Tényleg igazad van, Vlad Dracul uralkodott II. Vlad, Vlad Tepes meg III. Vlad néven, bár kettejük között még volt néhány évig valaki, azt hiszem, hogy Mircea, az ifjabb Vlad bátyja.
Én olvastam egyszer Vlad Tepes "szórakozásairól", szerintem az egy mentálisan súlyosan beteg, aberrált ember volt.
Azt hiszem, az apa volt Vlad Dracul, ő volt a tagja a sárkányos rendnek, erre utal a Dracul név is. A közvélekedésben viszont keveredik az alakja a fiáéval, a Mátyás idején élt - és Mátyás tömlöcében is raboskodott - V. Tepessel. Kettejük alakjából gyúrta össze a képzelet Drakula alakját.
Nekem erről a Sárkányrendről az jut az eszembe, hogy ennek állítólag a havasalföldi román vajda, Vlad Dracul is a tagja volt.
Ez a Vlad Dracul meg az apja, Vlad Tepes (a T alatt kis farkincával, ejtsd 'vlad cepes', magyarul Karós Vlad) hírhedtek voltak vadállati kegyetlenségükről, szadizmusukról.
A módszereiket a gyengébb idegzetűek kedvéért most nem részletezem.
Szerintem egy uralkodó jelleme azért valamilyen szinten minősíti a népet is, amely fölött uralkodik, nem gondoljátok?
Az uralkodó és Borbála királyné a Bosznia feletti győzelem alkalmából alapítja meg a sárkány jelvényével felruházott lovagok társaságát, amelynek rajtuk kívül 22 tagja van. Valamennyien a király leghívebb támogatói. IV. Jenő pápa a király kérésére 1433. július 24-én némileg módosítva jóváhagyja a Sárkányrend szabályait.
Siena főtere. A város hónapokon keresztül látta vendégül a Rómába tartó Zsigmondot és kíséretét, mire végre a pápa megüzente, hogy Zsigmond jöhet a császárrá koronázásra. A sienai dóm padlózatán egy helyen látható is egy mozaikkép Zsigmondról és udvaráról.
Mindemelett én úgy tanultam, hogy a befolyt adók összege Mátyás alatt nagyobb volt mint előtte, tehát az "adónemek nevének változtatása taertalom megmaradásával" nem áll. A következő mondatban amúgy is a kivételek szigorításáról írt (mintha egy mai pénzügyminisztert hallanék...)
Ami a székelyek kedvezményeinek eltörlését illeti: Ha ez igaz, Mátyás "nem szerette" a határőrvidékre alapozott határvédelmet. Végülis ha a központi hadsereg mellett van más fegyveres szervezet, azok "ütik egymást" (esetleg idézőjel nélkül is).
Bár nem tudom, hogy a határőrvidék mennyire avult el; szerintem kevésbe, mint nemesi felkelés (úgy értem, időben később vált az erre alapozott védelem működésképtelenné) - még akkor is, ha a kettő szerkezete hasonló vagy ugyanaz (nem adózol annyit, hanem harcolsz és megteremted ennek tárgyi feltételeit, értsd, felfegyverkezel).
Az meg, hogy időről időre szervezkedtek ellene: Ez így szokott lenni. A nagyhatalmú pártolók sem ingyen vannak ott, persze, hogy akarnak valamit. A szokásos forgatókönyv: A győztes szövetség (klikk, liga, lobbicsoport, párt) hasadása frakciókra a győzelem után
Ezzel egyetértek. Nagyjából úgy lehetett számolni a XV. században, hogy egy keresztény katona két török harcossal fölért.
Tehát egy 30 ezer fős, vasba öltözött keresztény sereg gond nélkül szétvert egy 60-70 ezer fős török hadsereget, ha csak a parancsnokok nagyon el nem csesztek valamit.
Persze, az sem mindegy, hogy a 70 ezer törökből mennyi volt janicsár és szpáhi, meg mennyi volt az akindzsi és egyéb gyülevész.
Mátyás serege profi hadsereg volt.
Hunyadi János 30-35000 katonával harcolta végig a Hosszú hadjáratot,és minden csatában győzött,pedig sok volt a felkelő abban a seregben, csak előtte kaptak rendes kiképzést.
Mohamed 100 ezres seregében viszont a söpredék létszáma nagyon nagy volt.
Ezért tudtunk sokáig ellenállni a törököknek.
Az ágyúkat abban az időben még nem látták el kerekekkel, és nagy volt a súlyuk..Szállításuk körülményes volt, és nagyon lelassította a cspatok vonulását.
Esetleg kisebb(nagyobb méretű puskák) lőfegyverekre értette az ágyú elnevezést?
"A balkáni hadjárat szövetségesek nélkül tehát valószínűleg öngyilkossággal ért volna föl."
Ha öngyilkosság nem is lett volna, az erőviszonyok, ahogy írtad, Hunyadi János hadjáratai óta jelentősen megváltoztak. Így aztán egy 'nagy keresztes hadjáratnak' kikiáltott összeborulás sem nagyon ért volna el számottevő eredményt. Már csak azért sem, mert a Balkánnál rosszabb területet a reguláris harcászatra nehezen lehetetne elképzelni. A magas hegyek miatt komoly lehetőségei voltak a gerillaharcászatnak, azonkívűl az élelemtermelés-utánpótlás szempontjából nézve igencsak ágrólszakadt térség volt ez.
"1) Még elevenen élt benne az óriási nándorfehérvári "zakó" emléke és egyébként is tartott egy kicsit a törökverő fiától."
Majdnem ő maga is odaveszett a harcmezőn... A krónikákba Nándorfehérvárt írták be a törökök 1402: Ankara és 1683: Bécs mellé.
"Ha Mehmedet egy hozzá hasonlóan harcias természetű, hódító szultán követi, elképzelhető, hogy Mohács húsz-harminc évvel korábban bekövetkezik."
Bajazid uralma még a konszolidáció időszaka volt, ekkkoriban kellett összerázni azt a birodalmi magot, amire a későbbi hódításaikat alapozták a törökök. A balkáni-kis-ázsiai hódítások után ez a folyamat törvényszerűen következett be. A lezárása után I. Szelim először kelet felé fordult- nagy hírű utóda pedig Magyarországra jött...
Ez természetesen mind igaz, amit írtál. De önmagában a létszámfölény még nem mindent eldöntő tényező - gondolj arra, hogy Nagy Sándor, Hannibál, Caesar vagy Napoleon - a sor folytatható - időnként a saját csapatainál lényegesen nagyobb csapatokat futamított meg vagy vert tönkre. Tehát van több olyan elem, ami felvonultatható a létszámfölénnyel szemben: hadvezetési színvonal, technikai fejlettség, erkölcsi szilárdság, hátországi helyzet, stb. Tehát mindezen elemek együttes számbavételébel lenne érdemes az erőviszonyokat feltérképezni.
Mátyás korában az Oszmán Birodalom már jóval erősebb volt a Magyar Királyságnál, mind gazdasági, mind katonai értelemben.
Hódító Mehmed hódításai következtében az Oszmán Birodalom területe és népessége megkétszereződött, embertelen sorozási rendszerüknek köszönhetően pedig kimeríthetetlennek látszó emberanyaggal rendelkeztek a hadseregépítés tekintetében. Minden nagyobb vereség (pl. 1456: Nándorfehérvár) után nagyon gyorsan föl tudták tölteni a hadseregüket.
Ezzel szemben Mátyás serege - bár első osztályú, jól képzett és jól fölszerelt zsoldosokból állt - kis létszámú és nehezen pótolható volt.
Mátyás egy balkáni hadjáratra talán 25-30 ezer embert - ha összeszarjuk magunkat, talán 40 ezret - tudott volna kiállítani, ezzel szemben Hódító Mehmed gond nélkül harcba tudott volna dobni 100 ezer katonát. A balkáni hadjárat szövetségesek nélkül tehát valószínűleg öngyilkossággal ért volna föl.
Arra pedig, hogy Hódító Mehmed uralkodása alatt miért nem indított döntő támadást Magyarország ellen, többféle magyarázat létezik:
1) Még elevenen élt benne az óriási nándorfehérvári "zakó" emléke és egyébként is tartott egy kicsit a törökverő fiától.
2) Az oszmánoknak előbb be kellett biztosítaniuk balkáni és anatóliai hódításaikat. Le kellett verniük az albán szabadságharcosokat és biztosítaniuk kellett a "hintapolitikát" folytató oláh fejedelemségeket.
1481-ben Hódító Mehmed meghalt, utóda a jóval békésebb természetű II. Bajazid lett. Ő szemmel láthatólag nem akart háborút a magyarokkal és 1483-ban békét kötött Mátyással.
Ha Mehmedet egy hozzá hasonlóan harcias természetű, hódító szultán követi, elképzelhető, hogy Mohács húsz-harminc évvel korábban bekövetkezik.
Összességében tehát egyetértek a hozzászólásoddal.
valahol olvastam a tüzérségről, de Szakály szerint a törököknek volt tüzérsége Kenyérmezőn, szerintem a magyaroknak is volt nagy valószinüséggel. Annyira nem lehetetlen. Kinizsi meg a feladatát betöltötte. Bár minden ilyen "második vonalas seregvezetönk"(te mondtad) a magyar történelemböl annyi gyöztes csatában vett volna részt tiszttársaival.
