Ez egy vallás, nem nagyon lehet racionálisan megközelíteni.
Én azt gondolom, hogy tisztességes tervezéssel viszonylag olcsón is lehet jó erősítőket gyártani, amit meghallgatási tesztekkel már nem lehet megbízhatóan elkülöníteni egy másik jól tervezett erősítőtől.
Van viszont egy csomó érzelmi vagy hitbéli különbség, ezeket nem lehet műszaki jellemzőkkel megközelíteni. Van aki csak a zenét szeretné jó minőségben, de van, akit érdeklődés, érzelem, hit köt a készülékekhez is. Hobby, érdeklődés, nem csak zenehallgatás. Pl. a szerintem a horgászok is sokkal drágább és jobban kidolgozott botokat használnak, mint amit racionálisan indokolni lehetne.
Egy erősítő mérését talán úgy lehetne legjobban elvégezni, hogy a bemenő és kimenő jelet (egy szintre hozás után) egy differenciál műveleti erősítőre kötjük.
Az okoz problémát, hogy az erősítő frekvenciafüggő fázistolást hoz létre, amit nem tekintünk torzításnak. Így akkor is lesz komoly differencia jel, ha a torzítás egyébként nulla. Vagyis ezen a módon úgy lehetne csak torzítást mérni, ha lineáris hálózattal a referencia ágban is létrehoznánk ugyanazt az amplitúdú- és fázis átvitelt, ami az erősítőt jellemzi. Ez nem lehetetlen, de nehézkes. Gyártásban, mikor ugyanolyan erősítőket kell sorozatban vizsgálni, esetleg érdemes lehet így csinálni. Különböző erősítők esetében viszont más mérési módszerek terjedtek el.
A klasszikus módszer a harmonikus torzítás mérése volt, ami csöves erősítőknél elég jól egyezett a füllel észlelhető hangminőséggel. Viszont a korai, kezdetleges tranzisztoros erősítők megjelenésekor kiderült, hogy egy kisebb harmonikus torzítású tranzisztorosnak lehet sokkal kellemetlenebb hangja, mint egy ilyen méréssel rosszabb csövesnek. Ezért kerestek egyéb mérhető torzítás jellemzőket, ilyen pl. a TIM (tranziens intermoduláció).
Csak akkor lenne ilyen, ha a négyszögjel frekvenciája lényegesen kisebb, mint a hangfal alsó határfrekvenciája. Különben egész jól átviszi, tetőesés lesz az alsó, és él meredekség csökkenés a felső határfrekvencia miatt.
Ha a fizikai alapját nézed a dolognak, nem egészen stimmel az a megállapításod, hogy az álló membrám már nem közvetít hangot. A hang nyomás hullámok terjedése a levegőben. Az elmozdult membrán megváltoztatta a légnyomást, és ez a változás nem tűnik el akkor sem, mikor megáll a membrán.
Analóg audio jelnél milyen jittereket akarsz mérni? Az a szkópos képed teljesen értelmetlen ebben a diskurzusban.
Attól hogy szinusz jelekből elő lehet állítani négyszögjelet, és bármi mást, az nem jelenti azt, hogy azt az elektromos jelet ilyen formában hanggá lehet alakítani.
Ha léteznének négyszögjelek mint hang, akkor igencsak nagy bajban lennének a lemezjátszók tűjei, amikor beleakadnak a hanglemezbe vésett kockákba.
Elemezzük ki, mi történik ha négyszögjelet küldünk egy hangszóróra.
A felfutó éltől a membrán előre lendül igen hirtelen, majd a tehetetlenségéből adódóan kicsit túllendül és elkezd csillapodva rezegni és megáll egy helyben.
Az egy helyben álló membrán már nem közvetít hangot.
Ilyesmi képet fogunk kapni, ha egy mikrofonra kötött szkóppal nézzük az eredményt.
Ha specifikációs adatok mérésére nem is de hibás üzemállapot érzékelésére már két évtizede is találkoztam
a módszerrel a zuglói Ágota cég erősítőiben.
Idézet a cég egyik prospektusából:
"Powerguard: A POWERGUARD áramkör folyamatosan ellenőrzi a kimenő és bemenő jel közötti eltérést. Amennyiben a jel alakjában eltérés van, - pl. túlvezérlés, túlterhelés - vezérli a bemeneti limitert, amely megfelelő mértékben csökkenti a bemenő jelet, és ezzel egy időben a sárga LED világítani kezd."
Fourier bácsi szerint ilyen (pedig nem is volt oszcilloszkópja)...
1955 környékén a MechLabor csinált egy elektronikus koncertorgonát (sajnos csak pár darabot), annak a szervízkönyvében igen részletesen leírja a fúvós- és vonósregiszterek harmonikustartalmának a beállítását...
ami biztos az az hogy kicsi a mintavételezés, ezért vannak egybemosott zöld foltok.
El kell, hogy keserítselek, ez direkt ilyen, a jel jitterét mérték. Alul ott a megfejtés...
egyszerű szinusz hullámok vannak egy analóg hangátviteli sávban, az arra vonatkozott, hogy nincsenek benne például négyszögjelek
Nézd meg egy fagott hangját, szinte tökéletes négyszög. A fafúvósok hangja csak páratlan harmonikusokat tartalmaz, innen a négyszögjel. A vonósok mind páros, mind páratlan harmonikusokat tartalmaznak, az eredő jel jó közelítéssel fűrész. ezek után elgondolkodhatsz, milyen is egy zenekari felvétel eredő jelalakja...
Egy erősítő mérését talán úgy lehetne legjobban elvégezni, hogy a bemenő és kimenő jelet (egy szintre hozás után) egy differenciál műveleti erősítőre kötjük.
Ha a kimenő jel a szkópon nem látszik, akkor nyilván jól végzi a dolgát.
Ezt elvégezni terhelés nélkül, ohmos terheléssel, RLC terheléssel, és valós hangfallal.
