Annyira gyengék a tőkék? Én a 3. évben nemhogy törzset tudtam nevelni, hanem még le is íveltem a vezérdrótra és hagytam is már rajta, mert annyira erősen növekedtek a tőkék.
Ha mást nem is teszel, már a leendő tőkefej magasságáig kinevelheted a törzset. Tehát ott vágod el az egy éves vessződ, ahol a tőkefej kialakítását tervezed, és a felső két szemből jövő hajtásokat hagyod csak meg a jövő évi termő- és ugarcsapnak...
-A középső résszel vitatkozom. Nyomatékosan. Különben meg sem nyikkanok, ha nem említed az illatos fajták között a Királyleánykát. Csak és kizárólag saját tapasztalatom alapján.
A királyleányka kiváló házasításra, pl Chardonnay-val kiváló párost alkot. Ettől függetlenül az illatos fajták közül szvsz az Irsaival vetekedve a legjobb bort adja önállóan is.
Idén még csak három évesek, és egy kicsit lassan is fejlődnek, úgyhogy valszeg még egyszer visszavágom őket, aztán jövőre a Guyot.
-Ne irigykedj!(hihi) "A királyleányka mint fajta nem túl izgalmas számora (bora egyszerű, kellemes szőlőízzel bír; olyan, mint egy alkoholos, nem szénsavas, száraz Traubiszóda). Persze nyáron, 10-12 fokra lehűtve nagyon jól eshet" [
Én ugyan nem merem magam szakértőnek nevezni, de szívesen megosztom tapasztalataimat. Nekem is homok talajom van, ami ugye immunis. Ezért is lehet gyakorlatilag bármely fajtát vesszővel szaporítani. Módszerem: A metszéskor szedett vagy mástól beszerzett vesszőket 1/3 részt vízbe teszem. Megvárom amikor a gyökérkezdemények már jól láthatók, ekkor beiskolázom, magyarul földbe teszem. Minden nap öntözöm az iskolát. Ősszel kiveszem az iskolából, vigyázva arra, hogy az időközben kifejlődött, legalább 15-20 centis gyökerek ne sérüljenek és a végleges helyére ültetem. Tapasztalatom (empirikus) szerint azonban ugyanazon fajtánál a vadalanyba oltott vessző életképesebb a saját gyökereztetésűnél, de ez nem meglepő.
Profik! Van egy kérdésem is. Kötött talajon (előtte sohasem volt még benne szőlő) törvényszerű e, hogy a saját gyökeres vesszőt megtámadja a filoxéra?
Hogy érthetőbb legyen: -A Pannónia másodtermés szeptemberben még nem érett, kell lisztharmat ellen védekezni. Közben szedjük a főtermést is. Hogyan? Kétfelé választom a táblát, egyik felét bepermetezem akár felszívódóval is, míg a másik felét elpiacozzuk, bőven lejár az ÉVI, lehet cserélni. Egyébként a szeptemberi öntözés csak tavaly volt, július-augusztus a jellemzően aszályos időszak. Elnézést, ha félreérthető volt az előző hozzászólásom!
-Höhö! Sőt! Precipitált szénsavas mész. De higgyétek el sokkal jobb és finomabb a kálium-hidrogén-karbonát. DE CSAK VÉGSŐ ESETBEN, HA MÁR NINCS MÁS MEGOLDÁS!
Hmm van olyan bor amiben a tavalyi évjáratban után túl sok sav maradt? ;-)
Most már késő, de én jó módszernek tarom a hideg kezelést - ez sok savak kiválásra tud késztetni egy borból, meg stabilizál is. Csak vigyázni kell hogy felmelegedve nehogy visszaoldódjon. Ez a bor hideg helyre való fejtését jelenti egy két hétre gyakorlatilag. (Pince -présház része a téli hidegbe- vagy szabadtér... most pár napig úgyis visszatér a tél.)
-Erre felé olvasgass. Amúgy meg csak kérdezem, hogy mi az a túl sok savszint. Itt elég nehéz megkóstolni. Aztán ami nekem pont jó attól másnak kilyukad a gyomra.
-Hogy még egyszerűbb legyen és ne kelljen drága pénzen tesztcsomagot venni a kénessav-meghatározást az alábbiakból is össze lehet hozni. 1.Kénsav: a közönséges akkumulátor sav kétszeresére hígítva, desztillált, vagy ioncserélt vízzel.. Itt is a vízbe a savat!!! 2.Közönséges bolti, kék csomagolású keményítőből főzótt oldat, néhány kristály jódozott sóval. 3. A kálium bijodát oldatot bármelyik analitikai mérleggel rendelkező labor elkészíti. Csak át kell számítani az ötven milliliter bort meg az 1/64 N bijodátot. A titrálható sav meghatározást is meg lehet pár forintból oldani, csak legyen tisztességes mérőhenger.(hihi)
-Pardon, lemaradt.
