Sziasztok! Én ugyan csak outsider vagyok (én sem jártam, egyelőre a gyerekem se jár Waldorfba, nem is tanítok ott), de azért foglalkoztam egy kicsit a témával, (meg végigolvastam a topicot), ezért volna néhány gondolatom:
Ez a bizonyos pedagógus, akit emlegettek, ha valóban ilyen, teljesen alkalmatlan a feladatra, mert a leírtak szöges ellentétben állnak a Waldorf összes alapelvével. Talán a többi szülővel kéne konzultálni az ügyben, ők hogyan élik meg a helyzetet, meg a tanári karral is esetleg (igazgató elvileg nem nagyon kéne legyen a Waldorf-iskolában), felvetve a problémát, hátha van megoldás.
Egy régebbi hozzászóláshoz: a Waldorf alapeleme a folyamatos fejlődés, ahol ez nincs félreértelmezik.
És hadd védjem meg "Rudi bácsit"(nem mintha rászorulna): ha a ma önmagukat kereszténynek állító emberek fele csak feleannyira lenne keresztény, mint ő volt, kicsit talán jobb lenne a világ.
A reflexei lehetnek átlagosan gyorsak, vagy gyorsabbak, miért ne vezethetne. Mint profinak talán nem lenne előnyös az általad jelzett lassusága. Ez ui nem attól lassú, hogy az idegáram nála lassabban haladna, hanem az információk által megtett úu hosszabb (mondjuk úgy, kerülő utakat jár be (s igy sok szinapszis miatt nagy az időveszteség) , mig a nagyon gyorsan gondolkodóknál a legrövidebb uton kerül el rendeltetési helyére), illetve a feldogozás és a válaszadás tart tovább. A veleszületett reflexeknél és a jól begyakorolt automatizmusoknál (mint a biciklizés, irás, eves, de autóvezetés is) ez az egészséges embereknél megfelelően gyors. Persze egyedi eltérésekkel a különlögesen "jó" reflexűekig.
No meg bróker, vagy védőügyvéd, menedzser , hivatásos sofőr, pilóta és sok más szakmabeli sem !
Még ha akarna is az lenni.
Már irtam, a jó edző sem akarja adott sportolójának a reakciósebeségét, térlátását, stb. fejlesztgetni, mert igen kis mértékben és nagyon sok gyakorlással érhető el minimális eredmény. Botfülüen is meglehet tanulni kottából zongorázni. De minek?
Arra kell a hangsúlyt fektetni, ami a legjobban fejleszthető, mivel van miből (természetes adottság). S mivel minden fejlesztésnek meg van a maga optimális ideje, nem igen lehet tétovázni. Ehhez kell megtalálni a legmegfelelőbb közeget. Idejében!
Ha nem haragszol, én arra a konkrét tanárra vonatkozóan irtam ezt, akire vitatársunk panaszkodott. Leirta, hogy többször is beszéltek már vele, minden eredmény nélkül. Ebben az esetben vagy a gyerek vagy ő kell elmenjen. Mivel ő nem fog....
Minden tanár figyelembe kell vegye az eltérő munkaritmust, de akár még a bioritmust is (ha kiváncsi rákérdezhet illetve megfigyelheti - ideális eset), egészségi állapotot (testnevelő tanár például a lányok menstruációs ciklussát is),de a hangulatingadozásokat is. Erre csak csak saját pedagógiai érzéke, önbecsülése, gyerekszeretete "kényszeriti", de semmiféle iskolai vagy más szabályzat nem irja elő. Ezért azután számonkérni is szinte lehetetlen.
Nagyon sok tanár - főleg akik véletlenszerüen kerültek a szakmába - szereptévesztésben van. Mindenképpen "embert akar faragni" a nebulókból, figyelmen kivül hagyva, hogy másképpen és más eszközökkel kell faragni a követ, a fát, a jeget, stb. Az agyagot, fémet, gyurmát pedig nem faragni, hanem másképpen kell megmunkálni.
Az aki erre a hivatásra született, a legmostohább anyagi és más feltételek közt is ösztönösen megérzi, hogy mit is kell tennie, a rutin, tapasztalat meg segiti a hibák elkerülésében. Az "örök amatőrök" pedig csak megtartják jól-rosszúl az óráikat és felveszik "jól megérdemelt" fizetésüket. A "selejtgyártás" meg nem okoz számukra még csak mulló lelki válságot sem.
a w sem csodaszer. ketsegtelen, hogy az elvarasaid jogosak voltak. hogy az osztalytanito megis igy all hozza, az sajnos emberi gyengeseg. talan tenyleg az igazgatoval kellene megbeszelni, hogy akkor miert vallalta fel, vagy ha felvallalta, akkor miert viselkedik igy.
Ez a tanár hülye, ha a külsőségekkel felbosszantja magát. Flusztrált, és nem való gyerekek közé...
Ilyenkor érdemes az oktatási jogok szószólójához fordulni, ha ciki az igazgatóval erről beszélni.
De komolyan! Ha azért, mert a gyerek zenét tanul össze kellett veszni a tanárával, akkor az az ember inkább tartson kutyát és tanítsa az aranyhalakat úszni...
Ezt csak más közösségbe való átiratkozással lehet elkerülni. Az illető tanár nem tud és nem akar megváltozni,
Ez megdöbbentő... Volt olyan tanárom, aki figyelembe vette azt, hogy különböző sebességgel dolgozunk, és olyan feladatokat adott olyan ütemezésben, hogy az a gyorsabbaknak és a lassabbaknak is jó legyen.
Ez konkrétan matek volt. Volt olyan óra, hogy valaki csak 2 példát oldott meg, míg más ötöt. Elkezdtük óra elején, ha valaki készen volt, akkor a tanár megnézte, aztán adta az újabb feladatot.
Szal szerintem meg lehet oldani, ha a tanár is akarja. De ha eleve kudarcra ítéli a gyereket, akkor valóban nincs mit tenni, el kell vinni máshova. De nem a gyerek, hanem a tanár okán!!!
Már irtam, hogy több évtizedes tanitási tapasztalattal rendelkezem és tantárgyam valamint modorom, előadási módszereim következtében nem igen tartoztam a nem kedvelt tanárok közé. Ennek ellenére ha a legérdekesebb témát boncolgattuk is, a tanulók, a hallgatók (még a szakos egyetemisták esetében is!) egyrésze mindig (nem mindig ugyanazok) többé-kevésbé közömbös maradt (hogy ne mondjam, hogy unatkozott vagy mással foglalkozott). Tehát a legjobb tanár sem eléggé jó minden tanuló számára! Nincsenek egy hullámhosszon. Ez a helyzet a ritmussal is. A gyorsabb gondolkodású/cselekvésű embereket ingerli mások lassubb felfogása, mozgása. És ez idővel csak fokozódik. A lassuakat nem idegesiti a gyorsabb ritmus, csak éppen egyre jobban lemaradnak. Ezt csak más közösségbe való átiratkozással lehet elkerülni. Az illető tanár nem tud és nem akar megváltozni, a gyerek meg nem képes más munkaritmusra. Ez nála a foglalkozás megválasztásánál (de akár a párválasztásnál is!)is elsőrendű szempont kell legyen. Hiába ugyanolyan jól végzi el a feladatait mint mások, ha nem tudja a megszabott határidőket betartani.
cc: sajnos, a w iskola milyensege, ha lehet meg inkabb fugg a tanito-gyerek viszonytol. most vagy a csemetevel van a hiba, hogy minden tanarbol kihozza a rossz modort, vagy nagyon pechesek vagytok.
talan le kene ulni beszelgetni (mindekettovel)
Istenkém...gondolod, hogy ez nem történt meg? Beszéltünk már a tanárral. Rengeteget beszélgettünk a gyerekkel is, rengeteget tanultunk/lunk vele. Nem vagyok egy elfogult típus. És nem is egy "Nyaljunk minden tanárnak két nyelvvel" kategóriába tartozik a család. Ezt mindig is kikerültük. És ő sem szereti a hátsó szándéktól vezérelt hízelgést, színlelést. Egyáltalán nem egy neveletlen, a tanárnak visszadumáló, verekedős...stb. kategóriába sorolható gyerek. Ha hibát követ el a gyerek tanulásban/viselkedésben, az meg van vele beszélve. De mondom, hogy itt nem a viselkedés a probléma. Összesen 3 osztályfőnöke volt eddig, ha jól emlékszem. És persze sok tanárja az évek folyamán, ugye. Sajnos ebből a 3 osztályfőnökből 2 iyen. Egyébként több olyan tanárnak is ki lett kérve a véleménye róla, akik tanították, és nem volt velük rossz viszonyban. Mindegyik mondta, hogy nincs vele viselkedési probléma, csak lassabban tanul az átlagnál, szétszórt((leginkább reál tantárgyak) de ez nem vonatkozik az összes tantárgyra, pl. zenei érzéke kiemelkedő). Namost, az hogy lassabb, arról nem tehet. Ha tudná bárki, hogy mennyi tanulás van már a háta mögött, mennyit foglalkoztunk vele, mennyire szeretne gyorsabb lenni, micsoda lelki problémákkal küszködött, mennyit örlődött magában... :( Az iskolából kb. délután háromra-négyre ér haza, és estig tanul. Tanulnak görögül, angolul, németül, meg mellette van még kismillió tantárgy, egy csomót kell rajzolgatnia, szinezgetnie a füzetben, csomó leckét kapnak... Szóval későn végez. Tehát a lassúsága miatt voltak konfliktusai a tanárokkal. Ő EGYSZERŰEN NEM tud gyorsabb lenni, nem tudja pikk-pakk beseggelni az anyagot(de mint mondtam azért vannak kivételek), nem tud olyan gyorsan írni, jegyzetelni sem. Ez van... Pech. :(
A solymári iskoláról sok jót is hallottam, de ez a példa ismutatja, hogy miért nem tartom ideálisnak a w. iskolákat. Ui. sok mindent csinálnak jobban mint a klasszikus oktatásban - a már emlitett életre nevelésen kivül - de az ideális állapothoz még két megvalósithatatlan problémát kellene valahogy megoldani (ez a közoktatásra is érvényes lehetne, de ott se lehetséges):
1. A tanár és a tanulók mindig azonos "hullámhosszon" legyenek. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha a gyerekek és ennek megfelelően az illető osztályt, csoportot tanitó pedagógusok is dominánsan vagy vizuális, vagy auditiv vagy manuális beállitottságuak lennének (persze minden emberben megvan mindhárom lehetőség, de az egyik többé-kevésbé örökletesen fejlettebb).
2. A gyerekek illetve az oktatók gondolkodási, tevékenységi gyorsasága is azonos tipusú legyen. (Normális esetben az agyi mobilitás forditott arányban áll az állóképességegel).
Magától érthető, hogy még nagyon nagy létszámú iskolákban sem lehetséges minden évfolyamon az eltérő párhuzamos osztályok létrehozása és megfelelő oktatói kar biztositása. Ettől idealisztikus az ideális oktatási forma.
A w. és más alternativ pedagógiák, de a klaszikus is képtelen minden oktatási/nevelési követelménynek maradék nélkül eleget tenni, ezért "mazsoláznak" a célok és eszközök között, hogy legalább ezeket többé-kevésbé megvalósitsák. Régen, de még ötven évvel ezelőtt is könnyebb volt az iskoláknak. Az oktatók nagyrésze nem véletlenül vagy kényszerből, kényelemből került a pályára, hanem tudatosan annak készült és a nem kötelező gimnáziumi, de még a polgári vagy szakiskolákban is többnyire csak a tanulni/tudni vágyó gyerekek jártak. Más volt az érettségi és az egyetemi diploma értéke is. Ma az iskolákat ellepték a motiváció nélküli, szülői kényszerités miatt járó, a deviáns viselkedésű sőt enyhén szellemi fogyatékos gyerekek. A pedagógusok kezéből kivették nemcsak a nádpálcát, de minden más lehetséges fegyelmezési eszközt. Kizárólag a szép szó, a meggyőzés maradt. De ott ahol otthon és a játszótéren a fizikai és verbális durvaság, fenyités a mindennapos, a szép szó pozitiv hatása illuzórikus. A minden szempontból heterogén közösségek tényleg csak a létfentartás "farkas törvényeit" tudják elsajátitani. Ami meg plussz, az már kész nyereségnek számit.
Ui. Elnézést a terjedelemért, de kikivánkozott belőlem.
sajnos, a w iskola milyensege, ha lehet meg inkabb fugg a tanito-gyerek viszonytol. most vagy a csemetevel van a hiba, hogy minden tanarbol kihozza a rossz modort, vagy nagyon pechesek vagytok.
cc: Akkor hogy érthetőbb legyen:
Az én családtagom a solymári Waldorf iskolába jár. Sajnos nem volt jó neki a hagyományos (normál állami)általános iskola, mert bár az intelligencia szintjével nincs gond, mégis lassabban, más módszerekkel kell neki tanulni.
Mivel alapítványi az iskola, ezért nem kis pénzt fizetnek a szülők, plusz időnként ők takarítanak. Sajnos a solymári Waldorf iskolával kapcsolatban sem túl jók a tapasztalataink. Azt hittük ez egy más közeg lesz, más lesz az osztályfőnök...stb. Nos, az osztályfőnök egész érdekes "egyéniség". Nagyon aggresszív. Sokszor lehülyézte már a gyerekeket, és kivételesen ért a gyerek megalázásához az osztály előtt. Állandóan a mi gyerekünket pécézi ki. Probléma volt abból, hogy miért nem ír gyorsabban. Az általános iskolai tanár(normál állami iskola) úgy kikészítette a gyereket, hogy gyomoridege volt, pszichológushoz kellett járatni, aki elmondta, hogy egyszerűen ROHAN a tanárnő a tananyaggal, nem csoda, ha mindenki kettes osztályzatot kap. Erős négyes tudású a gyerek, de nem bírja a rohanó tempót!Könyörgöm! Azért vitték oda(a Waldorfba) a gyereket, mert ott elvileg nincs rohanás, teljesen más a közeg!A Waldorfos tanár sokszor problémázott már azon, hogy miért úgy öltözik a gyerek ahogy (úgy öltözködik, ahogy egy átlagos fiatal...Néha kap új nadrágot, pulcsit. Sajnáljuk, ha ez bántja a szemét.), miért jár külön zeneiskolába...stb. Namost, az O.főn. szakadt, elvont kuzsukban jár, és annyira rideg, mint egy szikla. Probléma volt, hogy miért olyan ivólevet iszik a gyerek amilyet, miért van telefonja. Nos, azért van telefonja, mert sokat utazik, és bizony nemegyszer használnia kellett, amikor kimaradt egy járat, rossz idő volt, érte kellett menni stb. DE! soha nem játszott a telefonnal órákon. Nem szokott gúnyolódni másokkal. Ellenben egy-két osztálytársával, akik elvileg ugyebár "tökéletes nevelést" kapnak. A gyerek végre megtalálta önmagát a zenében, és ezért is össze kellett vele veszni, hogy megértse, mennyire fontos a fejlődésében a zene, mennyire fontos, hogy van végre valami, amiben Ő IS IGAZÁN JÓ!!! Bezzeg, ha takarításról, iskolai ünnepségekről van szó, akkor persze az ő szülei az elsők, akik kitesznek magukért. Volt, hogy az ő édesanyja volt az, aki több tízezret költött az iskola feldíszítésére, süt, főz, takarít, és persze ők azok, akik mindig befizetik az igen borsos tandíjat, amit nagyon sok szülő nem tesz meg. Volt, hogy az osztályukból csak az ő édesanyja takarított!!! Elszomorító a helyzet! Az osztálytársak sem jobbak... Itt is gúnyolódnak a gyerekek, meglopják a másikat, kinevetik a másikat. Persze, mit is tegyenek, ha az osztályfőnök is megalázza a gyerekeket a többi gyerek előtt. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy az iskola "neve" és "híre" mögött itt is a kivételezés, a nem odafigyelés, a "befásult osztályfőnök" áll! Pl. a drágalátos osztályfőnök kikérdezte azt is, hogy kinek a szülője melyik pártra szavazott...stb. Most, hogy el fog menni az iskolából, persze nyaggatja a tanár, hogy miért megy el, állandóan faggatja. Most bezzeg félnek, hogy elmegy egy gyerek, aki mögött jól fizető szülők állnak! Nagy csalódás az az iskola, az az osztály, de legfőképpen az a minősíthetetlen, kritikán aluli tanár.
cc: Waldorf suliba jár. A általános iskola alatt a normál, hagyományos általános iskolára gondoltam. Először olyan suliban tanult, utána ment a Waldorfba.
Félreértettél (vagy én nem fejeztem ki magam egyértelmüen)! Nem a Waldorf iskolákat neveztem elit iskoláknak (bár bizonyos szempontból annak is tekinthetők azok amelyek jól teljesitenek), hanem a ténylegesen magukat annak tartó gimnáziumokat, és ahol a magasabbrendüség érzése óhatatlanul szintúgy kialakul(hat) a diákokban. A már jelzett negativ következményekkel együtt mindkét esetben.
Azt vallom, hogy mindenki olyan iskolába járjon (ha lehetősége van rá), amely temperamentumának, elvárásainak a legjobban megfelel és ahol képességeit a legjobban tudja kifejleszteni. A Waldorf iskolák kellemes környezetet biztositanak az odaillő gyerekek számára (persze odaillő pedagógusok esetében), de számomra tulságosan üvegház jellegűek. A "palánták" kiültetés után könnyen fagykárt vagy napszurást szenvedhetnek el. Az meg régi tapasztalatom, hogy a pedagógiai bakik, selejtgyártások hatása gyakran csak évek múlva jelentkezik. Legtöbbszor már kijavithatatlanúl.
bar a tapasztalataidat nem ismerem, de en nem erzem, hogy lenne bennuk kulonosebb felsorendusegi erzes. es elit iskolanak sem nevezenm, mivel nem a tudas alapjan szelektalt gyerekekrol van szo.
hogy kulonosebb versenyszellem nincs bennuk, az igaz, viszont kepesek meglatni a masiknak a jo tulajdonsagait, ellensulyozando a hianyossagokat, amire szerintm ugyanugy szukseg van/lenne.
a mimozasag pedig inkabb a halmozottan elofordulo (w) anyukaknak koszonheto, akik nem hagyjak a gyerekeiket felnoni. de ez nem az iskolatipus hibaja (csak velejaroja).
Hát, nagy az a malom, biztos egy kő mögött bújtam el :-)
Én igazán csak azzal az egy kijelentéssel vitatkoztam, kicsit visszafogottnak érzem ezt a fajta hozzáállást - fiatalabb vagy és ezzel együtt vélhetőleg sokkal idealistább is...
Én csak azt nem értem, hogy Te miért nem érzékeled, hogy egy malomban őrölünk! Ugyanazt mondjuk más szavakkal. Azután hogy "mindössze" hatvan évet töltöttem el a katedra két oldalán (húszat - ovoda-egyetem - előtte, negyvenet - elemi iskola - posztuniv. okt - mögötte), eleget tapasztaltam e téren. Tanulnom meg most is kell, még ha nem is mindig szeretek. Annál inkább naprakész lenni minden engem érdeklő területen.
A dolog szerintem kettős. Egyrészt igazad van abban, hogy a tudás, mint eredmény fontos és mint cél szerepelnie kell. Másrészt szerintem azt kellene megtanítani, hogy maga a tanulás is egy pozitív dolog, pontosabban folyamat. Persze, mint minden dolog, ez sem heterogén módon pozitív.
A szemléletmód, amit leírtál ('Szerintem, nem tanulni, hanem TUDNI JÓ.') a vitatható számomra. Arra próbáltam csak rámutatni: tanulni IS jó. És még arra: tanulni kell, nem jó az olyan állapot, hogy egyszer csak abbahagyom... És EZT kell szerintem átadni, nem csak és kizárólag magát a tudást.
Persze az egész IMHO.
Ui. Második bekezdésed nem egyébb mint az az állitásom amivel éppen vitatkozol. Te már szeretsz tudni (saját magad is irod) és megkóstólva a tudás izét már előre örvendsz annak, hogy még többet fogsz tudni.
Az iskolás gyerekekkel (sőt még előbb is) pont ez a cél: ezt kell velük elérni. Csakhogy, az ovónénik, a tanitónénik (bácsik, nem nagyon élnek mifelénk), tanárok nem ezt tartják elsődleges feladatuknak. Sőt a legtöbb szülő sem. Ezért lesznek a gyerekek eredmény-centrikusak (jegy, jutalom, diploma,a rövid távú, csak a mának való tanulás révén). Olyanok mint egy gyerek akinek egyetlen kazettája, CD-je, stb (választás szerint) van és az új számok felvételéhez mindig le kell törülni a régebbieket.
Hát kissé fatalista felállásnak találom. A tanulás, akárcsak más tevékenység, sem lehet öncélú. Valamit el akarok érni vele. Van amit szivesen és könnyen tanulunk (gondolom Te is erre gondoltál), máskor pedig fáradságos és nem éppen élvezetes.(De ezt is kibirjuk, ha tudni akarjuk). Minden festő vagy zeneszerző élvezettel hozza létre müveit, még ha rendelésre és megélhetése érdekében is teszi. No de, ha sorozatban vagy tucatjával kell hasonló müveket "gyártania" az már számára sem élvezet. Az iskolában sem csak a kedvenc tantárgyakat kell megtanulni, az élvezetes házifeladatokat megirni, hanem a nemszeretemeket is. A csak a gyerekek pillanatnyi érdekeit, kedvét, kielégitő tanitási/nevelési módszerek nem igen hergelik a nebulókat ilyen kellemetlenségekkel. Persze, hogy a sorból nem tulságosan kilógó gyerekek imádják a játékos stilust, hiszen lételemük a játék. Csak közben felnőnek és kirepülve az iskola ölelő karjai közül igencsak meglepődnek.
Láttam, többet is. Sőt órákon is résztvettem.
Az a gond, hogy szó szerint értettél. Nem a fizikai pátyolgatást rovom fel, hanem a társadalmi környezeti hatásoktól való túlzott védelmet. Most ne beszéljünk a csak nevében ilyen iskolákról, ahol a már mások által emlitett esetek és problémák is előfordulnak. Steiner filozófiájából következik, hogy a Waldorf iskola gyerekcentrikus. A társadalom viszont felnőtt centrikus, ahol az erősebb (fizikailag, szellemileg, anyagilag, kapcsolatilag, stb)esélyei jóval nagyobbak. Mindenért meg kell küzdeni és gyakran rosszindulatú embereket kell elviselni, alattomos akadályokat kell leküzdeni. Nos az erre való felkészités halvány nyomait sem tudom felfedezni ezen képzés során. Viszont sok olyan fiatallal találkoztam, akiben az állandó sikerélmények kiváltották azt a fajta öntetltséget, amit itt a Fórumon is nagyon sok vitatársunk viselkedésében is felfedezhető. A szerénység, a mások tudása iránti alázatosság nélkül. Ami pedig az út élvezését illeti, persze hogy jó, ha lehet. De nem azért ásunk és kapálunk mert az egy élvezet (legalább is bizonyos idő után már igen kevés ember számára), hanem mert majd jólesik munkánk gyümölcsét learatni.
Ha a tanulás az út, és a tudás a megérkezés, akkor én vallom: 'úton lenni a boldogság, megérkezni a halál'.
Én szeretek tudni, de nagyon szeretek tanulni: rájönni, felismerni, meglátni valamiben valamit stb. Maga a tanulás folyamata tud szórakoztató és élvezetes lenni. A megszerzett tudás pedig pontosan arra jó, hogy rájöjjek: van még mit tanulni.
"A Waldorf és más alternatív pedagógiák ott tévednek, hogy a tanulókat pehelyben védik és a boldog gyerekkort, akarják mindenképpen biztosítani, lehetőleg kizárva a kellemetlen élményeket. Csakhogy éppen a széltől is védett gyerekek betegszenek meg legkönnyebben a kialakulatlan immunitás következtében."
Nem tudom láttál-e már közelről Waldorf iskolába járó gyermeket? Speciel ez a megállapítás teljes mértékben téves. Sem a széltől, sem a kellemetlen élményektől nincsennek megvédve a gyerekek, pont azon okból kifolyólag, amiket írtál!
A hozzászólásod utolsó bekezdésével teljesen egyetértek, azzal a zárójeles megjegyzéssel,hogy a tudás az a cél, a tanulás pedig az út.
Nem árt, ha az utat is tudjuk élvezni,s nemcsak a cél elérése lebeg a szemünk előtt.
Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ideális oktatási módszer, iskola nem létezhet, mivel ez feltételezné, hogy mindenki egyforma legyen. Mivel sem a szülők, sem a tanárok, sem a tanulók nem egyformák, ami az egyeseknek ideális a másoknak alig elviselhető. A gyerek, majd ifjú nem csak ismereteket kell, elsajátítson otthon és az iskolában, hanem a társadalmi viselkedési szabályokat is meg kell, ismerje és megtanuljon alkalmazkodni az adott elvárásokhoz. A Waldorf és más alternatív pedagógiák ott tévednek, hogy a tanulókat pehelyben védik és a boldog gyerekkort, akarják mindenképpen biztosítani, lehetőleg kizárva a kellemetlen élményeket. Csakhogy éppen a széltől is védett gyerekek betegszenek meg legkönnyebben a kialakulatlan immunitás következtében. Ráadásul – az elit osztályok tanulóihoz hasonlóan – elkerülhetetlenül számos tanulóban egy magasabbrendüségi érzés alakul ki, ami később a hétköznapi életben váratlan kudarcokhoz, akár tragédiákhoz vezethet. Egy másik széles réteg pedig mimózaként éli le életét, képtelen lévén a társadalmi élet farkastörvényeihez alkalmazkodni.
Sohasem értettem azokat, akik szülőként, tanárként, stb. arról papolnak, hogy milyen jó tanulni, dolgozni. Persze, enni is, inni is jó! De csak azt, amit szeretünk! Kiéhezve akár a csimaszokat is megesszük és a pocsolyából is, iszunk, de nem élvezzük. Tanulni is, dolgozni is azt csináljuk kedvünkre, amit hobbiból is szeretünk. Sajna, az alternatív módszerek empátiából főleg ilyen csemegéket nyújtanak. Csakhogy, több nap, mint kolbász és a hétköznapi élet nem csak ilyesmiket tartogat az iskolából kirepülő ifjak számára.
Szerintem, nem tanulni, hanem TUDNI JÓ. Ezt kellene elsősorban megvilágosítani minden tanuló fejében. Másodsorban azt, hogy minél kevesebb energiával sajátítson el több ismeretet (tanuljon meg tanulni). Harmadszor, hogy nincs használhatatlan ismeret és az agyunk nem, attól kopik vagy telítődik, hogy óvatosan mérjük a tudnivalót, hanem izmainkhoz hasonlóan, a fokozatos terheléssel szinte korlátlanul fejleszthetjük magunkat. Ennek csak lustaságunk és gátlásaink szabnak határt. És végül, hogy minden normális ember rendelkezik fejlettebb és kevésbé fejlett képességekkel. A sportolókhoz hasonlóan, nem a kevésbé fejlett (és ezért csak korlátozottan fejleszthető) képességekkel kell bajlódni, hanem elsősorban a jól fejleszthetőket kell kiaknázni és hasznosítani. Sajnos a klasszikus iskola gyakran fordítva űl a bilire!
Az általános iskolai tanár úgy kikészítette a gyereket, hogy gyomoridege volt, pszichológushoz kellett járatni, aki elmondta, hogy egyszerűen ROHAN a tanárnő a tananyaggal, nem csoda, ha mindenki kettes osztályzatot kap. Erős négyes tudású a gyerek, de nem bírja a rohanó tempót!Könyörgöm!
ezt nem ertem, a w sulikban nincs osztalyzas, csak az evvegen irasban ertekeles. nem lehet, hogy a gyerek nem w suliba jar, hanem valami mas alternativ suliba?
