Mi a hivatalos standard? Mert több aktív komondor kennel és kutyafajta bemutató honlapon írják, hogy a komondor kan 65-80, szuka 55-70cm marmagasságú... Még az utóbbi oldalakon oké, bár az is javításra szorul, de hogy aktívan tenyésztő komondor kennel oldalán is ez szerepel...
Tudomásom szerint a marmagasságra 2 adat van, kan legalább 70cm, szuka legalább 65.
Olyan, mintha egy kölyökkutya fejét rátették volna egy láma testére photoshoppal. Persze biztos a fényképezési szög miatt néz ki ennyire furcsán, de ilyen fotót nem szabadna kirakni a facebookra, hiszen iszonyatosan kicsi a feje, hosszú a nyaka és lámás a teste.
" komondorjainkkal egy eredményes hétvégén vagyunk túl. Kulcsi Komisz Maja első faital osztályos kiállításai voltak. 2017. május 20.-án PÁPA 2XCAC kiállításon 2XHPJ 2X Best Junior eredményeket értünk el. Ilka Óhungarikum 2xnagyon ígéretes eredményt ért el. Bírák: dr. Kaszás Emese és Lokodi Csaba Zsolt. 2017. május 21.-én Szerbia, Subotica CACIB.-on Kulcsi Komisz Maja fiatal osztály győztes és BOS eredményt ért el. Bíró : Ozan Belkis (TUR), Köszönet Konyecsni Gergő barátomnak a felvezetést Köszönet a tenyésztőknek Partizer Csabának és Korózs Gábornak ezt két nagyszerű kutyát!!!"
A genetikus leggyakoribb figyelmeztetése a kutyatenyésztőnek, hogy "kerüljék el a Népszerű kan szindrómát”. Ugyanakkor a tenyésztők leggyakoribb tanácsa "legjobbat tenyészd a legjobbal". Így megfogadva ezt a tanácsot a következmény kiszámítható - a "legjobb" kutyák a legnépszerűbbek így a legkeresettebbek, így a legtöbb utódot ők adják..
Még egy évszázaddal ezelőtt Williams Haynes (1915) a "népszerű kanok hatásáról" írt, rámutatva, hogy a három terrier fajtában, amelyet ő vizsgált - az ír terriereket, a skót terriereket és a Fox terriereket - a kölykök 40% -át de összességében csak 20% -át adják a népszerű kanok . Ekkor a "népszerűség" egészen más volt, mint most - "sztárok" csak 5-7 almot adtak , ami ma teljesen elhanyagolható. És meglepő módon Haynes úgy gondolta, hogy a népszerű kanok valójában a fajta előnyére válnak, hozzájárulva a változatosság megőrzéséhez. Feltehetően úgy tűnhet, hogy ha a kölykök körülbelül 40% -át adják évente, de a populációban csak a 20% -ot érik el, ez nem vezet rendellenességhez. A kiválasztott kanok mindegyike nagyobb vagy kisebb mértékben kivételes állatok, de nem nagyon különböznek egymástól. A legtöbbjük egy adott helyen kiváló ,de nem azon a helyen élnek így a variáció száma végtelen.. igen ,de itt jön be egy személyes egyenlet ,mert a különböző tenyésztők egy sztárhoz mennek különböző okok miatt és így ennek a kannak az átlagosnál jóval több utódja keletkezik ,és ezzel megzavarják a következő generációk eredményeit es különböző abnormális mennyiségű variációt hordozhatnak…. Haynes úgy gondolta, hogy a népszerű kanok jó dolognak számítanak, mert úgy gondolta, hogy eléggé eltérnek egymástól, és megakadályozták, hogy a fajta túlságosan "egységes legyen". Felmerül a kérdés mi változott 1915 óta, és miért aggodnak a genetikusok a népszerű kan szindróma miatt?
A probléma megértéséhez meg kell érteni egy kicsit a genetikát. Valószínűleg tudsz a mutációkról - olyan DNS-bitekről, amelyek tökéletlenül reprodukálódnak, vagy esetleg megsérülnek valamilyen környezeti toxin hatására. Ha a mutáció domináns, és hatással van néhány létfontosságú folyamatra, akkor természetes (irányított) szelekcióval el lehet távolítani a génállományból, ha az adott példány ezt sikeresen örökíti.. De sok mutációnak nincsenek rossz hatásai, mivel párban álló domináns allélja rendesen működik. Ezek a "recesszív" mutációk a genomban és csendben vannak, és a következő generációhoz hasonlóan továbbadhatók, mint bármelyik másik gén, és mindaddig, amíg az utódnak normális allélja van, a mutáció csendben marad. A mutáció viszont problémává válik, ha az utód mindkét aléllban egyezik, mert így homozigóta lesz az adott lokuszon. A normál, nem mutált allél legalább egy példánya nélkül a gén nem működik megfelelően, és a következménye lehet és terjedhet a generációban ami lehet elhanyagolható mutáció (pl. más szemszín, vagy kissé rövidebb lábak) vagy katasztrofális következményű (pl. Vakság, rák). A mutációk mindig megtörténnek. Az azonnali hatásokkal rendelkezőket természetes (irányitott) szelekcióval távolítják el a génállományból, míg a recesszív, csendes mutációk genetikai terhelésként a genomban maradnak. Minden kutya - valójában minden élőlény - egyedülálló sérült allélok összességével rendelkezik, amely nem okoz kárt, amíg van egy olyan normál allélszála is, amelyik képes a munkát elvégezni.
Most képzeljük el, mi történik a fajtiszta kutyák populációjában. Tegyük fel, hogy egy kutya képviseli a fajtát, a fenotípusos variációk miatt szembetűnő egy komoly tenyésztő számára..de mindegyik kutyához egy (tipográfiai) recesszív mutáció is társult, ami használva a kant ,ha egy kis DNS-kárt okoztunk, amely nem fejeződik ki, így nincs hátrányos hatása az utódokra nézve. Ha a populációnkban minden kutyának egyformán vannak kölykei , akkor ezeknek a különböző alléleknek a gyakorisága a populációban ugyanolyan marad a következő generációban.
De mi történik, ha az egyik kutya nagyot nyer egy fontos eseményen, és sztárrá válik? Ha ez egy szuka , akkor a szaporodási sajátosságai miatt egyszer hoz almot egy évben így ,csak az ezután lévő szuka kölykei után nő a kereslet,változást nem okoz.. De ha a mi sztárunk egy kan , akkor sokszor fedeztetnek vele , és több tucat (vagy több!) kölyköt gyártanak egy év alatt tőle. Sztár kanunk így a génjeinek felét, mind a jókat, mind a rosszakat, hozzáadja minden utódához, és a recesszív, csendes mutációinak sok variációját a kölykei tovább terjesztik. Mindaddig, amíg sztár kanunk káros mutációi párosulnak egy normál allélel addig nem fedezhetünk fel rossz hatásokat a kölykeiben . De maga a fajta génállományát vizsgálva már teljesen más képet kapunk. Sztár kanunk mutációja az első generációban nem különösebb hatású hiába adja át több tucat mutációját a genomban ,mert a kölykök magukkal hozzák az anyjuk recesszív mutációját is így nem különböznek ,nem láthatunk kirívó esetet átlagosan. De a következő generációban már fel lehet fedezni az első problémákat.. Lehet, hogy volt néhány fél testvér párosítás, vagy apa-lánya tenyésztés, és olyan kiskutyákat állítottak elő, amelyek homozigóták Sztár kanunk mutációjára. Talán ezek a mutációk halálos kimenetűek így születéskor már kiválasztódnak, de lehet a kölykök betegen születnek. De a tenyésztők általában legyintenek, „előfordul,soha nem volt ilyen,de előfordulhat.”. nem volt szerencséje stb… igen de nem látják ,hogy ez a jéghegy csúcsa… és itt jön hogy ez miatt a 3. generációban azonban a probléma valóban megkezdődik. Az első generáció által termelt hordozók a mutációt az utódaik felére továbbítják, és a féltestvér párosítással vagy vonal tenyésztéssel így minden egyes mutáció tulajdonképpen vissza esik az új generációra annak ellenére, hogy az érintett kiskutyák száma még mindig viszonylag kevés, a hordozok száma addigra jelentős lesz, és valószínű, hogy a népszerű kanok mind többet es többet fedeznek ezáltal szintén újabb és újabb nemzedékek viszik tovább a mutáns génjeit..
A népszerű kanok használata miatt nyilván ez több utódot ad és így háttérbe szorítja az esetleges más kanok genomjának hatását az adott populációra…továbbá a több szuka fedezése miatt azon kölykei is hordozzák az esetleges mutáns genomot így szőve át az egész állomány és szűkítve le egy populáció genomját
A valós probléma azon kívül,hogy a populáció vagy a fajta genomja beszűkül, hogy így a népszerű kan szindrómával,recesszíven öröklődnek ( öröklődhetnek ) olyan betegségek ami az egész fajta vagy populációra katasztrofális hatással vannak…
Természetesen ez nem csak a mi adott sztár kanunkra vonatkozik,mert ha visszamegyünk az időben akkor a bíró rá mutathatott volna „jokerre” is így az ő genomja szóródna szét.. amikor a tenyésztők rájönnek,hiába akarják kiszúrni kiirtani ezt a problémát ,jön majd egy új sztár kan és minden kezdődik előröl… Amiért valójában a genetikusok felhívják a figyelmet erre a problémára ,az azok a sajnálatos dolgok melyeket egyes fajtában már diagnosztizáltak és erre a „népszerű kan szindrómára” vezethetők vissza
Természetesen ez nem csak a recesszív mutációk, amelyeket széles körben örökítenek a sztár kanok,hanem bármelyik genetikai rendellenesség gyorsan elterjedhet, különösen akkor, ha nincs olyan eszköz, amely dokumentálja az új betegség megjelenését, és ha a tenyésztők nem hajlandók elfogadni azt a tényt amit tudnak.. vagyis homokba dugják a fejüket..
Pár példával hadd álljak elő Az elfogadhatatlan agresszió az angol Springer Spanielnél, amely az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb családi kutyája volt, genetikusnak tűnik, és egy jól ismert kennelből származik egy népszerű kannak a jóvoltából (Reisner & Houpt 2005, Duffy 2008). A Bernáthegyi fajta huszonöt százaléka átlagosan csak 8 évet él a histiocytic sarcoma (Dobson), azaz egy végzetes rák miatt, amely nyilvánvalóan egy svájci kutyából eredt és ezt az örökséget az egyik népszeru unokája hagyta hátra az államokban(Dobson 2013, Moore 1984, Moore & Rosin 1986). Sok Dobermann korán hal meg a tágult cardiomyopathia okozta hirtelen szívelégtelenség miatt, amely az 1950-es években hét népszerű kanra vezethető vissza, amelyek közül három szívelégtelenségben halt meg . A Miniatűr Schnauzerek-nél oly gyakori és a a Mycobacteria avium által okozott súlyos - általában halálos - érzékenységét egy a 1980-as évek közepén sztárolt kanra vezették vissza , és kutyákban találták meg. Kétségtelen, hogy sok sok más hasonló példa van még !
Leroy (2011) a Népszerű kan szindrómára vezeti vissza azt a tényt , mint a fajtatiszta kutyák genetikai betegségeinek elterjedésének legfontosabb tényezőjét.
Felismervén ezt a problémát az FCI javaslatot tett a tenyésztőknek ,hogy korlátozzák az egyedek utódainak számát ,ami 5 éves időtartamra lebontva nem haladhatja meg az 5%-ot (a finnországi kennel club ezt alkalmazza) De a fajta testületek együttműködése nélkül vagy olyan hatóság hiányában amely ezt felügyelné,nehéz megítélni, hogy ez mennyire válhatna be.. és ezen kívül számos kérdést felvet… melyik öt éves időszakot vizsgálják,az egész fajta vagy adott ország populáciojában nézve –tenyésztői szellemi szabadság korlátozása..mit vegyünk figyelembe kant vagy a szukát is… szóval sok megválaszolatlan kérdés… De mindenesetre egy olyan probléma ez a mai Kutya tenyésztésben amit nem hagyhatunk figyelmen kívül…
(Prof Carol Beuchat dokumentációjából származik az írás nagy része)
Részlet Somogyi Imre - Kertmagyarország felé című művéből (1942)
Komondor
Ősi állatfajtánk ez is. A régi pásztorvilágnak talán legnélkülözhetetlenebb állata. A másik nyájőrző kutyafajtával, a pulival együtt több becsületük volt a régi pásztorvilágban, mint sok fattyú bojtárnak. A régebbi pásztorvilágban, amikor a kutyának nem csak az a szerep jutott, hogy az elkóválygó, tilosba tévedt jószágot visszaterelje, hanem ami ennél sokkal fontosabb volt, hogy a számadó és a gazda rovása egyezzen.
Megőrizni a jószágot, "hogy bele ne essen a horgya". Erre kellettek a komondorok. A régi mocsaras, erdős világ igen sok farkasnak és talán még több talaját, hitét vesztett szegénylegénynek adott tanyát. Ha az akkori társadalom ki is vettette őket, élni mégis csak kellett valamiből. De mert ők sem voltak sem jobbak, sem rosszabbak azoknál, akiket nem űztek a mocsárvilágba, ők is szerettek volna jól élni és meggazdagodni. Igen jó csábítók voltak erre a juhnyájak, disznócsordák, gulyák és ménesek falkától leszakadó, elkóválygó bárányai, bocijai és csikói. Ezeket mindig lehetett értékesíteni. Vevő mindig akadt.
Egy-két hitványabb bojtárral könnyen elbántak, még akkor is. ha kutyával volt, ha az a kutya puli volt. De a nagyobb jószágnál szívesebben tartották a komondort. Ezt a hatalmas, fehérszőrű, borjúnagyságú kutyát. Ez nemcsak a farkasokkal küzdött meg, amelyek jobban féltek tőle, mint a pásztoroktól, de réme volt a szegénylegényeknek is. Amelyik ménest, vagy gulyát komondorok kerülték, onnan nem volt tanácsos elkötni a jószágot. Ez még lóháton sem sikerült.
Mert legénynek kellett lenni annak a talpán, akit nem szedett le a lóról a komondor. Még csak elmenekülni sem lehetett előle. Ha nem volt jó fegyvere és még messziről le nem tudta lőni, akkor elbúcsúzhatott az árnyékvilágtól. Mert ha a komondor szét nem szedte, míg a pásztorok odaértek, akkor a pásztorfütykösök segítették át a másvilágra. Nincs még egy ilyen értelmes kutyafajta az egész világon. Tanulékonyabb még a pulinál és puminál is.
Amelyik pásztornak, gulyásnak, csikósnak komondora volt nyugodtan megtehette, hogy éjjel otthagyta a nyájat, gulyát vagy ménest és elmehetett, ha kedve volt, a csárdába, vagy akár a hetedik határba a babájához. Nem lehetett a nyájjal baj. Megőrizték a komondorok. Én magam is többször tapasztaltam, hogy amikor a gulyásnak valami dolga volt a faluban, odahívta a kutyát és úgy beszélt vele, mint valami emberrel: "Én most elmegyek, nehogy hiba legyen! A kukoricába meg a laposon túlra ne menjen egyetlen jószág se. Csak este gyüvök vissza. Nesze itt a kenyered."
Hogy mit értett és mit nem értett ebből a kutya, nem tudhatom. Csak azt írom le, amit láttam. Én ugyanis többedmagammal ott dolgoztam a csatornázásnál. Láttam, hogy az egész idő alatt a komondor farkcsóválva nézett a gazdájára. Ott álltunk a cserény előtt, még délelőtt volt, alig egy órával azelőtt reggeliztünk és ők is. A gulyás bement a cserénybe, kihozott egy jó karaj kenyeret, odaadta a komondornak, az elvette, letette maga elé és tovább nézett a gazdájára. Az megsimogatta a kutya fejét, felénk megbillentette a kalapja szélét és elindult a város felé.
A város oda körülbelül nyolc kilométer. Ameddig szemmel beláttam, még csak hátra sem nézett a gulyás. A kutya egy darabig állt, lecsüggesztett farkkal és nézett utána. Amikor már vagy kétszáz lépésre lehetett, a kutya fölvette a kenyeret és oda tette az árnyékba a cserény mellé. Ránk nézett, megcsóválta a farkát és hatalmas ugrásokkal loholt a kukorica felé, ahol egy borjú már a kukorica szélében legelgetett.
A borjú nem várta meg, hogy a kutya odaérjen, föltartott farokkal nyargalt a többi felé. A komondor utána. Nem tudta elérni addig, míg a borjú a többihez nem ért, megállt, nagyot ugatott és visszament oda, ahol a borjú legelt a kukorica szélibe. Ott egy kicsit lehasalt a gulya felé fordulva. De csak egy pár pillanatig maradt ott. Fölugrott és a körülbelül 600 darabból álló gulyát megkerülve, a másik oldalra ment. Ott se maradt soká, körülbelül minden 10-15 percben megkerülte a gulyát.
Délben mi a cserény elé mentünk ebédelni. Igen jól ismert bennünket a kutya, mert hetekig odajártunk dolgozni. Ő is odajött, megállt egy kicsit, megnézte a kenyerét és ment vissza a jószágokhoz. Igen meleg volt, a nyelve majdnem féIrőfnyire lógott ki a szájából. Néha-néha elszaladt a vályúhoz, egy kicsit ivott és szaladt tovább. Figyeltem, mert igen érdekelt a jószág, mindig szerettem. Oda akartam hívni és egy darab szalonnabőrt akartam neki adni. Nem jött oda, csak akkor, mikor megkerülte a jószágot. De sem a szalonnabőrt, sem a kenyeret nem fogadta el egyikőnktől sem. Pedig amikor a gazdája ott volt, mindent elfogadott. A gazdája csak késő este jött haza, a kutya addig nem pihent. Mikor a gazdája hazajött, a kutya megette a kenyeret és lefeküdt a cserény falához. Gazdája ott volt, nem érdekelte tovább, mit csinál a jószág.
Ilyen és még ennél különb teljesítményeket, ezret és ezret tudnának á komondorról a pásztoremberek elmesélni. Ezt a kutyát idegennek nem lehet méreggel vagy gombostűvel megetetni. A betanított komondor idegentől, akármilyen éhes, nem fogad el semmiféle ennivalót., Egy-egy komondorkölyökért igen sokszor két borjút vagy csikót is adtak a pásztorok.,
A világháború alatt itt járt német katonatiszteknek feltűnt a magyar komondor hihetetlen tanulékonysága. Egypárat összevásároltak és vitték ki Németországba. 1929-ig a különféle tájfajtákat addig keresztezték, amíg egy olyan komondorfajtát ki nem tenyésztettek, amelyik valamennyinek az előnyeit magába nem foglalta.
Még a macskafélék - pl az oroszlánok - is a növényevők béltartalmát eszik meg először! Megemésztett formában, mert az ő tápcsatornájuk nem elég hosszú hozzá....
Pont ez a lényege, hogy alacsony a tápértéke. Egy picit magasabb (40-50kcal), mint a korpának, ami ha jól tudom az autentikus pásztorkutyák egyik táplálékösszetevője.
Az emlősöknél egyedül a macskafélék obligát húsevők, az összes többi ragadozónak szükséges a növényi táplálékbevitel.
A komondornál is ez a lényeg, hogy meglegyen a növényi táplálék, alacsony kalória bevitel mellett, így a kölyökkutya nem nő túl gyorsan. Ha csak hússal etetnek egy kutyát, mindegy milyen fajta, akkor hosszú távon gondok lesznek vele, ez felnőtt korra is igaz. Vitaminhiány, allergia, vesebetegség, stb. Ezért nem lehet pl. kutyát macskatáppal etetni.
A tápokról még annyit, hogy színhúst nem tartalmaznak, leginkább szőr, toll, bőr, csont, szaru, stb. ledarálva, rengeteg bennük a szerves hamu, ami többnyire elhullott állatok teteméből van. + teletolják szintetikus anyagokkal, ízfokozókkal, mesterséges vitaminokkal, amik teljesen máshogy bomlanak le a szervezetben, mint a szerves vitaminok, ásványi anyagok. Én pl. ezért nem javasolom a táppal való etetést, tök mindegy melyik márka.
Kölyökkutyánál, főleg nagy és óriás testűeknél szerintem fontos, hogy a kutya lassan nőjön, ezért is javasolta az állatorvos is az 1/3-d hús arányt.
Ezt 2 állatorvos is javasolta és más kutyatartók is. Az állatorvosok pont az ilyen óriás testű fajákra hivatkoztak, a lassabb növekedés miatt. A magas fehérje és főleg a zsír nagyon megtolja a kutyát. Pont ezért nem javasolják a magas fehérje és zsírtartalmú tápok etetését kölyökkutyáknál. Nekem még a sok szintetikus vitamin és egyéb vacak sem szimpatikus bennük. Olyan, mintha az ember csak űrhajós kaját enne.
A ragadozóknak is szüksége van növényi táplálékra...ezt vadon az elejtett növényevő beleiből veszik magukhoz, háznál meg a fazékból! Jól etetsz Balázs !
