Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Figyelj öcsém,nem is ismersz,azt sem tudod ki vagyok,akkor honnan ismered az állítólagos fogalmatlanságomat?
Látszik hogy ehhez annyi fogalmad van mint a tyúknak az ÁBC-hez,Le Gille mester családja volt az első aki Laguiole faluban bicskát kezdett el gyártani!
Na ennyit a másod és harmad rangú bicskákról,egyébként mindegyik Francia mester munkája kivéve a Klass Messer de ezt írtam is! Láttam már Svéd porkohászati rozsdamentes acélból is Laguiole bicskát, a készítője meg Forge de Laguiole volt, ennyit a fene mód nagy hozzá értésedről, de egyébként mi a francért fikázod le mások tulajdonát! Mi közöd hozzá, mutass már fel jobbat,majd akkor járjon a szád!
Köszönöm az őszinte véleményeteket a patinával kapcsolatban!
Egyelőre azért maradni fog ahogy van, mert így is jobban tetszik azért azoktól a végeredményektől mint amit youtube-on láttam, bár nem tudom, hogy majd a 9-essel megpróbálkozzak-e vele...
Fullos zsírtalanításra mit ajánlotok amúgy? Itt a fórumon ajánlotta valaki régebben a hideg zsíroldót de az nem volt kéznél, ezért higítóval próbálkoztam, gondoltam az is meg kell hogy feleljen a célnak...
Gielle számomra teljesen ismeretlen. De a damasz' pengéjén látható szegecselt nyitószemölcs nekem leginkább a pakisztáni késekről ismerős...
Az ezüst markolatosról teszel majd fel közelebbi képeket is? Meglehetősen furcsa a formája ... tán még a fadobozos kínai kés is jobb fazonúra sikeredett.
Nos, én egy kicsit másképpen viszonyulok a késeimhez, mint itt sokan. De ez nem jelent kisebb kötődést, sőt!
Az én nézőpontom a gyakorlatiasságból indult ki, szeretm magam olyan eszközökkel körülvenni, amik a praktikusságuk folytán sokszor kézközelben vannak. Ugyanakkor a kommersz darabokat viszont nem használom jó szívvel (igaz ez sokféle dologra, cipőre, írószrekre, hifire, órára, stb. ... és persze a késekre is). Tehát azokat kedvelem, amik borzasztó precízitásról és megbízhatóságról árulkodnak, míves remekek és mégis praktikusan-jól használhatóak. Az ilyen eszközök, cikkek használata, viselete és kézbevétele mindig egy kis pillanatnyi örömet tud okozni, tehát megszerethetőek. Sőt, mint a drog, erős kötődést tudnak okozni, de ehhez nagyon jó, magasztosan jó minőségűeknek kell lenniük.
Tehát nekem amikor a megeresztésről, a hőkezelésről, az ötvözőkről, vagy a felületkezelésekről olvashatok, az számomra magasröptű olvasmány, míg ha valami előbbi módon a kötődést találom meg, az nagyon meg tud fogni.
Na, az ilyen praktikus és érzelmi kötődési egyvelegbe nekem úgy fér bele a Laguiole kés, mint tipikusan tájjellegű kés, hogyha az Laguiole faluból, vagy a közvetlen környékéről való. Ez nekem a Laguiole-tudat. (És persze tudom jól, hogy a thiersi kések sokszor még jobb minőségűek, így ezek közül az egyik legjobbat is, a Fontenille Pataud-t is említettem. És nyilván mondhattam volna onnan Genes David-ot is, remek híre van azoknak is. Sőt, Korzikát is idesorolhatjuk, de onnan nem David lett volna a telitalálat ebből a tájkésből, hanem Le Berger.)
Mondád, hogy egyik sem kópia. Valóban nem. Sőt, lehet, hogy még jobb is néhány falusi kovácsénál. De nem is autentikus. Mindössze erre utaltam. (Viszont a kézmíves francia létével nagyon is elismerendő.)
Nos a mágnes lapon azok a késeim vannak amiket felváltva használok étkezni,ezek a kedvenceim!
Készítettem képet,de csak a mobilammal tudtam,mert a fényképezőm még mindig szervizben van,majd pótolom a képeket, ha megérkezik a gép. Addig csak ezzel a rossz minőségű képpel szolgálhatok.
A gyártó a bal felső sarokban lévő két egyforma típusú csak az egyik kisebb, ezeket Gielle mester készítette, szaru markolat mintázott rugó és penge,nagyon szépek! Az agancs markolatú damaszkolt 600 rétegű szintén Gielle mester munkája, jobbról a cseresznye markolatú a Klass Messer gyártmánya (tudom-tudom nem Laguiole) a fadobozos kivitelű L.ECLAIR, az ezüst markolatú G.DAVID munkája. Remélem majd még hozzá jutok más gyártók Laguiole bicskáihoz is!
Ja, ugyanez a rendszeres használhatósági érv szólt számomra a Laguiole terén is amellett, hogy ne több hasonló bicskával rendelkezzek, hanem inkább egy számomra leges-leg-eredetibb zsebkés is elég volt (alkalmi használatra) , de a következő az már nem bicska lett a névadó régióból, hanem egy dugóhúzó (abból is a legkézreesőbb, de mégis tradícionális formavilágú).
Az külön öröm, hogy szinte esélytelen, hogy valakinél viszontlássak ilyeneket, merthogy egyiket sem forgalmazzák idehaza. Így a Kocsis Ferihez képesti nagynak mondható szériájuk ellenére is megmaradhatott az egyediség-tudata ezeknek.
Nekem két David késem van, egy inox meg egy szénacél, egyik sem kópia, és tökéletesen nyújtják azt, amit egy Laguiole-nak kell. (Az " igazi lágjol-tudatot", bármit is értesz ezen.) Az egyiket Korzikán, a másikat Párizsban vettem.
Kocsis Feri kései számomra is lenyűgöző precízitásúak, nem tudok betelni vele.
De meghúztam magamnak azt a határt, hogy ne vegyek belőle többet, mint amit használni is képes vagyok. Ezért praktikus szempontokat tűztem ki, azaz végiggondoltam, hogy milyen eltérő funkciókra használnám ezeket. Így aztán lett egy remek damasz' bicskám tőle, amolyan mindenhova magammal vihetőként, valamint egy ugyanilyen adottságokkal rendelkező irodai eszköz, egy papírvágó kés - ami valójában inkább egy kis míves tőr. Ezek persze kifejezetten az én ízlésemre készültek, mivel nagyon szeretem az olyan, díszes, ezüst anyagú használati tárgyakat, amik fekete kiegészítőkkel rendelkeznek - nos ezek fordítva ilyenek, a fekete ébenfa nyélhez jól passzol nekem a díszített ezüst bakni és a remek mintázatú penge.
Ilyen módon nemcsak halmoztam a késeket Tőle, hanem tartósan használatban is tudom tartani mindkettőt. Így nekem több - használatbavételi - pillanatnyi örömet okoz, mintha csak megszereztem volna, aztán ott virít valahol előttem egy mágneslapon, esetleg hónapokig is használatlanul és csak a birtoklás örömét nyújthatná. (Arról nem is beszélve, hogy a mágneslapokat szívemből útálom - a mechanikus órák rajongójaként ez talán érthető is.)
A Klass Messer számomra nem Laguiole, hanem lágjolnak-látszó-tárgy.
A többi említett francia Laguiole késed milyen gyártmányú? Kitől származik?
(Nekem négy-öt gyártó terméke nyújtja csak az igazi lágjol-tudatot: Calmels, Honore Durand, Forge de Laguiole, En Aubrac és talán még a Fontenille Pataud - bár az utóbbi már nem tősgyökeres.)
Nekem is van 2db dugó húzós,az egyik Klass Messer,a másik eredeti Francia,de a Német tökegyformára replikázta,ezek azok a bőr tokosok fenő acéllal ellátva. Vannak még más fajták is de mind eredeti Francia,vannak közöttük drágák s,de olyanok is amik nem voltak égbekiáltóan drágák,viszont ami új Laguiole megjelenik és tetszik azt mindig megpróbálom megszerezni.
De ez a tervem a Kocsis bicskák családjával is, mindegyikből szeretnék egyet magamnak,ezek olyan darabok, amiket nézni is gyönyörűség, nem hogy még birtokolni!
Nekem az a szerény véleményem, hogy ha táskában vagy tokban van hordva egy egykezes folder, akkor értelmét veszti az egykezessége. Ezért írtam, hogy meghaladja az ajánlott kés a 8 cm-t.
A Wengertől szerintem ne félj, vedd meg nyugodtan. A svájci bicska elég megbízható, és korrektek az esetleges garanciális ügyintézésben is. Ha megtetszett és ezt nézted ki, akkor nyugodtan megveheted.
Aztán a későbbiekben talán rendelsz egy kézmíves bicskát is... ;)
Tudom, mert én is így kezdtem. Először svájci, aztán egykezes folder, most pedig Kocsis-cakli.
Ennek igazán örülök,amint lesz időm,na meg ha végre visszakapnám a fényképező gépemet a szervizből,akkor készítek néhány fotót a Francia bicskáimról,van amelyik 75 kemény pénzbe került és van neki ugyan olyan kistesója is,mindkettő hátsó záras,de igazán lent helyezkedik el a markolat végénél,egyébként csodásak,és eredeti Franciák. Van egy darab Klass Messer is,de ez másolat az eredeti Franciáról,tök úgy néz ki még a bőr tokja is, meg a kis fenő acél amit adtak hozzá, és ez is benne van a bőr tokban.
Üdv mindenkinek! Eddig még csak olvasó voltam ,nincs időm irogatni !Viszont amellett hogy a cold steel sz@r már nem tudok elmenni!Akinek már volt master hunter ultimete hunter lowmann espada rajah a kezében tudja miről beszélek!A jővőben sem szeretném lecserélni a lawmanomat ,pendleton hunteremet svájci bicskára!(a legjobb mointain bike-okat is taiwanon gyártják!) A cold steel azonos árkategoriába bármely gyártóval vetekedhet!EZ azén véleményem (volt szerencsém jópár neves gyártóhoz Egyiket sem akarom ócsárolni)A továbbiakban megmaradok olvasónak!
