Olvastam, úgy látszik többfajta emberfaj élt egy időben 100-500 ezer éve, a modern, az izraeli, a neandervölgyi, a gyenyiszovai, ez a kínai és a homo erectusok.
a nagyon sok szerzős cikkek hátránya, nem a szerzőknek, hanerm az utókor tudománytörténészeinek, hogy ez egy "tudománytörténeti rémálom".
most van 2021, tfh (de csak ha Grétácska is megengedi), te zsidó vagy Tel-Avivban 2197-ben, humán archeologiával foglalkozol és a témád az izraeli paleontológia története.
Na, az ilyen sokszerzős cikkektől leszel rosszul igazán, mert itt már kellenek az egyes szerzők életrajzai, publikációs listái és hogy adott projektben ki hogy vett részt. Ez pedig a cikkben összemosatik...
Imádom az ilyen sokszerzős cikkeket! Vajon melyikük a laboráns és melyik a takaritónő vagy a portás abban az intézményben? Mi az amit egy-két szerző nem képe egyedül megfogalmazni? Borzalom ez a sok eszkimó, amikor egy fókát trancsiroz fel, hogy mindegyiküknek jusson egy darabka belőle!
Ne hülyéskedjünk már! Ennyiből lehet egy ismert fajt ( a neandervölgyit) azonosítani, de nem lehet egy új fajt leírni, mert nincs miből s minek alapján!
Ezen az alapon Vértes is új fajnak írhatta volna le a Samut!
Ami meg a kirajzásokat illeti, azok fabulálások.
Az a probléma ma már a természettudományokkal, hogy túlsok lett az eszkimó és nem nőtt a fókák száma. Ezért minden új kutató a marsallbottal a tarsolyában születik és mindenáron újra fel akarja fedezni a spanyolviaszt! S sajnos ebben partnerek a tudományos szervezetek és főleg a média, minden formájában.
Homo Neser-Ramla néven új előemberfajtát azonosítottak Izraelben talált csontmaradványok alapján a Tel-Aviv-i Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói, írja az MTI.
A Homo Neser-Ramla képviselői több korábbi lelet alapján már 400 000 évvel ezelőtt megjelenhettek a Közel-Keleten, és egészen 130 000 évvel ezelőttig nem csak itt éltek, hanem más populációk forrásaként is szolgáltak.
Az izraeli szakemberek úgy vélik, hogy felfedezésük megválaszolja az Európában évezredek óta meghatározó emberi csoport, a neandervölgyiek eredetének kérdéseit, és rávilágít az emberi fajok különböző csoportjai közötti genetikus átfedésekre. A tanulmány szerint újra kell definiálni az elő- és ősemberi csoportokat, és az eddig sehová be nem sorolt leletek egy része is a „Neser-Ramla” csoportba tartozik.
A vizsgálat alapjául szolgáló csontokat körülbelül tíz évvel ezelőtt fedezték fel a Ben Gurion repülőtértől nem messze található Neser Ramla gyárkomplexum mellett egy új kőbánya építésekor. A mély ásatási üregben számos emberek által használt kovakövet, állatcsontot, valamint emberi csontokat, két koponyacsontot és két foggal egy szinte teljes állcsontot tártak fel. Ezeket a csontok körülbelül 130 ezer évesek, vizsgálatuk évekig tartott, amelynek során összehasonlították azokat az Izraelben és a világ más részein talált emberi csontokkal.
Eddig nem értették, hogy miként találhattak a több mint százezer évvel ezelőtt Európában élt neandervölgyiek génjei között homo sapiens géneket, miközben ez utóbbi csak 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg Európában. A homo Neser-Ramla és a homo sapiensek közötti keveredés és ezeknek az embereknek a vándorlása viszont lehetővé tette a modern emberi gének eljuttatását Európába.
Eddig azt sem értették, miként jelenhettek meg újra és újra Európában a neandervölgyiek, miután többször is kipusztultak a jégkorszakok miatt. Az izraeli kutatók magyarázata szerint Neser-Ramla a neandervölgyiek őshazája lehetett és Európába vándoroltak, amikor az éghajlat ezt megengedte.
Eddig az a klasszikus elképzelés uralkodott, miszerint Európában neandervölgyiek, Afrikában pedig homo sapiensek éltek, középen pedig vákuum volt. De az új felfedezés megteremti a kapcsolatot a két korai ember között, és megmagyarázza a genetikai átfedéseket is. A tanulmányok szerint a térség különböző embercsoportjai hosszú ideig párhuzamosan léteztek egymás mellett egymás kiszorítása nélkül, sőt, az ásatás során felfedezett kovakőeszközök elemzéséből kiderült, hogy a Neser-Ramla és a homo sapiens csoportok információt cseréltek a kovakövek megmunkálásáról. Vagyis nem csak genetikai, hanem közeli kulturális kapcsolatban is álltak egymással.
„200 ezer éve homo sapiensek érkeztek a térségbe, ahol a Neser-Ramla emberekkel találkoztak. Több tízezer éven át egymás mellett éltek, és kicserélték tudásukat”
A mocsarak és lápok mindig is sajátos helyet töltöttek be az európai kultúrtörténetben. A letelepült életmód okán a vizenyős területeket, amelyeknek az egészségtelen kigőzölgéseit veszélyesnek gondolták, távol kerültek a mindennapi élet színtereitől. A mocsár titokzatos világa a helyiek szemében a természetfeletti lények lakóhelye is lett. De ez sem akadályozta meg a régi idők embereit abban, hogy rituális gyilkosságok színhelyévé tegyék a lápokat. A modern korban szerencsére már lehetséges a megfelelő eszközökkel a lehető legtöbbet megtudni a több száz, vagy több ezer évvel ezelőtti áldozatokról.
Írország és általában az északi vidékek, amelyek csapadékosabbak az európai átlagnál, bővelkednek a vizenyős területekben. Ezek a területek különösen kedvező körülményeket biztosítanak ahhoz, hogy az oda került halottak mumifikálódjanak.
Ezek az ún. lápi tetemek nedves körülmények között képesek rendkívül jó állapotban megmaradni, köszönhetően többek között a közeli sós vizeknek, a hidegebb klímának vagy a huminsavaknak. Bár a lágy részek a mocsári holttesteknél kiváló állapotban maradnak meg, a csontjaik mégis dekalcinálódnak és elbomlanak, ugyanennek a kémiai közegnek köszönhetően.
Ez a Doggerland egy érdekes hely volt amúgy, az akkori Európa legjobb helye, kellemes volt az éghajlat, a tengerpartján lehetett halászni, gyűjtögetni, vadászni az erdeiben, elég sokan éltek ott.
Skócia északi és keleti partvidékén 8200 évvel ezelőtt óriási cunami söpört végig. Ennek hatásait modellezte egy brit kutatás – számolt be róla a The Guardian.
A Sheffieldi, a St. Andrews-i és a Yorki Egyetem kutatói szerint ha ma pusztítana egy olyan léptékű cunami, mint amilyen a Storegga volt több mint 8000 éve, az a magasabb tengerszint és a sűrűbb emberi populáció miatt sokkal nagyobb károkat okozhatna. A modellezés szerint potenciálisan elpusztítaná Arbroath, Stonehaven, Aberdeen, Inverness és Wick partmenti régióit, amelyek jelentős, a tengerszint felett 10 méternél alacsonyabb, közvetlenül a tengerre néző beépített területekkel rendelkeznek.
A tanulmány, amely először térképezte fel az ősi szökőár hatását, modellezéssel becsülte meg, hogy a hullám milyen messzire jutott a szárazföld belsejében. A becslések szerint a víz akár több mint 20 kilométerre is benyomulhatott. Ez ma valószínűleg teljesen elpusztítana egy olyan várost, mint a 12 ezer lakosú Montrose.
A Storegga szökőárt, amely az elmúlt 11 ezer év legnagyobb természeti katasztrófája lehetett az Egyesült Királyság területén, a Norvég-tenger fenekén bekövetkezett földcsuszamlások váltották ki. Az elmozdult víz feltehetően elárasztotta Doggerlandot, azt a szárazföldi hidat, amely a mai Nagy-Britannia, Dánia és Hollandia területét kötötte össze az Északi-tenger déli részén.
A szökőár katasztrofális hatással lehetett a korszak mezolitikus népességére. A kutatásban a szökőárból származó üledékek és lerakódások elemzésére az úgynevezett lumineszcens kormeghatározást használták, amely a tárgyak napfénynek való kitettségét követően kibocsátott energiát méri.
A szíriai Tel Banat települése mellett található, nagy fehér halomsír néven ismert tömegsír lehet a világ ma ismert legrégebbi háborús emlékműve – állítják a területet kutató régészek. Az Antiquity szakfolyóiratban megjelent cikkük szerint a leletkörülmények arra utalnak, az Eufrátesz bal partján fekvő mesterséges dombra eltemetett halottak egy Kr. e. III. évezredben történt háború emlékét őrzik.
A kiterjedt, senkit sem kímélő erőszak egyaránt sújtott férfit, nőt, akár négyéves gyereket is” – a leírás nem egy mai konfliktus leírása a világ valamely forró pontjáról, hanem Bordeaux-i Egyetem paleoantropológusának összegzése a világ egyik legrégibb temezkezési helyéről – írta az MTI.
Isabelle Crevecoeur a tudományos csoport tagjaival újra megvizstálta az Egyiptom és Szudán határán fekvő, 13 400 éves Dzsebel Szahaba-i temetkezési helyet, amely 61 holttestet rejtett, nőket, férfiakat, gyerekeket egyaránt.
A tudósok korábban azt feltételezték, hogy egy a Nílus keleti partján fekvő helyszín egyetlen összecsapás nyomait rejtette, a csontok újbóli vizsgálata azonban arra utal, hogy rendszeres erőszakos ütközetek olvashatók ki belőlük.
