Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Az Úr megmutatta a földön élő családokat. Láttam, hogy nagyon kevés az a család, ahol a gyerekek tisztelettel vannak a szüleik iránt és a szülők Isten tetszése szerint nevelik gyermekeiket. A legtöbb családban széthúzás, békétlenség és állandó ellenségeskedés uralkodik, ami azt eredményezi, hogy minden széthullik. A szülők elválnak egymástól és a gyerekek is külön költöznek. Gyakran a gyűlölet és harag ahhoz vezet, hogy megszakad a kapcsolat hosszú ideig. A Sátán különösen támadja azokat a családokat, ahol jelen van a Krisztusban való hit és az Ő keresztje, mely kegyelemként tartja össze a családot. Még ha csak egy ember gyakorolja is a vallását a családjában, a Sátán ezért az egy lélekért mindent megmozgat, hogy Istentől eltávolítsa. Ez az egy lélek képes az egész családot megmenteni, ezért a gonosz vereséget szenvedhet. Ha a gonosz ezt az egy lelket megnyeri magának, akkor a család összes tagjának a lelke a kezébe kerülhet. Jézus megmutatta, hogy milyen nagy kegyelemben részesülnek azok a gyermekek (akik közben felnőnek), akik tisztelettel vannak a szüleik iránt és engedelmesek feléjük. A legnagyobb érdemet azzal nyerhetik el, ha szüleik gyengeségeit látva is szeretettel vannak irántuk és csendben elviselik a bántalmaikat. Az Úr odament eléjük és egy aranyszínű almát (kereszttel a tetején) adott a kezükbe, vagyis a hosszú élet ajándékát. Ez azt jelenti, hogy már az életükben hosszú ideig élhetnek és ezzel saját családjuk is gyarapodhat, másrészt odaát is elnyerhetik az örök életet. Láttam, hogy a szülők iránti tisztelet és a róluk való gondoskodás (időskorukat érintve) képes elfedni a bűneiket is, mert a szeretet erényének gyakorlása még a bűnök sokaságát is felülmúlja.
Jézus: „A szülők vétkei kihathatnak az utódaikra. Ez azt jelenti, hogy a szülők bűneinek szálai párhuzamosan megismétlődhetnek a család többi tagjának életében generációról generációra. Csak a szeretet köteléke és a bűnök engesztelése képes ezt a folyamatot megállítani. Aki vétkezik Ellenem, az elvész. Aki viszont megtartja törvényeimet, az élni fog. Bizony mondom nektek, hogy a család elsőszülött gyermeke hordozza tovább leggyakrabban a szülők vétkeit, ha Engem elutasít és a bűn széles útján jár. Ennek példáit szemlélhetitek a Szentírásban pl. Káin és Ábel, Izmael és Izsák történetében. Nem véletlenül kérte Atyám Mózes által, hogy a szülők minden elsőszülöttet Neki szenteljenek. Az elsőszülött (fiú) örökölte mindig a család vagyonát annak idején, ám a gyermek örökölheti a szülő természetét is. Csak az Én kegyelmem képes megóvni a gyermekeket attól, hogy a szüleik bűnös útján járjanak. A szülők rossz nevelése nem jogosít fel egyetlen gyermeket sem arra, hogy az ő példájukat kövesse. A bűn esetében inkább Istennek engedelmeskedjenek, mint az embernek.”
A Teremtő a Létalapba helyezte az akaratát, hogy teremtsen
Megteremtette Satanat, majd elárasztotta kegyelmekkel, hogy teremtsen
Továbbadta a teremtés kegyelmét
Majd megteremtette az arkangyalokat, és úgy adott nekik kegyelmeket, hogy közösen teremtsenek
Majd feladatot adott nekik, hogy akiket Satana az igazságtól elszakadva már nem a tökéletesben teremtett, és ezért nem a tökéletesre teremtett, bevezessék a tökéletesbe
Semmi erő sem hathat, ha nincs, amire hasson
A legteljesebb hatalom is tehetetlen, ha nincs találkozási pont
És amint a Létalap adta a teremtés lehetőségét, úgy a Szűzanya egy találkozási pont
Királynő a szentek között
Mert a bezárkózó akaratunk nem találkozik az Istennel
Hogy benne, Szűzanyában megtaláljuk a Lángot, szíve Szeretetlángjában
És abban kiáradhasson ránk a kegyelem
És mint egy hurrikán, letéped az álarcunkat
Nem azért, hogy fájdalomba vesszünk, hanem a fájdalom okozásaink fájdalmában felébredjünk
Hogy segítségül tudjuk hívni a Szűzanyát, hogy elvezessen a tökéletesbe
Mert magunkkal, mint a lényegünkkel nem történik semmi, ha semmi sem áll az utunkba
Az utunkba teszed a lényegünket, és az a fájdalmunk
És amíg a szemünk előtt a takaró, nem értjük
Hiszen nincs mit megragadnunk
Tehettük volna vonzásban, de erősre font a takaró rajtunk
Elveszítettük a kapcsolatot, ezért a szükségünk a fájdalom
Hogy onnét eljussunk segítséggel a vonzásba
De ha majd magával ragad az áradat, akkor már nem lesz nehézségünk, hiszen megvalósult a vonzásban a kapcsolat
Addig pedig értetlenkedünk a nyilvánvaló felett
Azok pedig, akiket felébresztettél, ők mindent megtesznek értünk, hogy megláthassuk a világosságot
De az önmagában még nem emel ki minket a helyből, ahol vagyunk, hanem az, ha amikor meglátjuk, megragadjuk
Mert meglátni, és belépni az kettő
És az egyik szobából máshogyan nem léphetek a másikba, csak ha onnét kiléptem
És ha ránézek a Szűzanyára és a szentekre, akkor megtudom mi fogad, és Ki fogad túláradó örömmel
„Drága gyermekek! Fiamat, Jézust hozom nektek, aki a Béke Királya. Ő békét ad nektek, de az ne csak a tiétek legyen gyermekeim, hanem örömmel és alázattal vigyétek el másoknak. Veletek vagyok és imádkozom mindnyájatokért ebben a kegyelmi időben, amelyet Isten szeretne nektek adni. Jelenlétem, a szeretet jele, amíg itt vagyok veletek, hogy oltalmazzalak és az örökkévalóság felé vezesselek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Aki gyűlöletben, és bosszúállásban megy a másvilágra, azzal nem lehet mit kezdeni, egyedül a pokol a megoldás a számára, hogy mások gyűlöletében, és bosszúállásában ébredjen rá, rosszul gondolkodott
És aki intrikái között hagyja itt a látható világot, az sem jár jobban, intrikába menekült, ami ugyanaz, hogy gyűlöletbe, és bosszúállásba menekült
Aki nem szellemben és igazságban hagyja itt a földi világot, hanem a saját igazságát igazságnak gondolva, az amikor meghal, de nem tapasztalja a halálát, azt tapasztalja, hogy él
Mintha továbbra is a testében élne
Ha akkor nem tapasztalja meg az életet, akkor nem volt a halála előtt benne élet
Lelki sanyarúságba került
Aki gyűlölt, vagy bosszú forrt benne, vagy intrika volt benne, ha nem kéri Jézus segítségét, akkor a pokolba jut
Aki akkor Jézus segítségét kéri, magát megalázva, az segítséget kap Tőle
Aki akkor szinte parancsolva kéri Jézus segítségét, az már elkészült a pokolra
A pokol nem olyan, amit a Földön lefesthetek, mert minden földi kínnál keservesebb abban, amit a Földön adtam
És ez lelki kín, amit a test nem tudhat
Mint amikor valaki a Földön annyira megijedt, hogy a teste szinte lebénul, lépne, de nem tud lépni
Igen, ha a halálomban haltam a halálba, amit az bizonyít, hogy nem tapasztalom az életet, azaz a szeretetet, és az erőt, ha erőtlenségemet tapasztalom, akkor ha nem állítok tükröt magamban magammal szemben, és nem kérem a bocsánatodat, akkor méltó vagyok a halálra
A pokol az a hely, ahol magammal kerülök szembe másokban
Mások pedig bennem szembesülnek magukkal
Ha a Földön sokra tartom magamat, akkor ez nem tűnik túl rettenetesnek
Az élők akkor szánalommal néznek engem, és szemlélik azt a végtelenül hosszú és fájdalmas utat, amit magam formáltam a magam képére, szenvedtetve magamat
Ha oda jutok az erőtlenségbe, addig nem változik meg a sorsom, amíg segítséget nem kérek, és ezért nem kapok
És az első segítség úgy jön, segítsél másokon, amit akkor is tehetek
Tehetem, mert lesz hozzá alkalmam
Ha segítséget kérek, akkor ott is lesz lehetőségem segíteni másokon
Most értetlenül állsz a gondolat előtt, de az erőtlenségedben emlékezz a gondolatra
Ha pedig a testi életedben úgy gondolod, hogy hittél, és mégis az erőtlenségedet tapasztalod, akkor az vonatkozik rád, hogy nem ismerlek
Ha pedig nem ismertelek meg a Földön, igencsak kapaszkodhatok, hogy megismerjelek a nyomorúságomban
Hogy a formából átléphessek a tartalomba
A Földön könnyen megismerhetlek, egyszerűen Szellemben és Igazságban
Alázatban fogadva a Lelkedet, követve a Tanításaidat
A pokoltól megmenekülhetek az ébredésemben, de amit a Földön nem tettem, azt már az égben nem tehetem
Hiszen bizonyosságban nincs a hitnek értéke
Ahova emelem magamat a hitemben, oda jutok
Az élő hit pedig az, hogy a kérésemben cselekszel
Így az életem is annyi, amennyit cselekszel a kérésemben
És az nemcsak kérés, hanem tisztaságra törekedésemben a kérés
És az úgy van, ki minél mélyebbről emelkedett a világosságra, annál kevésbé tudják elhitetni, és a hála ott dobog a szívében
És kevésbé tudják lecsalni a mélységbe
És igen kevéssé tudják elcsalogatni a langyosságba
És mivel távol volt, ezért keresi a közelséget, és ahogyan közel vagy, a távolság nem lesz többé cél a szemedben
Most még sok minden nem nyilvánvaló, mert erőben állunk, ki az erőt választja az erőbe lép
Ki a saját erejében tetszeleg, az kilép az erőből, és tehetetlen lesz
És mivel távol van tőle, nem is tud abban részesülni
Nem is lehet vele sok mindent kezdeni, hanem saját magával kell találkoznia, hogy felismerje, amit adott
Rá kell engedni minden fájdalmat, amit kiadott magából
Az erővel nem lehet vele szemben semmit tenni, majd a fájdalom megteszi a magáét
Ha lassan, hát lassan
Maga választotta a lassút és a fájdalmasat
Mondanád, ne fenyegess
Magadat fenyegeted a lassúval
Mikor tehetetlen leszel
Majd felismered a sorok értelmét a tehetetlenségedben
Ha magadhoz engeded a világosság gyermekeit, akkor kivezetnek a tehetetlenségből
Hogy korábban mért nem választottad a hálát, az a döntésed
A halálban inkább meghalnál, de nem tudsz meghalni
Aki élni akar, az életet választja
Ma dönthetek, holnap a döntésem szerint történik
Aki élni akar, az kiszakítja magát a halál torkából
A bűn az, aki éhes, és megenne
A halál van a gyomrában
Úgy tetszeleg, mintha nem tudnám elkerülni
És minél inkább lenyelt, annál nehezebbnek érzem, hogy kijussak a gyomrából
Mintha mást nem választhatnék
Igen, nem egyszerűen kisétálok, hanem ki kell a gyökereimet tépnem a halálból
Mintha a saját lábamat kellene levágnom
De nem kell sem a kezemet, sem a lábamat megvágnom
Hanem segítséget kell hogy kérjek
Attól kérhetek, aki szolgálhat erővel, Aki szolgálhat segítséggel
Akinek a vágya, hogy kisegítsen engem a halál gyomrából
A bűn öl meg engem, taszít be a halál gyomrába
Ha kiszakítom magam, fellélegzek
És többé nem akarom, hogy ne jussak levegőhöz
Ha eltaszítom magamtól a halál, és az élet kérdéseit, akkor nem tudsz nekem segíteni, ha elkezdek azokon töprengeni, akkor megadod nekem a világosságot
Lelked menekül a hazug nyelvtől, az ártatlan vért ontó kezektől, a gonosz terveket szövő szívtől, attól, aki belső kényszert érez arra, hogy rosszat tegyen, a hamis tanútól, aki minden lélegzetvételnél hazudik, aki széthúzást szít a felebarátai között
