Valamilyen szinten izgatja őket, de annyira nem, hogy meg is lépjék a szükséges lépést. Nagyon sokan fantáziálnak erről-arról, de a valóságban a 10%-át nem merik vagy nem tudják kipróbálni. Ezért marad nekik az, hogy eljátsszák az őszinte érdeklődőt, erre jól ki is verik maguknak, és aztán eltűnnek. Szerintem.
Komolytalanokról én is mesélhetnék; írtam is egy könyvet erről, amit - ha összejönne - szeretnék meg is jelentetni. Hosszú-hosszú éveken keresztül - akkor még fiatal voltam - kerestem társat, közvetett módon, hirdetéseken, irodákon keresztül. Akkor még nem volt mobil, internet meg végképp nem, így papír alapú leveleket kellett küldözgetni. Megszámolhatatlan számú levelet írtam, de százból jó, ha egyre jött válasz! Azokban sem volt sok köszönet. Később, amikor már volt mobil, se lett jobb a helyzet! A telefonokat nem vették fel, foglaltak voltak, a randikra nem jöttek el. Később az internet se jelentett megoldást, mert az elektronikus levelekre ugyanúgy nem szokás válaszolni. És ezek természetesen nem SM, hanem hagyományos, "vanília" kapcsolatok lettek volna. Összegzésként elmondhatom, hogy több évtized ment el az életemből erre, megszámolhatatlanul sok pénz és energia. Pedig állítólag nem úgy nézek ki, mint a yeti, dolgozom, könyveket írok, nem iszom. De már beleuntam és beleöregedtem a kudarcokba és már nem is keresek senkit. Nem panaszkodni akartam, csak a komolytalanság témakörére kívántak reflektálni! Az SM iránti érdeklődés csak pár éve jött, netes videók hatására, bár valószínűleg ott "lappangott" a mélyben. Szóval, vannak ilyen sztorik is!
Ezt a komolytalan-dolgot nem sikerül megértenem. Mi vesz rá egy igazából nem érdeklődőt, hogy válaszoljon egy SM partnerkereső hirdetésre? Mit profitálhatnak a mások idejének elpazarlásából?
Borítékolható , hogy lesznek komolytalanok szép számmal. Kitartást és szerencsét kívánok neked , hogy gond nélkül eltudd kerülni a nem kívántakat. Van rá esély , megtaláld a fenekelődet aki a szerelmed társad is lehet egyben .
Az elérhetőségem: kinda79@freemail.hu, de kérem, komolytalanok kíméljenek!
Csak kapni szeretem, és egyelőre partneri kapcsolatot szeretnék, aztán majd alakulnak a dolgok. Az lenne az igazi, ha párkapcsolattá érne, hiszen akkor rendszeresen hódolhatnánk ennek a szenvedélynek, nem kellene állandóan partnereket keresni a célra. : )
Tudom, hogy ez nem társkereső oldal, de hosszútávra keresnék egy férfi embert, akivel közösen hódolhatnánk a fenekelés szenvedélyének. 40-es nő Fejér megyéből. : )
Nekünk ezen a kapcsolatunk elején történő beszélgetésen merült fel, mint egyik színesítő tényező. Azóta űzzük mi is változó rendszerességgel, de jóval kisebb intenzitással. :)
Szerintünk csak részben mondható ez szerencsének, mert megtettétek, amit a párok többsége nem csak a BDSM területén elmulaszt, ez pedig az hogy két egymást szerető ember egymás előtt felvállalja a vágyait. Nem tudom, hogy a BDSM a "nem szokványos" ( bocsánat a kifejezésért, mi is szörnyen utáljuk az ilyen kategorizálást, de most reggel nem jut eszünkbe jobb ) szexuális vágyak felvállalása tekintetében mennyire számít fekete báránynak, de talán inkább a nem megbeszélése minden ilyen vágynak a probléma. Mi a kapcsolatunk elején megbeszéltük elmondja mindkettőnk mi az amit még izgalmasnak talál, ami a másiknak idegen nagyon azt többet egyikünk sem említi. Tényleg akkor azért izzadta tenyerünk talpunk :) de az ott felhozottak közül ilyen-olyan rendszerességgel azóta is tudjuk színesíteni a szexuális életünket és tudunk egymásnak boldogságot okozni. Ha ez elmarad, akkor nagyon sok minden ki is marad az elmúlt 9 évből.
A képekhez pedig ezúton gratulálunk azok vanila szemmel is nagyon szépek. A történeteitek pedig nagyon aranyosak (benzinkutas, lovagló pálca vásárlós...) :)
Gratulálok! Nekem is be van ígérve három delikvens, de ketten messze laknak, több száz kilométerre, én meg több munkahelyen dolgozom, így nemigen tudunk találkozni.
Az egyiket ismerős küldte hozzám, a másik kettő magától jelentkezett, nem kimondottan hirdetésre, csak megláttak egy oldalon. De erre a tömegjelenetre nem mindjárt került sor, egyikükkel sem akkor foglalkoztam először.
A "kínzókamra" így volt, idézőjelben és inkább a mennyiségre vonatkozott a jelző. Igen, gondoltam, hogy videóból kivágott képkockáról van szó. Én szeretek ilyennel elpepecselni. Nekem is van fotóállvány, handycam és fényképezőgép. Most írtam az oldal fenntartójának, hogy szíveskedjen közölni, miért nem tudok fotót feltölteni az oldalra; ez még a legsilányabb oldalakra is sikerül! Én még egy ostort szeretnék beszerezni, mert olyanom még nem volt, csak az a baj, hogy pici a lakásom, egy amolyan szoba-konyha "two in one", és az összes lovasostor piszok hosszú, még levernék vele valamit. Nem apróztad el, mindjárt három delikvens - egyszerre! Hirdetésekre jelentkeztek vagy az ismerősi körből kerültek ki?
Azt azért ne felejtsük el, hogy nem a darabszám a lényeg. Egyébként szerintem (és a fiúk visszajelzései szerint) olykor a barkácsolt vagy házilag módosított/átalakított eszközök a leghatékonyabbak. Bár a nádpálca a kedvencem, de sokkal azok közül is piszmogok egy kicsit, gömbölyűre csiszolom a végét, kiegyenesítem, fogantyút hajlítok neki, színkódot ragasztok rá. Különben normális vagyok, a hangok is mondták. De a kínzókamra emlegetését nem szeretem. A dolgozószobámban nevelés folyik.
Saját, de őszintén szólva, nem is fotó, utólag a videóból csentem ki, mert tőlem már az is túlzott szellemi erőfeszítést igényelne, hogy a fényképezőgépen beállítsam a késleltetett exponálást (igen, tudom, hogy csak egy-két gombnyomás), más meg éppen nem ért rá lefényképezni, mert a többiek mind az asztallap közvetlen közelről nézegetésével és hangos számolással voltak elfoglalva.
Hihetetlen, hogy nem lehet képet felrakni! Egyszerűen mindig hiba IO jön ki, meg hogy Indafotóra tegyem fel, de oda is kiírja, hogy sikertelen feltöltés, magyarázat nélkül! Ezért utálom a számítógépes világot, mert sosincs normális visszajelzés!
