Ugyanaz, mint a múltkor. Kísértetiesen. Egymás után veszik el a nickjeimet, mert megtehetik. Ez jelenleg az utolsó, valószínűleg ezt is elveszik a szemetek, és az indára meg nem fogok újat regisztrálni.
Ártani senkinek, de az ilyen képességeket bármire fel lehet használni.:-) Tényleg, ha viaszból csinálok egy szúnyogot és azt böködöm tűvel, az vajon hatásos eszköz szúnyogirtásra? Bár egyelőre szerencsére nemigen vannak. Vagy te már böködtél?
Had dicsekedjek egy kicsit; a Barcelonai albumom a webshots-on (Barcelona Mix) bekerült a feature albumok közé, és egy nap alatt cca. 13 ezren nézték meg. A kommentek se rosszak. Úgyhogy most happy vagyok, hogy jókat fényképeztem. :-)
Ja, Nameless kapott egy hónap letiltást a t szerkben, úgyhogy most én vagyok én, mert a fene se akar állandóan átjelentkezni.
Érzem talán a különbséget, ugyanaz, mint aközött, hogy életedben összesen 1-2 alkalommal lekeversz egy jól megérdemelt pofont egy gyereknek, vagy a benned lévő feszültségeket rendszeresen az ő püfölésével vezeted le.
Jó, akkor javítom magam: nem a fizikai erő kimutatása a tabu, hanem a feszültség másokon - akár fizikailag, akár lelkileg - való levezetése.
Ha valamit nem tudok elkerülni, akkor belsőleg függetlenítem magam tőle.
Más az erő és más az erőszak. Ezt Müller Péter magyarázza meg jól az egyik könyvében. Az erős embernek az ujját sem kell mozdítania, mégis mindent sikerül elintéznie. Az erőszakos ember valójában gyenge, azért kell ugrálnia és mutogatnia az "erejét".
Nem tudom megmagyarázni. De irtózom a verekedés gondolatától is. Bunyózni olyan prolis. A ravasz/aljas embereket nagy ívben elkerülni kell. Meg általában a verekedős embereknek nagyon alacsony a toleranciaszintjük. Nem csak akkor ütnek, amikor már a te zsebedben is kinyílik - csak elméletben, bármennyire próbálsz meggyőzni az ellenkezőjéről - a bicska. Vagy kezdeményeztél már felnőttként verekedést?
Hát... ki tudnék találni nemegy scenáriót, ahol igen. Igazából nem értem, miért tabu a testi erő/ügyesség használata. Ha erőszakra lehet válaszolni ésszel, akkor ravaszságra/aljasságra miért ne lehetne erővel?
Önvédelemből én is válaszolnék erőszakra az erőszakkal, az más kérdés. De neked eszedbe jutna fizikai erőszakot alkalmazni ott, ahol testileg senki nem fenyeget? Nem hiszem.
Persze, hogy léteznek, senki nem mondta, hogy nem. Én csak annyit, hogy nincs természetes értékrend, hanem mindenkinek a sajátja az. Ez IQ-független. Amit te elvakultságnak mondasz, azt egy 'elvakult' talán fontossági sorrendnek mondaná. Ezzel meg ott vagyunk a kör elején, az értékrendnél.
Mellesleg nekem sem tabu - pedig IQ-m az van - az erőszak konfliktusmegoldásra. Gyanítom, könnyedén megölnék valakit, ha az rámtámadna, és innentől már tényleg csak fontosság, azaz értékrend kérdése, hogy mire használnám még az erőszakot.
Amúgy filmekről lévén szó, megnéztem a Karib-tenger kalózai első részét. Fanyalogtam kicsit, mert imádom a hajózós könyveket, ennek meg köze nincs ahhoz a hangulathoz, de azt mondtam, egye kutya, paródiának elmegy, néhol még mulatságosnak is mondható. Már nehezebben, de rávettem magam a második részére is, és változott a véleményem; ezt nem paródiának szánták, hanem komolynak, de annak meg bődületesen szar.
Nem a szurkolást nézem le, a családunkban is nézik a férfiak a focit, de simán el vannak egy kanapén úgy, hogy az egyik az egyik csapatnak, a másik meg a másiknak drukkol, közben kávéznak, beszélgetnek, nevetnek, és eszük ágában sincs egymás nyakának ugrani.
Akkor rosszul fejeztem ki magam. Nem az értékrend erőssége, hanem az intelligencia különbözik. (Naná, az az értékrend is lehet nagyon erős, amelyik kimondja, hogy pusztuljon, aki a másik csapatnak drukkol). Nem a mérhető fajtájára gondolok, hogy megtalálja-e valaki a kakukktojást négy szó közül, vagy rájön-e a számsor következő tagjára. Talán az "elvakult" a kulcsszó, hogy az ilyen emberekben hiányzik a képesség és az igény, hogy a saját értékrendjüket, világnézetüket, elképzeléseiket, véleményüket folyamatosan felülvizsgálják, hogy többféle szemszögből megvizsgálják a dolgokat, mielőtt ítélkeznek. És talán az alacsony intelligenciaszinttel jár együtt az is, hogy nem tabu számukra a fizikai erőszak alkalmazása a konfliktusok megoldására. Hogy mindez veleszületett vagy nevelt dolog, fogalmam sincs. De hogy léteznek ezek a különbségek ember és ember között, az tuti, bármennyire próbálják a "mindenki egyenlő" zászlaja alatt folyamatosan eltusolni.
Mondok én neked valamit. A lelátón őrjöngő fociszurkoló értékrendje semmivel sem kevésbé belső és erős, mint a tiéd, az enyém vagy Descartesé volt. Csak jólesik a sajátunkat magasabbrendűen belsőnek és erősnek tekinteni, mivel ez is az értékrend része, hogy hogyan tekintesz rá. Én is lenézem az elvakult drukkereket, ugyanakkor ismerem - belülről - az érzést, amitől ők elvakult drukkerek. Nem gondolkodás kérdése ez, vagy legalábbis nem elsősorban. Embertípusé. A valahová tartozás és a versenyszellem is. Veled születik vagy nem. Szerintem.
Egészséges az, amikor az emberben van egy erős belső értékrend és kontroll, amikor ki tudja választani, melyik közösséghez érdemes tartozni, és mi az, amikor jobb egyedül küzdeni, illetve mikor érdemes küzdeni, és mikor sodródni. Vagy legalább is megvan az igény benne arra, hogy ezeken a dolgokon elgondolkozzon és ne rutinszerűen élje az életét, ahhoz csapódva, aki a leghangosabban áltatja valamivel. Aki elgondolkozik a saját és a mások motivációin is döntés előtt, aki semmit nem vesz készpénznek, de nem is utasít el semmit csípőből. Egy szóval: aki gondolkozik. Tudod, már Descartes is megmondta: Cogito, ergo sum.
Ez a legbosszantóbb az egészben, hogy újabban (sokszor kizárólag) attól lesz létjogosultsága valaminek, ha pénzt lehet csinálni belőle, ha minél többen fizetnek érte. Ezért nincs pénz tudományos kutatásokra, oktatásra, művészetekre stb., hiszen azért nem fizet a prolitömeg, ezért van tele minden olcsó kínai árukkal, amik lassan minden minőségi terméket kiszorítanak a piacról, ezért lehetnek "sztárok" a valójában semmihez nem értő, kész mondatokat felolvasó műsorvezetőcskék a tévében, és ezért lehet valaki milliomos pusztán abból, hogy egy labdát rugdos egész életében, miközben értelmes, és hasznos munkát végző emberek örülnek, ha megélnek.
Összekevered a dolgokat, vagy én nem voltam világos. A mániás közösséghez tartozási igény hátrányairól szóló szösszenetben nem a versenyszellemről, a sportról írtam, hanem a szurkolótömegekről, azokról az emberekről, akiket a versenysport kiszolgál, akik nélkül a sport nem lehetne üzlet.
