Akárhonnan indulunk, oda jutunk vissza. Mert a szülő az első számú felelős.
Egy (kötelező) óvodai nagycsoportban képtelenség az 1-5 évet bepótolni! Az igazán problémás gyerekek többsége olyan fogalmakat nem ismer, hogy felhő, vagy tölgyfa. Viszont a nem élettel kapcsolatosan elég tág szókincsük van. :-s
Viszont ha hat évesen azért boxolt, hogy ne bassza seggbe az apja,
akkor olyan szinten lesz lételeme az agresszió, annyira a vérébe ivódnak a farkastörvények, hogy az átlagember hiába karatézik, krav-magázik esélytelen
vele szemben. Az, meg hogy nem tud verset elemezni, egy dolog.
"Aki gyerekverseket, meséket nem ért meg, hogy fogja a komolyabb irodalmi műveket? A történelmet?
Akinek környezetismeretből a fák, cserjék, emlősök, madarak, síkság, hegység stb. gondot okozott, mi lesz vele biológiából, földrajzból? Fizikát és kémiát már ne is említsük...
És kinek kellett volna ezt megtanítani nekik?"
Alsóban csak úgy tudnak érdemben foglalkozni a gyerekekkel, ha előtte otthon hallgattak mondókákat, gyerekdalokat, a szülővel rácsodálkoztak eső után a földigilisztákra, séta közben anyuka mondta, hogy nézd, jön az ősz, sárgulnak a levelek...
Ha egy 6-7 éves úgy lép be az iskola kapuján, hogy ezek kimaradtak, mert oviba akkor járt amikor a szülőnek kedve volt, akkor az alsós tanítónő csodát már nem tud tenni. Főleg úgy, hogy ott van huszonvalahány másik az osztályában, aki sorolja a mondókákat, az állatok neveit és tudja, hogy a csütörtök után péntek jön.
Úgyhogy az alsó tagozatról háríthatjuk tovább: az oviban miért nem tanították meg az alapokat? Vitte a szülő oviba rendszeresen a csemetét? Ha igen, 3 év alatt ragadhatott rá annyi, amennyi kell a sulikezdéshez. Ha nem, akkor visszajutottunk a szülőhöz.
Évezredeken át működött és a tapasztalat azt mutatja, hogy bezony ezen "brutális" tanári eszközök (pl buktatás) betiltása nem előnyére változtatta az oktatást.
Barátnőmék kint vannak Angliában, a gyerkőcök ott járnak suliba.
Buktatás nincs, de nagyon rugalmas az iskola. Pl. a tanár mellett van egy másik tanár az órán, aki amikor a nagy elkezdett pityeregni, mert nem értette hogy mit kell csinálni, akkor melléült és segített. Nem tartották fel az órát, a többiek tanulását. A kicsi még itt nem járt suliba, ott a kora miatt egyből a 2.-ba tették. Mivel olvasni nem tud angolul, ezeken az órákon átjár az elsőbe.
Itt meg nagy lelkesen átvették hogy jaj ne buktassunk mert hogy sérül a gyerek drága ártatlan lelkecskéje, nehogy kudarcélmény érje, de a tanárnak semmi segítséget nem adtak, hogy ha egy osztályban van pár rosszul teljesítő vagy lemaradó diák, akkor ne a többiek kárára foglalkozzon velük.
Úgyhogy nálunk ez jól el lett cseszve, szokás szerint.
Egyszerűen nem értem, hogy akik annó eltörölték a buktatást, nem gondoltak bele abba, hogy ha valaki nem képes megtanulni 20-ig számolni elsőben, akkor hogyan fogja másodikban megtanulni a szorzótáblát. Persze csak tolja maga előtt a lemaradást, aminek meg lesz a böjtje - csak akkor már nem lehet mit tenni.
Pozitívan motiváló eszközök eszedbe sem jutottak...
Ha a lányaimnak azt mondom, hogy ha plusz feladatokat oldanak meg, akkor választhatnak valamit a nasidobozból (pez, tictac, stb van benne), már ülnek az asztalhoz. A nagyobb 2 hete kapott egy feketepontot - az elsőt idén -, addig tepert míg a múlt héten kapott egy pirosat ugyanabban a témában, hogy kijavítsa. Miután elmagyaráztam neki (8,5 éves), hogy egy plusz nyelvet ha tud akkor jobb állása lehet majd, több pénzt kereshet, stb és elhiszem hogy könnyebb az apjával magyarul társalogni mint a spanyollal küzdeni, de neki lesz jó 15+ év múlva ha most szenved és erőlködve fejezi ki magát, azóta folyton baszkurálja az apját, ha az magyarul szól hozzá.
Hogyan motiválnád Lákátos Ármándó 8 éves kisfiút hogy tanuljon, ha azt látja, hogy a nagybátyja és az apja zsarolással és k.rvák futtatásával több pénzt keres egy héten mint én egy évben, továbbá a 28 éves 6 gyerekes unokatestvére a családi pótlékának és segélyének az összege meghaladja a tanára fizetését?
Mihelyst fejleszted kicsit a képességeidet és megtanulsz a hirtelenkedés kárára értelmezni azt, amit a másik ír, meglesz, ne aggódj. De addig olyan lesz a reakció, amilyen szinten állsz.
Helyette a dolgok 90%-a órán kerül elsajátításra. Aki megbukik akkor, az még véletlenül sem azért bukik meg, mert nem tanult
Az órán tanulás nem tanulás? Senki nem arról beszélt, hogy otthon nem tanulta meg a büdöskölyke a tanköny 50-52 oldalait , hanem egyszerűen kiskorátol leszarja az oktatást, anyuapu nem ugy küldi el elsőbe, hogy "tanulj fiam, hogy vidd valamire az életben" és anyuapu kiröhögi ha a tanitónéni beirja az üzenőbe, hogy "RosszcsemeteLeonszijó nem vesz részt az órai munkában", rosszabb esetben meg tanítás után pofánverik tanitónénit ha ilyeneket mer írogatni a szemükfényéről.
Szóval a funkcionális analfabéták többsége még az utóbbi idők oktatási reformjai előtt került ki az iskolából. Az pedig, hogy hány Nobel díjas került ki valamikor az akkori oktatási rendszerből, nem érv semmire, mert változik a világ, ami akkor jó volt, nem biztos, hogy ma is jó. Én egyetértek, hogy vannak dolgok, pl. a lelkek ápolása, amit túlzásba visznek, de pl. az is igaz, hogy a magyar oktatási rendszer legnagyobb rákfenéjével, a magoltatással le kellene számolni.
"Oké, fizikai ráhatást zárjuk ki. De például egy szemtelenkedő diákkal szemben a verbális visszavágás lehetőségei is korlátozottak. Egyrészt többnyire maguk a tanárok sem akarnak lemenni egy szint alá, amúgy is egyes diákok képesek arra az álszentségre, hogy ők maguk válogatott módon káromkodnak, de ha a tanár száján egy csúnya szó is kicsúszna, rögtön pellengérre állítanák. Másrészt az utóbbi években lett felkapott, hogy nem szabad akármit mondani a gyereknek, mert "sérülhet a lelke". Ebbe aztán sok minden belemagyarázható."
Ha lemegy a tanár a diák szintjére káromkodásban, akkor mindegy, hogy jogilag megteheti-e, a tekintélyének lőttek.
Különös tekintettel arra, hogy a hű, de nagyon ódivatónak, poroszosnak és mindenféle absúgnak kikiáltott hajdani, keményen követelő magyar iskolarendszerből Nobel-díjasok kerültek ki, Ezzel szemben a mai, "Jáj, csak ne sérüljön a pici lelkiviláguk!" iskolákból meg funkcionális analfabéták és szociopaták kerülnek ki...
Nekem volt olyan tanárom, aki ütött meg gyereket. Meg volt olyan is, akinek tekintélye volt. Olyan nem volt, akire mindkettő igaz lett volna. Természetesen ha meg akarják verni, a tanárnak joga van az önvédelemre, ahogy bárki másnak, de tekintélyt védeni ököllel nem lehet.
"Ez nem azt jelenti, hogy tömegével kellett volna buktatni, hiszen régen sem ez volt jellemző alsóban. Hanem azt, hogy maga az osztályismétlés lehetősége ösztönözzön arra, hogy ne vegyék teljesen félvállról a tanulást."
Te nagyon el vagy tévedve, vagy már rohadtul nem emlékszel semmire, milyen is volt általános iskolásnak lenni. Általános iskola alsóban ugyanis nem úgy megy még, hogy feladja a tanár az anyagot, és azt tessék megtanulni. Ott úgy megy, hogy írásbeli házifeladatot adnak csak fel, meg évente max. 2 verset bevágni, de nincsen óráról órára egy-egy megtanulandó anyag, mint felsőben. Helyette a dolgok 90%-a órán kerül elsajátításra. Aki megbukik akkor, az még véletlenül sem azért bukik meg, mert nem tanult, hiszen lényegében még nincs is mit otthon megtanulni, azok a dolgok ötödik osztályban kezdődnek. Én anno ismertem olyanokat akik alsóban megbuktak, volt akinél nagyon rossz tanár volt, és az osztálytársai otthon tanultak meg olvasni, számolni, meg volt olyan akinek a családi háttér volt pokol, ezért a suliba csak pihenni járt. De a lustaság ekkor még nem határozza meg a dolgot.
A hasonlat nekem is tetszett. De itt is hibázik valami. Mert a való gazdasági életben van beszállítói minőségellenőrzés. Azaz, vissza lehet küldeni a hibás anyagot. Sőt kötbért is lehet követelni.