a szélfuvallat.
A fontos emberek csalfák,
a mérlegen gyorsan emelkednek,
együtt is könnyebbek, mint a fuvallat".

Ezért ezt mondjátok lelketeknek, szeretteim: "Egyedül Istenben pihenj meg, mert egyedül Ő a te reménységed forrása!" Ujjongjon a szívetek, és újuljon meg a lelketek, mert ezekben az időkben oly mértékben árasztom kegyelmeimet az emberiségre, mint azelőtt sohasem a történelem folyamán. IC” 

Isten, ha mond, mindig tartalommal mond, és mindig lélekben mond, akkor is, ha az testnek látszik

És ha megvizsgáljuk a saját beszédeinket, akkor azt látjuk, sokszor, és igen sokszor tartalom nélkül mondunk

Még csak külsőségekben sem mondunk

Akkor jön be a beszédünkbe a tartalom, amikor jelenlétét vesszük, a lemondásokban másokért magunkhoz hívjuk

Amikor elkezdjük keresni az igazságot

És az egykori testbe öltözésének, cselekedeteinek minden mozzanata vonzás, kövessük

Hogy hogyan cselekedjünk, ha szeretetben akarunk cselekedni

És hogy egy részt vegyünk a tartalomból, amit közöl, és egy részt vegyünk a figyelemből, a szívünkből, teljessé téve a vezetésünket

Mert szükségünk a vezetése

Ha éljük a jelenlétét, felismerjük, szükségünket a jelenlétére

És már az is jó nekünk, ha olyan van köztünk, akiben jelen van

És amennyire jelen lehet benne, annyira jó nekünk, és annyira jó érzés nekünk

És ha már az is jó, ha másban felismerjük, mennyire inkább az a jó, ha befogadom

A Tanításod három éves útja megismétlődik

Szívekbe fogadva a Tanításodat

Bevonulva Jeruzsálembe

Felemelkedve az új Jeruzsálem tizenkét oszlopa közé

Felhangzik a hozsanna, a hála éneke

Szamáron, és a vemhén, és vemhein bevonulva

Szamáron bevonulva, a megszentelt kézen bevonulva Jeruzsálembe

És a vemhein

Felismerve, mikor megtisztítottad a templomot, mikor kiűzted a kufárokat, abban a templom a lelkünk

Te vagy az, Aki megtisztítod a templomunkat a szennytől

Kiűzve a lelkünkből a kufárságot

És senki sem léphet be az új Jeruzsálembe, akinek a templomát előtte nem tisztítottad meg a szennytől

És akinek megtisztítottad a lelkét, az hozsannát énekel, kikezdve a nagyságunkat a szégyenünkben

A hozsannát szembeállítva konokságainkkal

Hogy felismerjük a szégyeneinket

Hogy felismerjük a megosztottságaink alap okait, a szégyeneinket

Felébredve a megszemélyesített szamárban, a vemhén, és vemheiben

Hogy utat engedjünk Neked a lelkünket megtisztítani, hogy befogadjunk Téged, és megtisztíts minket a szégyeneinktől

Egykor beléptél a templomodba, a Tiedbe léptél, ezért meghívás nélkül beléphettél a Tiedbe, hogy megtisztítsd

Nekünk meg meg kell Téged hívni a templomunkba a mienkbe, hogy átadjuk Neked, és beléphess a Tiedbe

És ha úgy jössz hozzánk, a tulajdonodba jöttél, akkor valóban felcsendül a szívünkben a hozsanna, és nem tud megmaradni a kereteink között, hanem túlcsordul

Hogy a kísértések ellen küzdök a méltatlanságomban, az a harc felőröl engem

Összeszedve minden erőmet, is gyönge vagyok

Kísértésekkel küzdök, mert a gondolataim megkísértettek

Fordíthatok a sorsomon, ha a gondolataimat lekötöd

Mert nem marad hely a gondolataimban a kísértéseknek, és a gondolataim tiszták, már túl is emelkedtem a kísértéseken

És küzdjek azért, hogy leküzdjem az eltévedt gondolataimat?

Van egy sokkal könnyebb, és egyenes út

Mert amint szeretek valakit, úgy a gondolataim nála járnak, úgy ha szeretlek Téged, a gondolataim Nálad járnak

És hogyan tudlak Téged könnyen szeretni, akkor ha jelen vagy nálam, mert a jelenlétedben felbuzdul a szerelmem

Mint a száraz rőzse tűzre téve

És tehetem, hogy jelen légy nálam, ha a megszentelt napodon kívül a köznapokban is magamhoz veszlek

Ha bevallom Neked a vétkeimet

Ha Szentségimádásban gyakrabban találkozom Veled

És ha Szavadból naponta veszek

Felvállalva reggel a gondolatot, felvállalva este a gondolatot

Imádkozva, jósorsomban is imádkozva  

Ha Nálad jár a gondolatom, már szavak nélkül is imádkozom

Ha megengedem, hogy vezess engem, akkor vezetni fogsz engem, és átemelsz a kísértéseimen

Nem küzdve azokkal, hanem elhaladva felettük

A világi politikus azt gondolja, hogy a vallás politika

És nagy baj, hogyha az, aki gyakorolja a vallás külsőségeit, ugyanezt gondolja

Ha tapasztalom a Feltámadtat, akkor már nem jöhet hozzám az indító gondolat

Hanem a keresés gondolata

Ha egyetlen Miatyánkot mondok, már minden nap, akkor annak tapasztalás lesz a következménye

Mert az imádság az adás, és Te nem hagysz semmit kiegyenlítetlenül

Ha pedig egy országban egymillió ember szívéből emelkedik, minden nap egy Miatyánk Hozzád, felemeled azt a nemzetet, bármilyen mélyre süllyedt is

És akkor megtudják annak a nemzetnek a politikusai ugyanúgy, élő vagy, és eleven, és jelen lévő

És attól kezdve nem lesz a vallás idegen, és egyáltalán nem lesz politikus

Mint azok, akik ha nem hisznek a jelenlétedben az Eucharisztiában, de mégis veszik az áldozatot, és szentségimádást vállalnak, hogy felismerjék az igazságot, fel fogják ismerni a jelenlétedet, és teljességedet, a Véredben, és a Testedben

Ha fel akarlak ismerni, akkor imádkozok, ha a teljességedben akarlak felismerni, akkor imádlak az Eucharisztiában

Az imádat pedig nem túlzások halmaza, hanem a lényegben az imádat az figyelem, és az akaratod kutatása, a követéséért

És a felismerés az építkező

Téglánként építkező

Hogyan gondolkodik a tudós, aki tagadja az igazságot, aki minden erejével azon van, hogy tagadja a létedet?

És hogyan gondolkodik a kurtizán, amikor ráköszönt az igazság?

Jézus megállította a farizeusokat, ne kövezzék meg a kurtizánt

A farizeusok elé tette az igazságot, és felismerték a szégyenüket

A kurtizán meg találkozik az egykori gondolataiddal, és megragadja, megbocsátok – de azt, hogy ne vétkezz többé, azt nem fogadja be

A tudós is úgy van, egy oldalról keresi az igazságot, az elsőbbségének a gondolatától

Aki meg nem vizsgál, neki még sokat kell megtörődnie a maga akaratától

Ki a rosszabb, a tudós vagy a kurtizán? – ha tudós vagyok, az a rosszabb nekem, ha kurtizán vagyok, az a rosszabb nekem

De a legrosszabb az, aki elfogadta a tanításod, de nem mélyült el a tartalmában, hanem magállt a formánál

A téged tagadó tudós találkozhat a szégyenével, és a kurtizán is szembe találkozhat a szégyenével

Akkor csak az van, találkozzak a szégyenemmel, ha lesüllyedek a mocsárba

Itt van a mi Istenünk, Aki élő, és eleven, és vonzó

Nem úgy van, hogy csak itt van, hanem itt biztosan megkapom az igazolásait, ha igazolom magam előtte

Avval igazolom magam előtte, hogy keresem az igazságot a Szavában

Nemcsak töprengésben, hanem a Szavában nyújtott vezetésében

Így igazítom magam az útmutatásaihoz

És nem úgy megyek, mint akit vágóhídra visznek, hanem vizsgálva

És egyáltalán nem rohanva, hanem sokkal inkább emelve, és megtartva

Mindig ad, és mozgásba lendít

Hinni, az nem az alvás állapota, hanem a mozgásé

És a reggelt veszem a jó időnek, mert a legjobb ideje a találkozásnak a reggel

És akkor az egész napom az erődben telik

Maradva egész nap kettesben

És ha tanácsot kérek a szívemben, megkapom a tanácsaidat, az útjaidon

Az alakulásomban

És akkor rám helyezheted az érdekeidet

És akkor felismerem az értékeset az érdekeimnek, mások értékeiben

A koronázó domb hogyan épül - mindenki visz hozzá egy marék földet, és magam is teszek hozzá egy marékkal

Ez az igazi győzelem

Szelídségedben

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Láthatjátok a hetes számot pl. a színekben és hangokban, mert a fénysugarak törésükben a Teremtő hét tulajdonságát anyagi módon szemléltetik, a hang pedig a szellemi élet hét nagy harmonikus törvényét fejezi ki.

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Mindenkinek szabad akaratot adtál a Földön, és az égben

Mindenki tehet a sorsáért

A föld pedig el van takarva a lelki látástól, hogy biztosítva lehessen neki a szabad akarat

És milyen mértékben emelkedik az égbe, olyan mértékben, és céljának arányában nyitod meg az égre a látását

És mint lélek, az ember gondolata kiárad

Nem ahogyan lát, hanem amint gondol

Nem is tudja, hogy egy káromkodással milyen folyamatokat indít

És nem is tudja káromlásainak következményeit és vonzásait

Mert amint gondolok, azt vonzok

Így könnyen vonzhatom a bukottakat, vagy az angyalaidat magamhoz, amint gondolok, amint tisztát, vagy tisztátalant gondolok

Káromlás sem más, mint gondolat, napvilágra került gondolat

És az eltávozó lélek azt is viszi, amint gondolnak rá

Ha káromolva gondolnak rá, viszi magával a bosszú gondolatát, és nem nyugszik meg addig, míg kamattal vissza nem fizette

És visszafizetheti, mert a gondolatai megvezethetik a gondolataimat, mint ahogyan az alázatosnak az angyalok segítik a gondolatait

És a szabadságomban azt a gondolatot fogadom el, fogadom be, amit akarok

Ha gőg van bennem, esélyem sincs, hogy felismerjem a gondolataim eredetét

Mert a gőg az önösségből indul

És a megtévesztő gondolat az önszeretetemből indul, arra építve rombol

És így láthatatlan marad

A gondolat mindenképpen hat a gondolatra, ha állhatatos vagyok a tisztaságban, akkor eltávozik tőlem az ártó

Ha pedig káromlok, akkor vonzom az ártót, és hozza a gondolatát

Ha ítélkezem, ugyanaz történik

Egyes esetekben, ritka esetekben az ártó hatalmat kap a test fölött is

Jó okkal történik, és amikor kitelik az ideje, akkor az, aki Benned tiszta, az megszabadíthatja a szenvedőt a megszállótól, kézrátétellel, és segítségül hívásoddal

Az akaratodból véve, és az akaratodba helyezve a gyógyítást

Hogy a föld is észrevegye, hol járnak a gondolatai

Aki Veled jár, avval vele vagy

Aki meg elsüllyed az ártó gondolatok tengerében, az minél jobban süllyed, annál inkább megláthatja a jelenlétedet, és az irgalmadat

Ha kiszabadítom magam az ártó gondolatok sűrűjéből, segítségül hívva a szent nevedet, kiszabadítod a gondolataimat, és avval kiszabadulhatok az ártó kezéből

És az még nem biztosításom, hogy egyszer kiszabadultam, mert a gondolatim csapongásai képesek újra magamhoz vonzani az ártót

És akkor már nem egyedül tér vissza, hanem a hasonszőrűekkel, hogy ki ne szakítsam magam újra magamat a kezeiből

És ha felvállalom a figyelmet, a nehézségeit, és fáradtságait, akkor könnyen felfedezhetem a gondolataim eredetét

Az ártót, ahogyan az önszeretetemre buzdít, és ha azt nem engedem, hogyan próbálkozik félelmet kelteni bennem

Teljesen felesleges kétségbe esnem a felismeréstől, hiszen a felismerésem már egy fél győzelmem felette

És nem az a teljes győzelmem, hogy küzdelembe szállok, hanem a Te gondolatidat keresve, imádságban győzedelmeskedem a jelenléteddel

Veled kényelmesen megvárom, amíg az ártó belefárad, vagy neved segítségül hívásával azonnal győzök

Nem kell sietnem, hiszen számára is világosságot adhatok, Jézussal közösségem a szelídséggel a világosságba vonzza az ártót

A másvilágon nincsenek a gondolatok előtt falak, nem lehet eltakarni, és nem lehet letagadni

Így a gondolataim szerint találom magamat

És a gonosz gondolataimban sokkal súlyosabbak rám nézve, mint bármilyen külső ítélet

A gondolataim között találom magam, más azonos gondolatok kereszttüzében

És az sokkal szörnyebb, mint ahogyan el tudom képzeli

És a tisztaságomban sokkal szebb, mint ahogyan a Földön bármi hasonlót is érzékelhetnék

És gondolhatom, mi szörnyűség lehet más gondolatában

Mivel semmi megfogható sem lehet velem, nem vihetek magammal semmit, ami fogható, ezért egyedül a gondolat marad a fogható

Egybekelve minden földi gondolatommal

Hogy egyszerűen csak gondolok, vagy tudom vizsgálni, és szűrni a gondolataimat?

Igen, tudom azt, tudom vizsgálni a gondolataimat

Az nagy felismerés, ha vizsgálom a gondolataimat

Medjugorje, 2018. szeptember 02.

"Drága gyermekek, szavaim egyszerűek, de tele vannak édesanyai szeretettel és gondoskodással. Gyermekeim, egyre jobban feltornyosulnak felettetek a sötétség és a megtévesztés árnyai, én pedig fényre és igazságra hívlak titeket – Fiamhoz hívlak benneteket. Csak Ő tudja átformálni a kétségbeesést és a szenvedést békességgé és derűvé, csak Ő tud reményt adni a legmélyebb fájdalmakban.

Fiam a világ élete. Minél jobban megismeritek, mindinkább közelebb kerültök hozzá, annál jobban fogjátok szeretni, mert Fiam a szeretetet. A szeretet megváltoztat mindent, széppé teszi azt is, amit a szeretetlenség jelentéktelenné tesz. Ezért újra mondom nektek, hogy nagyon kell szeretnetek, ha lélekben növekedni szeretnétek. Szeretetem apostolai, tudom, hogy nem mindig könnyű, de gyermekeim a fájdalmas utak vezetnek a lelki növekedéshez, a hithez és Fiamhoz. Gyermekeim, imádkozzatok és gondoljatok Fiamra. A nap minden pillanatában emeljétek fel lelketeket hozzá, én pedig, a legszebb kert virágaiként gyűjtöm össze imáitokat, és Fiamnak ajándékozom. Legyetek szeretetem igaz apostolai, terjesszétek mindenkinek Fiam szeretetét, legyetek a legszebb virágok kertje. Imáitokkal segítsetek pásztoraitoknak, hogy minden ember felé szeretettel telt lelki atyák legyenek. Köszönöm nektek.”

Azon aggodalmaskodni, amin a világ aggodalmaskodik, ugyan mi az értelme

Az után futni, ami a világnak elveszi az idejét

Azt követni, ami engem akar elveszejteni

Hálátlannak lenni, amikor a hála oly jó érzés

Kegyetlennek lenni, amikor a szívemben is örvendezhetnék

Azon töprengeni, ami elmúlik, és aminek a nyomát a szél is elfújja

Öklöt ököllel verni

Ugyan mért tegyem ezeket

Mikor télen is tehetem a tavasz énekét

Mikor olyat hallgathatok, ami zenét visz a szívembe

Mikor elfelejthetném a félelmet, és mikor valaki meg akar ijeszteni, csodálkozva nézzem az erőlködéseit

Mikor azzal járhatok, aki után vágyom

Mikor azzal lehetek, akivel szeretek lenni

Fordítva a sorson, a rossz sorsot elfelejteni

Mikor már a test sem elmúlik, hanem átszellemesül

Mikor a lélek egyszerűen kiszáll a testéből 

Ha nem ismerlek Téged, soha sem kértem még Tőled, hogyan ismertelek volna akkor meg Téged?

A jósorsomban telve vagyok félelmekkel, nehogy érted ott kelljen hagynom a jósorsomat

Azt hiszem, elveszel, pedig azt kéred, kérjek Tőled, hogy adhass

Nincs olyan félelmem, ami Tőled való, az istenfélelem, pedig félelmem, nehogy megbántsalak

Lélekben is van több, és kevesebb, magam döntöm el a többet, vagy a kevesebbet

Ha fájdalmamban megyek Hozzád, az természetes, de van abban valamilyen érdemem?

Ha jósorsomban megyek Hozzád, legyőztem magamat, nagy győzelmem az a halál felett

A kérésem szerint válaszolsz nekem, ha az akaratodban kérek, akkor azt a kérésemet teljesíted

Ha úgy kérek, hogy kérve, és nem elvárva, akkor válaszolsz nekem

A válaszodból sok mindent megtudok, ha kutatom az értelmeit

Ha másokért imádkozok, akkor mások is fognak értem imádkozni, több az az elégnél

Hogy másokért imádkozom, az a nagy lépésem ahhoz képest, hogy magamért imádkozok

A kéréseim jó tanulásaim, mert megismerlek Téged, és megismerem magamat

Nem gondolhatom a lényemben megismertem a magam harmadát

Hanem annál kevesebbet ismerek magamból

Ismerkedésem Veled, egy örök életig megtart, az örömömre

Most keveset ismerek a miértekből, odaát is eltart az a megismerésem

Megadhatnál egyszerre mindent, de több van abban, hogy fokozatosan épülve

A szeretetemet alakítod gondoskodva rólam

Kérni az nem kevés munka

És van olyan fárasztó, mint az aknafejtés

Karom nem kell hozzá, de mégis veszi az erőmet

Nem gondolhatom, hogy messze tudok futni, ha nem gyakorlom naponta a futást

Ha nem ismertelek meg a Földön, nem ismerhetlek meg az égben

Nem meghalni az örök halálban, vagy ismerni Téged, az hasonló, de még nem ugyanaz

Ha megismerlek Téged, ami nem mehet másban, mint a tisztulásomban, akkor meghaltam a halálnak, így nem is ismerem meg a halálomat

Az egy dolog, hogy a bocsánatodat kérem, az a növekedésem, de még nem a magasságom

A magasságom az, ha másokért kérek, megalázva magamat

A sötétség derengésbe fordul, a derengés világosságba

És vakító fény tölti el a szíveket

Megnyitva lelki látásunkat, mint ahogyan egykor megnyitottad három apostolod lelki szemeit a Tábor hegyén

Jézust felszegezték a keresztre, és ma a hitehagyás lelki értelemben szegezi fel a keresztre

Hogy megtörténjen az ébredésünk az áldozatodban

Mózes odaadta a tízparancsolatodat, és a vezetéseddel kivezette a népedet Egyiptom földjéről

Péternek odaadtad a Szavadat, és kivezette a népedet Egyiptom földjéről, már szellemi értelemben

Mózes és Péter vezetése egy, és jelentésük is egy

És az eljövendő időkben Jánosok jönnek, akiket szeretsz, hogy a Szavadat igazságban és szellemben hirdessék

És Keresztelők jönnek, aki terelik a népedet

Kicsik jönnek, akik befogadnak, és önkéntes vállalásukban felvállalják a terelést

Mint ahogyan Illés szerepe is a terelés a vonzásban, mint ahogy Keresztelő szerepe is terelés volt a vonzásban

És eljönnek majd az idők, amikor a hűségesek színről látnak, és az angyalaiddal beszélgetnek

Most pedig itt az idő, hogy felismerjük Egyiptom földjét, száműzetésünk, és sanyargatásunk helyét

Hogy kivezess minket Kánaán földjére

Meggyógyítva minket vakságunkból

Szeretetében felismerve az egy Istent 

Ha csak egyszerűen el szeretnék beszélgetni az angyalokkal, és megengednéd azt, akkor letámadnának engem, hogy mért zavarom őket

Jó okkal mondanák azt

Ha pedig a segítségüket kérem, akkor sietve jönnek, örömmel jönnek segíteni

Az ifjút többnyire nehezebben veszem rá, hogy segítsen, a szülők pedig többnyire abban lelik az örömüket, ha a gyermeküknek, gyermekeiknek segíthetnek

Miben áll a kísértés, hol van a kísértés kezdete?

És hol jár a szabadság?

Ott jár a szabadság, ahol legyőzetett a kísértés

Három tulajdonságot véstél a gyermekeidbe, jó okból

Nem a kísértésért, hanem a szabadulásunkért

Először, hogy törekedjünk a jólétre, a kényelemben elérhető testi többre

És a Szavadban kinyilvánítod, hogy nem a test, hanem a lélek tökéletesítése a cél, a célunk

És majd amikor átlépünk, akkor belénk mar a felismerés, és attól kezdve azon vagyunk, hogy a lelkünket tökéletesítsük

A jólétre, a könnyebbségre törekvésünk, a legyőzésével a lelkünk javát szolgálja

Hogy a testünk vágyait legyőzzük, és keressük a lelkünk megszentelődését

És az nem megy máshogyan, csakis lemondásokban

És aki felvállalja, azt tapasztalja, hamut adott aranyért, és gyémántért

A második, amit belénk helyeztél, a megkülönböztetés

És amibe esünk abban, az a hiúságunk

Hogy magunkat szebbnek lássuk, hogy pozíciókba törekszünk

Minden hazugság hiúsággal kezdődik, többnek lássunk, mint amilyenek vagyunk

A harmadik, amit belénk helyeztél, az uralom vágya

Jó okkal helyezted belénk ezt a kettőt, hogy a Földön megszabaduljunk a hiúságtól, és a gőgtől, az uralom vágyától, mert az égben az Isten gyermekei uralkodnak, és hatalmasak, a kicsiben tanuljuk a sokat

A testünk törekvése, hogy hatalomban cselekedjünk, és hatalmasat cselekedjünk, hogy többnek mutatkozzunk a másiknál

Törvényt szabva másoknak, magunkat kivonva a törvény alól

Ezt legyőzve, magunkat ebben legyőzve, tanulva legyőzve nagyságunkat, kicsinységben végezni, győzelmet aratva az erődben

Legyőzve a bírnit, a mutogatnit, az uralnit

És ha hiszek benned, akkor igazán nagy a kísértésük, hiszen a cselekedeteidben, a győzelmedben kell kicsinek maradnom

Így a legnagyobb segítségem az alkalmatlanságom, és mindaz, amivel nem bírok

Mikor a szőlő beérik, akkor vigyázza a gazda, nehogy madarak, vagy egyebek elragadják a termést

És amikor beérett, szüretel

És a vigyázza az időt, hogy ne legyen se túl korán, se elkésve a szüret

Zúzza a szőlőt, préseli és erjeszti, olyan sorrendben, amilyen a szőlő

És a nemzedékek beértek

A szüretre készen áll a szőlő

Sem zúzás, sem préselés nélkül nem lesz jó és bőséges a mustja

És Te vagy prése azoknak, akik önként Hozzád mennek

Akik nem mennek Hozzád, ők maguknak a présük

És micsoda különbség a két préselésben

Az egyik présből jajszó hallik, a másik présben hálaének hallik

Úgy is lehetek vak, hogy teljesen elutasítalak

Ha nem hiszlek, és sőt, ha nem akarok hinni Benned, akkor elutasítalak

És úgy is lehetek vak, hogy teljesen meg vagyok arról győződve, hogy hiszek Benned, és megtartom a vallásosság külső jegyeit

És igen meglepődnék, ha elmondanád, nem ismersz

Igen nehéz velem, hogy vakságomból kigyógyíthass

És úgy is lehetek vak, hogy ugyan még nem hiszlek, de kinyitottam, az alázatom kinyitotta a figyelmemet az igazságra

Már elkezdtem befogadni, de még avval sem vagyok tisztában, hogy figyelek

Ha figyelek, én vagyok az, hogy amikor felismerlek, meggyógyíthatsz

Az nem úgy van, hogy amikor kiárasztod a Lelkedet, akkor mindenkinek azt mondod, gyógyuljanak meg a szemeid

Azoknak nem mondod, mert nem mondhatod, értük nem mondhatod, szabad akaratuk tiszteletben tartásáért nem mondod, láss -  akik nem akarnak szellemben és igazságban látni

Az emberi elme a Lelked kiáradására teszi a hangsúlyt, holott annak a hangsúlynak az alapja a Lelked kiáradásának az előkészítése

És minél több fájdalom esik egy lélekre, annál több eséllyel ébred rá az igazságra, és attól kezdve, mondhatod, nyíljanak meg a szemeid

És a legnagyobb felelősség a Házadé, sorsokért, azokért, akiket a megosztottság elűzött

Azokért, akik nem hajlandók ezért látni, és azokért, akik belevesztek a formába

Ha Házad befogadja az alázatot és a szeretetet, és elmerül a békédben, a kiáradó békédben kiárad az ismeret, megelőzve Téged

És attól kezdve lehetsz a világ orvosa

Aki a szőlőben dolgozik, annak jól hajlik a dereka, mert sok vadhajtást le kell a föld színénél csipegetni

Mi választja el a gőgöt és az alázatot, a kérés választja el

A gőgös úgy érzi, jár neki minden, az alázatos kér mindent

Az alázatosoké az Isten országa

A gőgösök a poklot érdemlik

Nem Isten teremtette a poklot, hanem a gőgősök építették

És a pokol nem hely, hanem állapot, miként a mennyet sem találom, ha helyet keresek

Ha kérek, ha alázattal kérek az Istentől, akkor felemelkedek, felemel a mennybe

És nem kell várnom a testem halálára, hanem ha kérek, a testem életében emel fel

És megtudom a különbséget

Vele találkozva tudom meg a különbséget

"És kapcsoljátok ki a tv-t, ha elmentek. Vacsorát találtok a hűtőben, még délelőtt készítettem nektek. Hidegtál olasz fűszerezéssel, ahogy a tv-szakácstól láttam. Jó lenne ha időt szakítanátok rá, hogy ha nem is mostok fel, legalább a porszívózás meglegyen. Puszi, égi anya."