"gyehenna ítéletétôl? " Ez tudod mi???? Egy kis történelem: Annakidején gyehennán (domb) égették a szemetet, és a Zsidók oda képzelték a pokol bejáratát. A "gyehenna" tüze pedig a tisztító tűz amire Jézus utalt. De nem értem még mindig mit akarsz mondani ezzel. Ezzel szerinted annyira foglalkozni kell???
Nem látom, hogy más lenne mint amit Faustyna nővér írna. Mire gondoltál, hogy más? Amit felhoztál példának teljesen passzol.
"Furcsa, hogy a jövendölések nem érdekelnek, tekintve, hogy tele van velük a szentírás, és gyakran ismétlôdik, hogy a választott nép nem akart hallgatni a prófétákra" De hát az nem ránk vonatkozik, hanem a zsidókra. És ami ránk vonatkozik azokkal sem tud az ember sokat kezdeni. Olvastam az Utolsó óra című könyvet, Conchita naplóját, voltam Lourdesban, La Saletben, és halgattam a Medjougorjeju..(nem tom hogy kö irni) üzeneteket, és még sok mást, de a lelki életemben nem vittek előrébb.
Bár ezeket rég olvastam (megtérésem után 2-3 évvel) nem láttam semmi hasznát. És úgyis vagy bekövetkeznek vagy nem. De a lelki fejlődésemen nem oszt és nem szoroz.
Nem attól leszek megbírálva halálomkor, hogy a három napos sötétség alatt lesz-e nálam szentelt gyertya (mert hogy csak az fog fényt adni) vagy sem.
Attól viszont igen, hogy a szívem menyire engedtem szabadjára és a talentumaimat kamatoztattam-e. Így én inkább olyanokat olvasok (most már) amik ebben segítenek.
De ha látsz olyan dolgot ami szerinted fontos a lelki élet szempontjából (hisz ez a topic arról szól) szívesen hallgatom.
Szerintem ezeknek a jelenéseknek és jövendöléseknek az a jelentőségük, hogy a tévelygő lelkeket megfenyítsék, és az Istenfélelmet előre mozdítsák bennük.
Erre talán nekem nincs szükségem. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy nem hatnak rám.
Ha viszont látsz valami hasznosat szívesen hallgatom.
Montforti Grignion Szt. Lajosnak a könyvét olvastam és ha nem is a jövendölések fogtak meg - arra nem is emlékszem - hanem a nagy Mária tisztelete, de azt inkább üzenetnek venném nem jövendölésnek.
Fausztina nővért pedig nem csodálom, hogy szenté avatták, nekem is tetszik a könyve csak még nem jutottam a végére. S amit eddig láttam nem jövendölésnek nevezném hanem üzenetnek. Ilyen értelemben viszont a biblia is egy üzenet.
Vagy mondhatnánk Bossis Gabriella lelki naplóját is ami csak beszélgetéseket tartalmaz. Ezeket a könyveket nagyon hasznosnak tartom. Nem látom bennük az ellentétet azzal amit én mondtam.
Szerintem nincs köztünk ellentét csak legfeljebb félreértés. A szavakat másra használjuk.
Ha úgy érzed nem arról beszéltem amiről te akkor az nem direkt volt. Nem láttam konkrétan mit akarsz mondani.
Még annyit, hogy a prófétaság lelke ma igencsak bőre van eresztve. Egyáltalán nem függ a miszticizmustól. Szimpla olyan ajándék mint, hogy egészséges vagy. Olyan gyakori is lehetne, ha mindenki kérné. Persze a használata nem pofonegyszerű és kellenek melléd gyakorló próféták akiknél felnőhetsz.
De nem akarok átcsapni karizmatikus tereferébe. Erre ne is reagáljon senki (kíváncsi vagyok tisztelitek e kérésem :)). Aki ilyesmiről akar beszélni nyisson topicot a karizmákról.
Amit a saját tapasztalataidról írsz, más, mint amikrôl én olvastam. Röviden idézek a 2000. ápr. 30-án szentté avatott Faustyna Kowalska életrajzából:
,,Elsô novíciátusi éve után átélte az ún. ,sötét éjszaka' rendkívüli fájdalmas misztikus tapasztalatait, ezt követôen a küldetésébôl adódó sok megalázó szenvedést és lelki gyötrelmet kellett elviselnie. Fausztina nôvér felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért, emiatt is különbözô szenvedések érték. Élete utolsó éveiben megerôsödtek belsô szenvedései, az ún. ,lélek passzív éjszakája', valamint testi fájdalmai: elôrehaladott állapotba került tuberkulózisa, mely megtámadta tüdejét és az emésztôrendszerét ...
Fizikailag egészen felemésztôdve, de lelkileg teljesen éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, a szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen ... a teológusok véleménye szerint az Egyház
legjelentôsebb misztikusai közé számít. (www.katolikus.hu/ppek/konyvek/irgalm01.txt)
Furcsa, hogy a jövendölések nem érdekelnek, tekintve, hogy tele van velük a szentírás, és gyakran ismétlôdik, hogy a választott nép nem akart hallgatni a prófétákra (,,Elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem ... De nem hajtottátok ide fületeket, és nem hallgattatok rám. -- Jer 35,15) Halála elôtt Jézus maga is jövendölt az utolsó idôkrôl és megmondta: ,,Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétôl? Ezért, íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. (Mt 24,33-34). A Jelenések Könyvében megerôsíti: ,,Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek szôrzsákba öltözve. (Jel 11,3). Az utolsó idôkben sem akarnak hallgatni a küldöttekre, ,,mert a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak (Jel 11,10), az ószövetségi elôképekhez hasonlóan.
Számos szentrôl írják, hogy megkapta ezt a karizmát. Valódi jövendölés ugyanis csak Istentôl származhat. Én elolvasom a ma élô misztikusok írásait is, minthogy köztük is lehetnek szentek és próféták, de nemcsak a saját megérzéseim alapján különböztetem meg a rosszat a jótól. Jézus maga hívja meg szolgálatára azokat, akiket kiválaszt, és ôk megismerik a hangját az üzenetekben is. (Vannak, akik gyengének, hűtlennek, árulónak bizonyulnak késôbb, vannak, akik maguktól mennek pl. papnak és törekszenek életszentségre, stb., ezekre nem térek ki.) Tehát vannak Krisztusnak igazi szolgái, akik megerôsítik a megérzéseimet.
Montforti Grignion Szt. Lajosnak a mi korunkról, szentatyánkról és a MPM-ról írt jövendöléseit Isten maga is hitelesítette azzal, hogy 126 évvel halála után, exhumálás során teljes épségben találták meg a holttestét.
De maradjunk Fausztinánál, aki nagy misztikus volt, szentté avatták, egyházi elismerésben részesült, terjesztik és ajánlják az általa Jézustól kapott üzeneteket és jövendöléseket. Ezekrôl is úgy gondolod, hogy nem visznek elôre a lelki életben?
Jezsuiták mindketten, Jálics atya tudtommal még ma is, de Mello - vagy Tony, mert mindenki úgy hívta - nyolcvanvalahányban meghalt.
Huh... Nehéz összefoglalni. Ha pesti vagy, könnyen be tudod szerezni a könyveiket a Ferenciek terén az egyházi boltokban, viszonylag olcsók, többnyire ötszáz alatt vannak. Jálicsnak két könyvét olvastam, a Tanuljunk imádkozni címűt, amely végigvezeti az olvasót az imák elmondásától a szemlélődésig, ill. a Testvéreink hite címűt, amely arról szól, hogy az imaéletben gyakorolt szemlélődő magatartást hogyan kell alkalmazni a másik emberrel szemben. Van egy könyve, Szemlélődő lelkigyakorlat címmel, amire még nem kerítettem sort, mert azt nem elolvasni kell, hanem elvégezni, és ahhoz nyugisabb idő kell.
Tony könyvei... Hmmm... Indiában élt, és főleg más vallásúakat próbált a lelkiség, a spiritualitás felé terelgetni, de az üzenete a katolikusok felé is az volt, hogy a megvalósítandó cél nem a jámborkodás, hanem a megvilágosodás, aminek hiányában minden vallásgyakorlat szalmacséplés. Test és lélek imája c. könyvében a test és lélek imájáról ír :-)) , a szemlélődés felé vezeti az olvasót, de nagy gondot fordít a test tudatosítására, mivel nem csak a lélek, hanem az egész ember az ima alanya. Az Ébredj tudatára! c. könyv egy lelkigyakorlatának a magnóról posztumusz leírt anyaga, ami igazán "kemény beszéd", egy kicsit sem "tejjel táplálás". A szeretet útjában igékhez kapcsolt 2-3 oldalas elmélkedések vannak. Ami viszont könnyű(nek tűnő) olvasmány, az A csend szava (Eredeti címe: Egy perc bölcsesség), a Szárnyalás, A szív ébredése és az Abszurd egypercesek. Ezek mind pár soros, max. kétoldalas történetecskék Istenről, emberről, vallásról, egyházról.
Ízelítőül kapsz kettőt:
Itt következik az a történet, amellyel egy mester bemutatta a tanítványainak, hogy egyetlen jelentéktelen ragaszkodás mekkora kárt okozhat azoknak, akik lelkiekben gazdagokká váltak.
Egy falusi ember épp ama ritka pillanatok egyikében lovagolt el a hegyi barlang bejárata előtt, amikor az megnyitotta magát, hogy aki akar, az vigyen kincseiből. Az ember bement, és szeme az ékszerek és drágakövek hegyein akadt meg. Amennyit csak tudott, beletömött belőlük nagy sebtében az öszvérén lévő nyeregtáskába, mert az általa is ismert legenda szerint a barlang csak korlátozott ideig marad nyitva.
Az öszvért tehát teljesen megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a botját bent hagyta a barlangban. Visszafordult, és befutott a barlangba, mely éppen abban a pillanatban be is csukódott, s az embert sosem látták többé. A falusiak még vártak rá egy-két évig, aztán eladták a kincset, amit az öszvérén találtak. Így ők lettek a szerencsétlen ember szerencséjének az élvezői.
***
Egy ember egy magas toronyhoz érkezett. Belépve teljes sötétség fogadta. Ahogy körbetapogatódzott, belebotlott egy csigalépcsőbe. Minthogy kíváncsi volt rá, vajon hová vezet a lépcső, elkezdett felfelé lépkedni, de közben egyre nagyobb nyugtalanság támadt a szívében. Visszanézett hát, és elrémülve látta, hogy azok a lépcsók, amelyeket már maga mögött hagyott, kihullottak és eltűntek. Előtte a fölfelé kanyarodó csigalépcső, melyről fogalma sem volt, hogy hová vezet; mögötte pedig az ásító óriási fekete üresség.
"Jálics Ferenc SJ. és Anthony de Mello SJ. könyveiről mi a véleményed? " Szégyellem magam de még soha sem hallottam róluk. Mesélj bővebben, miről szólnak?
"Ne keress magadon kívül semmit, mert minden benned van! Az Isten, a Sátán, a pokol és a mennyország" Nem akarok igazán reagálni a hozzászólásodhoz, mert nem ismerem a tao-t és mert nem akarom, hogy a topic elmenjen vallások közötti csatározásokba. Viszont ha ennyivel be éred azt tudom mondani, hogy ez a mondat gyökeresen ellenkező azzal a dologgal amiről az én írásom szól. Értem azt, hogy te miben látsz hasonlóságot. De az nem elég. Az én szavaim alapja máshonnan jön és másra irányul. Remélem nem bántalak meg, ha bővebben nem térek ki rá de tényleg nem akarok szócsatába keveredni vallási különbségekről. Ha ismered a tao-t neked tudnod kell, hogy más mint a keresztény tanítás.
Valóban fellelhető amit leírtál pl. a Tao tanításaiban is. Idéznék belőle:
"Az Én-mentesség egybeolvadást jelent (szellemi értelemben) minden lénnyel, legyen az közeli, vagy távoli barát, vagy ellenség, boldog, vagy boldogtalan, vonzó, vagy taszító. Mindenkiben önmagát látja és alany és tárgy néző és nézett egybeolvad. Én magam vagyok a boldog, a boldogtalan, a gazdag, a szegény, a felmagasztalt, a megalázott. Tehát a megvilágosodott túl van minden kérdésen, ami az embert foglalkoztatja, nem szeret, nem gyűlöl, nem vonzódik, nem búsul sem élő sem holt fölött. Egy tovatűnő felhő az égbolton, mely lassan szertefoszlik...
...
Csak egyetlen vallás üdvözít, bármilyen nevet is adunk neki: a jó szó és a jó cselekedet: akkor a béke és az igazság megmutatja önmagát. A vallások által emlegetett örök élet nem a túlvilágon, vagy másvilágon van, hanem bennünk. Ez maga az élet és az egyetemes szeretet. Forrásvízként ömlik szakadatlan és minden lényt megtölt, amely igényt tart rá.
...
A lényeg a feledés. A lét nemlétet jelent, a nemlét létet. Olyanná kell válnunk, mint a kisgyermek, aki a világ dolgairól semmit nem tud. Ne keress magadon kívül semmit, mert minden benned van! Az Isten, a Sátán, a pokol és a mennyország.Azonsoítsd magad a végtelennel, és vándorolj szabadon a térben. Lépj ki a test börtönéből , tested a kozmosz, szellemed az azúrkék égbolt, Éned a végtelenség üres óceánja...
...
Az üresség és a csend szeretete elvezet a tulsó partra, ahol található az árnyék nélküli fény, a halál nélküli élet. Az Én mentesség nem megsemmisülést jelent, ellenkezőleg az egyéniség teljes kiteljesülését az Abszolútban."
Ööö... melyik múltkorira is gondolsz...? Egyébként azt hiszem, amiket eddig írtál, azokat értettem - már amennyire a felfoghatatlan Isten dolgait meg lehet érteni. És ezzel a topic-kal Isten legmélyebb titkaira sikerült rányúlnod. Örülök neki, és annak is, hogy nem hagyod elvinni ilyen-olyan jövendölésesdibe a dolgot.
Jálics Ferenc SJ. és Anthony de Mello SJ. könyveiről mi a véleményed?
"úgy tapasztalták meg az Istentôl való elhagyatottságot, mint alvilági sötétséget " Nem akarlak megbántani, de itt nagyot tévedsz. Az Istentől való elhagyatottságot, sötétségnek élték meg de egyáltalán nem alviláginak. Isten a fény, és ha távol van az ember nem lát mást csak sötétséget. Nem érzi a vezetését, de attól még Isten vezeti. Ekkor van az ember sötétségben. Persze ez ennél sokkal komplexebb. De röviden így van. És ez nem alvilági sötétség, hanem kimondottan üdvös sötétség. Hisz itt nézi meg Isten ha egy kicsit magára hagy és nem érzed azokat a "szuper" örömöket az imában, akkor is kitartasz e mellette. Ekkor adja neked Isten a szilárd táplálékot mait Pál is ír:
" Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert testiek vagytok." 1 Kor. 3,2 valamint:
" Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre. Zsid. 5,12 Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való." Ha az ember átmegy ezen a tisztuláson már nem lesz testiektől való.
És hogy ez mennyire örömteli dolog arra had idézzek kedvenc spanyol költőmtől San Juan de la Cruz-tól:
Sötét nagy éjszakán
A szeretet tüzében égve
O boldog pillanat
Kisurrannék csöndben titokban
Mikor házam már elpihent.
...
Ó éj, te hű vezér,
Ó éj, a hajnalpírnál kedvesebb vagy,
Ó éj te egyesítéd
Szerelmével a szerelmest,
Ha már az Ő képére alakult
...
Szóval sehol egy félelem semmi alvilág. Csak kegyelem, és tisztulás.
"az egyik ma élô misztikus szerint azonban ehhez hasonló lesz a próféták által megjövendölt nagy szorongattatás, ami sokféleképpen körül van írva (a Jel.K.-ben a 6.pecsét feltörése). " Melyik misztikusra gondoltál? Ez szerintem nem helytáló mert a lélek sötét éjszakája normális esetben is 10-20 év az ember életében. Na most ha ilyen sötétség borulna a földre akkor az emberiség kipusztulna 5 év alatt. Bár nem értek a növénytermesztéshez és a katasztrófa elhárításhoz, de szerintem az emberiség tartalékai nap nélkül még 5 évig sem elegendőek. A misztikus barátod (de ne legyen igazam) nem élt meg ilyen éjszakát. Mert akkor nem mondana ilyeneket. Ha pedig ez a dolog nem a napra vonatkozik hanem lelki dologra mint maga a sötét éjszaka is. Akkor pedig csak azok fogják ezt megélni akiknek van hitük hiszen az ember reményét teszi próbára az Úr az éjjel bocsátásakor. Az pedig arra a pár millió keresztényre vonatkozna csak. Nem az egész emberiségre. A hatodik pecsét biztos nem erről szól. A lélek sötét éjszakájának semmi köze ehhez, az kegyelem. Míg ez egy büntetés.
Jövendöléseket nem nagyon szoktam olvasni mert az nem visz előrébb a lelki életben. Legfeljebb a kíváncsiságomat elégítené ki.
Csóró Jézusnak meg biztos csak a bálványimádó katolikusok adták a szájába a zsoltár szavait, hogy "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem", mi?
Javaslom, hogy mielőtt habzó szájjal belepofázol valamibe, legalább közelítőleg legyen fogalmad arról, hogy miről is van szó. Mert ha csak belekapsz egy kifejezésbe, mint gyöngytyúk a takonyba, akkor nagyon szánalmas baromságokat vagy hajlamos összehordani csúcsidő alatt; nem először csinálsz ilyet. Pl. ha egy könyvről mondasz véleményt, akkor ne csak a képeket nézegesd meg , hanem próbáld a betűket is elolvasni benne, szépen, sorban, balról jobbra, egyiket a másik után... És akkor talán kevesebb ostobaságot hordasz össze.
Az nem baj, ha valamiről ellenvéleményed van. A baj az, ha olyan dologról van ellenvéleményed, amiről fogalmad sincs, mi is az valójában. Ezzel magadat is lejáratod (ami a te bajod), a HGY-t is (ami az ő baja), de a nem hívők előtt Jézust is lejáratod, és az már az én bajom is.
Meg van írva, hogy követnünk kell JÉzust.
Az is meg van írva, hogy Jézus kiüresítette önmagát.
Az viszont sehol nincs megírva, hogy a kiüresítést az agyánál kezdte volna...
Mit látok a Szentek megtapasztalták az Istentől való elhagyatottságot,mint alvilági sötétséget,félelmeket !!!
HA a sok ún. misztika helyett az Igével lettek volna közösségben nem íratk volna ennyi zagyvaságot és nem csalta volna el őket ama hajdan volt kerub aki a korinthusiakat is elcsalta ,mert misztikára vágytak!!!!
Mert meg van írva !
Zsidókhoz 13:5 Fösvénység nélkűl Való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem Távozom tôled;
János evang 14:16 És én kérem az Atyát, és Más Vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké,
No ennyit az Istentől való elhagyatottságról
Rómaiakhoz 8:15 Mert nem kaptatok Szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a Fiúságnak Lelkét Kaptátok, a ki által Kiáltjuk: Abbá, Atyám!
Timóteushoz 2. 1:7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erônek és szeretetnek és Józanságnak lelkét.
ennyit meg a félelmekről
Milyen Szellemet vételeztek aminek ezek voltak a gyümölcsei ??????????
Az elvált és újraházasodott Vassula Ryden misztikus tapasztalataival kapcsolatban a Hittani Kongregáció állást foglalt és elítélte, vagy öt évvel ezelőtt már.
Keresztes Szt.János életérôl most olvastam el egy könyvet (www.katolikus.hu/ppek/ppekszam.htm), de korábban több misztikusnál is találkoztam vele, valóban ôrá és Nagy Szt.Terézre hivatkoznak a leggyakrabban. A szentek életével, írásaival kisiskolás koromtól ismerkedem, és tudom, hogy sokan átéltek nagy lelki megpróbáltatásokat, úgy tapasztalták meg az Istentôl való elhagyatottságot, mint alvilági sötétséget és félelmeket, de utána megismerték ezeknek a lelki szenvedéseknek az értelmét és értékét ...
A lélek sötét éjszakája c. könyvet ugyan nem olvastam, az egyik ma élô misztikus szerint azonban ehhez hasonló lesz a próféták által megjövendölt nagy szorongattatás, ami sokféleképpen körül van írva (a Jel.K.-ben a 6.pecsét feltörése).
A próféták mindig utalnak arra, hogy egy igen kemény, de igazságos isteni fenyítés által tisztulhat csak meg a bűnös emberiség és állhat vissza a kezdeti harmónia Isten és a teremtett világ között. Vassula megkapta Ozeás jövendöléseinek a magyarázatát. Más üzenetek 72 órás sötétségrôl szólnak. Ezekrôl is olvastál?
Kedves Mirabolan.
Egy kicsit félreérthető volt amit írtam arról a fél évről. Ez nem csak fél évig tartott hanem 8 évig, de félévente engedte csak az Úr, hogy visszanézve láthassam miért volt szükség az előző fél év eseményeire, sötétségeire. Ez nyolc év alatt nem szűnt meg egyszer sem. Csak utána már olyan természetessé vált, hogy az ember nem is nevezi szenvedésnek, vagy sötétségnek, mert már szinte örömét leli benne, mert tudja menyire hasznára válik lelkének.
Igen, sok ilyen író van még. Számomra fontossági sorrenden leírom a szerzőket és a műveket:
Avilai Sz. Teréz. Benső várkastély
Önéletrajz
Ker. Sz. János. A lélek sötét éjszakája
A Kármel hegy útja.
Lobogó istenszeretet.
Szienai Sz. Katalin. Levelek
Öméletrajz
Adolph Tanquerey. Aszketika és misztika - ez olyan mint egy lexikon, az ember minden mély dolgot megtalál benne.
Ismeretlen szerző A megnemismert felhője. (más ford. A tudatlanság felhője) - a szerző nagyon bonyolultan fogalmaz meg fontos és egyszerű dolgokat.
Boldog Edith Stein. A kereszt tudománya.
stb. stb. De a két legfontosabb az első kettő.
Avilai túl csapongó de könnyen érthető.. Keresztes Meg jó tömör de nagyon száraz (bár ezt sokan így vallják én zabáltam).
A szemlélődésben pedig Avilai inkább mely az imaformákat külön levezeti az önéletrajzában.
De a 8b közösség. Idő Istennek könyve is nagyon jó.
... az Egyház igen keveset beszél errôl. Viszont bárki olvashat a szentek életérôl, írásaiból, ahogy te is olvastad Keresztes Szent János műveit, kedves Cipó.Az ilyen irányú érdeklôdés inkább belsô, lelki indíttatás következménye lehet.
Sok misztikus ír a lélek sötét éjszakájáról. De azt a fél éves idôszak, amit többször is említettél, nyilván saját tapasztalat. Másoktól is olvastál róla?
De azért bevallom felcsigáztál. Ha ezt állítod biztos tudsz mondani példát vagy van saját tapasztalatod. Kérlek akkor mondja rá hasonlatot ha szerinted van.
Ez annyira édi és határozott válasz volt, hogy még csak kísérletet se merek tenni az ellenkezésre.
Pedig...(nem! Megállom, hogy csak ennyit írok.)
Nem bírom; csak egy mondatocska:
Arra szeretnélek kérni, hogy legyél nyitott a többi vallással szemben is, nehogy beleess az elfogultság csapdájába!(Ezt most minden izélgetés és írónia nélkül írom.)
Sok ám a hasonlóság, csak mindegyik más nyelven mondja ugyanazt (persze vannak kivételek).
Erről nem is igen lehet beszélni, mert szavakkal nem lehet kifejezni. Mivel a lélekben zajlik. Szellemi dolog, az pedig mint ilyen nem lehet definiálni.
A benső imának több fokozata van itt az első kettőről beszélnék.
Az első az elmélkedés - ezt azt hiszem nem is kell magyaráznom, mindenki tudja milyen hasznos és mennyire segítik az embert az erényekben ... stb. stb.
A második a nyugalmi ima - amikor Isten elé térdelünk felemeljük szívünket és csak rá figyelünk. Nem csinálunk semmit, nem szövünk frappáns imákat, hanem csak rá figyelünk. Mint Mária és Márta eseténél tette Mária. Ekkor az Úr közli magát velünk, különböző formákban. És formál bennünket, átalakít minket, hogy be tudjuk fogadni mindazt ami szellemi, és be tudjuk fogadni azt a szeretetet amit az Úr adni kíván.
Azért sem tudok róla beszélni, mindamellett, hogy lehetetlen kifejezni, mert kezdő vagyok ebben, és leszek is még vagy 10 évig.
És itt kérem meg azokat az embereket akik nem értik, hogy ne kössenek bele a szavakba egyesével mint jó pár helyen láthatjuk a többi topicokban, hanem vegyék az egésznek az értelmét és legfőképpen az értékét. Gondolok itt olyan beszólásokra, hogy Isten ilyen gonosz, hogy ilyen szenvedéseket kér.... Ezek semmit nem értenek. És ne is olvassák. Ha viszont valakinek egyes részek homályosak, nyugodtan felteheti a kérdését. Amennyiben TÉNYLEG az istenkeresés vezérli.
Ahhoz, hogy ezt és ennek gyümölcseit elmondjam, be kell vezetnem egy új fogalmat a Sötét éjszakát.
Ez a szemlélődés éjjele. Az emberi természet két részének megfelelőleg kétféle sötétséget különböztetünk meg, érzékit és szellemit.
Az érzéki sötétség vagy inkább nevezzük tisztulásnak, az érzékeit érinti az embernek és megtisztítva ezektől a kötöttségektől teszi alkalmassá a szellemiekre.
Az érzéki alatt értek itt mindent amire az ember vágyai irányulnak. És ott is azokra ami Isten és közém állnak. Ebben az éjszakában. Anélkül, hogy tudnám, az Úr megtisztít. Azért is nevezik éjjelnek, mert az embernek fogalma sincs mi történik körülötte, és sokszor nem is látja miért fontosak az események, de visszanézve fél év múlva megérti, mennyire fontosak voltak ezek. Az ember ilyenkor, úgy érzi belül mintha Isten elhagyta volna, és nagyon bűnösnek tartja magát mert azt hiszi valamit rosszul csinál. Azt érzi mintha érzelmei megszűntek volna minden teremtett dolog irányába. Nagyon száraznak érzi magát. De ugyanakkor kétszer annyira keresi, hogyan tehetne Istennek kedvére. És megpróbál lemondani dolgokról amiket feleslegesnek lát (TV, Mozi....). Nem ezek miatt a lemondások miatt tisztul meg, mert azt Isten végzi el, de ezek is segítik. Ezt hívják lelki szárazságnak, de nem minden esetben jön az Úrtól. Mert bűneinek terhe alatt is lehetünk ilyen állapotban, aminek viszont egyáltalán nincsenek ilyen gyümölcsei. Ebben a szárazságban viszont megtisztulván ragaszkodásaidtól, képes leszel befogadni azokat a szellemi dolgokat.
Ez Isten ajándéka. Ember nem tudja megtenni ezeket a tisztulásokat. De megteheti az első lépéseket (mert az Úr alig várja).
Legtöbb ember, Isten ilyen közeledésétől megijednek. Mert nem akarnak lelkileg szenvedni. Pedig ha megértenék mennyi mindent kapnak cserébe. Meg talán azért sem akarnak ebben az állapotban lenni, mert az Egyház igen keveset beszél erről. Éppen ezért az ember csak azt hiszi valami rossz kedv kerítette hatalmába. És megpróbál belőle menekülni. Isten viszont gyengéd és nem erőlteti.
A szellemi rész éjjeléről nem érdemes itt írni, annak az a lényege, hogy felkészíti a lelket az Istennel való szerető egyesülésre.
Egy idézet, hogy mért is van szűkség megtisztulnia érzékeinknek, hogy ne ragaszkodjunk semmi e világihoz:
"A ragaszkodás és a szeretet, amellyel a lélek valamely teremtmény irányába viseltetik, hasonlóvá teszi őt érzelmei tárgyához. S minél nagyobb a ragaszkodása, annál jobban süllyed a lélek ama teremtmény színvonalára... a szeretet hasonlóságot teremt a szerető és a szeretett lény (akár tárgy) között... a földnek és az égnek teremtményei semminek tűnnek fel ha Istenhez hasonlítjuk.... éppen ezért bármi után ragaszkodik szívünk ami evilági lesüllyedünk annak színvonalára. Lehetetlenné téve magunkat az Istennel való egyesülésre."
Erről Keresztes Szent János a könyveiben több ezer oldalon beszél. Csak reménykedni tudok, hogy az összefoglalás valamennyire sikerült és érthető volt.
Hát őszintén szólva nem akartam én kezdeni, de legyen. Máshol meg félek attól is amit a többi fórumon is látok, hogy belép 2-3 ember s szinte nem is a témáról, de oldalakat tudnak vitatkozni.
Már pedig a vita haragot szül.
Nem igazán lehet a témákat, röviden összefoglalni, pedig muszáj ha beszélni akarok róluk. Ezért is nem akartam én kezdeni mert ha más tesz fel egy kérdést abból tudni, hogy már nem kell, a fogalomról tárgyalni.
Arra kérek mindenkit hogy csak az szóljon hozzá a még nem is létező témához akinek mond valamit a topic címében szereplő kifejezés(ek). Akinek mond az tudja, hogy milyen vallás alá tegye, akinek meg nem az meg tartsa tiszteletben a kérésem.
