Persze, hogy növeli a kávé, de legalább este nem iszol, elalvás előtt (remélem), és az északád nyugodtabb lehet...
Tényleg örülj neki, hogy a gyógyszertől nem alakulhat ki végleges túlműködés, mert ha tényleg nem vagy olyan negatív, meg nem stresszelsz annyit közben, mint én, és nem vonzod be újra, akkor szeded a gyógyszert x ideig, aztán viszlát, néha kontroll.
Önkényesen meg ne hagyd abba, mert semmi értelme akkor az egésznek...
Ha mindenáron a mellékhatásoktól félsz: én speciel semmi mellékhatást nem éreztem, csak azt, hogy kevésbé remegek, kevésbé lettem idegesebb, lassult végre a pulzusom, nem ugrott ki a szívem a helyéről, ha pl. felálltam egy székből...vagyis minden szép és jó lett, egészen mostanáig, amikor újra jelentkeztek a tünetek...én most próbálom rávenni a dokimat, hogy ne műteni akarjon, hanem izotópos kezelést adjanak. Már bánom, hogy hülye voltam, csak sajnos nekem eleve adott egy heves vérmérséklet, nem csak a horoszkópom miatt, hanem genetikailag is, és emiatt eleve sokat idegeskedek, plusz most szokom le a dohányzásról, ami pláne kikészít idegileg, és ez nagy részben rátett arra, hogy visszatérjen a túlműködés.
Szóval, összefoglalva: ne félj a melélkhatástól, mert nincs, csak jobb lehet. Ne idegeld magad feleslegesen. Ne hagyd abba a gyógyszert idő előtt, mert visszaesel.
"Végleges alulműködés csak a műtét illetve a jódizotópos kezelés esetén alakulhat ki." Hú, ezt nagy örömmel olvasom.
"A pörgést meg szerintem, ha nagyon muszáj, kávéval is elérheted, a hosszan tartó gyors pulzus nem tesz túl jót." Sztem azt kávéval nem lehet elérni, meg nem ihatok egész nap kávét. Egyébként a kávé is növeli a pulzusszámot. :)
"Szerintem is inkább kezeltesd magad." Mindenképpen elkezdem a kezelést, aztán legfeljebb abbahagyom, ha nem tetszik.
Nem titok. Kérlek szépen, amikor a háziorvosom először megmérte, 130 (!) volt, a vérnyomásom pedig 180. Mondjuk azért ekkora, mert már a vérnyomásmérés gondolatára is felmegy a pulzusom meg a vérnyomásom.
"Miért ne sikerülne nálad optimálisra beállítani a szintet? Akkor nem leszel se apatikus, se elhízott, csupán normális. :-)"
Na ez az, nálam a normális a mostanihoz képest apatikus. A hízás pedig azért következik be, mert a magas tiroxin teljesen megváltoztatja az anyagcserét már néhány hónap alatt is. Nekem születésem óta magas, és most 20 vagyok, tehát a hízás törvényszerű. A 180 centim mellé van 75 kilóm. Nem bánnám, ha híznék 5-6 kilót, csak ne a hasamra menjen, hanem szép egyenletesen.
"próbálkozz a konzilium.hu -n, ott van "orvos válaszol" rovat" Már olvastam, ide a személyes tapasztalatok miatt jöttem.
Igazából nem munka, még csak egyetem. Egész életemben szinte mindenben rosszabb voltam másoknál: gyengébb, lassabb, rondább stb., csak a szellemi teljesítményem volt kiemelkedő. Szal' ha ez is elmúlik, akkor szarban leszek :) Ez nekem nagyon fontos szempont. Ennél talán csak az fontosabb, nehogy átcsapjon a betegségem a másik végletbe. A túlműködés még mindig jobb, mint az alulműködés, mert a magas tiroxinszint egyetlen veszélyes mellékhatása a magas vérnyomás (meg a gyors szívverés), minden más mellékhatása "csak" a közérzetet rontja. A két igazán veszélyes mellékhatást pedig más gyógyszerekkel is kordában lehet tartani, és azok nélkül is megvan az ember igazából. Nincs az az érzés, hogy reggelente rá vagyok szorulva egy bogyóra (amit amúgy magamat ismerve általában elfelejtenék bevenni...)
Nincs is annál jobb, mint megzabálni fél kiló csokoládét abban a tudatban, hogy biztosan nem fogok tőle elhízni. Sokan ölnének ezért az érzésért. Nincs jobb, mint elmenni egy tanulmányi versenyre és simán megnyerni, fél napot készülni egy zh-ra és 5-ösre megírni, napi több száz szót megtanulni idegen nyelven.
Viszont rossz, ha már attól szétdurran a fejem, ha valaki csúnyán néz rám. Rossz izzadt kézzel kezet fogni, egész nap fáradtnak lenni, nehezen elaludni, meg (ez nagyon ritkán fordul elő) az elalvás pillanatában szívgörcsöt kapni.
Az ember hozzászokik a jóhoz is meg a rosszhoz is. De a változástól mindig fél, mert nem arra koncentrál, amit nyerhet, hanem amit veszthet. Lehet, hogy ez a bajom. Szerencsére a kezelés gyorsan hat, úgyhogy lesz időm kipróbálni, hogy akarok-e meggyógyulni.
Szia! Nem biztos, hogy a tünetek és a laboreltérés egyszerre jelentkeznek.
Nekem túlműködésem van, és pont a pechesebb csoportban vagyok: a gyógyszer ehagyása után kiújult. amúgy alap esetben csak szedsz rá gyógyszert, a hormonok normalizálódása után kb. 1 - 1,5 évig, és aztán csókolom. Ebben reménykedj. Én sajnos túl negatív voltam, emiatt vissza is estem.
Én kb. 8 kilót híztam, de abból 5 kg a normál állapotba vitt vissza, szóval végülis + 3 kg-val szálltam ki a dologból, ami azért annyira nem vészes, ráadásul én reggelire fél doboz vaníliás karikát ettem cukrozott gyümölcsjoghurttal, és akkor még ki sem keltem az ágyból...
Gyógyszertől nehezen kerülsz át az alulműködőkhöz véglegesen, mert annak nem radikális a hatása, csak átmeneti alakulhat ki, ha rosszul van beállítva az adag, de azt rendszeresen ellenőrzik úgyis. Végleges alulműködés csak a műtét illetve a jódizotópos kezelés esetén alakulhat ki.
A pörgést meg szerintem, ha nagyon muszáj, kávéval is elérheted, a hosszan tartó gyors pulzus nem tesz túl jót.
Túl apatikus nem leszel, én is nagyon könnyen bepöccentem, sokkal jobb érzés volt utána.
Mindent összefoglalva, a gyógyszer elvileg csak a normál állapotba visz vissza, nem kell egyből azt gondolni, hogy mindenből az ellenkezője fog bekövetkezni.
Én ugyan alulműködő vagyok, de azt elmondhatom, hogy az alulműködéstől sem hízik meg feltétlenül mindenki. Én pl. egy grammot sem híztam. :-) Nem hinném, hogy törvényszerű, hogy ha normális szintre beáll a pm.működésed, akkor egyből elkezdj hízni. Ez alkati dolog (is). Kezeletlenül hagyni egy betegséget szerintem nem szabad!!!! NEm tudom, mennyi a pulzusod, de már csekély túlműködés esetén is felmehet akár 80-ra is, ami nagyon megterhelő a szívnek, és hosszú távon biztosan nem használ. :-( Miért ne sikerülne nálad optimálisra beállítani a szintet? Akkor nem leszel se apatikus, se elhízott, csupán normális. :-) Szerintem. Arról már nem is beszélve, hogy kezeletlenül esetleg robogsz a műtét felé (hogy rosszabb dolgot ne is említsek...)
Alulműködésnél nagyon lassan kezdenek megmutatkozni a hatások (kb. 6 hét), de úgy hallottam, hogy a túlműködésnél sokkal hamarabb.
Túl szakmaiak a kérdéseid, szerintem próbálkozz a konzilium.hu -n, ott van "orvos válaszol" rovat. Mindjárt megkeresem, talán ott olvastam bővebb leírást is.
Mi az a munka, amihez kell a felturbózott agyműködés? Csak azért kérdem, mert nekem ugye effektív gyorsult a gondolkodásom, de nem hinném, hogy okosabb lettem, vagy ilyesmi, ugyanúgy tudok dolgozni, elvégzem ugyanazt a munkát, tán csöppet rövidebb idő alatt, szóval ha lassulnál a kezeléstől, az szerintem tényleg lassulást jelentene, nem minőségi romlást. Nem tudom elképzelni, mi az a munka, ami megérné, hogy ne akarj miatta egészségesebb lenni csak ezért...
Pszichés tünetek nagyjából ugyanezek alulműködésnél is. Az alulműködés tényleg sokkal könnyebben karbantartható, ha megbarátkozol vele, hogy folyamatosan és életed végéig kezelni kell. (Mondjuk szerintem nekem a dokik hozzáállásával meg az átfutási idővel van bajom, pedig még nyugis típusnak lehet nevezni :), csak pár havonta ellenőrizni kell, és az öt perces dokinál töltött időért sokallom az egy nap szabadságot...)
A könnyebb karbantartás viszont nem feltétlenül jobb életminőséget jelent, ha azt nézem, hogy nem és nem tudok lefogyni, meg lassú vagyok egy csomó mindenben... De én már ilyen vagyok, megszoktam, hogy mindenkinél lassabban eszem.
Szóval a lényeg, nekem, alulműködősnek ez jobb, kezelhető betegséget jelent, aminél, ha kezelnek, javul az életminőségem. Ezzel szemben a túlműködés olyannak tűnik, amit meg lehet gyógyítani (ez jobb), de ha átcsap alulműködésbe, akkor neked, pörgősebb életvitelhez szokott emberként, nehezebb lesz megélned, tehát szerintem romlik az életminőséged. Persze ez hosszú távon, mert rövid távon meg kell gyógyulni (vagy egészségessé válni, orvosi értelemben), ez nem kérdés.
Üdv mindenkinek! Csodálkozva olvasom, hogy mindenki "kialakult" magas tiroxinszintről panaszkodik, pedig nekem már azóta magas, mióta az eszemet tudom (a tünetekre visszaemlékezve). Az általános tüneteim megvannak: izzadás, idegesség, fáradékonyság, nem hízom, magas vérnyomás, gyors szívverés stb. Ezektől persze szeretnék megszabadulni, de a kezelésnek állítólag három kellemetlen mellékhatása is van, amiktől viszont tartok: 1. Ha beáll a normális tiroxinszint, állítólag elkezd az ember hízni. A kérdésem: mennyit? Egész életemben vékony voltam, most nem akarok elhízni. Bár hozzáteszem, hogy egy kis testesedést nem bánnék, csak ne eresszek sörhasat, meg ne lógjon a háj a karjaimról. 2. Lelassul a gondolkodás (megszűnik a "felturbózott" agyműködés), pedig nekem kb. erre alapul az életem. 3. Van esély arra (mennyi is?), hogy a kezelés után alacsony tiroxinom lesz, amit ugyan tökéletesen lehet kezelni, de életem végéig gyógyszerekre szorulok majd. Előre nem lehet megmondani, hogy én így járok-e.
Van még öt kérdésem: 1. A tüneteket illetően általában lehet-e arra számítani, hogy a normális tiroxinszint beállásával átcsapnak a másik végletbe? Azért feltételezem ezt, mert a szervezet a szélsőségből a normális állapotba való visszatérést a másik szélsőségként érzékeli (ezért következik be a hízás is). Például most nagyon ideges természetű vagyok, könnyen felkapom a vizet stb., utána vajon nem leszek-e túl apatikus? 2. Tulajdonképpen ez a legfontosabb kérdésem: mikor elkezdem szedni a gyógyszert, mennyi idő múlva fogom érzékelni a kezeléls végleges állapotát? Értem ezalatt azt, hogy mennyi idő múlva tudom meg, hogy pl, mennyit hízam a kezelés miatt? 3. Mennyi időm van abbahagyni a gyógyszer szedését maradandó változások nélkül, ha úgy döntök, hogy nem vállalom a mellékhatásokat? Tehát meddig kell szedni a gyógyszert, hogy már visszafordíthatatlan legyen a kezelés? (Gondolom, világos, hogy a 3-as és a 2-es kérdés szorosan összefügg.) 4. A témával kapcsolatban nagyjából megismertem a betegség mellékhatásait, de van néhány olyan problémám, amiről azt gontolom, hogy szintén a magas tiroxinszinthez lehet köze. Régen rondának tartottam magam, de időközben rájöttem, hogy nem ronda a külsőm, hanem úgymond tipikusan "beteges". Ez azért lehet, mert tényleg beteg vagyok (t.i. magas a tiroxinom). Továbbá alacsony az izomtónusom (túl lazák az izmaim, pl. nem záródik automatikusan a szám stb.), ennek lehet-e valami köze az tiroxinhoz? 5. Aki átesett már a betegségen, annak mennyivel javult a közérzete a kezelés után?
Nem olvastam végig a topikot, mert nem volt rá időm, de ezt is megteszem. Mindenesetre örülnék, ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat! Dűlőre akarom vinni a dolgot, hogy kezeltessem-e a betegségemet, vagy inkább hagyjam a fenébe. Lehet, hogy kezelés mellékhatásai jobban idegesítenének, mint maga a betegség.
Hát, ez szomorú, mert döntenem kellene, és szerettem volna tanácsot kérni...mindegy, keresgélek még.
A pszichés tünetek: hiszti, hangulatingadozás, depresszió, könnyen felidegesedek és sírok, így hirtelen.
Persze alulműködős fórumokon nézve a depresszió és az iszonyú fáradékonyság az alulműködőknél is megvan.
Úgy tudom, vagy legalábbis azzal vígasztalnak (mert a műtét ill. izotópos kezelés után átcsap a túlműködés alulműködésbe), hogy az alulműködés könnyebben karbantartható, mint a túlműködés. Ezek szerint mégsem?
Ez a topik szerintem még soha nem pörgött, nagyon el van dugva. Gyógyulás meg jólenne, de én már maradok életfogytig alulműködős... Így aztán hozzá sem tudok szólni a tiédhez, csak együttérezni meg kérdezni. Elmeséled, milyen pszichés tünetei vannak a túlműködésnek? Csak kiváncsi vagyok, hogy ebben is ellentét-e az alulműködéssel szemben.
sisterofnight: Gondolom már rég túlvagy a műtéten! Hogy sikerült?
Nekem 2002 óta van túlműködésem. Szeptemberben hagytam abba a propycil szedését (a metothyrint nem bírtam). Most, miután ismét elkezdődött a hullafáradt vagyok izzadok, majd kiugrik a szívem a helyéről eseménysorozat, kontrollra mentem. Kb. fél órája közölték velem hírt, hogy ismét kezdjem el szedni a gyógyszert extra adagban, és megint járjak hetente vérképellenőrzésre, havonta hormonellenőrzésre, de az is lehet, hogy műtét lesz belőle, amit nem igazán szeretnék, mert utána meg jön az alulműködés életfogytig...
Valakinek van valami bíztatób btapasztalata?Eléggé el vagyok kenődve, főleg, hogy a pszichés tünetek is kiújultak...
Amúgy kabaré, a vérvételhez képest két hónapra kaptam időpontot az eleve egy hónap helyett; mivel mindig nap közben van a rendelés és sok óra elmegy vele, már kiakadtak a főnökeim és szabadnapot kell kivennem - erre kiderült, hogy a dokim aznap reggel lemondta a rendelést. Ugrott a szabadnapom... Bekönyörögtem magam a főorvoshoz, aki megtartotta a saját rendelését szerencsére és fogadott is, mert a háziorvosom szerint a lelet alapján emelni kellett a tiroxinadagomat, és igaza is volt :(. Ha nem fogad, újabb két hónap múlva kapok időpontot, ami most mindegy, mert az emelés után úgyis kell mennem két hónap múlva, de ha most nem fogadnak, akkor az egész csúszik... Ki vagyok akadva. Ja és a rendelés végére tettek, nem lett volna helyes betolakodni a többiek elé, de így még többet vártam, kb negyvenen voltak előttem.
Plusszban nem fogom, hogy mitől és miért ilyen gyorsan ment föl a TSH szintem, legutóbb pár hónapja nézték és akkor jó volt, most csak véletlenül (egyéb laborok mellé a háziorvosom most már automatikusan jelöli a TSH-t is) derült ki. Ha az endokrinológusra várok, jó fél évig szerintem nem is nézeti meg - korábban azt mondták, olyan kilenc havonta kell nézni, ez a gyakorlat náluk.
Szerintetek létezik magánban endokrinológus? Így többe kerül nekem, mintha rendesen kifizetném egy magánrendelésen.
Nem tudom, van-e még haszna, ha reagálok, de most voltam dokinál, én is autoimmun és alulműködős vagyok. Megkérdeztem a terhességről, azt mondta, hogy azonnal jelentkezni kell náluk, ha arra kerül a sor, mert meg kell emelni a tiroxint a terhesség végéig. Gondolom a szokásos vérvételek és kontrollok, csak gyakrabban... Jódról nem kérdeztem, nem jutott eszembe.
Szeretnék tőletek megkérdezni valamit. Basedow-kóros vagyok, novemberben voltam kontrollom, akkor a T4 15,6 volt, a TSH < 0,16. Most január közepén elmentem, de mivel a vizsgálat eredménye február 7-kén lesz meg, elmentem a helyi egészségközpontba is vérvizsgálatra, ahol a vérkép mellett megnézték a TSH-t is. A TSH 3,5 ! volt, ami elég meglepő. Sajnos ezen a vérvételen nem nézik a T4-t és még 1 hét a lelet kiadásáig, addig szedjem a Metothyrint ? Nem lehet, hogy átmentem alulmüködésbe ?
Autoimmun pm alulműködésem van (Hashimoto thyreoditis) Anti TPO-m kb 8ezer a többi érték jelenleg 100 euthyrox hatására ref. határon belül van. Endokrinológusom javasolta, hogy ha terhes leszek szedjek jodid tablettát. Most pár hetes (még én sem tudom mennyi :)) terhes vagyok. Utána olvastam és titeket is végigolvastalak, de az engem érdeklő témában nem találtam semmi infót. Nem szívesen szedném a jodidot. Férjem ugyan nem szakorvos, csak gyógyszerész, de tanult élettant és Ő pl nem javasolja. Azóta beszéltem másik endokrinológussal és Ő sem javasolja, mert a pajzsmirigy problémás kismamáknál a jódpótlás felboríthatja a pajzsmirigy működését. Számomra ez logikusabb, mint az orvosom álltal javasolt plusz jód szedése, még akkor is, ha a terhesség alatt nő a jódveszteség. Hisz erre szedem az euthyroxot és járok havonta ellenőrzésre. Szeretnék érveket és ellenérveket. Nem tudom mit tegyek. Szeretnék bízni az orvosomban, de nem megy.
Tamás Te mit gondolsz erről?
Zorka2004 Neked mit javasolt az orvosod?
Minden használható infó érdekel.
Továbbá érdekelne, hogy a terhesség alatt milyen vizsgálat szükséges a pm alulműködőknek, és mire kell vigyázni.
Szeretnék segítséget kérni tőletek. Az volna a kérdésem, hogy tudtok-e ajánlani endokrinológust Bp-en?! Legjobb a 3. kerület környékén lenne, de bmi megfelel! Lényeg, hogy olyan vki-t ajánljatok kérlek, aki személyes tapasztalat alapján bizonyul megbízhatónak. Valamint az volna a kérdésem, hogy amennyiben magánklinikáról van szó, akkor mi a tapasztalatotok az árak terén? Előre is köszönöm!
Ha minden igaz majd 10 év herce-hurca után megműtik a pajzsmirigyemet ami túlműködik.
A történet 19 éves koromba kezdődött, amikor a panaszaimmal már mindenhova küldtek, "kiderült hogy jóidulatú adenomám van a hipofízisem mirigyhámján de aztán még sem", voltam cukorbeteg is, meg sok minden. Miután kiderült egyik sem, próbaként egy hormonszint. Elkeverték... mire lefogytam 65 kg-ról 52-re (178 cm magas vagyok) és 20 évesen a legyengültségtől vonszoltam magam és fél napokat töltöttem a wc-n, anyukám elvitt és mondta az orvosnak: "Nézzen már rá a gyerekre mi baja van!" Doktor bácsi (országos hírű!!!): "Á tényleg!" Elkezdték a gyógyszeres kezelést, és mondták: "Nem kell műtét, rendbe jön az!" Nem jött rendbe 2 alkalommal volt részem metothyrin kúrában. Közölték a pajzsmirigy ambulancián egy idő után: "magát meg kell műteni! Viszontlátásra!" Így hogy kéne??? Senki nem javasolt orvost, és úgy éreztem jól vagyok. De kiderült nem...mert most nincsenek panaszaim, csak izzadok mint egy ló, meleg a kezem, szapora a szívem és csak egy kicsit dülled ki a szemem, nem ülök a wc-n egész nap, nem fogyok. Most is segítéggel találtam orvost, mert minden orvos csak azt mondta: "Operáltassa meg magát!" De hogy hol és miként azt senki nem mondta, én meg nem tudtam mert nem műtik az embert mindennap.
Tavaly novemberben vettem észre a nyakamon egy elég nagy "bucit", miután a kolléganőmnek hasonló dudor volt észlelhető a nyakán, én is megtapintottam. Körzeti orvos, endocrinológia, vérvétel, izotóp vizsgálat, UH. A bal pajzsmirigyben egy 2,5 cm-es cysta volt látható UH-on, amit szövettani vizsgálattal igazoltak, miután az izotópon "hideg" göbként diagnosztizálták...
Semmit nem kellett tennem a jódpótlással elkéstem, mert csak 25 éves korig ajánlják ilyen esetekben, várjak ölbe tett kézzel a csodára, ami nem fog bekövetkezni, mert ez vissza nem fejlődhet sohasem.
Vártam....
Hormonszintjeim rendben voltak.
Időközben áprilisban megszabadítottak ez epehólyagomtól.
Aztán elmentem 4D UH-ra, augusztusban, ahol a bal odali cysta ugyanúgy megvan, DE van pár göböcském mind a bal, mind a jobb oldali pajzsmirigyemben....ezek az utóbbi fél évben keletkeztek, multi cysta és multi göbösödés....
Kontroll, vérvétel hasonlóan jó hormonszintek...orvosom műtétet javasolt már novemberben is, most is...de még megpróbálhatunk még valamit...L thyroxint kell szednem, folyamatosan emelkedő dózisban, fél tbl-ról 1,5 tbl-ra emelve az adagot, ha bírom...hátha ez leállítja a göbösödést vagy legalábbis nem ennyire gyors ütemű növekedést jósolhat...de általában ilyen esetekben műtét a megoldás ....f@sz@
Az a legrosszabb a egészben, hogy nem tehetek semmit...ölbe tett kézzel ülök és várok, ahogy szétesik a pajzsmirigyem....
Megkérdeztem le lehet-e vetetni az anti TPO-t...nem, mert ez nem autoimmun jellegű betegség, és ha igen??
Szeretnék továbblépni, és más orvosokat is leinformálni ezügyben, kinek mi a véleménye....de úgy vettem észre a pajzsmirigy mindenfajta betegségének gyógyítása még gyerekcipőben jár nálunk...a betegek száma pedig egyre nő és nő....
A Hashimoto thyreoiditis az a pm. alulműködés, ami a pm. autoimmun gyulladása miatt jön létre. Van, akinek "csak úgy" :-) ill. más okokból működik alul a pm-e.
Abszolút semmi halat és tengeriszörnyet :-) nem szeretek, úgyhogy sajnos nem tudom, mennyi jód lehet az algában. Azért nem javasolják plusz jód (értsd alatta: jódtabletta, vagy pl. jódtartalmú folyékony immunerősítők, és egyéb "csodaszerek" stb.) szedését, mert bekavarhat a gyógyszer hatásába. Ha meg Hashimoto-d van (nekem igen), akkor belobbanthatja az autoimmun gyulladást. :-( Ennyit tudok róla.
Ezt valóban így tudom én is. S az én orvosom is keresztkérdések tüzébe került nekem köszönhetően ebben a témakörben. Hogy pontosítsam, valóban rákérdeztem az alkoholfogyasztással való összefüggéseire, s határozottan az volt a válasza, hogy nincs összefüggés:)
Na, épp ez lett volna a másik nyűgöm. A jód. Imádom a sushit. Erre olvasom, hogy az alga miatt korlátozottan fogyaszthatják a pajzsosok... Ezt sem értem. Ha bennem a hormon és működik, akkor miért?
