A Hubble űrtávcsöves mérések hozták a megdöbbentő ereedményt, hogy a világegyetemünk nemcsak hogy tágul, de GYORSULVA tágul.
A jelenséget kissé homályosan a Sötét Anyag és Sötét Energia ármánykodásának tudják be.
Nem értem, miért vetik el a következő viszonylag egyszerű magyarázatot:
Az ősrobbanást követően hatalmas tömeget képviselő anyag terült szét részecskék formájában. Ez után kullog jelenleg átlag körülbelül 400km/s-os sebességgel az ismert világegyetem anyaga: galaxisok, felhők, csillagok.
Például a mi Tejútrendszerünk mozgási irányára merőleges "horizont" síkja felett lévő, ilyen részecskékből álló anyag össztömege kevesebb ugyan, mint a horizont alatti, de térbeli eloszlása miatt nagyobb gravitációt fejt ki ránk, mint ami e horizont "alatt" található.
Ezért gyorsít minket.
Így a gyorsulásunk egészen addig folytatódik, amig a részecskefelhő az összgravitáció miatt meg nem áll, vissza nem fordul, és visszafelé el nem robog mellettünk.
Ezt követően a galaxisok is megállnak, és visszafordulnak, és egyre gyorsulva visszazuhannak talán az egykori ősrobbanás helyének a közelébe.
És talán minden kezdődik előlről.
Vagyis a gravitáció nem egyszerű 1/r2 szerint csökken, hanem van egy nagatív tag is, aminek az értéke néhány fényév távolságban kezd érezhető erőt mutatni?
De ennek mi lehetne a magyarázata?
A Newtoninak ugye az, hogy a kétszer nagyobb sugarú gömb felszíne négyszer nagyobb, a háromszor nagyobb sugarúnak kilencszer.
Arra gondoltam, hogy esetleg nagyobb tömegek esetén nem derül ki, hogy a gravitációs törvényt módosítani kell eddig ismeretlen tagokkal? Talán a lambda erő nem egy általánosabb gravitációs törvény egyik tagja? Szóval én azt nem értem, hogyan feltételeznek inkább sötét anyagot, és sötét energiát, minthogy a dinamikai törvények érvényességében nem kételkednének?
"Hogyan lehet nagyenergiás kisérleteket végezni töltéssel nem rendelkező részecskékkel?
Pl. hogyan lehet fénysebességgel összemérhető sebességre gyorsítani neutronokat?"
Csak úgy, hogy töltött részecskéket gyorsítanak fel, és azt beleütköztetnek olyan céltárgyba, ami aztán fénysebességgel összemérhető sebességgel rendelkeznek. Csak azt a feltételt lehet biztosítani, hogy mekkora sebességgel rendelkeznek, de aztán nem lehet gyorsítani a töltetlen részecskét. Neutront elvileg lehetne elektromágneses térrel gyorsítani, mert van mágneses momentuma. De ez olyan pici, hogy jelenlegi gyorsítók terével ezzel nem lehet észrevehetően gyorsítani a neutront.
Azért kell azt mondani, hogy az LHC-ben az Ősrobbanást is kutatják, mert az átlag embereket ez nagyon tetszetősen hangzik, és többen támogatják a kutatást pénzzel.
"De szabad-e sosem látott jelenségek feltételezésével feloldani az első ellentmondást?"
Szerintem nem. Dehát ez asztrofizika, ők mindig is ezt tették. Már az ókori görögök is cikloisokkal, vagy szférákkal jöttek.
"Pédául amikor egy galaxis távolságára 12 milliárd fényév jön ki, bedobták a kozmikus inflációt.
Mikor kimérték a gyorsulva tágulást, akkor bedobták a sötét energiát."
Igen ez nagyon zavaró.
"Ahelyett, hogy feltennék a kérdést, hogy Szentíírás-e a Hubble-formula?
Vagy hogy biztos-e, hogy minden galaxis a legutóbbi ősrobbanásból származik?
Illetve hogy nem halad-e előttünkegy egy óriási össztömegű láthatatlan részecskefelhő?"
Szerintem annyira ködös ez az egész, hogy a felhozott bizonyítékok eléggé vérszegények. Úgye a kozmológia abból áll, hogy a jelenlegi fizikai törvények segítségével visszaszámolják, hogy mi volt régen. Igen ám, de honnan veszik, hogy például a gravitációs erőtörvény teljes?
Úgy tudom beigazolták megfigyeléssel, hogy az Univerzum vég nélkül tágul. De a kozmológia számomra valahogy ingatag talajon áll. Ugyanis nem olyan, mint mondjuk a fizika, ahol egy kísérletet akármikor meg lehet ismételni, és mindenki láthatja, hogy mi történik. Ez a kozmológia olyan, mint a történelem. Például, hogy pontosan mi volt a Tatárjárásnál, vagy '56-ban már nehezen kideríthető. Mert nem reprodukálható. Így a megfelelő adatok mennyire számítanak bizonyítéknak, az eléggé megkérdőjelezhető. Én úgy gondolom, hogy valószínűleg olyan jelenségekkel lehetne csak megmagyarázni a kozmológiai folyamatokat, amiket jelenleg nem ismerünk. Szerintem korai. Olyan, mintha Galilei korában sem magyarázhatták meg a Világegyetem keletkezését, mert nem ismerték meg a Maxwell-egyenleteket sem. A klasszikus mechanikával az atomszerkezetet sem magyarázhatták meg. Lehet, hogy a tágulásért olyan erők felelősek, amik jelenleg nem ismertek. De a proton és neutron szerkezetét sem lehet megmagyarázni. Lehet, hogy ezek megmagyarázása deríthet fényt egy olyan fizikára, ami képes lehet megmagyarázni a kozmológiát.
Ami a nyitó kérdés volt. Vagyishogy az ősrobbanáskor szétterülő részecskék nem tudtak összeállni anyaggá, és a felhőjük nálunk jóval nagyobb sebességgel robog előttünk. Lehet, hogy olyan nagy gravitációt képviselnek, hogy az gyorsítja az utána kullogó galaxisokat.
Aztán a közös gravitáció megállítja ezt a tágulást, és az egész felhő megáll, visszaindul, és visszafelé átrobog a galaxisokon.
Ezután már a gravitáció visszafelé hat, és lelassítja a galaxisokat is, és végül ők is leállnak, és visszafordulnak.
Ez számomra sokkal kézenfekvőbb, mint sosem látott antigravitációs hatással és sötét energiával operálni.
A Standard Modell a következők miatt is támogatja a fénysebesség, mint határsebesség létezését:
Ismeretes, hogy a fény az anyagban is a vákuumbeli fénysebességgel halad, csak látszólagos jelenség az, hogy a fény lassabban halad közegben, mint vákuumban. Ugyanis, amikor a fény szóródik az atombeli kötött elektronokon akkor fáziskésést szenved, és ezek a sok kis fáziskésések összeadódnak, és a fénysebesség látszólagos csökkenését okozza. Azért függ ez a közeg anyagi minőségétől, mert a közeget alkotó atomok határozzzák meg a fényhullámok fáziskésését. De látszólag úgy tűnik, hogy a fény a közegben a vákuumbeli fénysebességnél lassabban halad. A közegbeli inhomogenitások a fény sebességét úgy változtaják, mintha a fényre erő hatna, vagyis ténylegesen tömeges részecskére erő hatna, ami miatt gyorsul.
A Standard Modell szerint minden részecske igazából nulla tömegű, és fénysebességgel haladnak. Csak a részecskék közül azok akik a Higgs-mezővel kölcsönhatnak, olyan fáziskésésen esnek át, mint a fényhullámok a kötött elektronokon való szóródásakor. És ez okoz egy látszólagos sebességcsökkenést. Ez okozza a részecskék tömegének megjelenését, mivel ez a Higgs-mezővel való kölcsönhatás vákuumban is jelen van, ez a fázsikésés a részecske-hullámot mindig kíséri, vagyis belső tulajdonsága, ez adja a részecske tömegét. De ez nem igazi tömeg, hanem látszólagos, mivel a részecskék dinamikája más lenne, ha tényleges tömeg okozná a c-nél kisebb sebességet, nem olyan lenne, mint egy nulla tömegű részecskéjé. Például sérülne a mértékinvariancia. És a W- és Z-bozonok nem lennének renormálhatóak.
Vagyis a fázistolás, mint szórási jelenség a Standard Modell számára az, ami a tömeg látszatát kelti.
Ja értem. Akkor igen. Csak akkor szerintem óriási baj lenne az elektrodinamikával, mivel a fotonnak tömegesnek kellene lennie. Mert szerintem nem véletlen az, hogy a határsebességgel pont a tömegtelen részecskék rendelkeznek. De amúgy teljesen igazatok van, és ebből is látszik, hogy a fénysebességnek kell a határsebességnek lennie.
Szerintem az volt a kérdés, mi lett volna ha a fény nem a határsebességgel megy. Vagyis a fény c-vel halad, de a határsebesség ennél nagyobb, c+x.
Ez esetben nyilván nem lehet mindenhez képest c-vel menni (mert a csak a c+x határsebességre igaz), így rendszerfüggő lesz a fénysebesség, és az MM pozitív eredményt ad.
szerintem ugyanúgy semmit. Mert a relativisztikus mechanika képletei ugyanazok maradtak volna, csak a fénysebesség helyére mindenhová c+x-et kellene írni.
"Akkor helyes, amit a határsebességről mond, vagy ilyen mértéknél ennek látszania kellett volna a Michelsson kisérletnél is?"
Az eredeti kísérlet sacc/kb ehhez nem volt elég pontos. Sok egyéb kísérletből (pl. a nagy gyorsítók) szerintem egy ekkora eltérésnek azóta már ki kellett volna derülnie, kivéve ha valamilyen módon részecske spcifikus és emiatt hogy úgy mondjam konspiratív.
