Nem ítélkezem; éppenséggel próbálok rájönni, hogy bizonyos emberek miért nem viszik el a nem-tenyészállataikat ivartalanítani.
Nézd, erre azért van egy-két tippem, csak ugye itt totál offtopic lenne, mert nem az állatokról szól, hanem az emberi pszichológiáról pl. Meg különben is, ez a topic közel évtizedes fennállása óta ilyen visszatérő jelenség, hogy cirka negyed-fél évente valaki idehoz valami macsek-vemhességgel kapcsolatos sztorit, amit néhányan lereagálnak az ivartalanítással kapcsolatos elvárásaik megfogalmazásával, és akkor kitör némi vita. Ami azután rendszerint átmegy totál offtopicba, lévén, hogy az emberek hozzáállásáról szól, és nem az állatokról.
Veszettség: sajnos már az én betegeim között is volt olyan cica, amelyik életében ki se mozdult a nyolcadikról. Viszont véletlenül belekapott egy vendég kisfiú kezébe. Senkinek sem kívánom azt, amit az aggódó mama művelt. Ezt ki lehet védeni a 3 évente adott oltással.
Gomba: ez viszont minden cica bőrén ott van és Te is elkaphatod tőle. Alapesetben én sem szoktam javasolni, de ha akár a cica, akár a gazda már megbetegedett egyszer, akkor érdemes egy vakcinával megelőzni az újabb fertőzést.
Csak nem a Benedek Tibi cége miatt érdekel? Ha egy igainak látszó papírra van szükséged olcsón, akkor nyugodtan keresd meg őket. De ha tényleg szeretnéd tudni, hogy mi a helyzet, akkor inkább keress egy olyan labort, ami mögött valódi (állatorvosi) szakmai háttér van. Ha magánban megkeresel, szívesen ajánlok ilyet!
Veszettségről: Ismeretségi körben volt több olyan eset, hogy a szobacica orvosi ellátást igénylő sérülést okozott. Az ilyen sérülés jelentésköteles az ÁNTSZ felé. És abban a pillanatban kiszolgáltatott vagy, illetve a macsek kiszolgáltatott egy tisztiorvos véleményének. Ki a francnak hiányzik ez?
Legutóbb a kolléganőm 17 éves szobacicája volt házikaranténban, mert lefogták UH-hoz amit utált és harapott. Ráadásul ő már nagyon beteg volt. A karantén lejárta után 5 nappal el is kellett altatni, mert szenvedett. Karantén alatt nem altathatta volna el. Elvileg orvosi kezelést se kaphat olyankor.
Tulajdonképpen minek kell veszettség illtve gomba elleni oltást adni egy olyan macskának aki esetében KIZÁRT, hogy találkozzon másik macskával, kijusson a lakásból...stb....?
Sajnos ez is olyan elváltozás, amit háznál nem nagyon lehet pontosan megítélni. A kötőhártyagyulladás látszik, erre az ember felír valami antibiotikumos szemcseppet (lehetőleg szteroid nélkülit), aztán ha gyógyul, jó, ha nem javul, akkor rendelő, jó világítás, nyugodt körülmények, nyugodt (bódult) kutya, steril műszerek és jöhet a valódi vizsgálat.
Furcsa hogy a műtéti kockázattól való rettegést említed mint ivartalanítás ellen szóló (nem ész) érvet. Én sokkal jobban rettegek az éveken át "üresen" tüzelés-okozta gennyes méhgyulladástól, és különböző daganatoktól, valamint ivaros kandúrok verekedés közben szerzett sebeitől (hiányzó szemgolyó, letépett fül). Meg a lakás összehugyozásától...
Ezért (is) ivartalaníttattam mindig az állataimat, és fogom a jövőben is. Egy bánatom van csak: lovat nem lehet. (mármint a lány lovat)
Nem hiszem, hogy ítéltem. Legalábbis a hozzászólásomban. Magamban igen. Az állatorvost el. Mert ő ért hozzá. Neki kellett volna beszélni a gazdi fejével.
És persze az is tény, hogy egy százezrelék kockázat is nagyon sok, ha az pont az enyémre esik.
Nyugodt kutyánál egy kis érzéstelenítő szemcsepp mellett lehet vizsgálni a szemet. Viszont sok kutya nagyon nem bírja, hogy a szeme körül nyúlkálnak, ezért szükség lehet egy kis bódításra. A szem átvizsgálásához ugyanis egy kis szemészeti csipesszel meg kell emelni a 3. szemhéjt, mert általában az alatt bújnak el ai idegen testek. A szemcsepp miatt semmit nem éreznek, de senki sem nyúlkál szívesen egy fémtárggyal a szemgolyó körül, ha a kutya kapkodja a fejét.
Tényleg elég húzos az ivartalanítás. De nekem az az (egyik) vesszőparipám, hogy nem kötelező állatot tartani. Az tegye, aki képes és hajlandó gondoskodni róla. Legalább az alapvető dolgok: oltás, ivartalanítás, kaja ne legyen megoldhatatlan számára.
Egyébként már rengeteg akció is van.
Nekem elég volt 95-ben totál kezdő macskásként, tudatlanul, tapasztalatlanul, munkanélküliként végigcsinálni hogy az udvarunkba vetődött macsek leszült. Kölyök senkinek nem kellett. Végül megkönnyebbülés volt mikor egy híján elvitte őket a macskanátha. Szintén az én tudatlanságom miatt.
Azóta nem kérdés számomra, hogy ivartalaníttatok akit érek.
Száz fölött vagyok, ebből: egyet kellett újra varrni, egynél volt utána sérv, egynél volt utána seb gennyesedés, 3 magasvemhesnek durrant utána be a cicije. Szerintem a kockázat összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a tablettázásé vagy a szaporodni hagyásé.
Ennek ellenére minden alkalommal ott a görcs a gyomromban. Akkor is, ha nem ismert hanem csapdázott macskát műttetek.
állatorvostól kérdem, v bárkitől, aki ismerős a témában: kutyáknál hogy zaljik a szemvizsgálat és kezelés? ha pl. kiderül, h idegentest van a szemben, hogy szedik ki--altatásban? nyugtatásban?
érthető a "ne ítélj, hogy ne ítéltess" hozzáállás, és a félelem is a műtéti szövődményektől...csak ezeket ebben az esetben sztem felülírja a "ne szaporíts feleslegesen" parancsolat.
de ez már tényleg nem a konkrét témához tartozik (minden állatom ivartalanításakor halálfélelmem volt, mármint az ő haláluktól féltem. és tudom, hogy baromi nehéz ezeket végigcsinálni, a szíve szakad meg az embernek, de akkor is alapvető része annak, ha egy állatot "megszelídtettünk)...OK, nem prédikálok tovább:/
(az index csinált nekem két linket, és nem tudom kivenni...zavaró)
Lehet, hogy egy hideg p*csa vagyok, de nekem a rettegés a szeretteinkért/magunkért az 1, a gondolkodás, amivel belátom, hogy a vakbélműtét/ivartalanítás szükséges, az 2, és ez utóbbi egyszerűen felülírja - mert felül kell, hogy írja - az előbbit.
Nem ítélkezem; éppenséggel próbálok rájönni, hogy bizonyos emberek miért nem viszik el a nem-tenyészállataikat ivartalanítani.
Nézd, állatorvosi nézőpontból a Zsolt tud felvilágosítást adni, én azt gondolom, hogy ha annyira nagy lenne a kockázata, akkor ugye nem mentem volna bele:) - összességében szerintem a komoly kockázat 1-2% alatt van (a halálos meg még kisebb), és hát ezen belül is eléggé heterogén, a fiatal állatnak kevesebb mint az idősnek, a nem vemhesnek alacsonyabb, mint az előrehaladott vemhesnek, az egészségesnek alacsonyabb mint a valamilyen alapbetegséggel rendelkezőnek.
Viszont ugye az ember vakbélműtétjének is ilyen körül van a műtéti kockázata, a halálos szövdmény meg még egy nagyságrenddel kisebb ezen belül, de ettől még az ember ugye retteg tőle. Akkor is, ha önmagáról van szó, akkor is, ha a családtagjairól, akkor is, ha a háziállatairól. Erről akart szólni az a hozzászólás... voltaképp azt is írhattam volna, hogy "ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk", csak hát az úgy kevésbé lett volna ontopic:)
Ezt inkább Zsolttól kellene megkérdezni, ő a szakember.Egyébként minden mütétnek vérzés, sebfertőzés az általános szövődménye ami azért megfelelő kézben eléggé ritkán fordul elő.Természtesen az altatás is veszéllyel jár , akár halálos is lehet de megintcsak azt mondom,hogy ennek is elenyésző az előfordulása.Nyilvánvalóan megfelelő állatorvos kiválasztása a szövődmények előfordulását, főleg a fatálisokét minimálisra csökkenti.
"...az ember számára az elfogadható, hogy műtéti kockázatot vállaljon egy sokkal kockázatosabb betegség meggyógyításáért, de hogy egy egészséges élőlényt tegyen ki kockázatnak, az valahol elfogadhatatlan..."
Milyen kockázatokra gondolsz (mint állatorvos)?
Mennyi ezeknek a valószínűsége (százalékosan)? Ha tudsz esetleg linkelni szakirodalmat, az szuper lenne.
Az egész hozzászólásodat csupa nagybetüvel kellett volna irnod, annyira igaz.Épp most irtam egy másik fórumra hasonló okból.Azt tapasztalom,hogy iszonyu sötétség uralkodik a magyar fejekben macskatartás terén, tisztelet a sajnos elég kevés kivételnek.Ez az eset azért részben az állatorvos sara.Egyrészt azért mert miért ir fel humán készitményt amikor van állatgyógyászati is , másrészt miért teszi ezt hét vagy nyolc éven át.Erre nem mentség az sem ha esetleg elmondta a gazdának a veszélyeket és az ragaszkodott hozzá.Ha van lelkiismerete akkor elküldi őket a fenébe két év után.Az én állatorvosom ilyen hozzáállásu és én nagyon tisztelem érte.A legszomorubb azonban az,hogy kedves topiktársunkat ez az egész ugy nem érdekli ahogy van, ugyhogy mi ismétcsak a levegőbe filozofálunk egymásnak, akik ugyis tudjuk,hogy mi a helyes.Ha érdekelné akkor legalább annyit irna,hogy kösz gyerekek vagy vakk, vagy akármi.
Szerintem meg egy felelős macskatartó ivartalanítja a macskáját (ha kandúr, ha nőstény), hacsak nem akarja tenyészteni. Nekem mindig elszorul a szivem a kobor cicák láttán. Ha mindenki szánna rá 10.000 Ft-ot sokkal kevesebb lenne.
Arról nem is beszélve, hogy most sokkal nagyobb kockázatnak tették ki a macskát. Azt sem értem, hogy miért tavasszal szüneltették a hormon adagolását, amikor általában akkor tüzelnek a macskák? Erre inkább a téli időszak a megfelelő. Néha kicsit gondolkozni is kellene.
Amit a fogamzásgátlóra költöttek, abból a pénzből már rég ivartalaníthatták volna.
Egyfelől na ya, csak tudod, más dolog valamire apránként költeni, és más dolog egyszerre sokat: Még akkor is, ha összességében kevesebb... a részletfizetési lehetőség meg nem gyakori...
Másfelől ez többeknél nem elsősorban pénz kérdés... ha láttál volna, mit hisztiztem, amíg a két maccs-lánykánk a műtétre várt, miután másfél évi fogamzásgátló után így döntöttünk... szabályosan a megkönnyebbülés euforikus öröme szállt meg, amikor az első kiirt alkalom előtt órákkal hívott a doki, hogy sztornó, mert bekrepált a kocsija, és épp az autómentőt várja valahol. (pedig addigra már rábólintottam). Tudod, az ember számára az elfogadható, hogy műtéti kockázatot vállaljon egy sokkal kockázatosabb betegség meggyógyításáért, de hogy egy egészséges élőlényt tegyen ki kockázatnak, az valahol elfogadhatatlan... (ezért ódzkodnak sokan embernél a plasztikai műtétektől is) ... és ebben az se sokat nyom a latban, ha racionális érvek millióit tudod letenni a másik oldalra, mert nem racionális, hanem lelki reakció.
Kiállításokra jár? Aktívan tenyésztesz vele? Ha ezekre nemleges a válasz, akkor a kombi+bőrgomba ekegendő évente 1*, max a veszettség még, de az is elég 3 évente. Ha viszont a fentiek miatt rendszeresen találkozik idegen macskákkal, akkor kell évente a leukózis is és a veszettség is (ez utóbbi gyakorlatilag 3 éves védettséget ad, de egy kiállításon kér(het)ik az 1 éven belüli oltást). Felmerülhet még a FIP vakcina kérdése, de az én csak a rendszeresen panziózó vagy kiállítási cicáknak szoktam ajánlani, és ott is úgy, hogy ettől még lehet FIP-es.
Állásfoglalásodra, véleményedre lennék kiváncsi különböző szükséges és nem szükséges oltásokkal kapcsolatban.
Adva van egy orientális, mindig tenyészetben illetve lakásban tartott 6 éves cica, akinek FORL-ja van (erről már értekeztünk), már csak néhány foga van. És gond van a kopaszodással a gerincénél (jelenleg szinte alig-alig látszik, de fennáll).
Évente a következő oltásokat kapja: veszettség ellen, kombinált, bőrgombásodás elleni és Leucocell (ha jól tudom, ez a leukózis betegség elleni). Természetesen féreghajtás negyedévenként.
Az lenne a kérdésem, hogy jó-e ez igy, szükséges-e valamennyi, illetve kell-e más is?
Sajnos meglehetősen nagy az esélye annak, hogy a cicád vemhesült. EEz több szempontból is gond: egyrészt 6-7 évesen már meglehetősen idős az első elléshez, így akár gondjai is lehetnek majd az ellésnél. Ráadásul a közben ismét megkezdett hormonkezelés káros hatással lehet az embriókra is. A vemhességet min. 4 hetesen lehet kimutatni ultrahanggal. Értékelhető eredményű vérvizsgálatot pedig csak ez után lehetne végezni, így ennek nincs gyakorlati értelme.
Én azt javasolnám, hogy a lehető leghamarabb (1-2 napon belül) ivartalanítsátok a cicát, mégpedig (a hosszú hormonkezelés miatt) a méhet is el kellene távolítani. Ezután rendszeresen kellene vizsgálni az emlőket és évente kellene vérképet is nézetni, hogy van-e a hormonoknak valamilyen utóhatása (pl.emlődaganat). Tudom, hogy ez nem kis teher, de sajnos ilyen hosszú hormonális kezelésnek gyakran vannak szövődményei.
