Legyen ez egy olyan topic, ahol nem az utazási és szállásfoglalási lehetőségek dominálnak, hanem azokról az élményekről, szépségekről, emlékekről írunk, amik arra készettek minket, hogy Olaszország elkötelezett rajongóivá legyünk. Legyen az a szép táj, a művészetek, a hegyre épült csodás kis városok, vagy Róma..., esetleg a finom fagyik vagy egy emlékezetes hangulat, szóval minden, amire ha visszaemlékezünk, akkor összeszorul a szívünk és nagyon vágyunk újra átélni a régi emlékeinket!
És legalább annyira szeretnénk ezt az érzést másokkal is megismertetni.
Igen, sajnos átsiklottam felette. Visszanéztem és nem sokkal a beírásod után tettél be képeket is, azokat láttam és nem néztem, hogy volt egy előző beírásod is.
Nem véletlenül kérdeztem..., a minap valaki kérdezett Marateáról..., én írtam róla egy csomót, többek között erről a szoborról is, bár képet nem tettem fel róla. Senki nem reagált rá, az sem, aki érdeklődött. Azért tettem fel a kérdést, hogy vajon volt-e valaki, aki elolvasta, amit írtam..., reméltem, hogy talán te olvastad. De ezek szerint nem. Hát..., erről ennyit.
nekem is azok tetszettek igazán. http://www.5terre.com/FrameSet.php?LeftPriMenu=001&LeftSecMenu=002&LeftFile=003/001.htm ezen a linken meg tudod nézni az egyes szakaszait is.
Olvasok most egy tökjó off-regényt, Mario Puzo: A Szicíliai.
A barátok barátairól (vagyis a maffiáról) és banditákról szól, inkább romantikus fényben tünteti fel a világukat; nem a véres, brutális valójában; de azért érdemes elolvasni, mert érdekes és nagyon olvasmányos, jók a leírások, a tájról, a szicíliai parasztok életéről, körülményeiről, a maffia kialakulásáról.
Monteleprében és környékén játszódik, Szicília észak-nyugati részén.
A regény főhőse Salvatore Giuliano, a szimpatikus, jóképű bandita, a valóságban is élt.
Puzó írta a Keresztapát is, és vannak közös szereplők is a két regényben.
Korábban a vízből kiemelkedő alak volt, de megrongálták. Aztán helyreállították és lesüllyesztették a mélybe. Mondjuk így lehet, hogy biztonságban van, de sokan nem gyönyörködhetnek benne. A riviéra is olyan hely, ahol még nem nagyon jártam csak épp a legnyugatibb részén.
Ja, az jó mélyen van, de a másolaát láttamt San Futtuoso-ban, ami egy varázslatos hely,csak túrázva vagy a tenger felöl hajóval megközelathető hely. Ha már arra jár ez ember, vétek kihagyni. http://www.sanfruttuoso.eu/index.htm
Igen, akkor ez volt a gond. Ez már hazafelé úton volt, tehát La Spezia felé indultunk. De nagyon köszi, hogy leírtad, nyomtatom is ki, nehogy elvesszen. :) Én is úgy tervezem, hogy a fenti ösvényeket néznénk meg legközelebb. San Bernardino falucskát én is nagyon szeretném megnézni.
Monterossóban a part menti sétányon valósággal hömpölyög a tömeg az igaz. 5 napot voltatok? Az igen. Lehet vissza kell olvasnom, írtál róla korábban bővebben is gondolom akkor. Riomaggiore tényleg kellemes Vernazzához vagy Monterossóhoz képest. Corniglia szintén nagyon kellemes szerintem.
Lehet elmentetek La Spezia felé. Mert úgy van hogy kijössz az autóúton Riomaggioréból és nem sokkal később van egy elágazás ahol vagy tovább megy az ember La Spezia felé vagy jobbra lemegy Manarola felé. Na, ott Manarola felé kell menni ( 50 m után van jobb oldalt az út mellett egy kiugró szirten egy kis bár, oda nagyon érdemes benézni ) és nem is tudom 1-2 km után kb. van a tábla az út bal oldalán, mondjuk nem oylan nagy meg feltűnő, Pár kocsi is parkol ott, Ott kell hagyni az autót és az ösvényen felmenni a hegyoldalban, az eleje nagyon meredek a második fele szinte már sík. De csak ismételni tudom, megéri felmenni, van hangulata a helynek. Szerintem rengeteg ilyen hely lehet Cinque Terrén, főleg a felső ösvények mentén. Csak amiket én kinéztem esetleges második látogatás alkalmával: San Bernardino ( kis falu a hegytetőn, Vernazzából megy fel oda ösvény ), Volastra ( Manarolából ), Telegrafo ( ez az említett Montenerótól még vagy 160 m felfelé ), Monte Gaginara, Monte Castello ( ezek már kemény túrák lennének, 7-800 m magasan vannak ).
Nekem Monterossoban volt már nagyon irritáló a tömeg, és persze napközben szinte mindenhol, szerintem rengeteg az egy napos turista. Reggel 10-ig és este 6 után pl. Riomaggiore nagyon kellemes volt. Az árakon néha én is nagyokat csodálkoztam, viccelődtünk is a férjemmel, hogy milyen gazdagok vagyunk, hogy 5 napot Cinque Terrén nyaralunk. :)
Nem, szerintem túl rövid ismeretség volt ez ahhoz bár szimpatikusak voltunk egymásnak meg jól elhülyéskedtünk, de azért érezhető volt kis tartózkodás bennük ami a svájciakban megvan, sőt én ezen is meglepődtem hogy ismeretlenül rögtön elhívott vacsorázni magukkal. Másnap ők is én is hazautaztunk, ha több időt vagyunk ott akkor a következő napokban eljuthattunk volna meghívásig is szerintem:-) A másik svájci pár akikkel Genovában ismerkedtem meg viszont hívott, ők egy művészeti galériát vezetnek Leuk-Stadtban, nagyon aranyosak voltak egyébként, szívesen felkeresném őket.
Mi nem találtuk a felvezető utat még az autóútról sem, nyilván elszalasztottuk a táblát. Sajnálom, mert én is nagyon szerettem volna felmenni, de majd legközelebb. A svájci stewardess nem hívott meg Svájcba? :)
Gyönyörű hely tényleg Cinque Terre, érdemes lenne visszamenni mindenképpen úgy hogy legyen vagy 4-5 teljes napja az embernek itt. Talán anblock írta hogy nagyon érdemes lenne a felső ösvényeken is túrázni, na ezt én is így gondolom, főleg azok után hogy felmentem a Monteneróhoz. Lenne hova túrázni a környéken az biztos akár egy héten keresztül is. Itt van egy szerintem elég jó kis térkép az ösvényekről: http://www.cinqueterreresidence.it/cinque_terre/sentieri_cinque_terre/images/sentieri_hires.gif
Beírtam a gugliba, hogy Olaszország nagy Jézus szobor és megtalálta. Sőt, ott olyan érdekességet is olvastam, hogy az olasz riviérán Portofino közelében van egy nagy Jézus szobor a víz alatt is. Na, azt valószínűleg kevesen látták. :-)
Az öt falu közül nekem legjobban Corniglia tetszett, kisebb mint a másik négy és nagyon kedves kis helynek találtam lényegesen kevesebb turistával mint a többi helyek. Legközelebb ha még eljutok arrafelé valószínűleg itt szállnék meg. Vernazzában szinte hömpölygött a tömeg, Monterossónak szerintem kicsit tengerparti fürdőhely jellege van meg ez a legvárosiasabb is az öt közül. Monterossóban a tengerparti sétány nekem tetszett, meg van egy szép templom is a belvárosban. Általánosságban Cinque Terre szerintem majdhogynem velencei szinten turistás, az árak is ahhoz hasonlóak sajnos. Tele van a hely középosztálybeli amerikaiakkal, ausztrálokkal, németekkel, svédekkel, norvégokkal. Magyar persze egy szál nincs, nem is csoda. Utolsó nap megengedtem magamnak egy olyan vacsorát hogy kagylós spagetti+márnafilé paradicsommal, petrezselymes burgonyával+mandulatorta+helyi bor egy pohár, ez volt 34 euro így. Ha minden nap így vacsorázna ott az ember + ebédelni is mindig beülne akkor brutális összegbe kerülne még 2-3 nap is ha ketten vagytok. Nekem az ebéd többnyire egy focaccia vagy pizzaszelet volt, az 2 euro. Reggelire is gyakran ezeket ettem meg péksütiket.
Ez a Santuario di Montenero egy érdekes hely mert egyszerre kolostor és étterem, tulajdonképpen a kolostor valaha volt ebédlője szolgál étteremként ma. http://www.santuariomontenero.it/santuario_di_montenero/default.aspx
A svájci lányokkal úgy ismerkedtem meg, hogy felmentem a Santuario di Monteneróhoz egyedül gyalog rögtön ahogy megérkeztem Riomaggioréba olyan fél 4 felé remélve hogy még visszaérek sötétedés előtt. Sajnos nem a sokkal rövidebb földúton mentem mivel azt nem találtam meg:-) hanem az autóúton ami lényegesen hosszabb, de cserébe gyönyörű a kilátás végig a tengerre ahogy megy fel az ember. Van félúton egy pici bár az út mellett kis terasszal meg vagy 4-5 asztallal közvetlenül a szakadék szélén ( a manarolai elágazás után közvetlenül, ugyanis arra kell menni és nem La Sepzia felé ), érdemes beülni egy kávéra vagy valamire tényleg ott. Bal oldalt az úton tábla jelzi a Santuariót, onnan a táblától még jó darabon fel kell gyalogolni a hegyoldalban, de érdemes mert maga a hely nagyon szép vadregényes, na meg fentről gyönyörű a kilátás is. Sajnos megtudtam fent hogy csak este fél 8-kor nyitnak ki pedig úgy terveztem eszek is valamit, így aztán lementem egy fél óra nézelődés, üldögélés után. Egyébként szép kis gyalogtúra így felmenni oda ezen a hosszabb úton. Na, ahogy lejöttem a faluban láttam egy lányt üldögélni az egyik kilátóhelyen egy padon és olvasott éppen, megkértem csináljon rólam egy fotót. Így szóba elegyedtünk, kiderült hogy svájci, a Swissairnél stewardess és a barátnőjével van aki pedig gyógytornász volt. Meglehetősen érdekelte ez a Santuario di Monteverde, a vége az lett felajánlotta hogy menjek vissza velük oda, felvisznek kocsival és együtt vacsorázhatunk. Ők kocsival voltak ugye, de hátulra be volt rakva két mountain bike nekik, na nem részleteztem, úgy mentünk fel hogy ők elől ketten én meg a két bicaj közé feküdtem valahogy hátul mert máshogy nem fértem be:-) Fent a pincér dobott egy hátast majdnem hogy két lánnyal jövök vissza, egész este ezen poénkodtunk vele később, egyébként Mariónak hívják és óriási arc, már csak miatta is érdemes felmenni oda:-) A hely maga nagyon kellemes, nagyon más mint a lenti amerikaiakkal tömött éttermek és ráadásul olcsó is, hárman megvacsoráztunk borral 50 euróból. Igaz ebben csak előétel, lasagne és desszert meg egy üveg bor + ásványvíz volt, de ez ott Cinque Terrén még így is több mint jutányos. És finom volt minden + nagyon jó kiszolgálás, na meg a környezet. A két svájci lány nemigen ihat gyakran alkoholt meg egy pohár bortól lazán berúgtak és hatalmasakat nevettek:-) Aki vacsorázni vagy naplementét nézni megy fel az vigyen zseblámpát mert nem tud a nélkül lejönni. Elvileg vannak ugyan lámpák végig a hegyoldalban az ösvény mentén ami levisz az autóúthoz, de ezek nem működtek most, lehet van amikor működnek. Mi szerencsésen leértünk, aztán kocsiba be két bicaj közé és ennyi.
Na akkor ezt mondjátok meg, hogy hol van!
