Legyen ez egy olyan topic, ahol nem az utazási és szállásfoglalási lehetőségek dominálnak, hanem azokról az élményekről, szépségekről, emlékekről írunk, amik arra készettek minket, hogy Olaszország elkötelezett rajongóivá legyünk. Legyen az a szép táj, a művészetek, a hegyre épült csodás kis városok, vagy Róma..., esetleg a finom fagyik vagy egy emlékezetes hangulat, szóval minden, amire ha visszaemlékezünk, akkor összeszorul a szívünk és nagyon vágyunk újra átélni a régi emlékeinket!
És legalább annyira szeretnénk ezt az érzést másokkal is megismertetni.
Pl. EasyJetnek van jàrata Lamezia Termèbol Ròmàba oktòberben este felè, novemberben dèlutàn. Ha pontosak, mindkèt esetben jòk a Wizzhez. A Lameziai Centrale vasùtàllomàsròl gyakran mennek a helyijàratos buszok, de gyalog sincs tùl messze. Kb. fèlòràs sèta.
Sziasztok! Lenne egy fura kérdésem: valakinek van ötlete, hogy Reggio di Calabriából vagy Messinából miként lehet hazajutni? Bariból repcsivel de oda hogyan? Vonat iszonyat hosszú és sok átszállás...
Ezt magyaràztam èn kicsit règebben, hogy aki teheti, hagyja magàt a sokak àltal kotelezonek tartott olasz làtnivalòkon kìvulre, a kevèsbè tàrgyalt Dèl-Itàliàba is elcsàbìtani magàt. Nem fog csalòdni, sot. Igazi Olaszorszàggal fog itt is talàlkozni.
Orulok, hogy nèhàny kedvenc pugliai "vàrosom" nektek is tetszett. Amint tudtok, egy Eszak-Pugliàt is iktassatok be! Barival, Barlettàval, Garganòval, ha lehet Castel del Montèval, ami nekem is hiànyzik mèg sajna. Es a basilicatai Matera teljes napot (ha lehet estèt/èjszakàt is) igènyel.
Pénteken már csak egy rövid kirándulás fért bele, Alberobello. Két nagyobb trullo-telep van, az egyikben kb. 1000, a másikban kb. 400 házikóval. Úgy tűnt, hogy némelyikben laknak; de láttunk olyat is, ami orvosi rendelőnek van kialakítva; de a zömük bérelhetőnek tűnt; illetve ajándékboltként is működik jó néhány.
Szombaton Ostuniban és Leccében jártunk.
Ostuni egy csupa fehér épületből álló, dombra épült kisváros, nagyon szép.
Lecce is fantasztikus, a díszes templomokat és palotákat szájtátva csodáltuk.
Érdekes volt, hogy míg napközben alig láttunk embert, olyan 6 óra körül elkezdtek zsizsegni, rengetegen sétálgattak, beszélgettek az utcákon; sőt, a piaci árusok is akkorra cuccoltak ki.
Nekem nagyon tetszik ez, az egész város kivonul, mindenkivel lehet találkozni, ismerkedni.
Erre a napra gondoltuk még, hogy lemegyünk a sarokig, de esélytelen volt, úgyhogy ezt átettük másnapra. A vasárnapi programot még az befolyásolta, hogy a képeslap-árusoknál végignéztük a kínálatot, és a Gallipoli-szekció abba az irányba befolyásolt bennünket, hogy azt nem lehet kihagyni.
Vasárnap tehát Gallipoli és Santa Maria di Leuca volt a program (Matera és Locorotondo rovására, sajnos).
Gallipoli egy csodálatos kisváros, sok tengerrel, élénk kikötővel, kastéllyal, gyönyörű épületekkel.
Innen olyan 5 óra körül indultunk le még délebbre, és a partmenti kis településeken is ugyanazt tapasztaltuk, mint előző nap Leccében, hogy nagyjából ebben az időben kerülnek elő az emberek, sétálgatnak a tengerparton, élik a közösségi életet.
A csücsöknél egy egyszerű, de nagyobb szép, méltóságos templom áll. Napnyugtára értünk fel, éppen mise volt, rengeteg autó parkolt ott. A kilátás fantasztikus. Egyik oldalon a dombra épült fehér házak, a fokozatos kigyulladó fényekkel, másik oldalom a tengerek. Az Adria és a Jón tenger között ott a határ, ahol a templom áll.
Hétfőn 1-kor indult haza a gép; úgy gondoltuk, hogy belefér még 2-3 óra városnézés Bariban, de ebből csak 20 perc lett. Hiába indultunk el 7-kor, Bariba épp a reggeli csúcsra értünk be, így a városban lassabban haladtunk, mint a csigák. 9 után értünk a kastélyhoz, kivülről megnéztük, aztán még sétáltunk egy kicsit, és indultunk a reptérre, mert tartottunk attól, hogy ha kifele is csak ilyen lassan tudunk menni, akkor nem érjük el a gépet. Nagyon sajnáltuk, mert a futó benyomásunk alapján Bari is megért volna ennél jóval többet.
Kezdem a végkövetkeztetéssel: Pugliában rengeteg a látnivaló, úgyhogy 3 nap csak egy kóstolóra elég. Akinek viszont csak ennyi jut, annak érdemes alaposan megterveznie, hogy merre megy, mit néz meg.
Jóval lassabban haladtunk, mint szerettünk volna, ezért újra kellett gondolnunk az eredeti elképzeléseinket. Több helyszínt is ki kellett hagynunk annak érdekében, hogy a fő célt - a sarok hegyét - elérjük.
Múlt pénteken mentünk, most hétfőn jöttünk haza (október 8-11).
Bariba repültünk, az út meglepően rövid, mindössze 70-75 perc.
Az idő fantasztikus volt, napközben 25 fok feletti, de éjszaka is elég volt egy könnyebb kardigán a póló fölé.
A tengervíz is kellemes, simán jó a strandoláshoz.
A hazautazás napján viszont esett teljes erőbedobással.
Polignano a Mare-t választottam bázisul, nagyon bevált. Külön köszönet Hattyuvernek, míg ő nem említette ezt a helyet, addig a létezéséről sem tudtam.
Klassz szállásunk volt, a tengertől valóban 10 méterre, tetőterasszal, parkolásra alkalmas kerttel.
A tenger valami csoda azon a szakaszon! A sziklás partnak csapódó óriási hullámok, a kék ezerféle árnyalatán csillogó napfény fantasztikus látvány!
A sarok belső oldalán viszont homokos a part, strandolásra inkább az az alkalmas.
Útközben többször is megálltunk nézni a vizet, ezzel is elment sok idő, de minden perce megérte.
Azt hittem, hogy beragadt a számítógépem, hogy még mindig ez a két köszi az utolsó két hozzászólás a topikban, miközben mi megjártuk a csodálatos Pugliát! Hát mit csináltatok egész hétvégén? :-))
Majd fogok róla írni, de addig is szeretnék kérdezni valamit. Olaszországban hogy működnek a fizetős utak? Mindenütt kapu van, vagy vannak olyan szakaszok, amire előre kell venni valami jegyet?
Bizonytalanok voltunk egy részen, hogy rámehetünk-e ingyen, vagy kellett volna valahol fizetni. Eddig még csak a kapus megoldással találkoztunk, de nem tudjuk, hogy ez általános-e országszerte.
Igen, sajnos átsiklottam felette. Visszanéztem és nem sokkal a beírásod után tettél be képeket is, azokat láttam és nem néztem, hogy volt egy előző beírásod is.
Nem véletlenül kérdeztem..., a minap valaki kérdezett Marateáról..., én írtam róla egy csomót, többek között erről a szoborról is, bár képet nem tettem fel róla. Senki nem reagált rá, az sem, aki érdeklődött. Azért tettem fel a kérdést, hogy vajon volt-e valaki, aki elolvasta, amit írtam..., reméltem, hogy talán te olvastad. De ezek szerint nem. Hát..., erről ennyit.
nekem is azok tetszettek igazán. http://www.5terre.com/FrameSet.php?LeftPriMenu=001&LeftSecMenu=002&LeftFile=003/001.htm ezen a linken meg tudod nézni az egyes szakaszait is.
Olvasok most egy tökjó off-regényt, Mario Puzo: A Szicíliai.
A barátok barátairól (vagyis a maffiáról) és banditákról szól, inkább romantikus fényben tünteti fel a világukat; nem a véres, brutális valójában; de azért érdemes elolvasni, mert érdekes és nagyon olvasmányos, jók a leírások, a tájról, a szicíliai parasztok életéről, körülményeiről, a maffia kialakulásáról.
Monteleprében és környékén játszódik, Szicília észak-nyugati részén.
A regény főhőse Salvatore Giuliano, a szimpatikus, jóképű bandita, a valóságban is élt.
Puzó írta a Keresztapát is, és vannak közös szereplők is a két regényben.
