Nagyon egyszerű: baszhatod, ha a személyiség 'ugyanaz', ha a váltást külső ok váltja ki, ha az csak egy dekoráció, egy címke rajtad. Ha neked ugyanaz jön le quicksilver és whipping star esetén, akkor te baszhatod. Nekem nem ugyanaz a kettő, de hiába magyaráznám, ha neked igen.
Persze, mindent tudok, de semmit se mondhatok, a bigbrada mindent lát, úgyhogy majd egy hét múlva. Oks? De még az is lehet ám, hogy maradok a jó öreg Sancho - hisz tanulóképes vagyok, új műsorhoz új nicknév kell...
A jóindulat végig bennem volt, van és lesz - nem azért löttyintettem ide a szart, mert nem fért el a klotyóban, hanem azért, hogy a dugulás elkerülhetô legyen. Mellesleg, a bizakodás a legfôbb jók között van - egészen az elbizakodásig.
szmájl
Túl komolyan tetszenek venni ezt a nick dolgot. Anno amikor iago akartam lenni, épp ti mondtátok, hogy baszhatom, ha az mögött is ugyanaz az emberke van. És hát ez igaz. Akkor ez veletek miért lenne másképp? Szerinted nem tökmindegy, hogy whippingstar vagy quicksilver? Dehogynem. Nekünk az. Azoknak elvileg nem, akik újonan ismernek meg, de hát ônekik is egyazon emberke képe jön le, más cimkével. Ha a spájzba most bemegyek és a tavaji cseresznyelekváron a cimkét átragasztom szilvalekvárra, akkor azzal mit értem el? Addig csaptam be valakit, amíg ki nem bontja. Aztán meg úgyis az van, hogy basszameg, deháteznemszilva!
Kedves Sancho, tényleg ez a helyzet: keresem a válaszokat. Mindenesetre bizakodom. Kedélyállapotom is javult, de még mennyire! :) Előre is köszönöm jóindulatodat.
P. s.: mi történt zsoltuval és Siddel? Öt-Egy-Négyes Errort látok a Közleményekben. Hol történt? Tudsz már valamit?
A homloklebenyt meggyőzni nem lehet; majd belátja a dolgot, amikor ő úgy érzi. :-)
A nickváltást szerintem nem krízishelyzet váltja ki. Krízishelyzetben túl sok összetevő irányítja az ember reakcióit, azok zavarosak, nem letisztultak. A virtuális személyiség észrevétlenül változik, és a krízis után, amikor a dolog feldolgozása már megtörtént, akkor kumulálódik és hozza elő a nick, mint indikátor változását; és inkább előremutató, mint visszatekintő jellegű.
Kérdezek én is. Azt írod, nem készültél fel a csetepatéra. Most tekintsünk el attól, hogy valóban csetepaté volt-e, mert ez számomra nem egyértelmű, sôt, szerintem nem volt csetepaté. de mondom, ez mellékes.
A kérdés az: vajon készültél-e egyáltalán csetepatéra valamikorra is, vagy úgy hitted, hogy téged sosem érhet ilyen baleset?
Továbbmegyek: vajon ez az egész történés nem arról szól-e többek között, hogy Ozagennek ez a "csetepaté" kellett? Kellett ahhoz, hogy csináljon végre egy restartot?
(És vajon tényleg csinált-e, és ha igen, az reinstallal is együtt járt-e és ha igen, akkor az az install egy clean install volt, vagy csak frissítés?)
Ezekre te adhatsz magadnak választ. Mint ahogyan a hogyan továbbra is magadnak kell megtalálni a választ. Vannak könnyű utak, vannak nehezebbek, most elôtted van legalább 4. Hát, meglátjuk, hogy mit választ Ozagen, a nick.
Ezek tényleg nagyon hasznos tanácsok, kösz, WS! :) Azt hiszem, sokat segítettél. És ez nagyon jó.
Agyam jobb féltekéjében érzem, hogy ez a csetepaté nem volt különleges, de ez a félteke még nem nagyon tudta meggyőzni erről a homloklebenyemet, meg azokat a újkéreg alatti képleteket, ahol semmiben sem különbözünk egy Tyrannosaurus Rextől.
De félre a képes beszéddel: addig biztos különleges ez a "helyi villongás", amíg fel nem tudom dolgozni. És elég csak körbenézni más fórumokon: bizonyos ciklikussággal azokban sem alapvetően más a helyzet. Néha kirobban a hirig, aztán minden elcsendesül.:)
A nick-váltás szerintem adott helyzetben elfogadható megoldás lenne (bár nem akarok mégegyszer ilyen helyzetbe kerülni).
Ezt akartam mondani: nincs kiút, nincs 'mi következik'.
Minden alkalom más, minden ember más benne, és ebből következően minden kimenetel is más. Belekerülsz a helyzetbe, és lereagálod, ahogyan lereagálod, akkor, ott. Ha azt mondanám, 'Nicket váltanék, mert a fórumos egyéniségem megváltozott a szituációban', akkor az egy számomra a megfelelő helyzetben megfelelő akciót ír le, amit megtettem, amikor úgy éreztem, hogy az a legjobb. De azt nem tudhatom, hogy neked is az lenne-e. Lehet. De ezt csak te tudod. Én rühelltem, amikor megmondták előre, hogy mit fogok (tudok, lehet) tenni adott helyzetben, és pl. a nickváltást emiatt erőltetetten nem is alkalmaztam sokáig. Inkább addig húztam, amíg magamtól úgy nem éreztem, hogy ezt akarom.
Az egyetlen, amit tanácsként tudok mondani, az az, hogy ne kezeld az 'első nagy csetepatét' valamiféle különleges eseményként, amire különlegesen kellene reagálnod, mert akkor a reakciód művi lesz. Csak fórumozz tovább, úgy, ahogyan jónak látod. Vagy ne. Tedd, amit te akarsz tenni, és ne a helyzetnek akarj megfelelni.
Nem "tudom", mit akartál mondani, legfeljebb érzem.
Nézd, kedves WS, nekem itteni pályafutásom alatt ez volt az első nagy csetepatém.
És én erre nem készültem fel.
A jelek, a beírások szerint szerint én is voltam valaki, meg lettem valaki más.
Azért kérdezgetlek, talán zaklatlak (ha igen, sorry), mert szeretnék kapni valamiféle választ arra: mi a kiút? Illetve nem a kiút, hanem mi következik ezután?
Egy új nick? Áttelepedés egy másik fórumra? Vagy a Trash?
A tapasztalat furcsa dolog. Sok mindent lehet vele kezdeni ugyanis. Ez is egy tapasztalat. Bele is lehet gabalyodni. Valójában az a legkönnyebb. Néztem az előadást a páholyból, kritizáltam a pálya széléről, összeállítottam a csapatomat, provokáltam, provokáltak, megmondták nekem előre, megmondtam másnak előre, kiszálltam, beszálltam, játékvezettem is, meg lézengtem is. Trónra nem ültem. Pávatollam sincs. Senki még nem vagyok. Valaki már nem. Mit akartam mondani?
Tegnap, tehát csütörtökről péntekre virradó éjjel sokat aludtam. Legalább nyolc órát. És álmodtam, nem semmi álmok voltak, legalább négyszer felébresztettem közben magam, de hála istennek álmodtam. :)
Ezt elfogadod magyarázatnak, kedves WS, gyorsezüst? :)
Ne vedd tiszteletlenségnek, eléggé kivételes alkalmakkor szoktam szivarozni. Ilyenkor (virtuálisan), meg amikor pókerezek. :) És lötybölök magamba akkor egy kis Jamesont is, ha már elfogyott a Black Jack.
Régen rossz, ha a nemakciónak konkrét okai vannak; akkor az már nem nemakció, hanem akció. Nemakció csak természetesen tud létre(nem)jönni.
Unalmas volt. Ezért is kapcsolódtam bele csak néhány aprócska fogaskerékbe, nomeg nem szeretem, ha ledarál a gépezet. Mert az a trend. Ezt a legelején megpróbáltam kifejezni a mátrixos hasonlattal.
Ezt akár a Delphoi Jósda kénköves net-kávézójából is fogalmazhattad volna. :)
Nézd, a nemakciónak objektív okai voltak. Tehát az akkor Nem Aktív nem érzi magát felelősnek. De a re-reakció milyen volt (márha figyelted, mert nem biztos, hogy figyelted, hiszen talán csak egy-két hozzászólás erejéig kapcsolódtál bele)? És az azután következő re-re-re-akció?
Az egészre kérdezek rá, nem a szerepekre. Esztétikus, természetes undorító volt? Felcsigázott vagy riasztott?
Van itt valamiféle trend? Feltündöklés, aztán bukás?
Minden akció reakciót szül. Idáig mindenki tudja, de mi van a nemakcióval? Az mit szül? Negatív reakciót. Amit aztán lehet sokmindennek hívni az önigazolástól a próbatételig, és bőséggel el lehet magyarázni, így egy unalmas, ingerszegény környezetben pozitívnak is érezhető. Felelős-e a nemakció a negatív reakcióért? Hát ha annak érzi magát, akkor az; egyébként nem, illetve csak a re-reakciójáért felelős, amit már a reakció okozott. A rossz szektorok mindenkiben máshol vannak (alapvetően, mert azért átfedhetnek...).
Kerestem a Google-ban az eredetét, de nem találom.
Nézd, szívjunk el egy Upmannt, és ha van kedved, mondd el, mi a véleményed az itt lezajlott folyamatokról, hö. Ugyanis nagyra tartom a véleményed, és igyekszem nem zagyván válaszolni - ha lesz, mire. :)
Nagyon sokat segített abban, hogy immár elkezdjük a romeltakarítást. Persze előbb meg kellett volna bírkózni a problémával, de ez, szvsz, nem sikerült.
Nem keseredtem el, kedves Parser, inkább csüggedt lettem. Ám aludtam rá egy jó nagyot. Tegnap.
