Keresés

Részletes keresés

gw Creative Commons License 2016.06.07 0 0 13640

4. rész

 

Étkezés a vonaton

 

A lehető legnagyobb mozgékonyság miatt minimális cuccal utaztam, így legnagyobb részt kajának, innivalónak sem jutott hely, ezért a legtöbbször rá voltam szorulva a vonaton kapható élelemre. Persze amint már korábban írtam a hálókocsis utazásnál az étkezéseket is tartalmazza a jegyár, így itt szinte kötelező volt fogyasztani (minél többet, mivel minden "ingyen" volt :). Azért mégsem ingyen, mivel a borravaló még akkor is elvárt, ha éppen nem fizetsz semmit...

A Superliner Diner igazi nagyüzemi étkezde, 15 percenként van ültetés, és igyekeznek fél, de max. 45 perc alatt kirúgni a delikvenst. A Superlineren kívül volt szerencsém Heritage Dinerhez is, ennek egészen más a hangulata. A kiszolgálás messze az Empire Builderen (EB) volt a legjobb, a Crescent kicsit gyengébb, a City of New Orleans (CONO) kiszolgálásban jó volt, a Lake Shore Limited meg so-so (valahogy itt voltak a legfáradtabbak az emberek).

Reggeli: a reggeli választék nem volt rossz, a mennyiség első ránézésre nem sok, de aztán végül mindig elég volt. Én általában Railroad French Toastot ettem, hol így magában, hol a specialban (itt tojást is adtak, meg némi zöldséggel), persze sok sziruppal. Bár általában nem kértem kávét, de kaptam, és ha nem kértem utántöltést, akkor még töltöttek...

Ebéd: általában előre szólnak, hogy kell-e foglalás (nem mindig kell, de az igazi távolságiakon igen-EB, California Zephyr igen). Valahogy nem maradt meg bennem semmi érdekes az ebédről, nem fogott meg sehol. A mélypont a CONO volt, itt csökentett személyzet csökentett kínálattal ment: ebédre volt saláta, vagy szendvics... Viszont amikor zárás után (12:30! igaz érkezés előtt, de 3 órával) érkeztem, azért még kiszolgáltak. 

Vacsora: teszteltem az Amtrak Signature Steaket; valamiért ez is a EB-n ízlett a leginkább. A Medium Rare viszont mindenhol inkább Medium volt, bár gondolom ezt a mozgó vonaton nem olyan egyszerű elkészíteni. A roston csirke is jó volt, ráadásul még így is elég nagy adag (milyen lehetett korábban a fél csirke?). A CONO egyetlen pozitívuma, hogy bár este indul, de mégis lehet vacsorázni, ráadásul mivel indulás előtt 1 órával már be lehet szállni, így még Chicagoban le lehet tolni a salátát, vagy, na igen, szendvicset...

A sütik szuperek voltak mindenütt, a csokikrém, a cheesecake, de még a vanilia puding is elsőrangú volt.

Italból bármilyen soft drink ingyen volt, az alkohol paying (sör nem is fogyott, csak némi bor). 

 

Amikor nem volt (ingyen) alkalmam a dinerben érkezni, akkor jöttek a cafék, vagy külön kocsiban, vagy a kilátókocsi aljában. Érdekes volt ez utóbbi, akárhány kocsiban jártam, mindegyikben más volt a kialakítás. Itt kisebb kajákat lehet kapni, meg chipseket, ropikat, csokikat - olcsóbb ugyan mint az étkező, de egy sajtburger (igaz, elég nagy, Angus marhából) Pepsivel (nincs Coca...) 9,5 dollár (plusz, na igen borravaló). A hot dog viszont elég vacak, semmire sem elég, cserébe 5 zöldhasú.

 

Pozitívum, hogy mint szövetségi szolgáltató, az árak tartalmazzák az áfát, így nem kell agyalni, mennyit is kell még hozzáadni a díjakhoz.

 

A nagy távolsági vonatok sok helyen sokat állnak, ráadásul ezen helyek többségén, vagy a közelében van valamilyen étkezési lehetőség (sokkal olcsóbban), így ilyenkor mindig nagy volt a kirajzás. A kedvencem Portland volt, ott helyben is sikerült enni, de a vonatra is sikerült jó áron szendvicset szerválni egy helyes akcentussal beszélő ázsiai nénitől.

 

Előzmény: gw (13634)
RhB Creative Commons License 2016.06.07 0 0 13639

Köszi, szuper, várjuk! :-)

Előzmény: gw (13638)
gw Creative Commons License 2016.06.07 0 0 13638

Még van pár dolog a fejemben, hamarosan jön a gasztronómiás rész is 😉

Előzmény: segélyvonókészülék (13635)
manhattani Creative Commons License 2016.06.07 0 0 13637

Remek leírások, kösz! Ha van még, minél többet, minél többször! :-)

Előzmény: gw (13634)
DVB Creative Commons License 2016.06.07 0 0 13636

Nekem kimarad, marad helyette a nagy alma. Először 100 dollár lett volna, most meg mire jegyváltásra került volna a sor, 180-224 dollár lenne a Penn Station - Washington. 160-ért meg elvinne az American Airlines is... A busz 27 lenne, de az 5 óra, alkalmatlan egynapos kirándulásra. Marad a metró :)

Előzmény: gw (13632)
segélyvonókészülék Creative Commons License 2016.06.06 0 0 13635

Wow! Köszönjük!

Étkezős folytatás lesz, ugye?

Előzmény: gw (13634)
gw Creative Commons License 2016.06.05 0 0 13634

3. rész

 

Utazási komfort

 

A távolsági vonatokon a helykínálat az ülőhelyes kocsikban több mint megfelelő (Superliner, Amfleet II), a lábhely egyenesen királyi, az ülés megfelelő szinten dönthető (bár alvásra azért nem alkalmas). A felhajtható combtámaszt nagyon hasznosnak találtam, elég jó ágyat lehetett kialakítani; feltéve ha nincs melletted senki. Szerencsére májusban (egyes vonatoktól eltekintve), nem volt olyan tömeg, hogy meg kellett volna osszam az ülés párt, de 95%-ban mások sem kényszerültek erre. Sok a WC, van ivóvíz a kocsikban (már amelyikben...), a csomagszállítási lehetőség meg több mint nagyvonalú (2 óriási feladott bőrönd, 2 szintén nagy kézipoggyász és még 2 személyes csomag - nekem elég volt az utóbbi kategória). 

Elvileg minden kocsinak van saját kocsikísérője, de több helyen is azt láttam, hogy 1 személy több kocsit is visz. Ezen felül van a conductor (vonatvezető), meg a helyettese(i). Ők segítenek mindenben, a felszálláskor, információval, vagy a hőszabályozásban (ez ment a legkevésbé). Bár sokat olvastam arról, hogy konkrétan megmondják hova ülj, adott esetben valami idegen mellé, de ez szerencsére sehol nem volt így, mindenhol oda ültem ahova akartam (persze azt megmondták, melyik kocsiba, ezzel kb. egyben tartották azokat, akik egy helyre mentek, de több embert is láttam, hogy kocsit váltottak felszállás után, de őket sem ültették át). Lehet hogy a nyári csúcsban konkrét ültetés van, akkor bizonnyal kényelmetlenebb az utazás.

Egyes vonatokon igénybe vettem a Business Class nevű képződményt, ami messze nem egy egységes termék. Ami a távolsági vonatokon megegyezett, hogy ezek mind normál kocsik voltak, ugyanolyan ülésekkel, mint a coach. A Coast Starlighton adtak egy 6 dolláros kajabónt, meg 2 darab fél literes vizet, illetve lehetett használni a Pacific Parlour kilátókocsit. Ja, meg elsőbbség beszállás is lett volna, de erről nem szólt senki, csak utólag. A Crescenten (ahol egyébként csak idén március óta van ilyen szolgáltatás) nem volt bón, vagy víz, de a café carban ingyen volt minden üdítő, kávé, tea. Ezt (is) nagyvonalúan elfelejtették közölni, de mivel én előre tájékozódtam, így folyamatosan jártam utántölteni, a kiszolgáló már a második alkalommal automatikusan ütötte be a business classt, így fizetni nem kellett, csak aláírni a blokkot. Amikor a sajtburgerhez kértem a Pepsit (nincs Coca...) akkor sem kért pénzt. Meg New Orleansban lehetett volna használni a Magnolia Lounge-ot, de mivel reggel 7-kor indult a vonat, így is csak indulás előtt 10 perccel értem ki az állomásra, így nem volt idő loungeolni :) A pozitívum, hogy itt messze kevesebb utas volt, a Coaston végig szinte üres, a Crescenten azért már jóval többen voltak, mivel itt a coach szinte végig teltázzal ment. Washington közeledve azért már jó 70%-os volt a kihasználtság.

A hálókocsiban én csak a roomette kategóriát vettem igénybe, ez egy személynek elég kényelmes, kettőnek már szerintem kicsit szűkös, viszont úgy jobban megéri. Azért is, mivel ebben benne vannak az étkezések, de az a következő sztori lesz :) 

Az első hálókocsi kalauz (de az egész vonatszemélyzet) már az első úton magasra tette a mércét, az Empire Builder seattle-i személyzete messze felülmúlta az összes többi vonat bármelyik másik csapatát. A hálókocsiban külön volt gyümölcslé, kávé, tea, de az egyik legértékesebb (számomra) a zuhanyzó volt, érdekes, hogy a helyiek kicsit idegenkedtek a vonaton való zuhanyzástól. Az EB-n és a végén a Lake Shore-on volt külön törülköző is, a szégyenvonaton (City of New Orleans), semmi ,csak a víz.

A biztonság mindenhol maximális volt, az első nap után alkalmazkodtam a helyiekhez, és már nem pakoltam össze semmit, de nem is raktak bele semmit a csomagomba. A fényképezőgép táskát is csak azért tartottam mindig a kezem ügyében, mert mint kiderült elsőrangú párna is :)

A klíma főleg a Superlinereken kíméletlenül hangos, a Viewlinereken és az Amfleet kocsikon sokkal halkabb, viszont itt meg a kerekeket lehetett jobban hallani (mondjuk szerencsére általában a kocsi közepén kaptam helyet, így nem volt annyira zavaró).

gw Creative Commons License 2016.06.04 0 0 13633

2. rész

 

Lounge

 

Amint írtam, pár alkalommal beruháztam hálókocsis szakaszba is, egyszer nagyon jó ár/érték arányban, kétszer nem annyira :) Az egyik előnye a premium accomodation-nek, hogy jár hozzá lounge belépő is (már persze ahol van). 

A chicagoi Metropolitan Lounge erősen lepusztult, de már látszik a fény az alagút végén, épül egy nagyobb, modernebb az állomáson. A belépés egyszerű volt (még etickettel is, bár azt kissé idegenül kezelte a néni), egy kis papírt kap az ember, amivel kimehet a városba és bármikor, akárhányszor vissza lehet menni. Ingyenes csomagmegőrzés is van, bár ugye a piros sapkásnak itt is illik (=kötelező) adni borravalót...

Az ingyenes innivaló rendben van, az automatából annyi üditőt, kávét (haha) csapol az ember amennyit akar. A snack választák 0, a mennyisége 0. Pár óránként kiraknak pár zacskó ropit, ami kb. 1 perc elfogy.

A vonatok bejelentése és a boarding jól szervezett.

A New yorki ClubAcela Lounge jóval kisebb, a berendezés zsúfoltabb, de még így is kényelmesebb. Igaz, innen nem indul annyi hálókocsis vonat, a háló utasain kívül egyébként meg csak a first class (business nem) utasok és a törzsutasok léphetnek be. Emiatt kisebb is volt a tumultus és nagyobb a pörgés. A belépés gyorsabb volt, de nincs papír, tehát a kilépés kicsit nehezebb (újra be kell csekkolni). Az italautomata ugyanolyan, viszont a harapnivaló nem csak a prospektusokban szerepel (kis zacskó sajtos ropogós), folyamatosan utántöltötték. Az állomáson kint vadászni kell az olyan kijelzőket, amiken nemcsak a helyi, de az Amtrak vonatok is vannak, a Loungeban lévő kijelzőn ez nem volt gond (hogy miért nem lehet ezeket is használni kint?). A vonatokat többnyire bejelentik, viszont a vonathoz vezetés eléggé kaotikus, a mi vonatunkról ugyan szóltak, viszont nem jött senki, aki odavezetett volna a vonathoz, végül 10 perccel az indulás előtt csak sikerült odajutni a Lake Shore Limitedhez.

 

New York ClubAcela Lounge

gw Creative Commons License 2016.06.04 0 0 13632

Miután megvolt a nagy amerikai vonatozás, úgy gondoltam megosztok pár gondolatot.

 

Jegyváltás

A jegyváltás az Amtraknél eléggé felemás. Minden ami online intézhető, azt nagyon jónak találtam, bár lenne még mit fejleszteni. Amihez viszont ember kell, ott már közel sem ilyen jó a helyzet. A Rail Pass-hoz való foglalásokat úgy gondoltam elintézem előre emailen. Ez végül sikerült, de összesen 4 (négy) hétig tartott. Egy emailre minimum 1 hét alatt jött meg a válasz, de volt 2 hetes reakcióidő is (reminder után, persze sűrű bocsánatkérésekkel megtűzdelve).

A vasútállomási kiszolgálás is felemás volt. Chicagoban (látszik, hogy itt mindenféle helyzet előjön) tökéletesen ment minden, Rail Pass, foglalások (kód sem kellett hozzá, mindent megtalált magától) és a kért upgradekkel együtt 5 perc alatt végeztem. Ehhez képest Seattleben mindösszesen egy szakaszt próbáltam upgradelni, ez az ott unatkozó 2 dolgozónak mindenféle segítségekkel együtt 10 percbe került. Denverben végül bevásároltam egy újabb hálókocsis szakaszt, ha nem is volt olyan tökéletes mint Chicagoban, de elég hatékony volt az agent, így 5 perc alatt készen voltam.

 

Boarding

Szerencsére a legnagyobb csomópontokon (CHI,NYP) loungeból sikerült beszállni, így ott nem volt nagy tumultus és szervezett is volt minden.

Ehhez képest Seattleben kicsit összevissza volt a beszállítás, szerintem nagyon kis erőfeszítéssel hatékonyabbak lehetnének. Emeryville ahhoz képest, hogy San Francisco előszobája, olyan volt, mint valami vidéki kis város, én pl. nem is hallottam, hogy hívnak a vonathoz, csak láttam, hogy vonul a csorda, aztán odaálltam a végére. Denverben a boardingra szabadtéren lehet várakozni (de legalább van perontető), a szokásokhoz híven 2 sorban - de a szokásossal ellentétesen itt az ülőhelyes kocsikba szálltak be előbb az utasok.

New Orleansban a beszállás is olyan laza volt, mint a város maga, majdnem besétáltam a vonathoz scannelés nélkül, az utolsó pillanatban került egy ugribugri, hogy ticket please. Washingtonban MARC-oltam, a beszállás olyan mint nálunk, még az is, hogy a legtávolabbi vágányról indult a vonat...

Amtrakra Baltimore felé az első megállóban szálltam fel, New Carroltonban, itt olyan volt a beszállás, mint nálunk, ki lehet menni a peronra kérdés nélkül, beszállsz és csak utána jött a kalauz. 

 

folyt. köv.

GOLAZ111 Creative Commons License 2016.06.02 0 0 13631

Ez a Seaboard citrus színterve 1939 - ből plakáton:

 

 

és fényképen:

 

 

 

Láthatóan sötétebb a fénykép zöldje a plakáténál. Persze idővel a fényképek is sötétednek. De én mégis azt hiszem, hogy eredetileg is élénkebb, világosabb színeket használtak a grafikusok a valóságosnál.

GOLAZ111 Creative Commons License 2016.06.01 0 0 13630

Ja, hogy nem ennyire metálszínű. Az lehet, de nekem jobban tetszik a fényképen látható vonat. Olyan, mint a Futurama űrhajó.

 

Előzmény: vrobee (13626)
Conrail Creative Commons License 2016.06.01 0 0 13629

Valóságban még vadítóbb a Piros Iskola színe, de ha a guggolósban rákeresel akár rózsaszínűre exponált képet is találsz ...... ennyit a színek valódiságáról...:-))

Előzmény: vrobee (13626)
RhB Creative Commons License 2016.06.01 0 0 13628

Egy kis brummogás...

 

 

 

Conrail Creative Commons License 2016.06.01 0 0 13627

Napokban villamosoztam el előtte: 

 

Előzmény: vrobee (13626)
vrobee Creative Commons License 2016.06.01 0 0 13626

Az kizárt dolog, mer nemtudom...:) .

Lehet, hogy nem az "élénk" a helyes szó. Az UP se mondjuk citromsárga, hanem egy "komolyabb" tónus. Amit most Conrail berakott, az is közelebb van ahhoz, amit egy akkori zöld nagyvastól elvár az ember.

 

A Golden Gate meg míniumszínű :)

Előzmény: GOLAZ111 (13625)
GOLAZ111 Creative Commons License 2016.05.31 0 0 13625

Szerintem wikipedia téved. 

 

Akkoriban szerették az élénk színeket. Persze a vasútnál a füst miatt kevésbé célszerű, de az UP sárga nem a '30 - as évekből származik? De, ha megnézed az art-deco házakat, Miamiban például, ott is élénk színek vannak. Vagy a Golden Gate híd is elég élénk. 

Előzmény: vrobee (13623)
Conrail Creative Commons License 2016.05.31 0 0 13624

Nézd meg ezt az oldalt, talán a legfelső kép eredeti: 

 

http://www.american-rails.com/green-diamond.html#gallery[pageGallery]/0/

Előzmény: vrobee (13623)
vrobee Creative Commons License 2016.05.31 0 0 13623

Nem kritika volt, ne érts félre! Csak meglepett az élénk szín abból a korból, azért kerestem utána, és kiegészítésnek raktam be - de persze ezer árnyalat futhat hasonló néven.

 

(mondjuk a kockákat direkt lekicsinyítettem, nem tudom, miért lettek mégis ekkorák.)

Előzmény: Conrail (13621)
Conrail Creative Commons License 2016.05.31 0 0 13622

CNW 6866 (SD40-2),UP 5553 (ex CNW GP50),SP 7513,SP 8543.

Elmhurst, Illinois; 1999.10.31.

Fotó: Eric Royburn 

Conrail Creative Commons License 2016.05.31 0 0 13621

Ennyire nem nyomozok utána. Így rakta fel a készítője, majd a Túloldaliak megbírálják ha akarják.

Én nem tudom, nem láttam a motorvonatot, és a WIKI sem az az Etalon oldal....csak tájékozódásnak jó.

Előzmény: vrobee (13620)
vrobee Creative Commons License 2016.05.30 0 0 13620

Érdekesek ezek az utólagosan rekonstruált színek.

A Wiki azt írja, hogy: The train was painted in a two-tone green livery, "Cypress Green" on the nose and below the window sills with "Cedar Green" above, separated by an aluminum strip. Extensive aluminum trim was applied.

 

Tehát ha hihetünk ennek, akkor kevésbé élénkek a színek, és az elválasztó sárga sem stimmel.

 

Cedar green:

Cypress green:

 

(innen: http://www.thecolorswatch.com)

Előzmény: Conrail (13615)
róbertke Creative Commons License 2016.05.28 0 0 13619

Kompresszorok.

Előzmény: division by zero (13618)
division by zero Creative Commons License 2016.05.28 -1 0 13618

"GN Baldwin S-2 Class"

A gép elején mi az a sok bigyó?

Előzmény: gw (13617)
gw Creative Commons License 2016.05.28 0 0 13617

Pár kép mindenhonnan, csak úgy.

 

Amtrak Cascades Talgo Portlandben:

Portland, Oregon

 

GN Baldwin S-2 Class, Havre, Montana:

Havre, Montana

 

US Army 1881, Anniston, Alabama:

Anniston, Alabama

 

US Steel 9667 RC, Chicago, Illinois:

Chicago, Illinois

gw Creative Commons License 2016.05.28 0 0 13616

Hát manapság arrafelé inkább késés van az építkezések miatt, meg átszállás, mivel alig van átmenő vágány peron mellett, így a Bostonból jövőknek át kell szálljanak.Albany-Rensselaer

Előzmény: paca664 (13614)
Conrail Creative Commons License 2016.05.15 0 0 13615

1936 Illinois Central "Green Diamond"

Fotó: Imbued with Hues 

 Fotó. Imbued with Hues original

 

paca664 Creative Commons License 2016.05.10 0 0 13614

Az extrém korai érkezés távolsági vonatoknál bevett dolognak tűnik. Velem a Lake Shore Limited Boston felől -70'-nel érkezett Albany-be, ahol eleve volt még további kb. 1 óra összezárni a new yorki vonatrésszel.

Előzmény: gw (13611)
manhattani Creative Commons License 2016.05.09 -1 0 13613
manhattani Creative Commons License 2016.05.09 0 0 13612

Az Amtrak nem zavartatja magát, még a távolsági expresszeket is megállítja az állomás közelében, üzemi okból. 1999-ben láttam, hogy a St. Louis-ból érkezett expressz megállt néhány száz méterrel a chicagói Union Station előtt, leakasztották a gyorsáru kocsikat, aztán az expressz elegánsan begördült az állomásra.

Előzmény: gw (13611)
gw Creative Commons License 2016.05.09 0 0 13611

Amtrak 7 Empire Builder Minotban (Észak Dakota). Potom 40 perccel értünk ide hamarabb, mint kellett volna, a tavaly még szorgoskodó olajszállító vonatokból egy sem volt  a pályán, csak konténerszállító tartott  fel minket egyszer-egyszer. Minotban egyébként fél órát állt volna a vonat (így több mint  1 órát),  személyzetcsere mellett tankolni is kell, de ilyen korán még nem ért ki a tartálykocsi sem. A második tankolás Havreben, Montana, is érdekes volt, az állomás előtt nem sokkal megállt a vonat, ott volt a töltőállomás, aztán pár száz métert előregurultunk, ott lehetett leszállni, illetve ott töltötték fel vízzel a kocsikat.

 

Minot, ND

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!