Keresés

Hogy elmondjak minden nap néhány imádságot, az hasonlatos a böjthöz, sőt összekapcsolódik vele

Hiszen a böjtre úgy tekintek, könnyen tehetném, de mégsem teszem

És ahogyan nem teszem, úgy múlnak a napok, évekké válva

Pedig a böjttel igen jót tennék magamnak, felállása az a testemnek a földről

És igen megsegíteném az egészségemet, mégsem az egészségemért tartva 

Koplalni könnyen koplalok a testemért, egészen más Érted böjtöt vennem

Nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik

És a böjtre jellemző a rendszeresség

És megtartása akkor is, amikor alkalmatlan arra az időm

Igazából amikor böjtölök, avval teremtem meg magamnak a talajt az imádságra, a szívből jövő imámra

Nem a nyilvánosságnak mondva, sokkal inkább rejtve, Hozzád menve

És ha feláldozom az imának a hajnalt, a hajnalokat, ó, milyen sokat kapok

Hiszen amint megyek Hozzád, úgy jössz hozzám

Olyan lesz az imám, mint egy friss légáramlatot hozó fuvallat

És ha ebben teszem, ha a szív egyszerűségében teszem, akkor részemmé válik az imádság, olyanná válik, ahol szeretek, hiszen oda kerülök, ahol szeretsz

Igen, könnyen elgondolom, hogy könnyen tehetném, hogy az imát tehetném, ha pedig megteszem, olyat találok, ahonnét nem akarok eljönni, mert ott igen szeretek, Veled szeretek

És az természetes, ahhoz, hogy oázist találjak, ahhoz át kell kelnem a sivatagon

A Világosság kinyilatkoztatja önmagát, de a sötétség ellenáll, és nem akarja befogadni a világosságot

A Világosságot a világosság fogadja be, miközben a sötétség szenvedteti a sötétséget

A világosság felülemelkedve lép, a sötétség süllyed

Ugyan mért nem akarja befogadni a sötétség a Világosságot?

Nyilvánvalóan nem a világosságért, hanem a sötétségért

Pedig egyetlen gondolat sincs, ami ne lenne feljegyezve

Sokkal inkább mindennek az az útja, hogy kitudódjék

A világosságot meg egyenesen gyertyatartóba teszik

A világosság tükröt tart, a sötétség meg elbújik

Erőszakkal hadakozik a sötétség, miközben menekül

Amit cselekszik a sötétség, az máshogyan nem történhet meg, csak gyűlöletben

De ahogyan nem érti meg a világosság lényegét, úgy a sötétség lényege is rejtve marad a számára

A Világosság ha akarná, elé léphetne a sötétségnek, de az nem azt eredményezné, hogy fellélegezne a sötétség, és elhagyná a sötétséget, hanem még jobban elmerülne a félelmében, és a gyűlöletét ápolná

A sötétség hímes tojás, és aszerint kell vele bánni

Akiben van már egy csöpp világosság, ahhoz már lehet világossággal menni, akiben a sötétség az úr, ahhoz majd jár a sötétség

Világossággal járni az a könnyű, és rövid út, sötétségben járni, az kanyargós úton járni, és az hosszadalmas és fájdalmas

Ha el akarom utasítani a sötétséget, akkor már kaphatok egy fényszikrát

Könnyen jár a gondolat, a tiszta cselekvés eredménye tanúság

Amilyen mértékben megállok a sötétre, olyan mértékben láthatom meg a világosságot

Aki nem akar hallani, ne halljon, részesüljön az akaratában, hogy felsírhasson

Aki hallani akar, az cselekedje a tisztát, és részesülni fog

Ha rábólintok a világosságra, de nem jövök ki a sötétségből, a világosság tehetetlen velem szemben

Ha gondolatok nélkül maradok, magam akartam gondolatok nélkül

A bölcsességet a sötétség is szeretné, ezért állítja, hogy bírja

Ott van a bölcsesség, ahol szeret a Világosság

Amint van a nappal a naptól, úgy van a bölcsesség a Bölcsességtől

Mindenben ott van a lelki kifejezés

És mindenben ott van a felismerés lehetősége

Ha pedig a Kegyelem megszentel engem, akkor a jelenlétéből mutat

Engem mutat magamnak

Nem úgy, hogy rám olvas, hanem mutat

És elég bajosan vagyok, mert a Kegyelem jelenlétében magabiztos lettem, holott azért jött hozzám a kegyelem, mert még üres a tarisznyám

Ha nálam járt a Kegyelem, nem akarok Tőle elszakadni, hanem inkább még jobban közeledni Felé

Tisztítva gondolataimat, beszédemet, és a lábam útjait

És nem a testemnek kell ehhez nekem erőt adnia, hanem éppen a lelkem erejével a Lelkedben, kell átszellemesíteni a testemet, ügyelve testem egészségére

Kiküzdve, és nem ajzószereket használva, hiszen abban a fordítottja történik, megfordított sorrend történik

A kávé nem embernek való, hanem állat táplálékának való

Pont azt veszi el, hogy győzzek

És minden más ajzószerek sem embernek való

Hanem a tiszta búzakenyér, különösen a hozzáadott élesztő nélkül, a kovászban jelenlévő tejsavbaktériumok, és természetes erjesztő törzsekkel kelesztett tésztából készült kenyér a csodálatos

És a vaj, a sajtok, a tej, és a tejből készült termékek, a méz az egészségesek, és a méltók

Hiszen jelenlétedben méltóvá kell válnom az étkezésemben ugyanúgy

És ha tehetem, böjtben erősödve

Legyőzve a testemet, és egyben kiemelve a testemet

 Mikor valaki megbetegszik, és gyógyszert szed, hogy meggyógyuljon, ha hisz abban a gyógyszerben, amit beszed, mégha nem is annyira hatásos, akkor is jobban hat a gyógyulására az a gyógyszer, amiben hisz

És ha valaki egy igen hatásos, és jó gyógyszert szed is a betegségére, de nem hisz abban, hogy az meggyógyítja, lehet, hogy nem is fog meggyógyulni

Hogy az legyem a hitem, hogy Te mindenben kiszolgálsz engem, és ne kelljen semmit se tennem az üdvösségemért, az a hitem egyedül hagy engem, magányossá teszem magam abban a hitemben

Más akkor a hitem, mint amit a hitemnek gondolok

Hogy azt gondoljam, hogy betű szerint beszélsz, az nem teszi a Lélek mondanivalóját érthetővé

Ugyan majd akkor azt gondolom, értem, holott azt értem, amit érteni akarok

Ugyan az van, mást kérek, mint amit gondolok, hogy kérek

Hogy az egyiket felveszik, a másikat a sorsára hagyják, az azt jelenti, mindenkinek kiteljesedik az akarata

Ha pedig magához emel a Lélek, és ha abból visszatérek a test értéseihez, akkor kénytelen engem a sorsomra hagyni, az akaratomban hagyni, ami küzd a haláláért

Ha nem akarok érteni, nem is fogok érteni, többnyire azért nem akarok érteni, mert átérzem, hogy ahhoz tennem kell

Ha bárkit letámadok, azt is lássam, Jézust is támadom

Ha bárkit megvédek, Jézus védelmére keltem

Nagy dolgokban könnyen értenék, kis dolgokban nehezen értek

Szeretnék nagy dolgokban érteni, de amíg a kicsikben nem értek, a nagyokban is csak test szerint értek

Úgy szeretném, hogy egyszer hű vagyok, majd az a hűségem kitart

De az nem úgy van

Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű

Abból indulok, más az, amit szeretnék, és más az, amit Tanítasz

Ha azt teszem, amit Tanítasz, majd abból az lesz, hogy úgy szeretem, amint Tanítasz

Először testi akaratom ellenére teszem a tisztát

Mert nem az a tiszta, ami könnyen megy, hanem az, amit nehezen tudok magamtól megtenni

Mert tisztaságban tisztának lenni, nem nagy érdem

Ha elhatározom, törekszem a tisztaságra, majd azt akkor is meg kell tennem, amikor minden le akar arról engem beszélni

És az nem a mások feletti győzelmem, hanem éppen a magam felett aratott győzelmem

Ha a lelkem legyőzi a testi akaratomat a tisztáért, majd amikor részesülök, majd a testem is örvendezni fog, hogy megteszi a lelkem akaratát a tisztáért

Amíg magamat nem győzöm le, addig az akaratom sem kíván Téged

És ez a nagy elválasztó

Lélek vagy, ha lelket az akaratodban kérem, az meglesz

Lélek vagy, ha testet az akaratomban kérem, az a vakságom

Két akarat küzd bennem

Az egyik megtörténik, a másiknak is megtörténik a vonzása, de nem úgy, ahogyan gondolom
Ha Lélekben állok, akkor látok

Ha magamban állok, semminek sem látok a mélyére

És adod a Szavadat, hogy lássak

Isten országa olyan, mint egy mustármag

Isten országa, olyan, mint egy kovász

Isten országa, olyan, mint egy kincs, amit ha valaki megtalál, mindenét eladja, hogy megszerezze

Ha pedig így van, akkor bolond lennék a saját testi halálomra várni, hiszen nem azt mondja az Írás, hogy az égben

Hanem azt mondja, szerezd meg, és vidd magaddal az égbe

És nem azt mondja, hogy semmivel sem bírok, hanem a liszttel bírok

De a liszthez ugyan hiába keverhetem a hamut, és a mustármagot is hiába ültetem a hamuba

Ugyan öntözhetem a mustármagot, ha hamuba ültettem, kiégetem

Már nem tartozok a kényszerhez, de még nem tartozok a szabadsághoz

Már elegem van, hogy ne tartozzak a kényszerhez, de még nincs elegem, hogy a szabadsághoz tartozzak

Ha bekevertem a lisztet vízzel, maga is lassan elindul, de mennyivel gyorsabban, és tisztábban indul, ha kovászt keverek hozzá

És mennyivel jobb lesz az eredmény, ha jól meggyúrom

Bírok valamivel, ami még nem élet, de már nincs köze a halálhoz

Amivel bírok, ahhoz hozzá veszek az életből, és amivel bírok, az maga is része lesz az életnek

Elkezdem a szívemmel, és folytatom az értelmemmel, hogy a gondolataim megtegyék az érésemet

Hogy azáltal, hogy a gondolataim is megtelnek élettel, a kezem és a lábam útjai is megteljenek az élettel

És testem halálakor nem felemelsz, hanem ha már felemeltél a testem életében, akkor a testem halálakor átemelsz

Vagyis ahol vagyok, ott lépek

Ha élek, akkor életbe lépek, ha halott vagyok, nem léphetek az életbe, hiszen csak az léphet az életbe, aki már él

Tehát nem megvárom a paradicsomot, hanem építem, hogy beléphessek

A test önmagában mindig szűkít, és altat

A szeretet bővít, és egybe von

Mint ahogyan egy csipet só elég egy egész kenyérbe

Te hozod az édeset, magam meg eldobom magamtól a keserűt

Hiszen az Isten országa, édesebb a méznél, jó illatú lépes méznél

Szavad a kovász, vagy bekeverem, vagy csak nézem

Ha csak nézem, nem lesz a lisztemből megdagadó tészta

Jobb nekem birokra kelnem Veled, a magam igazát bizonygatva, minthogy ne történjem velem semmi

És nem azt teszem, hogy vizsgálódás nélkül befogadom, hanem azt fogadom be, amiről meggyőződtem, hogy igaz

Ha pedig azt gondolom, ez mentesít attól, hogy belépjek, éppen nem mentesít, hanem felkér, hogy vizsgáljak

Mint ahogy az, hogy az a bűn, amit bűnnek érzek, az sokkal szigorúbb, minden törvénynél

És sokkal enyhébb, mert ha ahhoz tartom magam, akkor nem jön a törvény hozzám számon kérni, hanem az Irgalom fogad

Hiszen megkértem a szívemet, hogy legyen a jó mérlegem

És megérzem az édességedet, ha befogadom a szelíd vezetésedet, amit a szívemre helyezel

És más nem érezheti az édességedet, csakis az élő

Az, aki figyel, azaz felvállalta az alázatot

Az alázat az, ami beengedi a kovászt a lisztembe, és vizet enged

Medjugorje, 2018. november 25.

 "Drága gyermekek! Ez a kegyelem és az imádság ideje, a várakozás és az ajándékozás ideje. Isten önmagát adja nektek, hogy mindenekfelett szeressük Őt.

Ezért, gyermekeim nyissátok meg szíveteket és családjaitokat, hogy ez a várakozás imádsággá és szeretetté, de különösen ajándékozássá válhasson. Gyermekeim, én veletek vagyok, és arra buzdítalak benneteket, hogy ne mondjatok le a jóságról, mert gyümölcsei messzire látszanak és hallatszanak. Ezért haragszik az ellenség, és mindent felhasznál azért, hogy elfordítson benneteket az imától. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Az Úrnak mindegy, hogy szeretetből szeretetbe, vagy fájdalomból szeretetbe

Ha elutasítom a takarót lázálmomban, és kitolom a szenvedésem idejét, amikor majd rám kerül a takaró, majd megérzem a melegét

Csak az élet tud adni életet, mikor a házad életre kel, akkor képes

Mikor elutasítja a takarót, még nem képes

Felkínáltad neki a meleget, vagy elfogadja, vagy marad a hidegnél

Nem olyan könnyű elfogadni a segítséget, az biztos, ha megmelegít a takaróm, és jólesik, már nem engedem magamról lehúzni

A betegnek orvosra van a szüksége, az egészségesnek, hogy szeretetet adjon

Ha szeretetet adok, egészséges vagyok

Mit akar a szülő a gyermekének, a könnyebbet

Az okos szülő lenyeli a könnyeit, amikor látja a gyermekében, hogy a fájdalmasban akarja

Beszélt, most vár, hogy ismét beszélhessen

Kínálta a meleget, most várja, hogy a hidegtől remegő kéz, kérje a meleget

Ha kiutasítok mindenkit a betegszobámból, várhatom, hogy ki igazítja meg a takarómat

Ha tüskés vagyok, mért is vagyok tüskés?

Ha mosolygok, ha szívemből mosolygok, mosolygó arcok fogadnak, ha acsarkodok, elforduló arcok fogadnak

Mért van az, ha az közelít hozzám, akit semmire sem tarthatok, semminek vette magát, azért tartom semminek?

Jobb, ha a tükörbe nézek

Isten jelenléténél nincsen számomra tisztább tükör

Rám olvassa azt, amiben semmibe vettem magamat

Ami elmúlik, nem tarthatom többre, mint semmi

Ha szívemből fakadó mosolyt adok, akkor adtam valamit

Nézd a szemeket, amint a mosoly mosolyt fakaszt

Védelmezd azt, amit valamire tartasz, a takarót kínáló kéz, még tartja a takarót

Ellenállok, nehogy megmeneküljek

Ha nem akarom melegben, mért ne nézzek körbe, hogy meglássam a hideget

Aki befogadja a meleget, az lángol, mért fáj neked, hogy lángol?

Mosolyogna is, ha engednéd, hogy rád nézzen

Mit tesz az anya először a betegszobában, az első dolga, hogy szellőztet

Mégha hideg is a becsapó szél, jólesik a meleg takaró alatt

Mikor gonoszságot mondotok, mikor gonoszságot cselekszetek, mikor a kezetek és a lábatok gonoszságot művel, akkor elüldözitek magatok mellől a Szentlelket

Száműzitek magatokat, meg ne segíthessen titeket

És ugyanez történik, amikor gonoszságot gondoltok, mert a gondolatotok, az akaratotok

És nem úgy van, hogy akkor is magatokhoz hívhatjátok, hanem csakis bűnbánatban közelíthettek Hozzá

Minden bűvészmutatvány hatástalan, egyedül a szív tisztaságra törekvése a hatásos

Helyet készítve a Számára

Előttetek a felelősség

Hogy megtalálva, viselje a terheteket, a felelősség terhét

Levetve a súlyt, amit a felelősség adott

Aki meg nem törődik a felelősséggel, és száműzi magától a Lelket, az magát száműzi a hasonlóba

Hogy megtudja önmaga valóját, hogy felismerhesse önmagát

Egy pont vagyok a világban, mégis mint tér vagyok a Lélekben, mikor magához emel a Lélek

Nem magamtól, hanem a Lélektől

Mikor Jézus elaludt a bárkán, és vihar támadt, a Benne lévő Lélek figyelte az apostolokat, mikor siessen a segítségükre

De az apostolok megrettentek, és felébresztették Jézust

És a Lélek arra várt feléje forduljanak

És az a bárka, lehet mondani, a nemzedékünk

És a vihar, a föld földje

A lelket maga lényegétől sanyargató

Csodát tettél a viharral, hogy erőt, és felismerést önts az apostolokba

Hogy felismerjék, Ki van köztük, hogy a lényegében ismerjék fel Krisztust

És hogy a későbbi idejükben legyen bennük a felismerés

Hogy legyen erejük a Lélekhez fordulni

És a nemzedékünknek legyen ereje, felismerni, Ki van köztünk, a testnek láthatatlan formában

Mert a vihar jön, és senki sem kerülheti el, hogy jöjjön

Mert az a lénye a föld földjének

És mit teszünk, menekülünk, hogy kikerüljünk a viharzónából

De nem sikerül, nem sikerülhet, mert úgy jön a vihar, hogy sehova sem tudunk ellene betérni

És akkor azt tesszük, elfordulunk a földtől, és felvetjük a szemünket az égre

De mégha meglátjuk, az önmagában nem lesz a segítségünk

És akkor az utolsó kétségbeesésünkben befordulunk a csendbe, és nem fog kilökni minket magából

Mint ahogyan egykor várta a Lélek az apostolokat, most ugyanúgy vár a szívünkben rejtőzködő isteni szikra, hogy átadja a segítségét

Egykor csodákat tettél, hogy legyen ereje az apostoloknak a csendbe fordulni

De ezt elvetted, a csodákat elvetted, ne váljon gátjainkká, és helyette kiárasztod a Szavadat, hogy Téged találjunk meg a szív egyszerűségében

És ahogyan a vihar elcsendesül egy intésedre, úgy megtaláljuk a békénket a békédben

Feltalálva, a föld nem úr többé

Ha felnézünk az égre az még nem ment meg, hanem ha elmerülünk a szív egyszerűségében, akkor felemelkedünk az égbe

És hogy felnézünk, vagy belépünk, az kettő

Ugyan mit tesz egy apa, amikor a lánya valamire kéri, amikor kér az apjától valamit

Az lehet, hogy körbejárja a kérést, akkor is, ha maga körül meg kell fordulnia

De megcselekszi, addig nem nyugszik, amíg meg nem cselekedheti

És a mi Atyánk sem tesz másként, sőt, amit hittel, és igazságban, elérve a Szellemedet a lányod kér, nem tesz más, sőt nem tehet másként, és megcselekszi

Egykor feltámasztottad a halottakat, amikor hittel kérték, ma pedig feltámasztod a szellemi halottakat, ha hittel kérjük

És senki sem az életből jött, hanem a halálból, csak az támadhat fel az életre, aki halott

És a halálból kell jönnünk, hogy kitudódjék az akaratunk

Aki pedig feltámadt, az egy az Atyában, egységbe kerül az Atyával a Fiúban

És az képes a feltámadásra, aki a testvérében is eggyé válik

És nem úgy van, hogy egyszer, hanem ha feltámadtam, akkor egységben maradok

Mert abból táplálkozom, Aki bennem egy, mert beléptem Hozzá, és befogadott az életbe

Aki pedig él, az egységet alkot

Igen, ahogyan figyelmeztetsz, ahogyan azokat figyelmeztetsz, akiket szeretsz

Legyetek egységben egymással, hogy így velem is egységben lehessetek

És akkor mondod, csak az én házam után sóvárogjatok, és én majd gondot viselek a házaitokra

Az egység a szívekben jön létre, és önmagában tanúsít, mert az tanúsít, Aki jelen van, és élő, és a kérése bevezet az életbe

Megmutatva a hitünket, életre keltesz minket

Isten Szava örök érvényű, és igaz

És a világmindenség minden pontjára vonatkozik

És magamra is vonatkozik, akkor is, ha nem értem

Ha nem értem, az magam miatt történik

Mert magamtól nem látom azt, amit nekem mond

Mert ha úgy fogom fel, hogy az nekem szól, mint ahogyan rám is gondoltál, amikor kimondtad, akkor az elvezet a megszentelődésemhez

Mint ahogyan most is eléd lett rakva

És azon jó, ha gondolkodom, mit hoz nekem a megszentelődés

Nyilvánvalóan nem földi kincseket, hanem örök érvényűeket

Hogy ragyoghassak az égben

Olyan mértékben, ahogyan befogadtam a Szavadban felém irányított akaratodat

És az többnyire nem úgy jön, nem úgy jön az értelme, hogy alkalmas időmben, hanem éppen az alkalmatlanban

A bölcsességgel meg törődök

Mert a bölcsességnek kell vezetnie a szeretetemet, és a bölcsességnek kell vezetni az erényeket

Mert az erényeknek, és a szeretetnek is van jó mértéke

Mert a túlzás az elégeti a jót

Ha a szeretetemet túlzásba teszem, akkor azzal vétkezem

Ha Istent mindenek felett szeretem, azzal nem vétkezek

Azzal szeretem az Istent, ha mindenben megkeresem az arany utat

Testemről is kell gondoskodnom, és az egészségemet szem előtt kell tartanom

És a lelkem egészségéért is mindent meg kell tennem

Mindig mérlegelve a mértéket

Egyikben sem túlozva, és egyikben sem elhanyagolva

Felvállalva az áldozatot, annak helyes mértékében

Hogy hosszú és boldog életet éljek a Földön, hogy részem legyen a mennyben az örök boldogságban

Mindenben azon vagy, hogy megértesd velünk a szeretet lényegét

Sőt azzal kezdted, azzal kezdted a Tízparancsolatban

Egyszerű, és könnyen megérthető parancsolatokba foglalva

Hogy abból eljussunk, a törvény szívéhez, az új parancsolathoz, az egyszerűen betarthatóhoz

Könnyű azzal megértetni az útját, aki szánt szándékkal átgázol a Tízparancsolaton

És attól kezdve maga felel a sorsa felett, megkapva a vonzás ösztönzéseit a jóra

És könnyű a szentekkel, hiszen fél sorokból is értenek

És engedd meg, hogy panaszkodjak neked

Mert a sem melegekkel, sem hidegekkel nem könnyű, amikor már indulat ébred a szívemben, hogy indulatot ébresszek a szívében

Bálám szamarával könnyebb

Mert aki belefeledkezik a saját akaratába, avval a felkiáltással, igaz vagyok, kitoloncolva magából az Igazat, nehéz megrendíteni az önmagába temetkező hatalmas makacsságában

Pedig arra tanítasz, hogy legyünk szelídek, és elnézők

Hogy ne sértsünk meg senkit

Hogy ne alázzunk meg senkit

Hogy megbocsássunk akkor is, amikor az oly nehéz

Kiárasztottad az értelmet, hogyan lehetünk szentek, és az nem arról szól, hogy megállok két szénakazal között félúton

Sokkal inkább amellé, hogy mit ne tegyünk, megadtad, és megadod, mit tegyünk

Így egészen könnyen elboldogulhatok az Írások útvesztőiben, ami korábban arról szólt, mindenki értsen az akarata szerint, most pedig arról szól, mindenki értse meg a tartalmat

És akiknek mindent megadtál, azoknak megadtad, egyesítsétek Húsvét dátumát

Hogy kis kérés teljesítésére sokat adhass

Te fogod egyesíteni az Egyházakat, de módot az Egyházak választják

Ha egyesítik Húsvét dátumát, akkor a könnyűt választják, a szelídségedben

Hogy az akaratod befogadásában lehess irgalmas

És akik tehetik, hogy részt vállalnak a dátum egyesítésében, ezekben a gyülekezetekben, Jézusban keressétek, és találjátok meg az örömötöket, és sehol máshol

Fényoszlopot rajzolva az égre

Test szerint is van gyermek, és felnőtt korunk, és lélek szerint is van gyermek, és felnőtt korunk

A gyermeket úgy kell tanítani, mint a gyermeket, a felnőtt pedig kezdjen el látni mindent

És ne csak lásson, hanem mint felnőtt lépjen

A gyermeket felébreszti az Irgalom, és bevonja szeretettel

A felnőtt pedig a Bölcsességtől tanul

A gyermek rámosolyog a szeretetre, a felnőtt rámosolyog a bölcsességre

A gyermek lássa meg a felnőtt hitét, reményét, és lássa meg a bizalmát Benned

Ahogyan bízik a korszerinti gyermekkorú a szüleiben, úgy bízzon a felnőtt Benned

Még sokszor előfordul, hogy a test visszakérdez

Majd mikor teljesen felnő, teljesen megbízik Benned

Kiegészítve magam a bizalommal, hogy amit mondasz, és amit cselekszel, és amit megengedsz, hogy megtörténjen, azt jó okkal teszed

Mert mindig az adott helyzetben, a legszelídebben teszed

De a szülő nő fájdalmát nem lehet teljesen elvenni

És az öröme befedi a fájdalmait

És nem fogja azt gondolni, és mondani, nem kérek ebből a fájdalomból

A felnőtt bízik a cselekedeteidben

A felnőtt félelemből nem kérdez

Hanem úr lesz a félelem felett

Megelégedve a töredékkel, abban részt vállalva 

Az Isten törvénye a mindenségben, hogy mindenki a maga akaratában részesüljön

Ezért olyan boldogok az angyalok az égben

És ezért szenvednek annyira a pokolban

És a Föld törvénye is az, hogy mindenki megismerje a saját akaratát

Annak a következményeiben

A Földön jelen van az ég és a föld

Az ég tiszta szeretete, az önmagát másokért feláldozó szeretet

És a föld szeretete, a magamért

És nem maradhat senki tudatlanul

Mert mindenki szembesül a saját akaratával a mások akaratában

Aki pedig a tisztaságot választja a tisztaságért, az szembesül Isten akaratával, és boldog

Aki nem boldog, akinek nincs béke a szívében, az a saját akarata miatt nem ismeri a békét a szívében

Aki nem akarja elfogadni saját magát, a másikban felismerve, az majd a testének a halálakor szembesül avval

Az lesz az égben boldog, aki a Földön is boldog

Istenben van a boldogság, a teljesen felhőtlen

Hogy oda jussak a testem halálakor, ahonnét visszavonja magát az Isten, és magammal találkozzak, az számomra szörnyű

A poklot magamnak készítem elő a Földön, majd amit készítettem, megkapom

A pokol nem az Isten akarata, hanem az én akaratom rajtam, amikor nem törődök a Földön a Tízparancsolat törvényeivel

Ha a magam törvényei szerint élek a Földön, akkor majd a magam törvényeit kapom

Ezért van annyi háborúság a pokolban, mert azok vannak ott, akik hasonlók a pokolhoz

És abban a háborúságban majd alapvetően nem másokat szenvedtetek, hanem magamat

Ha gyilkosságba keveredek a Földön, pokol lesz majd az osztályrészem

Ha bűnbánatot tartok, ha megbánom, és a bocsánatodat kérem, akkor megbocsátasz

De a hozadéka megvan a bűneimnek, és azokat el kell takarítanom

Jóvátételt kell tennem a bűneimért

Ha okos szűz akarok lenni, akkor már a Földön megadom a jóvátételt a tisztaság felvállaló cselekedeteiben

Ha ezt nem teszem, a részemet a tisztítótűzben kell letennem

Nem lehet olyan nagy bűnöm, amit bűnbánatomban, és bocsánatkérésemben meg ne bocsátanál

És a legkisebb bűnöm sem nyer bocsánatot, ha a szám mondja bocsánatkérés szavait, de a szívem nem teszi

Ha félelemből és nem meggyőződésből mondom ki a szavakat, nincs azokban érték

Az akaratom ott van a szívemben, és a gondolataimban

Amit mondok, azt szépíthetem, amit gondolok, az kendőzetlen

De az Isten nem olyan, hogy otthagyna lehetőségek nélkül, lehetőségek nélkül a jóra

És minél kisebb lehetőséggel élek, annak annál nagyobb az értéke

Hiszen a büszke arra vár, hogy olyat mutasson, amit mindenki láthat

Az alázatos, meg keresi a láthatatlant

Ha imádkozom, akkor körbeveszel engem, és a gyűlölet, és a szolgái nem találnak fogást rajtam

Ha imádkozol, akkor Isten szeretete körbevesz téged, és a gyűlölet, és a szolgái nem találnak fogást rajtad

Ha a gyűlölet szolgái nem találnak maguknak ellenséget, akkor egymást fogják gyűlölni

Ha egymást gyűlölik, akkor a kígyó a saját farkába harap

Örvendezhetek, ha elér a szenvedés és a fájdalom, mert az azt jelenti, valami nagyobb szenvedéstől óvtál meg engem

És örvendezhetek, mert akkor lerövidítetted a szenvedésem napjait

És örvendezhetek, mert abban ott van a jóvátétel, anélkül, hogy viselném a bűnbánat szenvedéseit

Ha le akarom rövidíteni a szenvedésem idejét, és meg akarok gyógyulni, akkor fel kell vállalnom a jóvátételt, a bűnbánatban elmerülésemmel

Hogy nem ismerem a bűneim - nem ismerem el a bűneimet, ezért nem ismerem a bűneimet

A lényegében sértődött vagyok, azaz, ápolom a gőgömet

Ha a nagyságomat választom, nincs abban bűnbánat, ha azon kesergek, ami jogos rajtam

Az van rajtam, amit adtam, nem néztem a másikat, ezért nem tudom mit adtam

Abban a sértődöttségemben, hogy jó vagyok, főhetek, de nem történik semmi rajtam, ami kihúzhatna engem a mélységemből

Ha sértődött vagyok abban, hogy jó vagyok, maradjon még rajtam a szenvedés, van mit rajtam puhítania

A szentek nem sértődnek meg, hanem megalázzák magukat a semmiségükben

És felemeled őket a nagyságodba

Éppen mentegetik a bűnöst, és magukban megfojtják a bűn csíráit

Imádkoznak a gyűlölködőkért, ezért nemigen mernek hozzájuk érni a gyűlölködők

Hiszen ha hozzájuk érnének, világosságot kapnának, és megkapnák a bűnbánat kegyelmeit

És mennyivel többet tehetek magamért, ha a magam jószántából merülök el a bűnbánatban

Igen, aki rohan, az nem lát, aki siet nem hallja meg a szenvedőket

És nem ismeri fel, amint szétszór

Van miért bűnbánatot tartanom, van miért megállnom az utamon

Hogy meglássam azt, amit nem akarok meglátni

És meglássam magamat a valómban

Megállok, hogy meglássalak Téged, és akkor meglátom magamat a valómban

Ezer jaj azoknak, akik elutasítják a szenvedést, ezer jajt kapnak a saját akaratukban

Maguk mérik magukra

És ezer áldás azokra, akik felvállalják, hogy bűnbánatot tartsanak

Az Irgalom menti ki őket a halálból

És bevonja őket az édesbe

Ha nem engesztelek, attól még megláthatom az engesztelőket

Nem úgy, mint ahogy többnyire másokat nézve, hanem elgondolkozva

Egymás mellé téve az időmet, és az idejüket

Megdöbbenve azon

Mennyi erőt fejtenek ki, hogy szemléljék az arczodat

Nem magukat nézve, hanem Hozzád igyekezve másokért

És a másokban én is ott vagyok a félelmeimben

Amikor úgy akarok hatalmat, hogy félelmet keltek, hiszen abból indulok ki, ami vagyok, a félelem gyermeke vagyok

És a sértődés gyermeke vagyok, amikor megsértik a nagyságra törekvéseimet

Nem is tudom, mennyire makacson ragaszkodom az akaratomhoz, a vakhoz

Előttem a választás, vagy meglátom mások munkájában, mit és mért tesznek, és elgondolkozok, majd döntök, vagy a magam munkája után részesülök

Az akaratomban részesülök, amit kiadtam magamból

Ha félelmet keltettem, meglett az alapja, hogy jó okkal féljek

Mert vagy úgy van, vagy az Irgalomban, vagy magamban, abban, ami vagyok

Ha nem akarom meghajlítani magam a jóra, azaz nem fogadom be a lényedet a lényembe, akkor a lényemben

Ha pedig a lényemben, akkor megvalósul az írás bennem, ha nem akarok hallani, ne halljak

Ha nem akarom a rövid, és egyenes úton, a könnyűben, akkor marad a szenvedtetésem útja, amikor a kezemmel készítem, és faragom díszesre magamnak a szenvedést

Az engesztelők az egyenes és könnyű utat választották, hátukon az izzadtság

Hiszen a kaptatón mennek, a meredek ösvényt választották, ami egyenesen felvezet

Ha pedig megtudom az akaratomat, akkor megtudom, az engesztelők a könnyűt választották az akaratod követésében

És gondolnám meg akarnak engem ijeszteni

Én gondolnám ezt a félelem gyermeke, azokról, akikben nincs félelem

Ó, félelmemben mennyire ellene mondanak egymásnak a gondolataim

Ó reménykedem benne, gyorsan aláássa a nagyságom a nagyságomat

Hogy végre kiszakíthassam magam a félelmeimből

Hogy végre felujjonghasson a lelkem a Lelkedben

Elmerülve a békédben

Mikor a szántóvető kaszával arat, két kézzel arat

Mikor ültet, mintha egy kézzel szórná a magot, de mellette a másik keze segíti az ültetve szórót

Engedjétek meg, hogy avval a maggal, ami a földemre esett, biztassalak benneteket

Amit eltervezett az Úr, azt végigviszi, amit ültet, az kikel

Ha kikel, akkor virágot hoz, és a virágból termést

És aki ültet, annak várakoznia is kell, és öntözni és gondozni az ültetvényét, amikor meg eljön az érés ideje, arathat

És van, akit arra hívtál, szórjon szét magokat, és akkor azt is megadod, hogy kikeljen

Ha pedig érett termést találok, és arra biztat a gazda, kóstoljam, akkor megkóstolom

És amikor feltűnik az esthajnak csillag, az lesz a biztatás

Ha pedig ízlik, amit kóstoltam, akkor még kérek

Tükröt teszel elénk, és még ha fáj is, amit látok, nem azért teszed, hogy elhagyjál minket

Sokkal inkább azért, hogy részesüljek a gyümölcsökben

Időt adsz az ültetésre, és időt hagysz a kóstolásnak

Még olyan este nem volt, amit ne követett volna a hajnal

Aki akarja, megláthatja a napot

Kétszeresen boldogok, aki elé mennek a kínálásnak

És kitartanak az ízek mellett, amivel kínáltál

Amikor Isten beszél, vagy cselekszik, nem úgy beszél, és nem úgy cselekszik, mint az emberek

Mert úgy teszi, hogy helyre vonatkoztatva, és a végtelenben nagy léptékben, és mindenre vonatkoztatva, hogy mindenki azt vehesse, ami a szüksége

Esküvőre hívtad az emberiséget, és az egyént

Megnyitottad az ég kapuit, hogy aki befogadja a Tanításaidat, felöltözve beléphessen

És vonatkoztathatom a meghívottakat, és vonatkoztathatom a vonakodókat a környezetemre

De alapvetően a vízözön előtti, és utáni időkre

Ahogyan a vízözön előtti nemzedékek, istenfélelem nélkül eltávolodtak az igazságtól

Majd a vízözön utáni nemzedékek betértek az istenfélelemben az igazságba

Senki sem léphet be az égbe félelemtől hajtva az ég kapuin

Hanem egyes egyedül szeretettől hajtva

És akit megnevezel, mint meghívottat, de ünneplő ruhába nem öltözöttet, az a Sátán

És nem lehetek olyan vak, hogy meg ne értsem, én is a Sátánhoz leszek hasonló, ha nem öltözök a tisztaság ruhájába, a szentek ruhájába

És akkor rám lesz vonatkoztatva, vessétek ki a sötétségbe

A vízözön az emberiség akaratából történt, és mint ilyet, hatalommal nem állíthattad meg

Így előttünk áll a fenyegetése, amit magunk teszünk magunknak

Hogy megtaláljuk az istenfélelmet a felismerésben, végesek, és méltatlanok vagyunk

Ez a felismerés nincs meg magunkban, hanem a kegyelemben értjük meg

Amikor egymás mellett meglátjuk a mélységet, és a magasságot

Mindenki meghívott, aki akaratába veszi a tisztát, és mindenki az ég kapuján belépő, aki felhasználja a segítségedet

A félelem, meg állítsa meg a félelemkeltőt

Hogy aki akar, az ébredjen

Aki meg aludni akar, aludjon

Jó társammá válva a félelem, a felismerésekben, és igen jó társammá, amikor elutasítom

Az elsőben tartva tőle, a másodikban meg semminek véve, megszabadulva a rabláncától

A felismerésben megállít a félelem a mélységektől

A szeretet meg a magasságba emel

A félelem a mélységé, a szeretet a magasságé

Ha félek, magam miatt félek, ha istenfélelemben félek, akkor másokért félek és aggódok 

Igen, Nélküled a Sátán céltáblái vagytok

Kielégítve a Sátán értelmének a vágyait, a vezetésetekben

Kit gonoszság felé vezetve, kit a harmadik irányba

De a gonoszság az olyan, hogy úgy jár, mint a gyorsvizű patakba dobott, éles és sarkos szikladarab

És a harmadik irányba vezettek is ugyanúgy járnak, lassan lekerekednek az éleik

A megvezettek nem fárasztanak, a harmadik irányba vezettek fárasztanak, mint ahogyan fárasztom a szenteket magam is

Aki világ felé halad, azt kielégíti a világ, aki keres, az a harmadik irányban keveset, és gyenge érintéseket talál, aki imádkozik, az markánsan megtalálja az igazságot

Aki a világban keres, az azt gondolja talált, aki a harmadik irányba megy, kutat, és lassan rádöbben, nem talált, aki az Igazságban keres, az az imádságban boldog

Egyik más irány sem tudja azt a boldogságot, az imádság boldogságát, és nemigen tud avval mit kezdeni, mert nem ismeri

Ha azt gondolom, ismerem az igazságot, de nem az imádságban találom a boldogságot, jó céltábla voltam, és elérte a megtévesztés bennem a célját

Fárasztó kilépnem az imádságból, de imádsággá teszek minden egyebet

Éppen nem menekülve a fáradtságtól

Ami a világnak az öröme, jól elfáraszt, de imádsággá lesz a szemedben, ha felajánlom

Nem a célnál vagyok, hanem az úton vagyok, de mit ér az a futam, amikor a többiek a startnál tanakodnak, induljunk, vagy maradjunk?

Vannak, akik háttal vannak, és vannak, akik srégen

Aki imát kezd az ráfordul a jó irányba

Az első imám nehezebb, mint az összes többi

Ha kaviccsal szegélyezett patak kavicsába markolok, felbuzdul egy jóízű forrás

Ha megkóstolom, máskor is úgy iszom, félrehúzom a kavicsokat

Mikor vétek a Tízparancsolat ellen, magam ellen, és mások ellen vétek, és az fájdalmas a Szívednek

Többnyire úgy kezdem, nem is tudom, mit teszek, nem ismerem a következményeit

Teret engedek a sötétségnek, és ahogy egyet vétkeztem, úgy a más bűnök is megközelíthetnek, olyanok, amiket nem gondoltam, hogy elkövethetem

Ha egyben megsértem a Tízparancsolatot, akkor könnyen jön, hogy másban is megsértem

Különösen a bujaság az, amit nem is igen tartok bűnnek, ami egészen könnyen hozzám jön, várom az alkalmat, és az alkalom elérkezik, hiszen várom

Nem tudom mit teszek, mennyi fájdalmat adok, és abból mennyi fájdalom jön hozzám

A bűn a lelkem betegsége, rámutat a beteg lelkemre

A beteg léleknek meg megbetegszik a teste

Az akaratommal követelem ki, legyen beteg a testem

Ha látnám, hogy a bujaság a betegségek közül mennyi, és milyen súlyos betegséget okoz, akkor megállnék az utamon a megdöbbenésemben

A testem betegségeivel orvoshoz fordulok

Ha a lelkem beteg, akkor a lelkem Orvosához forduljak

Ha meggyógyul a testem, de a lelkem beteg marad, továbbra is megbetegítem a testemet

Ha meggyógyul a lelkem, akkor a testem is kezd meggyógyulni, segíti a testem gyógyulását a lelkem egészsége

És amint a bűn bűnt vonz, az egyik hozza a másikat, úgy a tisztulás az erényekben erényeket vonz

Ha megragadok egy erényt, és azt megtartom, elkezdődik a tisztulásom, és lassan elnyerem az erényeket

Nem is úgy haladok, hogy egy pillanat alatt szent leszek, hanem kimunkálom bennem a szentséget lépésről lépésre, verejtékcseppről verejtékcseppre

Legyőzve a természetemet, aki földből is magának akarna

Az eget akarva, a tisztulásomban

De nem az égért, hanem egyszerűen a szeretetért

A bűnben a következményeiben tanulok, és alakulok

És az erényekben is a következményeiben alakulok

Az elsőtől elfordulok, a másodikhoz meg közelítek

Amikor megismerem a lényegüket, abból indulva

Ha égő parazsat veszek a kezembe, akkor megéget, és felhólyagosodik a bőröm, ha vízbe merülök, akkor megtisztulok és fellélegzik a bőröm

Ha beteg a lelkem, akkor vágyódik, ha vágya van, és nem tudom megfogalmazni, és nem tudom kielégíteni, akkor az azért van, mert betegségben tartom

Ha egészséges a lelkem, akkor boldog, és békés, és a vágya kielégítésre kerül az erényekben, a következményeikben

Ha pedig úgy gondolom, megtisztultam, de még nem tapasztalok, akkor még mindig magam vagyok magamnak a fontosabb, és miattam nem látok

A fától nem látom az erdőt

Az égben annyi boldogságban lesz részem, amennyire a Földön megtettem az Isten akaratát bennem

És az én, te vagyok

Hogy felmérd a könnyűt az igazságban, és a kegyelmet a Kegyelemben

Hogy kinek milyen széles a válla a Szeretetben, a könnyűben aszerint hordozhassa mások keresztjét, abban a magáét hordva

Aki nem emel, a vélt szabadságáért nem emel

Aki emel, szabadságban emel

Szabadságban a bűnre, lekötözve, vagy szabadságban, megszabadulva a bűn rabságából

A Földön szabadságom van a bűnre, és lehetőségem, hogy megszabaduljak a bűn rabszolga kötelékeiből

Magam döntöm el a sorsomat, hogy a bűnt választom, vagy elutasítom

Hogy a bűnre azt mondom, nem bűn, attól az marad

Boldogságot keresek a bűnben, de minél jobban megismerem, annál jobban rádöbbenek, a bűnben nincs boldogság

És nehogy nincs benne boldogság, hanem tele van fájdalommal

Így minél jobban elsüllyedek a bűnben, annál több hála ébred bennem, amikor megszabadítasz a bűntől

Mert akkor ismerem fel a bűnt bűnnek, amikor elém teszed a felismerést

Mert magamtól arra sem lennék képes, hogy felismerjek

Mert magamtól csak azt akarom, ami vagyok

És amikor megismerem magamat, rádöbbenek, rest vagyok a jóra

És amikor megismerem a bűnt, akkor ellököm magamtól, mert amit hordoz, amit nekem ad, az fájdalmas

És amikor lassan, és vonakodva megteszem a tisztát, amikor másokért cselekszem, akkor sietve hozzám jössz, és adsz magadból

És amint a bűn fájdalmas, akkor is, ha még nem ismertem meg a fájdalmában, úgy ami tiszta, az boldogító a lényedben

A bűnben azt ismerem meg, ami magamtól vagyok, a tisztaságban azt is merem meg, amivé Benned válok

És amivé Benned válok, az az akaratod, hogy az valósuljon meg bennem, nem rám kényszerítve, hanem önként vállalva a tisztát

A bűn eredménye a törvények, hogy megvédjem magam a bűntől, a fájdalmától, ahol sok a törvény, ott kiáradt a bűn

Ahol nincs sok törvény, ott a szeretet egyszerű törvénye a cselekvő

Ha sok törvény között találom magamat, annak az okozói között magam is ott vagyok

Igen, ki akarom magam vonni a szeretet egyszerű törvénye alól, és ezért ezrével írom a törvényeket, akik tanúskodnak rólam, tanúskodnak, áldozata lettem a bűnnek

Kitettem az ablakba a törvényekkel, ki vagyok, hogy magam alkalmatlan vagyok a jóra

A törvényekkel, mint csalánnal verve a saját hátamat

Egy lélek nagyságát az méri meg, mennyire szereti az Isten, és mennyire alázatos

A lényegben a papi és a szerzetesi lelkek feláldozzák az életüket másokért, és ez a szeretetük tündöklővé teszi őket az égben

Az könnyen jön, hogy a felismerésben sokat akarok, de nem abban tudom a sokat, amit én akarok, hanem az a sok, és az az elég, amit az Isten vár tőlem

Ha nem bírom el a nehezet, akkor a szerzetesi életet sem bírom el

Tudásomban is csak az juthat nekem, amit elbírok

Minél kevésbé szeretem az Istent, annál többet akarok

Minél jobban szeretem az Istent, annál jobban, az Ő akaratát keresem a sorsomban

Akik közel kerülnek az Istenhez, azok nem akarnak eltávolodni Tőle, akik távol vannak, azok tartani akarják a távolságukat

Először elém jön a kegyelem, és amilyen közel engedtem magamhoz, attól már nem akarok eltávolodni

Az a jobb nekem, ha kegyelem vonzásában lépek a kegyelembe, és nem a fájdalomtól menekülésem vezet a kegyelembe

A fájdalom sem azt akarja, hogy miatta, hanem hogy elhozza a felismerést, és a vágyamban

Ha az akaratomat tartom elsődlegesnek az akaratomban, azt szeretném tegye a kegyelem, és ne én is tegyem

Ha az akaratodat veszem az akaratomba, akkor megelőzöm a kegyelmet a vágyammal

Ha közel lépek Hozzád, akkor közel lépsz hozzám

Ha tisztuló gondolataimat nem követik a megtisztuló tetteim, azzal még nem léptem Hozzád közelebb

Szeretném, ha pontról pontra leírnád felém az akaratodat, de azt adod, hogy bányásszam ki a szívemből, úgy, hogy folyik a hátamon az izzadtság

A szívem akkor is tudja a válaszokat, ha nem kérdezem, de csak akkor adja oda, ha elmerülök a figyelmében

Igen, a lelkem temploma a testem, és a lelkemnek a szellemem tanítója, aki a szívemben székel

Mindent tud, mert Tőled való

De csak azt adja, ami az előnyöm

Ha nagyságomban sokat akarok tudni, nem ad semmit, mert akkor az az előnyöm, hogy azzal szembesülök, aki magam vagyok

Igen, a szégyeneim a jó tanítóim

Hogy erőt merítve a semmiségemből, megalázva magamat, oda forduljak, hogy kapjak

Az alázat kap mert kér, a nagyság magát kapja, mert nem kér

A nagyság követel, követeljen nyugodtan, majd megkapja, amit nem kér

Maga szeretne, ezért magát kapja, hogy mindenben magát lássa

Aki nem akarja alázatban, maradjon süket, és maradjon vak

Ha nem akarta világosban, kapja meg a sötétben

Rajta van a kegyelem, ha felismeri önmagát

Neki ajándékozza a világosság, hogy meglássa a sötétséget

Hogy a sötétségben felismerje a sötétséget

Hogy azt mondod, hogy megbocsátom a bűneidet, vagy azt mondod, gyógyulj meg, az ugyanaz

Mert a betegség gyökere a bűn

Ha pedig egy nemzedék süllyed az elszakadás, és az abból fakadó bűn mocsarába, akkor az Egyházadnak adod, legyél száj, és kérj, és kapni fogsz

És nem hagyod tudatlanul, mert kiárasztod a Szavadat

És abban még nem ismerek fel, hogy vizsgálódok, mert az nem mélyed el, hanem abban ismerek fel, hogy az áldozatot kérő Szavadat teljesítem, és abban eggyé válok az akaratodban

Mert akkor jelen leszel nálam, és a jelenléted lesz az a Tanú, aki önmaga tanúsít

Kevesebb tanút nem fogadhatok el, nem én vagyok, aki felismerek, hanem a bennem életre kelő Tanú ismertet fel

Vizsgálódhatok, sőt bólogathatok, de az semmi, egészen addig, amíg magam nem teszem meg az akaratodat

Vizsgálódnom kell, az az első lépés ahhoz, hogy oda lépjek, ahol felismerek, az akaratodba lépjek

Hiszen legyetek szentek, mert szent vagyok

A szent felismeri a Szentet

És ha visszahőkölök a megszentelődéstől az én vagyok, de van szám, hogy kérjek, és van fülem, hogy felismerjem a válaszodat

És a döntésem az enyém, hogy megszilárdítsam az akaratodban az akaratomat

Igazából szeretnénk megtudni mi van az első két paranccsal, megérteni, és nem úgy elfogadni, hogy az mindenek felett kötelező

Hanem magunk eldönteni, tartjuk, vagy nem tartjuk

Ha az Isten oldaláról vizsgálom, ha úgy vizsgálom az Atya várja a gyermekét, akkor jogos

Ha úgy vizsgálom, a magam szemszögéből, akkor arra akar rábeszélni, éppen arról, és azokról mondjak le, ami nekem kellemes

Ha azt nézem, hogyan növünk, és hogyan változunk az évek alatt, akkor azt látom, a kamaszkor lázadó, hiszen elkezdi kibontani a saját akaratát, és kezdi azt megtartani

Elszakítva magát a szülői akarattól

És ha azt nézem, melyik család a boldogabb, akkor csak azt találom, az a boldogabb, ahol a kamasz visszatér a család békéjébe

Saját akaratát egyengetve a tisztaságban, nem lesz békétlen a kapcsolatuk

És nemhogy nem lesz kellemetlen, hanem olyan lesz a számára, mint egy sziget, ahol minden körülmények között meghúzódhat

A második törvénnyel úgy vagyunk, avval rendben vagyunk

Pedig az úgy van, ha rendben vagyunk a második törvénnyel, akkor rendben leszünk az elsővel

Igazából az elsőben tanuljuk meg a másodikat

Ha pedig az elsőből tanuljuk a másodikat, akkor csakis az első az, amit jobban körül kell járnunk, hiszen abból fakad minden

Igen minden abból fakad, beleértve az időt is

Mit teszünk a gyermekünkkel?

Próbáljuk az akaratunkban vezetni, és majd ez vezet el a kamaszkor lázadásához

És mit tesz az Isten, megpróbál minket az akaratunkban vezetni, úgy, hogy mindig meglássuk az akaratunk következményeit

És az első törvény megismerő lényege abban van, ismerd fel az akaratomat, és tedd az akaratomat az akaratoddal, azaz akard az akaratomat, ami egyszerű, tedd a tisztát a tisztaságért

És ha megteszed, megismersz engem

És a megismerésben a vágyad leszek, a tapasztalásokból születve

Egy úgy életre születve, amiben nincs halál, és nincs elmúlás

Eggyé válsz az első törvényben, és megtudod, könnyű az a törvény, hiszen vágyadat teljesíti

Ami megállít, hogy megismerjem az első törvényt, hogy szellemben, és igazságban ismerjem meg, azok a testem vágyai, amik ragaszkodnak az elmúláshoz

Értelmem akár követné is a tisztát

A testem a földé, és az akarata a földé

Isten akarata, hogy felismerjem, több vagyok, mint test, ami elenyészik

Úgy gondolom, győzhetek magam is, de mindig azt tapasztalom, elesek magamban, a földi énemben

Mondod, és rá kell döbbenjek így van, kérnem kell a segítségedet

Még visszatart az első törvény, mert benne van, és érzem, hogy lemondásban

De csak az van velem is, mint a kamasszal, vagy betérek a család békéjébe, vagy fővök a békétlenségemben

Persze egyszerűbb megoldás lenne a részemről számomra eltörölni az első törvényt, hogy ne kelljen magammal szembenéznem

És azzal csak úgy vagyok, mint a színekkel, hiába mondom a szivárványra, hogy egyszínű

A családom tagjai részvéttel néznek rám, amikor lázadok, látják szenvedek, önmagamért szenvedek

És Isten részvéttel néz rám, amikor látja, magányosan járok, magam miatt szenvedek

Aki nem akar, ne lásson

Aki a béke boldogságában akar, az töprengjen az első két törvényen

És fogadja el az igazságot, mert a szentek arra bólintanak, a második törvény az első törvényben teljesedik

És az első törvény egészen könnyen teljesedik, amikor megismerem az Istent, mert szabadon döntve, elkezdem követni az akaratát

És rácsodálkozom az aránytalanságra, milyen keveset adok, és mennyit kapok

Egykor betű szerint vették a hetedik napot, és abban megakadva, nem jutottak el a hetedik nap üdvösségére

Ma pedig egy órásnak veszik a hetedik napot, és avval úgy veszik, letudták, amit kért

Az első nem élet, és a második nagyon nem élet, amikor a hetedik nap céljának a szórakozást, és tobzódást veszik

Vagy munkásnak veszik a vagyonért

Az is annak veszi, aki abból gazdagszik, és az is annak veszi, aki a másiknak dolgozik, de mégis csak a maga boldogulásáért dolgozik

Majd meghajlítod a tölgyeket, és megtudják a hetedik napot, mi sokat vétkeztek a hetedik napon

A hetedik nap nem a vagyonnak szól, és nem a tobzódásnak szól, hanem hogy keressük a szellemit, és az a szellemi, amit tartogat a hetedik nap, az beragyogja az egész hetet

És a hat nap elég gazdagsággal szolgálja ki a hét napot, ha megáldod a hetedikben a hatot

És a hetedik nap szolgálatának elutasításában ott a követelés, nem akarom áldásban, ha pedig nem akarom áldásban, akkor a magam áldásában, ami szenvedés

Olyan az, mint az a házasság, amiben mind a ketten azon vannak, magukért

Ha nem akarták friss, és jóízű kenyérben, akkor marad nekik a száraz, és penészes

Igen tedd szabaddá a hetedik napot a haszonszerzés munkáitól, ami pedig szolgál, azt vedd fel a hetedik napon

Hogy örömöd és békéd legyen a hétben

Ha keresed a szellemit a hetedikben, örömben lesz részed, örömöket adsz, és örömöket kapsz, és kiárad rád a bőség

A hetedik nap huszonnégy óra, és az a jó kovásza a hétnek

Ha egy éppen Földet megjárt üdvözült lelket visszakényszerítenének a földi testébe, akkor lényegében alkalmatlanná válna a földi életre, hiszen belebetegedne a vágyakozásba, azért amit tapasztalt, és amit kénytelen volt otthagyni

Jézus nagyon vigyázott azokra, akiket feltámasztott a földi életében

Minden egyes feltámasztásában lelki üzenetet hagyott

Egyrészt a holtaknak, a lelki halottaknak, és egyrészt az élőknek, akik a Földön kezdték élni az örök életet

Aki él, aki lélekben él, az Jézusban él, és alkot

Aki él, az alkot, azaz vonzza a holtakat

Aki holtan jár a testében, az a lényegben koporsóban fekszik

És Jézus az Ő gyermekeiben vonzza őket az életbe

És akik felismerik Jézust az Ő gyermekeiben, azokat megszólította a felismerésükben

Mert a felismerésük a Lélektől jön, és nem maguktól

Ha a holtak, vagy a holtakat kísérőkből valaki megkéri Jézust, támaszd fel a fiamat, akkor Jézus feltámassza a holtat

Aki él, az kérhet, kérheti a holtak feltámadását az életre

Ha szellemben és igazságban kérek, azaz bizalomban kérek, akkor Jézus cselekvő

És a halálom nem tarthat a halálomban, ha bizalommal könyörgök Jézushoz az életemért

Ha bízok, akkor elnyerem a kérésemet

Onnét tudom meg, hogy élek, hogy elnyerem Jézus szeretetét, ami eláraszt, és onnét, hogy elmúlik belőlem minden félelem, mert a tűzben, elnyertem a bizalmat, és a követésben megtartottam

Aki mindenek felett Úr, Ő mindenek felett kegyelmes és irgalmas

Annak adja a kegyelmét, és az irgalmát, akinek az az akarata

Aki nem kér, aki nem vágyakozik, – aki  kér, az kimond, aki vágyakozik, az szavak nélkül kér – az  nem akarja

Ha belegondolok, a gőgös nem kér, aki gőgös, az nem vágyakozik

Ha megvizsgálom magamat, megtudom, mért nem kérek

Gondolnám kényelemből, de ha belegondolok, ráfogom a kényelmemre

Még rosszabb, még mélyebb az állapotom a sötétben, ha Téged hibáztatlak, amiért nem kérek

És még mélyebben is lehetek, ha egyszerűen azt gondolom, nem kell kérnem, hanem adj nekem

Eladtam az akaratomat fillérekért

Mintha valami szörnyűség lenne kérni, pedig nem szörnyűség, hanem a kiemelkedésem a nagyságomból

És tehetem, azaz az ígéreted, azaz a jogom, hogy elfordulva magamtól, a magam emelte tróntól, amibe magamat ültettem, élek a jogommal, és kérek, megkérlek

A szülő is arra tanítja a gyermekét, kérj, és kapni fogsz

És minden kapcsolatban az az egyenes, ha abból merítkezik, hogy kérve

Barátunk a kérés, és a társunk, a jó társunk a kérés, aki a mosollyal szeret, a tiszta mosolyt adja

Igen, mindenki előtt a lehetőség, hogy kérjen, és megkapjon Téged

Aki követel, annak önmaga az akarata, így a követelése nem jogos, mert mást mond, mint amit a valójában akar

Igen tehetem, és teheted, hogy Jézus Szívéhez közelítsünk, és a kérésünkre teszi, hogy bevon a Szívébe

Ha a Szívébe von, a barátságába von, akit pedig barátjának fogad, azt barátjaként kezeli

A mindenség Ura, Aki Úr minden felett, az borít be a barátságával, elárasztva a kegyelmeivel, ha rászánom magam, kérjek

Igen, ha kérek, lemondok magamról, mert az alázat egy a másikban

Igen, bizalmas viszonyba kerülhetek Jézusban az Atyával, Aki eláraszt a szeretetével

És ez a kiáradása ébreszt rá a szeretetre, - amit eddig gondoltam, rádöbbenek, nem ismertem

És ahogyan a barátommal szeretek, és keresem a társaságát, úgy amikor megismerem Jézust, Jézusnak is keresem a társaságát, mindenek felett a társaságát keresem 

Megszeretem a szeretetéért, amivel eláraszt

És megszeretem mindazért, amit cselekszik 

Mikor egy öngyilkos lélek átmegy a másvilágra, akkor nemcsak ruhátlan, hanem a húsát is elvesztette a csontjairól

Amivel indult, azt elvesztette, és amit szerzett hozzá, azt elveszítette

Amit vállalt, annak mondott ellen, ellene mondott a céljának

Sem az Isten, sem az angyalai nem adnak olyan gondolatot, ami elveszejti az életet

Ott adhatnak a gonosz szellemek gonosz gondolatokat, ahova nem engedik be az Istent

Ha Istent beengedem a gondolataimba, akkor előbb utóbb magam is befogadom a szívembe

Ha valakinek gonoszak a gondolatai, akkor a gonosz lelkek hagyják a gonoszságában

Ha valaki elindul a tisztulásának az irányába, akkor támadják le a gonosz lelkek

Praktikákhoz folyamodnak, ki ne tudódjék a jelenlétük

A gőgöst, és a nagyravágyót könnyen megvezetik, az alázatossal nem boldogulnak, mert felismer

Ha az öngyilkosság gondolatával kezdek foglalkozni, most lettem megvezetve

Semmi annyi fájdalmat nem hagy hátra, maga után, mint az öngyilkosság

Az öngyilkosság gondolatát legyőzhetem az imával, különösen a Szent Mihály arkangyalt segítségül hívó imával

Ha addig mondom, amíg a kísértés rajtam, akkor addig mondom

Az egyik cselekszi, a másik azon töpreng, cselekedjen?

Szeretnék tapasztalni, de az hozzá van ahhoz kötve, hogy cselekedjek

Hiába merülök el a bölcsességben, mert nem a bölcsesség adja a tapasztalást, hanem bevezet a cselekvésbe, ahol a tapasztalás

Ha imádkozom, akkor cselekszem, ha úgy imádkozom, a gondolatom és a vágyam is viszi az imámat, az erőteljes cselekvésem

Annál nem tudok jobbat tenni, ha a másikért imádkozom, ő tapasztal az imámban

És ha elkezd értem imádkozni, én is tapasztalok

Szeretném egyszerűbben, de lehetne egyszerűbben?

A bűnnek súlya van, és az imámnak is súlya van

A bűn súlya lehúz a mélységbe, az ima súlya felemel az égbe

Amennyi súlyt vállalok az imámban, annyira emelkedek

Az nagy erő, ha azt imádkozom, amire mondod, imádkozzam

Mértékét veszem, mit mondok Tőled, és mit rakok mellé magamtól

Egyiket sem hagyom el

Jánosban elénk raktad az „Élő Isten pecsétjét”, és az angyalodban ide tetted

És mellé tetted a jó kéréseket

A bölcsesség szenved, mert azon tanakszik, felvállaljam, aki meg felvállalja, az tapasztal Téged

Aki felvállalja, a lényegben a Szeretetlángodat vállalja fel a szívébe

Az angyalodon morfondírozom, hiszen sokat tettél rája, miközben Benned megnyugodhatok, Szívedre téve az imámat

Nem mással harcolok, hanem a nagyságommal küzdök, amikor megkérdőjelezem az imáidat

A tartalmán nincs fogás, a nagyságomon van a fogás

Ha a nagyságommal küzdök, a szomorúságom akar engem

Pedig mosolyt szeretnék az arcomra, tiszta mosolyt, ami Tőled jön, ami a szívemből szakad fel az arcomra

A Szeretetláng mindig maga tanúsít, így igen könnyű a választásom a Lángodban

Mert amit adok, abból kapok, többet kapva, mint amit szétosztottam

Mikor tapasztaltad, mikor éppen érezhetően tapasztaltad Jézust, akkor valóban tapasztaltad

Annyit ad, ami éppen elég, hogy kiegészíthesd, amit adott

Jézus Lélek

Amikor Tábor hegyén megmutatta a dicsőségét, ahhoz, hogy a tanítványi megláthassák, megnyitotta lelki szemeiknek a látását

Amikor tapasztaltad, akkor megnyitotta a lelki szemeidet, olyan mértékben, ami még nem befolyásolja az akaratodat

Cselekedett, hogy legyen erőd

Megerősítve téged

Legyen erőd megállni, viharok, és zivatar közepette

Ha magából adott, akkor eljön a szükség, amihez adott

Ha kaptam, akkor veszem helyesen, ha úgy fogadom, másokért kaptam

Soha nem ad céltalanul

Hogy ne a fillérekben, ne csak a fillérekben, hanem a forintban is adjam a szolgálatomat

Megerősödve a tudattól, hogy legyen erőm, elmerülni a Szívedben, vagyonokat merítve Belőled

Hozzám lép a tapasztalásban, hogy Hozzá tudjak lépni a szükségemben

És a szükségem minden pillanat, hogy hozzá lépve elmerüljek a bőségben

Nem úgy, mint a tudatlan, aki száját tátva várja a falatot

Minden pillanat nyújtja a szükségét, és kínálja a bőséget

Ha nem ingok meg az elbizonytalanodásban, hanem kitartok a hitemben, elnyerem a bőséget, lelkem tapasztalásait a Lelkedben, és a további segítségeidet

És imával, és lemondással táplálom a lelkemet, hogy amikor meglátom a szükséget, akkor oda tudjak lépni

Hogy abból indulva újra tapasztalhassalak

Ha elhagyom, hogy tápláljam a lelkemet, könnyen jön, hogy nem ismerek fel, hiába van nálam az emléked