Grossmuck: Világosan összetett német családnévnek tűnik, ahol az előtag a német Groß ~ Gross ’nagy’ melléknév, ill. az ebből lett ragadvány- majd családnév. Végignézve az ilyen összetételeket, az utótag vagy gyakori foglalkozásnév (pl. Müller, Meyer), vagy gyakori személynév (Hans, Klaus, Kunz stb.) — kivéve persze az olyan összeforrott kifejezéseket, mint a Großkopf ’nagyfej(ű)’, illetve az apanévi szerepű és már szinte képzőként viselkedő -mann utótagot.
A probléma az, hogy a Muck utótag nem illeszkedik a fentiekhez. Önálló névként előfordul, de nem gyakori, és nem a várt motivációjú, mivel az alábbiakra vezethető vissza: 1. német Mücke ’szúnyog’ (izgága, tolakodó ember); 2. német Mucke ’szeszély, bogarasság’ ~ mucken ’morog, zúgolódik’; 3. szláv muka ’liszt’ (mint molnár, lisztkereskedő, pék ragadványneve).
Persze nem lehet kizárni, hogy két Muck nevűt is meg kellett különböztetni a Groß- előtaggal. De szokásosabb lenne a magyarázat, ha a Muck utótag valahogy a német Nikolaus ’Miklós’ személynév Nick rövidülésének írásbeli torzulása, vagy valamilyen alakváltozata lehetne.
Ruff: A Duden szerint a Rudolf személynév összevonásából keletkezett (a *Ruolf > Ruoff alakokon keresztül). Képzőtlen apanévként lett családnévvé.
Schmidinger: Kétféleképpen értelmezhető. 1 Egy bajor–felső-ausztriai Schmiding vagy Schmieding nevű településről* történő elszármazásra utaló -er képzős lakosnév. — 2. Kevésbé valószínűen egy Schmied ’kovács’ nevű vagy foglalkozású személy leszármazottait jelölte dupla (-ing és -er) apanévképzővel. — * A településnév arra utal, hogy egy Schmied ’kovács’ nevű vagy foglalkozású személy alapította, illetve az ő leszármazottai lakták. Esetleg kovácsok lakta szolgálófaluról van szó.
Zank / Zang: Ha a Zank [tsaŋk] alak az eredeti, akkor: 1. a lakóhely jellegzetességre utaló ragadványnév a mai német Zacke(n) ’fok, orom; csipke’ szó régebbi zanke alakjából. — 2. Jellemre utaló ragadványnév, vö. korai újfelnémet zangk ’viszály veszekedés’ köznév.
Ha a Zang [tsaŋ] az elsődleges, akkor kovácsot a jellemző munkaeszközével jelölő foglalkozásnév a német Zange ’fogó’ szóból.
Krapf: A Duden a vrobee által a 14312-ben említett etimológiákhoz (1. Krapfen-t, azaz ünnepi olajban sült süteményt, fánkot készítő pék, ill. azt szerető ember — 2. Jellemét vagy külalakját tekintve görbe ember ragadványneve) hozzátesz még egyet: 3. A szászországi Krappe (ma Löbau része) településre utaló képzőtlen lakosnév.
Probst: Vö. vrobee #14312, azaz ez a mai német Propst ’prépost, esperes’ szó korábbi írásváltozata (vö. ófelnémet probost). Azért térek ki erre mégis, hogy utaljak az etimológiailag ezzel összetartozó, 14302-ben elemzett Profuszek névre. Ugyanis a korábbi németben nemcsak egyházi elöljárót jelenthetett a szó, hanem világi elöljárót, felettest, felügyelőt is. Ezért ilyen értelmű foglalkozás-, ill. jogállási név lehet. Ha a katolikus egyházi értelemből indulunk ki, akkor a motiváció közvetett: egyrészt prépost(ság)nak szolgáló személy ragadványneve lehetett, másrészt metonimián alapuló jellemnév lehet (olyan ájtatatos, úgy öltözködik stb. mint egy prépost).
Hürkecz: Magam – a névetimológiát tekintve – nem osztom Davies322 14062-beli véleményt, miszerint ez német név lenne*. Alakilag ugyanis egyáltalán nem német: kevés kivétellel az /ec/ – és főként a /kec/ – végű német nevek szláv eredetűek, ezekben pedig az az /ü/ nem etimologikus. Elképzelhető persze, hogy a potenciálisan az igen ritka szláv Hirkec (< Hirko / Hirka személynév + -ec kicsinyítő képző) olyan német nyelvjárási környezetbe kerül, ahol /i/ > /ü/ labializáció történik (pl. a Müller ↔ Miller stb. változás hiperkorrekciós hatására). De a várt német Hür(c)ke(t)z név nem mutatkozik.
A brabanti (holland) Hurk (tkp. ’„szarvszerű” > sarok, szöglet, zug’) helynévből lett Hur(c)ke(n)s [hœrkə(n)s] nevek ény-német környezetben hanghelyettesítéssel megjelenhetnek Hür- kezdettel, de ezekből az /ec/ végződés nem magyarázható.
A név ilyenformán magyar alakulatnak tűnik. Kakuk Mátyás a Kunszentmárton idegen családneveiről 1719–1945 c. tanulmányába** felveszi az ott 1755-től Hürkecz ~ Fürkesz ~ Fűrketz ~ Hirkesz ~ Hörketz ~ Hürkesz ~ Hürköcz ~ Űrkecz alakváltozatokban kimutatható nevet, de magyarázatot ő sem ad hozzá. A fenti variációkból azt lehet sejteni, hogy a név eredetibb alakjában -esz-re végződött, és csak a magyarban gyakori affrikációval lett /ec/ végű. Az f-fel kezdődő alakok vélhetően népetimológiásan keletkeztek, és nem a korábbi alakváltozatot sejtetik. Az első magánhangzó eredeti hangszínéről nem lehet könnyen dönteni, mert az i ~ ü ~ ö mindegyik irányban átalakulhattak egymásba; az ü-s alakok gyakoribb volta azonban inkább ennek az elsődlegessége mellett szól.
Ennél tovább nem jutottam, úgy tűnik, hogy a Hürkesz ~ Hürkec(z) név specifikus erre a környékre, és nem lepődnék meg, ha végső soron valamely, a magyarságban olvadt helyi etnikum (pl. a kun) nyelv személynevére (a magyar nyelvbe átkerült, de már kiveszett közszóra) menne vissza.
* Mindenesetre a német eredetre utaló adatokat érdemes lenne megemlítenie annak, akinek ilyen véleménye alakult ki. Hátha mégis meggyőzőek.
Krapf: "German: nickname for a small malformed individual, from Middle High German krapfe ‘hook’. In southern Germany the word was also applied to a type of crescent-shaped pastry, and the surname may thus also have been a metonymic occupational name for a baker." (ancestry.com)
Probst: szvsz lehet a Propst, azaz prépost alakváltozata.
LvT-nek kérdés, ugyan már egyszer feltettem (14058) Hürkecz név eredete érdekel, bár választ kaptam, (14062) azért szeretnék megerősítést, hogy tényleg jó a megoldás... köszi előre is!
"Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de a Šika alapnév létezik."
Nem, újraolvastam, jól fogalmaztál, csak én nem figyeltem oda eléggé. Bocs.
Re: Kitajka. Hát igen, abban a vagyoni helyzetben, ahol a répa, a bab meg a dara is családnevet ad, egy selyemsál birtoklása végül is simán lehetett nemzedékekre kiható megkülönböztető jelző. Nem is nagyon lehet csodálkozni azon, ha kiszorít esetleg egy olyat, hogy lassú vagy buta. :)
A гречка szót ismertem is az oroszból, asszociáltam is rá, de furcsának tűnt így a képzőtlen növénynév családnévként. Most már látom, hogy ez nem ritka, hiszen az Árpa, Búza is előfordul így, ill. az imént volt a Buob is.
Pácsa: Vélhetően s Kázmér Miklós családnév-szótárában említett Pacsa vezetéknév alakváltozata lehet. Ezt a szerző az azonos régi magyar személynévből képző nélkül lett apanévnek veszi, amely a Pál egyházi név Pa- (Pá-) rövidüléséből és az összetett magyar -csa kicsinyítő képzőből alakult.
Kiss Lajos a Zala megyei Pacsa település etimológiájánál ezen kívül felveti a szerb-horvát Pajča személynévvel való összefüggést is. Ez utóbbi is a Pál név kicsinyített formája, csak a szerb-horvát Paja < Pavle formáé.
Becser: Szintén Kázmért idézem, aki ezt az azonos alakú régi magyar világi személynévre vezeti vissza képzőtlen apanévként. A személynév etimológiájáról nincs adatom.
Tancsa: Képzőtlen magyar apanév az azonos régi magyar személynévből, amely valamely Tan- alakú személynévi rövidülés és az összetett -csa kicsinyítő képző kapcsolata. A rövidült személynév eredetije lehet pl. a Tamás egyházi személynév vagy egy Sztan- kezdetű szláv név magyarosodása.
Pólya: Kázmér Miklós szerint a Pál személynév régi magyar Pólos alakjának rövidülése -a kicsinyítő képzővel, valamint a gyakori hangzó közi l > ly lágyulással. Családnévvé képzőtlen apanévi használatban lett. — Szerinte a pólya ’csecsemőruha’ szó hangtörténeti akadályok miatt nem jöhet szóba. Én azonban ilyen ragadványnévi eredetet sem zárnék ki.
Arra, hogy a kitajka mikor került be a nyelvbe, nem találtam adatot csak annyit, hogy a szlovák felé a lengyel volt a közvetítő (oda pedig az orosz). Abban igazad van, hogy a családnév-képződés általános időszakához képest valószínűleg kései. Az azonban különbség a Rása névhez képest, hogy nincs jobb alternatív etimológia: több lehetőség esetén hajlamosak vagyunk a kivételes fejlődést feltételező magyarázatokat elvetni.
Az időrendhez az általánosságban elmondható, hogy minél periferiálisabb egy csoport, egyrészt annál később jelennek meg a családnevek, másrészt annál változékonyabbak is maradnak a polgári anyakönyvezés beálltáig. Ezért valami esély van az alsóbb néprétegek közt a fősodornál későbbi keletkezésű vezetéknevekre. Ebbe a népmozgalmak is beszámítanak, hiszen az Alföldre való szlovák áttelepülés teljesen átrendezte a korábbi családneveket. Az utána ott beálló jobb mód viszont konzerválóan hatott, míg a Felföldön, ahol a rossz helyzetű szlovákok közt anyagiak nem nagyon öröklődtek, az alapváltozékonyság magasabb maradhatott.
Amúgy a sztenderd szótárak közül kimozdulva, úgy találtam, hogy a szlovák kitajka szónak további jelentése is van Kelet-Szlovákiában ’faág nehezen elérhető vége, különösen a fa csúcsa’, ’ostorhegy’. Az időbeli horizontja azonban ennek a szónak sem lehet sokkal korábbi, mint a textilé.
------------
> Re: Sikinya, Sikalák, Sikutyák. Érdekes, hogy egy ritka, nem adatolt alapnév három nevet is "terem" egyazon faluban, nem?
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de a Šika alapnév létezik. Az esetre, úgy vélem, három megoldás is adódik. (1) Meglehet tényleg három hasonló, egymástól független ritka név került itt egymás mellé, és ez csak azért tűnik fel, mert ezt az aspektust vizsgáltuk. Ha más aspektust néztünk volna, akkor talán más ritka jegyek „sűrűsödtek” volna más neveknél, és lehet, hogy más faluban. Szerintem ez lehet a kutató optikája, amikor is az érdeménél jobban felnagyít valami megfigyelést.
(2) De az is lehet, hogy ezek a nevek eredetileg messzebb által egymástól, és éppen az egymás mellett élésük folytán hatottak közelítőleg egymásra a hangalakjukat is tekintve. Ilyenkor az etimológus látszólag téved, hiszen a másodlagos alakot elsődlegesként elemzi. Mivel az etimológia, mint minden diszciplína, mégiscsak a szabályos változásokból tud rendszert építeni, ezért az ilyen eseteket névcserének szoktuk tekinteni: azaz valaki felcserél két hasonló, de egyaránt elsődleges névformát.
(3) Végezetül az is leképzelhető, hogy egymás mellé került három Šika nevű ember, vagy egy ilyen személy családja vált háromfelé. Ez pedig magával hozta a megkülönböztetés kényszerét, és a különböző kicsinyítő képzők funkciója éppen ez: ugyanabból az alapnévből eltérő apellatívumokat generálnak.
Közben a Šika alapnévhez még eszembe jutott valami. Az is lehet, hogy a magyar Sike személy- (majd család-) név átvételéről van szó. Ez a Szixtusz (< latin Sixtus ’hatodik, hatodszülött’) egyházi név régi köznapi, rövidült magyar formája.
Izgalmas ez a paraszti névkincs: Dugó, Lassú, Buta, Ostoba, Rabló, illetve Dara, Bab, Répa, Gabona... :D
Re: Kitajka. Elég régi ez az anyagnév és ruhadarab ahhoz, hogy családnevet adjon? (Emlékszel, pár éve szó volt a Rázsa névről, és később a Rása névről is.)
Bár, eléggé úgy tűnik, hogy Trsztenán még a XIX. században is valamelyest képlékenyek voltak a családnevek, és könnyen válhatott egy újabb ragadványnévből családnév. Vajon minek köszönhető ez a képlékenység ilyen későn? Azért ez nem volt jellemző az ország minden részére.
Re: Sikinya, Sikalák, Sikutyák. Érdekes, hogy egy ritka, nem adatolt alapnév három nevet is "terem" egyazon faluban, nem? Lehet, hogy ez az elterjedtség inkább tényleg a közszói eredet elméletét erősíti?
Profuszek: Ez a csehes szlovák profús (közszlovák profoz, cseh profous) ’tábori csendőr; foglár’ foglalkozásnév -ek kicsinyítő képzős származéka. — Az alapszó egyébként a prépost egyházi tisztséggel együtt a latin praepositus ’elöljáró’ szó származéka, csak annak propositus mellékalakjából keletkezett az ófrancia provost közvetítésével.
Lof(f)ai/y: A mai szlovák névkincsben Loffay, Loffaj, Lofay, Lofaj stb. alakban szerepel. Szerintem ez magyar -i (-y) képzős lakosnév. Az alapul szolgáló településnév talán a sárosi Lófalu (Kobyly) elképzelhető rövidült *Lófa alakja.
Kominek: Szlovák formája Komínek, és a Komín alapnév -ek kicsinyítő képzős származéka. Az alapnév közszói eredetű, l. szlovák komín ’kémény, kürtő’ (magának a komínek alaknak is van ’kis kémyén, kürtőcske’ közszói jelentése). Kéményrakással foglalkozó iparos, vagy jellegzetes kéményű házat bíró ember ragadványneve lehetett. A Komín alapnév önmagában is családnév, ill. ismert a nagyítórosszalló képzős Komiňák alak is.
Jarina: A jelenkorban is adatolható családnév közszói eredettel, l. szlovák jarina ’tavaszi vetés; tavasszal elvetett gabona’. Paraszt ragadványneve.
Suchor: Igen ritka, de a mai is kimutatható a szlovák Šuchor családnév, kissé gyakoribb változata a Šuchora. Ez a szlovák šuchoriť ’susog, suhog, zizeg, zörög; (fel)borzol, (össze)kócol, (össze)kuszál, felráz; porhanyósít, lazít’ igéhez képzett igei főnév.
Kapal(l)a(j): Kapala, ill. történeties-magyaros Kapalla alakban kimutatható Szlovákiában. Talán a kapať ’eltűnik, elvész; (el)pusztul’ ige -al(a) igenévképzős származéka. A feltételezhető jelentéshez l. szlovák kapalica ’tunya, rest, elkószáló asszony’ szó. — Ez azonban nem magyarázza meg a névvégi -j-t.
Lepacsek: Lepáček formában adatolható ma is Trsztenából. E mögött a régi szlovák lepák ’ostoba, tökfilkó, bolond ember’ szó -ek kicsinyítő képzős származéka áll.
Zboja: Ilyen alakban ma is szlovák családnév. Az alapszava a szlovák zboj ’rablás, fosztogatás; zsiványság, betyárság’, amelyhez személynévképzői szerepű -a végződés járult. L. még szlovák zbojník ’rabló, betyár, szegénylegény’.
Szadlis: Ma Zsolnán (Žilina) akad szlovák Sadliš, Nowy Sączban lengyel Sadlisz családnév. Ez a jobb módra utaló ragadványnév lehet, a szlovák sadlo, lengyel sadło ’(állati) zsír, háj’ szó -iš / -isz kicsinyítő képzős származéka.
Kitajka: Mai szlovák családnévként nem mutatható ki, de köznévi alapja adatolható: a viseletre utaló ragadványnévről lehet szó, vö. régi szlovák kitajka ’(nyak-) sál’. — A szlovák szó mögött Kína orosz közvetítésű neve, a Kitaj áll. Ez köznévként kínai selyemhez hasonló könnyű anyagot jelölt, amely a -ka képzős nyaksál jellemző alapanyagát képezte.
Luty / Luti: Vö. szlovák ľúty ’vad, bősz, ádáz’, ukrán-ruszin лютый (ljutij) ’ua.’, lengyel luty ’erős’. A mai szlovák névkincsben nem mutatható ki, lenygel történeti alakjait találtam Lutti, Lutty, Luty, Lutyj alakban.
A nem túl megbízható lengyel forrásom elképzelhetőnek tartja a német Luther és a szláv Ľutobor nevek rövidült becézőjeként is. Mivel szláv -i (-y) kicsinyítő képző nincs, az utóbbit nem tartom elképzelhetőnek, az előbbit is csak német alakulatként.
Buob: Középszlovák hangalakú név, amelynek mai írásmódja Bôb, és a szlovák bôb ’bab’ közszóval azonos. Motiváció: jellemző termény, kedvelt étel.
Kvak: Viszonylag gyakori szlovák név, amely a Kvaka változatával együtt az előzőhöz hasonlóan növénynév lehet: kvak(a) ’karórépa’.
Német területen is ismert a Quack családnév, amely egyrészt a beszédmódra vagy a pletykásságra utalhat az (észak-) német quaken ’kuruttyol, fecseg’ igéből, vagy az alnémet Quack ’gyenge, erőtlen ember’ szóból lett ragadványnév lehet. A másik etimológiája felsőszorb: a fentihez hasonlóan a kwakaś ’kuruttyol, hápog, fecseg’ igéből vagy a kwak ’a kacsák hangja’ hangutánzó szóból.
A hangutánzó eredet a szlovák esetén sem zárható ki, vö. kvákať ’károg, hápog, kuruttyal, brekeg’, illetve kvaknúť ’leguggol’.
Mamlinda: A jelenkorban nem tudom adatolni. Főként két etimológiai lehetőséget látok, amelyek a középső szótag magyarázatában térnek el. Közös elem a névvégi -da kicsinyítő képző, és az alap a mama ’mama, anyu’ szó. A középső szótag vagy a nőnemű szavakhoz való -in birtokos melléknévképző, amely elé a meglágyult m ajakhang járulékaként a keleti szláv nyelvekben és a keleti szlovák nyelvjárásban szokásos módon ľ hang szúródott be. A másik lehetőség a mama szó játszi becézése, vö. a hasonlóan bővült cseh mamlenka ’anyácska’ szót.
Kisebb valószínűséggel az alap lehet a német Mammel személy- (majd család-) név szlávosodott alakja, amely pl. a lengyelből Mamla formában adatolható. Ugyanezt a hangalak esetleg a lengyel mamlać ’kérődzik, lustán rág’ igéből, ill. a szlovák mamľas ’mamlasz’ szóból is előállhat. Ekkor is -in birtokos melléknévképző és -da kicsinyítő képző alkotja a név további részeit.
Mokoss: Vö. a gyakoribb szlovák Mokoš családnevet, amelynek ritkább cseh Mokoš és lengyel Mokosz változatai vannak. Ennek alapjához l. szlovák mok ’folyadék, nyirok, nedv; ital’, moknúť ’ázik, nedvesedik, nedvedzik; (eső) esik’, mokrý ’nedves, vizes, nyirkos’. A név végén az -oš kicsinyítő képző áll.
Meress: Van ma is szlovák Mereš és Merešš (ez utóbbi Trsztenában is), de nem tűnik szlovák névnek. Magyar vonalon kellene körülnézni (egyelőre nincs találatom), illetve van lengyel Mereś név, amelynek a vége esetleg szlovákosodhatott -š alakban. Ez utóbbiról azt írják, hogy a Mar- kezdetű személynevek (Marek, Maria) becézője -eś kicsinyítő képzővel.
Pariz(s)a: Előfordul a mai szlovák névkincsben Pariža, Pariza, Paríža, Parýzová alakban is, Trsztenán az első forma mutatható ki.
A Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara) által elöntött egyik falu neve Párisháza (szlovákul Parížovce) volt, amely mutatja a kérdezett névvel azonos személynév régi előfordulását. Ez voltaképpen a Helenét elrabló trójai Parisz királyfi neve, amely a középkori irodalom nyomán divatnévként lehatolt az alsóbb néprétegekhez is. Perjámos alakban az apja, Priamosz, és Iktár formában a testvére Hektor is bekerült a térség tulajdonnév- és településnév-kincsébe.
Furdek: Ma is jelen van Trsztenában, A Furdík, Furdák szlovák nevek mutatják, hogy egy Furd- alapnév -ek kicsinyítő képzős származékáról van szó. Az alapnévhez talán l. lengyel furda ’apróság, csecsebecse; ostobaság’
Mi a šprndeľ-t illeti 5 msh. van benne egymás után, és ez szerintem nem a csúcs, mert pl. a zmrzlina ’fagylalt’ szóban is ennyi van. Igaz, a šprndeľ „javára” írható, hogy ha ragozzuk, akkor az e kiesik,így már 6-os sorozat áll elő, pl. šprndľa tárgy-és birtokos eset, ill. kicsinyítő képzős šprindlík. A hatos sorozat már tényleg ritka lehet, ha lesz időm, akkor csinálok egy korpuszvizsgálatot.
Lohaz(z)a: Adja magát alapul a szlovák nyelvjárási lohaza ’árpadara; abból készült étel’ szó, mint kedvelt vagy gyakori táplálékot megnevező ragadványnév.
Dilong: Máig megvan Trszetnán (ez előbbivel szemben), Poprádon stb. A radixIndex.com kimutat Delong és Delonga neveket. A Duden a Delang családnevet ismerteti, amely egyrészt a határozott névelős német der Lange ’a hosszú’ kifejezés nyelvjárási alakja, másrészt a felsőszorb delan ’lapályon lakó / síksági szorb, alsó-lausitzi szorb’ népnév németes népetimologikus alakja. — Esetünkben szerintem az előbbi értelemmel azonos német névalakulat lehet mögötte.
Sikinya: Jelenleg is létező név Šikyňa írásmóddal Szuchahorán (Suchá Hora). Nincs egyértelmű etimológiája, az -yňa nőneműsítő képző, így talán anyanévről van szó, amelynek alapja a Šika egyéni- (majd család-) név nőnemű változata. Ha ez nem valami Ši- kezdetű személynév köznapi formája, akkor az alábbi közszavak egyikének tövéhez kötődhet, mint šík ’(csata-) sor, vonal, felsorakoztatott csapat’, šikmý ’ferde’, šikovný ’ügyes’.
Sikalák: Alsókubin környékén ma előfordul a Šikala név, a kérdezett név ennek -ák nagyító-rosszalló képzős származéka lehet. Az alapnév a fenti Sikinya név alapjával lehet azonos, csak az -ala személynévképzővel alakult. — A nevet lengyel névsorokban is megtaláltam Szykałak formában, de a jelenkorban már ott sem adatolható.
Sikutyák: Illava és Pozsony környékén jelenkori adata van a szlovák Šikuta családnévnek. Ha az utóbbihoz -ák nagyító-rosszalló képző járul, akkor megkapjuk a kérdezett nevet: Šikuťák ~Šikutiak. Az -uta a szlovákban ritka kicsinyítő képző, de más neveken is kimutatható, vö. Blahuta < Blaho <: blahý ’boldog’. Az alapnév az előző két kérdezett névvel azonos Šika lehet.
Skaplár: Nem sikerült kimutatnom, az etimológia sem egyértelmű. Két lehetőség merült fel bennem. Egyrészt a hipotetikus *škapiar foglalkozásnév keleti nyelvjárási változata lehet, ahol a lágy ajakhang után l szúródott be. Ez a foglalkozásnév a škapa ’gebe, sovány ló’ szóból alakulhatott -ár ~-iar foglalkozásnévvel.
Másrészt, és talán ez a valószínűbb, a szlovák škapuliar szó szinkópás alakváltozata állhat mögötte. A škapuliar jelentése: ’olyan népi amulett, amely két posztódarabból áll, amelyekre imát vagy szentképet hímeztek’, ill. ’skapuláré, egyes szerzetesöltözékek rátett vállrésze’. Az elsőnek elnevezett ilyen amulettet viselhetett. — A szó a latin scapulare szlovákosodása. A latin kifejezés a scapula (többes számban scapulae) ’lapocka, váll, hát’ szó továbbképzése az -arium eszköznévképző többes számú alakjával.
Lolják: Ma nem mutatható ki, *Loľák ~ *Loliak, esetleg *Ľoľák ~ *Ľoliak alakban rekonstruálható. Ez a „Lolka, Bolka” rajzfilmpárosból ismert lengyel Lolek ~ Łolek névvel azonos tövű lehet, csak nem az -ek kicsinyítő képzővel, hanem a szlovák -ák ~ -iak nagyító-rosszalló képzővel alakult. A név töve a szlovák ľoľo ’buta, lassú észjárású férfi’, lengyel lol(a) ’semmirekellő ember’ közszóval azonos. (A név a lágy lj hangkapcsolat miatt nem lehet lengyel.)
Lusbetják: Brezovica központtal ma is kimutatható szlovák név Lužbeťák írásmóddal. Úgy vélem, anyanév lehet, az Alžbeta ’Erzsébet’ személynév Al- > Ol- > *Lo- > Lu- hangátvetéses, zárt ejtésű formájához járulhatott az -ák (-iak) nagyító-rosszalló képző. — A név köztes, záródó Olžbut formája is adatolható szlovák családnévként.
Kijak: Szlovák írásformája Kyjak, de több más szláv nyelvben is kialakulhatott. Ma Szlovákiában Herhely (Harhaj), Zsolna (Žilina), Elecske (Alekšince) stb. környékén fordul elő. Az etimológiája kétszintű lehet. Egyrészt közvetlenül eredhetett a szlovák (és más szláv) kyjak ’bunkó, dorong’ szóból, másrészt -ák (-iak) nagyító-rosszalló képzős alakulat lehet az azonos jelentésű szlovák (és más szláv) kyj szóból.
Ui. Ez utóbbi azért érdekes, mert ugyanez a Kyj ’bunkó, dorog’ személynév áll a Kiev (Київ, Киев) városnév mögött, csak ebben az esetben a lágy -ev birtokos melléknév-képzővel bővült.
Tjarbak: Jelenkori szlovák családnévként nem mutatható ki, de az etimológiája egyértelműnek látszik, a szlovák ťarbák ’esetlen, ügyetlen, nehézkes, lassú személy’ közszóval azonos ragadványnév lehet.
Ami a „gyönyörűséges” Sprngyely nevet illeti, az voltaképpen köznévi eredetű ragadványnév a szlovák šprndeľ ’gyerkőc, poronty; „dugó” (kistermetű ember gúnyneve)’ szóból.
Morosz: Ez nyilvánvalóan a keleti szláv Мороз (Moroz; Ukr., Bel., Or.) vezetéknév kiejtett változatát* tükröző írásmódja. A név a keleti szláv мороз (moroz) ’fagy’ közszóval azonos. Az elnevezés motivációja többféle lehet: az illető nagyobb fokú hidegtűrése, vagy éppen a csökkent végtagi keringés miatti hidegérzet, de utalhat fagyos jellemre, ősz szőrzetre, és fagykárra vagy téli történésre vonatkozó eseménynév is lehet.
Szlovák, ill. szer-horvát változatából lett a Mráz családnév, amely Maráz alakban magyarosodott. — Kicsinyítő képzős lengyel formájából alakult Sławomir Mrożek író vezetékneve (bár ez utóbbi forrása lehet még az Ambroży ’Ambróz[iusz]’ egyházi név rövidülése is).
* A szóvégi mássalhangzók zöngetlenedése általános a németben és a szláv nyelvekben. Az egyik kivétel az ukrán, ahol marad a /moroz/ ejtés. Ezért közvetlen ukrán eredet nem valószínű, de német, szlovák stb. közvetítéssel ez sem zárható ki.
Bogoly: A Bagoly családnév (észak-) keleti nyelvjárási változata, így metaforikus ragadványnév lehet, amely arra utalhat pl. az elsőnek elnevezett sokat virraszthatott, álmatlanságban szenvedhetett, vagy az átlagosnál nagyobb feje, szeme volt stb.
Krusó: Nehéz ügy, mert jelenkori előfordulási adatai nincsenek, ugyanakkor szinte minden szláv nyelvben kialakulhatott olyan tövek önállósulásával, mint a szlovák krušiť ’gyötör, sanyargat; zúz, aprít, darabokra tör’, krušný ’nyomasztó, terhes, keserves’, kruch ~ krušok ’karaj, szelet’, szerb-horvát kruh ’kenyér’, lengyel krusza ’körte’. Emiatt a magyar névforma forrását nem tudom azonosítani.
Az -o a névben kicsinyítő szerepű tővégződés. Ha ezt -ko kicsinyítő képző váltja, akkor már könnyebben adatolható szláv névalakokhoz jutunk, mint a szlovák Kruško, lengyel Kruszko, horvát Kruško.
Hrecska: Vö. ukrán Гречка (Hrecska), amely a termelt növényre, gyakori/kedvelt táplálékra utaló képzőtlen ragadványnév, l. ukrán гречка (hrecska) ’hajdina, pohánka, Fagopyrum esculentum’. — Az ukrán növénynév a ’görög’ népnév származéka. Hasonló alakulat a magyarban a tatárka, ill. a tatárbúza, amely szintén egy hajdinafajt, a Fagopyrum tatarica-t jelenti.
Marada: Vö. morva-szlovák Marada, (Cs., Szlk.) családnév. Az etimológiája nem tiszta, mert a szláv -da kicsinyítő képző leginkább zárt tőhöz szokott járulni, bár Kniezsa adatolja a Mikuláš ’Miklósa’ névből származó Mikuda-t. Szláv etimológia esetén anyanév lehet, a Mária személynév Mara rövidülése lehet az alap.
Szlovákiában azonban a Hegyentúlon ismert a Maradík vezetéknév, amely ugyan lehet a Marada továbbképzése -ík kicsinyítő képzővel, de ugyanakkor alakilag egybeesik a magyar Maradék ’sokgyermekes családban az utolsó gyermek; utószülött, apja halála után születet gyermek’ családnév í-ző változatával. Ez megengedi azt a feltételezést, hogy a szlovák név a magyar átvétele legyen, a Marada pedig ebből való visszaképzés.
Bagala: Vö. a Léva környékén központosuló szlovák Bagala. A nevet máshonnan nem tudtam adatolni, az etimológiáját nem látom, de -ala képzős származék lehet egy olyan tőből, amely a g hang miatt végső soron nem szlovák.
Golenyák: Vö. dk-lengyelországi Goleniak, orosz Голеняк (Golenyak) és a ma családnévként nem kimutatható, de korábban akár létezhető szerb-horvát-szlovén *Golenjak. Ez az elsőnek elnevezett jellegzetes testrészére utaló, -ak személynévképzős ragadványnév, vö. lengyel goleń, orosz голень (goleny), szerb-horvát golen ’lábszár’. Hasonló köznyelvi képzéshez l. szlovén golenjak ’lábszárvédő, kamásli’.
