Sziasztok!
Régóta kerestem már olyan topicot, ahol az aranyérrel bajlódók beszélgetnek és megosztják egymással az aranyér kezelésvel kapcsolatos tapasztalataikat.
Sajnos eddig nem találtam, ezért indítom útjára ezt a topicot.
Szeretném, ha elmondanátok javaslataitokat, kipróbált módszereiteket, amivel kezeltétek az aranyeres tüneteket.
Külön kérném azokat, akik már átestek aranyér műtéten, hogy mondják el az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat!
Nagyon bízom benne, hogy tudunk egymásnak segíteni!
Radek
Mindenképpen van fájdalom aranyérnél? Én néha vérzek székeléskor (havonta, kéthavonta), de fájdalmaim nincsenek. Van mikor enyhe viszketést , vagy csípést érzek, de nem vészes. Ha kifakad, akkor a vér színe milyen? Köszi a válaszokat!
Volt pár éve kizáródott aranyerem,amit felvágtak,rá 2 évre ismét kizáródott 2 egymás mellett,de picik voltak,nem vágták fel,csak Detralexet szedtem. Megfigyeltem,hogy -bocsii a kifejezésért-, de nem tudom kitörölni a fenekem,mindig olyan marad a papír,ahányszor csak törlöm. A nedves törlőkendő sem ér semmit,egyedül az,ha lefürösztöm. Sajnos munkahelyen erre nincs lehetőség,ezért ott sokszor még órák múlva is törölnöm kell magam egy nagy wc után,mert olyan a végbélnyílásnál,ha nem,akkor váladékos. Most rászántam magam s megnéztem tükörrel,egy nagy lila csomó van kint,ami a régebben megnyitott thrombotizált aranyér maradványa fölött van,kvázi eltakarja a végbélnyílást is teljesen. Nem fáj még,csak érzem,hogy ott van. Van valami módszer,hogy legalább higiéniám teljes legyen? Igyekszem úgy időzíteni a nagy wc-t,hogy zuhanyzás előtt legyen,szerencsére jólnevelt beleim vannak s ez beválik sokszor. Ha zuhanyzok,utána nincs szivárgás,meg semmi,akkor üde s tiszta vagyok egész nap. :)
Kizárólag csakis szikés műtétben gondolkodj. Súlyosabb esetekben nem mehetsz haza egy nap után. Nem tudom, hogy az a doktornő akit itt sokan ajánlanak hol rendel.
Köszönöm válaszod! Budapesten élek a párommal, így könnyebb lenne "helyben" megműttetni, autó hiányában kicsit macerás lenne haza vonatozni. Az Ars Medica klinikájára gondoltam, csupán azért mert csábító, hogy haza mehet az ember egy nap után. De ez mind mit sem ér, ha utána elviselhetetlen fájdalmaim lesznek. Ha jól tájékozódtam, a lézeres műtét nem javallott és erős fájdalmakkal jár. Mindenesetre több orvost is felkeresek majd, kiváncsi vagyok mennyire lesz a diagnózis hasonló.
Ne halogasd tovább és csináltasd meg. Győr megyében tudok ajánlani kitűnő orvost aki TB-re is megcsinálja. Ez már csak rosszabb lesz, elhiheted nekem. Tudom, hogy nehezen szánod rá magad, de inkápp pár hétig tartó elviselhető fájdalom, mint hosszú évekig tartó kínlódás. Megéri, hidd el.
Pár napja olvasgatom csak komolyabban a topikot, előre is elnézést ha már sokszor körbejárt kérdéseket teszek fel.
31 éves nő vagyok és körülbelül 15 éve küzdök a panaszaimmal. Én úgy gondolom, egyelőre látatlanban, hogy külső és belső aranyereim lehetnek. Évente kétszer ha sokat mozgok, sportolok, terhelek, iszonyatosan begyullad. De ami a legzavaróbb így nő létemre, hogy kizáródásaim vannak, két nagyobb bőrdarabka lóg ki belőlem, ami esztétikailag nagyon csúnya. Kérdésem az volna, hogy nyílvánvalóan hamarosan műtétre adom a fejemet, némi körültekintés után, de addig is ha van némi elképzelésetek arról, hogy hogyan lehetne ezeket a "kakastaréjokat" eltüntetni, azt megköszönném. Azt is olvastam, hogy ez már plasztika, az orvosok csak a meglévő csomókkal foglalkoznak. Természetesen az elsődleges célom az, hogy ezeket kiműtsék. Minden napom abból áll, hogy próbálom ezeket visszanyomkodni illetve székelés után sem tudom alaposan megtisztítani, csak fürdéssel, ami nem minden élethelyzetben megoldható. Egy nagyobb wc-zés után szinte az egész kifordul és több óra mire újra helyre áll ott lent minden. A másik ezzel kapcsolatos problémám, hogy az ebből fakadó szivárgások, évek óta hüvely gombát és egyéb nem kívánatos folyásokat idéznek elő. Ilyennel már találkozott más is?
Menj el valamelyik valóban orvoshoz, amilyen gyorsan csak lehet! A laktózról annyit, hogy én is laktózérzékeny vagyok és azt hittem, hogy a rágótabletta segít. Amikor a doktornő megtudta, jól leszidott, hogy miért nem szóltam! Ugyanis amíg tejterméket eszem, a szervezetem azzal is el van foglalva, így sajnos sokkal lassabban gyógyulsz. Szóval messziről kerüld addig az összeset, amíg 2-3 hónapig nem vagy tünetmentes! De mindenképpen menj orvoshoz, mert sok más dolog is lehet! Jobbulást kívánok neked és kitartás!
Nagyon hasznos volt elolvasni az írásodat, így már én is úgy gondolom, hogy valószínűleg repedésről lehet szó nálam. Vettem rá egy kencét, ami úgy tűnik használ, bár ma megint véreztem, mert tetemes mennyiség távozott. Nálam ez is baj, hogy napi többször sokat produkálok. Valószínűleg meg is duzzadt, mert ha nem vérzik is megérzem rendesen. De csak mikor wc-re megyek érzem és vérzek, amúgy nem fáj, és a fájdalom sem elviselhetetlen. Nekem 4 hónap telt el, és pár hete kezdett nagyon intenzíven vérezni. Azt hittem már ehetek bármit, így magot is ettem, de ezek szerint érdemes lesz visszatérni a diétához egy időre megint. Én laktózérzékeny vagyok, de laktáztablettával fogyasztottam tejtermékeket és emellett laktózmentes dolgokat is ettem. Ez is gond vajon?
5LET-es kérlek üzenjél a publikus emal címemre, hogy melyik budai magánklinikán voltál és melyik budai állami kórházban műtöttek. Megköszönöm, ha megteszed!
(a külső műtétből is több fajta van ugyanis, az egyik amikor a már thrombotizált, kipukkadt csomót lekezelik na az a könnyebbik verzió, de a kimetszés az kint ugyanúgy fáj mint belül, sőt kint elvileg több az ideg ... az biztos hogy a harmad-negyedfokú, többcsomós műtétek járnak a leghosszabb gyógyulással de ott a beavatkozás foka is jóval nagyobb, pláne mert egyszerre több seb van)
"Kéthetente mentem kontrollra, az orvosom szerint csak szimulálok, meg nyavalygok, de férfi vagyok és szedjem már össze magam! A sebek begyógyultak, nem fájhat már semmi sem. Hiába mondtam, hogy továbbra is vérzik és délután 4 órakor térek magamhoz a reggeli WC-zés után, csak legyintett. Így elkezdtem szétnézni, hátha talán másik orvosra lenne szükségem…"
Ilyenkor azonnal orvost kell váltani, nagyon jól tetted és végül szerencsére megtaláltad a megfelelőt. A külső műtétek utáni fájdalmat se becsüld le, én ugyanazt éreztem mint amit te (csak szerencsére nem hónapokig) viszont a lényeg pont az amit magad is leírtál. Ha nincs szövődmény, akkor gyorsabban gyógyul de ha van akkor azt egy jó szakember kezelni tudja. Szerencsére minden szövődmény kezelhető, tehát az egész dolog kulcsa a megfelelő szakember felkutatása mert ő el tudja magyarázni hogyan előzd meg a szövődmények kialakulását.
Bánfalvi doktor sokat van külföldön (nem nyaral hanem tanul ill. tanít), rengetegen járnak hozzá vissza kontrollra ezért tart olykor hetekig bejutni hozzá de most már van neki egy kolléganője, őt is tudom ajánlani ha nagyon sürgős lenne a dolog.
Sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán megírjam-e itt az esetemet, de úgy döntöttem, hogy igen. Ugyanis lehet, hogy tudok segíteni azoknak, akik ugyanúgy próbálnak valami épkézláb információhoz jutni akkor, amikor bajba kerülnek...
Először is! Van belső, meg külső aranyér. Egyáltalán nem ugyanaz a műtét és egyáltalán nem ugyanaz a felgyógyulási időszak sem. Ezt én sem tudtam, csak olvastam a sok hozzászólást, hogy aranyerem volt és megműtöttek és milyen szuper, mert mindösszesen 2 hét alatt meggyógyult! Nos ezek mind egytől egyig külső aranyér műtétek voltak, méghozzá szövődmény nélkül! Én egy belső aranyér műtétről szeretnék beszélni, ami egy sokkal durvább beavatkozás!
Úgy kezdődött, hogy volt egy kis külső aranyerem, ami 6-7 éve jött elő, bizony jó kis fájdalommal. Aztán ahogy kidugta a fejét, úgy döntött, hogy ott is marad és szépen elkezdtünk együtt élni. Teltek az évek, semmilyen panaszt nem okozott, az idén viszont eldöntöttem, hogy megnézetem orvossal és megszabadulok tőle, hátha jobb lesz mindkettőnknek. Ugyanis évekkel később is emlékezetes maradt az a fájdalom, amivel előbújt. Kértem beutalót, az állami ellátásban azonban csak 2 hónap múlva lett volna időpont, így egy az év elején egy budai magánklinikára kerültem ajánlás utján. Megvizsgáltak és közölte velem az orvos, hogy óriási belső aranyereim vannak. Csodálkozott rajta, hogy nem tudtam, de mivel sohasem vérzett, ugyan honnan tudtam volna? Többszörös gyűrűzést (barron lingatura) javasolt gyógymódként, amit meg is ejtettünk azonnal. 2 hét múlva kontroll. Furán éreztem magam, egy kicsit sajgott is 2-3 napig, de az orvos szerint ez normális. Kéthetente jártam vissza, kaptam vagy 6-7 gyűrűt, azonban nem lett semmivel sem jobb. WC-zés közben már folyamatosan vérzett és márciusra eljutottunk oda, hogy kegyetlenül fájt már az egész, egyfolytában. A kis külső aranyér közben társaságot is kapott, a hatásos gyógymód miatt körkörös külső aranyér került rám, szóval kapartam a falat. Március elején közöltem az orvossal, hogy most hagyjuk ezt abba, mert nem bírom tovább. A sebészeti műtétet ajánlotta, ami szerinte elkerülhetetlenné vált. Mivel ott nem műtenek, a munkahelyére (állami kórház Budán) irányított, ahol egy 2,5 hónappal későbbi műtéti időpontot tudott biztosítani. Bíztam benne, gondoltam valahogy majdcsak kibírom addig. De hetente kétszer hívtam fel, hátha valaki lemondta az időpontot, vagy megbetegedett és be tudok kerülni előbb. Nagy fájdalmaim voltak, se dolgozni nem tudtam, se aludni, se semmit sem csinálni. Már több mint három hónapja szenvedtem, amikor betoltak a műtőbe. Szerintem én voltam az egyetlen beteg, akit vigyorogva vittek a műtőbe, annyira megváltásnak éreztem, így vártam már azt a napot!
Az aranyereket ultrahangos kés segítségével metszették ki, a varratok a belső területről három helyen futottak ki az érző, külső felületre. Délben műtöttek, nagyon boldog voltam. Este, amikor a fájdalomcsillapító kiment, azt hittem megbolondulok! Ennyire még sosem fájt! Semmit sem aludtam, könyörögtem a nővéreknek a fájdalomcsillapítóért, de semmit sem használt. Reggel kivették a tampont, az nagy megkönnyebbülés volt. Az egyik külső aranyeret meghagyta, ugyanis állítólag ha az egészet kiszedte volna körbe, akkor beszűkülhet a végbél és azzal nem tudnak mit kezdeni. Az a hab a tortán, hogy ugye pontosan azt hagyta meg, ami miatt januárban egyáltalán elindultam. A lidokain kenőcs egy kicsit használt, de ami nagyon jó volt, az a jegelés. Mint egy tyúkapó, úgy ültem egy lefagyasztott infúziós zacskón. Bár egyszerűen nem értem, hogy a nővérek, vagy az orvos miért nem mondta ezt előbb! Aztán amikor egy kicsit már megnyugodtam volna, éreztem, hogy WC-re kell mennem. Nos, életemben nem gondoltam, hogy létezik ilyen mélységesen mély fájdalom! Férfi létemre erősen megkönnyeztem! Úgy tudnám leírni, hogy valahogy értsétek, mintha egy felforrósított hajsütővasat valaki a fenekembe dugott volna és amikor már a szemem is kiguvadt a fájdalomtól, akkor még ki is nyitotta azt ott benn! Ez a fájdalom egyszerűen leírhatatlan, nincsenek rá szavak!
Hazakerültem, nagyjából 3-4 hét telt el, ami őrületes fájdalommal járt. Minden WC-re menetel előtt már előre kicsordult a könnyem is a gondolattól és ordítani szerettem volna közben. A mai napig sem értem, egyáltalán hogyan bírtam elviselni a nélkül, hogy megbolondultam volna! Egy hónap múlva annyi változott, hogy a reggeli WC-zést követően délután 3-4 órára nagyjából elviselhető lett a fájdalom, de reggel kezdődött minden elölről. Ekkor már 4 hónapja éltem együtt folyamatosan a fájdalommal. A műtét után 2 hónappal már rájöttem, hogy baj van. Kéthetente mentem kontrollra, az orvosom szerint csak szimulálok, meg nyavalygok, de férfi vagyok és szedjem már össze magam! A sebek begyógyultak, nem fájhat már semmi sem. Hiába mondtam, hogy továbbra is vérzik és délután 4 órakor térek magamhoz a reggeli WC-zés után, csak legyintett. Így elkezdtem szétnézni, hátha talán másik orvosra lenne szükségem…
Így jutottam vissza erre a fórumra is. Bánfalvi doktor rendelőjében próbálkoztam először, de hiába mondtam el az asszisztensnek a történetemet, meg hogy fájdalmaim vannak, kb. 5 hét múlva kaptam időpontot. Egy pesti magánklinikára másnap mehettem, ahol tapintással (nem műszerrel!)megvizsgáltak. Majdnem kettéharaptam az asztalt a fájdalomtól, de muszáj volt! A „proktológus” közölte, hogy az egyik sebem szétnyílt - összeforrt többször, e miatt egy fájdalmas, széles fissura alakult ki, amit mindenképpen műteni kell. Az állami kórházban (a mukahelyén) szívesen megcsinálja, kb. 3-4 hét múlva jöjjek vissza és ad időpontot. A vizsgálat 15e ft volt, + 3e a receptírás. Kicsit lehúzósnak éreztem, meg bunkónak és nem is hittem nagyon neki.
Már lassan 5 hónapja szenvedtem minden egyes nap és éjszaka, úgyhogy kértem egy tükrözést attól a sebésztől, aki műtött. A magánrendelésre kellett mennem. A vizsgálat nagyon fájdalmas volt, de megint csak rendben talált mindent, közölte velem, hogy ne nyavalyogjak! Aztán azon a héten a vasárnapi egész napos fájdalmas fetrengést követően felhívtam Csatár Éva doktornőt lesz ami lesz alapon hétfő reggel. A doktornő figyelmesen végig hallgatott, majd megkért, hogy másnap (MÁSNAP!!!) menjek be hozzá soron kívül reggel és megvizsgál. Nos, életemben ilyen fájdalmas vizsgálatom nem volt még, de ilyen alapos sem! Mindenre kiterjedően megvizsgált ultrahanggal, tükrözéssel, tapintással. Az első orvos volt, aki tényleg figyelt rám és úgy éreztem, hogy valóban törődik velem. El sem hittem, hogy létezik ilyen orvos! A diagnózis nagyon egyszerű. Mivel nem lazítottam és nem síkosítottam a székletet (persze, mert mondjuk senki sem mondta, hogy kell és hogy hogyan kell!), a három seb közül kettő részben megnyílt, majd begyulladt. A vérzés e miatt történik, ráadásul már gennyesedett is. Mivel a sebek gyulladás alatt gyógyultak, így sajnos nagyon kell rá figyelnem, mert akár hónapok múlva is megrepedhet újra. Felírt egy fájdalomcsillapítót, egy antibiotikumot és egy kúpot. Egy hét múlva kontroll! Bevettem az első adagot és láss csodát, másnap úgy ébredtem, mint egy egészséges ember! Több mint fél év kín és gyötrelem után végre valóban a gyógyulás útjára léptem egyetlen egy nap (!!!!!) alatt, köszönhetően annak, hogy megtaláltam azt az orvost, aki tényleg ORVOSnak nevezheti magát! Aki végre valóban érti a dolgát! Akinek a szaktudása lenyűgöző és mégis emberséges és törődő. Akiből süt a szakma szeretete és az a hivatástudat, amit itthon egy „orvos” szemében sem találni már meg. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neki, hogy a kétségbeesésből kézen fogva kivezetett!
Most ott tartok, hogy próbálok megúszni úgy egy hosszabb időszakot, hogy ne vérezzen egyáltalán. Valahogyan be kell gyógyítanom a sebeket és akkor soha nem lesz többet baj. A megmaradt külső aranyér esztétikai kérdés már csak, nem érdemes feleslegesen bolygatni, de fájdalom már a múlté.
Tudom, hogy hosszúra sikeredett, de így kerek a történet. A levonható tanulságok az esetemből röviden: Először is az, hogy egy magánrendelőben az van kiírva, hogy proktológus, az egyáltalán nem jelent semmit. Kiderült, hogy az én „proktológusomnak” nincs is ilyen szakvizsgája. Sebész ugyan, de azért ez másik szakma, mint ahogyan az esetemből ki is derült. Az orvosok többségének egyszerűen nincs lelkiismeretük, ezt értsétek meg! Ne bízzatok meg bennük! Nem szabad! Próbálj inkább valóban elismert szakemberhez fordulni, ha problémád van! Én személyesen Csatár Éva doktornőt tudom ajánlani csak, de persze nézzetek körül nyugodtan! Itt is ajánlanak sokakat. A normális magánrendeléseken egy vizsgálat csupán kb. egy tankolás ára, de hidd el, hogy megéri!
Műtét. Nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy jobban szétnézek, mert valószínűleg nem is kellett volna engem műteni. A műtét a legtöbbször elkerülhető, ha megfelelő szakember kezel. De ha már valóban elkerülhetetlen, akkor sokféle módszer létezik. Ha ezt tudtam volna, sosem csináltatom meg ezt a faját, mert ez bizony embertelen kínnal és fájdalommal jár! Mindenkit lebeszélek róla! A lézeres módszert messze kerüld el, erről olvashatsz mástól, hogy miért. Van egy csomó olyan megoldás, ami csak belül, az idegekkel átszőtt rész alatt történik, így kimondottan kisebb szenvedéssel jár és gyorsabban is gyógyul, szóval konzultálj az orvosoddal!
Műtét után: lidokain kenőcs, jegelés, fájdalomcsillapítás és ragaszkodj az antibiotikumhoz megelőzési céllal! Egyél minden reggel és este 2-3 evőkanál búza-, vagy rozskorpát és igyál 2-3 evőkanál paraffin olajt! Ha nem bírod, akkor salátázz és locsold bőven olívaolajjal! Ha tejcukor érzékeny vagy, akkor kerüld teljesen a tejtermékeket, mert a sebeid így lassabban gyógyulnak! Használj végbélkúpot 2-3 hét múlva legalább 2-3 hétig, minden este, ugyanis az is síkosítja reggelre a kiutat és gyorsabban gyógyulsz! Ne nyomd, hanem várd meg, amíg magától kijön préselés nélkül! Ne egyél semmilyen magot, magvas kenyeret (pl. mandula, pisztácia, mogyoró, szezámmag, stb.) mert esetleg kifelé jövet felhasíthatja a vékony sebet benned! Tartsd lazán a székletedet legalább két hónapig! Ha a műtét után 2-3 hét múlva csípő, égető érzést és fájdalmat érzel, és ha csak egy kis apró vérzést is találsz, azonnal fordulj orvoshoz, mert az nem normális!
Remélem sokatoknak tudtam ezzel a hosszadalmas leírással legalább egy-egy dologban segíteni!
Nem azt mondom hogy ne lenne okod félni, hanem azt hogy ennek csak egy hatékony megoldása van: az orvosi szakvélemény. Az hogy másokkal mi történt, vagy mi nem az szerintem kevésbé releváns. Én úgy gondolom hogy nagyon el lehet veszni abban hogy másokkal mi történt és mi nem, de ettől még ez a te vérzésedet nem fogja csillapítani.
Mondom ezt a legnagyobb jóindulattal, én ugyanezt végigparáztam tehát tudom miről beszélek. Orvos, orvos, orvos ... ez a megoldás.
Az megnyugtatna engem ha mások, akik szintén átmentek ilyen beavatkozáson szintén arról számolnának be, hogy még sokáig előfordult, hogy vérzett a széklet ürítés. Akkor nem pánikolnék (feleslegesen?) ha még 4-5 hét után is simán előfordul másnak is.
Ez ìgy teljesen okè, csak èn mindenkèppen konzultàlnèk vele mielőtt bàrmit kennèk a műtött területre. Lehet fèlreèrtettelek de úgy èreztem a szavaidból hogy inkàbb a fàjdalom miatt halogatod a kontrollt, de akkor lehet èn èrtettem fère.
A màsodlagos szakèlemènyt az előtted hozzàszólônak ìrtam.
Én elégedett vagyok az orvosommal, csak korábbi tapasztalataimból kifolyólag úgy gondolom, hogy hajlamos vagyok időnként túlreagálni dolgokat, ezért kipróbálom ezt a krémet, és ha 1 hét alatt nem változik semmi, akkor fordulok orvoshoz.
Ja es attól mert fàj a kontroll, mèg tessèk elmenni rà ... ott mindenre fèny derül, ha vannak szövődmènyek azt is csak ott tudjàk megfelelően kezelni. Ha nincsenek akkor meg minden happy. Azèrt làssuk be ott ahol több csomót műtenek egyszerre az egy komplikàltab story.
Inkàbb legyen valaki hipochonder marha minthogy sajàt magàt próàlja gyógyítgatni, ezt sajàt tapasztalatból mondom. Az sokszor csak zsàkutca ès feleslegesen paràztatja magàt az ember. Egyikünk sem proktológus tehàt nem èrdemes àtvenni ezt a szerepet. Mindenkinek lehetnek hiedelmei vagy fèlelmei ezekre nem.èrdemes túl sok időt pazarolni.
Amennyiben valaki nem elègedett az orvosàval, olyankor èrdemes egy màsodlagos szakvèlemènyt szerezni ahelyett hogy tovàbb idegeskedne vagy rettegne. Ha ott is minden okè akkor meg el kell
fogadni hogy ezek a sebek lassan es olykor fàjdalmasan ès nem mindig lineàrisan gyógyulnak .... de gyógyulnak.
Nekem ligasure műtétem volt, már aznap hazamehettem. Még 2 hónap után is volt székelésnél vérzésem, de az orvos megnyugtatott a kontrollon, hogy szépen gyógyulok. Nemrég váratlanul megint elkezdtem vérezni székelésnél elég rendesen (3 és fél hónap után), és meg is van duzzadva. Arra gondolok, talán repedés lehet és most megpróbálom egy erre való kenőccsel kezelni. De elég rossz. Hozzáteszem, hogy nekem székrekedésem volt a műtét után, feltehetően pszichésen alakult ki, mivel előtte inkább hasmenéses voltam. Elkezdtem rá különböző készítményeket szedni, amik beállították ugyan a szokásosra, de az nálam nem kevés, és attól tartok, hogy emiatt gyógyulok nehezebben. Persze felmerült bennem a legrosszabb is, rák meg hasonlók. Most bízom abban, hogy a kenőcs segít. Szűknek is érzem a járatot, de ez sztem attól van, hogy a repedés mikor gyógyulni kezd összehúzza és a reggeli székelésnél ez úja felszakad. Az ugye nem lehetséges, hogy a székelési problémák miatt máris kialakulóban van az újabb aranyér? Kontrollra nem akarok megint menni, mert húzós is és a múltkor fájt is, és hülyének is éreztem magam, hogy a semmiért odanyomultam, mint valami hipohonder marha.
Köszönöm a biztatást. Tényleg megvisel a hosszú és lassú gyógyulás.
Most egy hét szünet után ma reggel megint vérzett székelés után :( Pedig nem volt túl kemény a széklet és csak kis hasprésre volt szükség hozzá. Az ilyenek mindig megviselnek, elkeserítenek. A doki azt mondja 3 hónapig vérezhet. Hogy megint csak lepattint vagy tényleg így van nem tudom :(
Még annyit hogy egy ilyen műtét után az embernek a teljes érzéke megváltozik, és a székelés illetve az izmok működése is olyan életidegen mivel minden nagyon érzékeny. Ahogy gyógyul majd ez szép lassan vissza fog állni, ahogy a pszichés nyomás csökken úgy válik az izomműködés újra sokkal tudatosabbá és kellemesebbé. Amíg , ha lassan de biztosan, javulgat a helyzet és nem rosszabbodik addig tényleg nincs miért aggódni. Bár tudom, ez most téged még nem vigasztal.
Nekem is csak egy kontroll vizsgálatom volt, ez teljesen rendben van és az is hogy csak akkor kell visszamenned ha tényleg valami rosszabbodna. Amiket eddig leírtál, az külső szemmel nézve teljesen rendben van. Teljesen átérzem azt amiről írsz, de a fájdalmakat nem lehet előre leírni vagy megsaccolni. Azt sajnos csak ott megélni lehet a helyszínen. Az elején én is kicsit haragudtam az orvosra hogy szépítette a dolgokat, de őszintén ha elmondja mennyire fáj akkor csak sokkal jobban izgultam és idegeskedtem volna. Amikor a műtét utáni első reggelen itthon csak úgy natúrba elöntött a vér, és ültem a maxi betéttel a seggemben életem legnagyobb fájdalmai közepette akkor bizony ha lett volna erőm és ott áll velem szembe bevallom legszívesebben megöltem volna. Mire eljutottunk a két hetes kontrollig, már csak hálálkodtam neki és áldottam a nevét ahogy azóta is. Ez egy kicsit pszichés dolog, mindenki másképp éli meg ezeket a helyzeteket és erre senki sem fog tudni soha felkészíteni.
Mivel nekem külső műtétem volt, a három hetes gyógyulás nagyjából helytálló volt de utána még hetekig érzékeny volt, egyszer nagyon be is gyulladt stb és kellett némi utókezelés. Így a három hét helyett ca. 2 hónap mire el tudtam végre felejteni az egészet. Akkor ezen sokat agyaltam és idegeskedtem, de most így visszanézve ez az egész a sebgyógyulásnak a természetesen folyamata. Gondoljunk csak bele egy több centis vérző seb van a seggünk közepén amit nap mint nap többször felszakítunk és mégis idővel hibátlanul begyógyul. Ha bármi gond van, akkor meg ott az orvos aki megelőzi a nagyobb bajt. Ennél többet ebből a helyzetből nem lehet kihozni, de tény hogy ezek a sebek begyógyulhatnak 3 hét alatt, viszont a teljes regenerálódás az inkább 6-8 hét minimum. Ha túl leszel rajta, hidd el másképp fogod látni az egész folyamatot mint amikor épp a közepén vagy és szét idegesíted magad (részben jogosan).
Többen írtátok már a rendszeres kontrollt. Nekem az orvos a műtét 3 héttel egy kontrollt csinált, amikor kivett egy-két külső varratot is és azt mondta csak akkor jöjjek ha valami baj lenne. Tehát semmi további ellenőrzés. Nekem ez furcsa.
CCa egy hónapja jöttem haza a kórházból. Erősen figyelek hogy lágy maradjon a széklet és így már nem vérzik kb egy hete. Addig nagyon megijedtem én is mert sok vér volt székelés után. A fájdalom már minimálisra csökkent. Pár napja már szinte teljes értékűen tudok dolgozni is. Egyedül a reggeli wc-re menés, ami akadályoz a pontos munkába járásban. Meg kell várjam szépen otthon, míg erőlködés nélkül el tudom végezni a dolgomat. Aztán még várni, mert többnyire nem egyben jön ki az egész adag. Utána tusolás, negyed óra pihenés ... Szóval a reggeli indulás csúszik mindig, de nem probléma szerencsére a munkahelyemen. Már nem gond a vezetés és az ücsörgés. Eddig csak napi 3-4 órát bírtam.
Sokkal korrektebb lett volna, ha a doki előre felkészít a várható fájdalomra és az elhúzódó gyógyulásra. Azt mondta 2-3 nap kórház (5 nap lett), első 3-4 wcézés fájdalmas (két hét is volt az legalább), 10-15 nap betegállomány (3 hét valójában) szerinte 3 hét múlva pedig a múlté az egész (na azt már erősen várom!) A tampon kivételére azt mondta kicsit kellemetlen lehet. Na arra nincsenek szavak! A falat kapartam.
Gondolkodom hogy elmegyek másik dokihoz kontrollra 8 hétre a műtét után. Félek nagyon, hogy minden rendben legyen. Rettegek pl a végbél szűkülettől. Láthatóan vékonyabb a széklet most. Remélem csak az izmok feszességétől :( Sokkal jobban tudom már tartani a székletet, mint eleinte de még nem százas az sem. Még mindig női betét kell hordjak, de a váladékozás sokkal gyengébb.
A vérzés és a váladékozás teljesen normális része egy ilyen műtétnek, ahogy a fájdalom is. Ezen szerintem nem szabad annyira kiakadni, bár aki azt gondolta hogy egy több éves betegséget 3 nap alatt le lehet rendezni az csalódni fog. Ezt a tampon dolgot én is átéltem, elég bizarr volt de ma már csak nevetek rajta. Nekem is kétszer annyi ideig vérzett mint ahogy az átlagnak, de ez teljesen egyéni. Az első két hét mindig pokol, utána pedig fokozatosan javulnak a dolgok. Sajnos az orvosok néha szépítik az igazságot, azt mondják egy hét ami amúgy inkább három vagy négy de mindig az a lényeg hogy ha a tendencia pozitív akkor semmi baj nincsen, nem kell aggódni. 2 hónapig nem is kell nézegetni meg nagyon fogdosni azt a részt, a kontrollokat leszámítva. (Ha rosszabbodik akkor azonnal orvos). Ezeka sebek belülről kifelé gyógyulnak ezért nagyon fontos a váladékozás is. Felül vérzik még, de közben alatta már gyógyul be a seb. Ahogy múlik a fájdalom úgy jön vissza az ember életkedve ... lehet választani hogy pár hét fájdalom vagy tíz év agyfasz egy ilyen betegség miatt. Kinek melyik megfelelőbb.
A detralexet már a műtét után egy nappal kellett volna szedned, sőt injekciózni kellett volna magadat. Én is kaptam valami trombózis elleni injekciókat, asszem 12 darabot amit esténként magamnak kellett beadnom.
Fontos, hogy használj kis vazelint a segglyuk körül, hogy a seb ne dörzsölődjön mikor pl leülsz. Másfél hónap után már tudnál dolgozni, de munka után jobb ha lefekszel és kipihened. A vérzés egyénfüggő, van akinek egy hónap után már nem vagy csak nagyon halványan, és van akinek két hónap kell.
Ha bent van még a külső varrat akkor azt már ki kell szedni mert ez nem engedi tágulni székeléskor a heget és ettől vérezhet. A súlyos vashiányhoz nagy vérveszteség kell naponta. Ennyire talán nem vérzel már.
Székelés után ne papírral erőltesd a törlést hanem tusold le meleg vízzel a területet és kis vazelinnel bekenni. Sokkal kényelmesebb lesz és a vazelin miatt jobban gyógyul a seb. És a vécézés a lehető legrövidebb ideig tartson. Inkább menj el naponta többször, mintsem félóráig erőlködj.
