az a csoport, amely kun néven szerepel Marvazínál, és hartes, azaz ’fakó’ jelentésben az örmény forrásban. A 11–13. század folyamán a bizánci görög és európai latin forrásokban sokszor szerepel ez a nép koman/kuman néven, a korabeli orosz forrásokban pedig mint polovec. Az orosz szónak a jelentése, akárcsak az örményé ’fakó’. A kutatás tisztázta, hogy a koman/kuman népnév is ’fakó, halvány sárgás’ jelentésű a törökben, s valószínűleg a kun népnév is ugyanannak az alapszónak a származéka, amelyből a kuman szót képezték. Mindent összevéve tehát egy ’fakó’ jelentésű török népnév áll előttünk, mely különböző nyelvű forrásokban mint kun, koman/kuman, hartes és polovec jelenik meg. Az egyszerűség kedvéért a következőkben a magyarban meghonosodott kun nevet fogjuk használni.
" - Vásáry
az avarok: a vár, ill. a chunni v. hunni, az igen, az összefügg a hun-nal, annak egy másik alakja, ahogy pl. az ounnoi-is.
az, hogy a Xiong-nu, a Xiong az a Hun név egy alakja az általánosan elfogadott dolog,
azóta meg főleg, hogy Stein Aurél megtalálta az ősi szogd leveleknek nevezett leleteket, melyek baktriai írással mesélik el a Liu Yuan Chanyu által vezetett déli Xiongnu háborúnak történetét, a kínai császári fővárosok xioungnu általi elfoglalását, és a baktriai írásban hun alak átírás szerepel, míg a kínai krónikákban a Xiongnu-t írják.
ezt három népre használják a kínai könyvek, a Xiongnu-kra, a Xiong-ot a Hun-okra,
és a Xiong-ya-li-t meg a Hungar-y/ian-ra, azaz a magyarra.
kiejtése pedig kb.: sjung-nu, illetve más archaikusabb nyelvjárásokban Hunn-u, Hung-nu.
ja, és még az, hogy ez nem attól az, hogy a kínaiak így nevezték őket, hanem ők is átvették (hallották, olvasták, mesélték nekik etc.) kvázi önelnevezés, akár a szkhün formából is, mert a szkíta nem alap, hanem képzős szóforma...(névforma)
egyébiránt ez az adat is "fenemód" rímel arra az elméletemre, hogy a kínai Xiungnu elnevezés nem csupán ksz, hanem kh hanggal is megfeleltethető, ebben az esetben viszont benne van a : hun, a kun. a khunni-chunni, ami a varkunok alapneve a forrásokban - meg a fene' tudja még mi...
két érdekes vonulat Dr. Szentkatolnai-tól (mondjuk kazár szemlélet, de ez nem baj, és nem is témánkonkívüli)- (mert egy nyelvről beszélünk)
1.) ".... A magyar Kún elnvezeés emmiképpen nem a Komán, Kumán név elmagyarosítása, hún, khún névnek a változata, mert az adighe kabard emlékezésekben is igen gyakori a Kun, Kun det (Kun-tető=kun-fő, Kun-deti-ko,Kun-fő-fi) nevezet,a mi mutatja, hogy a Kun nevű népnév az alapszó..."
2.) ( az előbbeni részek is jók, de ez a konkrét):"...Ibn Fodlán khagan bukh ( írásban csak b-h) alakja a kha-ghan pe-h elferdítése, mert az arab fül a p helyett b-t hall és ír, p'e-h kabardul " hely-hordó, hely-tartó" értelmű s ezen második méltóság viselője csak közvetítő volt a nagy király és a tulajdonképpen szereplő ken-de-r khagan közt. A ken-der alak az Ibn Rosztenél átható moger kende méltóságnévnek kabard r ragos alakja s a kab. khen-de "törvény-tevés atyja,feje+ értelmű összetételek elferdítése..."
A scytha” szó etimológiájával e könyv előző fejezetében már foglalkoztunk. A szóval szembeni kétkedés azonban már 2500 éves és Herodotosszal elkezdődött, akinek a Kr. e. 5. szd.-ban feltűnt, hogy ez a szó Elő- Ázsia elsejében ismeretlen, a perzsák pl. más néven nevezik ereket a népeket, s a perzsák ezeknek közvetlen szomszédaik. “Persae cunctos Scythae vocant Sacas” írja tűnődve (3) Strabo panaszkodik az előtte élt görög írókra, akik ezekről a népekről semmi bizonyosat nem közölnek (4). Plinius is zavarban van “Ultra Oxum sunt Scytharum populi. Persae illos Sacas in universum appellavere a proxima gentes” (5). Curtius, aki Nagy Sándorról s annak hadjáratáról írt könyvet a Kr. u. első században már még többet tud: “Sogdiani, Dahae, Massagetae, Sacae eiusdem nationis sunt” (6). Ezzel egyébként már Strabo is tisztában van: “Scythae a Caspio mari incipientes magna ex parte Dahae appellantur, qui orientariores sunt, Massagetae dicuntur et Sacae et alii communiter Scythae privatim vero aliter atque aliter” (7). Lassan arra is rájöttek, hogy a “parthusok” és a “scythák” lényegében ugyanaz a nép. “Parthiaci gens olim Scythica” írja Stephanus Byzantinus (8). Justinus meg már azt is tudni véli, amin a megkülönböztetés alapul: “Parthi Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone Parthi exules dicuntur” (9). (Az állítás talán azon alapul, hogy a hunok szorították az avarokat keletebbre). A kép lassan még tovább tisztul. Procopius, aki Justiniánus bizánci császár vandálok elleni háborújában császári követként a szövetséges “massagétákat” felkereste, már kimondja, hogy ezek tulajdonképpen húnok, amikor azt írja: “Massagétas génos ons nun Hunnous kalousin” (10) és megismétli ezt a bizánci-perzsa háborúról adott beszámolójában is : “Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus”, viszont egy más helyen Attila hunjait nevezi massagetáknak “Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse”. Menander a 6. szd.-ban már a “turk” néppel azonosítja az ókori “szakákat” (”Turci, qui, antiquitus Sacae vocabantur”), Theophanes pedig a 8. szd. jól tájékozott bizánci írója így ír: “In Oriente ad Tanaim (Don) Turci tegunt, qui Massagetoe antiquitus dicti sunt”.
A felsorolt hivatkozások csak egy töredéke annak az ókori és koraközépkori adattömegnek, amely a “szkíta” népek és az “őstörök” népek azonosságát mutatja, de akinek még ez sem elég, annak felhívjuk a figyelmét két furcsa körülmény rejtélyes negatívumára. Az egyik, hogy a szkíták, parthusok, sacák, massagéták, thyssagéták írmag nélkül, nyomtalanul eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el őket, a másik, hogy hosszú történetük, tetteik, városaik, uralkodóik ellenére sem maradt fenn a “szkíta”, sem a “parthus” nyelvből egyetlen mondat és egyetlen sor írás sem.
Ilyen nevű népek a görögök fantáziáján kívül soha, sehol nem léteztek. Azok az ókori népek, amelyek ezeknek a helyén valóban éltek, a dáhok, avarok, húnok, úzok és szabirok, vagyis az u. n. “turáni” népek egyenes ősei voltak. Ókori nyelvüket “akkád”, “hurri”, “káld” néven tanulmányozza az a tudományos világ, amelyből a magyarok szinte teljesen hiányzanak, annak ellenére, hogy ha van nép árja- Európában, melynek őseire alkalmazható a “szkitha” szó, mint “tudományos” megjelölés, ők - azok.
A harmadik nagyobb szumirfajú elvándorlási hullámot az a kategória adja, amelyet később majd egy időn át massagétáknak fognak nevezni a görögök és a rómaiak; amíg rá nem jönnek, hogy saját igazi nevükön ezek - hunok. Nevük, húr, chun, kún, szumir szó, amely annyit is jelent magyarul “farok”, meg annyit is, hogy “fényes” (talán díszül, meg rangjelzésül használt lófarkaikról, vagy esetleg öltözködésre használt állatbőrei farkairól (kacagány) nevezték őket így a többiek, vagy talán pompaszerető uralkodóikról) . Egyiptomi feliratokon “unni”, “unut”, kínai torzításokban “hiungu” formában jön elő a nevük. “Massagéta” nevük a görögök felelőtlen és lelkiismeretlen “görögösítésének” iskolapéldája (20) Hívják őket “khionit”nak is.
A nem görög és római hanem elő-ázsiai forrásokban és földrajzi nevekben nem “méd”, hanem “mada” (örmény forrás szövegekben “médj”, “médz” formában jelenik meg a szó mutatva, hogy a “d” valami különös zengésű hangzó volt) néven megjelenő nép neve legelőször Kr. e. az 1700-as években vetődik fel ékírásokban olyan formában, amelyet “mita” (többes számban “mitanni”) szóval literál - aligha korrektül - az ókortudomány, amikor is ezek Közép-Mezopotámiában alapítottak a Hamurápi-féle első “Babilonja” összeomlása után, egy nagy szerepet játszó birodalmat az ugyanakkor Babilon helyén alakult “kasszú” birodalom szomszédságában. A 19. század európai történettudománya természetesen a “médeket” is az “indogermán” népek sorába iktatta, csak később derült ki, hogy szumir fajta “turáni” nép volt, éppúgy, mint az ezer évvel korábbi “mita”. Mikor ugyanis Tusratu mitanni király sógorához, IV. Tutmozisz egyiptomi fáraóhoz intézett egyik levelét felfedezték és kiderült, hogy annak nyelve csaknem azonos a bogházközi “hurri” nyelvű okmányok nyelvével és mind a két nyelv a szubartuiak által beszélt szumir nyelv egy-egy válfaja, bebizonyosodott, hogy az egyiptomiak által egyébként Nah-ur-in névvel nevezett “Mitanni” népe éppúgy nem “indogermán”, mint a hurri” sem az. Ezeknek a mitanniaknak egy része valószínűleg asszír nyomás elől húzódott kelet felé Kr. e. 1000 körül, arra a területre, ahol azután, Kr. e. 900–800 körül a “mada” (méd) birodalmat találjuk. A “mita”, “mada”, “médz”, “médj”, “méd” népnevek feltűnő fonetikai rokonsága egyazon népre mutat.
Az ókori görögök önkényes hellenizálásával szemben a panasz és szemrehányás nem új keletű. Már ókori nem-görög tudósok is kifakadtak miatta: Josephus Flavius római zsidó történetíró pl. ezt írja erről a Kr. u: i első. évszázadban: “Porro gentium, qvaedam adhuc servart derivatum a suis conditoribus appellationem, quaedam etiam mutaverunt … Graecis potissimum talis nomenclaturae autoribus. Hi enim posterioribus saeculis veterem locorum gloriam sibi usurpaverunt, dum gentes nominibus sibi notis insigniunt, tamquam ad suum jus attiret… nomina ista gentiurn decoris causa in Grecorum forman mutari ad aurium voluptatem” Antiquitatum Judaicarum, Lib. 1., c. VI és VII). A görög hamisításoktól ma már lehetetlen ókori ismereteinket megtisztítani.
A Kr. e. 6. század végére a szkíták nagy hatalomra tettek szert, az 510-es években az Akhaimenida Birodalmat fenyegették. Ez időben a perzsák ismert nagy uralkodója, Dareiosz vezetett hadat ellenük. A perzsa források a szkítákat szaka néven említik, amely az iráni nyelvű nomádok általános neve lett a perzsában. Dareiosz hadjárata során egészen a Boszporoszig ment, átkelt rajta, majd Thrákián át a Dunáig vonult. Itt görög segédcsapatokkal egészítette ki seregét. Végső soron a perzsák sikertelenek maradtak, mert a szkíták visszahúzódtak a Dunától északra, saját területeikre, ahová a perzsa seregek már nem tudták követni őket. Ezekben az években a szkíták a perzsa–görög nagypolitika szempontjából is fontos történeti szerepet játszottak.
A szkíták politikai történetét, a fenti történeti epizódot leszámítva, meg sem kísérelhetjük most nyomon követni. A kép túl töredezett lenne, ami egyrészt a források hiányosságából, másrészt a szkíták politikai szétszórtságából ered. Nem volt ugyanis {33} egységes birodalmuk, csupán lazán kapcsolódó törzsek szövetségét hozták létre. Mint minden nomád alakulatnál megfigyelhető, a vezető – itt feltehetően iráni nyelvű etnikum – mellett más etnikumok is részt vehettek benne. A szkíták alkonya a Kr. e. 4. század végén kezdődött. Ekkor fokozatosan újabb iráni nomád csoportok vették át az uralmat a szkítáktól, először a szauromaták, majd a velük közeli rokon szarmaták. Pomponius Mela (Kr. u. 1. század) szerint a szauromaták a Tanaisztól keletre, a szarmaták a Tanaisztól nyugatra helyezkedtek el. Plinius (Kr. u. 1. század) szerint viszont a Tanaisz vidékén mindenütt csak szarmaták laknak. Kétségkívül a szarmata terminus egyeduralkodóvá, az új törzsszövetség egyedüli nevévé vált, így az is elképzelhető, hogy aszauromata és szarmata elnevezés ugyanannak az iráni törzsszövetségnek időben elkülönülő két neve.
Màr régota tervezem beirni az indiai Hunzàk-kal kapcsolatos iràst, melyet Dr. Toth Jenô irt 1913-ban és Zajti: Magyar évezredek c. könyvében talàlhatò.
<< Kàsmirtòl északra, a Hindus folyo tulso partjàn fekszik Hunja föld, a hunzàk és nagarok orszàga. Azsia szivében...él ez az érdekes néptöredék, az egykori yuétik, a fehér-hunok egyik késôi maradvànya. Ösi birodalmuk a mai Pandzsàbra, a katiavàri részekre, Bengàlra terjedt, nyugat felé Afganisztànra, Beludzsisztànra; réges-rég leolvadt az angol fennhatosàg alatt àllo mostani kicsi néptörzsre.... ..Azon kevés szittya emlék közül, amely a hunok ôsi fénykoràrol beszél, felemlitendô Szurja napisten grànitkôbôl valo szoborsorozata, amely a Calcuttai muzeum kôosztàlyàban làthatò. Ha szemügyre veszünk egy ilyen szobrot, ugy rögtön észrevehetjük Szurja isten cifritott szàru csizmàit, egyenes kardjàt, mentéjét, süvegét...Mellette két scytha kiràly àll rövid ingben, szoknyagatyàban. Kunkorodo bajuszuk van és ôs scytha fövegük. Két oldalt amazonok nyilaznak. Ötözetük rojtos szàru csizma, a férfiakéhoz hasonlo szoknya és ékszer. Szép termetük felsô része szabad, puzdràval a hàtukon. Nékik is süvegük van, hajuk befonva a vàllaikra omlik. Különben az egész csoport kocsin van àbràzolva alul hét rohano loval. Felül viràgfüzéres nemtôk lebegnek. Phoebus napisten rohano fogata jut eszünkbe e szobor szemléleténél, de a scythàk napistene régibb, mint a görög Phoebus. Itt emlitem meg Kaniska kiràly szobràt, melyet Radha Krisna talàlt meg Mat község hatàràban. Mentében van és hosszu gilgiti csizmàban. Egyenes kardot visel, amilyent a nagy mogulok hordtak. A szobor sanscrit felirata hirdeti, hogy "Kaniska kiràly ôfelsége".
A hunzàk népe feloszlik a shin, jàszkun, rono és jàsz-osztàlyokra. A jàsz-kunok népe a legôsibb földbirtokos osztàly; igy ismerik ôket. Kàszt neveik: Bhat, Dar, Ratez, Lòn, Vai, Bagà, Thòkr; Katlan-vidéki Kàszt: Lakai, Sòfi, Hàmdi, Battash, Sarfi, Wahdi, Kappàs, Làtfi, Zaidi.
A nagikrok önmagukat borisoknak nevezik. A gilgitieket giltòtenak, a ladakbelieket Bòlt névvel jelölik, a kis tibetieket BALÒTZOK-nak hivjàk. Csalàd és férfi neveik közül egynéhàny:
"Földrajzi nevekben ez a népnév a következő helyeken fordul elő (a lista nem teljes):
Maxera délkáspi folyó Ptolomeusnál, Mazara nevű város a Tigris és az Eufrát forrásvidékén, Matsar nevű erőd a mai Pejbárt közelében, Madzar nevű város a Kuma és Bybala összefolyásánál az észak-káspii térben, a Kaukázus Magyar-Hegység neve, A Fekete-tenger Magyar-tenger neve, a különböző örmény történelmi és földrajzi munkákban említve Madzsar-völgy, Madzsarok faluja, stb." ..................................................................................... További magyar nevek:
Afrikában egyebek között ilyen nevek is találhatók: Arad, Ada, Awas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikay, Baka, Dráwa, Gyula, Moldvai, Rábai, Sáwa, Sokoro, Tata, Stb.. Ázsiában pedig ezek: Apuka, Arató, Baray, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Jokaj, Kapa, Kanna, Seres, Suba, Tomori, Tabán, Zaránd, stb.. Vámos utánanézett, hogy a magyar szónak milyen változatai találhatók. Magyar: falu az Urál vidékén, törzsnév a Tobol és Irtis vidékén, tó Tibetben, falu Mindanao szigeten (Fülöp-szigetek). Magyarka: Folyó a Kaukázusban. Magyarjó: falu Tajvanban. A magar-mazar-makar nevek előfordulása pedig többszörösen túlhaladja a magyarét.
Buda már akkor Buda volt, amikor szlávok még nem éltek a Duna mentén. Mai nyelvünkben már nincs értelme, ezért miden bizonnyal őseredetű, melyet a világ különböző pontjain létező Buda nevek igazolnak. Amerikában van két, Kanadában egy Buda nevű helység, elnevezésük története bizonytalan, de valószínű, hogy magyaroknak van hozzá valamilyen köze. Nem valószínű viszont, hogy a közép-afrikai Budát magyarok alapították. Ugandában van Budalin, Indonéziában Rabuda, Raundában és Burundiban Budahunga nevű hegy, mely vidékén ilyen nevek találhatók: Biabátor (falu), Bihari (folyó), Csángó (sziget), Csóka (patak), Csongor (patak). A legérdekesebb azonban Ausztrália északkeleti csücskétől keletre eső Laughlin szigetcsoport egyik tagjának, Budaduna nevű kis szigete. (Lásd: a déli félteke 153. hosszúsági és a 9. szélességi kör délkeleti szögletében.). Vajon hogyan csordogált el e távoli vidékre a szlávok vodája?
Amennyiben időd engedi, érdemes elolvasni Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 2. rész c. munkáját.
olvasd el: Paál Zoltán művét, regék, ősi történetek, sámánszövegek rendszere, szinte mitologikus anyag, mely kb. Kr. e. 4040 -től Kr. sz. 1780-ig meséli el a palócok regevilágát.
A hun törzsszövetség központja Ordosz volt , ahol rendszeresen összeültek a törzsek küldöttei , egyeztették írásukat / a rovásírást/ , kalandozási kötelezettségeiket stb. Hatalmas történet, s izgalmas, mint a Biblia . A kérdés: hogyan volt képes egy ózdi kohász ilyen szerteágazó , hatalmas fantáziát /műveltséget?/ igénylő mű megalkotására ? Erre mondják sokan a beavatást , látomásokat /ha Edgar Cayce- nek lehettek , a mi kohászunknak miért ne?:))
"Mióta a Püski Kiadónál 1998-ban megjelent Paál Zoltán: Avisura-Igazszólás c. kétkötetes gyűjteménye /töredéke a "tudásnak"/, rengeteg a követő, a hívő...s egyre több a sámán... Vannak találkozók, képzések, beavatások ...Érdemes utánaolvasni, mert hatalmas már az irodalma , s érdekes, izgalmas , terjedelmes meséről van szó, ilyenre vágyakozik a lelkünk, fantáziánk , s ha agyunkat kikapcsolva élvezzük, nagyon jó! Különböző érdekek bármikor vallássá emelhetik, sámánokkal, táltosokkal, szakrális helyekkel, már most több ezer követője van , s egy régi erkölcsét, hagyományait vesztett országban, önző politikusok, hazug vezetők között virágzik a tisztaság iránti vágy, az ősi erkölcs , hagyományok, emlékek, valami egész világot átszövő világbölcselet megismerésére vonatkozó szándék"
Kérdésedre a válasz: Minden aminek nincs bizonyítva az ellenkezője elfogadható.
Az arvisura alapján a 24 hun-magyar törzsszövetség "vérszerződése -ha hinni lehet neki-időszámításunk elött 4040-ben Ordoszban volt-mit lehet erről pontosabbat tudni!?Üdv. Jani
A hun birodalom volt a legnagyobb, ami valaha a földön létrejött, és hosszabb ideig létezett, mint más nagy birodalmak.
A hivatalos európai történetírás szerint a hunok története Kr. e. 209-ben kezdődik, amikor a Mao-tun nevű shan-yü [lásd tanyü, tennó, kende/kündü] államcsínnyel átveszi az uralkodást apjától. Vajon miért ezt tartják a hun birodalom létrejöttének? :) Kínai források alapján (a kutatások kezdeti stádiumban vannak) Legalább 1500-2000 évvel Kr. e. hun törzsek -- apró, néha nagyobb törzsszövetségek -- éltek a mai Mandzsúriától a Góbiig. Ezer év a legkevesebb, ami egyelőre sejtésekkel igazolható, a részletes forráselemzés várhatóan sokkal nagyobb időtávlatba fogja a hunok történetét helyezni.
Központi területük a mai Xia (Hszia) tartomány, ami nevében őrzi a hunok kínai hsziung-nu megnevezését.
A törzsszövetségek vérszerződéssel alakulnak, ami az új alakulat alkotmánya is egyben, részletes esküszöveggel és a szerződésszegőre előre rögzített átokkal. A vérszerződők egymást anda, vértestvér névvel jelölik, ami a magyar koma fogalom rokona (+andalog). Uralkodónak nem személyt, hanem nemzetséget választanak, a nemzetségből pedig mindig a legerősebb uralkodik.
A Mao-tun-féle hun birodalomra, és általában a hun életmódra [nem felel meg igazán az európai "nomád" fogalmának] jellemző: önálló mezőgazdasági kultúra és önálló városi kultúra. Egyiket sem Kínától tanulták. Államszervezetüket a későbbi Kína is átveszi (az eredeti kínai államszervezet a városállamok rendszere). A birodalom legfőbb bevételi forrása a Selyemút ellenőrzése. Emiatt kerülnek konfliktusba Kínával, amely saját befolyásába szeretné vonni a Selyemutat. A kínaiak a szomszédos jüe-csi néppel lépnek vérszerződésre, Kr. e. 120 körül északra szorítják a hunokat. Mao-tun nemzetsége két ágra szakad, Csu-csi [Chun-wei?] északra megy a későbbi mongóliai hunokkal, Hu Han Je shan-yü behódol a kínaiaknak, és az Ordoszba költözik. Ők a déli hunok. Államszervezetük Kínán belül autonóm, de az uralkodó mindig túsz Csanganban, Kína akkori központjában. Cserébe katonai szolgálattal tartoznak. A dolog fontosságát húzza alá, hogy Hu Han Je a korabeli "négy szépség" egyikét kapja feleségül.
Kr. u. 206. a Han-dinasztia bukása, párhuzamosan megerősödnek a déli hunok (nemhogy beolvadtak volna, mint azt az európai történetírás feltételezi). A következő korszak kínai neve "Az öt barbár 16 királysága". Az "öt barbár" a hun, a hszien-ti[?], a tyie (a korábbi jüe-csi nép), a tangut és a tibeti. 313 körül a hunok elfoglalják Csangant is, ezt megelőzően kivégzik a kínai uralkodót. A déli hunok közt belviszályok.
413-ban Melian Bobo megalapítja a Dá Xia (Nagy Hszia) dinasztiát. A déli hunok központját visszaviszi az Ordoszba, melynek közepén felépíti Tongvancsenget (= Fehérvár -- Belső-Ázsiában "Fehérvár" mindig szakrális központok neve; kínaiul Pej-Cseng, ahol pej = feh(ér) :), mongol neve Csagán Balgaszun, szintén Fehérvár jelentéssel; továbbá --> a kazár Sarkel szintén Fehérvár, magyar területen: Székes~, Nándor~ Gyula~ és Dnyeszterfehérvár). A város falának építéséhez a Kőmíves Kelemenné-hez hasonló monda társul. (A Nagy Fal építéséhez szintén hasonló monda járul, Men Csieng Nü története a Si Tyi-ből, lásd Polonyi Péter könyve; + Shang-kori Kínában szokás volt az emberáldozat városfal építéséhez).
431-ben a déli hunok uralma megbukik, de a város a XIV. sz-ig fennmarad. 786-ban tibetiek szállják meg, falait lebontják. A XIV. sz-ban tangutok költöznek a városba. A tangutokat tibeti eredetűnek tartja az eu. történetírás annak alapján, hogy Tibet határán éltek -- bár nem veszik figyelembe, hogy csak a XIII. sz-ban űzi oda őket Dzsingisz kán. Valójában sok hun elemet tartalmaz a tangut nép, "nyugati hszia"-nak tartják őket a kínaiak. Tongvancsenget Hszia Dzsó-ra nevezik át, országukat ugyanúgy Dá Xia néven nevezik, mint Melian Bobóét. A város náluk is szakrális központ.
A Ming-korban néptelenedik el véglegesen [Hun]fehérvár, a terület elsivatagosodása miatt.
1870-ben fedezi fel egy Potanyin nevű orosz utazó.
A hunok utóélete:
-- kínaiak szerint: hun -> magyar (még kutatandó)
-- Ucsiraltu mongol nyelvész szerint: ami magyar--mongol közös kultúrjelenség, az mind hun eredetű (pl. Molnár Anna balladája); a hun az alapja a mongol és a török nyelveknek, közös jelenségeik a hun nyelvre vezethetők vissza (O.B.: archaikus mongol nyelvjárások közel állnak a hunhoz)
szicíliai Diadórosz (Kr.u.40):"Mert nagyon megsokasodott az a nép (a szkíták),s nevezetes királyai voltak,kiktől némelyeka SZAKA,mások a MASSZAGÉTA,ismét mások az ARIMASPI nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére települt szarmatáknak hívnak" Diadórosz II.45
Mela Pompeius:" A szarmata nemzet tulajdonaira s fegyvereire nézve leginkább a párthusokhoz közelít, de amint keményebb éghajlat alatt lakik, úgy keményebb erkölcsű is"
Hérodotosz:" A szarmaták szkíta nyelvvel bírnak, azonban azt a hajdankortól fogva furcsán (soloecismus) ejtik ki, mivel az amazonok nem jól tanulták meg"
Justinus: "Minthogy ők (a szkíták) a párthus és a baktriai hatalmat, asszonyaik pedig az amazon birodalmat alkotják"
forrás: Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig 12.o. (az idézetek forrása is ottan pontosan meglelhető
Egyébkénti saját találás: az 1875-ben kiadott ógörög szótár szerint (itt nem tudok görög karaktert használni) : "maszszagéta" = szkíta !!!!!!!!
Először egy "bonyolultabb" megoldás: beírod a Kánnai Zoltán nevet a keresőbe.
Az egyszerűbb "a MAG népe". Mondjuk ez a veszélyesebb, mert nem tudsz válogatni a bőségből. Itt viszont egymás alatt megleled az összes fennlévő művét.
Verlauf des Kampfes von Wien Leopoldau. (n. E. Breuer 1984, Abb. 5)
Noricum Szt. Szeverin idejében
Peter Stadler