na jóvan', virágládában meg cserépben jóhogy kifagy... így jártam pár éve az ősszel már elültetni nem tudott konténeres dolgaimmal én is.
Na és Quercus suber! :oDDD Legalább déli fekvésű az erkély? :oP
Én fügét szeretnék nagyon a kertbe, de nem igazán tudok neki jó helyet... félek, hogy csak sínylődne és nem igazán teremne. Az évfolyamtársamék balatoni nyaralójának délre néző kertjében csodálatos, nagy fügebokor van, már nyár második felében tele terméssel; miután meglátogattuk őket annyira jó fügelekvárt csinált abból a feleségem, hogy csak na. Arról a bokorról kellene dugványozni v. bujtani. Az előkertben lenne leginkább esélye nálam, de ott meg elég kicsi a hely. És a szomszédét látom, hogy mindig tövig visszafagy és szeptemberben sem érik még be rajta a füge. Nehéz az élet. Lehet, a mediterráneumba kellene költözni. Imádtam Krétán is citromot meg narancsot szedni elvadult fákról csak úgy, séta közben...
Mivel mar nincs meg az erdohasznalattan (ha jol emlekszem az A4-es alaku szakkozepek 2.oszt) konyvem ezert nem tudom, hogy honnan lehetne megszerezni azt a rajzot ami a munkavedelem reszben van es egy pofa elmelazva bamul egy a lejton elsuhano ronk utan mikozben a felirat mondja: "Ne bamulj az elment utan, ami most jon az vag kupan".
Nos ez a kep kellene. Esetleg valaki berakhatna ide ;-),
A masik, valami jol, meg funkcionarius analfabetak szamara is ertheto rajzos abra kellene valasztekolasrol. Ami azt mutatja, hogy egy fabol, bizony tobbfele valasztek is kijohet, es attol fugg, hogy mi jon ki, hogy mi a kereslet...
Tegnap csomo idot eltoltottem de a google nem engedelmeskedett rendesen nekem...
Hétvégén egy ismerősnél voltam, aki vett egy kis gyümölcsöst, zömmel őszibarack meg alma. Az előző gazda úgy szaporította a fákat pótláshoz, hogy tavasszal a fák alatt talált csírázó barackokat felszedte, jól alányúlva úgy, hogy a kis növény "észre se vegye", majd iskolába tette őket. Azután rászemzett a meglévő fajtákból.
Persze nincs ebben nagy csoda, valószínűleg régen is így ment ez.
Hmmm, szóval izé... ugye az erkélyen virágládában és cserépben a nagyobbik csemete ami kb 1 m-es és a kb -10-15 fokokban átfagyhatott és most bebarnultak meg hullanak a levelek és ráncosak a hajtásvégek. Csak abban reménykedem, hogy talán lejjebb ahol kicsit vastagabb még alvórügyből kihajt. Ja és igen, Quercus suber :-)
szűrőpapíron, itatóson, vattán, papírzsepin, szalvétán, gézen, ilyesmin. folyamatosan nedvesen tartani, de nem vizesen.
ezen a megfagyott tölgyes témán kicsit én is meglepődtem, főleg, hogy ha már több éves; de végülis nem elképzelhetetlen... arrafelé hó sem igen volt, ha jól sejtem; aztán akár fagyzug is lehet... de azért még így sem nagyon tartom valószínűnek; inkább a kései meg a korai fagyok szoktak kárt okozni hazai lombosoknál, az is inkább minőségi. én is csak azért aggódom a lombosaim miatt, mert őszi ültetésűek, úgyhogy kérdés, mennyire heverték ki az ültetési sokkot a nagy fagyokig, mennyire gyökeresedtek be; ott még a talaj sem olyan tömör, könnyebben előfordulhat egy kifagyás, vagy felfagyás, v. fiziológiai kiszáradás.
Esetleg próbáld meg csonthéjból kiszedve Petri-csészében csíráztatni, vagy cserépben ablakban (utóbbit akár csonthéjjal is megpróbálhatod).
Bocs, összekevertem a tarackot a muharokkal, mert az én kertemben meg inkább azok dúlnak... azok egyévesek, a tarack meg tényleg évelő.
Nálunk is volt hó, de már előtte is kemény fagyokat mértem.. azért lehetett a napraforgótáblán is jól szánkózni, mert a föld is átfagyott a hó előtt. :o) Tavaly januárban belesüllyedt a porhóba a szántalp, aztán leragadt az alatta levő sárban.
Asszem az idei fagyok miatt végleg annyi lett a mamutfenyőmnek meg a himalájai cédrusomnak is.
Az atlasz cédrusom is megpirult rendesen megint, de az tavaly is helyrejött. A magyaljaim se szerették ezt a hideget... sose fognak megnőni, ha mindig visszafagynak. Remélem, az őszi ülrtetésű lombosaim, meg a kolorádó jegenyefenyő kibírták.
Természetesen a gyümölcstermő növényeket tudom, hogy oltják, szemzik, magam is több sikeres oltást végeztem már. Egyszerűen érdekel, hogy mi lesz a magoncból, mert van két ismerősöm is, aki vetett magból nőtt barackfát nevelt, és több példányon is ízletes gyümölcs terem. Meg pesze a ráoltás is eszembe jutott, valószínűleg jó lenne a kompatibilitás.
Nálunk írtó hidegek voltak, de volt hótakaró. Az ősszel megtört 1-2 magot életképesnek láttam.
A teresztéskultúrától eltérő játék vezetett már nálam eredményre. Van egy almafám, ami viszonylag erősen sarjad. Ezek közül párat meghagytam és lám a sarjakon ugyan olyan termés van, mint az anyanövényen. Tavasszal választok le belőle.
A tarackbúza évelő növény sajnos. Magam a talajtakarásos gyomfolytásról csak pozitívan tudok nyilatkozni, megművelt és megműveletlen talaj esetén is.
Ha az az őszibarack oltott fa (ami szinte biztos), akkor a magvetéséből várhatóan nem lesz olyan őszibarackod, mint amilyen most van rajta. Ez gyakorlatilag minden nemesített/oltott/szelektált növénynél így van. A Milotai dióról szedett termésből is hiába nevelsz (soxor nő magától is) magoncot, 99 %-ban apró, kevésbelű, keményhéjú vacakot fog az már teremni. Visszaüt az eredetire, ennyi.
Szóval valami alanyt kell nevelni/ültetni és arra oltani. Ez egyébként valóban lehet akár a saját magonca is, homokos talajon az jobb, mint mondjuk a mandula.
"a helybe vetés (ahol a fa lesz majd) ellenállóbb, erélyesebb növényt eredményez, mint a csemete nevelés" ezt az elméletet szerintem még Liszenko találta ki... de azt kell mondjam, önmagában baromira nem állja meg a helyét.
Van egy olyan dolog, hogy ültetési sokk. Ez ugye azt jelenti, hogy kicibálod a csemetét a helyéről (ágyásból, edényből) és átteszed tök más körülmények közé. Eközben egyrészt szinte bizonyosan szerez kisebb-nagyobb sérüléseket, ezek jellegétől, mértékétől függ, hogy mennyire lesznek hátrányosak a növényre. Néhány hajszálgyökér elszakadása mondhatni nudli. Másrészt pedig ugye bekerül a csemete egy más kémhatású, más szerkezetű, más élővilágú talajba, más mikroklimatikus viszonyok (szél, fagyzugosság, fény, kitettség stb.) közé, más növénytársulásba, mint addig volt. Ezekhez mindhez alkalmazkodnia kell. (Ha túl nagy a különbség, akkor akár el is pusztulhat.) Ezeket a hatásokat a helybe vetett magból fejlődött növény "megússza".
De ne felejtsük el, hogy a nevelt csemetét mesterséges körülmények között valószínűleg sokkal egészségesebbre és erősebbre "hoztuk fel", mint a helyben keltet. Kapott talajművelést, kedvezőbb talajszerkezetet, megfelelő, egyenletes öntözést, védelmet a károsítóktól, plusz tápanyagot, esetleg gyökérnevelést (iskolázást). Ja, és válogattuk is, mert a gyengébbeket, betegeket valszleg eleve kiselejteztük. Egy helybe vetett, pocokrágta magból kikelt, szárazságtól, károsítóktól (akár vadtól!), homokveréstől stb. meggyötört "egyszálgyökerű" csemete lehet, hogy a következő kéthetes aszályt már nem fogja elviselni, amit egy sokkal nagyobb gyökérfelületű, egészséges "ültetett" meg igen (akár visszametszéssel, ugye).
Én azt láttam, hogy ha az első egy-két évet túléli, akkor a jó minőségű előnevelt csemetének van némi növekedési előnye a magvetéshez képest. De az erdő 20 éves korára már ezt biztosan nem fogod látni, sokkal inkább a termőhelyi különbségeket az állományon belül.
Azt se felejtsük el, hogy bizonyos fafajokat képtelenség (nagyon rossz eredménnyel járna) helybe vetni. Átfekvők, apró magvúak, kényesek, károsítók által nagyon kedveltek stb. Igazából Mo-on az erdészeti gyakorlatban tölgyeket, bükköt, akácot és talán még feketediót telepítenek/újítanak fel magról is.
Persze a kertészeti gyakorlat más lehetne, ott a helybe vetett magnak is meg lehet adni a pluszokat (iskolázás kivételével). Csak éppen a gyümölcsfajtákat meg oltani kell, ezért azoknál meg ezért nem játszik.
A tarack (és sok egyéb gyom) egyéves, tehát így is, úgy is kipusztul tavaszra. A földbe került magok ellen nem sokat ér a takarás. Viszont ha elég korán csinálod, amikor még semmi sem vetette el a magját a területen, akkor valóban hasznos lehet, mert megakadályozza a magtermést.
"Az idén földbe süllyesztett nagyméretű cserépben, homok között teleltettem a magokat."
Hát, nem tudom, nálatok mennyire volt hideg, de az lehet, hogy megfagyott. Azért azok a tartós -17 fok körüli hőmérsékletek rendesen átfagyasztották a földet. Igazából 3-5 fok lenne a megfelelő, és lehetőleg egyenletes. Lehet, hogy nem az épülettel volt a baj. Törtél fel a csontárokból? Meg kellene nézni a magot. Lehet, hogy léha, ki tudja, mennyire jó az anyafa, mi porozta be, milyen fertőzés érhette, milyen tárolási hiba... az is lehet, hogy a homok túl száraz volt. A szárazság nagyon csírázásgátló. Ha tavasszal hirtelen felmelegszik a mag, aztán visszahűl, az akár megint átfekvést is indukálhat... szóval sok probléma lehet ám ezzel.
Én meg őszibarack projektben vagyok. Van egy fám, ami dacol szárazsággal, tafrinával tarackal stb, és nagyon ízes a termése, igaz hogy nem lédús, de minden nem lehet egyszerre. Az asszony nem szereti, mert nem lehet meghámozni, így legalább több marad nekünk a gyerekkel :-)) Ebből szeretnék már két éve (most lesz a 3. próbálkozás) magoncot nevelni, eddig sikertelenül.
Van egy olyan elmélet, hogy a helybe vetés (ahol a fa lesz majd) ellenállóbb, erélyesebb növényt eredményez, mint a csemete nevelés. (Ezt zöldségnövényeknél pl. magam is tapasztaltam.) Csak az a baj, ezzel, hogy sokkal nagyobb területet kell gyommentesen tartani és esetleg öntözni, mint ha iskolázva lenne. Legalábbis nálunk a gyenge homokon, erős tarackkal, vegetációs időben (is) kevés csapadékkal ez a szitu.
Meg lehetne próblkozni azzal is, hogy ahová a fát szánja a paraszt, ott készíteni előző évben egy talajtakarást mondjuk nyár elejétől. Akár szénával jó 1 m2 -es területen, 20-30 cm vastagon. Ez alat kipusztul a nem kívánatos vegetáció tarackostól. Tavasszal meg (vagy akár már összel) ide lehet vetni mint állandó hely. Én tavaly így alakítottam ki zöldségágyást Baji Béla után szabadon.
Az idén földbe süllyesztett nagyméretű cserépben, homok között teleltettem a magokat. Korábban épületben volt, most ez a próba.
Naszóval. Az biztos, hogy a szilva - a csonthéjasok zöméhez hasonlóan - átfekvő. Azaz az őszi csírázás gátolt, és szüksége van egy hidegkezelésre a tavaszi csírázás megindulásához.
Ennek nem kell fagypont alattinak lennie, sőt. Olyan +3-5 fok lenne az ideális. Erre az a homokban, melléképületben való tárolás akár kiváló is lehetett. Ha a homok megfelelően nedves volt, akkor főleg.
Én azt javasolnám, hogy most mindenképp nedvesítsd át a homokot, ha jelenleg száraz. Ne csurogjon semmiképp, legyen olyan éppen összeállós, homoksütinek való. És valami egyenletesebb, lassan melegedő, sötétebb helyen lenne.
Még most elég hidegek vannak, annyira nem sürgős a vetés; 2-3 hetet még talán kibír. Ugyanis az lenne az igazi, ha meg tudnád várni, hogy a homokban a magok mintegy 5 %-a kicsírázzon. (Amúgy tudod kb., hogy mennyi magod van?) Ekkor lenne optimális a vetés. Ja, most mindenképp túrd fel, mert ha elég nedves volt a homok, akár már most is csírázhatnak a magok.
A szakirodalomban nem találtam sehol semmit arról, hogy szkarifikálni kellene (azaz a csonthéjat gyengíteni, megsérteni) a Prunus-félék csontárját, úgyhogy akkor ezzel ezek szerint nem kell vesződni.
Azt persze nem tudjuk, hogy mennyire csíraképesek a magjaid. Esetleg megteheted, hogy legalább 10-20 db csontárt satuban óvatosan megtörsz (azt lehet óvatosan szorítani, így nem megy szét a mag) és félbevágod. Az egészséges magnak teltnek, gömbölydednek kell lennie, szagtalannak, v. legfeljebb keserűmandula illatúnak, a maghéj egyszínű, nem foltos, barna; a vágási felület pedig fényes, sima, fehér. Ha a magoknak legalább a fele ilyen, akkor már egész esélyes lehet a vetés. Az anyafa, meg a gyűjtés, tárolás körülményei nagyon befolyásolják ezt, szóval elég nagy lutri magvizsgálat v. próbacsíráztatás nélkül az egész.
Legkésőbb április elején vetni kell (ha lehet, inkább március közepén)! A május Mo-on többnyire már vészesen meleg és száraz szokott lenni, addigra már gyökeres növénykéknek kellene lenniük.
El kell döntened, hogy csemetét nevelsz, vagy egyből helybe veted a magot. Nyilván ha megneveled nyáron a csemetét, akkor különösebb probléma nélkül és kisebb kockázattal a végleges hálózatba ültetheted akár már ősszel, v. jövőre. Ha meg helybe veted, akkor nem foglal helyet a veteményeskertben, nem kell kiemelni és újra elültetni.
Ha csemetét nevelsz, akkor vetőbarázdába a mag hosszának 2-3-szorosa távolságra, azaz kb. 5-7 cm-enként tegyél egy magot. 3-4 cm földdel kell betakarni. A magvetést érdemes szalmával, forgáccsal fedni, így egyenletesebb hőmérsékletű lesz a magágy és nem is szárad ki olyan könnyen. Viszont ha a növénykék megjelennek a föld felett, akkor a takarást azonnal le kell szedni, mert a gombabetegségek kiváló táptalaja és csemetedőlés lesz a vége. A vetőágyat nem szabad hagyni kiszáradni (és cserepesedni meg főleg nem!), de túl nedves se legyen. Ha már gyökeresednek a növénykék, akkor kicsit jobban bírják a nedvesség időleges hiányát. Ha igazán szuper csemetét akarsz, akkor ősszel kiemeled, valamennyire visszavágod a gyökérzetet és újra elülteted (iskolázás), aztán csak rákövetkező ősszel ülteted ki. De mirabolánszilva egyszeri ültetésére ennyi munkát valszleg felesleges áldozni.
A másik verzió, hogy a magot egyből a felhasználási helyére veted. Kérdés, hogy milyen sűrűre szánod a fasort. Én azt mondanám, hogy a tervezett tőtáv felének megfelelő távolságban csinálj kapával fészkeket (öklömnyi gödör) és mindegyikbe 2-3 szem magot tegyél. Már persze ha egyáltalán van erre elég magod. (Ha nincs, akkor lehet, hogy mégiscsak jobb megpróbálni csemetét nevelni belőle a kertben, ellenőrzöttebb, jobb körülmények között.) A fészekben is a talajfelszínhez képest 3-5 cm mélyre kerüljenek a magok és lehetőleg porhanyós föld vegye körül őket. Nem kell ledöngölni, legfeljebb egyszer rálépni betemetés után. Ha nagyon száraz v. meleg az idő és a föld, akkor esetleg egy kis locsolás nem árt.
Ha jól sikerült a dolog, akkor a túl sűrű hálózatot később ritkíthatod; illetve ősszel lehet az esetleg hiányos részekre átültetni csemetéket a feleslegesekből.
Kapásból nem tudom, hogy a szilva magja mennyire átfekvő, de gyanítom, hogy a vastag, kemény maghéj miatt mindenképp nehezen csírázik. emiatt nem javasolt szerintem a helybe vetés, hanem valahol csemetét kéne előbb próbálni nevelni belőle. Valószínű, hogy valahogy meg kell sértened a csonthéjat, csiszolással pl. Az is kérdés, hogy hogyan, milyen körülmények között szedted (ki) és tároltad (ezeket megírhatnád), mert ettől függ, vajon mennyire maradt csíraképes (meg persze attól, hogy eleve mennyire volt az), ilyesmi. Majd otthon szakkönyvben megpróbálok kicsit jobban utánanézni.
Mondjuk ha mirabolánról van szó, akkor még az is lehet, hogy egyszerűbb lenne gyökérsarjakat szedned és azt ültetni, abból sok szokott lenni egy-egy "anyafa" körül.
Úgy egyébként jókor kérdezed, mert a tavaszi szabadföldi vetésnek már nagyjából itt az ideje.
Erdészek, természetkedvelők, ajánlom figyelmetekbe a nemrég indult erdoinfo.hu oldalt, ahol cikkek mellett erdészeti fórum, apróhirdetések várják a látogatókat.
Igen, úgy emlékszem, hogy pár évre eltüntek a birkák. Utána egyszer még volt néhány évig újra legeltetés, de kb 20 éve teljesen megszünt. Azóta teljesen elbokrosodott.
Nagyjából a birkák első eltünése után tünhettek el az ürgék.
Én azért hálás lennék néhány vaddisznóra menő orvvadásznak a környékünkön.
Kiállok a hétvégi házunk elé és hallom a vadmalacok visítását a házunk és a falu (Pesthidegkút) közötti elhagyott szántóföldön. Egy 2-3 órás erdei sétán (túristaúton) legalább kétszer találkozom vaddisznóval.
Nem nagy öröm amikor 30 méterre tőlem áll egy anyakoca és fedezi a kicsiket amíg elmennek a háta mögött a másik szép nagy disznó vezetésével.
Ezt a módszert én már évekkel ezelőtt hallottam. És ez ellen nem orvosság a büntetési tétel szigorítása, ha nem áll meg az "orvvadászat tényállása".
Amúgy én továbbra is azt mondom, hogy nem akkora tétel ez, vannak ennél sokkal nagyobb problémáink is. Persze nyilván nem kell azért szabadjára engedni ezt a dolgot.
Hallottam amúgy erről én is valamit a Kossuthon, aztán csak röhögcséltem kínomban, mikor felemlegették a hurkolást is... ki a fene hurkol már manapság??? Ezek a képzetek az újságírók fejében még a "Bambi" c. könyvből maradhattak, gyerekkorukból... Hogy az benne a legrosszabb, hogy a vad néha hetekig kínlódik a hurokban! Hát basszus, az az orvvadász, aki hetekig nem megy a hurok közelébe (ha már hurkol, ami szerintem nemigen jellemző manapság), az baromira nem profitál az orvvadászatból. Hetek múlva ugyanis csak a csonttá fogyott élő vadat, de inkább szó szerinti csontvázat találhat a hurokban. De persze ez egy marhaság.
Az ürgék a gyepekben, elsősorban a legeltetett és/vagy kaszált gyepekben éltek (élnek) meg. Manapság az ilyen egyre kevesebb, de ez a tendencia már a jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött. Én is emlékszem gyerekkoromból, a 70-es évek végétől az ürgék etűnésére. (A "Búvár Zsebkönyvek" sorozat 1981-es kiadású "Kisemlősök" kötete már az ürgeállomány rohamos fogyásáról és a védettség szükségességéről ír.)
Azon gyepek közül is sok eltűnt, amelyek stabil társulások voltak legeltetés/kaszálás nélkül is. Felénk pl. beerdősítették a dolomitgyepeket feketefenyővel.
Aztán védett lett a ragadozó madarak zöme, mire örvendetesen megnőtt a számuk. (Manapság egy erdősávban minden ötödik fán egy ölyvet látsz.) Viszont ez nyilván megint az ürgékre negatív hatású. Nemigen lövik már a kutyát, macskát a vadőrök, mert csak a baj van vele... aztán immunizáltuk a rókákat is.
Emellé még persze van vegyszerezés is.
Volt olyan hozzáállás pl. természetvédők részéről, hogy évtizedekig kaszált rétet nem engedtek tovább művelni, védett növényekre tekintettel. Aztán 2-3 év alatt - a kaszálás elmaradásának hatására - beindult szépen a szukcesszió, és a megváltozott társulásból pont azok a növények tűntek el elsőként, amelyeket meg akartak védeni. Aztán már keményen fizetnie kellett a Nemzeti Parknak azért, hogy valaki rendbe tegye a gyepet (addigra már volt ugye kökény, galagonya, vadrózsa) és újra rendszeresen kaszálja, amit addig ugye a fűért megtett egy idős gazda, még tán fizetett is érte egy kicsit...
Na, az ilyen "nem stabil" rövidfüves gyepen máshol is előfordulhatott, hogy megtiltották a kaszálást, aztán a felnövő magasabb szálfüves gyep- vagy magaskórós társulás, cserjésedő, fásodó terület már abszolút nem felelt meg az ürgének. Ehhez nem kell, csak pár év, és egy ürgeélőhelynek annyi. És ha nincs a közvetlen szomszédban másik, ami megmarad, akkor hiába is állítják már vissza az eredeti állapotot, nem fog az ürge visszatelepülni.
Az ürge léte amúgy bizonyos madárfajok védelme szempontjából is kardinális kérdés. Pl. a kerecsen elsősorban ürgével él. Ezért telepítik folyton mesterségesen az ürgét a Bükk-fennsíkon, meg a Bükk déli lábainál, hogy legyen a "köveken" fészkelő kerecseneknek (meg még néhány más ritka ragadozó madárfajnak) táplálékbázisa.
Szabálysértés helyett bűncselekmény lehet az orvvadászat.
Azt mondja, hogy az orvvadászok úgy dolgoznak, hogy vannak felderítők, vannak puskás lelövők, akik a lelövés után gyorsan elhúznak, utoljára pedig jönnek a begyűjtők zsigerelők. Egymással telón tartják a kapcsolatot.
Ahogy mondod, az apróvad fogy. A nagyvad viszont pont az ellenkező tendenciát futja, pedig pont azzal van a vadkárprobléma.
De az orvvadászat az apróvad esetében kevésbé játszik. Többé-kevésbé elmúltak már a "szerzek a családnak egy-két nyulat v. fácánt" idők. Aki orvvadászik, az megrendelésre csinálja; vendéglátósoknak stb. viszi a húst, többnyire nagyvadat. Egy lövéssel sokkal több pénz, mint egy nyúl; hurkolgatni már nincs se idő se energia (persze nem hiányolom, félre ne értsd). Egy részük "hivatalos" orvvadász, azaz saját társasága területéről lopja a vadat;ahol ugye elejteni van joga, csak elvinni nem lenne.
Szóval az apróvad fogyásáról még mindig a nem megfelelő környezeti átalakulás, állományromlás, a mindenféle civilizációs károk - közte a "háziragadozók" (kutya, macska) hatalmas száma - tehet, nem az emberi orvvadászat.
Én ez alatt nem annyira arra gondoltam, hogy túl sokat lőnek, hogy irtanák a vadat, csak a tervszerűség, a vadlétszámbecslés vagy élőhelyfelmérés teljes hiányát akartam jelezni. Mo-on éppen az a probléma inkább, hogy nem lőnek eleget. Ezért szaporodott túl a vad és ezért vannak óriási vadkárok. És a mezőgazdasági egy részét még csak-csak megtérítik, de az erdeit aztán végképp nem (többnyire ki sem szabják). Az újgazdagok jó része inkább kapcsolatépítési vagy feszültséglevezetési célból vadászik. Kívánja a luxust, nem gyalogol, nem vállal kényelmetlenségeket; felül a lesre, szóróra, csak oda megy, ahova kocsival lehet, nem alszik gyengébb vadászházakban, ezért esetleg a terület egyes részeit nem is éri el... (itt is tisztelet a kivételnek). Megkövetel a területen bizonyos kizárólagosságot (kis létszámú társaság, felosztott terület, magánszórók stb.) Ennek megfelelően valójában nem is lő túl sokat. Ennek ellenére gyakran irigy mások sikereire, és ha lát valamit, kritika és etika nélkül lövi meg. De ha épp nincs kéznél személyzet, lehet, hogy ott is hagyja a vadat dögön.
A "parasztpuskások" ált. azért nem lőnek sokat, mert egyre kevesebb a pénzük és az idejük; sokan vannak egy társaságban, állandóan egymást figyelik, egymásra irigykednek; a társaságnak bevételre van szüksége, ezért sok a vendégvadásztatás miatt lezárt terület. Ami keveset lőnek, azt sokszor hazalopják, emiatt is kevés a bevétele a társaságnak és nem tudja teljesíteni az előírt lelövési tervet sem (még papíron sem).
Még a legjobb a helyzet a szakszemélyzettel, főleg az erdőgazdaságoknál. Bennük jobban megvan a vadászat ismerete és talán szeretete, etikája is. Amúgy is kint vannak az erdőn, több lehetőségük van vadászni, ráadásul többnyire nem lesen, szórón. Jól ismerik a területet, naprakész információik vannak a vadmozgásról. Bizonyos mennyiségű lelövés többnyire eleve elő van írva. A munkaköri kötelesség és a sok lehetőség miatt az irigység sem nagyon játszik. Többnyire céges autóval jól be lehet járni a területet és a vadat is be lehet hozni vele könnyen. A vadhúsból általában lehet annyit hazavinni ingyen v. olcsón, ami saját használatra bőven elég.
Ennek ellenére tudomásom szerint az erdészetek is nehezen teljesítik a lelövési terveiket.
Fentiek természetesen nagyvadas területre értendők, az apróvadason valamelyest mások a problémák, a társasvadászat jellegből és az apróvad folyamatos fogyásából következően.
Persze a hsz -omból nem szabad általános érvényű következtetéseket levonni, mert kis területre vonatkoznak a tapasztalataim. Ettől biztos, hogy van ahol sok a vad, ill. van olyan hely, ahol sok van bizonyos vadból.
Vadászni meg szerintem vadászhatnak ott, ha nem belterület.
Nekünk a Budai hegyekben van hétvégi telkünk. Pesthidegkút- Solymár környéke.
Annyi a vaddisznó, mint a nyű. A házunktól 50 méterre békésen túrják a szomszéd kertjét. A kutya ki se mer jönni a házából. Gyakorlatilag minden éjszaka. Ha sötétedés után mászkálsz a gyalogúton a telkek és a falu között jó esélyel találkozol velük.
Lehet, hogy a Bp-hez tartozó területeken nem lőhetnek a vadászok?
Itt ma megint vadászat volt, már nem is tudom hányadik a tél folyamán. Kb. negyedik. Puskadurranás 4-5 db egész délelőtt, kb. 10 vadászra. Mondanám, hogy he-he, de inkább szomorú, hogy nincs vad. (Két fácánt láttam amint szerencsésen megúszták az ügyet, mert alacsonyan repültek fel.) Az elmúlt 1 évben 10 -nél kevesebb nyulat láttam, pedig kint lakom a prérin. Igaz őzek akadnak, de ha jól gondolom, ők kevésbé fontos részei a jól működő rendszernek, mint a nyulak - ha szabad ilyet mondani. (Majd beszóltok ha nem szabad... vagy ez nem az a topik? :-))
Egyébként meg mindegy is, amilyen világ itt kinézőben van rövid úton le-orvvadásznak minden ehetőt. Nem tudom, a gyapjaslepke hernyó fincsi-e?
