Nekem egy kicsit vastagnak tűnik júdásfülének, de lehet hogy a kép és az obi csal. inkább olyan fiatal tapló, ami szintén ehető. Tegnap a Fáni- és a Sárkánylyuk-völgyben én is szedtem egy rakással. Erős véralvadás gátlót tartalmaz, vérrög képződés ellen falják a kínaiak, főként szárítva, levesbe főzve.
hehe, mókás neve van, de tényleg "hasonlít" :) Sajnos nem értek a gombákhoz ezért inkább nem szedem vagy csócsálom meg őket. Bár azt tudom, hogy egyszer minden gomba ehető :D
Azok tematikus, a félszigetet külön-külön nyomvonalon bejáró tanösvényeket jelölő számok. Ha jól emlékszem láttam erről egy nagy eligazító táblát valahol a Levendulaház környékén.
Két hete és tegnap is felmerült bennem/bennünk Tihanyban hogy vajon mit is jelentenek a turistajelzések felett és alatt többnyire lilával felfestett számok, egyes, kettes, és hármas amire én emlékszem?
Ugyanolyan méretűek, szép kivitelezésűek, ugyanúgy jelzésalapra festettek, tehát ugyanazok készítették őket akik a jelzéseket.
1. itt a táblán is szerepel, de nincsen mindenhol felfestve, sőt inkább csak nagyon ritkán
2. a Belső-tónál
3. jó ha minden tizedik jelzésnél akad egy ilyen szám, de azért akad. mi ez?
Amikor a régi túraleírásom egy egy szakasza iránt megnő a kereslet a blogszámláló szerint akkor sejtem, hogy a Boglári Túrázók hova készülödnek. :-)
Jó ez a szakasz, érdekes , "technikás", Ti részben más nyomvonalat is jártatok mint én és ilyen érintőpontos mozgalmaknál ez jó mert újabb dolgokat lehet felfedezni, közzé tenni.
Nem kell füzetet leadni, teljesíted a sárga sáv jelzést szinte végig követő Karancs-Medves 35 teljesítménytúrát és a célban megmutatod a füzetedet is. Ennyi.
2010-ben és 2014-ben is így csináltam/csináltuk, de mások is, pl Vagdalthús 2012-ben:
Mivel ő Nógrád megyei és időtlen idők óta szinte minden hétvégéjét a nógrádi erdőkben tölti, ezért élek a gyanúperrel hogy neki is akkor jutott eszébe ez az egész mikor 2010-ben mikor nekem is meglett lelkendezve írogattam róla nem keveset... mert ha valaki Nógrád Megye Természetjárója akkor ő ettől függetlenül is maximálisan az.
Amiket én láttam, azokkal a lentebb leírtakkal egyetértve (tehát hogy a fonódó jelzéseket nem újították fel és külön fákra festették a tematikus utat), más gond nincs szerintem.
A Balaton-körtúra Zánkafürdő-Ábrahámhegy közti szakaszát jártuk le. A táv nagy része jelzetlen utakon halad,egy darabja pedig a Balaton-felvidéki kéken,amelynek a jelzései szintén igényesen fel lettek újítva. A Tódi-kút után letértünk déli irányba és elvileg el kellett volna érni a B.szepezd-Révfülöp közti Z jelet. Sajna ez az útvonal rettentően el van hanyagolva jelzést alig találni,amik vannak azok meg alig észrevehetőek már. Ennek ellenére érdemes végigjárni ezt a szakaszt,mert csodaszép panorámákat ígér(Hegyes-tű,Fülöp-hegy) és nagyon szemléletes bepillantást nyerhetünk a tanúhegyek és a Balaton kialakulásáról(hegyes-tű).
Lehet egy kicsit off lesz. A Hárs-hegy oldalában futó P sáv ZO-ön indultam el a Szépjuhásznétól és szembe jött ez. Baromi szépen és igényesen fölfestve - egy pofásan vagy csak egy irányba, nem a többi jelzés által igénybe vett fákra, vagy ha igen, akkor a jelzések fölé, és a fonódókat sem újították föl. Jó volna ha a jelzésfestés koncepcióját mindenki a magáénak érezné, és igenis a maximumot nyújtaná. Ezt tuti rutinos útjelzők készítették, pénzért. Tamásnak, szeretettel.
Köszi! Valóban érdekel a Karancs- Medves, egyik ismerősöm is ajánlotta már. Ha összejön rá a fuvar akkor lehetséges, hogy részt veszek rajta. A Nógrád megye természetjárója, az nem csak akkor jár ha az OKt vonatkozó szakaszait teljesítettem és leadom a füzetet is? A teljesítés már megvolt, de a teljes még nem , ezért még nem, válok meg a füzettől :)
Ilyentájt kedvenc túratársunk mindig elköveti ezt a vizezős-áradásos kis trükkjét a turisták örömére, de ez talán így is van rendjén. Mindenesetre én is ezekkel a sorokkal kezdtem két éve a Karancs-túrás beszámolómat, volt rá okom bőséggel...
Mindenesetre Tavaszi Széll úr azóta is tanulgatja, de megtanulni tökéletesen még nem tudta a "bobó-féle ereszkedést szügyig érő sárban" című mutatványt, amelyet Szilváskő-pusztáról lefelé mutattam be neki először, de nem utoljára.
Fred Astaire, vagy éppen a géppuskalábú Michael Flatley a fasorban sincsen hozzám képest, annyit elárulhatok! :-))
Jó sokszor belinkeltem már, most csak annak aki még esetleg egészen véletlenül nem látta, avagy idén áprilisban esetleg tervezgeti egyszerre két szép jelvényért:
Tavaszi Széll hiányában fogadjátok szeretettel a mai túráról írt beszámolót, amin ő is részt vett és vizet árasztott :)
Nagymaros- Kisinóci turista ház, elő tavaszi OKT bejárás,
avagy Tavaszi Széll vizet áraszt
Ha létezne akkor minimum arany barométer díjat adnék a norvég meteorológiai intézet munkatársainak azért az előrejelzésért, ami alapján a mai napi, de még decemberben kiírt túra időjárását sikerült telibe lőniük. Szép napsütéses idő fogadta hét fős csapatunkat, köztük a címszereplő Tavaszi Széllel akinek körül örültem, mert a tavaly nyári Hosszúpereszteg- Sümeg túra óta nem találkoztunk. Amíg a sofőrök elvitték a célba az egyik autót és vissza nem tértek a másikkal a Nagymarosra, a többiek bevackoltak a komp melletti vendéglátóipari egységbe, jómagam pedig, mivel nem fáztam, a lomhán folyó Duna partjáról készítettem szebbnél szebb képeket a szemközti Visegrádi várról, Salamon toronyról, a környező hegyekről, valamint az etetéstől némileg megvadult sirály hadról.
Miután visszaértek a sofőrök nekivágtunk a menetelésnek, de az első etap nem volt hosszú, mivel csak a vasútállomásig kellett elmenni, ahol az új bélyegzővel mindenki elkészítette a lenyomatott a túrafüzet megfelelő oldalára. miután ez megvolt, visszatértünk nagymaros utcáira és némi városnézést követően máris az egyre meredekebb Diófa utcán kaptattunk felfelé. Az emelkedés később sem csillapodott, ráadásul nehezítette dolgunkat a sár, és azok az időszakos vízfolyások, melyek nem az útvonalunkra merőlegesen, hanem azzal gyakorlatilag párhuzamosan folytak. Ahogy egyre csak emelkedtünk nyílt egyre szebb panoráma a Dunára és a túloldalra, de az igazán szép panoráma a Hegyes-tető csúcsán álló Julianus- kilátó tetejéről várt ránk. A viszonylag élénk szél miatt itt nem sokat tartózkodtunk, de a tövében felállított padoknál kényelmesen megtízóraiztunk.
Tovább folytatva utunkat, előbb leereszkedtünk a kilátótól, átvágtunk a Világos-tér nevű réten, majd a kékről letérve meglátogattunk a Büdös-tavat, melyet az erdészek csak Tilalmasi- tónak hívnak. A tó eredetét homály fedi, de mivel a környék egyetlen nagyobb, egybefüggő vízfelülete a vadak sokat látogatják, melyet igazolni látszik a partján felállított magasles is. A tótól visszatérve az ösvényre hamarosan a Köves mezőre értünk, ahonnan kis kitéréssel ismét szép fotókat készíthettünk a Visegrádi várról és környékéről. Ezután kicsit ligetes mezőn folytatódott az út; ezen a részen a már korábban becsatlakozó tanösvény közös nyomvonalon haladt a kék túrával át a Hangyás-völgyön egészen következő pecsételő pontunkig, a Törökmezői turista házig. A csapat hölgy tagjai, valamint Tavaszi Széll és Szilárd az adminisztratív teendők után be is ültek 1-1 sörre, illetve kávéra, mi Marci barátommal inkább kint várakoztunk a szép időben.
Az eddig megtett kb. 12 km során is volt sár, de ami az után következett miután átkeltünk a meglehetősen bővizű malom – patakon, talán még a legrosszabb álmainkban sem szerepelt. Gyakorlatilag megvalósult az egyet előre, kettőt hátra módszer, mert ez a fajta sár amellett, hogy eléggé vendégmarasztaló volt, még csúszott is rendesen az emelkedőn, így elég küzdelmesre sikerült a kaptató legyűrése, de kemény munkával és amolyan síelős- ekézős mozdulatokkal végül csak sikerült. A terep ezután sem lett sokkal jobb már ami a dagonyát illeti, de azért már jobban tudtunk haladni. Pár kilométer múlva érkeztünk meg a Kóspallagra bevezető betonútra, amely átvezetett minket a településen, amit a Kálvária utcán hagytunk el. Miután megmásztuk magát a kálváriát is, készült néhány szép kép a csúcson elhelyezett három kereszt tövéből is. Továbbmenve egy bal-jobb kombináció után meredeken ereszkedni kezdtünk és megérkeztünk a gázlóhoz, melynél egy eléggé megáradt patakot kellett volna körülbelül átrepülnünk, mivel a túlpart ráadásul magasabban is feküdt. Ezen képesség hiányában viszont mást kellett kitalálni. Észrevettem, hogy valaki egy faágat döntött át a túlpartra a patak kanyarulatában, és feltűnt mellette egy cipőnyom is. Sikeresen felügyeskedtem magam a túlpartra, majd miután leengedtem egy újabb ágat a másik mellé jeleztem a többieknek, hogy jöjjenek, majd felhúzom őket. Marci közben némi vízen, bocsánat vízben járást beiktatva szintén átért, így már ketten vártuk Tavaszi Széllt. Már éppen húztam volna föl, amikor a galád ág nagy reccsenés közepette megadta magát. Szerencsére még a reccs előtt szóltam Marcinak, hogy karoljon belém és a mellette álló fába, mert ha nem teszi akkor minimum ketten lettünk volna vizesek Tavaszi Széllel. Így viszont ő ugyan kissé elmerült cipőstül a patakban, de a keresztelőt – meg az én kis 76 kilómat - megúszta, mert még sikerült annyira megtartanunk, hogy visszanyerje egyensúlyát. Ezután jött Szilárd, akinek mivel látássérült szintén nem volt egy sétagalopp a mutatvány. Az eltört ágat pótoltuk egy strapabíróbbal és ügyes navigálással, majd egy erőteljes felhúzással immár ő is a túlparton állt. Miután a hölgyek is csatlakoztak felharsant a megérdemelt taps a nagyszerű csapatmunka tiszteletére és folytattuk az utat a turistaház felé. A hátralévő kb. fél kilométeren már nem ért hasonló megrázkódtatás minket és bekerült a mai napi utolsó pecsét is az igazoló füzetbe.
Amíg Marci megfordult a kocsival, mi Tavaszi Széllel és Szilárddal beültünk a turista házba 1-1 forralt borra, illetve jómagam egy babgulyást is elhelyeztem a bendőmben, mivel már eléggé mardosott az éhség. összesen 22,5 km-t tettünk meg csaknem 900 méter szintemelkedéssel. Jó kis túra volt,a Börzsöny ezúttal sem hazudtolta meg magát.
Természetesen az új bélyegzők és azok dobozai is tetszenek. De azért a puding próbája
Friss élmény:
Létavértesen a bélyegzőhelyül szolgáló kocsmában a bélyegzőt a pultban rögzítették, a lánc nem ér el a vendégtérig, így azt csak a pultos tudja használni. Ha beállít Létavértesre egy 20-25 fős, a Kéktúrára felfigyelő kanadai turisztikai csoport (ugye ők is a piaci célcsoport tagjai) és megyei füzetük is van, akkor nehéz helyzetbe hozzák a pultos hölgyet, valamint a törzsközönséget.
És a bélyegzőlenyomat fetisiszták is rosszul érzik majd magukat, mert nem várható el a pultostól, hogy az ideális tintamennyiséggel és megfelelő szögben nyomja oda a plecsnit a papírhoz, így a lenyomatok minősége várhatóan meglehetősen heterogén lesz.
Én is gratulálok nekik. A borvidéken (Somló) verhetetlen ár-érték arányú alapboraik vannak, pezsgőik a magyar mezőny szűk elitjében foglalnak helyet, a syrah-ukat (bár szemrebbenés nélkül megkérik az árát) pedig egyszer mindenkinek meg kellene kóstolnia.
Vagy nem a lista élére kerülő Kreinbacher Birtokra gondoltál? :-)))
Sorra került a tájegység azt hiszem sokak által ismert útvonala, a Gödöllői SÁRGA is.
Azt hiszem, még "él" a Margita teljesítménytúra. Teljesítettem párszor.
Okozott némi fejtörést a kezdete, de vettem a fáradtságot (egyáltalán nem éreztem annak), és megnéztem Gödöllőn a Szabadság tér környékét.
Meg is találtam az oszlopot, ott, ahol a PMP "fordul" a kastély bejáratától nem messze. Itt van a SÁRGA eleje/vége.
Itt van a ZÖLD is és a P+ is, de ez egy másik "történet".
Az Erzsébet park fái között egykor M jelzés volt, most az is SÁRGA.
Átvezet az út a hídon, az M31 felett, és egy kellemes meglepetés, összekötötték a Szentjakab - BOLNOKA közötti zöld sávval (S+).
Eltekintenék a részletes leírástól, de most, hogy már jártam a Veresegyház - Erdőkertes közötti leginkább aszfaltos szakaszon is, le merem tehát írni, hogy létezik az útvonal. Ha kicsit szikkad, tervezek egy Margita túrát, rég jártam arra.
Aki járt a Lemaradás ttúrán, az ismeri az Őrbottyán - Erdőkertes közötti S+ átkötést, ez még létezik, bár a jelek elég kopottak.
Sajnos, a ttúrák (Lemaradás és Corvin) hiánya erősen "érződik" a környéken.
