Köszönjük, hogy felfedezted fórumunk reklámerejét. Kérjük, tevékenységed legalizálásáért az alábbi formon jelentkezz munkatársunknál forum.index.hu/reklamlink/
Ez valami olyasmit fejez ki az apa részéről, hogy "Eddig az enyém volt a lány, én neveltem, óvtam-védtem, most odaadom neked fiam, tiéd a tulajdonjog és a felelősség" Asszem a a te esetedben nem az igazi :)))
berku, a felvezetés nem kötelező, nyugodtan bevonulhattok ketten együtt kézenfogva is. Mi így tettük, nálunk ezt többnyire így szokás (de nem akarlak megint a ref. egházi szokásokkal traktálni :)), az minősül speciális esetnek, aki a felvezetést választja. Ilyenkor:
Először a vőlegényt vezeti fel az anyja vagy idősebb nőrokon.
Utána a menyasszonyt vezeti fel az apja vagy idősebb férfirokon és a tett színhelyén "átadja" a vőlegénynek.
A felvezetés kérdése még egyszer:
1. Ha a menyasszonyt felvezetik, akkor a vőlegény utána jön egy kísérővel? Vagy már bennt áll, ahogy az amerikai filmekben láttam?
2. A párom azt mondta, ő akar engem bekísérni. Ez mennyire mond ellent a szokásoknak?
csinnKA, még korábban kérdezted a nászutat, nos Ausztriába megyünk, egy erdei út végén lévő kis faluba, hatalmas hegyek közé...:-)))
Csepp! Nekem már ugyi nem ektüell a dolog... :-D ...úgyhogy nincs meg. De nézd meg a website-jukat www.eskuvo.hu, lehet, hogy ott is rajta van (eléggé nagyon hasonlít a tartalma az újságéhoz), de ha nem is találod meg, ott a telefonszámuk, mélcímük stb. :-)
Nincs meg véletlenül valamelyikőtöknek a legutóbbi Esküvő magazniból az a cikk, hogy mit hány hónappal kell az esküvő előtt elintézni? Olyan schedule-féle. Mi véletlenül az Esküvői Divat című lapot vettük meg, abban pedig semmi használható tipp nincs.
Én is megmenthetlek?:
1. Egy "Chriss" nevezetű hapsit megkérnék, hogy szeresse el a feleségem, rajtakapnám őket, elválnék, s akkor én vennélek el.
Ennél jobb ötletem nincs, vagy ha mégis, akkor azt kedden 18 után elmondom.
"Ha nagy a hasad, az maximum azt
jelzi, hogy összetartozásotok immáron bizonyos, hiszen szerelmeteknek gyümölcse kifejlődni készül." Hiszem és remélem, hogy két ember összetartozását nem csupán egy gyerek teheti bizonyossá. (Még akkor sem, ha a gyereket/terhességet sok nő eszközként használja.)
Szerintem terhesség esetére jó megoldás lehet, ha sitty-sutty megejtik a polgári ceremóniát (a lurkónak legalább lesz neve), és majd csak szülés után a templomit. S korántsem azért, mert szégyen terhesen bevonulni a templomba. Sokkal inkább azért, mert röhejes!
Valljuk be: akármennyire is nem szüzen mennek férjhez a lányok, azért a "paráznaságot" egy hét hónapos magzattal demonstrálni ízléstelen. (Ugye a tízparancsolat szerint a paráznaság bűn, tehát már csak emiatt sem ildomos nagy hassal beállítani Isten házába.)
"soha nem volt vallásos, azonban - mivel falun ez a szokás - most igen
nagy templomi ceremónia várható --- az anyós belepusztulna szerintem, ha csak polgári szertartás lenne" Igen, pontosan ez a dolgok lényege: a falu, a vidék az más, ott még provinciális szokások dívnak, a konvenciók, a hagyományok uralkodnak az emberen. Tudom, hogy ott elképzelhetetlen lenne a templomi esküvő "kihagyása", még akkor is, ha egyikük sem vallásos. Mint ahogy egy fél életen át spórolnak arra, hogy gazdag és bőséges legyen a lakodalom, mit számít a pazarlás, hogy 5-10 kg elkészített húst dobnak majd ki utána, vagy hogy hány menyasszonyi torta szárad csonttá a végén, folyik a dőzsölés, előtte-utána meg a nyomor nyomorovics! :-I
A falu képmutatása egyébként is határtalan. Van olyan vidéki barátnőm, aki 5 éve jár a barátjával, de még soha nem ébredhetett fel vele, hajnali 3 körül mindig lelécel a barátja, mert vigyázni kell a csaj "jóhírére". Azt hittem, elhajítom az agyamat... 5 éve járnak együtt, van, hogy egész 7végén ki se jönnek a csaj szobájából, ki lehet találni, hogy nem dominóznak. De a lényeg, hogy a srácnak még az éjszaka leple alatt el kell húznia a csíkot, különben hírbe hozza a csajt. Mindez 1999-ben! Ugyanez a falusi bagázs kiközösítette azt a családot, ahol egy lány lányfejjel szült. Tök mindegy volt nekik, hogy mennyire szeretik egymást a fiúval, "vadházasságban", bűnben élnek... csodálom, hogy nem kövezik meg őket. Szóval elég egy furcsa világ ez! :-)
Hogyne persze, én sem azt mondtam, hogy szégyellje magát az emberlánya, aki gyereket szült, merthogy terhessége során nagy volt a hasa. :))
Csak épp a menyasszonyi megjelenéssel nem összeegyeztethető. Szerintem.
"A református egyház megengedi a válást."
- Ezt nem is tudtam. Az eddigiek alapján nekem szimpatikus a vallásod, viszont riasztanak a katolikus egyház "tökélyre finomított szertartásai", de a családi környezet miatt jórészt csak ezekkel találkoztam.
"Ja és a nagy hassal való esküvőzést én is gusztustalannak tartom (ezért most majd megint jól megkapom a magamét valaki mástól :))) Ha véletlenül ilyen helyzetbe keveredtem volna, inkább vártam volna az esküvővel szülés utánig."
Most tőlem nem kapod meg a magadét. :-) Az unokatesóm került most ilyen helyzetbe és ő is úgy döntött, hogy vár.
Hát igen, erre tényleg reagálnom kell. A nagy has látszik. Ha megszülted gyermeked, az már nem látszik. De ez nem változtat azon a tényen, hogy gyermeked van (esetleg attól, akivel oltár elé állsz). Ha nagy a hasad, az maximum azt jelzi, hogy összetartozásotok immáron bizonyos, hiszen szerelmeteknek gyümölcse kifejlődni készül. Ez a természet egyik gyönyörű kapcsa, semmi szégyellnivaló nincs rajta, sőt, büszkeségre ad okot.
Hát igen, ezt én is hihetetlenül magabiztos dolognak gondoltam, ezért is tartott 7 évig, ameddig rászántam magam.
Alapvetően házasságellenes voltam mindig (szüleim elváltak, rajtuk kívül is elég sok rossz példát láttam) és arra gondoltam, hogy amikor emberek összeházasodnak, általában huszonévesek. Még akár 50-60 évig is elélhetnek. Honnan tudhatná az ember huszonévesen, hogy hova alakul a párja, meg ő is ez alatt az idő alatt és ez-e az az ember, akivel le tudja majd élni azt az 50-60 évet. De azért a mi esetünkben 7 év együttélés, nem találkozgatás, hanem egy lakásban élés szerintem elég jó támpontot adott nekem.
1ébként az említett pap értelmezésében (jegyesoktatáson mondta), valóban nem tudhatja biztosan, hogy sikerül-e a dolog. Lényeg, hogy amikor elszánod magad a házasságra, akkor így állj hozzá, és életed során akard és próbáld megtartani az esküt. Szerinte az utolsó mondat sem arról szól, hogy "ha mégsem sikerülne megtartani amit itt elmondtam, sújtson agyon a Mindenható és kerüljek a pokolra!", hanem inkább egy kérés, hogy segítsen, hogy megtarthasd amit esküdtél, mert bizony, nagyon nehéz esküt tettél.
A református egyház megengedi a válást. Az esketési ceremónia 15-20 perc, minden a jegyespár körül forog, nincs térdeplés, összekötözés, szentek, szenteltvízzel locsolás, mindössze egy szentbeszéd, eskü, áldás a végén. Mindezekkel nem akarom az én vallásomat a többieké fölé helyezni (amúgy is mérhetetlenül csodálom a katolikus egyházat a tökélyre finomított szertartásai miatt), csupán választ próbálok találni arra, hogy nekünk miért könnyebb nekifutni az egyházi esküvőnek.
Ja és a nagy hassal való esküvőzést én is gusztustalannak tartom (ezért most majd megint jól megkapom a magamét valaki mástól :))) Ha véletlenül ilyen helyzetbe keveredtem volna, inkább vártam volna az esküvővel szülés utánig.
Na ez sem rossz. Már várandós, nem vallásos, mégis nagy templomi esküvő... Szerencsére nálunk arra az érvre, hogy a páromnak már volt templomi esküvője, nem tudnak mit mondani. De amúgy sem hagynám, hogy beleszóljanak, elvégre az én esküvőm.
Thor, nagyon szép az esküszöveg és csinnKA leírása is a Mátyás templomi esküvőről. De mivel én a csinnKA által felvetett kérdésekre csak nemmel tudnék válaszolni, kellemetlenül és álszentnek érezném magam a templomi ceremónián. (Ezt átéltem már misén és papszentelésen is, pedig ott csak századik mellékszereplő voltam. Amúgy, procedúra nélkül szeretem a templomok hangulatát.)
Végül is az állam átvette az egyház szerepét, ma már ő legitimalizálja a házasságkötést a társadalom számára, így én abban sem találok kivetnivalót, ha néhány külsőséget átveszünk.
Arról nem is beszélve, hogy a fehér ruha eredetileg szintén a szüzességet, tisztaságot jelképezi, na hányan ölthetnénk ezt ma magunkra, ha komolyan vennénk?
Olyan jó olvasgatni titeket... A barátnőm pár éve Bp-ről vidékre költözöt (igazi falu) s ott megtalálta szerelmét, akitől most várandós. Esküvőt is terveznek. Barátnőm soha nem volt vallásos, azonban - mivel falun ez a szokás - most igen nagy templomi ceremónia várható. Soha nem gyónt, nem áldozott, de ezt mindenki elnézi - az anyós belepusztulna szerintem, ha csak polgári szertartás lenne.
Nem rossz. :-)
Sőt, meg kell, hogy mondjam, "fogyaszthatóbb", mint a római katolikus ceremónia szövege. Említett barátnőmé volt életemben a második (s ezidáig - sőt, talán örökre - az utolsó) római katolikus szertartás. Tudom, hogy ez a "legkeményebb" minden vallás között, de szerintem borzalmas volt. Az első ilyennél csak arra emlékeztem, hogy nagyon nyakatekert és SZIGORÚ volt a szöveg, ezért a barátnőm esküvőjén megszámoltam az eskük számát: a mindenható Úristenre, a szeplőtelen Szűz Máriára és minden szentekre (meg még mit tudom én mire) pontosan tizenhétszer(!) kellett esküdniük. Az egész csupa "megfogadom, elfogadom, ígérem, esküszöm"-ből állt, és számomra mellesleg nagyon úgy tünt, hogy sokkal fontosabbak a szentek, mint az a két emberke, aki zsibbadtan ott tirgyöpöl. :-)
Lehet, hogy a református ceremónia emberközelibb, de én értetlenül állok ama magabiztosság(?!) /nem biztos, hogy jó szó/ előtt, hogy valaki nyugodt szívvel ki meri, ki TUDJA mondani azt, hogy "holtomig vagy holtáig el nem hagyom". Tudom, hogy végül is erről szól az egész, hogy szeretem és örökké vele akarok élni... csakhogy kettőn áll a vásár, és bizony még 20-25 évi házasság után is el szoktak válni emberek. Márpedig hogyan ígérhetem meg igaz lelkemmel Isten szent színe előtt, hogy soha el nem hagyom, ha például egy hazug, szemét, mocskos állat lesz belőle, aki esetleg a "kapuzárás előtt" majd megcsal fűvel-fával, mindenféle kis jött-ment macával. Akkor ÉN(!) legyek a jóságos, elnéző feleség és én gondoljak a hűségfogadalmamra meg a "sohaelnemhagyom"-ra?! Ez nekem kissé magas. A szomszéd néni jut eszembe, akit fél életén át ütött-vert a zura, aki mellesleg "jó ember" volt, csak kicsit hirtelenharagú. Az asszonynak esze ágában sem volt elhagyni a zurát, hiszen a pap előtt megfogadta, hogy örökkön-örökké.
Nos, erről ennyit... meg még annyit, hogy sírig hű lehetek akkor is, ha csak magamban fogadom meg, hogy az leszek. ;-)
Kösz. Látom hogy megértettél. Én is megértettelek. :) berkutól az első ellenvetése után bocsánatot kértem, amiért akaratlanul megbántottam.
Rám az eskü szövege volt olyan hatással mint rád a barátnőd esküvői szertartása. Az unokatestvérem esküvőjén voltam tanú 3 évvel ezelőtt, így akkor életemben először hallhattam közvetlen közelről, úgy hogy minden szót értettem. Szerintem megrázó és gyönyörű. Ide írom, (hátha még valaki kedvet kap az egyházi esküvőhöz :)) Vigyázat: református!)
Én (Név) esküszöm az élő Istenre, hogy azt a férfit, akivel most kézenfogva Isten színe előtt állok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, és sem egészségében, sem betegségében,
sem boldog sem boldogtalan állapotában
holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom
Hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segéljen!
Eszem ágában sem volt megbántani téged (pláne nem az érzéseidet), és ha elolvastál (márpedig elolvastál), akkor láthattad, hogy saját magamat is úgy jellemeztem, hogy "lehet, hogy azért vagyok ennyire ellentétes póluson e témakörben, mert...". Tehát nem bántásnak szántam, csak a véleményemet írtam le. Persze lehet, hogy némelyest keményebben fogalmaztam abbéli felindulásomban, amiért Te - idézlek - "baromi nevetségesnek" tartod azt, ha valaki fehér ruhában "mer" bevonulni a házasságkötő terembe, mivel az ott folyó események szerinted "csupáncsak majmolása a templomi ceremóniának". Valljuk be, ez azért egy kicsit durva volt. Ha nem is támadó a hangnemed, de eléggé gúnyos és rosszindulatú, és pl. belőlem (de talán másokból is) ellenérzést váltott ki.
Férjed pedig nem hazug, álszent és képmutató, csupán ritkamód gáláns, ha felvállalta azt, hogy hitvallását és világnézetét megtagadva részt vett egy olyan egyházi szertartáson, ami nem az ő nézeteit képviseli. (Kettőtök közül valamelyikőtöknek ugyanis nyilvánvalóan engednie kellett, vagy Te lettél volna tekintettel az ő ateista nézeteire, vagy ő a Te hitedre.)
Hogy értsd: minden ellenérzésem onnan fakad, - ahogy azt Te is jól megfogalmaztad - hogy a barátnőm "olyan dologból űzött csúfot, ami élete egyik legfelemelőbb élménye lehetett volna".
Ismételten hangsúlyozom: ha valakinél az egyházi esküvő valódi hitből és valódi érzésekből táplálkozik, s egyfajta belső szükségszerűségként jelenik meg, az szép és nemes, semmi kifogásom ellene. De elkoptatva és lejáratva ezt az egészet, belőlem viszolygást vált ki.
Hát ennyi. Szeretném, ha MEGértenél és nem FÉLREértenél. :-)
Kedves csinnnKA! még igazad is lenne sok mindenben, ha nem lenne ilyen rohadtul és bántóan támadó a hangnemed
"Te vallásos vagy? Hiszel Isten létezésében? Szoktál imádkozni hozzá? Rendszeresen jársz templomba? Hát gyónni?! Ha igen, akkor minden rendben a templomi esküvővel. Ha viszont nem... akkor hogy mertél hamisan esküdni?!"
Mi ez, hogy még a választ is majdnemhogy megpróbálod a számba adni?
" Mellesleg már több ismerősömtől, barátnőmtől hallottam, hogy a pap csak úgy volt hajlandó az egyházi ceremóniára, hogy még a kötelező és elmaradhatatlan jegyesoktatás előtt megesketi a házasulandókat arra, hogy mindketten őszintén és mélyen vallásosak. Nem minden pap, de a legtöbb így csinálja. Tehát az egész megható, csodaszép templomi ceremónia egy óriási, bődületesen nagy hazugságon alapszik. Milyen megható! :-\ "
Igen, hallottam róla hogy ilyen is van. De szabad a papválasztás, nem kell ilyen idiótához mennie senkinek. Az is figyelemre méltó, hogy Magyarországon a "vallás" az majdnem mindenkinek azt mondja: "római katolikus" Kedves csinnnKA: nem szoktam gyónni, sem minden vasárnap templomba járni, merthogy református vagyok ahol az elsőt nem szokás, a másodikat nem követelik meg. Papot én választottam, kedves fiatal, normális példányt, akinél a jegyesoktatás azt jelenti: kötetlen beszélgetés formájában elmondja hogyan is szól a házastársi eskü (hogy ne a templomba érjen meglepetésként, amikor utána kell mondani) miről is szól a házastársi eskü, hogyan alkalmazhatjuk azt életünkre a mai világban, kérdezhettünk, belebeszélhettünk, a legkisebb fennhéjázás és "lefelé beszélés" nélkül válaszolt.
"szép teremben, szép zenére bevonulva egy sokkal maibb szöveget végighallgatva házasodnak össze"
Ezek után, mondanom sem kell, a szövege is teljesen mai volt, és annyira személyesen nekünk szólt, amennyire egy anyakönyvvezetőtől, aki akkor lát életében először, nem szólhatott volna.
"Az egész egyházi esküvő alapja az ISTENHIT és a vallásosság. Ha pedig ez nincs meg, az egész egy hazug, álszent, képmutató ceremóniává válik."
Férjem, akit római katolikusnak kereszteltek, nem vallásos, de semmi kifogása nem volt a református templomi esküvő ellen, mert ő tiszteletben tartja az én istenhitemet (és amúgy sem ellenszenves neki az egész). Akkor ő most hazug, álszent és képmutató?
" Én már a legelején elbőgtem magam, annyira csodálatos volt az egész. Tényleg az. Tiszta libabőr voltam! Ahogy kinyílt a gyönyörű Mátyás templom kapuja, és a mennyei felhomályba betódult a fény, felcsendült a zene, és egy angyali hangon elénekelt csodálatos dal... szóval arra gondoltam, ez igen, ez valami."
Na igen. Erre is próbáltam utalni lennebb. Ilyen egy házasságkötő teremben sohasem lesz.
A barátnődet sajnálom. Olyan dologból űzött csúfot, ami élete egyik legfelemelőbb élménye lehetett volna.
"Egyébként pedig amondó vagyok, hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Mindenkinek joga van templomban vagy "csak" házasságkötőben esküdni, hogy ki miért melyiket választja, az részben morális kérdés, másrészt ízlés dolga."
Ha jobban odanéztél volna, amikor az én hozzászólásaimat olvastad és nemcsak zsigerből válaszolsz, akkor láthattad volna mindenhol, "az én véleményem", "szerintem", "nekem", "az én lelkemnek" szavakat, valamint azt is, hogy istenhívő vagyok-e vagy "mertem hamisan esküdni".
berku!
"ebben a szalonban nem problémáznak, ha a ruhát nem ott rendeltem? Meg kell venni a fejdíszt, vagy lehet azt is
kölcsönözni, vagy olyan kis összeg, hogy azt érdemesebb kifizetni? " Nem problémáznak, ha a ruhát nem ott kölcsönzöd. Meg fognak próbálni rábeszélni, de ha közlöd, hogy a ruhád már megvan, egyből leállnak. Fejdíszt - tudtommal - nem kölcsönöznek sehol, csak fátylat. Fejdísz ára (tavaly) 4.000-6.000 Ft között mozog. Ami nagy(obb) VAGY amelyik aprólékos, pepecs munkával készült, az drágább, az egyszerűbb olcsóbb. Szerintem érdemes megvenni, mert bár utána otthon kerülgeted, azért akárhányszor megakad rajta a szemed a gardrobszekrényben, a tekinteteddel mindig megsimogatod, és eszedbe jut az a szép nap. És ne feledd: ha kislányod lesz, imádni fogja... nekem anno mindig az volt a legnagyobb kitüntetés, ha az anyu esküvői cuccaival játszhattam. :-)
(Ha az esküvői költségvetés lehetővé teszi, vedd meg... és tényleg ajánlom az Aphrodite szalont!)
Te vallásos vagy? Hiszel Isten létezésében? Szoktál imádkozni hozzá? Rendszeresen jársz templomba? Hát gyónni?! Ha igen, akkor minden rendben a templomi esküvővel. Ha viszont nem... akkor hogy mertél hamisan esküdni?! Az egész egyházi esküvő alapja az ISTENHIT és a vallásosság. Ha pedig ez nincs meg, az egész egy hazug, álszent, képmutató ceremóniává válik. Az pedig, hogy ez az egész szánalmas-e, nevetséges vagy éppen megbotránkoztató, az mindig az adott körülményektől függ.
Azt írod, "az esküvő helye a templom". Ez nem igaz. Az esküvőt más szóval házasságkötésnek hívjuk, s erre létezik egy speciális helyiség, melynek házasságkötő terem a neve. Az pedig, hogy az egész szertartás a templomban gyökerezik (ahogy írtad), azon egyszerű okból van, hogy régen mindenki templomba járt. A legcsóróbb nincstelen ember is mondatott misét a halottja lelki üdvéért. Vagy például minden család vasárnap délelőtti szent és sérthetetlen elfoglaltsága az volt, hogy templomba ment. Csakhogy azóta nagyot változott a világ. Ugye annak is joga van fekete ruhában eltemetnie a halottját, aki nem papi temetést akar?! Akkor miért ne lenne joga fehér hosszú ruhában esküdnie annak, aki nem álszent, így nem akar égre-földre esküdözni Istenre és a mindenható Szűz Máriára, az összes szentekre meg mit tudom én még mire, összetett tenyérrel, térdelve.
Tényleg, láttál Te már mondjuk egy igazi római-katolikus esketési ceremóniát?! Régen állítólag a párttagokat vették fel ilyen nehezen, esküdözve égre-földre. Mellesleg már több ismerősömtől, barátnőmtől hallottam, hogy a pap csak úgy volt hajlandó az egyházi ceremóniára, hogy még a kötelező és elmaradhatatlan jegyesoktatás előtt megesketi a házasulandókat arra, hogy mindketten őszintén és mélyen vallásosak. Nem minden pap, de a legtöbb így csinálja. Tehát az egész megható, csodaszép templomi ceremónia egy óriási, bődületesen nagy hazugságon alapszik. Milyen megható! :-\
"akinek fontos az egyház által kitalált és évszázadokon
keresztül alkalmazott ceremónia, attól kissé humorosnak tartom azt, hogy "nem vagyok vallásos" felkiáltással
ugyanazt a ceremóniát más helyszínen megköveteli." Nem ugyanazt a ceremóniát követeli meg.
Csupán arról van szó, hogy egy gyönyörű virágokkal feldíszített, szép teremben, szép zenére bevonulva egy sokkal maibb szöveget végighallgatva házasodnak össze.
Lehet, hogy azért vagyok ennyire ellentétes póluson e témakörben, mert tavaly a barátnőm esküvőjén jéggé dermedtem. Helyszín: Mátyás templom, bevonulás Schubert Ave Mariájára, amit egy tízezer forintos operaénekesnő énekelt. Én már a legelején elbőgtem magam, annyira csodálatos volt az egész. Tényleg az. Tiszta libabőr voltam! Ahogy kinyílt a gyönyörű Mátyás templom kapuja, és a mennyei felhomályba betódult a fény, felcsendült a zene, és egy angyali hangon elénekelt csodálatos dal... szóval arra gondoltam, ez igen, ez valami. Aztán a lüke barátnőm végigröhögte és végigrágógumizta az egészet, gyönyörködött a zselés műkörmére ragasztott strasszokban, és stírölte a videóst, hogy ugye egyfolytában őt veszi. A szent fogadalmak egyikénél-másikánál pedig egyszerűen elröhögte magát. Az egész vacsorán erről beszélt a násznép, hogy milyen botrányos, meg hogy miért kell templomi esküvő annak, akinek ez nem belülről jön, hanem csak flancból.
"Szerintem
baromi nevetséges dolog fehér ruhában bevonulni a polgármesteri hivatalba" Hidd el, sokak szerint meg az a baromi nevetséges dolog, ha valaki csak a flanc kedvéért esküszik templomba. Ennek a "MÉG SZEBB" verziója, amikor (a köztudottan a szűzességet jelképező) mirtusz-koszorúban vonul be az ifjú ara, 7 hónapos terhesen.
Egyébként pedig amondó vagyok, hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Mindenkinek joga van templomban vagy "csak" házasságkötőben esküdni, hogy ki miért melyiket választja, az részben morális kérdés, másrészt ízlés dolga. :-)
Hahó! Ne forgassátok ki a szavaimat. Egyszerűen azt mondtam, hogy nem azért mentünk templomba, mert szép. Szándékosan nem írtam a mondat elé megszólítást.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit akar. Mit lehet tenni, ha ez a két lehetőség van?
Mr Spock! Hát mi tagadás egyedi volt a megoldásod. :-)
Thor,
én pedig sehol nem írtam, hogy TE ezért mentél templomba. Azt írtam: "valaki" és hallottam ilyet többektől szó szerint: "Tempomi esküvőt szeretnék, mert az olyan szép." Pont.
"és van akinek az is fontos, Isten és ne csak a násznép színe előtt valljon hitet élete párja mellett."
Igen, ilyennel is találkoztam, és _ez az_ az eset, amikor tisztelni is tudom ezt az elhatározást. Egyébként én biztos nem beszélnék le senkit a templomi esküvőről és nem is kezdeném el kéretlenül mondani a véleményemet, de hadd ünnepelhessem már meg én is a házasságkötésemet, még ha nem is a templomban. Egyébként nem ua. a ceremónia, nem lesz "szent" a beszéd, nem lesz imádság, áldás, meg előtte jegyesoktatás, vagy ami ilyenkor szokásos. Épphogy NEM akarom a templomi ceremóniát. Nem hinném, hogy az ünneplés kizárólag a keresztény egyház sajátja.
Azt hiszem, hogy a véleményünket mindketten tartani fogjuk. A lényeg szerintem, hogy aki akar, szervezzen az álmaihoz közelítő esküvőt magának. Én is azon vagyok és remélem, hogy a jelenlévők közül senki nem fog nevetségesnek találni...
Tudom hogy sokan nem fognak ezzel egyeterteni, de mindig rettegtem a nepunnep szeru eskuvoktol.
A legjobb eskuvo az enyem volt. Jovendo felesegemmel mar egyutt eltunk. Egy nap telefonon felhivtam a baratomat, mondtam neki hogy eskuvo lesz, jojjon tanunak. Felhivtam az ugyvedemet aki egy holgy volt, es ismert minket, mondtam neki is, es hogy legyen o a masik tanu. Harman osszejottunk az o irodajaban. Aztan felhivtam kedvesemet, mondtam hogy jojjon oda, anelkul hogy megmondtam volna hogy miert. Jott. Aztan atmentunk a varoshazara egy uruggyel. Ott mondtam meg kedvesemnek, hogy akkor most hazasodunk, ha nincs kifogasa. Nem volt.Alairtuk a papirokat, jott a biro, holtomiglan, holtodiglan, csok, elmentunk negyesben egy kozeli vendeglobe unnepelni. Es kesz.
Azota is boldogan elunk.
