Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Így, néhány órával éjfél előtt, engedjétek +, hogy minden idelátogató madáretetőnek, madárbarátnak, tenyésztőnek vagy csupán a téma iránt érdeklődőnek Nagyon Boldog, madárfiókákban Bővelkedő, Eredményes és Egészséggel teljes 2008-as Új Esztendőt Kívánjak !
És egy kis plusz info az érintetteknek. A téli pintyet igazándiból fenyőpintynek híjják.
Ja, Neco szívből gratulálok a szegedi eredményedhez. Csak így tovább jövőre is.
Szívből kívánom, hogy minden jókívánságod szálljon vissza rád kétszeresen - a fotó meg külön originális, engem is meglepett, bár, ha belegondolunk, oly logikus.
No és legyél sikeres a "fülemüle-kanáriban"! Meg úgy általában
GAZDAG FÉSZEKALJAKAT!
(mindenki másnak is!)
Hermann Rampolt: lipochrom fehér kanári-fészekalj, kelés után 2. nap
Sziasztok! Új vagyok ezen a topkion és segítséget szeretnék kérni. A téli madáretetőbe csodaszép vendégek járnak, de a széncinegén a verében és a tengelicen kívül nem nagyon ismerem őket, mellékelek néhány fotót, hátha valaki felismeri a szines téli vendégeket. Előre köszönöm!
Ezt a képet néhány napja csináltam az étkező ablakból. Tengelicek az orgona bokor magjait csipegették. Számomra meglepő volt ilyet még nem tapasztaltam....8-)
Hallott már valaki kézből nevelt amandináról? A net révén sikerült megismerni a budapesti Sütő doktort, aki nemcsak rendkívül rokonszenves, de a honlapján www.allatorvosi-rendelo.hu található cikkek alapján olyan tudás birtokosa, ami minden állatbarát hasznára válhat. Levelezésünkből kiderült, hogy vannak díszmadarai, s egy NYÁRSFARKÚ amandinát kézzel nevelt fel - küldött is róla képet. Sőt, a többit magatok is megnézhetitek, érdemes!
RÉSZLET A LEVELEZÉSBŐL:
Kedves Tibor!
Örülök, hogy tetszett a lap, még szeretném fejleszteni, csak munka mellett nem marad annyi időm rá, amennyit szeretnék. Az MTI-nek írok cikkeket, már vagy 500-at írtam, amit a cikkgyűjteményben látott, az ennek csak a töredéke.
Szeretettel üdvözli:
Dr. Sütő András
Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos
u.i.: ha fent van az IWIW-en, akkor keressen meg Dr. Sütő András néven, vagy Felsőzöldmáli úti állatorvosi rendelő címen. Ez utóbbiban a képek alatt ott vannak azok a kis állatok, amiket felneveltem. A csatolt file-ban küldök képet az általam felnevelt kis amandináról.
Mondom, hogy én se parázom. Nekem már ez nem probléma, majd ti megoldjátok - VAGY NEM.
Lényegében Ildivel délután dumcsiztunk erről, s abban maradtunk, hogy a gazdagok simán megússzák, a csóró már most is génmódosított, szójás kaját eszik. Majd rákap a moszatra is...
Szóval tényleg semmi gond! Aki valóban gazdag, az simán szerez ma is magának pl. jácintarát, s a birtoka közelébe se mehet hatóság (magánterület - magánsziget).
Ha úri kedve úgy tartja meg is eheti - végülis a brazíl indiánok is eszik.
És mondjuk ha már csak 3 milliárd ember számára lesz iható víz, akkor még mindig nem mi európaiak bánjuk. (Meg persze nem az arab sejkek - akik unalmukban elsolymászgatnak.)
Köszi a képet, de tényleg annyira nem találom vészesnek a helyzetet. Mint kisfogyaszto azt hiszem nem mi fogjuk a világ sorsát megoldani, ezért nem értem ezt a nagy pánikot. Nekem is volt középiskolába atomtámadás elleni légo oktatás. A tanár aki oktatta kicsit alzheljmer kóros volt és remegett a keze. Ezért elneveztük biztos kéznek. Sokat mulattunk az egész atomtámadáson..
Hát az attól függ! A tudomány mai állása szerint az általunk lakott világok keletkeztek, tehát végük is lesz valamikor. Ha így igyekszünk, akkor egyre gyorsabban közeledik - viszont állítólag lehet lassítani is a folyamatot.
Én még a lassan a terepet átadó üvöltő beat-nemzedék (tudod, még a XX. században hőbörögtünk - 60-as évek) tagja volnék.
Amikor mi fiatalok voltunk, egészen elérhető közelségbe került egy újabb világháború - atom- és hidrogénbombákkal.
Tanultuk, hogy atomcsapás idején hogyan kell elzárni a légópincéket, mikor és miképpen kockáztathatja az ember a felszínre kimerészkedést...
Talán hallottál róla, hogy a hippimozgalom ebben a kilátástalanságban is gyökerezett.
Talán az is segítette a leszerelést, a fegyverzetcsökkentést és végsősoron a hidegháború végét, hogy az emberek elfogadták: RAJTUNK IS MÚLIK, HOGY LESZ-E ATOMHÁBORÚ.
Hadd higyjek én abban, hogy a Föld jövője szempontjából nem mindegy, hogy miként élünk és cselekszünk.
És vállalom azt is, hogy ezentúl nem madárbarátként, hanem
Szó esett a költözésről belelestem a lexikonban. Nos ezt találtam:
költözés, vonulás: a madarak közül több fajra jellemző, hogy a költés, a fiókák felnevelése után útra kel.
Az ilyesfajta utazást
vándorlásnak (vándorló zsezsék -Askar Isabekov felvétele - http://www.birds.kz/index.html),
kóborlásnak v.
költözésnek nevezzük.
1. Tekintve, hogy a szaporodási ciklust követi, vannak kutatók, akik az ivarmirigyek működésével és az ivari hormonok hatásaival magyarázzák.
2. Mások, pl. Wolfson felteszi, hogy a fényérzékeny toboz mirigy működésével áll összefüggésben.
Ti. a nappalok rövidülése aktiválja a tobozmirigyet, minek hatására módosul a szervezet anyagcseréje, bekövetkezik az elhájasodás, ennek eredményeként megváltozik a belsőelválasztású mirigyek működése, s úrrá lesz a költöző madarakon a vonulási nyugtalanság.
3. És vannak, akik az évszakosan változó táplálkozási lehetőségek következtében kialakuló anyagcsere-változásokat teszik a költözésért "felelőssé".
Az okok nyilván összetettek, lényegét tekintve a költözés a vándorlásnak az a módja, mely évenként
meghatározott időben és
irányban ismétlődik.
Alapvető oka az életkörülmények várható, gyökeres változása, mostohává válása.
Mindemellett sem tudatos, hanem ösztönös viselkedés. A feltételezések szerint a jégkorszakban beállt változások kényszerítették ki.
Az északi félteke madarai többé kevésbé déli irányba tartanak. A keleten élők inkább délnyugatnak, a nyugaton élők pedig délkeletnek.
A költözés útvonala általában folyók, völgyek által meghatározott.
Az európai fajoknak több, mint fele költöző. A későn (novemberben) indulók általában hamarabb (februárban) visszatérnek. A költözés módja fajonként nagyon változatos. Történhet:
párban v. nagy csapatokban,
mások társaságában,
éjjel (a gyengébb fajoknál),
lassan v. nagy sebességgel.
A telelőhelyek:
Dél-Európa, Észak Afrika, India, Dél-Kína és a szomszédos szigetek;
az észak-amerikai madarak az USA déli részébe, ill. Közép-Amerikáig utaznak;
a dél-amerikai fajok Dél- és Közép-Brazíliáig;
Dél-Ausztrália madarai Új-Guineáig és a környező szigetekre utaznak telelni.
A vonulók rendszerint zsír formájában képeznek tartalékot az utazásra, s vonulás előtt csapatokba verődnek.
A költözés közben, több - csapatban vonuló - fajnál kialakult rend uralkodik:
leggyakoribb az ék alakú vonulás;
vannak sorban, ill.
szalagszerű kígyóvonalban és
rendezetlenül vonulók is.
A vonulás magassága szintén fajspecifikus. A gyengébb madarak legszívesebben erdők, fák fedezetében vonulnak.
A gyengén repülők az út egy részét gyalogszerrel teszik meg, míg a vízimadarak, ahol erre lehetőség nyílik, ott úsznak.
A nagy csapatokban vonulók a téli tanyákon is rendszerint összetartanak. A csapat csak a visszatérés előtt lazul fel, amikor az ébredő "szerelem" hatására megkezdődik a párválasztás.
Ilyenkor új szerelmek születnek, régi hitvesi kötelékek erősödnek meg, és boldogan térnek meg a madarak a régi költőhelyre v. a gyermekkoruk kedves tájaira.
A költözéshez kapcsolódó hazatérési vágy, a hazaszeretet a madaraknál természeti törvény, de a magyarázatát nem ismerjük. (→időjárásmadár)
költöző madár: a madarak nagy csoportja, melyek a költési helyüket a hidegek beköszöntével évről-évre elhagyják, de oda újra visszatérnek. Ezt a periódikusan ismétlődő →vonulást nevezzük →költözésnek is.
Remélem, érzékelhető a két fogalom közötti különbség!
Hogy még egyértelműbb legyen nézzük a másik szócikket:
vonulás, költözés (migráció): a madarak hosszú távú, rendszerint évszakos jellegű helyváltoztatása.
Természetesen már a régmúlt embere is felfigyelt a madarak időszakos eltűnésére. Érdekes, hogy ezzel kapcsolatban sokáig tartotta magát Arisztotelész felfogása, aki úgy gondolta, hogy a madarak a hidegek elől a folyók, tavak iszapjában, barlangokban, fák odvaiban keresnek menedéket, és ott telelnek át.
II. Frigyes a XIII. században, a kereszteshadjárata során tett megfigyelései alapján kifejtette ugyan, hogy a költöző madarak valahol délen keresnek menedéket a hidegek elől, de ez a feltételezés idővel feledésbe merült. Fotó: FWS - http://images.fws.gov/, Askar Isabekov - http://www.birds.kz/és Annette Cutts- http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
Újra az arisztotelészi állítás híveinek tanításai váltak mérvadóvá, s ez a nézet csak Hereford püspök kijelentése nyomán kezdett módosulni.
Korának neves tudósa 1703-ban arról írt, hogy a madarak valószínűleg a Holdon telelnek.
Később Linné nem támadta a Holdutazásról szóló feltételezést, de javasolta, hogy módszeresen figyeljék a madarak őszi, tavaszi mozgását. Ennek nyomán kezdett felismeréssé válni, hogy a madarak vonulnak, s 1822-ben egy szenzációs adat nagy visszhangot váltott ki.
Az év tavaszán a németországi Mecklenburgban megfigyeltek egy nyílvesszővel átlőtt nyakú gólyát. A vesszőtől megszabadították a madarat, s azt szakértőkkel megvizsgáltatták.
Az eredménytől megdöbbent az ornitológustársadalom. Kiderült, hogy a gyilkos eszköz Afrikából származik. Voltak, akik provokációnak, megtévesztő manővernek vélték, de a kétségeket hamar eloszlatta, hogy rövid időn belül 15 hasonlóképpen és ugyanolyan eszközzel sebzett madár került kézre.
Azonban mindenkit meggyőző, valódi bizonyságot és cáfolhatatlan ismereteket csak a dán Hans Christien Mortensen által kezdeményezett gyűrűzések hoztak.
Ma már tudjuk, hogy a madarak vonulása időhöz és útvonalhoz kötött. A vonulás kialakulásával kapcsolatban két elmélet tartja magát:
1. az egyik hívei szerint a jégkorszak kényszerítette ki, az eredetileg északon honos fajokat leszorította dél felé;
2. a másik szerint a klímaingadozásban és a nappalok rövidülésében kell a legfőbb indítékokat keresni, s egy ellentétes irányú mozgást feltételez. Ti. a délen kialakult fajok észak felé terjeszkednek, de az évenként bekövetkező kis jégkorszak, a tél visszaűzi őket a kialakulási centrumba, az ún. →géncentrumba.
Egyik sem hagyja figyelmen kívül az időjárás-változások miatt jelentkező táplálékhiányt, mint okot, így tehát a lényeget tekintve az elméletek gyakorlatilag megegyeznek.
A táplálékínséges időben minden madár több kevesebb →kóborlás során próbálja megkeresni a napi betevő falatot, de ezt nem nevezzük vonulásnak, inkább a vándorlás kifejezés fedi ennek a mozgásnak a lényegét.
A magashegyi madaraknál egy a völgyek irányába mutató vonal, a sztyeppeieknél a vízben gazdagabb területek felé mutató irány egyértelműsödik.
A rovarevőknél szinte természetes, hogy amint jön a tél, egyre délebbre (a déli féltekén pedig éppen fordítva) szorulnak.
Az időjárással összefüggő kényszerű mozgás, vonulás az évezredek során rögzült a fajokban. Ennek során kialakultak az ún. költőhelyek és a →telelőhelyek.
A természet szigorú szelekciója kényszerítette ki, írta a génekbe a vonulási ösztönt. Ti. azoknak az egyedeknek adott esélyt, amelyek gyorsabban, s egyre tévedhetetlenebbül követték a helyes irányt. Így alakultak ki a →vonuló madarak.
Vonulás öröklődő tulajdonság, de korántsem olyan merev szabályok irányítják, mint azt a gyűrűzések kezdeti tapasztalatai után feltételezték.
Pl. a barátposzátákkal kapcsolatos legújabb angliai megfigyelések alapján bizonyossá vált, hogy kialakult egy dél-német és osztrák populáció, amely fordított irányt választ. Ősszel nem Afrika felé veszik az irányt, hanem északnyugatra, és a Golf-áramlat által kínált kedvező klimatikus viszonyokat kihasználva Dél-Angliában telelnek.
A heidelbergi egyetem és a radolfzelli madárvárta kutatói kísérletileg igazolták, hogy ez a vonulási szokás már örökletesen rögzült is.
Két csoportot alakítottak ki. Az egyikbe bizonyítottan Afrikában, a másikba bizonyítottan Dél-Angliában telelő madarak fiókái kerültek. Ezeket a madárvártán nevelték fel, s ősszel a két csoport tagjai külön-külön vizsgálták.
A henger alakú kalit falán az éjjel "vonuló" madarak határozott jeleket hagytak.
A Dél-Angliában telelő madarak 41 utóda teljesen egyértelműen próbált követni egy, a "normálistól" 46 fokkal északabbra mutató irányt. Ebből következően - viselkedéskövető lehetőség v. szabadtéri tapasztalat híján - feltételezhetjük, hogy ezek génjeibe is már beíródott az új vonulási irány.
A vonuló madarak közül egyesek valóságos csodákra képesek. Pl. a →sarki csér csapatai közül számosan - mint azt kiszámították - a költőhelytől a költőhelyig egy esztendő leforgása alatt mintegy 35-40 ezer kilométert tesznek meg. (→helyhez kötött madár; →vándorlás; →sarki búvár; →fehér gólya; →kardcsőrű töcs; →hosszúszárnyú lappantyú; →tartósan repülők; →kóborlás; →álarcos kakukkgébics; →barnaárnyalatos papagáj)
Amennyiben a német nevet (Wiesenweihe) írod be, ugyanez a helyzet.
Sokkal szerényebb az eredmény ha az angol névre (Montagus Harrier) keresel.
De ez ne tévesszen meg, mert más madarak esetében egészen mást tapasztalsz, előfordulnak fals jelenések is (például a magyar névre keresés ez esetben egyenesen katasztrófális), tehát azért észnél kell lenni, de összességében nagy segítségedre lehet a dolog.
Fedezd fel a képkeresőt - sok örömben lehet részed.
A MADÁRBARÁT-LEXIKON a következőket kínálja a témában:
hamvas réti héja (Circus pygargus - Wiesenweihe - Montagus Harrier): a barna réti héjánál kisebb (40-45 cm), kékesszürke tónusú, a sólyomalakúak között a vágómadárfélék családjába tartozó, lápréteink jellegzetes ragadozó madara. Fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/index.html
Angliától Nyugat-Szibériáig a háborítatlan, nedves rétek magas füvében kialakított fészkében költ.
A kékes rétihéjánál nemcsak kisebb és karcsúbb, hanem a szárnya is keskenyebb és szemmel láthatóan hegyesebb.
A tojója is nagyon hasonlít a kékes réti héja tojójához. De itt sokkal kisebb a farcsík fehér foltja.
A hímnél itt a farcsík nem fehér, hanem szürke. A karevezőket fekete keresztszalag, a hasat és a gatyát fahéjszínű csíkozás díszíti.
A fiatalok leginkább a tojókhoz hasonlatosak, de a test alul egyszínű vörös.
A hangja élesebb a kékes réti héjától megszokhattunk: ki-ki-ki.
Esetenként vetésben is fészkel. Védett vonuló madarunk.
http://www.ittiofauna.org/provinciarezzo/caccia/tabelle_specie/falconiformi/albanella_minore/images/circus_pygargus-400.jpg
Ezen kívül a GOOgle képkeresőjében 10 oldalon, oldalanként 4-4 sorban, 6-6 képet találsz a hamvas réti héjáról
Hollandiából bejelentkeztek nálam egy újévi jókívánsággal - én bizony megosztom veletek, és jelzem, hogy akit érdekelnek a fácánok, angol fordítással elboldogul, annak érdemes odarebbenni:
én meg simán megettem a kérdést........ :):):) Egyébként gyakorlat nélkül nem egyszerű őket megkülönböztetni. Bevallom úgy ahogy van - szégyen ide, szégyen oda - nekem sem megy. (sajnos annyira ritkán és rövid ideig látom őket hogy nincs időm őket - a biztos faji bélyegeket - megtanulni. Főleg a tojókat nem egyszerű egymástól megkülönböztetni.... Na mindegy. (illetve nem mindegy, de ez van...)(egyenlőre)
Azért azt még bátorkodom megjegyezni hogy esetleg talán célszerűbb lenne a "vonuló" helyett a "költöző" szavunkat használni és a vonulást a költözéssel nem összekeverni, ugyanis ezek nem azonos jelentésű fogalmak, hanem egyik része a másiknak. (konkrétan a költözésnek része a vonulás)
Különben + hamvas rétihéja nem lehet a vendéged, legalábbis nem mostanság. Alanyunk ugyanis vonuló, így a telet elvonul tőlünk Afrikában tölteni, úgy szeptember tájékán.
Na jó most nem azt monjuk mint elődeink hogy xxxx.yy.vv. világvége, hanem inkább lefestjük mert ugy sokkal borzongatobb. Sajnos utána is lesz élet és nem olyan amit a világvégések igérnek... Megilyedtün nyugodjanak meg!!! Vészmadarak!!! Védjük inkább a Vészmadarat az is hasznos állat...