forgórész fordulatszáma és az állórészmező fordulatszáma között meglehetősen határozott szlip van
Nem szlip van, mert akkor az a terhelés függvényében változna. Itt jól definiált, sebességi fokozatonként állandó eltérés van a mágneses mezõ szögsebessége és a gép tengelyének szögsebessége között.
De, bizony, az egy aszinkron gép, aminek a forgórészét hajtja állandó fordulatszámmal a fázisváltó. És marad aszinkron, hiszen forgórész fordulatszáma és az állórészmező fordulatszáma között meglehetősen határozott szlip van, aminek az I., III., IV. és V. fokozat frekvenciái köszönhetők. Az aszinkron gépet szoktuk néha nem forgó forgórésszel is használni, ilyenkor valóban transzformátor jelleggel működik.
Félreértésre adhat okot a szövegben használt "indukciós gép" kifejezés, azonban ez itt nem egy aszinkron eszközt takar, hiszen az egytengelyû gépcsoport szinkron fordulattal, slip nélkül forog, így az "indukciós" jelzõ a transzformátor jellegre utal
Az áramszedőit mikor kapja vissza a gép? Valamint nem ártana lefesteni is!
egy icipicinyét nem vagy követelöző? :) minden meglesz szépen sorjában!
Lesznek rajta belső felújitások is, pl. most vettük észre, hogy a sebesség fokozatkapcsolója az egyik vezetőálláson egy V40-ből van. De van eredeti szerencsére, és ki lesz majd cserélve.
A V44 gyengéje pont az volt, ami az elõnye lett volna: a folyamatos frekvenciaszabályozás, aminek eredményképp egyszerû kalickás motorokat lehetett használni.
A V55-nél a periódusváltó egy, a fázisváltóval közös tengelyen lévõ szinkron gép volt, és a sebességfokozatok közti átmenetet a hajtómotorok csúszógyûrûire kapcsolódó folyadékellenállás biztosította, így nem volt szinkronizálási probléma. Fázishatáron való áthaladáskor lekapcsolták a terheléseket a fázisváltóról, PTK ki, aztán fázishatár után PTK be, és a csillapító rudazat szépen behúzta szinkronba a gépcsoportot és máris vissza lehetett kapcsolni a terhelést.
A V44 egy korának mûszaki lehetõségeit messze meghaladó konstrukció volt, nagy kérdés, hogy Ratkovszky mit tudott volna még kihozni belõle.
Jól következtetek, ha azt mondom, hogy a 44-es érlelés és jó anyagok beépítésével néhány év alatt egy korszerű, jó mozdonyá érett volna? Vagy annyira különbözött a két mozdonytípus mindenféle megoldása? (Igaz, az 55-ös már forgóvázas volt.) Az 55-nél a fázishatár már nem jelentett gondot?
Siófok? Őt is telibetalálták? Ne fojtsd magadba! :-)
Ha bármi, a Vasúthistória évkönyvtől több információd van, tedd közkinccsé!
Az alagút igaz, de aztán továbbvitték Siófokig, ott érte utol a végzet.
Ez õ mindkettõ - kísérleti gép volt, sokat lehetett volna még finomítani rajta. A legnagyobb gondot a fázishatáron való áthaladás, vagy a bármi okból bekövetkezõ hálózatkimaradás jelentette. Ilyenkor nem mindig sikerült menet közben újraszinkronizálni a rendszert, hanem mag kellett állítani a mozdonyt és álló helyzetben szinkronizálni, majd újra elindulni.
A V55 nem lett volna rossz gép, ha az eredeti tervek szerint épül meg (CoCo), ha nem teszik alá a Rónai-támokat és ha rendes anyag van benne...
Kicsit régi téma, de most keveredtem ide: mi lett a V44-001-nek a sorsa a háborúban (után)? A 002-es gépről tudom, hogy egy bomba telibetalálta, de a Vasúthistória évkönyv a 001 végnapjairól elég homályosan fogalmaz...
Félreértésre adhat okot a szövegben használt "indukciós gép" kifejezés, azonban ez itt nem egy aszinkron eszközt takar, hiszen az egytengelyû gépcsoport szinkron fordulattal, slip nélkül forog, így az "indukciós" jelzõ a transzformátor jellegre utal
