Ez most hosszú lesz, de tegnap sokfelé jártam! :-)
Országos Kéktúra útvonal módosítások
Tegnap reggel háromnegyed hét felé indultam itthonról, a családi járgánnyal lemanővereztem Fehérvárcsurgó mellé, a Gaja-völgyi Tájcentrum déli kapujánál elterülő murvás parkolóba. Nyolc felé indultam neki az első útvonal módosítás bejárásának.
Fehérvárcsurgó, Öreg-hegy
Régebben az OKT útvonala Fehérvárcsurgóról felkapaszkodott az Öreg-hegy szőlői, zártkertjei közé, észak felől megkerülte azokat, és leereszkedett egy fenyvesen keresztül a Fehérvárcsurgó és Gúttamási közötti országútra, most azonban egy elkerítés miatt nagyobb kitérőre kényszerül észak felé. Az új útvonalat oda-vissza jártam be, most a nyugat-keleti OKT bejárási útvonal miatt csak a vissza utat ismertetem.
Fehérvárcsurgó felől egy nagyon kopott, hiányos aszfaltozású úton lehet felkapaszkodni az Öreg-hegy hétvégi házai közé, most egy jól jelölt ponton jobbra, egy földútra térítenek a K- jelzések, egy jól kijárt földútra, innen nyílik a Gaja-völgyi Tájcentrum fából ácsolt kapuja pár lépés után. Belépve rajta egy ösvényen néhány lépést megyünk visszafelé a kerítés mentén, a sarkon nyíló, de lelakatolt kapuig, és ráállunk az itt kezdődő füves keréknyomokra.
Néhány száz lépéssel kiérünk egy irtásfolt peremére, az útelágazásban balra térünk (iránymutató táblák is jelzik a követendő utat), ezen az úton délről megkerülve a friss tölgyes telepítés talán méteres fácskáit felérkezünk egy gerincre. Szemből megjön a P-, a K- vele együtt fordul balra, egy erdősáv mögötti újabb irtásfolton lévő friss tölgyes telepítésre. Szerpentinezve leereszkedünk egy völgybe, aztán egy jól jelzett ponton a K- letér balra az útról, ösvényre fordul és pár lépés után egy fokhíjas létrán elhagyja a Tájcentrum területét, most mindenfajta díszkapu nélkül.
Az ösvény a kerítés külső oldalán visszatér az öreg erdőbe, tétován kanyarog párat a fák között, a fatörzsekre felkapaszkodó sok-sok, most elszáradt iszalag miatt ez a rész nyáron eléggé benőtt lehet, aztán felkapaszkodik az Öreg-hegyi zártkertek szélén futó földútra, itt érkezünk vissza az OKT régi útvonalára. Innen már a megszokott úton vágtam át a fekete fenyvesen, ereszkedtem le a dombról a gatyafékes lejtőn, értem ki a Fehérvárcsurgó és Gúttamási közti országútra és ballagtam vissza a parkolóban álló kocsihoz.
Bepattanva az autóba átrobogtam a következő útvonal módosítás hegyszínére, Gántra. Tíz óra felé álltam meg vele a faluvégen, a József Attila utca utolsó házainál lévő buszforduló melletti füves folton.
A letérés helye az Öreg-hegyen
A Tájcsentrum bejárata pár lépés kitérő
A telepítés
A K- és P- közös szakasza le a völgybe
K- és K+ csere a Hajdúvári vadászház és az Antal-árok között
A K- megszokott útvonalán elhaladtam a faluvégi lovastanyák mellett, aztán a vén, ágas-bogas tölgyek mellett ráfordultam a Kápolna-pusztára vivő, jól kijárt földútra. A K- és később a K+ jelzést követve (ez az OKT régi útvonala) kapaszkodtam fel a fennsíkra, elhaladtam a Hajdúvári vadászház mellett (már ezt sem érinti a kéktúra) és megérkeztem a K- és Z- többszörös csomópontjába (a két jelzés pár lépést együtt fut az erdőben). A nyugat-keleti bejárást figyelembe véve innen ismertetem az útvonalat.
Kényelmes erdei földúton pár perc alatt elérhető az útelágazástól az új útvonalon a Géza pihenő. Itt álltam meg és ettem meg az ebédem az egyetlen, még álló pihenőpadnál és asztalnál. Jó lett volna, ha itt is felújították volna a pihenőt, de úgy látszik, nem fért bele a keretbe (bár listámon nem szerepel, mert akkor még a régi útvonalon ment az OKT). Zajos társaság érkezett éppen akkor, amikor elcsomagoltam a cókmókot, kétszer kellett köszönnöm, mire egyszer válaszköszönésre méltattak.
Nekiindultam a gerincen vezető jól kitaposott földútnak, kissé elmélyedtem a gondolataimban (hát, néha ilyenek is vannak nekem), csak arra figyeltem fel pár perc múlva, hogy nincsenek kék jelzések! Ránéztem a GPS kijelzőjére, szerinte a semmi közepén álltam! A gyufásdoboznyi kijelzőn láttam, hogy a K- már jó párszáz lépéssel korábban másfelé tért! Úgy látszik túltoltam a dogot, mint Balog lelkész úr az iskolaközpontosítást, így aztán megfordultam és visszakutyagoltam az elágazási ponthoz. Készítettem pár képet, mindenkire rábízom, hogy eldöntse, én voltam-e kutyütő avagy a jelzésfestők. :-))
Ritkán járt keréknyomokra tértem, szépen fokozatosan lejtve érkeztem le a völgybe. Ez így talán jobb a Gánt felől jövőknek, mint a Hajdúvári vadászházhoz vezető rövidebb, de keményebb kaptató. Lenn a völgyben átvágtam egy irtásfolt sáros rakodóján, aztán pár perc múlva az utam beletorkollott az Antal-árokban vezető földútba, ahol megérkezett a K+ jelzés. Innen a már ismert útvonalon battyogtam vissza Gántra, közben megcsodáltam a Gánti-szikla tövébe épített szép erdei pihenőt. Negyed kettő után értem vissza a kocsihoz, berámoltam mindent, aztán elindultam a következő helyszín felé.
A Géza pihenő emlékműve
A letérés helye a földútról jelzések karikázva
Lefelé az Antal-árokba
Erdei pihenő a Gent-szikla tövében
Péliföldszentkereszt
Mellékutakon haladva értem el fél három előtt pár perccel Péliföldszentkeresztet, itt is van ugyanis egy kisebb útvonal módosítás. A kocsit az öreg tölgyre szerelt kéktúra bélyegző mellett hagytam, én pedig a GPS-t beizzítva belefogtam a következő menetbe. Még a régi útvonal murvás sétányán értem el a Szent-kutat, itt kezdődött a változás. A kis tisztást most nem jobb felé indulva a kertkapun keresztül hagyja el a K-, hanem a Louresi-barlangtól balra, egy jól kitaposott ösvényen kapaszkodik fel a dombra, egy kis völgyben haladva. Pár perc alatt felértem a mezők szélére, itt az út élesen törve jobbra szinte visszafordult, hogy követhesse az erdő szélét.
A mező délkeleti sarkát elérve az út (alig járt nyomok) követve az erdő szélét balra fordult, aztán az erdősarkot elérve megérkezett a kerítés is. Az a kerítés, aminek régebben a keleti (belső) oldalán ment a kéktúra, most azonban a kerítésen kívülre került az útvonal! Elballagtam a távoli kerítéssarokig, nem fordultam vele együtt, még pár lépéssel tovább kell menni, felkapaszkodni egy kisebb rézsűn, és már az erdőben ráállni az ott futó földútra. Ezen haladva pár perc alatt elérjük azt a pontot, ahol régebben megérkezett a K- a kerítésen belülről, hogy továbbinduljon a Bajót Öreg-kő sziklái tövében lévő erdei pihenő felé.
A lejtőn gyorsan visszatrappoltam a kocsihoz, éppen negyed négykor kapcsoltam ki a GPS-t. Rövid fejszámolással rájöttem, még egy útvonal módosítás bejárása belefér a napomba, így aztán nem is sokat vacilláltam, indítottam a motort és irányt vettem Kesztölc felé. Alig fél óra múlva már a kesztölci Hársfa kocsma előtt állítottam le a motort, hogy aztán a közelgő naplemente miatt azonnal bele is vágjak a következő menetbe!
Eddig a Lourdes-barlan előtt jobbra kellett menni, most balra
Eddig a kerítés jobb oldalán kellett menni (belül), most a bal oldalán (kívül)
Kilátás fentről Péliföldszentkeresztre. A bekerített területen nagy földmunkák zajlanak...
Útvonal változás Kesztölc és a Kétágú-hegy között
Régebben az OKT Kesztölcön, a Hársfa kocsma előtt balra tért, hogy a keskeny aszfaltúton induljon neki a Kétágyú-hegy felé vezető kaptatónak, de elkerítés miatt itt is változott az útvonal! Most Kesztölc főutcáján, az Esztergomi utcán kell gyalogolni egy jó nagy háztömbnyit, hogy a legközelebbi, eléggé keskeny, de aszfaltozott Cseresznyéshát utcán induljunk pontosan a Kétágyú-hegy jobb oldali púpja felé.
A faluvégen az aszfaltozás véget ér, de a jelzések egyenes vezetnek tovább az itt kezdődő keréknyomokon. Gyakorlatilag egyenesen, a szinte végig szem előtt lévő Kétágyú-hegy felé kapaszkodunk, nem túl meredeken, de folyamatosan. Már épp azon filóztam, hogy a mezőkig vezető kapaszkodó nagyját már megtehettem, amikor egy kisebb gerincre felérve megrökönyödéssel vettem észre, hogy egy erősebb lejtő jön, vissza egy kisebb völgybe! Ilyen a korábbi úton nem volt, de most már ilyen is van! A völgyben keskeny aszfaltút futott, méghozzá az, amin régebben indult kifelé az OKT Kesztölcről. Rátértem jobbra pontosan harminc lépés erejéig, aztán egy balra kiágazó földúton ismét a hegy felé fordultam.
Hajdanvolt zártkertek között kapaszkodtam tovább, néhány romos fészer, kidőlt falú faház emlékeztetett a terület dicsőbb múltjára. Egy villaszerű elágazásban – bár nincs jelölve a mezőn – a jobb oldali utat kell választani, aztán egy mezőszélen kapaszkodva, később egy erdősávon átvágva értem fel a Kétágú-hegy sziklái tövében húzódó hosszú mezőre. Az út utolsó szakasz már csak ösvény volt, ez csatlakozott bele a mezőn futó keréknyomokba.
Elgondolkodtam azon, vajon a Klastrompuszta felől érkezők vajon honnan láthatják, hogy itt balra kell térniük, le a falu felé, aztán alaposan körülnézve feltűnt egy szikladarab, amire felfestették a derékszögű útirányváltást. De más semmi, mert az erdőszél messze van, és a két talán csuklónyi vastagságú fácskán lévő kapujelzések ilyen messziről nem látszanak. Ide kéne útirányjelző tábla, vagy legalább egy betonoszlop!
A nap már eléggé alacsonyra ereszkedett a Nagy-Gete mellett, amikor visszaindultam a faluba, alaposan kilépve háromnegyed ötre értem vissza a kocsihoz. Innen már nem volt más dolgom, mint hazakocsikázni. Kicsi volt a forgalom, hatra már haza is érkeztem.
Indulás a Cseresznyéshát utcán a kétágyú-hegy felé
Elágazás a mezőn - a legközelebbi jelzés karikázva
A jelzés közelről
Itt kell jobbra térni a mezőn futó keréknyomokra (jelzés karikázva)
A jelzés korrekt, csak messzi van az elágazástól
Bónusz kép: napnyugta a Kétágú-hegyen
Szokás szerint most is közreadom az útvonal trekkjét, ebből látható, hogy merrefelé jártam. Ahogy mászógép mondaná, eléggé sokat tüsszögtem most is út közben, különösen a völgyekben, remélem, nem kaptam el valami influenciát! :-)
- track -
:-)
