Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nem. Az A-135 nem nukleáris rendszer. Az A-35 volt nukleáris.
Az meg hogy mobil e, vagy sem, igazából részletkérdés. Az USA-nak se fix se mobil renszere nem volt rendszerben az elmúlt fél évszázadban, az oroszoknak meg igen.
Most akkor alacsony észlelhetőségű vagy sem...? Mert ezek így ellentmondó kijelentések.
Nem nem azok. Miért lennének? Az hogy a célpont alacsony észlelhetőségű, és a csalinak pont ugyanakkora a radarkeresztmetszete az ugyan miben mondana ellent egymásnak?
Ez nem igaz. Kinematikailag a számított ütközési pont áthelyeződése és a mérés pontossága a fontos.
Ó persze kinematikailag tök egyszerű. Csakhát a gyakorlatban ezt egy integráló deriváló vezérléssel követed le, a rendszer mérési hibákkal terhelt, Kármán szűrő ide vagy oda. A célpont irányváltoztatásának észlelésétől addig a pillanatig amíg az elfogó rakéta megkezdi a manővert eltelik egy bizonyos epszilon1 idő. Míg egy nagy és lassú célnál a célpont ez idő alatt történt új irányba történt elmozdulása nem különösebben jelentős, addig egy terminális sebességgel érkező BM esetében itt a célpont méretének akár több százszorosáról is beszélhetünk. A vezérlés megkezdi ráfordítani egyre növelve a szögsebességet, és egy erősen csillapított görbe mentén ráfordítja az új irányra az elfogót. Ez is időbe kerül, nevezzük epszilon2 -nek Csak hát ebben az esetben mivel két eszköz maximálisan felvehető szögsebessége azonos tartományban van, és a nagy sebesség miatt (epszilon1 + epszilon2)*vc (ahol vc a célpont sebessége) távolság már túl nagy lesz ha ezen a tervezett találkozási pont előtt epszilon1+epszilon2 időtartamban is végez kitérő manővert. És hát miért ne végezne, folyamatosan és random manőverezik. Az elfogó fizikailag képetelen lekövetni, és elmegy mellette.
Namost egy nagy és lassú célpontnál ez a távolság sokkal kisebb lesz ezért még ilyenkor is hatásos tud lenni a robbanófej. A másik probléma az hogy a két hasonló szögsebesség miatt a célpont kitéréseivel elvileg rezonanciát tud előidézni az elfogó rakétában ami hazavágja a giro pontosságát, és annyira megnöveli a hibát hogy megint nem találja el. Erre van biztosíték, viszont ez meg a manőverezőképességet rontja, és könnyen olyan helyzetben találhatja magát az elfogó rakéta honnan már nincs megoldás a tervezési paraméterein belül.
És ez csak néhányalapvető probléma volt. A feladat nem megoldhatatlan, de sokkal bonyolultabb mint ahogy azt be akarod állítani.
Láthatólag a relatív áthelyeződést nem tudod helyesen értelmezni.
:) Nincs kizárva. Akkor segíts kicsit, hogyan kellene értelmeznem?
Ez a rendszer a nemzetkozi szerzodesekben megengedett a fovarosokat vedeni hivatott rendszer. Nem hogy nem mobil de mashova nem is telepithetik es tutommal nem is telepitettek.
Semmi koze a Patriot vagy az SM-3 raketakhoz rendszerekhez. Raadasul ezek nukifejjel mukodnek mivel a kozvetlen talalatot nem tudjak garantalni.
Az alacsony észlelhetőség nem egyenlő láthatatlansággal, F-22-nél sem. Az csak arról szól hogy közelebb kell menni hogy meglásd, vagy esetünkben később vedd észre.
Ezt most tényleg nekem magyarázod...?
Tekintve hogy másodpercenként 2 Km-t tesz meg, ez igen jelentős előny.
És pontosan erről van szó. Minek szórsz ki bármiféle csalit. A nagy sebesség és ha a kis RCS igaz, akkor egyszerűen nem lehetne rá reagálni, mert késő szúrja ki a légvédelmi rendszer.
A hamis célok sem láthatóak jobban mint a harci rész, valójában az a cél hogy pont úgy nézzenek ki a radaron.
Most akkor alacsony észlelhetőségű vagy sem...? Mert ezek így ellentmondó kijelentések...
Ami pedig korábbi felvetésedet illeti a manűverezésre. A repülő, és a ballisztikus rakéta nagyon más. Ha valami 2 Km/sec es sebességnél manőverezik azt lekövetni nagyságrendekkel nehezebb mint egy 300-500 m/s el érkező célt.
Ez nem igaz. Kinematikailag a számított ütközési pont áthelyeződése és a mérés pontossága a fontos. Egy nagy sebességű robbanófej hiába gyors, ha a max. G korlátozás miatt (vagy mert a rakéta nem bírja vagy mert nincs is elég erő aerodinamikailag a kormányzáshoz) a rakéta nem tud nagy irányváltást csinálni főleg úgy, hogy célba is kell találni. Egy repülőgép gyakorlatilag tetszőlegsen változtathat irányt, magasságot és sebességet a gép képességein belül.
Az elfogó rakétának elektronikai, és mechanikai tehetetlensége van. Egy fix késleltetéssel tud csak irányt váltani. Ráadásul mivel sokkal gyorsabb mint a cél ezért a maximális elérhető kitérési szögsebessége is alacsonyabb. Amikor a cél egy tized másodperc alatt több mint két focipályányival kerül arrébb, hát könnyű túljutni az elfogó rakéta teljesítő képességén, és akkor még az észleléssel kapcsolatos hibát és az esetleges rezonanciát nem is számoltam.
Láthatólag a relatív áthelyeződést nem tudod helyesen értelmezni. Egy '70-es évek beli ABM rendszer a teszteken 14-ből 10 találatot ért el. Éleseben soha semmilyen légvédelmi rendszer a közelében nem volt ennek. Kettőt lehet találni, hogy miért.
khmmm..ebben a 210-ben elfogadva hogy ilyen terv IS volt benne volt pld az a részlet, -(vhol olvastam ilyesmit,) hogy több pár megetonnás töltet magasan felrobbantva, hogy amíg lent a fehét havat nézik a képernyőkön, ECM-addig jön a főerő- ez működött volna?
