Köszönjük, hogy felfedezted fórumunk reklámerejét. Kérjük, tevékenységed legalizálásáért az alábbi formon jelentkezz munkatársunknál forum.index.hu/reklamlink/
Süni!
Azért őrület, hogy az anyósokkal mennyi baj van. :-(
Még szerencse, hogy az enyém imádnivaló! (kopp-kopp-kopp) :-)
Bizony gyakran indul ellenségeskedéssel, bizalmatlansággal az anyós-meny(jelölt) kapcsolat. És -ami azt illeti- az is elég tipikus, hogy az anyós szemében akkor nősz nagyot, ha halálra dolgozod magad. Mert akkor végre rájön (elismeri?) hogy nem egy büdös "K" a menye, hanem emberi lény, netán még szorgalmas is. :-)
Örülj, hogy van egy kis sógornő-jelölt, aki átvette tőled az "utált meny-jelölt" szerepét. Bizonyítson ő is... hiszen olyan gyorsan nő az a gaz, igaz?! ;-)
Anyós témához én is hozzá tudok szólni, megszenvedtem vele. Bár nincs is igazi anyósom, a párom édesanyja meghalt. Úgy kezdődött, hogy egy szót sem szólt hozzám, nem nézett rám, mintha ott se lettem volna. Pedig elég sokszor találkoztunk családi ebédeken a nagymamánál, még telelni is voltunk együtt. 1-2 év így telt el, aztán megenyhült. Arra is pontosan emlékszem, hogy mikor. Lementünk a balatoni telkükre segíteni és a párommal halálra dolgoztuk magunkat a kétméteres gazban. Azóta a férjem öccsének a barátnőjét utálja.
Akkor most lerántom a leplet Bugi néni múltjáról. Bizony az én mamám sem jött ki leendő menyével, de mindkettejük belátása és törekvése egy normális kapcsolat kiépítésére, végül is sikerrel zárult. Ehhez azonban nem volt elég Bugi néni pozitív hozzáállása, hanem kellett hozzá a mamám is.
Azt hiszem örömmel mondhatom, hogy a kezdeti nehézségek elmúltak, és béke honol Bugiéknál. Ez azért is fontos, mert a családnak össze kell tartania, az pedig veszekedve nem megy.
Piroska! Jó ötlet a vacsora! Ne hagyd elmérgesedni a helyzetet, mert visszafordíthatatlan lesz és annak semmi értelme. Mindig legyél nyitott a megoldásra, ne feledd, valakinek így kell viselkedni ahhoz, hogy pozitív változás álljon be.
Ügyes legyél!
Egyébként ha a párod szilárd elhatározásával szembesül a kedves mama, és Ti túl lesztek az esküvőn, meglátod felolvad az a jég. (hú ez szép mondat volt)
Kedves Piroska, én is megdöbbentem azon, hogy így alakult, csinnnKÁhoz hasonlóan én is megbékélős jelenetre számítottam. De ha már így alakult ennek is megvan a maga jó oldala. Éspedig az, hogy leírhatod a mamát, nem kell többet foglalkozni vele. Neked minden okod megvan ezek után a kapcsolat-nem-tartásra, senki sem tehet neked szemrehányást. A te helyedben én nem hívnám meg és nem próbálkoznék többet a kapcsolat létrehozásával. A napnál is világosabb, hogy te bármit csinálhatsz, utálni fog, nem a személyes tulajdonságaidtól vagy a viselkedésedtől függően, hanem mert utálni akar. Ha ennek ellenére létrejönne köztetek egy nyögvenyelős kapcsolat, hidd el nyugodtan, csak macera lenne neked minden újabb találkozás, azt meg minek erőltetni. Másik előny, hogy most a párodnak is volt alkalma megsértődni és bekeményíteni, kiállni melletted és közölni az álláspontját a mamával, aminek, lássuk be, már nagyon ideje volt.
Kedves vmoni, szerintem berku megelőz az esküvőjével, de ezt majd ő tudja megerősíteni "visszatérése" után.
Kedves Piroska!
Nem irigyellek... Roppant gáláns ötlet az anyós-jelölt meghívása. Én személy szerint úgy érzem, hogy kedves leendő férjed ezek után szentként kell, hogy tiszteljen! Bár tartok tőle, hogy kettesben fogtok maradni az ominózus napont, de azért HAJRÁ!
Üdv mindenkinek: Bugi néni
Piroska:
hát végigolvastalak! :-(
Őszintén szólva titkon abban reménykedtem, hogy "megtörik a jég", és az a lökött nőszemély végre belátja, hogy még ha ellenérzéseket is táplál irántad (nem személy szerint, hanem "meny"-i minőségedben), ha szereti a fiát, kénytelen jó képet vágni az egészhez. Bármennyire is utálja előre a menyét, mert a menye... a fia választását és érzéseit tiszteletben_kell_ (kellene?) tartania. Sajnálom, hogy így alakult. Nehéz állást foglalni (tanácsot adni nem akarok) az ügyedben. Én személy szerint mindig is kőkemény és büszke csajszi voltam, tehát tuti, hogy ugyanúgy döntenék, mint Te (vagyis bekeményítenék = ún. "soha többet" hozzáállás).
Persze egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a helyes. De egy fiatal lánynak, aki ugyi (legalább a kezdet kezdetén) az anyósa kedvében akar járni... az ég szerelmére, mégis meddig KELL elmennie?!
Szerintem ennyi megalázás (megaláztatás) bőségesen elég. Nem arról van szó ugyanis, hogy Te valamivel megbántottad. Ő eredendően utál. Tegye! Szíve joga. Legfeljebb elveszíti a fiacskáját. Szerette őt valaha is? Most már képtelen vagyok elhinni. Hiszen az elvágott szálaknak, megromlott kapcsolatotoknak egyetlen áldozata van: ő (mármint a jövendőbelid). Hiszen ő a kapocs köztetek, s most hiába haraxik az anyjára, hiába mondja (tán komolyan is gondolja), hogy mexakítja vele a diplomáciai kapcsolatot, azért hidd el, rohadtul fájhat neki, hogy az anyja ilyen primitív. Azt hiszem, ezt az elmérgesedett helyzetet már csak az mentheti meg, ha anyós végre belátja saját hülyeségét, és elmegy hozzád bocsánatot kérni. Ez az utolsó esélye. De nem úgy, hogy _Te_ hívod meg egy finom vacsira azok után, ahogy viselkedett, hanem lehet térden csúszni a küszöb előtt, lehet belátni, hogy tévedett, lehet bocsánatot kérni, amiért megbántott és lehet bűnbánatot gyakorolni. Nálam legalábbis ez lenne az egyetlen módja a békülésnek. Egy őszinte bűnbánás után nálam minden szent a béka! :-)
Kedves Bugi néni, vmoni, csinnKA, mokusleqvar, paty és többiek!
Köszönöm szépen érdeklődő soraitokat! Gyorsan elmesélem mi történt - illetve mi nem - aztán kifejtem a véleményem az esküvői ceremóniáról is.
Nos, többszöri módosítás után végre kitűzésre került a szombat - ama ominózus szombat! -, hogy végre találkozhassak imádott anyós-jelöltemmel! Bár az utolsó pillanatban is tartottam tőle, hogy sz...ik az ördög valamit, azért teljes lélekkel készültem a nagy találkozásra. Ezután délelőtt 11-kor megszólalt a telefon... Abban a pillanatban éreztem, ez csak a párom lehet, és azt is tudtam mit fog mondani. Hát, így legyen lottó ötösöm! Nem kell bemennem, mert a kedves mama kijelentette nem kíváncsi rám, semmi keresnivalóm nincs az ő otthonában. Ezután vette a kabátját és elment a nővéréhez, hogy ha én ennek ellenére mégis bemennék, még véletlenül se találjam őt otthon. Szóval nem hajlandó fogadni. Párom nagyon összeveszett vele, közölte, hogy megtartja az eljegyzését - mert még csak egymás között intéztük, nem volt családi összröff - és az esküvőjét is nélküle. Ha pedig kíváncsi lesz az unokájára vagy a fiára, akkor tudni fogja a telefonszámunkat.... de párom nem fogja keresni. Hát ennyi! Szóval nem voltam a mamánál, de ezek után nem is megyek. Megfogadtam, be nem teszem a lábam a lakásába, még ha hív, akkor se! Ha kíváncsi az unokára - ha megszületik - eljön, mert én nem viszem be neki, a páromnak pedig szintén nem engedem, hogy ezt tegye! Arra gondoltam - mivel úgy néz ki jövő héten költözünk az új közös otthonunkba -, ha berendezkedtünk, főzök egy finom vacsit és meghívom a mamát. Anyukám viszont azt mondta, hülye vagyok, ha még ennyi megaláztatás után is hívni akarom! De én nem haragszom - még! - rá, inkább sajnálom!
Na, ehhez mit szóltok? Jó, mi?!
A ceremóniáról az a véleményem, hogy az ünnep igazi fényét nem a külsőségek adják, hanem az, hogy mi van a szívetekben. Ennek ellenére - vagy pont ezért - nekünk lesz templomi esküvőnk. Én vallásos vagyok - persze nem fanatikus módjára -. Párom is az, de nem tartja a kapcsolatot az egyházzal - mint mondja elvi okok miatt!. Hisz, de nem jár templomba, mert ő úgy véli a hit belül van, nem kellenek a külsőségek - lásd Szentmise, gyónás, stb. Én járok templomba, és ragaszkodom a templomi esküvőhöz.
Szentendrén élek és van nálunk egy fiatal pap. 26 éves, és nem olyan bigott, mint esetleg idősebb társai. Fantasztikusakat lehet vitatkozni a hit kérdéseiről, mindent meg lehet vele beszélni. Ő fog esketni, és nem a sablon dumát nyomja! Persze vannak dolgok, amiket el kell mondania egy esketésen, de színesebbé teszi a saját gondolataival. A polgármesteri hivatal, pedig olyan, amilyen. Bár én voltam már több esküvőn. Legutóbb most márciusban, párommal mindketten tanúk voltunk: a barátnőm és a párom barátja általunk ismerkedtek meg és most esküdtek egymásnak örök hűséget. Nos, az ő esküvőjüktől nem voltam elájulva... Nem tartott tovább 10 percnél. Még fel se ocsúdtam, már fenn is volt a kezükön a karikagyűrű. Se vers, semmi! Én azt hiszem azért - ha már templomi esküvő nem volt - legalább egy kicsit ünnepélyesebbé tehették volna! Hál' Istennek nálunk szépek a polgári esküvők. Régi ismerősünk az anyakönyvvezető és szépen beszél. Persze a sablon duma azért itt is megvan.... Ezért nem megyek én sem előtte "próbaesküvőre"! Majd ott élesben. Ha valamit elrontok, vagy nem úgy csinálok ahogy kell, legalább meg lesz az egésznek az egyedi varázsa..... és legalább nem lesz ismerős a szöveg. Így legalább akkor azt érezhetem, most mondja először és csak NEKÜNK. És valljuk be őszintén azért ez így is van....... :-))))))
Kedves csinnnKA, te megértő! Jóvan na, legyen neked a te hited szerint. :)))
mokusleqvar, nem tudom. Azt hiszem nehéz lehet neked így, hogy nincs semmilyen bevált irányvonal, amit jó szívvel követhetnél. Így neked kell kitalálnod a saját egyéni megoldásaidat az élet minden helyzetére. (Bár azt mondják, nincs izgalmasabb szertartás egy igazi zsidó esküvőnél). Vigasztalásul szolgáljon, hogy az én vallásosságom sem neveltetéssel kapott verzió, megdolgoztam érte.
Az en eskuvom meg nem egeszen 4 honapja volt. Nagyon vidam (ez nekem nagyon fontos, hiszen ez egy boldog nap, nem?)volt es csaladias. Mi is sokat gondolkodtunk mi legyen a csalad kontra baratok konfliktussal. A legjobb megoldas az volt hogy a baratoknak rendeztunk kulon egy jopofa osszerofit, tortaval es okorkodessel. Amin persze a ferjem minden regi csinyteveset elmeseltek nekem. tenyleg nagyon klassz volt. Igy az eskuvo meg teljesen bensoseges csaladiasra sikerult.
Ha valakit erdekel szivesen megirom hol csinaltattunk tortat, mert nagyon finom volt es gyonyuru (feher orchidea diszites stb.)
Valamint leven ferjem nem magyar allampolgar tudok segiteni az ilyen papirok beszerzesenek praktikaiban is(nem konnyu).
Ja es nekem kek volt a ruham, mert nem szeretem a feheret (van foto, akit erdekel)
elsore ennyi
csok
Ha már megint elôkerült a templomi és/vagy polgári szertartás téma...
Mit csináljon az, kedves Thor, aki egyáltalán nem vallásos?
Én ateista vagyok, asszimiláns zsidó családból származom - egyik részrôl, és erôsen baloldaliból (bár ezt ma már nem illik emlegetni) - másik részrôl. Természetesen meg se vagyok keresztelve, de zsidó hitéletet se folytatok.
A pasim ugyancsak vallástalan.
De ennek ellenére szeretnék - majd egyszer - egy igazán szép esküvôt.
Nincs fejbeütlegelés, még csak fejbekoppintás se. :-)
Viszont -afrancba- már megint ellent kell, hogy mondjak neked. Életemben össz-vissz négy templomi esküvőn voltam (hozzáteszem nyomban, hogy mind római katolikus volt), és _tökéletesen_egyforma volt mind a négy. Legalább annyira egyenszöveg, mint a polgárin (különösen kettő volt szóról-szóra egyforma, mert ugyanaz volt az eskető pap). Tök ugyanazok a fordulatok Isten szeretetéről, amely az egymás iránti szeretetben testesül meg stb.stb., meglehetősen zavaros és felkent, ájtatos szentbeszéd.
GYERTYA: aláírom, tényleg -valószínűleg- a templomi szertartásból lopott momentum, ámde: nincs semmiféle vallási vonatkozása, nincs belekeverve Isten, Jézus, Szűz Mária, a Szentlélek, az anyaszentegyház, semmi! És annak, hogy a két láng összelobban, kettőnk élete is eggyé válik, az szerintem egyáltalán nem vallási duma, teljes mértékben helytálló és használható lehet polgári esküvőn is. :-)
(SZVSZ)
Na ennyit arról, hogy milyen klassz a tanácsi esküvő! Templomban nincs egyenszöveg, nyugodtan elmehetsz 100 esküvőre, nem fogod visszahallani a sajátodon. Meg hogy nem a templomi szertartás koppintása, lásd pl. gyertya jelenet.
Lehet fejbeütni, bírom, már úgyis tyúxemet hordok rajta :)
A mi esküvőink között 1 év telt el. A polgárin 4-en voltunk a tanúkkal, nem volt virágcsokor, fehér ruha és csend volt írva a zene rovatba..
A templomin saját orgonaművész/kántor rokon zenélt, és elég különleges soha nem hallott darabokat válogattunk be. Szerencsére az orgona is szenzációsan szólt.
PATY!
"Az anyakönyvvezető ajánlotta, hogy amennyiben még nem voltatok a házasságkötö teremben (pl.más esküvőjén, vagy csak az egyikőtök volt), akkor érdemes elmenni valamikor előtte, és megtekinteni, átvenni a hangulatát." Erről mondjuk megoszlanak a vélemények: a húgom is és az egyik barátnőm is követte ezt a -szintén az anyakönyvvezetőjüktől kapott- "jótanácsot". Az eredmény: halálosan csalódottak voltak, hogy a saját esküvőjükön többedszerre hallgatták végig szóról-szóra tökugyanazt az ömlengős dumát. Gondold csak el, egy anyakönyvvezető nem fogja strapálni magát, hogy az esketési maszlagot cifrázza (variálja). Viszont az szerintem eléggé illúzióromboló, hogy a saját esküvődön, amikor ott ücsörögsz meghatódva, elérzékenyülve, akkor pontosan tudod, hogy mi lesz a nőci következő mondata... s a tudat, hogy ez nem személyreszabottan neked szól, hanem mindenkinek ugyanazt mondja, valahogy olyasféle csalódás, mint amikor megtudtad, hogy nincs Mikulás, Jézuska, Nyuszi stb.
Szóval én NEM mentem el előtte, hiszen szinte mindenki volt már életében esküvőn, így _nagyjából_ tudja, hogy mi fog történni.
Vmoni:
nálunk is volt "gyertyás jelenet" (csak polgári esküvőnk volt). Két fehér gyertyával egyszerre kellett meggyújtanunk egy pirosat, majd elfújnunk a saját (régi) fehér gyertyánkat. Így kettőnk életének "lángja" egyesült.
A ceremónia után megkaptuk a piros gyertyát, és azt mondta az anyakönyvvezető, hogy minden házassági évfordulón égessük egy percig, és egymás kezét fogva emlékezzünk arra a bizonyos szép jelenetre.
Szerintem kedves új szokás, én legalábbis nagyon meghatódtam tőle. :-)
Piroska, az Istenért, hol vagy már?! Bekapott a farkas? (vagy az anyós-jelölt?)
Csepp!
Van egy olyan régi hagyomány, hogy a lánynak a fiú nélkül kell kiválasztania a ruhát, s a vőlegénynek csak az esküvőn szabad őt meglátnia benne. Ellenkező esetben állítólag nem lesz szerencsés a házasságotok. (De lehet, hogy ez csak babona)
Kedves csepp!
Nálam bejött a dolog, csak egy dolgot sajnálok: le kellett volna fényképezni a páromat abban a pillanatban, mikor meglátott a ruhámban - pár percig egy szót se tudott szólni, csak nézett, nézett és nézett. Azóta is emlegeti, mennyire tetszettem neki.
Szerintem ez az a meglepetés, ami nem sülhet el rosszul, ha mégis, akkor annak valami más háttere lehet.
Piroska!
Izgatottan várjuk, mi történt veled és anyós-jelölteddel a hétvégén!
Az ötlet jó, de csak akkor magvalósítható (szerintem), ha van valaki (barátnő, anyuka stb.) aki veled megy, mert kell valaki, aki kívülállóként is látja a ruhát.
Nálunk ez nem volt megvalósítható, így a vőlegényemmel együtt választottuk ki a ruhát. A család ugyan egy kissé morgott emiatt, de ők sem tudtak jobb megoldást.
Rosszul pedig nem hiszem hogy elsülhet, mert alapvetően mindegyik menyasszonyi ruha gyönyörű, és csak szép lehetsz benne!
Szerintetek az jó ötlet, ha a ruha kiválasztása "titokban", mármint a vőlegény jelenléte nélkül történik? A barátnőm így csinálta, csodaszép volt a fehér ruhájában, és a vőlegénye csak az esküvő napján látta benne.
Vagy rosszul is elsülhet a "meglepetés"?
Vmoni!
Kérdezted, hogy ki esküszik templomban. Pl. mi.
100% pontosan még nem tudom, hogy mi hogy zajlik, de azt tudom, hogy bevonulás után a menyasszonynak a Mária oltárhoz kell mennie egy virágcsokorral és imádkoznia kell. Majd lezajlik a ceremónia és utána jön az általad említett gyertya-jelenet. Ha jól tudom, akkor mindkettőtöknek adnak egy gyertyát, s ezekkel kell meggyújtani egy harmadikat, mely jelképezi, hogy mostantól a sorsotok is eggyé válik. Ez a gyertyás jelenet egyébként a polgári esküvőknél is szokás, legalábbis mifelénk igen. Ott úgy is megvalósítható, hogy a szülők gyújtják meg a 3. gyertyát, ezzel is jelképezve, hogy ők adtak nektek életet, s mostantól a ti életetek összefonódik. Ha a szülőket kéritek fel erre, akkor - az anyakönyvvezető tanácsa szerint - ne mondjátok ezt meg nekik előre, hanem a ceremónia előtt, spontán, akkor nagyobb lesz a meglepetés és a meghatódás.
Ja, és a templomi ceremóniánál a beszéd után kaptok a paptól egy kb. tenyérnagyságú fakeresztet is, ha jól emlékszem.
Nektek egyébként mikor lesz a nagy nap?
Sziasztok Sorstársaim!
Egyik kolléganőm ajánlotta (de jól is tette!), hogy nézzek be ide. Látom, sokan túl vagytok már a ruhakölcsönzésen (sőt már magán az esküvőn is), de azért a többiek (újabbak) kedvéért elmondanám - illetve leírnám - a következőket tanulság levonása céljából.
Mi a párommal februárban jelentkeztünk be az Önkormányzathoz, ahol megkaptuk az ÁMOR Esküvői Ruhakölcsönző Szalon szórólapját. Azzal kecsegtettek, hogy a szórólap felmutatója 25% kedvezményt kap a kölcsönzési díjból. El is mentem, le is foglaltattam egy ruhát 5000.-tal. Ezután kaptam meg a kölcsönzési papírt, melynek elejét aláíratták velem, a másik oldalról (feltételek) pedig elfelejtettek említést tenni. Ebből jöttek a kavalkádok. Ugyanis visszamondtuk a ruhát, mert időközben kiderült, hogy az egyik unokatesóm megvette a ruháját, és szívesen kölcsönadja a cipővel együtt. Igen ám, de a kölcsönzős csaj közölte, hogy még 8000.-ot (az 5000-en kívül) tegyünk le, hisz (az alá nem írt) feltételekben szerepel, hogy visszamondáskor a díj 40%-át köteles vagyok kifizetni. Már ügyvéddel is beszéltem, aki megnyugtatott, hogy nem kell kifizetni, mert ha perre megy a dolog, meg tudjuk nyerni. Ezt úgy látszik, a csaj főnöke is felfogta, úgyhogy ma már közölték is velünk, hogy mégsem kell kifizetni.
Annak ellenére, hogy ügyünk viszonylag szerencsésen alakult, azt javaslom, figyeljetek majd ilyenekre!
Piroska!
A te ügyed nagyon szíven talált. Tényleg nagyon átérzem helyzetedet, és én is drukkolok neked. Majd számolj be részletesen mindenről! Régebben én is mindig azt kívántam, hogy ne ilyen anyósom legyen. Szerencsére nekem bejött, nagyon jól kijövök velük. Bár lehet, hogy a távolság teszi (ugyanis Máramaros-szigeten élnek).
Paty: Ha még érdekel a zene, mi a szokványos nászindulóra vonulunk be, majd a következő a Love Story lesz (asziszem), és végül Glenn Medeirostól a Nothings gonna change my love for you (a kedvencem, úgyhogy a páromnak ebbe nem volt beleszólása, cserébe viszont a középsőt ő választotta).
Ki fog templomban házasodni? Tudja valaki, hogy milyen az a szertartás? Mi mindent kell majd csinálni? Állítólag van benne valamilyen gyertya jelenet is...
Még egy kérdésem lenne: Tud valaki egy olcsó és jó cukrászdát Újpesten? Ugyanis ott lesz a bulink, de Budafokról megyünk -> nem vagyok annyira ismerős a IV-ben.
Eszembe jutott még valami.:
Az anyakönyvvezető ajánlotta, hogy amennyiben még nem voltatok a házasságkötö teremben (pl.más esküvőjén, vagy csak az egyikőtök volt), akkor érdemes elmenni valamikor előtte, és megtekinteni, átvenni a hangulatát.
Még valami: Fontos, hogy oldottak legyetek, mert úgy az egész ceremónia kellemesebb.
Berku!
Mindenki arra vonul be, amire akar. Nem létezik "bevonulózene", csak némely darabok JOBBAN megfelelnek a többinél erre a célra.
Próbáljátok ki otthon! Felteszitek az Örömódát, és próbáljátok ki, hogy tudtok-e rá "vonulni". Ha nagyon béna, akkor nem érdemes erőltetni... de ha otthon szépen be tudtok rá slattyogni, hidd el, menni fog a házasságkötőben is! ;-)
És nem kell mindig mindenben a hagyományokat követni!!!
Köszönöm a zenei ajánlatokat, biztosan hasznát fogjuk venni, ha még van ötlet, akkor kérlek bennneteket, írjatok!
Piroska! - Én is nagyon drukkolok! A fejleményekről pedig tájákoztass minket, mert mindenkit nagyon érdekel.
Berku! - Szerintem nincs gond az Örömódával, végülis tényleg nem sírni mentek, hanem örülni. A zene üteme pedig nem feltétlenül a ti lépteitek ütemét határozza meg. Ahogy írtad is, ti mehettek lassabban. Sőt kell is, hiszen elég vicces lenne, ha végig rohannátok a termen.
