Sziasztok! Nagyon szeretném megtudni, hogy mi a címe annak a számnak ami a következo TV2-es Bridget Jones Naplója elozetes háttérzenéjeként hallható, vagyis az a gitárzene. ELORE IS NAGYON KÖSZÖNÖM!!!
Egy újabb példa az "érdekes filmzene-ambivalens érzéseket keltő független film" kategóriában. Years of the dog (Kutya éve). A port.hu még nem is tud róla... :o) Ez az a film, ahol a részletek lényegében mindegyike abszolút rendben és helyén van, a film_egésze_ viszont pláne a végével meg a "mondanivalójával" egy hatalmas kérdőjel számomra: a trivialitást meg a sematikus kaptafát sikerrel kerülte el, de talán túlságosan is. A filmzene számomra az elején 'csak' kellemes szól a végefelé már vannak jól eltalált témák is.
Újabb szenzációs filmcsemege; hangulatilag remekül hozzáillő, míves kidolgozású, számomra egyéni hangvételű, nagyszerű filmzenével:
Nagyon jó kis 'filmes' film -> pompás, feszes forgatókönyv csavarokat sem nélkülöző történetvezetéssel és finom verbális humorral a nagyon jól megírt dialógusokban, századeleji érzékletes hangulatfestés, -színek, remek színészek, külön említést érdemel a bájos főszereplő hölgy, és az egészet összefogó impresszív rendezés. Ez így együtt - azt gondolom - igazán alkalmas a néző elvarázsolására, összkomfortos élményt nyújtva. Hamisítatlan mediterrán filmcsemege a nagy hálivudi filmáradat közepette.
igen-igen... A "nekem tetszett" mondatot a zenére értettem, nem a cikkre:)köszsönöm szépen! A tanácsokat továbbra is szívesen fogadom. És aki érez magában affinitást,h írjon, és valamennyit ért is a zenéhez, az nyugodtan kopogtasson nálam. radicsadi@freemail.hu.
következő cikk valszeg a 3:10 to Yuma vagy az Eastern Promises lesz. Kinek, hogy tetszett ez a két zene?
A "romantika" szót, mint korstílus (19.sz) használtam, nem hétköznapi értelemben. Valóban ez nem mindenütt elég egyértelmű, erre a jövőben jobban odafigyelek:)
Nagyon jó cikk, köszi, hogy belinkelted. Érdekes, hogy a szerző, folyamatosan romantikáról ír. Pedig én ezt a Büszkeség és balítéletnél éreztem csak ennyire egyértelműen. Nekem Debussy jutott elsőre és nagyon eszembe az Atonementet illetően (Claire de Lune-től függetlenül is). Szerencsére ez azért nem befolyásolja az OST-album élvezetét.
:oDD Bocsásson meg, hogy kinevetem pláne, hogy én is csak kisebb-nagyobb szünetekkel olvasgatom a topikot, igaz azt vagy 4 éve. Mellbevágó a hozzászólásmennyiség, tény. Ahogy az is, hogy nem csak erről az egy könyvről esik szó arrafelé, hanem Austen minden könyvéről, azok megfilmesítéseitől, kritikákról, a szereplők egyéb filmjeiről, irodalomról és kultúráról általában stb. Na meg az ottani hölgyek és urak is szeretnek bőbeszédűen nyilatkozni. Így már talán érthetőbb.
Publikussá teszem egy kicsit a mélcímem, ha már ílyen szépen kér.
Itt az index.hu-n ~18.000 hozzászólásnál tud tartani egy ilyen szaktopik? Remélem a könyv folytatásának nincs még ennél is nagyobb topikja. :o)
Egyelőre nem is tudom hogy álljak a kérdéshez. Ha 200 hozzászólás lenne, még neki is ugranék elolvasni. De 18.000 hozzászólásnak a kivonata is rettenetes mennyiség. Pláne monitoron olvasva.
Tény, hogy a P&P rendkívül szórakoztató és lebilincselő. Engem lepett meg legjobban, annó, először. Mondhatni kötelező darab, annyi beszélgetnivaló van róla. Mondjuk 18.000 hozzászólás.... Nem tudok napirendre térni felette.
>>>>>>>>> Nálam azért kerül előkelőbb helyre a P&P zene, mert sokkal életvidámabb. Az Atonementtől összefacsarodik a szívem, azt meg nem mindig jó újrahallgatásokkal hosszasan performálni. >>>>>>>>>
Ez tökéletesen így van, bár a performálni-t nem biztos, hogy (helyesen) értem (de az egyetértést ez nem befolyásolja :o). De azonban ellenben a felvetés veleje lényegbevágó, ennélfogva komolyabb & nagyobb elemzést igényelne -> kár, hogy ezt most a minél nagyobb teljesség igénye miatt nem tudom abszolválni. :o(
PS: Sajnálom, hogy kiskegyednek nincs e-mail címe, és a publikus linkre kattintva is megmarad az információ-éhségem, ha esetleg tetszik érteni mire gondolok... ;)
Az Atonement tényleg nem egy habkönnyű esti kikapcsolódás. De megéri rászánni az időt, jók a színészek, gyönyörű a fényképezés, a vége meg... nagyot üt. A magyar címe borzasztó, mintha a két legismertebb Austen regényre akarták emlékeztetni a népet. Pláne, hogy Knightley főszereplője volt a legutóbbi mozifilmes P&P-nek... Habkönnyűnek inkább az indiai P&P-t (Bride and Prejudice) ajánlanám. Zenéstül.
Nálam azért kerül előkelőbb helyre a P&P zene, mert sokkal életvidámabb. Az Atonementtől összefacsarodik a szívem, azt meg nem mindig jó újrahallgatásokkal hosszasan performálni. De teljesen meg tudom érteni, hogy kend még a rabja.
A főgonosz kötözködik, az úrihölgy megbocsájt. :o)
>>>>>> A filmet is tetszett látni? >>>>>> Egy kicsit halogatom még. Az alapsztori, annyira azért nem dob fel, meg érzem, már csak a zene alapján is, hogy ez a film nem lesz egy habkönnyű esti kikapcsolódás. :o)
>>>>>> Egyetértünk, az írógép hangja nagy húzás volt, nekem is új volt. Jó kis score, bár nálam a Pride&Prejudice jobban bejövős tőle. >>>>>> Azóta, hogy már nem is tudom hányszor hallgattam a teljes albumot, képtelen vagyok napirendre térni az írógép felett. Nem tudom mennyire "jó" ötlet, de nálam hatalmasat ütött, bele a szívem kellős közepébe, mindenféle érzelmi hullámokat elindítva. :o)
>>>>>> Jó kis score, bár nálam a Pride&Prejudice jobban bejövős tőle. >>>>>> A két filmzene nálam úgy aránylik, mint Beethoven 4. & 5. szimfóniája. Én sokakkal ellentétben nagyon szeretem és nagyra értékelem a 4-diket. De azt objektíve el kell ismerni, hogy az 5. monumentálisan nagyot szólt. (Most eltekintve attól a félrevivő hatástól, hogy az utóbbit unásig játszották már a szerte a világban)
>>>>>> Austen, ha kérhetem. ;o) >>>>>> Mea Culpa szegény fejemnek. Egyetlen mentségutánzatot tudok felmutatni: ugyanekkor egy másik (szakmai) topikban (még sokkal nagyobbat hibáztam)
>>>>>> A Brothers Grimm-et is érdemes meghallgatni tőle. >>>>>> Ehhez előbb túl kéne már lendülnöm az Atonementen. :o)
>>>>>> Jut eszembe, asszem kegyelmeddel beszélgettünk még régen az új Jane Eyre-ről. Tetszik tudni, hogy Andrew Davies (nem tudom mi ütött belé) háromrészes sorozatban újraforgatta a Sense and Sensibility-t? >>>>>> Hát hogyne emlékeznék. Sajnos nemcsak filmnézésben, de még infóban is el vagyok maradva. Pedig nagyon szeretem olvasni nézni a vonatkozó tárgyú műveket.
Jut eszembe, asszem kegyelmeddel beszélgettünk még régen az új Jane Eyre-ről. Tetszik tudni, hogy Andrew Davies (nem tudom mi ütött belé) háromrészes sorozatban újraforgatta a Sense and Sensibility-t? Teljesen feleslegesen. Mindössze hozzárakott pár - az Emma Thompson-féle feldolgozás bieder felfogásához képest- "durvább" jelenetet (láthatjuk amint Willoughby elcsábítja majd elhagyja Miss Williamst, a párbaját Brandonnal), amúgy egy az egyben ugyanazt láthatjuk, annyi különbséggel, hogy a színészek legtöbbje rossz választás volt: Willoughbyról rögtön látszik, hogy kujon, Brandon malacképű, Marianne nem elég szép. Kivéve, hogy találtak a sármos Edwardot, aki nem pislog folyton mint Hugh Grant anno.
A filmet is tetszett látni? Érdemes. Egyetértünk, az írógép hangja nagy húzás volt, nekem is új volt. Jó kis score, bár nálam a Pride&Prejudice jobban bejövős tőle.
És akkor már egy füst alatt meghallgattam a "Büszkeség és balítélet" Jane Austin adaptáció (ha jól sejtem nem BBC-s hatrészes, hanem az újabb keletű egészestés mozi) Dario Marianelli-féle filmzene változatot. Pláne, hogy rendelkezésre állt kotta is :o)
Hát mit mondjak. Megjegyeztem a zeneszerző nevét! :o) /Még ha az Atonement filmzene jobban bejött nekem/
Káprázatos, utóbbi idők egyik legizgalmasabb, nagy formátumú (zongora, nagyzenekar, kórus) filmzenéjébe botlottam. Ráadásul rövid időn belül a második film (Krumplirózsa után), ahol Debussy Claire De Lune-je zsenálisan kap értelmet.
Vágy és vezeklés (Atonement), a könyv és film címe, elég jelentős marketingkampányt kapott mindkettő, ahogy én láttam.
A filmzenét Dario Marianelli jegyzik, akinek a neve az itteni topicban, a legutóbbi 500 hozzászólásban háromszor szerepel (más filmek kapcsán).
Biztos sokan vitatkoznak velem, de az írógép hangjának ilyetén módon történő filmzenébe (Soundtrack album) építése, nekem új volt, és az semmi, de tetszett is. :o)
A legelső 1:45 perces nyító tétel - Briony - azt gondolom kötelező darab a fanatikusoknak. :o) A helyenként elvont, de azért következetesen keretek között maradó impresszionista közel egyórás muzsika, olyan könnyen azért nem befogadható elsőre szerintem. A számomra fantasztikus vezértéma többször bukkan elő telitalálat módon, azt még nem sikerült megállapítanom a magam számára, hogy a szerző mindent kihozott-e belőle. Ezért is muszáj olykor végtelenítve hallgatni... :o)
színes feliratos brazil-portugál-francia-olasz filmdráma, 103 perc, 1959
rendező: Marcel Camus író: Vinicius De Moraes forgatókönyvíró: Marcel Camus, Jacques Viot zeneszerző: Antonio Carlos Jobim, Luiz Bonfá operatőr: Jean Bourgoin vágó: Andrée Feix
szereplő(k): Breno Mello (Orfeusz) Marpessa Dawn (Eurüdiké) Lourdes de Oliveira (Mira) Léa Garcia (Serafina) Ademar Da Silva (Halál)
Sziasztok.Talán már irtam ide nemtudom.A TÖKÉLETES KATONA(Universal Soldier) 1 filmzenéi nincsenek meg valakinek?Jean Clude Van Damme és Dolph Lundgren játszott benne.A zeneszerző egy bizonyos CHRISTOPHER FRANKE.Már mindenhol vadásztam erre a zenére de ezidáig sehol se akadtam rá.Nagyon megköszönném ha valaki tud segiteni.Köszi.Sziasztok.
Kösz a segítséget,de sajnos nem jutottam előbbre pedig vagy egy órát szörföztem utána.Konkrét dolgot nem találtam.Nincs valami ötleted honnan tudnám megszerezni a számot?
Szerintem, ezt keresed, gondolva abból, hogy francia és 9,23-as az átlaga :o) BTW, ha igen, akkor egyrészt szellemes, szvsz, a magyar filmcim választás, másrészt Michel Legrand a film zenéjének szerzője, aki azért nem kis név.
Egy kis segítség kéne aki tud légyszi írjon.Egy francia tévéfilm zenéjét keresem,kb a 90 es évek elején ment a tévében.A magyar címe vágyrajárók volt.Egy társkereső klubbról szóló vígjáték volt.Már a film eredeti címe is nagy segítség lenne.Előre is köszönöm.A másik amit keresek a polip című sorozat főzimzenéje ennio morriconétól.
Ez az egy szám kéne már csak a polipbol de egyszerűen nem találom sehol.Állítólag ki sem adták,de én ebben nem hiszek.Előre is köszönöm.Üdv
Keresem az Őrölt stone - 2008 a patkány éve című film egyik soundtrackjét amely a Ready to Die/Nights in White Satin címet viseli. Ez a 10. zene a soundtrack cd-n
