Úgy vettem észre, hogy kicsit topogunk a kezdetek óta a német kora középkornál és azon fórumtársak, kedvéért akik a későbbi korok iránt is érdeklődnek, egy rendkívül izgalmas és színvonalas zenei és történelmi bejátszás.
.
Intro (Bevezetés) és Hitler áriája (Hitler tavaszából)
.
Intro: vezető tenor indít: Germany happy and gay (Németország újra boldog és meleg)
Hitler áriája: indítás: Heli myself, Heli to me (Heil nekem, Heil hozzám!).
A társadalom alján a szolgák voltak találhatók, ők kevesebben voltak mint a szabadok, de ők művelték a nagybirtokok földjeit. A 8-9. században a többségük még rabszolga volt, de helyzetük változott. A rabszolgák ára túl magas volt a birtokból nyerhető haszonhoz képest. Ezért telket adtak nekik és családjuk lehetett, így nem kellett új rabszolgákat vásárolni, mert a rabszolgaság öröklődő volt. Az egyház elfogadta a rabszolgaságot, Isten büntetésének tartotta, de javított helyzetükön, a rabszolga ura tulajdona, de lelke van amiért Isten előtt az úr felelős. Tiltotta az egyház a rabszolgák bírósági ítélet nélküli megölését. A 9.századtól az volt az egyházi álláspont, hogy a rabszolgát családjával együtt kell eladni.
A telekre ültetett rabszolga, házasodhatott, önállóan termelt a telkén, de nem volt birtokjoga a telekre, halálakor az úr döntött javairól - holtkéz-jog. házasságkötéskor illetéket - maritagium és ágypénzt fizetett az úrnak. Évente fejadót fizetett az úrnak.
Fel lehetett szabadítani, egyházi és világi úton, de nem volt teljes a felszabadítás, egy lazább szolgai állapotba került.
A szolgák többsége sclavi - telekre ültetett rabszolga volt, de léteztek még a villagazdaságban dolgozó rabszolgák és szabadabb állapotú szolgák is. A 9.század végétől nőtt a szabadabb állapotú szolgák száma, ezekből alakult ki a 10-12 század közt a klasszikus középkori szolgaréteg - servage, leibeigenschaft. A serf, leibeigen a föld tartozéka lett és nem az úr tulajdona.
A kor legjelentősebb fejleménye a közszabadok lesüllyedése volt nyugaton. A birodalom keleti részén csak a 10. században következett be. A Rajnától nyugatra a 8.század közepén gyorsult fel a folyamat és a 9.század végén fejeződött be.
A gyalogos közszabad földműves katona még Nagy Károly idején is a hadsereg többségét adta. A korszakban szétvált a földművelés és katonáskodás. Aki felemelkedett nem művelt többet földet, aki lesüllyedt nem katonáskodott.
A korszakban megdrágult a katonáskodás, túl gyakran kellett hadba vonulni és megdrágultak a fegyverek, egyre kevesebben tudtak hadba vonulni. Aki nem tudott hadba vonulni, két választása volt, lemond a birtokáról vagy megbírságolják, a bírság olyan nagy volt, hogy elvesztette utána a birtokát.
A 9.század eleji capitularé sem segített, a több szegény összeállása és hadállási hozzájárulás fizetése, mert ez is túl nagy összeg volt. Ezért sokan lemondtak földjükről egy vagyonosabb közszabad javára és művelték tovább így vagy elszedődtek mások földje művelésére, ezzel elvesztették a közszabadságuk, függőségbe kerültek.
A függőségbe kerülés gyakori útja volt a precaria szerződés a 740-es évektől. A közszabad felajánlotta birtokát egy katonáskodó közszabadnak, akinek tulajdona lett a föld és visszaadta az eredeti tulajdonosnak művelésre járadék fejében - mint katonaállítási hozzájárulást. A járadék kisebb teher volt mint katonáskodni. Volt hogy már elvesztette földjét a közszabad és a szolgaságtól úgy menekült meg, hogy földet kért egy nagybirtokostól. Az egyház gyakran adott így földet és a földfelajánlók még újabb földet is kaptak sokszor művelésre.
Ezekből a lesüllyedt szabadokból létrejött egy átmeneti réteg szolgák és szabadok közt, a 10.századra már ők adták a földművesek többségét. Megőrizték szabadságuk egy részét, szabadon költözhettek, telküket átörökíthették, fennmaradt a falusi önigazgatás, viszont már nem bíráskodhattak, de a centenarius és gróf továbbra is bíráskodott felettük. Telkük után terményjáradékot fizettek. Hadjárat idején kötelesek voltak a katonákat szállítani és elszállásolni. A 9.századtól elterjedt a banalitas jog, csak az úr tulajdonában lévő malmot, kemencét, sörfőzdét, présházat használhatták illeték fejében.
Voltak olyan közszabadok akik teljesen lesüllyedtek, ha szolgatelekre kerültek nekik is robotolniuk kellett és idővel elfeledték szabad eredetüket.
mutatok nektek én is valami érdekeset Brémából, ugyan ebből a korból.
.
Brémában áll a Roland oszlop, 1404-ben állították fel és ma a reneszansz városházával együtt UNESCO világörökség.
.
Ez a Roland lovag Nagy Károly hadvezére volt, majd a francia-breton határvidék kormányzója. Születését nem ismerjük, csak annyit, hogy augusztus közepén a 778. évben hunyt el. Halálát egy baszk felkelés okozta az ibériai félszigeten. Mint a fank-normann határvidék kormányzója első volt és precedensteremtő, halála után utóda Guy of Nantes lett.
.
Ennyi a történelmi Rolandról.
.
Roland lovag, kormányzó és hadvezér, nem történelmi nagysága miatt vált híressé, hanem mert tetteit megénekelték és a reneszansz idejére legendává vált. Tettinek gyűjteménye az ófrancia Roland ének. (Kb. úgy ahogy Móricz Rózsa Sándort tette híressé).
.
A többit már más kútfőből, szebben megfogalmazzák:
.
Roland személyét használták fel példaképként a középkori világrend és a keresztes háborúk szellemi megerősítésére. Legendáját először az említett hispániai hadjáratban részt vevő Turpin, Reims érseke írta meg. Ezt felhasználva íródott a Legenda Aureában olvasható története, a Nagy Károly császár című írásban. Itt már a szerző ideológiai szándéka szerint nem a baszkok szerepelnek támadókként, hanem szaracén hódítók. Ez alapján született 1080 körül Turoldus tollából a Roland ének ami nem csupán a francia középkornak, hanem a Dante előtti egész európai irodalomnak legjelentősebb alkotása.
A képek saját képek, egy karácsony alkalmával talán 4 éve készítettem Brémában.
A képek amit láthattok:
Bréma reneszansz városháza UNESCO világörökség
Bréma székesegyházának kapuját őrző oroszlán
Bréma székesegyházának gótikus karzatáról: a katedrális alapítása és jobbra ott a te Szent Ansgar püspököd ;)
A Roland oszlop 1404-ből, Roland lovag és kormányzó emlékére, UNESCO világörökség
Részlet Bréma székesegyházának gót homlokzatáról
A brémai reneszansz városháza homlokzatának részlete
A korban volt társadalmi átalakulás. A társadalmi felemelkedés az uralkodó iránti hűség és a neki tett szolgálat útján volt lehetséges. A kor arisztokratái az állami és egyházi vezetők voltak. Még nem alakult ki a klasszikus nemesség, a közszabadokból fel lehetett könnyen emelkedni a nemesek közé és nem voltak örökletes kiváltságok. Az állami tisztségeket nem lehetett örökölni, de segítésükkel vagyont és társadalmi elismerést lehetett szerezni. A földbirtok egyben a szolgák és lesüllyedt szabadok feletti uralmat jelentette. A földtulajdon és az ott élők feletti hatalom volt együtt a dominium.
Martell Károly korától kiegészült a régi nyugati arisztokrácia, az austrasia származású volt középbirtokos katonákkal. A Karolingok a régi arisztokráciától elvett földeket és a hódításokkal szerzett területek birtokait adták nekik. A régi arisztokrácia azért megmaradt és beépült az új rendszerbe.
A 9.században megnőtt a földbirtokos arisztokrácia szerepe, a rokoni kapcsolatok kötötték őket össze, a hűbériség a 9.század közepén lett komoly tényező. A családi birtokra épültek az arisztokrata nemzetségek, a legelőkelőbbnek a királyi család rokonai számítottak, ők ennek segítségével még nagyobb vagyont tudtak szerezni.
A Karolingok germán családokkal házasodtak. Az alemann Udalrich nemzetség felemelkedése annak volt köszönhető, hogy Nagy Károly második felesége Hildegard a családból származott. A később nagy szerepet játszó Welf család tagja volt Judit, Jámbor Lajos császár második felesége.
A világi arisztokrácia összefonódott az egyházi vezetőkkel, gyakran házassági kapcsolatok jöttek létre e célból. Kis Pipin és Nagy Károly sokszor világi híveinek adott egyházi tisztségeket, hogy vagyont szerezzenek.
Az egyház már a Meroving korban maga bíráskodott a kincstártól kapott birtokain élő népesség felett. Nagy Károly ezt kiterjesztette az összes egyházi birtokra, ez volt az immunitás.
Szent Ansgar ( 801 - 865 ), ő volt az egyik első skandináv hittérítő és az első hamburgi érsek. Életrajzát tanítványa és utóda Rimbert írta meg.
Flandriában született egy egyszerű származású családban, vsz szászok voltak a szülei. Szülei Corbie apátságába küldték szerzetesnek. Húszévesen a Weser melletti Corvey apátságba küldték tanítani. Itt hírnevet szerzett tudásával és vallásos látomásaival. Jámbor Lajos császár más szerzetesekkel együtt Dániába küldte téríteni 826-ban.
Dániában ekkor két király harcolt a hatalomért, Harald aki 814 óta Jámbor Lajos hűbérese volt és Horik. Harald már 823-ban térítőket hívott Dániába, ekkor Ebo Reims érseke irányította az északi térítést. 826-ban Harald és 400 fegyverese Mainzban megkeresztelkedett, így akart fegyveres támogatást kapni Jámbor Lajostól.
826-ban Ansgar sok dánt megkeresztelt Haithabu ( fontos kereskedő város volt ) és Ribe városában.
Harald elvesztette a háborút Horik ellen, így menekülnie kellett és vele a térítőknek is. Ansgar visszatért a Corvey apátságba.
829-ben Björn svéd király hívta meg téríteni. A tengeren viking rablók rabolták ki a hajóját. Ezután a svéd Birka kereskedővárosban térített.
831-ben Jámbor Lajos császár kívánságára Hamburg érseke lett és ő kapta meg a skandináv püspökségek felügyeletét.
Fogadta utána IV. Gergely pápa, kinevezte pápa legátusnak Dánia, Skandinávia területére és a szláv területekre.
Miután hazatért Hamburgban kolostort és iskolát alapított és épített egy háromhajós fatemplomot.
845-ben a vikingek elpusztították Hamburgot, ekkor Brémába tette át a székhelyét, itt kórházat épített és rabszolgákat vásárolt és szabadított fel.
851-ben II. Horik dán király engedélyezte számára a térítést Dániában, ezután Haithabu és Ribe városában templomot építettet.
Van olyan érzésem, egész közel és akár havonta is meglátogathatod.
Kevés olyan hely van, ahol jobban lehetne tanulni Németország történelmét mert a múlt művészeti kincsei adják az inspirációt nem a nyomdafesték szaga.
Ja, és nyugodtan fotózzál.
.
Na, szval Hofburg kincstára és Karoling kor.
.
Ez itt a koronázási evangelium.
.
Szintén üveg alatt van ezért nem tudtam lapozgatni.
Na meg kikölcsönözni sem hiszem hogy lehet.
A római (akinek úgy teccik német-római) császárok erre tették le a koronázási esküt.
.
Ezt Nagy Károly maga is forgatta személyesen, mert római koronázása előtt készült pár évvel valamikor 790 és 800 között. Most úgy 1220 éves és a Karoling kor ritka emlékei közé tartozik.
.
A külső ötvösművészeti borítás is Aachenben készült, de 1500-ban.
A mostani Rubicon számban azt írták, hogy valamelyik 9-10 századi magyar törzsi vezérnek lehetett a kardja, könnyen lehet hogy ez volt Árpád vezér kardja ( saját vélemény ).
Így van és mint olvastad senki nem írja hogy germán munka.
Azt írja, hogy Nagy Károlyhoz kötődik Harin Al Rashid által
Vagy Attila kardja
A Hofburgban mint Nagy Károly kardja vagyon címkézve, csak az üveg miatt nem tudod kiolvasni a kis táblát. :(
Kárpótlásul küldök neked egy Nagy Károlyt ábrázoló festményt. A festmény eredeti, Albrecht Dürer festette és ugyancsak a Hofburg kincstárában van, kb. 2x-es életnagyságú. Szintén saját foto.
"A díszkard kultuszához hozzátartozott hogy a kard csak a kiválasztott tulajdonosát szolgálja, ha idegen célokért küzdő személy forgatja, annak halálát okozhatja. Salamon király anyja azonban 1071-ben a bajor Ottónak ajándékozta, mert a kard szerencsétlenné tette, aki viselte. Ez a szerencsétlenség konkrétan azt jelentette, hogy Lipót herceg, aki a kardot az oldalán hordta, lováról lebukván saját kardjába esvén, hős piros vére kifolyván, utolsó lehelete elszállván, ... szóval meghalt.
Mivel ez az eset a sokadik volt már, amelyben a kard vesztét okozta gazdájának, ezért a szent gyermeket felnevelő anyakirályné megszabadult tőle. Egy biztos, 1071. után senki sem ment vele csatába, csendes emléktárggyá szelídült. A történetírók feljegyzései szerint a fegyver a XIII. századtól a német császári jelvények között szerepelt, a koronázások helyszínén, mint koronázási kellék is feltűnt. A leírások szerint a kultközpontban, Aachenben õrizték 1794-ig, a középkori német koronázási jelvényekkel együtt, innen vitték el a francia és a napóleoni harcok idején a biztonságos Bécsbe 1800 körül."
" Nagy Károly alatt létezett egy kivándorlás Hispánia arab részéből "
.
Mutatok nektek egy képet. Nagyon szar, mert az üveg nagyon betett a képminőségnek.
Ezt Báécsben a Hofburg kincstárában fotóztam.
A világ leghíresebb kardja.
Két teória él a kard eredetéről:
1. Attila király kardja
2. Nagy Károly kardja amit Harun Al Rashid kalifa ajándékozott számára. Ez utóbbi ha igaz, a kard közvetlen összeköttetést ad az Ezeregy éjszaka meséivel.
(Természetesen a leghíresebb az Excalibur de az nincs meg, mert a Tó tündére visszavette Artúr halála után).
A 8. században és részben még a 9. században is a tengerparton élő frízek voltak a frank birodalom legjobb hajósai, a tengeri kereskedelem nagy részét ők bonyolították le, a hajók jelentős részét is fríz hajóépítő mesterek építették.
Ezt tették tönkre a viking támadások.
Érdemes lenne utánanézni, hogy a fríz kereskedemi hajók milyen típusúak voltak, milyen technikával épültek.
A hajóépítés történetében az 5-8. század nem volt kifejezetten termékeny időszak, a 9-10. századi hajóépítésben meg a vikingek vezettek, legalábbis északon.
A balti-tengeri hajózás egyik nagy fellendülése pedig éppen a vikingek korának leáldozása után kezdődött: Hansa-szövetség, a kogge vagy kogg hajótípus megjelenése stb.
A 8-10. században még mindig nagyon alacsony volt a mezőgazdaság termelékenysége.
Ez kezdett megváltozni Nyugat-Európában a 11. századtól, ez a fejlődés aztán a 13. században tetőzött.
Sok új találmány és technológiai módszer növelte a mezőgazdaság termelékenységét és a mezőgazdasági termények feldolgozását, ezek közül a vízimalom volt az egyik legjelentősebb.
A mezőgazdaság termelésének növekedése maga után vonta a népesség növekedését is, 900 és 1.300 között Európa népessége megduplázódott, bár 1.300 körül még mindig "csak" 90 millió fő körül volt.
A 13. századra Nyugat-Európa egyes részein (pl. a Champagne-vidék Franciaországban, a Rajna-vidék, Észak-Itália) már voltak kifejezetten sűrű népességű területek, ugyanakkor Kelet-Európában, főként a Kárpátoktól keletre rendkívül alacsony volt a népsűrűség.
"Nagy Károly az általa elfoglalt szász területeken 8 püspökséget alapított személyesen: Münster, Minden, Verden, Bréma, Padernborn, Osnabrück, Hidelsheim, Halberstadt."
Szükség volt a püspökségek hálózatára az utolsó németországi pogány germán nép mielőbbi megtérítéséhez.
"a zsidók kezében volt, mert a kereszténység tiltotta a kamatszedést, az apátságok pénzügyleteit is ők intézték."
.
Onnan ered, hogy az itt már tárgyalt milánói Szent Ambrus püspöknek az volt az álláspontja, hogy a tisztességes jövedelem forrása a szorgalmas mezőgazdasági munka.
.
Ezt az álláspontot a kor püspökei hevesen vitatták, főleg az észak-afrikai püspökök (pl. Alexandria) ahol a sivatagos, félsivatagos területeken "megnézhették" a szorgalmas mezőgazdasági munka eredményeit...
.
Ennek ellenére Szent Ambrus tanításai megjelentek, nemcsak ez, de ennél sokkal nagyobb horderejűek is, nagy tanítványa Szent Ágoston (pl. Vallomások) fá művében, címe Isten városáról (Civitas Dei).
.
Az Isten városáról a kor meghatározó műve lett és az egész középkort meghatározta 6 évszázadon át, mint Marx tőkéje a szocializmust) (míg a reneszansszal aztán el nem süllyedt).
.
Paul Johnson (rendkívül igazságtalanul) Szent Ágostont a világtörténelem és egyháztörténet legsötétebb alakjának tartotta: azzal indokolja hogy a Civitas Dei áll a középkori egyház borús, túlvilágra koncentráló, minden evilági örömet elutasító, a bűnök megtorlását, az örök szenvedést, a földi élet szépsége helyett a földi siralomvölgyet hírdető tanításáért.
.
Tény, hogy Szent Ágoston tanítása kiszorította az origenész tanokat (lásd egyiptom történet), Origenész a végül mindenkire kiterjedő üdvösséget hirdette, aminek utolsó felvonása magának a Sátánnak a megtérése, a kereszténység lényegének az életörömöt és a teremtés nagyszerűségében való élést hirdette. (és még sokm mást, szintén lásd Egyiptom topikot). Origenész szemléletmódja majd a nagy katolikus gondolkodóknál: még a középkorban Assisi Szent Ferencnél és a reneszanszban Rotterdami Erasmusnál próbál majd feltörni és fel is tör.
.
Szent Ágoston a középkor leghatásosabb és legkiemelkedőbb gondolkodója, tény, hogy nem Origenész álláspontján volt és azzal ellentétes, de egyáltalán nem sötét, viszont abszolút túlvilágcentrikus.
A technikai vívmányok a nagy kolostori és királyi birtokon jelentek meg és onnan terjedtek tovább. A 9.században ezekben a gazdaságokban présházak, sörfőzdék, vízimalmok működtek. Ezekben saját szükségletre és piacra termelő műhelyek működtek. A corbiei apátságban hat vasolvasztó és kovácsműhely volt, ezenkívül vargák, csizmadiák, nyeregkészítők, ötvösök és pergamenkészítők is dolgoztak ott. A kolostorok épületeit kőműveseik és ácsaik tartották karban.
A 9.században egyre több telki gazdaság kapcsolódott az urassági földhöz. A telek neve mansus volt. A rómaiaknál az egy fogattal megművelhető családi gazdaság és adózási egység a iugum volt az elődje, germánoknál a család fenntartására és katonáskodás alapjául szolgáló gazdaság , a hufe vagy hida.
Mansus eredetileg a beépített terület és környéke a belső telek elnevezése volt. A 9.század közepén már két részből állt, a belső rész. a ház, udvar, kert és külső rész, szántó, rét, szőlő. A mansushoz kapcsolódtak a közös használatú földek: legelő, erdő, mocsár, vízpart használati joga.
A telek volt a járadékszedés alapja.
Az uraságnak járó szolgáltatásnak több fajtája létezett, a robot és terményjáradék. A terményjáradék esetén a termény egy meghatározott részét, általában kilencedét szedték be.
A déli területeken a telkek többségénél nem vették figyelembe a termés mennyiségét, hanem meghatározott teleknagyság után állandó mennyiségű járadékot - terragiumot fizettek, délen nem volt olyan fontos a robot.
A telkeket eredetileg a rajta élő személy jogállása alapján különböztették meg. A 9.században már nem mindig volt azonos a rajta élő földműves jogállásával. Három telekfajta volt, szabad, félszabad és szolgatelek. A szabad telkek voltak túlsúlyban, ezek után csak terményjáradék járt az urasságnak.
Az uradalom központjában állt az úr vagy tiszttartó háza. Körülötte voltak a rabszolgák kunyhói, gazdasági épületek ( istálló, csűr, magtár ) , a sütöde, sörfőzde, malom, présház és az iparosok műhelyei. Az épületek közelében voltak a veteményeskertek és a kaszálók az úr lovainak. Az úr háza ( curia ) körül sövénykerítés, a gazdagabb birtokosoknak kőfal volt.
A birtokot a tiszttartó irányította, beosztottjai a majorosok, kasznárok vagy gazdatisztek ( villicusok ) voltak. A tiszttartó karácsonyig számolt be az úrnak.
A legfejlettebb nagybirtokok a nagy kolostori gazdaságok voltak, akik ismerték az antik kor mezőgazdasági fejlett eljárásat.
A királyi és kolostori nagybirtokok a termény harmadát helyben hagyták, a felesleget ha nem volt szüksége rá a királynak, a tiszttartó eladta és a pénzt adta a királynak. A kolostoroknál szintén helyben maradt a termény harmada.
A kolostor birtokairól a terményt a kulcsár gyűjtötte be és osztotta el. Az egyes birtokok meghatározott sorrendben élelmezték az apátságot.
A kolostor saját kezelésű birtokait egy barát, a decanus irányította. Ő szedte be a telkekről a terményjáradékot. Munkáját az apát helyettese a prior ellenőrizte.
Az apátság központjától távoli birtokokat a kamarás irányította. Az itteni terményeket a szállítás nagy költségei miatt eladta a kamarás, a pénzen élelmet vett a központ közelében vagy más árut. A kamarás intézte a kolostor pénzügyeit is.
