"a hivatalos történettudományt ... az sok mindenben pontosan annyira tévúton jár, mint az alternatívok..."
Ja, csak te lehetsz az egyetlen igaz tudás birtokában, mert valami zavaros vallási szekta meghülyített, és fújod a marhaságaidat mindenféle alátámasztás nélkül a végtelenségig.
"nem tetted zsebre, amit 2005-ben PONY-tól és ftonyotól kaptál ez ügyben sokszor..."
Két jelentéktelen figura, akiktől a szimpla kinyilatkoztatásokon túl rendszerint nem sokra futotta. De legalább örültek az együgyű olvasmányaiknak, mint majom a farkának... Igen, a címkézésben valóban jeleskedtek, amellett persze jókat lehetett kacarászni rajtuk.
"a Zend Aveszta nyelvének és korábban is létezett zend nyelv óperzsa irányba történt leszármazására, amit senki sem szokott megkérdőjelezni"
Ha az elavult XIX. századi kutatásokon kívül esetleg más is érdekel, akkor elárulom, hogy a Zend-Aveszta régebbi részeinek a korát maximálisan a Kr. e. utolsó ezredfordulóra datálják...
"Az óperzsát/zendet sokkal korábbinak tartom, minthogy első Zarathushtra (Szpitáma) is Ábrahám előtt élt, hiszen utóbbi volt Szpitáma első szellemi fia, akinek eljövetelét megjövendölte."
Agyrokkant marhaságaiddal fáradj a "Vallás, filozófia" részlegbe, minthogy történeti hitele a szóban forgó vallási irományoknak tudtommal nincsen. Vagy pedig igazold ugyanúgy történeti adatokkal ennek az állítólagosan a Kr. e. II. évezred 2. felénél régebben élt Zarathustrának a létezését, ugyanúgy, ahogy Ábrahámnak, a gazdag Harrán vidéki kereskedőnek a létezését nagyon szépen igazolták már a történészek.
Arra a kérdésre, hogy honnan ismered ilyen jól a méd nyelvet, az a válaszod tehát, hogy "Nem azt állítom, hogy a méd vagy a perzsa királyság hatalmas és erős volt"... Gratulálok.
„Melkizendek (ez a görögös perzsa alak vö. Melchisedek/Melkhizédek) rendjének megalapítója”
A parthus topikban LvT már tisztázta ennek a szófordulatnak az értelmét (2045., vastag betűs kiemelések tőlünk):
„az Újszövetség itt a 110. zsoltárra utal ... 4. ... Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint ... A rend szót, amely itt a héb. dibrah ’ok, mód, indok’ fordítása anakronisztikus lenne valami ’egyházi-, teológiai stb. rend’-ként értelmezni, és maga a héber szó ezt egyébként sem engedi meg. Az értelme itt csak annyi, hogy olyan módon lesz pap, mint Malkîcedek: vagyis egyben uralkodó is lesz a Messiás. Vö. 1Móz 14.18–19 »Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.«
Malkîcedek rendje tehát nem létezett, viszont a Malkîcedek rendje szerinti, tehát a vallási és világi hatalmat ismét egyesítő főpap a héber szimbolikában a Messiás epitheton ornansa volt.”
Ráférne, mert korábban azt hitte, Hérodotosz a szkítákról csak mint hüperboreoszokról ír. Ami nem lenne baj, ha nem ő akart volna másokat efelől kioktatni, szokásához híven. Zavaros gondolatai közt valószínűleg úgysem lehet a kuszaságban sohasem rendet vágni, mert vallási fanatikussal van dolgunk, aki szerint a médek és a perzsák már 4000 évvel az írott feljegyzésekben való megjelenésük előtt valahol India határvidékén időztek.
Idézet tőled A zsidók története topikból (2009. 04. 02. 13:07:41): „A Melchisedek/Melchizendek szónak csak két etimológiája ismert: a héber (»igazságosság királya«) és a Hanish által ismertetett zend (melchi + zendik): »a zendek vezetője« (királya, feje).”
És szintén tőled jelen topikból (2009. 04. 02. 14:48:03): „a mágus és Melchi-zendik szavaknak csak óperzsa (és nem méd!) etimológiája létezik”.
Tipikus szarkeverés: másfél órával korábban leírod, hogy 2 féle etimológiáját ismered, aztán meg jössz azzal, hogy „csak óperzsa” létezik...
Az epheszoszi Hérakleitosztól, a Kr. e. VI. századból adatolják elsőként a mágosz elnevezést (Alexandriai Kelemen őrizte meg a vonatkozó passzusát):
The perhaps oldest surviving reference to the magi – from Greek μάγος (mágos, plural: magoi) – is from 6th century BCE Heraclitus (apud Clemens Protrepticus 12), who curses the magi for their "impious" rites and rituals. A description of the rituals that Heraclitus refers to have not survived, and there is nothing to suggest that Heraclitus was referring to foreigners.
Better preserved are the descriptions of the mid-5th century BCE Herodotus, who in his portrayal of the Iranian expatriates living in Asia minor uses the term "magi" in two different senses. In the first sense (Histories 1.101), Herodotus speaks of the magi as one of the tribes/peoples (ethnous) of the Medes.
Később a terminus a méd-perzsa terjeszkedés hatására terjedt el:
But in other accounts, "we hear of Magi not only in Persia, Parthia, Bactria, Chorasmia, Aria, Media, and among the Sakas, but also in non-Iranian lands like Samaria, Ethiopia, and Egypt. Their influence was also widespread throughout Asia Minor. It is, therefore, quite likely that the sacerdotal caste of the Magi was distinct from the Median tribe of the same name." Other Greek sources from before the Hellenistic period include the gentleman-soldier Xenophon, who had first-hand experience at the Achaemenid court. In his early 4th century BCE Cyropaedia, the Athenian depicts the magians as authorities for all religious matters (8.3.11), and imagines the magians to be responsible for the education of the emperor-to-be.
A perzsában – a keleti és hellén történeti hagyománynak megfelelően – a mágoszt méd jövevényszónak tartják:
The term only appears twice in Iranian texts from before the 4th century BCE, and only one of these can be dated with precision. This one instance occurs in the trilingual Behistun inscription of Darius I, and which can be dated to about 520 BCE. In this trilingual text, certain rebels have 'magian' as an attribute; in the Old Persian portion as maγu- (generally assumed to be a loan word from Median). The meaning of the term in this context is uncertain.
The other instance appears in the texts of the Avesta, i.e. in the sacred literature of Zoroastrianism. In this instance, which is in the Younger Avestan portion, the term appears in the hapax moghu.tbiš, meaning "hostile to the moghu", where moghu does not (as was previously thought) mean "magus", but rather "a member of the tribe" or referred to a particular social class in the proto-Iranian language and then continued to do so in Avestan.
An unrelated term, but previously assumed to be related, appears in the older Gathic Avestan language texts. This word, adjectival magavan meaning "possessing maga-", was once the premise that Avestan maga- and Median (i.e. Old Persian) magu- were co-eval (and also that both these were cognates of Vedic Sanskrit magha-). While "in the Gathas the word seems to mean both the teaching of Zoroaster and the community that accepted that teaching," and it seems that Avestan maga- is related to Sanskrit magha-, "there is no reason to suppose that the western Iranian form magu (Magus) has exactly the same meaning" as well.
But it "may be, however," that Avestan moghu (which is not the same as Avestan maga-) "and Medean magu were the same word in origin, a common Iranian term for 'member of the tribe' having developed among the Medes the special sense of 'member of the (priestly) tribe', hence a priest."
"The name Melchizedek has its root in two Hebrew words, "melek" - meaning "King" (strongs ref:4428) and "tzedek" (see tzadik) - meaning "righteous(ness)" (strongs ref:6666). Literally then, "The King of Righteousness" or "The Righteous King". In Genesis, Melchizedek is also referred to as king of Salem, (traditionally identified with Jerusalem),[1] and priest of El Elyon. El-Elyon can be translated as most high god, understood as a reference to the sole God of the Old Testament"
Egy - számomra - új információ. Talán mást is érdekel:
"Sok helyen előfordulnak a médek, például az Agni Puránában is, szanszkrít nyelven mada a nevük, a latinos átírásban és a kiejtésben is, tehát "a" és nem "á". Dévanágari írással /ez a késői szanszkrít és a mai hindi és nepáli nyelv ábécéje/:मद a hindiben nem jelölik az "a" betűt, ez minden mássalhangzó mellett van, ha más magánhangzó van mégis, azt külön jelölik.
"mah [GREAT] (3271x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian, unknown) wr. mah; mah2 "(to be) great" Akk. kabtu; mādu; rabû; şīru"
Sumer szo'.
Nemcsak "nagy", hanem "most high"= "magassag(od)" ertelemmel is forditjak, amibol az osszes kornyezo es tavolabbi nepek, go:ro:g, latin, szanszkrit, meritette'k a szo' haszna'lata't.
A zsido "rabbi", meg az akkad formajat orokolte a sumer MAH-nak.
A magyar "MAG-as" is ebbo"l van.
Azokban az ido"kben, amikor a tanula's, tuda's csak egy szu"k ko:rben terjedt el, nagy megtiszteltetes es csoda'lat o:vezte a "magos"-okat, ahogy az elnevezesuk is mutatja.
A következő lépésekben (időrendi sorrendben) jutottam el, minden prekoncepció nélkül a médekhez.
- A Szargatkai kultúra kezdetét az i.e. V. századra datálják és az eredetileg ugor nép irányítójaként iráni vezető réteget feltételeznek. Elgondolkodtam, hogy mi történt abban az időben Mezopotámiában, ami indokolhatta az iráni eredetű törzsek északra vándorlását. A magyarázatot a méd-perzsa, perzsa méd hatalomváltásnak tulajdonítottam.
- Megerősített feltételezésemben, amikor megtudtam a Pallas Nagylexikonból, hogy a méd nem önelnevezés, hanem a mad, mada, madai. Megjegyzem a héber, az arab és a ciril betűs írás nem ismeri a "gy" betűt, és - tudomásom szerint - csak magyar nyelven írják ezzel a kettős betűvel a "gy" hangot. Tehát ez lehet nyugodtan magyar is. Megtudtam azt is, hogy a magyarok által ejtett mély "a" hangot Iránban ejtik hasonló módon.
- Az i.e. III. század végén - a régészeti leletek tanúsága szerint - a Szargatkai kultúra területén megjelentek a hunok, majd mintegy 600 év közép-ázsiai hun-méd együttélés után a lakosság nyugat felé indult. A hunor magor legenda azt mutatja, hogy itt nem leigázott, hanem szövetséges népekről van szó. Ezt erősíti meg Kálti Márk képes krónikája, és a Túróczy Krónika, mely Attilát a hunok, médek királyának nevezi.
- Ezek után tudtam meg a megdöbbentő tényt, hogy a magukat a médek utódainak tartó kurdok zászlaja piros-fehér-zöld. Ezt egészítette ki egy kurd weblap, mely a médek zászlaját is piros-fehér-zöld színekkel szerepelteti.
- Újabb információ szerint a kerecsensólyom élőhelye elsősorban a volt méd területeken és a Kárpát-medencében található (egész évben), feltételezhető, hogy magukkal hozták őket.
Szóval ha ezek a mágusok mégiscsak perzsák voltak, hogyan lehettek a médek magyarok?
Csak a párhuzamos világegyetemedben, vagy álmaidban, nem?
időrendedben rendet kéne tenned: a Zoroaszteri - tűzvallású - papok, az írásbeli hagyományok értelmében azértosan vették fel - utánérzésként - a magoc/magosz/mágus nevet, merthogyis ez elfogadott volt a nép (eredeti) körében.
(Ne feledjük a Méd-perzsa - perzsa-méd birodalom/irodalomváltást)
Ígyesen furmányolhatod ugyan, akit, a "párhuzamos világegyetemeddel", de magadra mutatsz vele.: Ecce homo!
szumír mah 'nagy, hatalmas'
mah2 'ua.'