Legyen ez egy olyan topic, ahol nem az utazási és szállásfoglalási lehetőségek dominálnak, hanem azokról az élményekről, szépségekről, emlékekről írunk, amik arra készettek minket, hogy Olaszország elkötelezett rajongóivá legyünk. Legyen az a szép táj, a művészetek, a hegyre épült csodás kis városok, vagy Róma..., esetleg a finom fagyik vagy egy emlékezetes hangulat, szóval minden, amire ha visszaemlékezünk, akkor összeszorul a szívünk és nagyon vágyunk újra átélni a régi emlékeinket!
És legalább annyira szeretnénk ezt az érzést másokkal is megismertetni.
Azt gondolom, hogy ott ez nem annyira egyértelmű..., magát azt az utat is valószínűleg legalább annyira a turistáknak építették, mint a helyi lakosságnak, akik mehettek évszázadokon át a főnicíai lépcső 777 lépcsőfokán! Az biztos, hogy a buszon annyian voltak, hogy ki sem láttam az ablakon. És a főtéren is nagyon sokan voltak, de a város többi utcája szinte üres volt, nagyon kellemes volt az a séta. Valamikor régen említettem talán, milyen különös érzés volt, hogy egy kisfiú a világ egyik legszebb helyén milyen unalommal rugdosta a ház falához a labdáját..., fogalma sem lehetett arról, hogy nekünk és a hozzánk hasonlóknak mekkora élmény ott lenni!
Ha már többször is szóbakerült a világörökség, íme a listán szereplő olaszországi és vatikáni helyszínek. Zárójelben a listárakerülés éve.
· Valcamonica barlangrajzai (kulturális/1979) · A Santa Maria delle Grazie templom és domonkosrendi kolostor Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" c. festményével (kulturális/1980) · Firenze történelmi központja (kulturális/1982) · Velence és lagúnái (kulturális/1987) · A Piazza del Duomo (Dóm tér), Pisa (kulturális/1987) · San Gimignano történelmi központja (kulturális/1990) · I Sassi di Matera (kulturális/1993) · Vicenza városa és a Veneto Palladio által tervezett villái (kulturális/1994) · Siena történelmi központja (kulturális/1995) · Nápoly történelmi központja (kulturális/1995) · Crespi d'Adda (ipartörténeti műemlék) (kulturális/1995) · Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata (kulturális/1995) · Castel del Monte (kulturális/1996) · A „Trulli" stílusú épületek Alberobelloban (kulturális/1996) · Ravenna kora keresztény műemlékei (kulturális/1996) · Pienza városának történelmi központja (kulturális/1996) · A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel (kulturális/1997) · A Savoyai királyi család rezidenciája (Torinó) (kulturális/1997) · Botanikus kert (Orto Botanico), Pádova (kulturális/1997) · Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) (kulturális/1997) · Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena (kulturális/1997) · Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei (kulturális/1997) · Costiera Amalfitana (Amalfi tengerpartja) (kulturális/1997) · Agrigento régészeti lelőhelyei (a Templomok Völgye) (kulturális/1997) · Villa Romana del Casale (Szicília) (kulturális/1997) · Su Nuraxi di Barumini (bronzkori lakóépületek, Szardínia) (kulturális/1997) · Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika (kulturális/1998) · A Cilento és a Vallo di Diano Nemzeti Parkok, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula (kulturális/1998) · Urbino történelmi központja (kulturális/1998) · Villa Adriana, Tivoli (kulturális/1999) · Isole Eolie (Aeolian-szigetek) (természeti/2000) · Verona városa (kulturális/2000) · Assisi, a Szent Ferenc bazilika és a ferencesrendi műemlékek (kulturális/2000) · A Villa d´Este Tivoliban (kulturális/2001) · A Val di Noto későbarokk városai (Dél-Kelet Szicília) (kulturális/2002) · Piedmont és Lombardia „Sacri Monti (Szent Hegyek) (kulturális/2003) · Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai (kulturális/2004) · Val d’Orcia (kulturális/2004) · Siracusa városa és Pantalica nekropolisza (kulturális/2005) · Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő, extraterritoriális jogokkal rendelkező terület és a San Paolo Fuori le Mura bazilika (kulturális/1980, 1990)
OFF A Váci utca tényleg szörnyű, egy időben az Erzsébet híd és a nagycsarnok közötti rész kevésbé volt az, de már nagyon hasonló. Minket nem vígasztal, de a "sétáló főutca" ugyanilyen szörnyű pl. Bécsben, Koppenhágában vagy Amszterdamban is. De szerintem Firenzében a Calzaiuoli is rettenetes. Most voltam Prágában. A gyönyörű középkori épületekben Starbucks és Segafredo, a szecessziós palotákban Vuiton és Gucci, még a Hradzsinban is a Cartier kiállítása. Az legszebb szecessziós épületben Hard Rock Cafe. A főcsapáson mozdulni sem lehetett, egy sarokkal távolabb már nem volt senki. Viszont sorba álltak a a kínzásokat és kivégzéseket valamint a pókokat és skorpiókat bemutató "múzeumok" előtt.
Biztosan rosszul élik meg, képzeld el, hogy japán turistáktól nem tudsz felszállni a villamosra vagy a buszra a körúton, mint a velencei lakos a vaporettora, ha a közértbe vagy a gyerekért menne az oviba. És ezt mindennap, éveken keresztül. Én a Váci utcában lakom, de sose azon megyek haza, vagy pl a vásárcsarnokba, hanem egy párhuzamoson. Meg lehet ideologizálni, hogy hozza az idegen a pénzt, de le is harcolnak mindent, és iszonyat gagyiárudává válik körülöttük minden. És ebből a pénzből valakik (mások mindig mások) járnak jól, nem a lakóhely. Egy eldugott kis vagy kevésbé kis helyen, talán az árusok között van helybéli, de az se lehet túl sok. A hiénák mindenütt erősebbek, ha más városból jönnek akkor pláne.
Ja, igazán azt akartam elmondani, hogy azon gondolkoztam, vajon Anacapri lakói hogyan élik meg, hogy nagyrészt Axel Munthénak (na meg főleg az útnak)köszönhetően egy turistáktól hemzsegő gazdag város lett az elszigetelt, csendes kis városukból? Persze azóta már vagy két generáció váltódott, és hát ki ne akarna gazdagabb lenni, mint a nagyszülei???
Az előbb felsorolt könyvek utolsójának címszereplője ez az épület! Bár viszonylag a könyv kevés oldala szól ennek a villának a megvalósításáról, de aki Capriba, vagyis inkább Anacapriba vágyik, annak el kell olvasnia! Mi magát Capri városkát nem is láttuk, ezért mentünk oda, meg Anacapriért. Amúgy érdekes, mert az író által leírt város egy elmaradott kis porfészek, amihez ugye 777 lépcsőfok vezetett! A lépcső (főníciai lépcső) most is megvan, látszik is egy kicsit a képen, de épült egy út, íy aztán az amúgy közlekedéstől mentes (kivéve busz és taxi) sziget tetejére busszal is fel lehet menni, de lefelé mindenképp érdemes a lépcsőt választani!
Se szeri, se száma az ilyen könyveknek..., pár éve csak ilyen könyveket olvasok, és biztos kitart még pár évig:-) Persze nem útikönyvekre gondolok. Ezekből csak másfelet olvastam, Mary McCarty könyvecskéjét Velencéről, és Axel Munthe könyvét.
A National Geographic oldalait nézegettem, és találtam egy írást arról, hogy szerintük melyik könyveket kell elolvasni, mielőtt az ember Olaszországba utazik.
Ajánlják DH Lawrencet, Hermann Hessét, Charles Dickenset, és Henry Jamest.
Konkrét könyvek:
Tim Parks: An Italian Education
Tobias Jones: The Dark Heart of Italy
Francesco da Mosto: Francesco's Italy
Charles Lister: Heel To Toe:Encounter in the South of Italy
Peter Robb: Midnight in Sicily
Peter Francis Browne: Rambling on the Road to Rome
Mary McCarthy: The Stones of Florence & Venice Observed
Ha csak Pugliára szántok 15 napot akkor talán elég lesz.Mi tavaly szeptember elején voltunk Locorotondoban laktunk a masseria aprile-nevű csodás helyen.Valódi trulliban laktunk, egyedülálló élmény volt. Maga a városka is a nevéből adódóan egy kör alakú, ép városfalakkal vakítóan fehér házakkal és minden házban- na majdnem- pici vendéglő. Az egész környék csodás volt, minden város egy álom, láttuk Materát, Castel del Montet, Lecce, Taranto,Francavilla,MassafraAlberobello, Altamura ....
Ilyen építménnyel tették lehetővé a busszal történő felmenetelt. Eléggé elképesztő! Nem lehetett egyszerű megépíteni!
???