Itt van még például Szanda-vár. De a Sándor névről is azt gondolom, hogy eredetileg Sand-ur volt. Őrhely, ami védelmi célokat is ellátott. Tudok is Sándor nevű településről, ami már a múlt században is csak Puszta-Sándor névvel volt megtalálható a feljegyzésekben, mert megszűnt létezni. El is mentem oda, és sáncokat találtam.
A VÉDŐSZENT teljes magyarsággal végülis szóduplázás.....
Egyébiránt:
SAINT sacred
c.1300, from pp. of obsolete verb sacren "to make holy" (early 13c.), from O.Fr. sacrer (12c.), from L. sacrare "to make sacred, consecrate," from sacer (gen. sacri) "sacred, dedicated, holy, accursed," from O.L. saceres, which Tucker connects to base *saq- "bind, restrict, enclose, protect," explaining that "words for both 'oath' & 'curse' are regularly words of 'binding.' " But Buck merely groups it with Oscan sakrim, Umbrian sacra and calls it "a distinctive Italic group, without any clear outside connections." Nasalized form is sancire "make sacred, confirm, ratify, ordain." Sacred cow "object of Hindu veneration," is from 1891; figurative sense is first recorded 1910, from Western views of Hinduism.
De, ha már szakákról, székekről esett szó, érezd, miről is van szó: szaka: szék, széki, szakauraka: székőrök. Tulajdonképpen a szép magyar nyelvünk elődjének tűnik. Néhány pénzlelet: (hármashalom, tulipán, vagy liliom-motívum)
Persze hogy szkíta-hun. De nemrég volt szó arról is, hogy a szkíta szó az összefoglaló neve egy törzsszövetségnek, amelybe többféle nyelvű, és többféle írású törzsek tartoztak. Amikor szkítáról beszélünk, az még nem jelenti, hogy minden szkíta egy nyelven beszélt, és ugyanolyan írást használt.
Ehhez semmi kétség.
Éppen ezt boncolgatom.
Az egyik föltevésem éppen az, hogy a SZTYEPPEI világ fönnhatóságai ( = uralkodó törzs/ nemzetség) a NYUGAT-KELET-NYUGAT-KELET BIRODALMI oda-vissza bejárása során az ellenkező térfélen emelkedik ki általában egy újabb nemzettség a fönnhatóság FŐSÉGI birtoklására.
A KIMMEREKet ( nyelvük, írásuk ismeretlenként jelzett)
követően jönnek a SZKÍTÁK, ( nyelvüket HIBÁS homogenizált etnikumú, übermensch szemléletből kifolyólag indoeurópainak állítják be.)
a / KELTÁK nyugatról jönnek, a rómaiak nyugatról jönnek, de a Dunától keletre nem tudnak teljesen megtelepedni: az ott élő SZKÍTA szövetségbe tartozó népek
..... SZARMATÁK stb.... folyamatosan visszaverik őket.
A szarmaték nyelve és etnikuma sem tisztázott. Számos kutató ( volt szovjet tudósok, köztük a betiltott TOLSZTOV.) fölvetése szerint az UGORság és a régi lovasnépség (szkíták) keveredése maguk a SZARMATÁK.
Őket követték a HUN-ok.
egységes TURK alapúként vannak beállítva, holott a HUN-ok maguk is egy hatalmas törzek/nemzetségek szövetsége. Elég csak megemlítenünk a köztük található MONGOLOID etnikumot, nemegyszer mongoloid előkelőséget.
Aztán jöttek az AVARok. TURK nyelvű népként jelezve.
Aztán a MAGYARok--- először magyarként, majd ÁRPÁDékat inkább TURK-ként jelezve.
Aztán a KUNok, BESENYŐK stb....
Mindegyikük összekötője a SZTYEPPEI ÉLETMÓD, és minden ehhez kapcsolódó dolog: világszemlélet, mítosz, életvitel, állattenyésztés és növénytermesztés, a lakőtér kialakítása , ÉNEK, az öltözködés FORMÁJA, ALAPmintázata, a HALOTTkultusz.
A MAGYAROK kapcsán egy fontos dolgot kell kiemelni és az eurázsiai területen utánanézni:
HOL VÉGEZTEK TREPANÁCIÓKAT.
Valós és jelképes KOPONYALÉKELÉSEK ezreiről van szó.
Persze hogy szkíta-hun. De nemrég volt szó arról is, hogy a szkíta szó az összefoglaló neve egy törzsszövetségnek, amelybe többféle nyelvű, és többféle írású törzsek tartoztak. Amikor szkítáról beszélünk, az még nem jelenti, hogy minden szkíta egy nyelven beszélt, és ugyanolyan írást használt. Sőt! Jókora különbségek vannak. Még akkor is másnak tűnik a nyelv, ha felfedezhető bennük egy közös gyök a szavaknál. Mert volt a szkíta törzsek között néhány igen hasonló, de mégis eltérő nyelv, mert amikor egymástól elszigetelődtek, a nyelvek külön szálon fejlődtek tovább.
Az általad említett nemzetségneveket óvatossággal kezelem, de van rá esély, hogy így hangzottak, vagy legalábbis ezekből lettek:
Szada nevű településünk azt jelenti bejárat, "szájadék".
Így írja a Wiki: A Szada név finnugor nyelvből származik és valaminek a száját, bejáratát jelenti.
Nocsak. A Szkíta-hunban szá(h) a száj. Száda a barlangászatban most is ugyanezt jelenti. Azt mondják finnugor. De akkor mi a magyarázata a jemeni Szada nevű településnek? Az is finnugor? Hogy kerülnek Jemenbe?
Igazán elfelejthetnék már ezt a finnugorozást.
A ---da toldalék a kusokhoz, kusánokhoz, szkíta-hunokhoz köthető. Na meg a "finnugorokhoz". :)) Van még?
1.) mely nyelvek azok, amelyekben ez a fajta hangátalakulás létezik 2.) mely nyelvekben létezik adott képzővel főnévből alkotható (honnanvalói) jelző....
hol a RÓMAIAK leszármazottainak, hol TRÁKOKnak hol meg DÁKOKnak leszármazottainak
a térképekről annyit lehet kiböngészni, hogy eredetileg az Appeninek gerincén szerepel az általam látott legrégebbin a vlach elnevezés, majd húzódik fel és keletre, és lassan körbefolyja a Kárpátokat kivülről...
...egyéb római "rokonság" azért nem lehetséges (Dácia), mert a római uralom alatt csak a legfőbb emberek voltak rómaiak etnikailag, és minden megszálló tömeg (úgy mint a Habsburgoknál) a rómaiak uralma alatti egyéb etnikumból állt...
Jó kis írás. Így vertük el a bizánci alattvalókat:
Történelem
A türkök harceljárása Al Maszudi tudósítása alapján
tuba - 2010.07.28 17:09
Al Maszudi arab utazó, történetíró, tudósít egy 934-ben lezajlott csatáról, melyet a türkök és a bizánciak vívtak egymás ellen. Írásommal ezt az ütközetet szeretném részletesen bemutatni. A hadrend: A türk sereg három csapattestből áll. Középen a fősereg két sorban várakozik úgy, hogy az első sorba egy lovascsapat áll majd egy üres térköz, majd megint egy lovascsapat újra egy üres térköz, ugyanez folytatódik egészen a sor végéig. A mögöttük lévő csatasor ugyanilyen módon szerveződik, azzal a különbséggel, hogy a lovascsapat és az üres térköz ellenkezőleg váltakozik, úgy mint ahogyan a sakktáblán a fekete fehér mezők szerepelnek. Ez egy rugalmas harcrend, nagy előnye, hogy harc közben mindig a legelőnyösebb alakzatot vehetik fel a katonák. Rendkívül nagy fegyelmet, összeszokottságot, begyakoroltságot kíván meg a harcosoktól. A két szárnyon kisebb létszámú türk csapattest várakozik. Mögöttük középen két sorban lovak állnak, oldalaikon nagy bőrtarsolyokban nyílvesszővel töltött tegezek találhatóak, mellettük türkök, ők a töltő kiszolgálók. A bizánci sereg lényegesen több katonával rendelkezik, azonban óvatosak, sűrű egymásután következő sorokban állnak. Az ő harcmodoruk ügetésben támadás, majd az alakzat legyező szerűen szétválik, a harcosok kerek pajzsaik mögé bújnak és a szembejövő ellenséget rövid szúró lándzsával ledöfik. A csata első szakasza: A türk haditerv egyik fontos része, hogy a bizánci sereget mindenképpen támadásra bírják, ezért a szélen várakozó türk seregrészek elkezdik a támadást. A baloldalon álló türkök a bizánci arcvonal előtt félkörben egymás után ügetésben haladva célzott lövéseket adnak le íjaikból az ellenség első vonalára majd a várakozó töltősorhoz lovagolnak, itt tegezt cserélnek. A tegez egy hosszú egyelőszárú háromszög alakú bőrtasak melyben legalább 20 db nyílvessző található. A tegezre két bőrszíj van erősítve egyiket a harcos a vállán átvetve viseli, a másikat a derekához csatolja egy övcsat segítségével. Miután végeznek visszalovagolnak kiindulási helyükre, tehát a türk fősereg körül egy teljes kört tesznek meg. Ugyanígy jár el a másik oldali seregrész is, ellenkező irányú kör megtételével avval a különbséggel, hogy nyilaikat kissé föllövik, így azok az ellenség hátsó soraiba csapódnak, ez azért nagyon fontos mert így az egész bizánci sereget egyenletes nyomás alatt tartják, ezt a betanult koreográfiát, rendkívül gyorsan, mindaddig folytatják míg a bizánci sereg nem bírva a rá nehezedő nyomást támadásra indul a türk fősereg ellen. A lélektan ismeri a menekülj vagy harcolj törvényt, ami abból áll, hogy ha az emberi elmét negatív érzelem uralja le pl. félelem, szorongás/stressz/, akkor vagy elmenekül vagy a lehető leggyorsabban igyekszik megszüntetni a kiváltó kellemetlen élményt/harcol/, a bizánci sereget az utóbbi lélektani hatás vezérli, a fővezér kiadja a támadási parancsot, a türk fősereg mozdulatlanul várakozik, a két kisebb seregrész és a töltök elvonulnak. A csata második szakasz: Tehát a bizánci sereg támad, megkezdi a szétbontakozást, a harcosok lelkileg megkönnyebbülnek, elmúlik az előbbi nagy reájuk nehezedő nyomás felkészülnek a közelharcra, azonban azt látják, hogy türk fősereg még midig mozdulatlanul áll,.ahogy közelednek a türkök arcvonalához azok továbbra sem mozdulnak,.a bizánci parancsnokok, és maguk a katonák is azt hiszik, hogy a türkök haboznak, félnek, nem vállalják a közelharcot. Majd hirtelen a türk fősereg megfordul és gyorsított ügetésben visszafelé lovagolnak, közben egy másik alakzatot vesznek fel, egy vonalba állnak, így egy hosszú folytonos sort képeznek amely egyre jobban félköralakba bontakozik szét, ez a manőver elhiteti a bizánci csapatparancsnokokkal, hogy a türkök tényleg menekülnek ugyanis úgy látják, hogy a türk alakzat felbomlik és látszólag rendezetlenül menekül valójában a türkök megkezdik a vonalba rendeződést. Ekkor a bizánci katonákon erőt vesz egy felhangolt kedély állapot úgy érzik, hogy győztek. Rögtön ezután a jókedvet nagyfokú bosszúvágy váltja fel -mivel azt hiszik győztek,-könnyelművé válnak. A vezetők engedélyt adnak az üldözésre,.a türkök ravaszul maguk után csalják a bizánci lovasokat. A türk lovak sokkal gyorsabbak és kitartóbbak mint bizánci társaik. A bizánciak evvel több súlyos hibát is vétenek, túlhajszolják lovaikat mivel nem tartanak jelentős közelharctól túlságosan szétbontakoznak, megszűnik az összetartás a harcosok közötti kapcsolat amiatt, hogy követik a türköket a felállított csapda felé rohannak. Ráadásul, hogy minél gyorsabban lovagoljanak pajzsaikat a hátukra dobják. A haditerv második részét a türkök kiválóan végrehajtották. A csata harmadik szakasza: A bizánci sereg fokozatosan elkezd lassulni ugyanis lovaik kezdenek kifáradni,.a két kisebb létszámú türkseregrész felkészül, hogy csatlakozzon a visszatámadáshoz valahol rejtve várakoznak, közben a türk fősereg lassít, hogy a távolság kicsi legyen köztük és fáradt bizánciak között. Hirtelen megszólalnak a kürtök a türkök előveszik íjaikat, lövés kész állapotban hozzák. A második kürtszó után a két kisebb seregrész megindul a bizánciak felé. A harmadik kürtszó után a teljes türk sereg célzott lövéseket ad le a bizánci seregre. A fősereg visszafelé nyilaz, a lesből támadók pedig előre nyilaznak, a bizánci sereget óriási veszteségek érik, mivel minden nyíl célba talál. A bizánci katonák magabiztossága öröme elszáll, helyette döbbenet és félelem lesz rajtuk urrá. Ez az állapot tragikus rájuk nézve, mivel ha az elme hirtelen érzelem változáson megy keresztül, az ingerület vivő pályák leállnak, vagyis a katonák teljesen lemerevednek megzavarodnak, harcképtelenné válnak, ez a lelki állapot azonban csak rövid ideig tart. A türkök pontosan tudják,.hogy megint fokozniuk kell a nyomást, ezért visszafordulnak előkerülnek a kardok szablyák fokosok, és egy suhintással harcképtelenné teszik az eléjük kerülő bizánci lovasokat. A bizánci sereg idegileg összeroppan nagyfokú halálfélelem, és menekülési vágy uralkodik el a katonákon elkezdenek menekülni. Csakhogy a türkök kört formálva befelé szorítják, aprítják őket, ami még nagyobb zavart okoz, mivel miden bizánci menekülve, a kör közepe felé igyekszik. Egymást zavarják, az összeütközött lovasok földre kerülnek, csak a saját életüket mentik,.így még jobban összetömörülnek, ekkor már nem katonák csak egy megrémült tömeg. A türkök gyorsan végeznek velük, a bizánciak tömegesen megadják magukat őket eladják rabszolgának. A türkök totális győzelmet aratnak, saját veszteségük szinte nincs. A csata nem tart tovább fél óránál. Látható, hogy a türkök nagy mesterei a taktikának, rendkívül fegyelmezettek, gyakorlottak és képzettek, messze fölötte állnak Bizánc és Európa katonai színvonalának.
Alexandru de Cihac román nyelvész bizonysága szerint a románok bőven kölcsönöztek szavakat különböző szomszédaik nyelvéből. Cihac szerint a román nyelv szókincse így tevődik össze: 45,7% szláv eredetű, 31,52% latin, 8,4% török, 7% görög, 6% magyar, 0,6% albán.
In 1859-61 the principalities of Wallachia and Moldavia, inhabited by Romance speaking peoples, were united and adopted the name of Rumânia for the new state thus insisting on their supposed descendency from the Roman colonists in Dacia. Soon the spelling was changed to România to make it closer to Rome. In English both variants, Rumania and Romania (without the diacritical mark over the a), are used, the latter becoming more popular obviously because it is the officially adopted name of the state. In this site we use only the forms Rumania, Rumanian and Rumanians with the unique purpose to make a clearer distinction and to avoid any possible confusion of the terms.
Csodálatos harcosok vagytok!:-)