Nem mind zene, de érdekes story jön ki a két videóból. Az eset a Voice idei brit verziójában történt pár hete. Egy 55 éves raktáros a közönséget teljesen levette a lábáról (meg a tévénézőket is otthon, köztük Mike Batt-et is, például), de a zsűri tagjai (így Tom Jones, Kylie Minogue, és Will.I.am) közül senki nem fordult meg a végéig sem, így Blakeley azonnal kiesett.
Bob Blakeley-t persze behívták televíziók reggeli műsoraiba, és mindenki nagyon sajnálta, hogy ez történt vele, Mike Batt viszont ennél többet tett. :)
Amit ő énekelt Diane Vickers-szel az jó is volt. A többiek nem tudták úgy előadni, hogy benne legyen az igazi nő báj, gyengédség, odaadás. Nem volt elég "finom". Tudod, mint a márkás csipke, vagy porcelán.
Most hallgattam meg, a dal teszett, az előadás nem. Elképzeltem, hogy ezt a dalt a még fiatalabb józanabb Szarka Tamás adja elő. Jobb lenne, na de ez több okból sem lehetséges.
Az 1977-es nekem is megvolt, azt szerettem is, de inkább a testvére versei fogtak meg, mint az ő éneke. Én megveszekedett LGT rajongó voltam, bár szerettem az Omega, Piramis, Fonográf lemezeket is.
Patreides Mester, azt értem, hogy szeretik az emberek. A miénk nem valami jómódú város, ha minden jegyet megvettek jó előre, és nem is olcsón, akkor tényleg szeretik. Csak azt nem tudom, hogy miért. Nosztalgiából, mert a fiatalkorukra emlékezteti őket? Vagy a mad ivatos énekesnők annyival rosszabbak lennének mint ő? Vagy ma már nem lehet befutni olyan zenével, mint az ővé? Pedig az általa énekelt dalok se nagyon bonyolultak, vagy nehezek, csak nem olcsó műanyagok.
Én sajnos úgy vagyok vele, mint Zoránnal, elismerésre méltó munkásságuk ellenére se szeretem őket, soha nem is szerettem.
