Köszönjük, hogy felfedezted fórumunk reklámerejét. Kérjük, tevékenységed legalizálásáért az alábbi formon jelentkezz munkatársunknál forum.index.hu/reklamlink/
Kedves Mindenki!
Nem üdvözlök mindenkit külön-külön, hisz' oly sokan reagáltak soraimra, hogy nem lenne egyszerű a teljesség igényével megtennem ezt! KOMOLYAN KÖSZÖNÖM SORAITOKAT, BIZTATÁSOTOKAT, EGYÜTTÉRZÉSETEKET, TANÁCSAITOKAT! ŐSZINTÉN MONDOM, MEGTISZTELTEK, HOGY ENNYIRE AGGÓDTOK A SORSOM ALAKULÁSA FELŐL! KÖSZÖNÖM BARÁTAIM!
Hát, azóta nem sok változott! Már ami anyós-pajti hozzáállását illeti. De történt viszont más kellemes dolog az életemben! Képzeljétek, úgy néz ki végre sikerült találnom egy kis lakást, és végre összeköltözhetünk a vőlegényemmel! Anyós magára marad, persze nem hiszem, hogy a fiacskája minden kapcsolatot megszakít vele, bármennyire is mondta első dühében..... De az anyja! Mégse tilthatom el tőle! De én nem vagyok rá kíváncsi! Ha sikerül berendezkednünk új közös otthonunkba, meghívom egy vacsira. De már tudom előre, hogy nem fog eljönni! De nem baj! Ezt az egyet még megpróbálom, aztán soha többet! Az esküvőnk aug. 21-én lesz. Nem tudom addig alakul-e valami. Ha nem, érdekes lesz... Nézzétek, én úgy döntöttem, hogy ha a fia engem választ, akkor kénytelen belenyugodni! Ez meg már fél siker! Azt viszont tanulnom kell, hogy ne érezzem személyes sértésnek azt, ha a párom olyan manővereket hajt végre az előbbi esetek ismeretében, amit épp ma! Történt ugyanis, hogy a kedves mama felajánlotta a fiacskájának, hogy születésnapja lévén vesz neki egy nadrágot és menjenek el kiválasztani! Úgyhogy ma azért nem találkozunk, mert a kedves párom anyucival nadrágot vesz! Én "kissé" megsértődtem amiatt, hogy a párom ezt szó nélkül elfogadta! Úgy gondolom az lett volna a helyes, ha azt mondja - amit egyébként én tettem volna! -, hogy "Köszi anyu, de nem tartok rá igényt! Szülinapi ajándék helyett inkább a menyasszonyomat illene fogadnod végre!" Ha a vőlegényemet az anyámék így megalázták volna, egy zsebkendőt nem fogadnék el, és már rég elköltöztem volna! De ő azt mondja, hogy nem baj, az a nadrág jól jön, és anyuci ezzel úgysem ér el semmit! Csak én már hallom előre: "És a kedves mennyasszonyodtól mit kaptál születésnapodra?! Nem vett neked semmit?! Bezzeg én....."
Na, hagyjuk, mert csak megint szomorú leszek! Inkább örülök, hogy kapok egy saját lakást, ami - valljuk be őszintén - 26 éves lánynak nem igen adatik meg manapság....!
Szurkoljatok, hogy minden jó legyen! :-)
A tortáról annyit, hogy valóban nem drága a 80 Ft/szelet! Itt nálunk 120 körül jön ki egy szelet! Úgyhogy én a munkahelyemen - merthogy itt tartjuk a bulit is: pontosabban a Duna parton egy kis csónakházban - rendelem meg a tortákat a cukrásznőtől, mert így kb 40-50 Ft-ra jön ki egy szelet! :-)
Amúgy ez tényleg egy gusztustalan dolog, hogy ha megtudják: a csokor, a torta, a bármi esküvőre lesz, akkor minimum háromszoros áron adják..... Ez legalább olyan, mint a virágüzlet a temető bejáratánál..... bocs, rossz példa volt, de azt hiszem értitek mire gondolok! :-)
Sziasztok! Írjatok magatokról és ne felejtsétek: MINDIG LÉGY VIDÁM! (Ezt mondom magamnak is mindig - több kevesebb sikerrel! ) :-)
Tudom, tudom, nem győzök eleget hálálkodni a kis Jézusnak:))
De féltem nagyon, mert tudtam, hogy a kiskedvenc kiskedvence vagyok és ez nem mindig szokott jól elsülni.
Nekünk sikerült.:)
Arabella! :-)
Azért tudod ám, hogy -velem együtt- Te egy mázlista vagy. Mert jó anyóst találni... huhúúú... hiszen ritka, mint a fehér holló! :-)
És ne felejtsd el, hogy téged nagy-nagy szeretettel fogadtak (meghatódtak), nem pedig ellenségeskedve, pláne nem gyűlölködve... meg sehogysem, mint szegény Piroskát. :-(
Én is nagyon jóban vagyok az anyósommal, szeretjük egymást, mindig igyexik a kedvemben járni (én meg az övében), és a jövőben is azon igyexem, hogy ez a köztünk lévő jó viszony sose romoljon el. :-)
Paty! :-)
Oké, oké, így már rendben.
(Bár őszintén szólva üresen meg nem tudom, mire jó megnézni.)
Mellesleg a mi anyakönyvvezetőnk nem csupán azért volt borzasztó, mert "énekelt" (vagyis énekelve beszélt), hanem azért is, mert baromi halkan. Mi is alig értettük, a mögöttünk ülő vendégseregből szinte senki, és a videón is csak úgy lehet hallani, ha jól felerősíti az ember a hangerőt. Szóval irigyellek, ha ti jobbat fogtatok ki! ;-)
Végre válaszoltál (bocs, de csak most sikerült hozzájutnom...), aminek nagyon örülök.
Igazából, mikor az elején tartottam az olvasásban igencsak megrökönyödtem, s féltem, hogy mindez rossz hatással lesz rátok, a kapcsolatotokra. De mire a végére értem, megkönnyebbültem, hogy ilyen jól fel tudod dolgozni az egészet, amihez gratulálok. Szerintem ennyi kudarctól soknak elfogyna a türelme.
Az anyós meghívása nem lenne rossz ötlet, hisz ezzel megmutatod, hogy nem zárkózol el tőle, és ha erre is nemet mond, akkor igazán szégyellheti magát (igaz, már így is), és nem érdemli meg, hogy valaha is ránézzetek.
Mindenesetre a tervedhez sok sikert kívánok!
Nekem nagyon könnyű dolgom van anyós jelöltel:)
Elöször is amikor elöször lettem bemutatva (vidékre kellett menni) vittem egy-egy csokor virágot, anyucinak, nagymamáknak és egy üveg pezsgőt apucinak.
Volt ám sírás!!!
Mondta is a párom, hogy ejnye-bejnye nem gondolta, hogy sírás lesz belőle.
Aztán mindig nagyon kedves vagyok velük és mosolygós, ezt nagyon szeretik Még telefonban is. (Nem is esik nehezemre!!!)
De, amikor hazamegyünk, akkor mindig adok alkalmat anyós jelöltnek, hogy tudjon beszélni CSAK s fiával.
Jó kapcsolat van köztük és én nem akarok közéjük állni. Ezért nem a fiát vesztette el, hanem kapot még egy lányt is.:)
Egyszer beszélgettünk hárman, hogy volt egy eset, hogy anyós összeveszett a menyével és a fia a feleségét pártolta, mert ők egy család. És kért minket, hogy azért ha lehet ne legyen ilyen, mert akárkinek is lesz igaza, mellém fog állni. Nem édes?
Aztán egyszer meg azt mondta nekem a párom, hogy most felhívja az anyukáját és megmondja, hogy ez meg az. Én meg kértem, hogy nehogy bántóan mondja, mert nem fog jól esni neki.
Szóval, én igy csinálom:)))
Nekem nagyon könnyű dolgom van anyós jelöltel:)
Elöször is amikor elöször lettem bemutatva (vidékre kellett menni) vittem egy-egy csokor virágot, anyucinak, nagymamáknak és egy üveg pezsgőt apucinak.
Volt ám sírás!!!
Mondta is a párom, hogy ejnye-bejnye nem gondolta, hogy sírás lesz belőle.
Aztán mindig nagyon kedves vagyok velük és mosolygós, ezt nagyon szeretik Még telefonban is. (Nem is esik nehezemre!!!)
De, amikor hazamegyünk, akkor mindig adok alkalmat anyós jelöltnek, hogy tudjon beszélni CSAK s fiával.
Jó kapcsolat van köztük és én nem akarok közéjük állni. Ezért nem a fiát vesztette el, hanem kapot még egy lányt is.:)
Egyszer beszélgettünk hárman, hogy volt egy eset, hogy anyós összeveszett a menyével és a fia a feleségét pártolta, mert ők egy család. És kért minket, hogy azért ha lehet ne legyen ilyen, mert akárkinek is lesz igaza, mellém fog állni. Nem édes.
Aztán egyszer meg azt mondta nekem a párom, hogy most felhívja az anyukáját és megmondja, hogy ez meg az. Én meg kértem, hogy nehogy bántóan mondja, mert nem fog jól esni neki.
Szóval, én igy csinálom:)))
Ehhez az anyostemahoz szeretnek nehany szot szolni.
Mielott barki is ugy dont, hogy vegleg szakit az anyosaval, gondolja at, hogy az utolso veszekedes vagy barmi, nem csak egy front/rossz hangulat/klimax stb hatasa volt.
Nekem is volt meg jegyessegunk elejen egy borzalmas jelenetem az anyosommal, maig beleborzongok, ha ragondolok, es az en anyosom sem egy konnyu eset, harom fia kozul a legkisebbet, az "olbeli ebet" raboltam el.
De ha arra a jelenetre alapoznam a vele valo kapcsolatomat, az nem tukrozne a valosagot.
Szerintem igenis egyfolyatabn torekedni kell a jo kapcsolatra, es ha harom-negy evig kudarcot vallasz, akkor lehet csak abba hagyni, de akkor is csak a passzivitast tudom elfogadni, a direkt negativ hozzaallast nem.
vegulis arrol a norol van szo, aki az eleted nayg szerelmet, a ferjede (mert remelem azert hogy arrol van szo9 megszulte, felnevelte. rajta mulott, hogy a ferjed ilyen. Es megiscsak o az idosebb, o is atment egy csomo mindenen, nem sok olyan ember el hazankban pillanatnyilag, akit kulonosebben kenyeztetett az elet.
nem azt mondom, hogy konnyu - es peldaul mindez azokra vonatkozik csak, akik nem laknak egyutt az anyossal, mert az egy egeszen mas helyzet, es sokkal nehezebb azt hiszem.
A ferjem szuletesnapjan ennek a bizonyos anyosomnak - akivel azert nem vagyok teljesen kibekulve - mindig viszek viragot, es oszinten azt tudom mondani neki, hogy koszonom a ferjemet.
Es ettol szerintem a legvasszivubb anyos is meghatodik.
Es persze mindezt kiegesziti azert egy normalis hozzaallas a dolgaihoz - hetkoznap nem hagyom, hogy beleszoljon az eletunkbe.
Oké, lehet, hogy én értettelek félre, de ezen már nem veszünk össze. Egyébként az anyakönyvvezető a teremlátogatást üresen értette, nem úgy, hogy más esküvőjére mennénk el, főleg meghívás nélkül.
Egyébként a mi anyakönyvvezetőnk nagyon szimpatikus nő, úgy 30 körüli családanya. Nagyon közvetlen volt, s még azt is felajánlotta, hogy tegezzük.
Beszélgettünk a ceremóniáról is és másról is, s mivel még nem tudtunk megmondani minden részletet, az egész megbeszélését elhalasztottuk nyárra. (aug.28-ig még van időnk, a szervezés nagy része már úgy is kész.)
Paty kedves!
"Szerintem félreértettél, ugyanis az anyakönyvvezető nem akarja a ceremóniát velünk elpróbáltatni, főleg nem
szóról-szóra, csak azt javasolja, hogy belülről nézzük meg a termet, hogy hova kell majd állni, milyen hosszú a
felvezető út, maga az egész terem milyen hangulatot áraszt. Szöveg és zenepróbáról szó sem volt." :-))))))))))))))))))))))))))))
Szerintem meg TE értettél félre engem! Egyetlen szóval sem mondtam, hogy az anyakönyvvezető a ceremóniát akarná elpróbáltatni veletek... ilyen ugyanis NEM LÉTEZIK polgári esküvőn! Ott nincs próba! :-))))
Amikor azt írtam, hogy unalmas és illúzióromboló többedszer is meghallgatni _ugyanazt_ a szöveget, akkor arra gondoltam, hogy az anyakönyvvezető az összes jegyespárnak ugyanazt a beszédet mondja. A 18 évesen férjhez menő szűzlánynak ugyanazt mondja, mint a 48 éves, harmadszor házasodó asszonynak. Szóval így értettem, hogy szerintem felesleges, de főként nagyon illúzióromboló idegen emberek esküvőjére járkálni (pláne csak azért, hogy megtudd, milyen lesz a tied). A húgom is és a barátnőm is súlyosan megbánta, hogy megfogadták ezt az anyakönyvvezetői tanácsot, mert pont a sajátjuk már nem is volt olyan érdekes.
Először is hozzád szólnék Piroska!: Már én is nagyon vártam a fejleményeket, de mindenre számítottam, csak erre nem. Én is nagyon megbántódtam volna, a megaláztatás és a büszkeség miatt egy jó darabig biztos, hogy még hallani sem akarnék az anyósról. Viszont szerintem igaza lehet Thornak és Bugi bácsinak is abban, hogy talán később, ha a mostani kedéjek lecsillapodtak, akkor meg lehetne próbálni azt a vacsorameghívást, mert ha mindkét fél elzárkózik, akkor sosem lesz békülés. DE! Csak egyszeri próbálkozás, ha akkor sem enyhül, akkor én biztos hogy sosem próbálkoznék. Azt már nem venné be a gyomrom, hogy még egy olyan kezdeményező lépés után megalázna. Ha nem kíváncsi rátok, akár majd az esküvőn, akár máshol, az viszont sajnos nem csak az ő baja. A kedvesednek nagyon fájna, ha nem lenne ott. Hiszen feltételezem, hogy bár most ő is haragszik rá, azért szereti, mert csak az anyja, csak ő nevelte fel. Szóval nehéz a helyzet, remélem, hogy a haragja nem örökre szól.
CsinnKa!: Szerintem félreértettél, ugyanis az anyakönyvvezető nem akarja a ceremóniát velünk elpróbáltatni, főleg nem szóról-szóra, csak azt javasolja, hogy belülről nézzük meg a termet, hogy hova kell majd állni, milyen hosszú a felvezető út, maga az egész terem milyen hangulatot áraszt. Szöveg és zenepróbáról szó sem volt.
Csepp!: Drukkolok a szombathoz és az azt követő 3 naphoz, biztosan jól sikerül minden.
Piroska,
az én történetem ugyanolyan,mint a tiéd.Azzal a különbséggel,hogy nálunk majdnem nekem esett az anyósjelölt.Évekig zaklatott telefonon,ocsmányságokat ordítva.Az esküvőre nem jött el,de délelött egy óriási balhét csapott a házunknál-oda nem hívtunk testőröket-De az esküvőre kénytelenek voltunk,mert éreztük,hogy készül valamire.Azóta van egy 10 hónapos kisfiam-és ne hidd,hogy kiváncsi Rá.A férjem évek óta nem beszél vele,őt is kitagadta.Addig örülj,amíg nem látod az ilyen anyóst.Szerintem várd meg,hogy ő közeledjen.Ha akar valamit,úgyis megtalál,egyébként meg csak felesleges támadófelületet adsz;és az ilyen ember csak abba nem köt bele,amibe nem akar.
Piroska,
egyetlen egy pozitívum mégiscsak van: most már tisztán látsz. ën se nagyon eröltetném ezt a vacsora-meghívósdit, ha a kedves mama ilyen, akkor semmi se lesz jó neki. Az a legjobb megoldás (ha addig azt meg lehet állni), hogy megvárod, amíg ô nyit feléd. És ez ha korábban nem is, amikor megjön az elsô unoka, általában megtörténik... (Engem 2 hónapos koromban látott elôször a nagyapám, anyámat gyakorlatilag kitagadta, amikor az akarata ellenére férjhez ment a papámhoz. És azóta én vagyok a kedvenc unoka - akkor még az egyetlen voltam, de kivételezett helyzetem késôbb se változott, és végül is a süleimmel is hlyreállt a béke.)
Thor,
a példámat csak illusztrációul szántam, hogy nem mindenkinek van lehetôsége egyházi és polgári esküvôre. Azaz a polgárit csinálja olyan szépre, amilyenre csak tudja - fehér ruhával, miegyébbel.
A zsidó esküvô tényleg fantasztikus, egészen ôsi elemek is vannak benne: pl a menyasszony és a nôk külön helységbe vonul, és nászdalokat énekelnek, szigorúan különválnak a férfiaktól, felolvassák, mit hoznak és mit várnak a házasulandók a házasságtól, meg a pohártörés... csakhát én zsidó hitéletet se élek (általában elmegyek újévkor és Jom Kippurkor zsinagógába, de ez minden, a párom meg mégennyire se.)
Nem érzem, hogy nehéz lenne; nekem ez a természetes, és így a vallásosság hiányát sem érzem.
Egyet mondhatok a tortaval kapcsolatban, ha elmesz egy cukkeroba es rendelsz egy szep nagy feher6rozsaszin barmilyen tortat, akar emeletest is, DE NEM MONDOD MEG HOGY ESKUVORE lesz, akkor mindig olcsobb.
Es ez mindenre vonatkozik. A viragosnal sem szabad azt mondani, hogy eskuvoi csokor, a vendegloben sem, hogy eskuvoi vacsora stb...
Süni:
a lényeg az, hogy "leszállt" rólad, nem?! Foglalkozzon most már a másik "kismenyem"-mel (ha ritkán, hát ritkán). :-)
Csepp! :-)
Mindig izgalmas az első találkozás. Szerintem akkor dől el kettőtök kapcsolata. Légy kedves, mosolygós, ne túl hangos, de ne is "teddlebatyu", lássa, hogy szereted a fiát, de azért ne nyaljátok-faljátok egymást szünet nélkül, mert van aki ettől zavarba jön. És ha látja, hogy egy kedves, értelmes, helyes csaj vagy, biztosan szereti fog (ha normális).
Velem egyetlen egy anyós-jelölt volt csak ellenséges, az össze többi exbarátom mamájával jó, mondhatni baráti kapcsolatom volt, pl. majdnem mindegyiket tegeztem.
Aztán jött ugyi ez az utolsó, amelyikből igazi anyós lett. Ráadásul nagyon elevenen élt bennem a húgom "szipirtyó anyósának" a nyomasztó emléke. Úgyhogy szegény anyósomat igencsak fenntartással fogadtam, abban az értelemben, hogy elég óvatos voltam. Elég idős is, mivel a sógorom 11 évvel idősebb a férjemnél, tehát ez a "mama" tényleg olyan mamás volt. És a fehér haja ellenére mégis fürge, fiatalos, vidám, sokat nevetett, és hihetetlenül barátságos és kedves volt velem, pedig én még soha életemben nem izgultam ennyire pofaviziten, mint éppen nála (após nincs, régen meghalt). És furcsa volt magázni, de a kora miatt ugyi nem mertem letegezni, pedig már én sem vagyok naposcsibe. Nagyon hamar összebarátkoztunk, néhány hét múlva felajánlotta, hogy tegezhetem, és a mai napig isteni a kapcsolat közöttünk. Mindenkinek csak ilyen anyóst kívánok! ;-)
Yv:
azért a Te helyzeted még mindig jobb, mint szegény Piroskáé. Az, hogy utál, még nem egy életfogytig tartó állapot, megváltozhat esküvő után, gyerekszülés után, hiszen elveszed tőle a fiát (és ezt kevés fiús-mama tudja egészséges módon feldolgozni magában), de aztán majd adsz helyette egy(-két) unokát. Mindenesetre az, hogy nem mutatja ki feléd, hogy utál, az azért azt jelzi, hogy egyrészt hajlandó uralkodni a fia kedvéért az ellenérzésén, másrészt meg talán nem olyan megcsontosodott az az utálat, lehet, hogy csak egyszerű, hétköznapi anyós-meny féltékenység... ez pedig hamarosan elmúlik.
De azért Ádámnak ne a volt anyós-jelöltedet dicsérd, jó?! ;-)
TORTA: ha szép és finom is, akkor nem sok a 80 Ft.
(Pláne, hogy a miénk tavaly(!) kb. 90-be jött szeletenként. De mondjuk piszok jó volt... nem is maradt belőle, csak a dekoráció.)
Szegény Piroska.
Nem tudnám mi lenne, ha anyós-jelöltem ki is mutatná, hogy útál engem. Mert hogy útál az biztos, a fiának hangoztatja eleget. De a telefonba, élőben nagyon kedwes, nyájas. Én meg persze zawarban wagyok, és nem tudok mit mondani, mert ismerem az érzéseit.
Én már ezelőtt együtt éltem egy fiúwal. Anyukáját második anyukámként szerettem, sőt szeretem a mai napig. Vele mindent meg tudtam beszélni, még akkor is, ha a fiáról wolt szó. Büszkébb wolt rám, mint saját édesanyám, mindenhol dicsekedett a kis-menyéwel:)
Aztán jött a jelenlegi "anyós". Brrrr.. a kedwes anyós szó most már nem kedwes nekem. Megesett azonban, hogy Editről ú (exanyósom) úgy tettem említést wőlegényemnek, mint anyósomról. Aztán rögtön el is szégyelltem magam. Mit érezhetett Ádám akkor?
Szombaton fogok először találkozni a párom szüleivel! Telefonon már többször beszéltem az anyós-jelölttel, ez elkerülhetetlen is, hiszen együtt élünk a párommal, és mindig nagyom kedves volt, úgyhogy bennem semmiféle előítélet nincs, nagyon várom a találkozást.
Sőt, mivel nekem hétfőn pont abban a vidéki városban lesz dolgom, én három napig maradok, a párom pedig már vasárnap jön vissza a fővárosba. Szóval egyedül anyóssal-apóssal!
Nagy kaland!
Süni!
Azért őrület, hogy az anyósokkal mennyi baj van. :-(
Még szerencse, hogy az enyém imádnivaló! (kopp-kopp-kopp) :-)
Bizony gyakran indul ellenségeskedéssel, bizalmatlansággal az anyós-meny(jelölt) kapcsolat. És -ami azt illeti- az is elég tipikus, hogy az anyós szemében akkor nősz nagyot, ha halálra dolgozod magad. Mert akkor végre rájön (elismeri?) hogy nem egy büdös "K" a menye, hanem emberi lény, netán még szorgalmas is. :-)
Örülj, hogy van egy kis sógornő-jelölt, aki átvette tőled az "utált meny-jelölt" szerepét. Bizonyítson ő is... hiszen olyan gyorsan nő az a gaz, igaz?! ;-)
Anyós témához én is hozzá tudok szólni, megszenvedtem vele. Bár nincs is igazi anyósom, a párom édesanyja meghalt. Úgy kezdődött, hogy egy szót sem szólt hozzám, nem nézett rám, mintha ott se lettem volna. Pedig elég sokszor találkoztunk családi ebédeken a nagymamánál, még telelni is voltunk együtt. 1-2 év így telt el, aztán megenyhült. Arra is pontosan emlékszem, hogy mikor. Lementünk a balatoni telkükre segíteni és a párommal halálra dolgoztuk magunkat a kétméteres gazban. Azóta a férjem öccsének a barátnőjét utálja.
Akkor most lerántom a leplet Bugi néni múltjáról. Bizony az én mamám sem jött ki leendő menyével, de mindkettejük belátása és törekvése egy normális kapcsolat kiépítésére, végül is sikerrel zárult. Ehhez azonban nem volt elég Bugi néni pozitív hozzáállása, hanem kellett hozzá a mamám is.
Azt hiszem örömmel mondhatom, hogy a kezdeti nehézségek elmúltak, és béke honol Bugiéknál. Ez azért is fontos, mert a családnak össze kell tartania, az pedig veszekedve nem megy.
Piroska! Jó ötlet a vacsora! Ne hagyd elmérgesedni a helyzetet, mert visszafordíthatatlan lesz és annak semmi értelme. Mindig legyél nyitott a megoldásra, ne feledd, valakinek így kell viselkedni ahhoz, hogy pozitív változás álljon be.
Ügyes legyél!
Egyébként ha a párod szilárd elhatározásával szembesül a kedves mama, és Ti túl lesztek az esküvőn, meglátod felolvad az a jég. (hú ez szép mondat volt)
Kedves Piroska, én is megdöbbentem azon, hogy így alakult, csinnnKÁhoz hasonlóan én is megbékélős jelenetre számítottam. De ha már így alakult ennek is megvan a maga jó oldala. Éspedig az, hogy leírhatod a mamát, nem kell többet foglalkozni vele. Neked minden okod megvan ezek után a kapcsolat-nem-tartásra, senki sem tehet neked szemrehányást. A te helyedben én nem hívnám meg és nem próbálkoznék többet a kapcsolat létrehozásával. A napnál is világosabb, hogy te bármit csinálhatsz, utálni fog, nem a személyes tulajdonságaidtól vagy a viselkedésedtől függően, hanem mert utálni akar. Ha ennek ellenére létrejönne köztetek egy nyögvenyelős kapcsolat, hidd el nyugodtan, csak macera lenne neked minden újabb találkozás, azt meg minek erőltetni. Másik előny, hogy most a párodnak is volt alkalma megsértődni és bekeményíteni, kiállni melletted és közölni az álláspontját a mamával, aminek, lássuk be, már nagyon ideje volt.
Kedves vmoni, szerintem berku megelőz az esküvőjével, de ezt majd ő tudja megerősíteni "visszatérése" után.
Kedves Piroska!
Nem irigyellek... Roppant gáláns ötlet az anyós-jelölt meghívása. Én személy szerint úgy érzem, hogy kedves leendő férjed ezek után szentként kell, hogy tiszteljen! Bár tartok tőle, hogy kettesben fogtok maradni az ominózus napont, de azért HAJRÁ!
Üdv mindenkinek: Bugi néni
Piroska:
hát végigolvastalak! :-(
Őszintén szólva titkon abban reménykedtem, hogy "megtörik a jég", és az a lökött nőszemély végre belátja, hogy még ha ellenérzéseket is táplál irántad (nem személy szerint, hanem "meny"-i minőségedben), ha szereti a fiát, kénytelen jó képet vágni az egészhez. Bármennyire is utálja előre a menyét, mert a menye... a fia választását és érzéseit tiszteletben_kell_ (kellene?) tartania. Sajnálom, hogy így alakult. Nehéz állást foglalni (tanácsot adni nem akarok) az ügyedben. Én személy szerint mindig is kőkemény és büszke csajszi voltam, tehát tuti, hogy ugyanúgy döntenék, mint Te (vagyis bekeményítenék = ún. "soha többet" hozzáállás).
Persze egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a helyes. De egy fiatal lánynak, aki ugyi (legalább a kezdet kezdetén) az anyósa kedvében akar járni... az ég szerelmére, mégis meddig KELL elmennie?!
Szerintem ennyi megalázás (megaláztatás) bőségesen elég. Nem arról van szó ugyanis, hogy Te valamivel megbántottad. Ő eredendően utál. Tegye! Szíve joga. Legfeljebb elveszíti a fiacskáját. Szerette őt valaha is? Most már képtelen vagyok elhinni. Hiszen az elvágott szálaknak, megromlott kapcsolatotoknak egyetlen áldozata van: ő (mármint a jövendőbelid). Hiszen ő a kapocs köztetek, s most hiába haraxik az anyjára, hiába mondja (tán komolyan is gondolja), hogy mexakítja vele a diplomáciai kapcsolatot, azért hidd el, rohadtul fájhat neki, hogy az anyja ilyen primitív. Azt hiszem, ezt az elmérgesedett helyzetet már csak az mentheti meg, ha anyós végre belátja saját hülyeségét, és elmegy hozzád bocsánatot kérni. Ez az utolsó esélye. De nem úgy, hogy _Te_ hívod meg egy finom vacsira azok után, ahogy viselkedett, hanem lehet térden csúszni a küszöb előtt, lehet belátni, hogy tévedett, lehet bocsánatot kérni, amiért megbántott és lehet bűnbánatot gyakorolni. Nálam legalábbis ez lenne az egyetlen módja a békülésnek. Egy őszinte bűnbánás után nálam minden szent a béka! :-)
Kedves Bugi néni, vmoni, csinnKA, mokusleqvar, paty és többiek!
Köszönöm szépen érdeklődő soraitokat! Gyorsan elmesélem mi történt - illetve mi nem - aztán kifejtem a véleményem az esküvői ceremóniáról is.
Nos, többszöri módosítás után végre kitűzésre került a szombat - ama ominózus szombat! -, hogy végre találkozhassak imádott anyós-jelöltemmel! Bár az utolsó pillanatban is tartottam tőle, hogy sz...ik az ördög valamit, azért teljes lélekkel készültem a nagy találkozásra. Ezután délelőtt 11-kor megszólalt a telefon... Abban a pillanatban éreztem, ez csak a párom lehet, és azt is tudtam mit fog mondani. Hát, így legyen lottó ötösöm! Nem kell bemennem, mert a kedves mama kijelentette nem kíváncsi rám, semmi keresnivalóm nincs az ő otthonában. Ezután vette a kabátját és elment a nővéréhez, hogy ha én ennek ellenére mégis bemennék, még véletlenül se találjam őt otthon. Szóval nem hajlandó fogadni. Párom nagyon összeveszett vele, közölte, hogy megtartja az eljegyzését - mert még csak egymás között intéztük, nem volt családi összröff - és az esküvőjét is nélküle. Ha pedig kíváncsi lesz az unokájára vagy a fiára, akkor tudni fogja a telefonszámunkat.... de párom nem fogja keresni. Hát ennyi! Szóval nem voltam a mamánál, de ezek után nem is megyek. Megfogadtam, be nem teszem a lábam a lakásába, még ha hív, akkor se! Ha kíváncsi az unokára - ha megszületik - eljön, mert én nem viszem be neki, a páromnak pedig szintén nem engedem, hogy ezt tegye! Arra gondoltam - mivel úgy néz ki jövő héten költözünk az új közös otthonunkba -, ha berendezkedtünk, főzök egy finom vacsit és meghívom a mamát. Anyukám viszont azt mondta, hülye vagyok, ha még ennyi megaláztatás után is hívni akarom! De én nem haragszom - még! - rá, inkább sajnálom!
Na, ehhez mit szóltok? Jó, mi?!
A ceremóniáról az a véleményem, hogy az ünnep igazi fényét nem a külsőségek adják, hanem az, hogy mi van a szívetekben. Ennek ellenére - vagy pont ezért - nekünk lesz templomi esküvőnk. Én vallásos vagyok - persze nem fanatikus módjára -. Párom is az, de nem tartja a kapcsolatot az egyházzal - mint mondja elvi okok miatt!. Hisz, de nem jár templomba, mert ő úgy véli a hit belül van, nem kellenek a külsőségek - lásd Szentmise, gyónás, stb. Én járok templomba, és ragaszkodom a templomi esküvőhöz.
Szentendrén élek és van nálunk egy fiatal pap. 26 éves, és nem olyan bigott, mint esetleg idősebb társai. Fantasztikusakat lehet vitatkozni a hit kérdéseiről, mindent meg lehet vele beszélni. Ő fog esketni, és nem a sablon dumát nyomja! Persze vannak dolgok, amiket el kell mondania egy esketésen, de színesebbé teszi a saját gondolataival. A polgármesteri hivatal, pedig olyan, amilyen. Bár én voltam már több esküvőn. Legutóbb most márciusban, párommal mindketten tanúk voltunk: a barátnőm és a párom barátja általunk ismerkedtek meg és most esküdtek egymásnak örök hűséget. Nos, az ő esküvőjüktől nem voltam elájulva... Nem tartott tovább 10 percnél. Még fel se ocsúdtam, már fenn is volt a kezükön a karikagyűrű. Se vers, semmi! Én azt hiszem azért - ha már templomi esküvő nem volt - legalább egy kicsit ünnepélyesebbé tehették volna! Hál' Istennek nálunk szépek a polgári esküvők. Régi ismerősünk az anyakönyvvezető és szépen beszél. Persze a sablon duma azért itt is megvan.... Ezért nem megyek én sem előtte "próbaesküvőre"! Majd ott élesben. Ha valamit elrontok, vagy nem úgy csinálok ahogy kell, legalább meg lesz az egésznek az egyedi varázsa..... és legalább nem lesz ismerős a szöveg. Így legalább akkor azt érezhetem, most mondja először és csak NEKÜNK. És valljuk be őszintén azért ez így is van....... :-))))))
Kedves csinnnKA, te megértő! Jóvan na, legyen neked a te hited szerint. :)))
mokusleqvar, nem tudom. Azt hiszem nehéz lehet neked így, hogy nincs semmilyen bevált irányvonal, amit jó szívvel követhetnél. Így neked kell kitalálnod a saját egyéni megoldásaidat az élet minden helyzetére. (Bár azt mondják, nincs izgalmasabb szertartás egy igazi zsidó esküvőnél). Vigasztalásul szolgáljon, hogy az én vallásosságom sem neveltetéssel kapott verzió, megdolgoztam érte.
Az en eskuvom meg nem egeszen 4 honapja volt. Nagyon vidam (ez nekem nagyon fontos, hiszen ez egy boldog nap, nem?)volt es csaladias. Mi is sokat gondolkodtunk mi legyen a csalad kontra baratok konfliktussal. A legjobb megoldas az volt hogy a baratoknak rendeztunk kulon egy jopofa osszerofit, tortaval es okorkodessel. Amin persze a ferjem minden regi csinyteveset elmeseltek nekem. tenyleg nagyon klassz volt. Igy az eskuvo meg teljesen bensoseges csaladiasra sikerult.
Ha valakit erdekel szivesen megirom hol csinaltattunk tortat, mert nagyon finom volt es gyonyuru (feher orchidea diszites stb.)
Valamint leven ferjem nem magyar allampolgar tudok segiteni az ilyen papirok beszerzesenek praktikaiban is(nem konnyu).
Ja es nekem kek volt a ruham, mert nem szeretem a feheret (van foto, akit erdekel)
elsore ennyi
csok
