Gyulladj lángra, lelkem, kérlek, gyarapodj, élvezz édességet a te Istened irgalmasságában, Istened jóságában, Jegyesed szeretetében! Lángolj szerelmesed tüzétôl, gyarapodj szerelmétôl, édesedjél ízétôl. Senki se tiltja, hogy behatolj hozzá, lefoglald és ízleld! Szent Bonaventura: A lelki élet alapelvei
Igazából csak átlapoztam (nagyon jó illusztrációk vannak!). Komolyabban csak a Dóm tér rendezésének taglalását olvastam.
Tegnapelött majdnem az én lokálpatriotizmusom áldozata lettél. Egy ismerösömmel majdnem küldtem egy naptárat, ami szvsz nagyon szép grafikákat tartalmaz szülövárosomról (kérlek ne említsd a nevét, maradjon az incognitóm). Ha legközelebb találkozunk semmi sem ment meg töle, hogy kapj belöle (nekem ingyen van).
Örülök, hogy TE is így látod. Elárulok egy titkot, képzeld, nekem a Somogyiban állandóan szellentenem kellett, nem tudom miért csak ott benn. Gondoltam én is úgy dolgokat mint TE. És egyszer rájöttem, hogy állhatok nemes bosszút. Igen kiváló terrorista vált belőlem.
Jó, hogy írod, megnézem. Rég' voltam kultúrális helyen, el is megyek az újságoshoz. Nagy várhívő voltam egy időben; ráadásul van egy elfelejtett alagút a Tisza-alatt a szőregi dombon álló rom felé. Szent Katalin kapcsán emezt érintettük. Nem tudom erről ír-e a Műemlékvédelem?
Semmiképpen. Úgy bánnak az emberekkel, mint a fegyencekkel. Nem szeretem a Somogyit.
Ha már off, legyen kövér: megnézted a Müemlékvédelem Szegednek szentelt számát? Nem is tudtam, hogy a vár akkora volt.
Ebben legalább egyetértünk. Kár, hogy nem fejtetted ki bővebben. Nem tudlak követni.
Kedves Musaic, ne haragudj, de megkérdezem. Miféle frusztráció akadályoz meg abban, hogy néhány szóban kifejezd gondolataidat? Mondom, nem tudlak követni, nem értem mire gondolsz? Képes vagy ilyen kétségek között hagyni?
Lokálpatiróta megszólal. A szegedi dómot azért is szeretem; mert a bejárati oszlopok lábánál ott vicsorog rám az ördög. A bejárati kapunál is ördögök fogadnak. A templom figyelmes végigjárása felér egy vidámparki "szellemvasúttal".
Olyan, mintha csupán egy elem hiányozna tökéletességének teljessé tételéhez - a bölcsességnek vagy látásának az eleme. Nos tehát, a Pokolra szállás, a lélek legsötétebb lehetöségeinek felfedezése céljából, csak azért szükséges, mert ezek a lehetöségek a pszichikus szubsztancia szerves részét képezik, és reintegrálni kell öket, mivel ahhoz, hogy a lélek tökéletes legyen, teljesnek kell lennie. Othello esetét úgy lehetne leírni, hogy amikor a Pokol mélyére ér, felfedez egy addig ismeretlen vak szemet, nevezetesen a látás elveszett elemét, amely a lélek mélységeiben nyugszik. Corruptio otimi pessima (A legjobb korrupció az amelyik a legrosszabb.), és mivelhogy ez a szem - azonkívül, hogy a legértékesebb - a pszichikus elemek között a leghatalmasabb, vakságát a lélek többi részébe is kisugározhatja - és Othello eldobja az "értékes gyöngyöt". Ekkor elöbukkan az igazság. Shakespeare-nek lenyügözö hatást sikerül itt teremtenie, olyat, amilyet valamennyi müvészeti ág közül csak a színház tesz lehetövé. Emilia Desdeemona ártatlanságára és Jago aljasságára vonatkozó leleplezése - annak azonnali és holtbiztos bizonyítéka, hogy a fehér fehér, a feket pedig fekete - úgy jön, mint a fiat lux, az ellenállhatatlan isteni parancs: "Legyen világosság!" A vak szem megtelik fénnyel és elfoglalja az öt megilletö helyet a lélek csúcsán. "A kö, amit az építészek elutasítottak, szegletköként lett letéve."
A szertelen szeret, s nem okosan szavakkal nem azt akarja mondani, hogy túlságosan szerette Desdemónát, ellenkezöleg, nem eléggé szerette. Az okosság itt bizonyosan nem a világi bölcsesség, amely a szenvedély nagyságát korlátozhatná, hanem a legmagasabb értelemben vett bölcsesség, amely fényét adhatta volna Othellóval, hogy Desdemona valójában maga volt a jóság. Így immunis lett volna Jago félrevezetéseivel szemben, míg a vak szerelem, amelyben a bölcsességhez képest túl sok volt a szenvedély, viszonylag könnyü áldozattá tette. Ebben a darabban a bukott embert mindenekelött a vakság jellemzi, ami rést hagy az ördög számára, hogy nyugtalanná, vagyis általa befolyásolttá tegye, míg oly gyanakvó nem lesz, hogy pontosan az igazság ellentétét hiszi.
Shakespeare más höseivel ellentétben, amór kezdettöl fogva csaknem tökéletes, s ez részben hozzájárul ahoz, hogy oly meggyözö legyen a Purgatóriumon való áthaladásának gyorsasága.
Én a kettőt együtt tudom csak látni. De legyen igazad, nem fontos, hogy miként igazoljuk sajátmagunk. Jézus sem tette.
Persze. A kereszténység pont olyan sokaknak, mint írod. II. János Pál beszélt az "újraevangelizációról". Talán nem véletlenül. De a vatikáni lobbyt most hagyjuk (jóllehet magam a látszat ellenére, mint tudod is, azonosulok velük).
Azután, úgymond annak jeleként, hogy vezeklése teljes, mélységes nyugalom múlja felül szomorúságát, szinte ettöl a pillanattól kezdve egészen a darab végéig.
A lélek és a Szellem halál utáni örök unióját jelzi az a tény, hogy Othelo "egy csókban múlik el", és szintén a halálos ágy "nászi lepedöjén"; ezt a részletet Shakespeare éppúgy hangsúlyozza mint azt, hogy IV. Henrik a Jeruzsálem-teremben hal meg.
Antonius mondja egy, Othellóéval szimbolikusan azonos helyzetben:
Én meg völegény
Leszek halálomban, s mint nászi ágyba,
Futok felé. Valóban, a végén minden magyarázatot nyer a mór elfogulatlan ítéletében önmaga felett, amikor is azt mondja Lodovicónak, akinek hírül kell adnia az esemyényt, hogy
Olyannak fess, ki szertelen szeret,
S nem okosan; ki nem könnyen gyanakszik,
de ha igen, örjöngve dúl.
Az Othello elemzés befejezése:
Az Othelloban a Pokol és a Purgatórium külön és egymást követöen jelenik meg. Csaknem a darab egészét a Pokolra szállás teszi ki: a mór által megszemélyesített lélek fokozatosan fürkészi ki annak a tévedésnek, vagyis gondolatnak legnagyobb mélységeit, hogy a fekete fehér és a fehér fekete, hogy a hazugság igaz és az igazság hazugság. De, noha az alászállás fokozatos, e darabban a lélek fokozatos fejlödésének nincs megfelelöje. Az utazás elsö állomása csak akkor bizonyul spirituálisan hatékonynak, amikor a Pokol mélyén az igazság hirtelen - mint egy villám, amely visszamenöen megvilágítja a sötétben végbevitt alászállás egészét - feltárul Othello elött, aki egy szempillantás alatt rászedett emberböl bölccsé válik. Ezután következik a Purgatórium, rövid, tömör formában. Noha néhány sorban sürüsödik, Othello gyötrelme oly intenzív, hogy teljesen meggyözövé teszi vezeklését és megtisztulását. Elörehozza az ítélet napját, és ezzel eltöröl mindent, ami elválaszthatná Desdemonától, ettöl az édes égi látomástól. Így kiált fel:
Átkozott bitang! Korbácsolj el, ördög,
Ettöl az édes égi látomástól!
A szélbe szórj! Pörkölj kén parazsán!
Fürössz folyós tüz mély örvényin!
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ö örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétöl fogva az ö alkotásaiból megértetvén megláttatik. /Róm 1:20/
Isten szeretete egyértelmüen az ö alkotásainak szeretetét is jelenti - azoknak az alkotásoknak, amelyekben istensége megnyilvánul.
Én az elsöre gondoltam, de te is egyböl a másodikra :-)
Isten szeretete, igazán komoly szeretete, nem az amit általánosan látunk nagyon megrendítö dolog. Mindenütt azt látom, hogy nem veszük komolyan az evangéliumot. Belemagyaráznak, törvényt csinálnak belöle...
Nem Canis, rögtön utána jön. Egyenértékűnek tartom a kettőt. Csak együtt élnek, külön nem.
De nézzük csak melyikre szavazol Te:
- Aki az elsőt megtartja, de a másodikat nem tartja meg, az szerinted megtartja az elsőt?
- Szerintem nem.
- Canis szerint igen.
- Aki az elsőt nem tartja meg, de a másodikat megtartja, az szerinted valóban megtartja a másodikat?
- Nem, nem tartja meg a másodikat.
- Canis el tudja képzelni ezt is.
Teremtőt és Teremtmény miért válik el Canis gondolkodásában? Miért kell inkább a Teremtőt szeretni, mint a Teremtményt? Ezt nem nagyon értem. Bizonyára el fogod magyarázni.
Az csak a második legnagyobb. A legnagyobb:
Szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedböl, teljes lelkedböl, és teljes elmédböl és teljes erödböl.
Jól van Canis, kizökkentelek. Szerintem nem érted a legnagyobb parancsolatot. (Ez a zökkentés része már.) A rögtön utána a másodikat fordítsuk csak le a szerelmesek nyelvére:
Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mondhatom így a szerelmemnek?:
Szerelmem, szeress mindenkit, ahogy engem. vigor ezt nem tartja pornográfiának. Remélem.
Én sem. Helyesen felfogott szerelemnek. Így kell gondolokodnunk, Isten is így gondolkodik.
Nos, Canis? :-)))
A legnagyobb parancsolat romantikus lányregénybe illik?
Még valami. Nem akarok ujjal mutatni a rokontopicra. De nézz rá. Egy test, egy lélekről esszéznek. Egy sem merte még kimondani, hogy egy jó kis szeretkezés közben érzett-e ilyesmit! Te duma az van. Ezt nevezem pornográfiának. (Ha így folytatom lassan kiutáltok.) Tehát; galamb, kígyó - kezdem elfelejteni. :-((
Szerelemben minden megengedett. Így pornográfia nincs.
Pornográfia mégis van. Elég ha végignézzünk és végighallgatjuk Isten bájgúnárjainak szeretethimnuszait. Próféták, kiválasztottak, igaz emberek, megtértek, visszatértek, kiábrándultak hosszú és semmitmondó fecsegéseit. Bármelyik Paprikajancsival összefekszenek és mindenre képesek, elég ha az azt mondja az magáról: Jézus, Buddha, Siva meg mittudoménki vagyok. Mulatságos és szánalmas. Ezért szeretem, amikor "lófaszozol". Olyan mint az ébresztő a seregben az emlékeimben a téli hajnalon, beordít az őrmester: jó-reggelt-ébresztő elvtársak-akurvaanyátok! :-))
Bocsánat, ha valakit megsértettem. Kicsit szabadszájú lettem.
Elöször is megijednék, hogy vége a nyugis napoknak. Pontosan. Nagy döntést hozol. Gondolokozzunk el rajta, hogy mit jelenthet ez.
A legnagyobb parancsolat akár egy romantikus lányregényben is szerepelhetne viszont. "Legyetek szelídek mint a galambok és ravaszak, mint a kígyók." - gyermekkorom óta egyik "ars poeticam", Jézus így bocsátja útjára az Apostolokat. És én mindenkit Apostolnak tartok, ki Jézus igéjét hirdeti. stb.,stb.
Már öt éve nem voltam szerelmes - hüha, ez tényleg rég volt - eröltetni kell az emlékezetemet :-(
Istenszerelem - lehetne hozni a keleti párhuzamokat. Siva phalloszának tiszteletét - ami szerintem különbözik Priaposz kultuszától. Föleg, ha tekintjük Siva romboló isten voltát, nehéz lenne egyszerü termékenységi jelképként azonosítani.
Mindenesetre elhalt nálunk ez a gondolat. Jézus Mennyei Atyáról beszél meg barátjaivá fogadja az apostolokat. A legnagyobb parancsolat akár egy romantikus lányregényben is szerepelhetne viszont.
Szóval szerelmes vagyok és szerelmem is szeret? Elöször is megijednék, hogy vége a nyugis napoknak.
Nem tudom, úgy látom eltérünk a lényegtől kedves dél-alföldi Barátom. Félrevisz minket ez a szép Shakespeare-elemzés (Én majd copyzom Tolsztojt mellé. :-)) Te hogyan látod?
- Nem a szerelemről kezdtünk itten beszélgetni?
- Te benned is nyílik a szerelem? A szerelmesed is szeret? Mit csinálsz?
- Nem itt kezdtük?
Igazíts dki!
Persze várom a folytatást, Shakepeare-elemzést illetően. Több vasat is lehet a tűzbe tartani.