"Mélyen a testemben vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat (fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház- generátor dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele.
[...]Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra- aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni."
Most találtam egy AP-ról szóló weboldalon :) Úgy tűnik, amit ott mélyen éreztem (és jó volt a szívdobogás-hasonlatom) csak a csakráimon átfolyó energia :)
"Az a helyzet, hogy az alfa hullámok után jelennek meg a théta hullámok, melyek az alvás kezdeti szakaszát jellemzik. Ebben az állapotban a túlzott kimerültség esetén előfordulhat, hogy a hirtelen théta hullámba váltás zuhanás érzettel jár. Ez már a kezdeti álom szakasza, mégis felriadunk belőle. Az történik ilyenkor, hogy hirtelen kiesik az agy számára a tapintó érzék, miközben az álom még nem mélyült el eléggé. Ezt az agy zuhanásnak éli meg. A HKO magyarázata az a jelenségre, hogy a Máj már magába gyűjtötte ugyan a Vért,. ezzel lehetővé téve, hogy alvás közben ne mozoghassunk és ezzel bizonyos érzékeinket is kikapcsolta, letompította. Ám ez azzal is jár, hogy a tapintó érzéket tápláló idegek érzékletei is blokkolódnak. A Szív viszont még nem jutott nyugvó állapotba. A nyugtalan Szellem meg akarja magyarázni a hirtelen állapotváltozást, melyet Így a zuhanással kapcsol össze. Az álomban való zuhanás a Szív Qijének, vagy Vérének elégtelenségét is jelezheti. Ebben az esetben a nagy fáradtság idézi elő a jelenséget. Mindkét esetben az a magyarázat, hogy a test az agyhoz képest előrébb jár az alvási ciklusban és ezt hirtelen az agy az érzékek kiesésének ítéli meg. A dolgot a zuhanás érzetéhez társítja, hiszen csak ekkor veszítjük el a tapintó érzékünket és ezzel a szilárd biztos feltámasztás érzetét is. Ha sokáig éri változatlanul valamely érzékünket ugyanaz az inger, akkor azt az agy kikapcsolja. Ha sokáig fekszünk ugyanúgy, akkor már nem érezzük a feltámasztás nyomását. Ebben az esetben azonban az agy tud a kikapcsolásról és nem riadóztatja a szervezetet."
Nincs mit javítani. Ezzel a hsz-eddel is csak azt igazoltad, amit írtam.... Kicsit több önismeret és őszinteség kéne. Meg bátorság. Nem árt a mélyben lévő igazságot feltárni. Anélkül nem lehet előrelépni...
De a lényeg, h megint olyannal vitatkozol, amit nem is értettél meg... Pontosan uazt csináltad ezzel a hsz-emmel, amit a halállal...
Még 1: magadnak tucc hazudni, de kívülről mindig fog akadni vki, aki ezt észreveszi.
Ami a szüleimmel való kapcsolatomat illeti, bizony jóban vagyok velük, bárki példát vehetne rólam ebben a tekintetben. Viszont ez a társfüggőség dolog nem tudom micsoda, de majd utánanézek. Mielőtt javítanád magad, hogy akkor meg a barátnőmmel nem vagyok jó viszonyban, az előtt mondom, hogy immáron 23 éve egyedül tengődöm, és nem is igazán hiányzik, hogy ezen változtassak. Hmm... barátok? Fél kezemen meg bírom számolni mennyi van belőlük (fél kéz =2 és fél ujj), több nem is hiányzik.
"Másrészt hülyeség, mert ahhoz, h ismerj egy szobát, ahhoz el kell menned legalább a küszöbig, h benézhess. Ha viszont nem jártál ott, akkor el kéne fogadni, h nem ismered, és nem képzelegni, hanem utánaolvasni, utánakérdezni..."
Márpedig ez halálfélelem, csak színezik más félelmek, legerősebb valszeg az ismeretlentől való f és az egydülléttől v f (szülőkkel való kapcsolatot tisztázni végre!!!! majd ideteszek egy könyvet a végére.)
Másrészt hülyeség, mert ahhoz, h ismerj egy szobát, ahhoz el kell menned legalább a küszöbig, h benézhess. Ha viszont nem jártál ott, akkor el kéne fogadni, h nem ismered, és nem képzelegni, hanem utánaolvasni, utánakérdezni...
Jajjjj.... meg is érdemled, h vacakul érezd magad, ha nem gondolkozol... :-DDDD
Ezek az elképzeléseid a félelmeidről szólnak, nem a valóságról. Egy cseppet sem hasonlít arra, amit odaát tapasztaltam. (Nem, nem fogom elmesélni, DE a halál maga kifejezetten pozitív, kellemes, szép, ami kellemetlen, rossz, az a fájdalom v ijedtség, ami előtte van, v a bűntudat, h nem intéztél el vmi fontosat, stb...
Igazából nem mondhatnám a haláltól való félelemnek. Mert nem az. Viszont lehet hogy igazad van. Félek, hogy mivan, ha tévedek és tényleg a nagy semmi vár rám/ ránk az élet után, és félek, hogy minden amit itt ezek a világon véghez viszek talán semmit nem ér, hiszen nem élvezhetem annak gyümölcsét majd, így semmi értelme nincs az egésznek. Márpedig a világon mindennek célja van, legyen az a fizikai síkon, vagy azon túl, így nem lehetséges, hogy ne létezne valami "odaát". Viszont várom a bizonyítékot, amit magamban, magamon keresztül kell megtalálnom...
A fene egye meg, hiszen pont emiatt érdekel annyira az AP és a tudatos álom is. Viszont tennem kéne valamit, hogy közelebbről megismerjem ezeket a "furcsa" dolgokat, de valahogy nem sikerül egyiket se megismernem közelebbről. Lehet, hogy azért, amit most fentebb írtam? Hogy félek, hogy mivan, ha tévedek? Lehetséges, hogy ez olyan gátlást hoz bennem létre, ami megakadályozza, hogy tovább tudjak lépni ennél a nyavajás materialista szemléletnél? Ha erről van szó, akkor nehezebb lesz, mint gondoltam, mivel úgy kéne bizonyítékokat szereznem, hogy nem engedem magam bizonyítékot szerezni. Viszont ezzel a gondolatmenettel meg az a baj, hogy jópárszor éltem már át alvásparalízist, és egyértelműen nem fizikai dologról van szó abban az esetben.
Konzekvencia: csak egyhelyben forgolódom, nem bírok kiszakadni a saját korlátaim közül, és nem is tudom hogyan tudnék :(
Bocsánat ezért a totálisan összevissza, OFF hozzászólásért.
Ha Istenhívő vagy, akkor ez egy nagy büdös: ERROR... Értelmetlenség, önellentmondás, meghasonulás...
Ha valóban hiszel Istenben, akkor nem félhetsz a semmitől, sem a megszűnéstől vagy bármi rossztól a halál után...
Azonban ha ilyen félelmeid vannak, akkor vélhetőleg nem vagy valódi hívő. Ezesetben javaslom gondolj bele, a semmi az semmilyen, nincs tehát félnivaló tőle, mert mivel semmilyen hát rossz sem lehet... Vágod? ;)
Mellesleg, ezen minden értelmesebb ember szokott gondolkodni és parázni, ne aggódj! Szóval jó jel; azt jelzi, hogy gondolkodó ember vagy és nem agyhalott zombi...
Ez a hozzászólásom most nem a TÁ-ról fog szólni, viszont :
Na, ez most igencsak érdekes amit írtál. Mármint a halálról. Hogy mi benne a különös számomra? Az, hogy úgy fél éve nagyjából -nem tudom, hogyan- elképzeltem a halál utáni "létet" (de nem csak úgy egyszerűen, hanem teljesen áthatott az érzés, a félelem, az üresség). Mindmáig nem bírom feldolgozni, és furcsa módon úgy 1-2 naponta jön elő esténként az érzés, hogy "mi is a halál". Azért írtam idézőjelbe, mert ami ilyenkor beugrik az agyamba, az csupán a nagy semmi! Ne úgy képzeld el, hogy feketeség, meg csend. Még az sincs. Ez mindíg éber állapotban történik, és onnantól elalvásig olyan érzésem van, mintha ezernyi kard szúródna át a mellkasomon. A figyelmemet nem bírom róla elterelni, így kizárólag az alvás az egyetlen kiút ezekből a "kényszerképzetekből", mivel másnap már semmi hatása nincs rám az érzésnek, amíg (miután lemegy a nap, és sötét lesz) újra elő nem jön az egész. Borzalmas. Nem mellékesen "Isten" hívő vagyok, viszont a saját nézőpontom szerint, többek között a halál utáni létben is hiszek, és "tudom" is hogy van, nem véletlenül érdekelnek az AP, TÁ és társai, de egyébiránt teljesen nyitott vagyok mindenkinek a véleményére, nem vagyok betokosodva egy szemlélet miatt.
Kicsit elkanyarodtam a gondolatmenetemtől: Szóval nem tudom, hogy győzzem le ezt az elképesztő félelmet amit ilyenkor érzek. Ami fura, hogy most, amikor írom ezeket a sorokat, sincs meg az a rossz érzésem. Plusz azt se tudom, hogy igazából hogy sikerült eljutnom erre a "szintre".
Ha tudtok, mondjatok valami megoldást, vagy véleményt, mert félek, hogy teljesen maga alá gyűr az érzés.
"..testem előtt lévő kötélen mászó embert látok.."
Én pl hinta technikánál vettem ezt észre magamon. Gondolom gyakorlás és koncentrálás kérdése, hogy bele tudjuk élni magunkat. Egy idő után szerintem hozzá lehet szokni és külön figyelni sem kell majd rá.
Hmm találtam egy nagyon jó módszert TÁ-hoz, de lehet, hogy csak kamu, ezzel nem rabolom most az időtöket, viszont szükségem van arra, hogy elalvás előtt/közben lássam magam a hipnagóg képekben. Ezzel nem lenne semmi gond, minden ok vele, csakhogy én LÁTOM azt ahogy magam előtt ezt-és-azt csinálom, és nekem az kéne, hogy én magam csináljam (Ice, lehet, hogy a kötéltechnikát is ezért rontom el, mert NEM TUDOM beleélni magam, csak egy, a testem előtt lévő kötélen mászó embert látok, és egyáltalán nem én vagyok). Valamit ezzel lehetne kezdeni szerintetek? :/
Eddig csinálom, de leginkább eredmény nélkül. A transzt még el-el tudom érni, de mikor transzban vagyok, akkor... A, nem akarok kötelezni, csak élvezni a transzt, vagy B, nem tudok már 100 %-os koncentrációt mutatni a kötélmászásra, ezért aztán szépen abbamarad a projekció.
Amikor gyakorolsz akkor az egész folyamatot megcsinálod? Csakrák nyitása stb?
Ha jól veszem ki a kötélmászás önmagában egy nem valósidejű AP-t eredményez, a teljes folyamat pedig egy valós idejű OBE-t.
Furcsa de nekem azthiszem még soha nem jött össze a transz mert nem hallottam magam körül furcsán a hangokat, viszont liftezésnél(létra) mindíg úgy elzsibbadnak a végtagjaim, hogy nem érzek velük gyakorlatilag semmit.
Betegállományban vagyok :) Szóval most van időm gyakorolgatni. A könyv azt írta, ha valaki beteg, akkor könnyebben jön létre TKÉ és TÁ, mint annál, aki egészséges, mert az asztráltestünk alapból kint van a testünkön kívül, hogy energiát gyűjtsön (a gyógyuláshoz), amit amúgy egészséges állapotban csak a transzban lehet tapasztalni. És amiért a fizikai testeden kívül van, ezért érezhető az a szédülő érzés, amit szintén transzban lehet érezni.
Most leültem, meditáltam egyet, és 5 perc múlva felálltam, sétálgattam. Némi önszuggeszció után lefeküdtem az ágyra, és magamat "(szinte) hipnotizáltam", szuggeráltam, hogy "ellazulok, 10-1-ig számolok, 1-hez érve minden izmom ellazul, minden kilégzéssel egyre jobban ellazulok stb...".
Ez működött is, és ennek örülök :) 4-5 perc alatt eljutottam abba a fizikai érzésvilágba, amit félálomban szoktam érzékelni. Most valamiért nem éreztem a ruháimat, úgy tűnt, meztelenül fekszek az ágyon, pedig elég vastagon be voltam öltözve melegítőbe, mert fáztam. Ez lehet amiatt, mert a kötéllel próbálkoztam, eredménytelenül, és lehet, hogy minimálisan mégis ott lebegtem magam előtt, pár milliméterre, a ruha anyagán viszont kívül.
10-15 perc után még mindig nem sikerült előidéznem a zuhanás-érzést, ami múltkor 2 perc alatt sikerült, és mivel egyik technika sem jött össze TKÉ-hez, így úgy gondoltam, felesleges erőltetni, de ha már itt vagyok, ellazulva, lenyugodva... belevágok a TÁ-ba, hisz mit veszthetek? :)
Megjegyzés: Nagyon rég nem gyakoroltam, ezért majd fel kell elevenítenem a TÁ technikáit. :) Azt hiszem, egyenlőre ehhez visszatérek, ha jártas vagyok a TÁ-ban, biztos a TKÉ is könnyebben fog menni.
Nekiláttam, elkezdtem nézni a hipnagóg képeket, és hamar eljutottam egy különös állapotba. Egy bevásárlóközpont pénztáránál álltam (meztelenül, hisz ugye nem éreztem a ruháimat), és odajött hozzám egy ember. Nagyon de nagyon gyenge volt a kép, mint mikor a TV-adás hangyás, ezért nem láttam az arcát, még a sajátomat sem ( saját magam mögött álltam, onnan néztem, hogy hogyan beszélget a képzelt testem az emberrel). Valamit motyogott, én annyit mondtam: " Ez az egész az agyamban van? Nagyon részletesre sikerült, ahhoz képest, hogy pár perce nézem csak a hipnagóg képeket!" Itt valamiért elvesztettem a fonalat, és csak fél12-kor ébredtem fel. Ebéd után visszamegyek, próbálkozok még :)
Megjegyzés: Úgy gondolom, hogy ez a kis utazás a bevásárlóközpontban egy gondolatbeli-utazás volt, amit a könyv 4. fejezete ír le. Nem hasonlított a megszokott gyenge hipnagóg képeimhez, inkább egy erőteljes, elmosódott filmjelenethez hasonlítható, viszont végig egy helyben állt minden és mindenki, amikor beszélt az ember, nem tátogott (legalábbis annyira el volt mosódva, hogy nem láttam, hogy tátog-e), és a szemszög sem mozdult semerre. Érdekelt volna, mi jött ezután, sajnos itt kiesett az emlékezetem, pedig nagyon éber voltam. Nem tudom, lehet, hogy egy 10 perces álom, esetleg egy mini TKÉ. Bármelyik is volt, mostmár nem derül ki...
Nos, egy transzállapotot sikerült elérnem a létrán való lemászással és a zuhanásérzet előidézésével, és különös volt, mindent hangosabban és torzultan hallottam. Utána a kötél módszerrel nagyon erősen a cél felé közeledtem, amikor berontott (este 10-kor) a testvérem a szobába én meg őrülten felriadtam. Azóta nem sikerült ugyanezt elérnem.
Nekem egyik napmajdnem összejött, de bepánikoltam; a légzésem iszonyatosan felgyorsult és veszettül vert a szivem, úgyhogy Inkább leállítottam, mert nagyon féltem. Utána még egy darabig reszkettem is az ijedtségtől. Mindezek ellenére próbálkozom tovább, de nem sikerült egyenlőre hasonló állapotba jutnom mint akkor néhány napja.
Akkor néhány napja a testem megfeszült + zuhanás érzése és egészen furcsak mentális állapot. Közel járhattam, de nagyon ilyesztő volt. Remélem, hogyha mégegyszer összejön képes leszek nyugodt maradni.
A ma hajnali félálomban bóbiskolás és tucatnyi hamis ébredés között végre sikerült egy kb félperces gyenge tudatos álom. A szobámban "ébredtem", az tűnt föl, hogy nyitva az ajtó, pedig zárva kéne lennie. Hát fogtam magam, és két szobával odébbúsztam a levegőben, majd ki az ablakon. Éjszaka volt, szép kivilágított épületeket láttam, de csak részben valóságosakat. Volt úgy, hogy csak egyetlen épületet láttam, sötét háttér előtt.
És végre megvolt az első alvási bénulásom is, legalábbis azt hiszem, de lehet, hogy csak közvetlenül ébredés előtt álmodtam az egészet. A jobb kezemet próbáltam fölemelni, de csak úgy 15 másodperc múlva sikerült. Addig viszont mintha gyenge, többszörös szellemképeken láttam volna a kezem fölemelkedését. Ezt azonban "lopta" az agyam: ugyanilyen többszörös szellemképeket láttam egy tegnap megnézett, tá-ról szóló youtube-videón.
Az előző napi élmények egyébként nagyon erősen hathatnak az álmokra: múlt héten egy tíz másodperces hamis ébredést úgy lepleztem le, hogy az ágyam melletti digitálisóra caak a két pontot mutatta, számokat nem. Aznap néztem meg a Waking Life-ot, amiben állandóan az óra volt a jel.
Ezzel a technikával (elalvás előtti, tá-val kapcsolatos információszerzés közben látott elemek) akár új alkalmi álomjeleket is be lehetne "programozni" magunknak.
Viszont fontosnak éreztem, hogy tudatosítsam azt, hogy fekszem illetve valamilyen szinten elképzeljem az álomkörnyezetemet, hogy így kerüljek be az álomba ahogy elképzelem magam. Most ahogy visszagondolok, a múltkor amikor a szemmozgás közben azt képzeltem, hogy forgok, akkor a levegőben lebegve találtam magam, szerintem nem véletlenül. Egyrészt ezek a vizualizációs technikák a szemmozgással együtt használva segíthetik a TÁ-ba merülést, ráadásul úgy tűnik hatással vannak arra, hogy hogyan kerülsz a TÁ-ba.
Nekem most másodszorra jött be ez a technika és mindkétszer valamilyen vizualizációs módszert is használtam.
Ma a szemmozgatós módszert próbáltam félálomban. Miközben csináltam, azt képzeltem, hogy háton fekszem egy ágyon és a szemem a plafonon jártatom. Ettől azt vártam, hogy majd egy szobában találom magam, háton fekve az ágyon.
Pár másodperc múlva meg is történt; a volt vidéki házunk ágyán feküdtem, sötét volt, de aztán hirtelen kivilágosodott. Megpróbáltam könyvek címeit elolvasni, de zagyvaságok voltak odaírva, pedig már előfordult, hogy álmomban olvasható, értelmes szavakat láttam.
Kimentem az utcára, külön figyeltem rá, hogy ne fixáljam a tekintetem, de ez az álom is kb csak 1 perces volt. Nem foghatom arra, hogy nem szoktam meg eléggé az álomkörnyezetem, hiszen egy percig mászkáltam, vizsgálódtam.
Az utóbbi négy napban, minden nap volt TÁ-m kb egy percesek mind..
És milyen igaz... azt hiszem, most két évnyi gondolat-folyamot, amit felgyűjtöttem, sikerült most rendszereznem... :/ Ez hasznos volt, 1001 :) Jó, hogy belinkelted, én személy szerint köszönöm :)
