Megmondom majd, hogy te is egy technikus vagy - kapsz kitűzőt, chipet a bőröd alá, benyúlnak a seggedbe, megröntgeneznek, kirámolják a táskádat...aztán szabad az út a "rest-room"-ba.
Pribékkel a hátad mögött ...persze - félre ne értsd mááá.
Maradjanak neked a lakkozatlan körmüek - én meg megelégszem azzal a maradék lakkozot körmüvel is. Aztán indulhat a lábikó-masszírozás.... "via air-mail".
Harisnya-veszély az nincs - mert szerintem (meg ahogy láttam a szememmel) - a cipellők után azt dobigálják le leghamarább magukról - amikor megérkeznek.
10-12 óra magaslati-talpalás után meg is tudom érteni őket.
No, akkor most - várakozásoddal ellentétben - először egy picit komoly leszek mint az appendicitis...
Értem már a stuwikat - hiszen tudok arról, és olvastam, hogy valóban abban a repülési magasságban romlik a perifériák/végtagok keringése - és különösen az érszűkületesek vannak veszélyben (akár személyzetként, akár utasként...)
Tudom mi az érszűkület, a trombózis a rokonságban többeknek volt/van... Tehát nem flancról vagy leszbikus lábkényeztetésről van szó hanem bizony egészségmegelőzésről...
( Persze azér' kibújik belőlem a kisördög: hasznosat a kellemessel : VÁLLALOM a talpmasszírozásukat - de csakis harisnya nélkül és csak a lakkozatlan körműekét - ezen önzetlen felajánlásommal egyúttal az én egészségem - megfelelően emelkedett tesztoszteron- és adrenalinszint is biztosítva lenne...
Tovább megyek: a lányok többi testrészének is jót tenne/tesz egy frissítő masszázs ( az én testrészemnek is...)
Hát nem csodálatos ez az élővilág - kölcsönhatás...
QKI - Na lásd kivel van dolgod: hívott egy mérnök-kollega arról reptérről, amelyikről meséltem.
Megbeszéltük a meló-dolgot utána mondtam neki miről beszélgetünk mi itt a fórumon. Hahotázott a telefonban.
Azt mondta, hogy ezt a lábikós-jelenetet az ottani pasik már fel sem veszik - az ő felesége azért lett "földi", mert nem bírta a lába - és ez nem vicc...állítólag. Hihetetlenül sokat szenvednek a lányok emiatt. A cipő előírás, egyénieskedés nincs.
Van egy hiéna cég, amelyik méretre gyárt a lányoknak olyan cipőt, amelyik kivülről előírásos ugyan - de lábkimélő, vagyis egyénreszabott a szerkezete. 4-500 euró párja, feliratkozással lehet rendelni.
De ez nem elég. Képzeld, azt mondja a barátom, hogy nemegyszer a pihenő-órás légi-irányító fickókat kérik meg a jányok egy kis talp-masszázsa. Erre csak azt tudtam mondani a fogam között: "dögöljenek meg"...hiába, az irígység munkál ám.
Jajjj - valójában csak a humorodért kedvellek. Egy fenét garantálja bárki is, hogy ugyanazok a lányok, ugyanarról a járatról ugyanakkor masszírozák egymás lábfejét.
Bár szerintem ez bevett szokás ott - mert fittyet sem hánytak ránk...ha tudja valaki, hogy mi az a "fitty"...amit még ránk sem hánytak.
Nem szexbombák, nem manökenek - pusztán jóarcú, igen képzett, több nyelvet beszélő fiatal hölgyekről van szó.
Ez jó kis közhely volt, APA - mármint hogy az igazságok a dolgok között lapulnának.
Egy fenét. Állítom, hogy észre sem vettem volna a styuvik mezítlen lábát a strandon - szemben a pihenőszobás, masszírozós jelenettel...ami mély nyomot hagyott bennem.
APA - A melóm révén egy reptér szolgálati helységein kellett végigmenjek. "Díszkisérettel", persze.
Régi építésü reptér, olyan hülye konstrukció, hogy egyik helységből a másikba csak további négy helységen keresztül lehetett átjutni.
Egyszer csak benyitunk egy kisebb terembe - a légikisérők szobájába. Nem a ladie's room-ba !!!...hanem a pihenő-szobába. És mit látok ott ????
Egy vélhetően frissen érkezett járat lányai - a szembetolt fotelekből - egymás meztelen lábafejeit maszírozták - szemmel láthatóan nem holmi leszbikus élvezetből - sokkal inkább a 10-12 órás, túsarkos talpalás és a fáradtság miatt.
És biztos meztelenek voltak azok a lábikók - hisz azonnal észrevettem a túsarkúak mellett heverő harisnyák garmadáját.
Ez a kép mélyen berögződött a "regisztereimbe" - még évek elteltével is.
Reagálva a hsz.-ra: Vajon ugyanilyen mélyen berögződött volna, ha mondjuk a strandon látom mezitláb ugyanezeket a lányokat ???...vagy észre sem veszem a tappancsaikat?
hát igen, amikor végre végzek a munkával laza ruhában járkálok, nem éppen kiskosztümben. A tűsarkú helyett is pl. túrabakancsot hordok v. városban tiszacipőt, papucsot :)
Akkor mindenesetre gratulálok a "napokban"-hoz. :o)))
Ugye, hogy minél szigorúbbak az előírások hétköznap, annál jobban vágyik az ember hétvégén egy kis lazaságra? Én, mivel kertes házban van szerencsém lakni, mihelyt hazaérek már vedlem is le a hivatali öltözéket. Azután már ha el is megyek valahova (pl. vásárolni) akkor azt csak úgy, "top-rongyosan". ;o)
Az az igazság, hogy én nem túl gyakran járok mezitláb, főleg azért, mert Bp-en legtöbbször nincs kedve hozzá az embernek. Általában csak akkor járok mezítláb ha az alkalom olyan pl. nyári eső, megyek ki Szigetre, zöldövezeti részen járok stb.
Volt már rá példa, hogy szupermarketben is mezitláb voltam, de akkor nagyon fáztam a légkonditól, mert vízitúrán voltunk és a zivatarban már bőrig áztam.
Hétköznap, munkahelyen teljesen kizárt a mezitlábazás; harisnya és zárt cipő az előírás meg egyenruha, mivel szállodában dolgozom.
Tehát azért én sem megyek "kivont karddal" a társadalmi konvenciók ellen :)
Meg hát már talán a lázadó korból is kinőttem :))) mivel napokon belül 29 éves leszek (bár szerencsére 24-25 re szoktak saccolni)
Komoly emberek meg vagyonokat fizetnek, hogy parázson járhassanak... :oP
Amúgy ez két dolog. Mármint nézni, hogy mások mezítláb járnak és így tenni amikor csak lehet.
Egy szép női láb az egy szép női láb. Tudhat erotikus is lenni. De pusztán az, ha nincs rajta cipő, sok mindent jelenthet, ami nem feltétlenül függ össze az erotikával. Szvsz. Van egyfajta kiszolgáltatottság benne, hiszen ki van téve olyan behatásoknak, amiktől egy lábbeli megkímélné. Aztán van benne egy adag vagányság is, hiszen nem fél az épp előbb említett veszélyektől. És van benne hedonizmus is, hiszen valószínűleg azért csinálja, mert élvezi, hogy olyan receptorai is működnek a testének, amik más, "normális", cipős embereknél ki vannak kapcsolva. (Kivéve, ha valóban szükséghelyzetben van az illető.) Persze, ha valakinek a fentiek elegye alapból annyira szimpatikus, hogy ettől felgerjed, én abban sem látok kivetnivalót.
És az megint egy más kérdés, hogy kiszállok a kocsiból és van-e kedvem cipőt felvenni vagy nincs. Vagy felülök a kerékpárra és szintén... De valóban, szeretem nézni is ha mások járnak mezítláb, bár nem feltétlenül jutnak róla eszembe nemiséggel kapcsolatos gondolatok. Az viszont szinte mindig, hogy milyen jó lenne nekem is. Egyszerűen jó érzésem lesz, kellemes asszociációim támadnak, ha mezítlábas embereket látok. (Mondjuk például egy gyereket és nem egy rongyos hajléktalant. Szóval olyan szitura gondolok, ahol az illető vélhetőleg önszántából van cipő nélkül és a nemi jelleg sem dominál.) ;o)
Nem feltétlenül para amiről szó van pl. nálam. Inkább a konformizmus. Én ui. szeretek cipő nélkül járni, de nem szeretek feltűnősködni. A te szavaiddal, én nem szeretem, "ha kikent-kifent libuskák furcsán néznek rám", meg azt se ha a "jómunkásemberek" tesznek így. ;o) Szerencsére azért nem is zavar olyan túlzottan. Ha megnéznek, hát megnéztek, beszólni meg úgy sem igen mernek a testi adottságaim miatt. (Ha nem derült volna ki, fiú vagyok és mellesleg nagydarab. Az elmúlt években kb. egy ember találta annyira viccesnek a dolgot, hogy "Hol a szög?"* felkiáltással díjazta a látványomat. Aztán amikor látta, hogy nem veszem a lapot, ő sem erőltette tovább...) :oP
Tehát egyrészről van a kényelmes érzés, amit a cipő hiánya okoz nekem, másrészről van a kényelmetlen érzés, amit a bámulás okoz. Ez a dilemma, semmi több. Tegnap pl. pár embernek megakadt a szeme a lábamon a TESCO-ban, de ez simán a meglepődés, sem rosszallás, sem helyeslés nincs benne, csak a szokatlanságnak szól. Ugyan a pénztárnál kettővel előttem álló két srác közül az egyik odasúgott valamit a másiknak, de szerintem csak irigykedett, hogy van nála lazább ember is a környéken. :oDDD (Amúgy teljesen otthonos érzés volt, jó meleg aszfalt már a parkolóban, és teljesen normális kőborítás odabent. Pont mint itthon. Csak a hűtőpultok környékén volt rohadt hideg.)
Viszont a társadalmi elvárás az igen erős a hétköznapokon. Nem erkölcsi, hanem "alkalmazkodj a többiekhez!" alapon. Engem pl. valószínűleg kirúgnának, ha cipő nélkül mennék dolgozni. Ugyan egy nagyon kis cégnél vagyok alkalmazott -onnan nem is rúgnának ki- de egy nagyon nagy cégnél dolgozok helyileg -onnan igen. Minél nagyobb egy vállalat, annál rugalmatlanabb bír lenni és én hiába nem dolgozom ügyfelekkel (ahol tényleg indokolt lehet az öltözködési előírás), ez nem számít. :o(
Te hány éves vagy, ha megkérdezhetem? S milyen helyen dolgozol, ha dolgozol már? Ott hogyan állnak ehhez?
* -erről eszembe jutott, hogy kétszer léptem szögbe eddig életemben, de egyszer sem mezítláb. (Sportcipőben és strandpapucsban már sikerült.) Cipő nélkül az ember jobban figyel. ;o)
Na de ki a fene gondolta volna, hogy miközben a két szőrös informatikus egymás nyakát szorongatja korán reggel, akkor betipeg a Doina, a letört sarkú cipőjével a kezében????
Ha tudom, akkor kamerát bérelek. Persze van nekem digi-gépem, csak oda van egy gyerek-táborban, mert a barátnőmnek ez a mániája.
