A keresztények szerint, János evangéliumának (3,14-18) idézete Jézus tanításának a lényege.
Ha ebből a pár sorból minden érthető, akkor mi szükség van a Biblia többi 1100 oldalára?
De tételezzük fel, hogy nincsen szükség az egész Bibliára, a kíváncsi ember csak ezt a pár mondatot kapja kézhez, ebből kell eljutnia, Istenhez, a benne való igazi hitre.
Ebbe a pár sorban ott van Jézus egész tanításának a lényege: Higgy bennem, és nem halsz meg soha.
A kíváncsi ember elolvassa tízszer, százszor, ezerszer ezt a részt, de nem lesz valódi hite.
Miért nem?
A tudást minden honnan össze lehet szedni. 6 évesen indiános könyveket olvastam, 8 évesen sci -fit, 10 évesen kozmogóniait, 12 évesen teológiait, stb. Most ez volt autentikus.
"Én nem gondolom, hogy ez silányítás lett volna, hiszen Neki is a javára vált, hogy hűséges, alázatos szolgája volt Istennek, és szoglált, közvetített Isten teremtményei felé."
Ez az úr, szolga felállás nekem nagyon nem tetszik.
Én nem akarok úr lenni, akinek szolgái vannak, de szolga sem szeretnék lenni.
Igazad van, a silányítást idézőjelbe kellett volna rakni, mintegy jelzésértékkel azok felé, akik a szolgaságot, alázatot és Jézust teljesen félreértik.
Én nem gondolom, hogy ez silányítás lett volna, hiszen Neki is a javára vált, hogy hűséges, alázatos szolgája volt Istennek, és szoglált, közvetített Isten teremtményei felé.
Amilyen mértékben engedelmeskedsz a Jónak, olyan mértékben vagy szabad.
Amilyen mértékben nem vagy erre képes, olyan mértékben vagy ostoba rabszolga.
A Jónak való engedelmesség nem a világi értelemben vett szolgaság megfelelője, hanem a szabadság záloga.
Csak gondolom annak idején sok Isaurát néztél a tévében és a szolgaságban rabszolgaságot látsz, az alázatban és engedelmességben pedig megalázkodást, holott aa kettő nagyon nem ugyanaz és ennek sajnálatos összetévesztése visz végzetes vakvágányra, ami a gondolkodásmódodat illeti.
Ácsi! Azt hogy szabad az úr, azt az úr hiszi magáról, nem a szolga. A szolga tudja, hogy az ura nem szabad, hiszen elmondták neki, hogy csak azt hiszi magáról, miközben felajánlották számára a csere lehetőségét, amit ő - annak tudatában, amit tud - határozottan visszautasított.
Hogy mi szükségem van arra a ruhára, ami jó rám? Semmi. De valamiben járni kell. És ha rám jön, akkor miért ne? Te nem így vagy ezzel? Valamiért azt gondolod, hogy kinőtted vagy, hogy szűkre szabták azt a ruhát, miközben lehet, hogy csak fogynod kéne néhány dekát vagy - adott esetben - felszedni még néhány kilót.
"A rabszolgáról jutott eszembe Tamás bátya kunyhója... Tamás rabszolga volt, de szívében szabad ember, biztosan nem cserélt volna a rabszolgatartójával."
Az ő esetében így lehet.
De szerintem az igazi szabad ember, a testében sem rabszolga, és a szívében sem az.
Ha megkérdeznénk egy rabszolgát, hogy akar e cserélni az urával aki szabadnak hiszi magát, vajon mit fog választani?
Hát ha elég intelligens a rabszolga, akkor valószínűleg nem is gondolkozna a választáson, hanem annyit mondana erre a felvetésre, hogy semmiképp sem cserélne egy olyan úrral, aki szabadnak hiszi magát.
És az úr, akarna e cserélni a rabszolgájával?
Attól függ, hogy a szolga mennyire engedelmes és alázatos.
A rabszolgáról jutott eszembe Tamás bátya kunyhója... Tamás rabszolga volt, de szívében szabad ember, biztosan nem cserélt volna a rabszolgatartójával.
Ezért nehéz megbeszélni a beírtakat, hiszen ha nem saját a gondolat, akkor azt nehéz megvédeni, kifejteni, megokolni, mert nem tudni, "mit is akart a költő"... :-)
