Tényleg jó a téma, érdekes, ahogyan többféle megközelítésben írtok róla!
Két témába menjünk bele.
1. A bor felszínén egy vékony (szemmel láthatatlan) hártya van, ami a bor saját védekező mechanizmusa az oxidáció ellen. Ez ugyebár a bortól függően több-kevesebb ideig megvédi magát a bort a káros folyamatoktól, betegségektől.
Amikor kiveszel a hordóból és aztán esetleg a maradékot visszatöltöd bele vagy épp nem lopón keresztül töltöd vissza (tele) a hordót, akkor ezt a hártyát mindig megbontod, zavarva azzal a bor védelmét és a tisztaságát is...
2. A termelői borkimérésről írjatok egy pár szót: milyen engedélyek szükségesek, milyen pénzügyi vonzata van mindennek, milyen feltételek. 20 hl bort termelek, érdemes-e ezzel a mennyiséggel belevágni???
Az tényleg jó lenne, ha lenne 20-30 olyan hely ahol a kertben le lehet ülni és a gazda meg tudja kínálni a kirándulókat néhány pohár borral és valami jófajta házi harapnivalóval. A baj az az, hogy ez akármilyen romantikusan is hangzik a dolog engedélyezésileg messze nem egyszerű, sem nem olcsó. A termelői borkimérésnek gyakorlatilag olyan feltételeknek kell megfelelni mint egy kocsmának. Ilyen macerába pedig az idősebb gazdák nem szívesen mennek bele. Szóval szervezetten nem triviális.
De én továbbra is azt mondom, hogy ameddig ad-hoc kis mázlival, kapcsolatokon keresztül jó időben be lehet jutni egy-egy pincébe azért adottnak venni, hogy minden turista csak úgy alanyi jogon bemehet egy borospincébe az nem igazán reális. A borospince azért valahol egy szakrális hely amiből nem ok nélkül nem csináltak nyilvános kocsmát az eleink sem.
Egykoron még azért is komoly büntetés járt ha valaki káromkodott a Somló hegyen :)
Van fogalmam a Somlai borokról, hiszen jó cimborámnak a Borszörcsöki és a Szőlősi oldalon is van egy-egy kisebb birtoka. Ezért is gyalázat, hogy mostanában nem kukkantottam be egy somlói pincébe sem.
Sőt mit ne mondjak, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy az anyós annó nem adja el a birtokát, akkor most lehet, hogy "pinajusson" a Margitkápolna környékén magam is művelek egy kis darabot.
Nem elvetemült dolog ám az a borút hálózat, ami egyre több felé terjed, ahol tudhatja az arra tévedő, hogy hol talál olyan pincét, ahol vendégül látják, esetleg bort is vehet. Nyilván minden termelő, főleg ahol olyan sok kistermelő van mint a Somlón, nem fog vendéglátással foglalkozni, de ha akad 25-30 az egy akkora helyen már elég, és tud olyan kínálatot felmutatni, ami jellemezheti a Somlai borokat.
Holnap megyek lefejtem a rizlinget, még finomseprőre, de acéltartályba. Alapként kap, de nem túl sokat, mert a tavaszi újraindulást nem akarom megakasztani. nagyon kív áncsi vagyok a borra, két hete még nem sok íze, aromája volt, de a hűtőben álltában egészen átalakult az a kevés minta, amit hoztam (muskotály-hárs-mézes fehér házasítás). Mostanára egészen gesztenyeméz íze lett, Rosti cirfandlija is megirigyelhetné :)))
Az új rizlingből csak Fater kapott karácsonyra, annyi temérdek eszem nem volt, hogy magamnak is hozzak. Szerinte "muskotályos" ízű - már megfejtettem, ő így írja le, ha egy bor gyümölcsös. Szóval kíváncsi vagyok rá, nagyon.
Ez a téma még izgalmasabb mint a fajélesztők kérdése :)
A Somlón van néhány ezer kispince ahol ha a gazda a kertben dolgozik és a turista udvariasan köszönnek és érdeklődik akkor jó eséllyel kap kóstolót a pince kincséből. Az ilyen pincékben ritkán van néhány száz liter bornál több és a gazda az esetek nagy részében örömmel, jó szívvel mesél azokról az időkről amikor még nem forint volt a fizetőeszköz. Na az ilyen gazdák nem szoktak pénz kérni a kóstolóért a nekik szimpatikus vendégektől. Elvitelre (már ha adnak) persze pénzért mérnek. Az ilyen kis családi pincékben néha elképesztően jó borokat is lehet találni, de bele lehet szaladni kínosan rossz borokba is :) Akárhogy is, az ilyen pincékbe bejutni és ilyen gazdákkal beszélgetni az kegy amiért legyen hálás az ember.
A kereskedelmi forgalomba termelő borászatok már más műfaj. A nagyoknál jó esetben van állandó személyzet aki előre bejelentkezésre (néha és mázlival 10 perccel előre) pénzért adnak kóstolót. Ez a nagygazdasági bortermelés szerves része a világon mindenütt, de a Somlón ilyen kettő van. A Tornai és a Kreinbacher. Szóval nem ők a jellemzőek. A Fodor-Csordás egy külön kategória, oda szervezett buszon járnak a kevésbé dugószagolgató és poharat pörgető nem túl szofisztikált borfogyasztók elsősorban inni és elvitelre műanyagpalackban bort venni, olcsón.
A palackozott bort termelő néhány hektáros termelőkhöz a földútról beesni nem triviális. Egyrészt mert ugye ezeknél nincs állandó személyzet aki azért lenne fizetve, hogy várja a vendégeket és a gazda sem feltétlenül ér rá (sőt a felesége meg a fiai, lányai sem biztos). Lehet, hogy épp a pincénél van a borász, de lehet, hogy más dolga van. Aztán ha éppen fontos dolga nincs is, az olyan helyen ahol egy pincében ott áll a teljes jövő évi megélhetés azt nem biztos, hogy mindig egy pohár bort meginni szándékozó turista kedvéért nyitogatna. Amikor például kinn 40 fok van akkor jobb kevesebbet nyitogatni a pincét. Forráskor értelemszerűen nem vizitképes a pince, kénezés után meg nem biztos, hogy mutogatni való a bor. Vagyis pince az elsősorban labor, munkahely és nem kocsma ami mindig nyitva áll. Ha sikerül is jó időben, jó helyen lenni akkor annak örülni kell. Az ilyen pincéknél szerintem kicsinyesség pénzt kérni a kóstolókért.
Aztán ott van a hordófeltöltés problémája is. Ha egy hordóból folyamatosan isznak akkor azt folyamatosan fel is kell tölteni. Ez nem biztos, hogy jót tesz a bornak és nem is mindenhol megoldható. Ahol ez simán megoldható ott ez része a kubatúrának és ez egy üzleti modell. Mondjuk még az ilyen helyen sem tenném a fejemet arra, hogy a turista azt a bort kóstolja ami később palackba kerül.
Szóval az a lényeg, hogy egy pincének vagy a borok eladása a biznisz vagy a kocsmáztatás. Kis méretben a kettő együtt nem megy, vagy ha mégis együtt csinálja a gazda akkor az egyik a másik kárára fog menni.
Ugye mindenkit a cselekedete alapján.......! De....!
Úgy gondolom, ha bortermelő-hobbiborász - kóstol, akkor Ő kellő alázattal és bizonyos hozzáértéssel teszi! ha a TÚRISTA beesik, mert szomjas, és kér valami édes pirosat,!/ pláne Somlón/ az azért már más kategória!
Gondolom, hogy melyik melengeti a borász szívét, de a másikat is ki kell szolgálni. Ne feledjük, hogy az elhivatottsággal rendelkező embereknek nevelni is kell, hátha az édes pirosból lesz valami néhány év múlva.??!! Jól látom?
A Somlón a gazdák nem kínálják a pincéknél a boraikat? Nem afféle likas pince módján, hanem mint árút! Ha Villányt nézed, annyi a vendégváró pince, hogy tudj józan maradni! Régen voltam a Somlón, de Vásárhelynél mindjárt a hegykapunál akkor volt vendéglátó és itató hely.
A szomszédom ma fejtés közben átjött és hozta az idén első terméséből készült Blauburger vörösborát. Gyönyörű, mutatós minta volt, de szerintem elhibázta, mert november közepén lefejtette és lekénezte. Bizony az én ízlésemnek túlon-túl sok cukor maradt benne, és ezen már sokat változtatni sem tud, mert úszófedeles saválló tartályba fejtette. Jó lesz a lányoknak és a kocáknák Colával elrontani, de a hozzáértőknek azért szerintem a vörös inkább száraz. Ennek megfelelően a vörös boraim fejtése a következő napok teendője lesz, de a szokásomnak megfelelően ként nem fog kapni, csak tojásfehérjét.
Ez a potenciális borkóstoló egy kicsit furán hangzik :) Vagy ezt úgy érted, hogy a túrista tesz szívességet, hogy engedi magát behívni valakinek a pincéjébe és kegyesen megkóstolja a gazda borát?
Hát igen. Mondjuk néha az sem ártana, ha egyáltalán beszélnénk a valódi problémákról. De néha az az érzésem, hogy a legtöbbeknek megremeg a térde ha szót kellene emelni valami ellen vagy mellett.
Azt, hogy ki ért hozzá azt eldönteni talán sehogy nem lehet :) és nem is biztos, hogy kell.
Amiért engem ez a gondolat nagyon megfogott az pont az, hogy manapság ezer helyen lehet ezerféle véleményt olvasni. Egyre fontosabbnak tartom, hogy nyíltan beszéljünk arról, hogy kinek miért is az a véleménye ami. A fogyasztók tudatossága és a termelők nyitottsága a kulcs.
Ja... azt még elfelejtettem, hogy egy termelőnek szerintem kutya kötelessége máshogy kóstolni mint az átlag fogyasztó. A termelőtől elvárható, hogy érdekelje a szőlészeti, borászati technológia amivel egy bor készül.
Pont ebből van még itt is sok konfliktus... mert ameddig a laikus fogyasztó megvonja a vállát amikor mustsűrítményt hall addig egy termelőnek kötelessége lenne vizionálni a megélhetését elvesztő szőlősgazdát. Ameddig a fogyasztónak a borvidék az szép kirándulóhely ahol frankón lehet szalonnát sütni és virágot szedni, meg szemetelni addig a termelőt ki kell, hogy verje a hideg verejték ha a ragadozómadarakat zavarja valami.
Szóval kóstolni ugyanazzal a nyelvel kóstol a termelő, de amit gondol azt máshogy kell, hogy gondolja. Tudod a lét meghatározza a tudatot :)
Szerintem tud. Pont amennyire egy karmester is be tud ülni egy hangversenyre és tudja élvezni a zenét és egy író is le tud venni egy jó könyvet a polcáról és el tud merülni benne.
Persze nem szükségszerű ez a képesség.
Amit sokan nem tudnak (vagy félreértenek) az az, hogy egy borász vagy bortermelő nem biztos, hogy jó kóstoló is. Sőt, a borászok körében szerintem pont olyan ritka í jó kóstoló mint a könyvtárosok :) Szóval nem kell objektív ízlést elvárni a termelőtől sem.
Én személy szerint élesen elválasztom a saját boraink szakmai kóstolását az élvezetből avagy kíváncsiságból való kóstolástól. Amikor a félkész saját borokat kóstolom, akkor a hibákat és a problémákat keresem. Ha nem találok ilyent akkor onnantól én nem foglalkozom azzal, hogy milyen a bor. Nem szálazom szét illat és ízjegyekre, nem pontozom, nem analizálom. Ilyenkor az a kérdés, hogy rendben van-e a bor és vállalható-e avagy sem.
Ha másik somlói gazda borát kóstolom akkor érdekeli szokott a termelési mód, technológia és a konkrét termőhely, mert érdekel, hogy máshol, más módszerrel mennyiben lesz más a bor.
Kedves BZoltán, nekem folyton az motoszkál a fejemben, hogy tud-e vajon a bortermelő objektívan kóstolni? A sajátját annyit kóstolja, hogy túlságosan hozzászokik, továbbá stresszeli magát, hogy biztos mindent jókor csinált-e; a más borában pedig olyanokat fedez fel, ami a sajátjában nincs, és ettől lesz ideges. Szabad-e a bortermelőtől objektív izlést elvárnunk, vagy teljesen reménytelen és értelmetlen, egyszerűen csak élvezzük a borok sokféleségét?
Most olvastam a Kovács "Sommelier" Antal weboldalán azt a gondolatot, hogy "ha fogyasztó vagy, megengedheted magadnak azt a luxust, hogy azt igyál ami ízlik. Ha azonban hivatásszerűen, foglalkozol a borral, értened is kell hozzá!"
Ez komolyan szöget ütött a fejembe. Ezt a gondolatot érdemes az év utolsó napjaiban tovább emésztgetni és az új évet ennek a mottónak a jegyében elkezdeni.
Aki hivatásszerűen foglalkozik szőlővel és borral annak kötelessége tovább látnia annál, hogy finom vagy nem finom. Aki idejét, munkáját, pénzét áldozza arra, hogy a magyar bor ügyét előrébb vigye annak kötelessége átlátni a borkészítés folyamatát és az egyes lépések, döntések következményeit.
Az átlag fogyasztónak és a tét nélküli hobbistának elég az, hogy finom a bor, de aki ennél egy lépéssel tovább akar lépni annak kötelessége tudni, érteni azt is, hogy milyen áron és milyen következményekkel finom egy bor.
-Valószínűleg azért mert a klasszikus pinceépítésére nem igazán alkalmas a hely. Mindenesetre nézd meg, hogy az ásott kútban hol áll a vízszint, esetleg hogyan változik.
A falak téglából lesznek, de a "mennyezet" betongerendákkal lesz megoldva. (Mivel nincs a környéken senki, akinek lenne megfelelő tudása, tapasztalata, és nem utolsó sorban zsaluzata elkészíteni egy 4 méter széles boltívet. Sajnos.) Köszi a segítséget. :)
Isten óvjon attól, hogy még a padlózati részt is szigeteld! Akkor aztán végképp semmi pince jellegű klímája nem lesz a kialakítandó helyiségnek. Nem fog kialakulni sem megfelelő páratartalom, sem penész, se semmi...
A tégla blokkal való kiváltásására pedig csak azt a példát tudom mondani: lehet készíteni bort 10 kg/tőke terheléssel és 1 kg/tőke terheléssel művelt szőlőből is, azonban a minőséget illetően azt hiszem nem lenne kérdés. Úgyhogy, hacsak megteheted, ne betont válasszál!!!
Október első felében került üvegballonokba, a héjon megindított erjesztést követően, a még enyhe forrásban lévő must. Az un. zajos forrás még a ballonokban is folytatódott. Még most is látok néhány buborékot feljönni az edények aljáról (fahordóban vagy acéltartályban nyilván észre sem venném). A bor már eléggé tiszta. Lefejtsem-e, vagy várjak még amíg teljesen megnyugszik?
