:"Én megértem, hogy a Kandónak mennie kellett, hisz nem a mienk volt, illetve megérteném, ha olyan fedett helyre kerülne, ahol gondoskodó, hozzáértő kezek közé kerülne, lefestenék és vigyáznának rá, de így..."
muhaha
:-)))
- eddig sem fedett helyen volt
- eddig gondoskodó kezek libaf*s festékkel kenték át, aztán meg hagyták szép csendben rohadni - persze szigorúan gondskodó, hozzáértő módon.
A Parkban centiméterekről láthatja mindenki, ami a Bécsi út felől, több méterről nem látszott: rozsdás a gép felülete, de nagyon.
Nem két fillér lesz a felújítása, de fel lesz újíva, mint a V40 - és a V40 is kitűnő módon állja a kinntartást immár 7 éve.
Utóirat: a lelopott pályaszámtáblát kéretik a mozdony után küldeni...
Ma egyik csoporttársammal megnéztük a V60 utódját. Közben jópár tanár is nézegette. Hát nem népszerű darab, ők sem engedték volna, hogy ide hozzák. Egyiküktől idézek:"Én megértem, hogy a Kandónak mennie kellett, hisz nem a mienk volt, illetve megérteném, ha olyan fedett helyre kerülne, ahol gondoskodó, hozzáértő kezek közé kerülne, lefestenék és vigyáznának rá, de így..." Hétfőn éppen labor órája volt az egyik csoportnak, és tőlük tudta meg a tanár, hogy éjjel viszik a gépet. A tanár félbehagyta az órát, a többit otthon tanulják meg, és levitte a társaságot és utoljára még körbevitte őket a belsejében.
A járműjavítós csapat sötétben, akna nélkül, a "susnyásban" - felkészítette a vontathatóságra. Mindenütt megsimogatták (némi kenő anyaggal). A V60 "utolsó mozdonyvezetője" szerint ennélkül pár méter után nézhettek volna ( a saját kenése annyira folyt már a végén hogy hiába töltik utánna nem sokáig marad benne). A csapat tisztes dolgozott, rossz körülmények között és a több órás késés ellenére megvárták és elvégezték a munkájukat - igaz a vontatást már nem várták meg.
Mivel a V43 emelése, szállítása, vakvágányra helyezése folyt (de ez már egy másik forum témája) a járműjavítóba menő V60-at én sem várhattam meg (akartam, de a daruszerelvény összerakása miatt ment az idő és a M40 201 nem sietett a másik vágányon álló szerelvényért.
Eközben Matiz biztos álmában a parki autószállításról álmodott....de szerencsére itt a lemez benyomódás pont a felújítandó helyen érte csak (reméljük csak ennyire viselte meg a légibemutató) a V60-at, aki ekkor ért ismét rendes vágányra (útóbbi majd 24 évben vakvágányon az oktatás szolgálatában)
.. és bár ezen a forumon off, de ne feledkezzünk meg a szolnoki különítmény (teljes elhárító szerelvény itt volt) kicsi a bors de erős (150t és önjáró) főszereplőjéről (KIROW, Lipcséből), aki a legkevésbé sem tehetett az események ilyetén alakulásáért.
A Bécsi úton a V60 már kihült helyén csak az ottfelejtett áramszedők árválkodtak. Igaz holnap úgy is erre jár a konvoj újra, csak most V43-at hoz majd.
Elnézést a néhol sötét képekért, de távolról, néha meg autóból készültek.
A szállítási előkészítésnek nem volt része a jópár hete eltűnt pályaszámtábla (ami azért is érthetetlen mert ez egy "hamisitvány", azaz csak fém értéke van, bárki is akarja értékesíteni azt se kiállítani, se dicsekedni vele nem fog tudni) Szokás szerint több kárt okozott (újragyártás), mint amennyi haszna neki lehet belőle. A légsíp sem volt már egy ideje a helyén, azt csak remélem, hogy a tetőszerelvények felújjítása után egyszerűen csak nem rakták vissza (biztos ami biztos alapon).
Reméljük a külső felújjítást némi belső korrekció is követi majd (most egyik irányban tehervonati szabályzó van, a másikirányban személyvonati) bent van még a térvilágítás és a riasztó útólag belefabrikált doboza stb. Szóval ne a nyugdíjaskorában végzett munkája (villamos fékező gép - mérésekhez, majd múzeális védendő Kandó oktató mozdony) szabja meg a beltartalmat hanem az eredeti szerepe, mégha üzemképessé már valószinű soha nem teszik is.
Reméljük az éppen most 70 éves mozdonyocska születésnapi új ruhájában hamarosan megtekinthető lesz ismét bárki számára, mégha az oktatásban már csak a V43 fog segíteni és a korábbi főiskola névadójának végtermékét, a V60-at most már csak egy nagyméretű modellen lehet majd oktatni.
Időnként meg meg álltunk (némi csattanás jelezte ha valami fennakadt), de ilyenkor kéznél voltak mind a BKV felsővezetékesei, mind közlekedésilámpa szerelgetők, így indulhatott is a konvoj tovább (szakszerűen, szervezetten, fennakadás nélkül). Itt ugyan nem lehet balra kanyarodni, de hát akinek útvonalengedélye van, fényjáték kiséretében sokmindent megtehet? Ez után már csak az őszi favisszanyírás volt hátra az uticélig, az angyalföldi vágányokig.
Irány Angyalföld. Diszkiséret elől, hátul. Hátul? Na igen ott szépszámú járgány követte (már ahol tehette, hiszen nekik nem volt csiricsáré sárga, meg kék fényjáték a tetejükön).
Menetkészen a százlábú. Na jó annyi azért nem volt neki, de ami volt az mindegyik önállóan állt be a kanyarodáshoz. Igaz odafele inkább nem arra mentek, amerre irányultak, de egy ekkora traktorral még ők sem szállhattak szembe, így meg némi túl súllyal már egyértelmű volt hogy arra kell menni amerre a kerekek állnak.
Szállításra előkészítve. Áramszedők mellé lerakva. Sin vég kitakarítva, hogy csatlakozhasson a tréler. A négy leheggesztett vaspapucs felszedve (két ideiglenes ék és belső persze a belső mechanikus fék tartja már csak a helyén)
