Az előző félévet végignézve csak gratulálni tudok a színvonalhoz. Pár hozzászólásom lenne. 1. Határváltozás 1938 okt 12. Szlovákia gesztusként (önként) visszaadja Ipolyságot (a várost, nem a térséget) és a Sátoraljaújhely hozzájuk csatolt részét. Szerintem óriási szimbolikus jelentőságe van. A "Mindent vissza" című dal is említi "Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom.."
2. Emberveszteség A románokkal stb. való összehasonlítás érdekében valaki emített egy 380000-s számot egy angolszász szerzőtől. A szám komolytalan. Stark Tamás: Mo. embervesztesége a második vh.-ban című alapműve 180000-es számot ír (hősi halott), a Ravasz féle lexikon is hasonlót. A nyugati szerzők csak a lefordított munkákat ismerik, ergo semmi Számvéber, Ravasz, Szabó Péter. Nem értem miért nem támogatja a Hadtörténeti a kutatóit nyugati publikálásban (akár egy-egy tanulmányban összefoglalva az utóbbi évek kutatásait.)
egészen pontosan egyet az angolok ( Gold), egyet meg az amik ( Omaha) építettek, Cherbourg bevétele után pedig lerakták a PLUTO-t (pipe line under the ocean) 70 mérföld Wight szigetétől a francia kikötőig, tenger alatti olajvezeték.
Tény hogy 45'-elején az Szövetségesek lemaradàsban voltak... Az oroszok nyilegyenesen Berlinnek tartottak, megvalosulnak làtszottak Sztàlin vilàguralmi tervei, Monty meg a többi nagyokos alàvàggott az összes addigi hoboru utàni vilàgfelosztàs tervezetnek a tehetetlenségével. Ne feledjük el ràadàsul a Németek és szövetségeseik màr csak majdhogynem azért harcoltak olyan hevesen az oroszok ellen hogy az Amik hamarabb legyözzék öket, csak ugye közbe szolt a politika meg a pénz... Igy elég szépen pofàga estek a következö 50' évben és nem egyszer kerültek kényes helyzetekbe. Magunkrol nem is beszélve, még Japànt is segitetünk nekik legyözni a végén - ha tudjàtok mire gondolok.... Szoval mindenkinek szokàs szerint kapartuk a gesztenyét megültünk egy csomo lovat mint a cirkuszban és a végén pofàra estünk...
a II VH-ban emlkékeim szerint 500 méterre a támadó ékek elé, vagy védelmül tudták az Amcsik a repülőgép rakományt kérni. Rendszeresen is kérték. A rendszer interaktiv volt. És ez volt a leggazdaságossab.
Más volt a motorizáltsága egy szovjet és más egy amerikai hadosztálynak, akárcsak az ellátásigénye. Visszatérve a magyar esetre, emlékezetem szerint a vasúthálózatunk volt nemzetközi szintű az adott időszakban (sűrűség, minőség) és nem a közúthálózat minősége. Ráadásul egy apróság, a szovjeteknek a széles nyomtávról át kellett rakodni...
a 46. hadsereg megállásánál nem csak a német ellenállás, hanem, a gyors támadás miatti, tartalék hiány, és a vasúti csomóponttól való túl nagy távolság is szerepet játszott. A Csepel-szigetre való átkelést iszonyú kevés lőszerjavadalmazással csinálták. Az ercsi átkelésnél is meg kellett gondolniuk, mikor adnak tüzérségi támogatást.
sehol nem írtam sűrűségről, az összes probléma, amit felsoroltam, az nyugaton probléma... (a magyar helyzetről írtam az 50km-t, aminek az útsűrűsége hasonló a nyugatihoz...)
igen, volt üzemanyag vezeték a tenger alatt valamint 2 mesterséges kikötőt építettek az amik, amelyből az egyiket megrongált egy tengeri vihar. Ha jól emlékszem szeptember elején a pc. egységek egy részénél üzemanyagellátási gondok is voltak, nem csak lőszer, légiszállítással igyekeztek pótolni, mint a németek 41-ben a Szu-ban.
3. Valahol olvastam, hogy amig a szövetséges alakulatok mozgásban voltak, a hadianyag nagyobbik részét a repülőbombák tették ki, amit kétszer kellett csak megmozgatni, az angliai reptereken, és onnan már a németek nyakába hulllott. Ha valami miatt lelassult a front, akkor a tüzérségi-harckocsi lőszer adta a döntő hányadot, és ez csak a kikötőkön keresztül mehetett.
Amit belinkeltem írja:
Some 28 divisions were advancing across France and Belgium, each ordinarily requiring 700-750 tons a day. Patton's 3rd Army was soon grinding to a halt from lack of fuel and ordnance.
Ettől szedek össze pontosabb adatokat, de ezek nem a repülőbombák.
Az amerikai hadsereg mozgásban sok üzemanyagot használt (erősen gépesítve voltak), vagy állásban sok tüzérségi anyagot használtak, lényegében mindig nagyon sokat igényeltek...
"2. a tehergépkocsis szállításra, ha működtek is volna a vasútvonalak, hányszor kellett volna átrakni az utánpótlást, mert a végén akkor is teherautóval kell szétosztani?"
Ez így van (a boldolt rész), de a vasúti szállítás nem igényel annyi üzemanyagot (amit a teherautóknak kell szállítani), nem igényel annyi embert, nem igényel annyi karbantartást (amihez rengeteg alkatrészt kell szállítani), nem igényel annyi szerelő állomást, gyorsabb(!), kisebb a kiesés (pl balesetek, mert a teherautó nem kötött pályán halad), amortizáció kisebb, olcsóbb, nagyobb áteresztőképessége van.
Szovjet adatok alapján egy front, ha nem volt vasútvonala, lényegében állnia kellett. Szovjet oldalon kb 50km sugarú kört tudtak tehergépkocsival lefedni a vasúti kirakodóhelytől.
Sziasztok, 1. Antwerpen a Rajna deltájának a szélén fekszik, ma természetvédelmi terület, de akkor egy óriási mocsár vidék tele sekély vizű ágakkal, és szűk hajózási csatornákkal. Nem igazán a második világháborús harckocsi támadásokra alkalmas terület. A védekezők előnyben vannak. 2. a tehergépkocsis szállításra, ha működtek is volna a vasútvonalak, hányszor kellett volna átrakni az utánpótlást, mert a végén akkor is teherautóval kell szétosztani? 3. Valahol olvastam, hogy amig a szövetséges alakulatok mozgásban voltak, a hadianyag nagyobbik részét a repülőbombák tették ki, amit kétszer kellett csak megmozgatni, az angliai reptereken, és onnan már a németek nyakába hulllott. Ha valami miatt lelassult a front, akkor a tüzérségi-harckocsi lőszer adta a döntő hányadot, és ez csak a kikötőkön keresztül mehetett. Egyébként volt a csatornán egy üzemanyag-vezeték is a sok jármű számára. Ez avalohal pedig Eisenhower emlékiratai volt.
Na ugye, ugye, a zsebek, mint Dunkerque nem osztot, szorzott, Antwerpen viszont igen.
Megjegyzem Cherbourg (mélytengeri kikötő) már nem Normandia, hanem a Cotentin-félsziget. De ez csak földrajzi kiegészítés, akárcsak az is, hogy Marseilleből jelentősebb mennyiséget szerintem nem szállítottak az északi frontra, hanem a Rajna-vidékre (Elzász) és az olasz határra (bár ott tessék-lássék háború folyt).
Arra gondolok, hogy Ike és Monty igen csak hatalmasat hibáztak, mert a brit páncélos ho amely épen elfoglalta Antwerpent és a belga ellenállás segítségével megakadályozták a dokkok felrobbantását, nem foglalták el a Schelde két oldalát (majd a kanadaiak tisztítják meg 0944 decemberére), így korábban lehetett volna a támadáshoz közeli kikötő a kezükben. Sőt Modelnek sikerült a 15. hadsereg csapatainak jelentős részét éjjel a Scheldén komphajókkal a Walchren sziget melletti félszigetre szállítani a britektől 10 km-re. A brit parancsnokok nem utasították a csapatokat 10 km északra Antwerpen határától, hogy lezárják a Walchren-t. .Modelnek ezek a csapatai támadták nyugatról a Marke Garden erőket. Ezután a Market Garden ostobasága egyértelmű szvsz. , ahelyett, hogy a minden erővel felszámolták volna a 15. német hadsereget és kitisztítják az Antwerpeni kikötő megközelítési viziútjait, ami óriási előnyhöz jutathatta volna a szövetségeseket mert az utánpótlást nem kellett volna 100%-ban Normandiából és Marseilből szállítani. SZVSZ ezen ment el, hogy a szovjetek értek Berlinbe.
egy-egy zseb feltöréséhez szükség lett volna 2-3 hadosztályra, jelentős nehéztüzérségre, s légierőre. Rengeteg felszerelést kellett volna leszállítani (logisztika) , s nyugodtan lehetett számolni egy hét intenzív harctevékenységgel. Tekintettel a komoly erőkifejtésre utána a bevetett csapatokat pihentetni kellett volna, illetve feltölteni. Ennyit nem ért meg az angolszászoknak egyik sem. Különösen nem Dunkerque, amely sekélyvízi kikötő volt! Már 1940-ben felrobbantott mólókkal és kikötőmedencékkel, berendezésekkel (ezért is maradt ott többek közt a teljes nehézfelszerelés). Mire működőképes állapotba hozták volna rég bevették Antwerpent...
A korai időben igen, de később amikor Antwerpen is működni kezdett már, a vasutakat újjá építették és a Magyarországon is ismert Truman mozdonyok elkezdték a munkát.
Ami azt illeti a Normandiába menő vasútvonalakat igen módszeresen és hosszú ideig bombázták, tehát érthető, hogy a közutat favorizálták, macerás lett volna az újjáépítés, inkább ezt is meghagyták a franciáknak. Volt elég teherautójuk és benzinjük...
A zsebek két oldalon maradtak: Lorient és St.-Nazaire Bretagneban, valamint Dunkerque. Előbbiekkel azért nem foglalkoztak, mert a frottól távoli kikötőkként nem osztottak, szoroztak - a németek maradék tengerészeti erőit augusztusban Norvégiába evakuálták, viszont a vasbeton tengó bunkerek és megerődített kikötő miatt igen macerás lett volna a felszámolása (jól kiképzett legénység, rengetek légvédelmi löveg...) Dunkerque jól jött volna, de Le Havre, Boulogne és Calais bevételével a térségben volt elég kikötőjük papíron, de valóságban a németek, mivel itt várták a partraszállást erősen rombolták a kikötőket, illetve elaknásították. Az említett okokból itt sem érte volna meg a befektetett erő, a várható veszteség a hasznot. A szövik ekkor egyébként is már Antwerpenre fenték a fogukat, amely sokkal kedvezőbb fekvésű és nagyobb kikötő volt, ráadásul Németország szájában....
nem a kikötők számával volt a gond, hanem elhelyezkedésével.
A kikötőtől való elszállítás megnövelte az utánpótlási vonalat, amit érdekes módon nem vasúttal oldottak meg (nem értem miért), hanem a Red Ball Expressel (teherautóval). (valszeg az amerikaiak valahogy áthozták a saját kinti közlekedési kultúrájukat... ...mással egyenlőre nem tudom magyarázni...)
