Folyt: ....................... 1945-ben, miután leszerelték azokat a vöröskatonákat, akik betöltötték a leszerelési rendeletben feltüntetett életévüket, ugyan ennek a rendeletnek az alaopján hazaengedték mindazokat a hadifoglyokat, akik szintén betöltötték már a feltüntetett életévüket. Teljes mértékben érthető és jogosnak nevezhető az, hogy a többi volt hadifogoly, mint ahogyan a velük egykorú vöröskatona társaik is, továbbra is szolgáltak a hadseregben, és ezért minden állampolgári jogukban helyreűállították státuszukat. Viszont a háború már befejeződött, és a romkban fekvő országak immáron munkásokra volt szüksége, és nem pedig katonákra. Ezért a GKO 1945. augusztus 18-án kelt rendelete értelmében egy részük a munkászászlóaljakba lett besorozva. /20/ A Nagyvezérkar direktívája szerint (kelt 1946. július 12-én) ezek a zászlóaljak - a modern építő zászlóaljak akkori megfelelői - meg lettek szüntetve /21/, a személyi állományuk pedig új státuszt kaptak - ,,atirányítva az ipar állandó káderjegyízékébe". A SzSzKSz Minisztertanácsának 1946. szeptember 30-ai Rendelete alapján rájuk teljes mértékben érvényes volt és vonatkozott a munkáról szóló törvény, minden, munkásnak kijáró kedvezmény és jog, ami az ország minden munkására vagy hivatalnokára egyaránt vonatkozott/22/. Megőrizték az SzSzKSz teljesjogú állampolgáűrainak státusztát, mindössze a szolgálati idejük letelte előtt nem hagyhatták el az állam által kijelölt munkahelyüket. 1946-1948 között a Vörös Hadseregből ismét leszerelték a bizonyos életéveket betöltött/kiszolgált állományt. Természetesen a velük egykorú katonák, akiket átvezényeltek a munkazászlóaljakba, szintén leszerelésre kerültek, és visszatérhettek oda, ahol a háborút megelőzően éltek./23/ Vonjuk le a végkövetkeztetéseket. Mint a dokumentumokból megállapíthattuk, a háború során felszabadított hadifoglyok közül alig 10% lett megtorlás áldozata, a háború után felszabadulók közül pedig - alig 15%, méghozzá a ,,represszánsok" döntő többsége megérdemelte a büntetést. Voltak természetesen olyanok is, akik ártatlanul bűnhődtek, de ezek inkább kivételt jelentenek a szabály alól, és ezek az esetek nem tekinthetők a rendszer tudatosan alkalmazott részének. Végezetül, szeretnék pár szót mondani a kérdés erkölcsi oldaláról. Ha jobban belegondolunk - az önkéntes megadás és átállás - mindenhol a világon szégyenteljes tett, attól függetlenül, hogy bünteti-e a BTK, vagy sem. Éppen ezért, ,,hősöknek" kikiáltani a volt kollaborálókat és önkéntes átállókat - még finoman fogalmazva is, - egyenértékű azzal, hogy megalázzuk ezzel önmagunkat, és mindazon tisztek és katonák emlékét, akik népüknek és hazájuknak tett eskűhöz hűen, inkább a halált választották, sem mint hogy megadják magukat. ..............................
Folyt: ....................... A humanizmus ilyen mértékű megnyilvánulása teljes mértékben váratlanul érte a kollaborálókat. Csak egy jellemző, dokumentálható epizód. 1944. november 6-án Murmanszk kikötőjébe megérkezett két angol hajó, melyek fedélzetén 9.907 olyan volt szovjet katona tartózkodott, akik a német hadsereg kötelékében az angol-amerikai csapatok ellen harcoltak, és általuk estek fogságba. Az Orosz Szocialista Szövetségi Föderatív köztársaság akkori BTK-ja szerint (annak 193. paragrafusa) az ellenség oldalára átállt katonák számára, háborús időkben, csak egyfajta bűntetés létezett - halálos ítélet, teljes vagyonelkobzással. Ezért nagyon sok ,,utas" úgy gondolta, hogy őket azon nyomban kivégzik, amint partra lépnek a murmanszki kikötőben. Viszont a hajóra kiszálló szovjet képviselők bejelentették, hogy a Szovjet kormány megbocsájtott nekik, és hogy őket nem végzik ki, és nem fogják bűnvádi eljárás útján üldözni, hanem teljes mértékű felmentésben (amnesztiában) részesülnek a hazaárulás vádja alól. Több, mint egy évig voltak kivizsgáláson ezek az emberek az NKVD speciális táborában, majd ezután 6 év kényszerletelepítésre rendelték őket, és elszállították a betelepítési körzetek irányába. 1953-ben többségük szabadlábra került, méghozzá a személyes irataikban nem volt feltüntetve, hogy valaha is bűntetve lettek volna, ráadásul a kényszertelepeken töltött időt beszámították munkaviszonyukba /18/. 1946-1947 között összesen 148.079 ex-vlaszovista és egyéb kollaboráns érkezett kényszertelepítésre. 1953. január 1-re a kényszertelepeken még ott volt 56.746 vlaszovista, 93.446 szabadlábra került (azaz - megszüntették utazási korlátozásukat), mivel 1951-1952-ben lejárt a kiszabott, jogfosztási és korlátozási idő./19/ Ami pedig a megszállókkal aktívan kollaborálókat és azokat, akik aktívan részt vettek a Vörös Hadsereg és a lakosság elleni akciókban, illeti - ezek a GULAG táboraiba kerültek, ahol - valóban - többségük elpusztult. Pár szót kell váltanunk azokról a volt szovjet hadifoglyokról, akiket a munkazászlóaljakba vezényelték. Nagyon sok könnyelmű kutató, és leginkább a publicisták és újságírók, őket is besorolják a repressziók áldozatai közé. Viszont ez a valóság teljes mértékű elferdítése. ...........................
Folyt: ...................... Mindebből kitűnik, hogy a felszabadított hadifoglyok közül, már a háború után, midössze 14,69%-val szemben alkalmaztak repressziókat. Általában, ebbe a kategóriába kerültek a vlaszovisták és a megszálló német csapatok egyééb kolaboránsai. Így, például, a szűrést végző vizsgáló szervek számára kiadott utasításban, a következő személyeket tartóztatták le, iletve adták át a bíróságoknak és katonai ügyészi hivataloknak: * a rendőri szervek (policájok) vezető és parancsnoki állománya, a ,,népi őrség", ,,népi milícia", ,,orosz felszabadító hadsereg (ROA", ,,orosz nemzeti felszabadító hadsereg (RONA), a nemzetiségi légiók és más, hasonló szervezetek állománya; * a sorállományú policájok, vagy a felsorolt szervezetek személyi állománya, akik részt vettek megtorló expedíciókban és akciókban, vagy aktívan teljesítették feladataikat ezen szervezetek állományán belül (,,aktivisták"). * a Vörös Hadsereg volt katonái, akik önként szöktek át az ellenség oldalára. * polgármesterek, fontosabb fasiszta hivatalnokok, a GESTAPO és egyébb német üldözési szervek munkatársai, a felderítő és kémelhárító szervezetek munkatársai és ügynökei. * a falusi elöljárók (,,sztaroszták"), és mindazok, akik a megszállókkal aktívan együttműködtek /17/. Haogyan is alakult a továbbiakban eme ,,szabadságharcosok" sorsa, miután az NKVD kezébe kerültek? Többségüknek bejelentették, hogy megérdemlik a legsúlyosabb kiszabható büntetést , de mivel a Szovjetunió győzedelmeskedett a náci Németország felett, a kormány rendelete alapján ,,megbocsájtást nyertek", ezért nem üldözik őket hazaárulás vádjával, és ,,mindössze" - bírósági tárgyalás és eljárás mellőzésével - 6 év kényszerletelepítéssel súlytják kollaborálásukat. ......................
Folyt: ........................ Az adatokból kitűnik, hogy a fogságban megfordult sor- és tisztesi állományból több, mint 95% átment a szűrőn (19 fő minden 20-ból). Némileg másképpen alakult ez a szám a fogságból hazatérő tisztek esetében. Alig 3%-kat tartóztatták le, viszont 1943 nyarától 1944 őszéig jelentős részüket, mint közkatonákat és őrmestereket, a büntetőzászlóaljakba küldték. Ez érthető is és teljes mértékben megfelel a logikának - a tiszteket nagyobb felelőség terhelte, mint a sorállományt. Ezenkívül, figyelembe kell venni azt is, hogy a tiszteket, akik a büntető zászlóaljakba kerültek és ,,harcban jóvátették bűneiket", visszaállították rangjukban. Például, az 1. és 2. rohamzászlóaljak, amiket 1943. augusztus 25-re állítottak fel, két hónap harc után tanúbizonyságot tettek hősiességükről, és az NKVD belső parancsának értelmében fel lettek oszlatva. Ezen alakulatok ,,katonáinak" visszaállították jogait és rangjait, beleértve a tiszteket, és utánna átvezényelték a Vörös Hadsereg más alakulataihoz, további szolgálat végett /9/. Ezután, később, 1944 novemberében a GKO elfogadott egy rendelkezést, amely értelmében a felszabadított hadifoglyok és a szovjet polgárok sorköteles életkort betöltött személyei, egészen a háború végéig tartalékos alakulatokba lettek vezényelve, kikerülve a szűrőtáborokat /10/. Ezek között találunk több, mint 83 ezer tisztet. Ezek közül ellenőrzésük után 56.160 fő le lett szerelve a hadseregtől, több, mint 10 ezer a csapatokhoz lett vezényelve, 1567 meg lett fosztva tiszti rangjától és át lett adva a katonai ügyészségnek, illetve, 15241 fő le lett fokozva közlegényi vagy őrmesteri rangig, és további szolgálatra volt kötelezve /11/. Egyszóval, miután megismerkedtünk a tényekkel, méghozzá olyanokkal, amiket eleve anti-sztálinisták publikáltak, a felszabadított szovjet hadifoglyok további tragikus sorsáról szóló mítosz kipukkad, mint egy lufi. A valóságban, egészen a háború végéig a hadifogságból szabadult volt szovjet katonák döntő többsége (több, mint 90%), a megfelelő ellenőrzést követően (az NKVD speciális táboraiban) vissza álltak a csatarendbe, vagy át lettek vezényelve további munkára az iparba és mezőgazdaságba. Egy jelentékeny mennyiség (k.b. 4%) le lett tartóztatva, és körülbelül ugyan annyi át lett vezényelve a büntető zászlóaljakba. A háború befejezése után elkezdődött a volt szovjet hadifoglyok, és erőszakkal munkára elhurcolt civil személyek tömeges felszabadítása. A Sztavka N'11086 direktívájának megfelekően (kelt 1945. május 11-én), a repatriált szovjet polgárok és hadifoglyok számára és fogadására, akiket felszabadítottak a szövetségesek, több, mint 100 gyűjtő (etap) tábort állítottak fel. Ezenkívül Európa területén is működött 46 gyűjtőhely a szovjet polgárok és hadifoglyok számára /12/. 1945. május 25-én a GKO elfogadott egy rendelkezést, melyben L.P.Berija javaslatára 10 napos határidőben szabták meg a repatriántok regisztrációjának és ellenőrzésének idejét, miutána civil személyeket útnakindították lakhelyük irányába, a volt katonákat pedig - tartalékos csapatokhoz, további szolgálatra /13/. Viszont a repatriántok tömeges jelentkezése miatt a 10 napos határídőt lehetetlen volt tartani, - egyszerűen irreális volt, -ezért újabb rendeletek útján ezt a határidőt újabb másfél, majd újabb két hónappal hosszabították meg./14/ A volt szovjet hadifoglyok és munkára elhurcolt volt szovjet állampolgárok ellenőrzésének eredményei a következő képpen néznek ki. 1946. március 1-re 4.199.488 szovjet állampolgár lett repatriálva (2.660.013 polgári személy és 1.539.475 volt hadifogoly), ebből 1.846.802 a külföldön tevékenykedő szovjet haderő műveleti területeiről érkezett, illetve 2.352.686 személy az anglo-amerikai és francia csapatok műveleti területéről érkezett, vagy más államokból (p.l. Spanyolországból)/15/. A repatriánsok ellenőrzésének és szűrésének az eredményei a következők voltak (1946. március 1-vel bezárólag) /16/
A repatriánsok kategóriája/ civil %/ hadifoglyok % Lakhelyére irányítva 2.146.126 (80,68%) 281.780 (18,31%) Besorozva a hadseregbe 141.962 (5,34%) 659.190 (42,82%) Besorozva a munkás zászlóaljakba 263.647 (9,91%) 344.448 (22,37%) Átadva az NKVD-nek 46.740 (1,76%) 226.127 (14,69%) A gyűjtőpontokon tartózkodott vagy a külföldön állomásozó szovjet csapatok állományában dolgozott/teljesített szolgálatot - 61.538 (2,31%) 27.930 (1,81%).
A téma csak annyiban tartozik ide hogy ez majd mind a II.V.H következménye mint sok annyi màs. Sztàlin összenevelte az Szovjetunio összes népét, a Nàcik sem voltak külömbek sajàt magukkal. A németeket viszont az Oroszok valoszinüleg lélekben nyöszték le elöször és ezt Sztàlin tette velük, szo szerint nem bisztos hogy igaz de nem is hazugsàg. Hatalmas àrat fizetett mind a két nép de az oroszokat fanatikusabbà teték.
köszi a könyveket, előadást kell tartsak és előtte énmagam is tisztába kell legyek a különböző rangokkal, és hogy mi a különbség :D nem akarok beégni :P
Jo hogy itt vagyunk olyanok akik mind a két oldal irodalàt ugy mint dokumentum könyvek és ugy is mint szépirodalom ismerjük és böngésszük folyamatosan igy kissebb eltéréseket össze tudunk hasonlitani vagy a nagy tulzàsok rögtön szembetünöek. Ugy mint az elöbb Hassel Malinowskij-ra utal pedig könyveit a hàboru utàn irta még ekkor is élt benne a II.V.H megfélemklités. Pedig ez érdekes jobban félt az oroszoktol mint a németektöl valoszinüleg a szokàsos taktikàt alkalmasztàk nàlla is a ha meghal, eltünik vagy fogsàgba esik és nem tér vissza az egész csalàdjàval végeznek. Az orosz tisztek is ilyen modon boldogan mentek a halàlba és nem kellet öket ösztökélni mindnek volt csalàdja ez egy nagyon ösi modszer arra hogy kézben tartsàk az embereket. Ha valakit csak megölnek az nem ér semmit a munka nincs megcsinàlva. Itt jut eszembe az is nagy szokàs volt hogy a csalàdot vagy az illetöt màr rég kivégezték titokban de minden nyomot eltüntettek hogy kételyben tartsàk és igy nyomàst gyakoroljanak az emberekre. Az oroszokat is annyira tudtàk fanatizàlni és megfélemliteni a németek töl és a nyugatol hogy majdhogynem a 80’-as évek Peresztrojkàjàig nem mertek disizdàlni vagy àtszökni nagy szàmban. Nem kell messzire mennem csak a cégem nemzetiségi elosztàsàt kell megnéznem a hàboru utàn ! Ami persze nem sorsdöntö de hitelesnek mondhato. Oroszok majdhogynem nem voltak a 90’-es évek elejéig. A mondanivalom màsik része pedig az hogy az oroszokon és a németeken is meglàtszik még ma is a màsodik vilàghàboru. A németek màra pacifistàk és impotensek lettek nem mind de elég sokan. mintha még mindig àllomban uszkàlnànak mint 19’töl 25’ ig amig nem jött ràjuk a Sörforradalom bajszocskàval. Csak most ez tovàbb tart. Az oroszok erösek rettenthetetlenek akarnak mutatkozni nem akarnak dolgozni beleszoktak a kommunizmusba. Sportolàson kivül szinte semmi nem érdekli öket a laktanyàn belül, ha valahol vagyunk egyböl velük telik meg a gyengusz meg szemtelenül lopjàk a kajàt az ebédlöböl. Bejön néha a parancsot nem teljesitem dolog meg leszarom a tizedest vagy az örmmestert a szakszi meg egy buzi iszàkos barom. Néha pofàra esnek akor asztàn van minden kisegérré vàlnak rögtön, ja jo pofàjukba mondani hogy a vörös hadsereg szégyenei meg hogy bisztos német eröszakolta meg a nagyannyukat azért ilyen puhànyak. Ha nem egy magyar mondanà nekik bisztos neki is ugranànak nem sokat làtam vagy hallotam rola hogy hazànk fiaira kezet emeltek volna pedig nem kell öket félteni. Jo sokat irtam remélem nem volt unalmas.
ezek számomra nagyon érdekes adatok amiket leírsz. Nem lehetne, esetleg egy rövidebb cikben összefoglalva (ha már ennyi időt áldoztál rá) az újságodban közölni? Igazság szerint gondoltam, hogy elkezdem lementeni és rendezni, (és ha nemleges választ adsz meg is teszem) de tudod a lustaság....
Magyarország a második világháborúban - Lexikon A-Zs végén találsz ilyeneket, de megnézheted a feldgrau.com oldalt is (Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, SS). A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban van egy sok kötetes könyv (olyan 5-6), ami a különböző SS közeli szervezetek (SA, Waffen SS, Algemeine SS, SD stb.) rangjait és azok jelzéseit hasonlítja össze igen látványosan egyenruharajzokkal.
A múgy szerintem, ha külön-különkeresel rá a keresett szervezetekre, elöbb-utóbb összállhat egy kép.
okker, s véleményed szerint mekkora a látencia, vagyis akik nem kerültek be a sztatisztikába? ( a vlaszovistáknál például biztos, hogy magas, Prága közelében két "szovjet" hősi emlékmű alatt is valójában vlaszovisták nyugszanak, akiket az NKVD-sek a megadást követően helyben kivégeztek... s mennyi ismeretlen halott lehet még erdők mélyén?
Érdeklődéssel várom a 45-ös adatokat, különösen a háború vége utánit. Keményedett-e a szűrés, vagy sem? Egyébként előbbire tippelnék: 1, már eldőlt a háború, nem volt szükség komolyabb személyi utánpótlásra a csapatoknál 2, háború vége utáni leszerelésnél a "gyanús" elemeket kivonták, nehogy otthon olyanokat meséljenek, amit nem kellene ( dokumentált, hogy pl. akik az ingabombázások vagy a tengeri teherszállítások során szorosabb kapcsolatba kerültek a nyugati személyzettel azok jelentős része ment a GULAG-ra, ez nem urbanlegend)
Kéne egy kis segítség, részletes infókat keresek a Wehrmacht és az SS (beleértve minden fajta szervezetét) tiszti rangjairól, h az egyes rangokat mi különbözteti meg
Folyt: .................... Mivel a fentebb említett dokumentumban a legtöbb kategóriában meg van adva a tisztek létszáma, számoljuk ki az arányokat külön a sor és tisztes állományra, és külön a tisztekre:
Átirányítva/ Közlegény és őrmester% tiszt% ............................................................................................ az alakulatokhoz 203.992(79%) 27.042 (60,38%) büntető zászlóaljakba 2.219 (0,86%) 16.163 (36,09%) az iparba, MG-ba 30.720 (11,9%) 29(0,06%) konvoj-csapatokhoz ? ? ? ? letartóztatva 10.272 (3,98%) 1.284 (2,87%) kórházban vagy meghalt ? ? ? ? Összesen átestek a szűrésen 258.208 (100%) 44.784(100%)
............................. A többit majd este, mert aludni szeretnék (több, mint 48 órája fenn vagyok:((
Folytatás: ............................ Gyakorlatilag ugyan ezeket a számokat adja meg saját könyvében V.F.Nyekraszov: ,,A GKO 1941. december 27-én született rendelkezése, illetve a SzNK SzSzKSz 1944. január 24-ei rendelkezése alapján, a Vörös Hadsereg összes fogságban és bekerítésben volt katonái, gyűjtő-pontokon keresztül NKVD speciális táboraiba kerültek szűrésre, ahonnan utánna őket átadták a Vörös Hadseregnek, a hadkiegészítő parancsnokságok rendszerén át, részben az iparba integrálódtak, és részben letartóztatásokat hajtott végre a ,,SzMERS" szerve. Így, például, 1944. október 20-ig ezekbe a táborokba került 354.590 ember, akik közül ellenőrzés után 249.416 fő került vissza a Vörös Hadsereghez, elenőrzés folyamatában volt 51.615 fő, őrfeladatokra és az iparba rendeltek 36.630 főt, a ,,SzMERS" szervei által letartóztatva 11.566 fő, elhagyták a tábort különböző egyéb okokból, többek között a Hadügyi Népbiztosok kórházaiba, vagy meghalt 5.347 fő." /8/ Mivel a ,,Jelentésben" jóval részletesebb adatok szerepelnek, mint V.Nyekraszovnál, őket vessük alá analízisnek. Egyszóval, az 1944. október 1-ig a szűrésen átesett volt hadifoglyok sorsa a következő-képpen alakult:
Jegyzett/vezényelt személyek, fő %
a csapatokhoz a hadkiegeken át 231.034 76,25% büntető zászlóaljakba 18.382 6,07% az iparba, mezőgazdaságba 30.749 10,15% őralakulatokba (konvoj) 5.924 1,96% letartóztatva 11.556 3,81% kórházakba, kötöző helyekre, meghalt 5.347 1,76% Az ellenőrzésen összesen átesett 302.992 fő 100%
Még ha néha nem is ugy làtszik de én pontosan arra szeretnék ràmutatni hogy nagyon sokszor a média jàtékszerei vagyunk. Viszont most egy olyasmit fogok irni ami nem sok mindenkinek fog tetszeni, de kollégàim megerösithetik. Màr ne haragudjatok de akiket itt làtok németeket és oroszokat el is hiszem hogy a nàciknak és az kommunistàknak 3 bol 2 meg kellet ölnie a többiek szeme làttàra hogy a melo meg legyen csinàlva. Németek màr nagyon nincsennek, de az oroszok meg ukrànok stb... nagy szar az egész még azok is akik voltak katonàk othon. Elmondhatom hogy csak az eröt tisztelik és ha az ember ugy bànik velük mint az àllatokkal. Sajàt tapasztalataimbol kiindulva csak a szàmok lepnek meg meg hogy hol az igazsàg de a modszerek nem. Sztàlin és Hitler is ismerte népét közüllük valo volt a legrosszabb utat vàlasztotta mind a ketö hogy adjon valamit nekik de ideig oràig akkor is elérték amit akartak........................
Mindezekről szintén lesz szó! Csak még nem értem a cikk végére!
Türemet kérek. (Néha nekem is kell dohányozni és enni. Tudom - egészségtelen szokás, de hát jólesik:))
amúgy a vlaszovisták más kategóriába tartoznak (mondjuk róluk is lesz szó). Egyenlőre arról van szó, hogy az a mítosz, mszerint ,,a fogságban lévő katonák mind mentek a GULAG-ra" nem állja meg a hejét. Egy igen kellemetlen urbanlegend, amely a mai napig tartja magát, és amely - nem hiába hoztam fel ezt a cikket! - mesterségesen fenn van tartva. Azaz - a modern politika szándékosan, akár HAMISÍTÁS és CSÚSZTATÁS árán is fenntartja ezt a mítoszt.
Egyre nagyobb párhuzamokat látok a németek demonizálása, ami hajdan volt, és a szovjet éra jelenlegi demonizálása között (természetesen a valóban megtörtént embertelenségeket senki sem vitatja, de felmerül a kérdés, hogy mi a valóban dokumentálható adat, és mi a mesterségesen kreált urbanlegend).
A volt foglyok döntő többsége 45-ben, tehát a vizsgált időszakot követően szabadult, tehát nem szerepelnek a kimutatásban. S mi van azokkal, akiket az NKVD és rokon szerveztei nem is vettek nyilvántartásba, hanem pl. helyszínen vagy útközben agyonlőttek? Azokat a volt vöröskatonákat is hozhatod, akik beálltak vlaszovistának, vagy a ROA-ba, SS...
Folyt.: ......................... Jelentés, a volt ,,okruzsencek" és volt hadifoglyok ellenőrzéséről, 1944. október 1-vel bezárólag. /7/
1. A Vörös Hadsereg ellenséges bekerítésben és fogolytáborban volt katonáinak ellenőrzése végett, a GOKO N"1069 CC döntése értelmében (kelt 27.XII-41) felállításra kerültek az NKVD speciális táborai.
A speciális táborokban tartózkodó volt Vörös Hadsereg kötelékéhez tartozó katonák ellenőrzését az NKO ,,SzMERS" NKVD speciális táborokhoz kirendelt kémelhárítási részlege végzi (a rendelet idején ezt a munkát a Különleges részlegek állománya végezte, kezdetben). A Vörös Hadsereg volt katonái (bekerítésből kijött és fogolytáborokból szökött, vagy felszabadított személyek) közül a speciális táborokon 354.592 fő ment át, ebből, többek közt, 50.441 tiszt.
2. Ebből ellenőrizve és átadva:
a) a Vörös Hadseregbe - 249.416 fő. többek között: az alakulatokhoz a hadkiegek közvetítésével - 231.034 fö ebből 27.042 fő tiszt. büntető szászlóaljakba - 18.382 fő ebből 16.163 tiszt.
b) az iparba és mezőgazdaságba, a GOKO rendelete alapján - 30.749 fő ebből tiszt - 29 fő.
c) a konvoj-egységek és a speciális táborok őrzésére - 5.924 fő.
3. A ,,SzMERS" szervei által letartóztatva - 11.556 fő. ebből bizonyítottan az ellenség felderítő és kémelhárító szerveinek volt ügynöke - 2083 fő ebből tiszt (beleértve a köztörvényes bűncselekményeket elkövetőket) - 1.284 fő.
4. A tábort különböző okokból elhagyta - kórházba, kötöző helyre, belehalt sebesüléseibe - 5.347 fő.
5. A SzSzKSz NKVD speciális táborában tartózkodik szűrés céljából - 51.601 fő ebből tiszt - 5.657 fő.
A SzSzKSz NKVD táboraiban maradt tisztekből októberben felállításra kerül 4 rohamzászlóalj, 920 fővel zászlóaljanként." ................................ Folyt.köv.
Folytatás: ........................... Összesen érkezett - 317.594 fő. Átszűrve és átadva a Vörös Hadseregnek - 223.281 fő (70,3%); Az NKVD konvoj csapataihoz szolgálatra vezényelve - 4.337 fő (1,4%); Az iparba és mezőgazdaságba integrálva - 5.716 fő (1,8%); Kórházakban - 1.529 fő (0,5%); Belehalt sebesüléseibe - 1.799 fő (0,6%) Büntetőzászlóaljakba vezényelve - 8.255 fő (2,6%); Letartóztatva - 11.283 fő (3,5%); További szűrésre várva - 61.394 fő (19,3%). A.Kokurinnal és N.Petrovval szemben A.Mezsenykónál a számstatisztika teljes; ezenkívül MINDENHOL pontosan megadja a felhasznált archívum-adatok iktatási számát, illetve a forrásokat, amiből merített /6/. Végkövetkeztetés: 1944 márciusával bezárólag az NKVD szűrőjén átment 256.200 volt hadifogoly. Ebből: sikeresen átestek a szűrésen - 234.863 fő (91,7%); büntetőzászlóaljba vezényelve - 8.255 fő (3,2%); letartóztatva - 11.283 fő (4,4%); meghalt - 1799 fő (0,7%).
Ez az arány 1944 őszén is megmaradt. Példaképpen idézek egy dokumentumot:
Folyt: ........................... Ebből kitűnik, hogy a volt hadifoglyok és ,,okruzsenci"-k 75,1%-ka sikeresen átesett a szűrésen és át lett irányítva a hadsereghez, a termelő munkába, vagy a kórházakba. Még 0,6% meghalt, amin nincs mit csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük a német hadifogoly táborokban uralkodó állapotokat, ahonnan kiszabadították őket. Represszióknak viszont (büntető zászlóaljakba vezényelték vagy letartóztatták és elítélték) csupán a létszám 6,2%-át vetették alá. A figyelmes olvasó már biztosan észrevette, hogy a fentebb említett kategóriák nem ölelik át teljes mértékben a hadifoglyok és egyéb személyek összes kategóriáját. Az említett dokumentumban 56403 fő (18,1%) további sorsa nincs feltüntetve. Abban biztosak lehetünk, hogy ezek az emberek nem Szibéria irdatlan területein tűntek el nyomtalanul - az önjelölt, ,,leleplezésekhez" szokott firkászok ,,polgári felháborodása" nem hagyott volna ki egy ilyen szomorú aduttot. Több, mint valószínű, hogy ez az 56.403 fő a dokumentum elkészülésének időpontjában még nem estek át a szűrésen, és továbbra is a szűrőtáborokban raboskodott. Bár ennél a pontnál kokurin és Petrov urak hozzáteszik - írásuk teljesen más fejezetében, hogy ,,a rendelkezésükre álló információk szerint"(forrás megadása nélkül!)az NKVD speciális táboraiban ekkor 75.314 fő tartózkodott. De ne várjunk el tőlük túl sokat - az olyan emberek, akik szeretik szajkózni a sztáűlini repressziók áldozatainak horribilis számáról szóló valós és vélt statisztikákra épülő mítoszokat, egyszerűen kötelesek megszenvedni a számtan patológiai nem ismerésétől. Főleg ha ez elismeréssel, polgárjogi díjakkal és válveregetéssel is együttjár. A Nyugaton nagy elismert kavart írásukból - hogy szándékosan-e vagy ,,véletlenül", idővel talán megtudjuk - nagyon komoly dokumentumok és statisztikai adatok hiányoznak és meg sincsenek említve, pedig a levéltári jegyzék kiadási nyilvántartásban szerepel az aláírásuk a kikért dokumentumok számadatai mellett, és amiből kitűnik, hogy ezek a dokumentumok voltak a kezükben! De térjünk vissza a számokhoz. Az írásukkal szinte egy időben a ,,Vojenno-isztoricseszkij zsurnálban"/5/ A.V.Mezsenyko is megjelentette az általuk közölt adatokat, kiegészítve őket sok más statisztikai adattal és dokumentummal: Adatok a volt hadifoglyokról, akik 1941 októbere és 1944 márciusa között mentek át a speciális szűrőtáborokon. /táblázat. máris begépelem - Z.I./
