Konvertáld át a Hraskó féle bemenetre, hogy értékelhető legyen.
Mivel az elején direkt felhívtam a figyelmet, hogy az egyértelműség miatt a Hraskó féle cikkből veszem az adatokat.
Ha ő felcseréli a közepes borítékok sorrendjét, csak azért, hogy ne legyenek kompatibilisek a kimenetek, akkor írja vissza, s látható lesz az a kimenet amit én írtam.
A végeredményt nem befolyásolja, csak ha statisztikát akarunk vizsgálni, akkor nem keverhetjük össze-vissza.
Látható, hogy ismétlődések vannak benne, s Mungó által említettek nincsenek köztük.
Ez is egy logikai torzszülött.
Mi az hogy lehetséges kimenet ismétlődésekkel? Minek sorolod fel kétszer ugyanazt?!
Egyáltalán, miért nem a kísérlet dokumentálása során lehetséges sorokat írod le, miért ezt a fura izét?
1013-ban pirossal vannak jelölve azok a kimenet, amelyek nem felelnek meg a szabályoknak
(de megvalósulhatnak a borítékok esetében).
Ez is egy hiba. Melyik szabálynak nem felelnek meg ezek a sorok? Ha szerinted nem felelnek meg a Hraskó által megfogalmazott szín kizárási kritériumnak, akkor nem tudod értelmezni a szabályt megfogalmazó összetett mondatot.
Ezért próbáltam kiszállni, ezért írtam hogy nincs egy ép gondolat azokban amiket írsz. Hibás alapokból hibás módon következtetve írsz borzasztó értelmetlenségeket.
A Hraskó-féle leírásban minden kísérlet esetén 36 gyakorlatilag lehetséges kimenetből valósul meg 1, de nem a matematikailag lehetséges 36 féle kimenetből, mivel nem valósulhat meg mindegyik a gyakorlatban.
1012-ben fel van sorolva a 36 lehetséges kimenet.
Látható, hogy ismétlődések vannak benne, s Mungó által említettek nincsenek köztük.
1013-ban pirossal vannak jelölve azok a kimenet, amelyek nem felelnek meg a szabályoknak
(de megvalósulhatnak a borítékok esetében).
Tehát csak azok a kimenet maradhatnak, amelyek esetében azonos a boríték szám és eltérő a szín.
"Ennek az ég egy világon semmi köze a Hraskó által leírt dologhoz.
Ebben az esetben leírtad, hogy 6-szor dobsz."
Illetve ott is le van írva a 4 féle közepes boríték, amiből 36 (nem mind különböző) kimenet lehetséges. 2*3 * 2*3 = 36, csak éppen nem egyenlő a teljes matematikai kombináció alkotta 36-al.
A kísérletek ismétlésével természetesen ezeket az ismétlődéseket el lehet fedni, s kész is a láthatatlan rózsaszín egyszarvú.
Én azért szálltam ki, mert semmi értelmet nem fedezek fel a hozzászólásaidban, így nem is tudok mit hozzáfűzni. Ha egy alapvetően követhető gondolatmenetben látnék hibát, ahhoz hozzá tudnék szólni. De itt nem látok követhető gondolatmenetet.
A 976-ban leírt esetek mind lehetségesek a 6 kizárt esetet kivéve, ezért 30 db. Ha a szimmetrikus eseteket azonos állapotoknak tekintjük akkor csak 15 féle pár keletkezhet. Ezt próbáltam hangsúlyozni az egymás mellé írt oszlopokkal. Többet nem tudok segíteni. Hogy ezt te hogyan kutyulod össze azt neked kell tudnod. Ezen a ponton én feladom.
De direkt másféle sorrendbe, hogy eltérj Hraskótól. :-) Az eredmény úgy is ugyan az lesz.
Mivel újra számoltam a lehetséges eseteket, nekem így esett kézre. Ha jól csináltam, akkor ugyan arra az eredményre kellett jutnom mint Hraskónak, a sorrendtől eltekintve, de az nem tartozik a lényeghez.
Természetesen a te sorrendedben is 12 eset nem lehetséges, csak az adott boríték jelölése változik. A 1p1p, 1k1k, 2p2p, 2k2k, 3p3p, 3k3k eseteket említed, ezekkel csak az a baj, hogy nem valósulhatnak meg.
Éppen ez volt a lényeg, mert ezzel került bele a rejtett paraméter, miszerint az általam felsorolt esetek ne jöhessenek létre. (Hraskó is erről beszélt.)
"Ez összesen 30, mert az 1p1p, 1k1k, 2p2p, 2k2k, 3p3p, 3k3k esetek nem fordulhatnak elő a gondos csomagolási technika miatt." Ez nem igaz. Nem 30, csak 24. A 4*9=36 kombinációból 3*4=12 kombináció nem fordulhat elő. 1K3K 2K3K 3P1P 3P2P
1K2K 2P1P 2P3P 3K2K
1P2P 1P3P 2K1K 3K1K
Ha figyelmesen végig nézed, akkor láthatod, hogy hibás a felsorolásod. Az első sorod megvalósulhat a "d" esetben, a második sorod a "c" esetben stb. stb. Az általam felsorolt 6 eseten kívűl az összes többi 30 eset megvalósulhat ugyan olyan valószínűséggel.
Ez nem toporzékolás, nem bölcsész fizika, hanem jogos kérdésfeltevés.
Lelked rajta. Már többször elmondta más is, hogy egyelőre annyit tudunk, hogy hogyan nem. A hogyan működik kérdésre, azaz hogyan kerül oda az információ momentán nem tudjuk. Jelenleg ez tűnik a legkorrektebb válasznak.
De ez még nem jogosít fel arra, hogy nagy hangon kioktatni próbálj másokat a saját külön bejáratú igazságaidról. Majd ha matematikailag is levezethető és fizikailag is értelmezhető oksági kapcsolatot tud valaki felmutatni, akkor lesz miről beszélni.
A kvantumfizika a maga módszereivel helyesen jósolja a jelenségeket, amelyek pillanatnyilag nem magyarázhatóak a klasszikus fogalmainkkal.
Hiába verdesed magad a földhöz, akkor sincs jelenleg a kívánalmaidnak megfelelő magyarázat. Ezt is meg kellene érteni.
Nem úgy áramlik, ahogy szerinted kötelessége lenne. Bebizonyították egyértelműen, hogy nem írható le az itt meglököm, elgurul, odaér, meglök másikat logikájával.
Pont arra vagyok kíváncsi, hogy amennyiben bebizonyították, hogy nem úgy működik ez a különleges korreláció, hogy "itt meglököm, s odagurul", akkor hogyan működik? Az információ megjelenik a végredményben (a spinvetületek korrelációjában), de hogy kerül oda?
Ez nem toporzékolás, nem bölcsész fizika, hanem jogos kérdésfeltevés.
Én sehogyan sem tudom kiolvasni a kvantummechanikából, hogy ebben a spinkorrelációs esetben merrefelé és hogyan áramlik az információ.
Nem úgy áramlik, ahogy szerinted kötelessége lenne. Bebizonyították egyértelműen, hogy nem írható le az itt meglököm, elgurul, odaér, meglök másikat logikájával. Te meg toporzékolsz, hogy azt úgy kell leírni. Nem lehet, mert ez nem olyan. Be van bizonyítva.
Amit meg mond, az nem érdekel (vagy képtelen vagy megérteni), csak mert nem követi az ott meglököm ott elgurul logikát. Pedig váratlan, izgalmas, egy új világ kapuját nyitja meg.
Tehát, ha egy rendszernek tekintjük a spinkorelációs kísérletben résztvevő elemeket, akkor máris megvan a korreláció magyarázata: a kauzalitás közös okra visszavezethető formája, ahol a közös ok maga ez a rendszer.
Pontosan ez az, amit én bölcsész fizikának nevezek. Hangzatos kijelentés, semmire se jó, de a bölcsészeknek tetszik.
Annyira kiterjesztetted az ok-okozat fogalmát hogy már bármi belefér, aztán boldogan felfedezted: a Bell is belefér.
Szerintem nem mondja meg. Én sehogyan sem tudom kiolvasni a kvantummechanikából, hogy ebben a spinkorrelációs esetben merrefelé és hogyan áramlik az információ. Úgy gondolom, az erre a kérdésre adandó konkrét válasz kérésével nincsenek túlzott elvárásaim, hiszen nem egy bonyolult kérdés.
Amennyiben nem kapok erre konkrét választ, hanem csak kitérő és terelő megjegyzéseket, akkor azt kell feltételeznem, hogy az információ csak úgy "előpattan" a semmiből, éppen annak megfelelően, hogy korrelációnak mutatkozzon. Ez viszont már mágia és a misztikum felé mutatna, amit én szeretnék kizárni a tudományos lehetőségek közül.
Van azonban egy figyelemreméltó megállapítás a Hraskó-cikkben, amin érdemes elgondolkodni:
"Ez a paradox sajátosság úgy is kifejezhető, hogy a kvantumelméletben egyetlen egységnek (vagyis egy rendszernek) kell tekinteni minden olyan rendszert, amelynek elemei valamikor közvetlen kölcsönhatásban voltak, függetlenül attól, hogy időközben a részek eltávolodtak egymástól. Ezt a megfogalmazási módot gyakran tekintik a paradoxon magyarázatának, pedig csak implicit kifejezése annak az állításnak, hogy egy részrendszeren végzett megfigyelés befolyást gyakorolhat egy térbelileg jól elkülönített másik részrendszer állapotára is."
Ez a felfogás összevág azzal, amit más helyen már idéztem Gribbin: Schrödinger macskája c. könyvéből:
„…azok a részecskék, amelyek valaha kölcsönhatásra léptek egymással, bizonyos értelemben a későbbiekben mindig egyetlen rendszer részei maradnak, ezért együtt reagálnak a további hatásokra. Látszólag minden, amit látunk, megérintünk vagy érzünk, olyan részecskék sokaságából épül fel, amelyek valaha, ha máskor nem, akkor a mai formájában ismert Világegyetem kezdetét jelentő Ősrobbanás idején, kölcsönhatásban álltak másrészecskékkel…
…Valójában az én testemet felépítő részecskék valaha közvetlen kölcsönhatásba kerültek az Ön testét alkotó részecskékkel. így tehát mi ketten éppoly mértékben egyetlen rendszer részei vagyunk, mint amennyire az Aspect-kísérletben szétrepülő foton.
Az elméleti fizikusok, mint például d’Espagnat és David Bohm érvelése szerint a szó legszorosabb értelmében el kell fogadnunk, hogy minden kapcsolatban áll minden mással…
…Ha minden, ami az Ősrobbanás idején kölcsönhatott egymással, megőrzi ezt a kapcsolatot minden mással, amivel csak egykor kapcsolatba lépett, akkor minden általunk látható csillag és galaxis minden egyes részecskéjének „tudomása van” az összes többi részecske létezéséről…”
Én is egyetértek azzal, hogy rendszerelméleti szinten (is) vizsgáljuk ezt a kérdést. Tehát a spinkorrelációs kísérletben résztvevő elemek, beleértve még a Stern-Gerlach berendezést is, egy rendszert képeznek, amiben minden összefügg egymással, s ezen rendszer összes elemének összhatásaként alakul ki az adott esetben megmért spinvetületi korreláció.
Azt azonban ne felejtsük el, hogy a rendszert azért nevezzük rendszernek, mert annak alkotórészei, elemei összefüggésben állnak nemcsak egymással, hanem a rendszer egészével is. Ez a függőség pedig egyértelműen ok-okozati összefüggés, mégpedig annak közös okra visszavezethető formája, ahol a közös ok maga a rendszer.
Tehát, ha egy rendszernek tekintjük a spinkorelációs kísérletben résztvevő elemeket, akkor máris megvan a korreláció magyarázata: a kauzalitás közös okra visszavezethető formája, ahol a közös ok maga ez a rendszer.
